Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)

1923-07-25 / 166. (319.) szám

* • 111 • ■■■ © '•o1* • 4 " » ""' 4 " • •* * €) ^ Főszerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja II. évfolyam 166. (319.) szám. Prága, szerda, 1923 julius 25. Előfizetési árak bel- és külföldem; Egész évre 300 Kő, félévre 150 Ke, negyedévre 76 Ke, egy hónapra 26 Ke. — Egyes szám ára 1*20 Ke, — Szerkesztőség: Prága II., Stö- pánská-ulice 40. L Telefon: 30349. — Kiadóhivatal: Prága. I., Liliova uliee 18. sz^ Telefon 6797. szám — Sürgönyeim! Hirlap, Praha. — Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. A Balkán: Balkán maradt (g.) Prága, julius 24. Ma írják állá a lausannei békét. Nyolc hónapi válságokkal teljes tárgyalás után ün- 'nepiesen megpecsételik a sévresi papirrongy utódát, a lausarrnei békeszerződésnek neve­zett okmányt. Az uij keleti békeszerződés lényegesen különbözik a sévresi diktátumtól. Törökország kardos diplomatája: Izmed pasa területi nye­reségekkel tér haza Angórá'ba. A görögök is­mét elveszítették a nekik juttatott kisázsiai területeket s a török ismét ur lett Konstanti­nápolyban, Kelettráciában egészen a Mari- tzáig és Drinápolyban is. Sőt a görög jóvá­tételekről történt lemondás ellenértéke fejé­ben Drinápoly fontos vasúti állomása Kara- gacs is a törököknek jutott. Ismét török fenn­hatóság alá került a Dardanellák előtt fekvő két fontos sziget: Imbrosz és Teinedosz. De a területi nyereségeken kívül nagy eredményt jelent a törökök javára a kapitulációk meg­szüntetése is, melyről eleinte hallani sem akart az antant. A koncessziók kérdésében is sikereket ért el a török delegáció, mert a kapitalista kihasználás terve helyébe egy uj tervet iktattak be, mely az idegen tőkék be­vonásával a törökök számára biztosítja a ki­vitelt és hasznosítást. Tatón a leglényegesebb eredményt pénz­ügyi téren érte el Izmed, miikor megtörte a franciák makacsul védelmezett a Török államadósságok kamatainak aranyban történő fizetésére vonatkozóan. Ezenfelül visz. szakapják az elvett hadihajóikat, a Göbent s végül az uj tengerszoros-egyezmény értel­mében elhagyják a Boszporuszt az idegen hadihajók. Rendkívüli fontosságú az a körülmény is, hogy az uj békeszerződés nem állapítja meg Törökország hadseregének és flottájának nagyságát s ezt a kérdést Törökország önálló belügyének tekinti. Ezek mind jelentős és hónapokkal ez­előtt még csak nem is álmodott diplomáciai sikerét jelentik a békekonferencia török dele­gációjának. A törökök tehát határozottan fe­lül maradtak abban a hatalmas küzdelemben, melyet a sévresi békemü ellen Kemal karddal kezdett meg s Izmed és Nutri bej tollal és a diplomácia ügyességével és ravasz taktiká­zásával fejeztek be. De ki maradt alul? Alulmaradtak a gö­rögök, Románia és Jugoszlávia, valamint po­litikájuk patrónusa: Franciaország. Francia- ország Lausannebol határozott vereséggel tá­vozik. Az a sok pénz, amit évszázadokon át beleölt Törökországba — amint a Journée In­dus trielle is keservesen panaszolja — úgy látszik, nem hoz gyümölcsöket. Hiába igyek­szik szépíteni a Ternps a franciák kudarcát, kijelentve, hogy Curzon összes követelmé­nyei megbuktak Lausanneban, azt a pozitív tényt, hogy Franciaország lausannei taktiká­zását Anglia teljesen meghiúsította, letagadni nem lehet. Abban a borzalmas küzdelemben, mely az angol kapitalizmus és a francia mili- tarizmus között Lausanneban folyt, kétség­telenül Anglia maradt fölül. De Angliának ez a győzelme csak rész­leges, mert Anglia viszont a kényszerűség parancsszavára deferált számtalan kérdésben, hogy megakadályozza a szovjet-diplomácia befolyásának érvényesítését a törökökre. An­glia ügyes engedményekkel megbontotta azt a föltűnő harmóniát, mely a törökök és a szovjet között fönn állott s a hatalmi politikáját a gazdaságpolitikai érdekek alá rendelte, mi­kor elősegítette a török kívánságok teljesí­tését. Oroszország tehát teljes vereséggel ke­rült ki a lausannei küzdelemből, mely az uj keleti békehelyzettel oly állapotokat terem­tett a Fekete-tenger partján, hogy azok az orosz szovjet ama megállapítását, mely sze­rint Oroszország újabb fegyverkezéssel kény­telen védelmezni érdekeit, teljesen megokolttá teszik. A Nagy Péter álmát, úgy látszik, hosszú időre megakadályozta a szovjet ellen erőtel­jes politikát űző Curzon. Amerika látszólagos sikerét konstatálhat­juk az uj tengerszoros-egyezménnyel kapcso­latosan, mert ez megfelel a „nyitott kapu" el­vének, de egyúttal konstatálhatjuk azt is. hogy a gazdasági érdekbiztositás terén Ame­rika kétségtelenül háttérbe szorult az angol kapitalizmus érvényesülése mellett. Lausanneban tehát a törököket kivéve többé-kévésbbé mindenki alulmaradt. Az en­gedményeket, melyeket Izmed pasa elért, azonban távolról sem lehet egy uj politikai mentalitás, egy uj békefogalom beköszöntő hírnökének tekinteni, de sokkal inkább annak tudhatjuk be, hogy az antant kebelében lévő látens ellentétek a döntő és határozó pillana­tokban egymás érdekei ellen váltják ki a cse­lekvéseket. A lausannei konferencia is annak eredményeként tekinthető s a békeszerződés okmányszerü bizonyítéka annak, hogy az an­tant nem tud egységes akarattal föllépni s hogy sokkal erősebb az antant belsejében ki­alakult ellentétek taszitóereje, mint az egyes legyőzött államokkal szemben követett poli­tika hatóenergiája. A lausannei béke uj helyzetet teremtett a Balkánon, amely azonban semmiben sem különbözik a régi s örökös tűzvészedéi mek alapját alkotó Balkántól. Most is az történt, ami egy évszázad óta történik: a törökök belekerültek egy nyugati hatalom kezébe, mely momentán sikerekhez segítette őket, de ezek a sikereik felébresztették a többi balkán- államok féltékenységét s jó talajt teremtettek arra, hogy egy másik nyugati állam intrikus tiizcsóvája nyomán bármikor lángba boruljon a Balkán. A lausannei béke jobb mint a sévresi volt, de a Balkán: Balkán maradt. Jugoszlávia megtagadta a lausannei szerződés aláírását Lausanne, julius 24. A lausannei béke- szerződést ma délután három órakor írják alá a lausannei egyetem aulájában. Az egyes államok meghatalmazóttai valószínűleg nem fognak ez alkalommal nyilatkozatot tenni, igy tehát a romár; és jugoszkw meghatóim zottaiknak bejelentett nyilatkozatai, illetve óvásai is elmaradnak. A román delegáció te hát kénytelen volt a román delegátus által ünnepélyesen elmondani akart nyilatkozatot a sajtónak adni ét. Dramarati román delegátus a konferencia utolsó üléséről felvett jegyző­könyvbe egy nyilatkozatot adott le, melyben hangsúlyozottan rámutatott arra a segítségre és hűségre, melyet Románia a szövetségeseik iránt mindenkor tanúsított, hangsúlyozta a szövetségesek közötti megegyezés szüksé­gességét s végül utalt a kisantantra, mely a világbéke garanciájának lényeges részét ké­pezi. — Jugoszlávia a békeszerződést nem fogja aláirtó, mivel egyes gazdasági és pénz­ügyi pontjait nem ismerheti el. Hajlandó volt ugyan a szerződést fentartéssal aláirtó, de a konferencia ezt nem engedte meg. A jegyző­könyv tehát nyitva marad, miáltal Jugoszlá­viának megmarad a lehetőség a további tár­gyalásokra. Lausanne, julius 24. A jugoszláv delegáció megtagadta a békeszerződés aláírását, mert az ottomán adósságok elosztásáról szóló sza­kasz pénzügyi kötelezettségeit nem ismeri el. Ugyanezért tagadta meg Jugoszlávia annak­idején a sevresi békeszerződés aláírását. A békeszerződés tehát csak Anglia, Francia- ország, Olaszország, Románia és Törökország aláírását fogja viselni. Ezenkívül négy külön egyezmény kerül aláírásra: 1. A tengerszoro­sokra vonatkozó egyezmény, melyet az összes szignatárius hatalmak, Bulgária és ezenkívül később Konstantinápolyban Oroszország is alá fognak Írni. 2. A tráciai határokra vonat­kozó egyezmény a szignatárius hatalmak, Olaszország és Bulgária aláírásával. 3. A lc- települsi jogra és a törvényszéki illetőségre vonatkozó egyezmény, melyet a szignatárius hatalmak Írnak alá. 4. A kereskedelmi egyez­mény. — Ehhez jön tizenkét jegyzőkönyv, il­letve nyilatkozat, melyeket a szignatárius ha­talmaik vagy pedig az egyébként érdekelt ál­lamok kormányai írnak alá. A jegyzőkönyvek között van az amnesztiára vonatkozó nyilat­kozat; az igazságszolgáltatásra vonatkozó török nyilatkozat és egy jegyzőkönyv a kon­cessziókról, melyet valamennyi szignatárius hataiom aláír Japán kivételével, mely az alá­írást megtagadja. Ott vannak továbbá Bel­gium és Portugália nyilatkozatai a három szövetséges hatalomnak Konstantinápoly és a Dardanellák kiürítésére vonatkozó és aláirt jegyzőkönyvéről, az idetartozó török nyilat­kozattal együtt Tenedos és Imbros szigetek kiürítését illetően; a Tráciára vonatkozó jegy­zőkönyv; Belgiumnak és Portugáliának a szerződés bizonyos pontjaiban való részese­désére vonatkozó jegyzőkönyv és végül a záró okiratok, melyeket valamennyi résztvevő állam aláirt Összesen tizennyolc diplomáciai okiratot Írnak alá. A tulajdonképpeni béke- szerződés 145 pontból áll és 5 szakaszra osz­lik; 1. személyi, 2. pénzügyi, 3. gazdasági kérdésekre, 4. közlekedésügyi és egészség- ügyi, 5. általános és különös határozatokra. Lausanne, iulilus 24. (CTK.) Hivatalos jugosziíáv körök ma a következőiképpen nyi­latkoztak azokról, melyek miatt Jugoszlávia iá lausannei békeszerződés aláírását megta­gadta: A köztünk és Törökország között le­vő territoriális állapotot az 1913. évi londoni szerződés határozza meg, mely mostaniig semmit sem vátozott. Az akkor nyert terü­letekkel összefüggő pénzügyi és gazdasági 'kérdéseket a londoni szerződésnek 6. szaka­sza, nem pedig a lausannei szerződés hivatott rendezni. A lausannei béke a világháborúból és a görög-török háborúból adódott kérdése­ket, nem pedig a Balikánhábortinak a londoni szerződésben összefoglalt kérdéseit volt hi­vatva megoldani. Mivel valamennyi többi kérdésben megegyeztünk, hajlandók voltunk a szerződést -aláirtó, ha a meghívó hatalmak a következő fontai fásunkat megengedik: „tekintettel arra a tényre, hogy az egykori Szerbia és Törökország közötti territoriális állapot nem változott és Törökországgal va­ló territoriális vonatkozásainkat a lausannei szerződés nem fogja sem szabályozni, sem meghatározni, az S. H. S. kormány kijelenti, hogy lausannei szerződést aláirja, a pénz­ügyi és gazdasági záradék kivételével, me­lyet a londoni szerződés szabályoz". A meg­hívó hatalmak ezt a fentartásunkat vissza­utasították, ezért Johanovich jugoszláv dele­gátus megtagadta a szerződés aláírását. A szövetségesek ere határozatot hoztak, mely szerint a keddi záróülésen jegyzőkönyvet fognak föíívenni arról, hogy Jugoszlávia egy későbbi időpontban aláírhatja a szerződést, azonban ezt nem teheti a szerződés életbe­lépte előtt. „A lausannei béke a legmegszégyenitobb békébe Angliának" London, julius 24. Lloyd George a nem­zeti liberális párt egy bankettjén Bonar Law és Baldwin politikájáról azt mondta, bogi,-7 komolyan veszélyezteti az antantot. Ezután a keleti kérdésről beszélt és kijelentette, hogy .a lausannei béke a legmegszégyetó- tőbb, amelyet Anglia valaha aláirt. Elkészült a francia rálasz tervezete Páris, julius 24. (Saját tudósítónktól.) A Petit Párisién szerint Poincaré tegnap meg­vizsgálta a szakértőkkel az angol válasz ter­vezetét. Valószínű, hogy a mai francia minisz- tertanácssal közölni fogják a francia válasz tervezetét s azt még ma közölni fogják a belga kormánnyal is, mely a maga részéről szintén elkészítette válaszát. Úgy hírlik, hogy Poincaré és Theunis találkozása szükséges lesz és a francia—belga választ még augusztus 3-dka előtt elküldik Londonba. — A Newyork Héráid szerint Poincaré Angliának adandó válaszában nem fog kiterjeszkedni a köztük levő alapvető nézeteltérésekre, hanem csak rövid választ fog adni, hogy elkerülje azt a szemrehányást, mintha halogatni akarná a tárgyalásokat, hogy időközben Németországot kapitulálhassa. Amerika kész Franciaországnak fizetési haladékot adni Paris, julius 24. A Newyork Héráid wa­shingtoni munkatársa Jelenti, hogy az amerikai kormány Franciaországnak hajlandó fizetési hala­dékot adni, ha a jóvátétel} kérdésben angol— francia megegyezés tön létre, mely esetben Né­metország fizetése! egy részére szintén tizenöt év haladékot kapna. A washingtoni hivatalos körök kijelentik, hogy az angol javaslatok a legelfogad- hatóbbak, melyeket valaha Washingtonba küld­tek. Az amerikai kormány nem annulálhatja a francia adósságot, mert ez a kongresszus joga, azonban ez sem fogja addig annulálni, míg az európai népek annyit költenek katonai fegyverke­zésre, mint most. Hétfőre várják a francia-belga választ London, julius 24. A kormány kívánságára Lloyd George és a nemzeti liberális párt többi vezérei lemondtak arról, hogy csütörtökön vitát kezdjenek a Ruhrkérdésben és azt jövő hétfőre halasztották, mert a kormány reméli, hogy addigra a belga—francia válasz beér­kezik. Anglia nem hív össze leszerelési konferenciát London, julius 24. Macdonald, a munkás­párt vezére javaslatot terjesztett az alsóház elé, melyben fölszólítja a kormányt, hogy hív­jon össze azonnal egy nemzetközi konferen­ciát, mely a nemzeti biztonság kérdéséről ta­nácskozna a szárazföldi, légi és vízi leszere­lés alapján. Macdonald javaslatát hosszú vita után 286 szavazattal 169 ellenében elvetették. Belgium nincsen a szakbizottság ellen Páris, julius 23. Az Echo de Paris jelenti tíriisselből: A belga politikai körök azt hiszik, hogy Belgium a Ruhr- és a jóvátételi kérdés­ben teljesen osztani fogja Franciaország ál-' láspontját. Ennek dacára ezek a körök a priori nem utasítanák vissza Németország pénzügyi helyzetének egy pártatlan bizottsággal való felülvizsgálását, melynek működése tisztán 100 cseii-szl. koronáért fizettek ma, julius 24-én: Zürichben 16.70 svájci frankot Budapesten 32 300.— magyar koronát Bécsben 212300.— osztrák koronát Berlinben 1246850.— német márkát

Next

/
Oldalképek
Tartalom