Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-03 / 147. (300.) szám
Kedd, ?utlus 3. 5 Hatalmas orgánuma végigfutott a templomon. S a nagyszámú, intelligens közönség lélegzetelfojtva kísérte a gyönyörű koncepciójú beszéd minden gondolatát, hogy minden tanítását és minden célzatát megértse és magáévá tegye. És bizony-bizony minden szava a szivünkbe íródott. Legvégül Patay Károly esperes meghatott szavakkal üdvözölte a zsinat tagjait, akikre „büszke nemcsak a református hivő, de minden magyar emberÉs megkérdezte tőlük, hogy: mit hoztatok minékíink?! Nincs szüksége e jó népnek másra, csak vezérekre, csak jelszóra, adjátok ki nékünk ezt a jelszót és követünk Benneteket!" Én nem tudom immár hányadszor, de ujr.a Pálóci-Czinke István válaszolt. Az ő bölcs pat- riárcha mosolyával, az ő megindult, szelíd hangján azt kérdezte: „Testvéreim, én magyar testvéreim, egy kérdést hoztunk tinéktek: Tudtok-e még imádkozni?! Ml azt hallottuk, hogy közietek kísértetek járnak, űzzétek el őket és tanuljatok meg újra imádkozni!" Magyar testvérek! Ez a Czinke püspök jelszava! Figyeljetek rája!! És most végét vetem hosszas beszámolómnak. De szeretném, ha mindenütt, ahol magyarul beszélnek és éreznek, tudomást vennének a ga- rammenti magyarság gyönyörű megnyilatkozásáról. érti, magyar anyanyelvemen azt megmagyarázni nem képes. Sokat beszélnek a nyelvtörvényről, meg a kisebbségek jogairól! Ezek szerint mi követelhetnénk, hogy nekünk minden hatósági irat myany elvünk ön kézbesittessék. Mit ér a jog, mit ér a törvény, ha azt éppen a hatalmasok nem tartják be. Példát akarnak nekünk mutatni? Velünk azonban a reánk nehezedő törvényeket megtartatják! Vagy csak a gyönge kö- eles a törvény ereje előtt meghajolni? Hiszen ezen a vidéken soha senki sem beszélt csehszlovákul, hogyan kívánhatják azt, hogy máról- holnapra mindenki értse a hivatalos nyelvet?! Csak jogommal élek, amikor kívánom, hogy a hivatalos határozatok nekem anyanyeivemen adassanak ki. Igazságot kérek!" A döntés megjött, de igazságot a mi magyarunk nem kapott. A legfelsőbb Köz- igazgatási Biróság ugyanis kimondotta: „A nyelvhasználatra vonatkozó vitás kérdésekben dönteni a bepanaszolt hivatal felügyeleti hatósága van hivatva s mivel ®z adott esetben a felügyeleti hatóság még nem döntött, a legfelsőbb Közigazgatási Biróság az erre vonatkozó törvény 5-ik §-!a értelmében ezidőszerint dönteni nem hivatott s a panaszt elveti." Harangszentelés Mottó: „Nekünk nincsenek oltáraink, mert azt mindegyikünk a szivében hordja és gyertyánk sincsen, mert a mi lelkünk tiizétől gyűlik meg a Ti szivetek." (Pálóci-Czinke István, Nagy-Salló. 1923 június 24-én.) 1849 április 19-én vérrel szentelték meg nagyapáink Nagy-Salló földjét. A mi szomorú szivünkbe örök időkre belevésödött ez a dátum, — régi, dicsőséges— de jaj! Oly sokszor keserves sorsunk, véres tradíciók fájó emlékezése irta oda. És most egy uj dátumot írunk melléje. Odaírják ragyogó betűkkel: 1923 junius 24-ikét. Ti hős honvédek! Akiknek porladó csontjai felett aranysárga kalász leng, ott voltatok-e tegnap? Láttatok-e a 8-zivünk mélyére és hallottátok-e a megnyilatkozását azoknak, akik a ti rég dlporladt testetek halhatatlan lelkét hordozzák magukban?! Nektek meg kellett halnotok. De ha ott voltatok tegnap és láttatok és hallottatok mindeneket, akkor könnyebb lészen a Ti nyugovástok. mert vannak utódaitok, akik élnek és dolgoznak a magyarság szent ügyéért! * Mintha az Isten is velünk örült volna, jó volt hozzánk és a napok óta tartó esős időt borongó felhőivel elűzte a misztériumokkal teli szentiván- éjre virradó, ananykévés, csillagos, meleg zuha- tagu nyári napsugár. Vidán, derűs hangulatban gyülekezett a Fötisztelendő és Méltóságos zsinat a lévai állomáson. Az egyheti kemény és eredményes munka felett való jóleső megelégedettség csak úgy sugárzott a sok kedves, okos arcról; sziporkázott a jókedvük, akár a reggeli harmaton megcsillanó napfény és színes (röppentyűk gyanánt cikázott sok szellemes ötletük; egymást enyhén és szeretettel csipkedő megjegyzésük a vasúti kocsiban. Safllóna érkezve egy jóképű és jóbeszédü magyar gazda — az egyházi gondnok — fogadta pár szives szóval a vendégekét, kiknek szivében Pálóci-Czinke István válaszolt. Majd kocsira szálltak és velük együtt sok és lelkes zsinati „kültag", akiknek javarésze bizony nem őszfejü és nagytudományu férfiakból, hanem szomjas magyarlelkii asszonynépböl jrekrutáló- dott. Kellemes meglepetést okozott a minden várakozást felülmúló impozáns bandérium; hozzávetőleges számítás szerint 200—250 lobogó ing- ujju, árvaleányhajas legény táncoltatta hetykén szépen félsallangozott lovát a 90—100 kocsit számláló menet élén. A parochia előtt összegyűlt hatalmas tömeg lelkesen üdvözölte a vendégeket, majd a parochia udvarán három kedves kis ma- gyaffiuhás - leányka külön-kütön verssel és pompás csokrokkal köszöntötte a három főpásztort. És azután megszólaltak a harangok. A régen nélkülözött harangok csengő hangja hatalmasan szárnyalt az ég felé: Emberek, imádkozzatok és szeressétek egymást! — jusson ez eszetekbe, valahányszor megcsendül a hangúk és felejtsétek el, hogy az elődeinket embert ölni vitték el megszentelt helyükről. Patay Károly esperes az újonnan renovált templom ajtaja előtt megható beszéddel fogadta Salló várva-várt vendégeit és szólt a hívekhez is, akik nagy anyagi áldozatok árán lehetővé tették, hogy a község mai lélekemelő ünnepét megülhesse. Itt regisztrálnunk kell Pólya Illés és neje nagysallói módos gazdálkodók páratlanul nagylelkű adományát; ők vették ugyanis a két harangot. A nagyobbat Ivangorodnál elesett egyetlen fiuk, a kisebbet öt év előtt elhalt egyetlen kis unokájuk emlékére. Az ő szivükben mindennap temetés lészen, ha imára csendül a harangszó, az ő harangjuk szava. Miután Juhász Pál helybeli lelkész feltárta a templom kapuját, bevonult az ünnepi közönség. Hatalmas templom a sa'llai, de a hívők egy- hairmadrésze kívül rekedt. Az istentiszetelet ünnepi szónoka Bertók Béla kárpátaljai püspök volt. Gyönyörű, lágyzengésü, meleg baritonhangja megejtően szólt a szivekhez. Pompás nyelvezete, riitka tökéletes, magyaros kiejtése van a ruszin- szkói püspöknek. A mi édes magyar nyelvünk minden szava csiszolt gyöngyszóként buggyan ki az ajakén. És szivünkre vesszük, lelkűnkbe véssük Pál apostolnak a Corinthusiakhoz írott levele alapján való elméskedéseit: Akik a cél felé futnak, azok közül csak egy lehet első. Úgy fussatok, hogy a célhoz érjetek! Megelőzően Balogh Elemér dr., a mélytudományu dunáninneni püspök olvasott fel a Bibliából az ö szelíd szivhez- szóló modorában. Majd Juhász Pál üdvözli a zsinati atyákat, kiknek nevében Pálóci-Czinke István válaszol. Elmondja, hogy a meghatottság fogta el őt reggel, hiszen pompázó csokorral a kezükben, gyermekek üdvözölték őt elsőül és ez édes reménységre gyújtotta az ő szivét, mert lesz tan még ennek a meggyötört nemzetnek is virágos jövője?! — Idejöttem közétek, én szép, kedves magyar népem, mert ahol kálvinisták vannak, ott magyarok élnek! Ebben van a ti erőtök s ha erősek vagytok, úgy a pokol kapui sem fognak rajtatok. Éjreztük, hogy a szivén keresztül szól a mi szivünkhöz és vele tartunk az ő benső megindulástól remegő hangjával. A salilói férfidalárda énekszámai ,majd Juhász Pál rövid beszámolója a papiak és a templom renoválási akciójáról vetettek véget az istentiszteletnek. Igen jó hatást tett Donhaiser Mihály római katolikus plébánosnak a papiakon elmondott őszinte, szívből jövő üdvözlő beszéde. Czinke István püspök hasonló szellemben reflektált a jóleső szavakra. Az ebédet a zsinati atyák a többi notabiíitásokkal a parochia udvarán felállított hatalmas sátorban költötték el, hol a hetven teritékü asztalnál vidám hangulatban, cigányzene mellett számos pohárköszöntő hangzott el, melyek közül csak Kovács Alajos negyedi tanitó dikciójára akarunk rámutatni, aki itt a beszédmüvészet nagymesterei között is megérdemelt babérokat tudott szerezni. Félnégy óra tájban újból előállottak a fogatok. És elindult a végeláthatatlan menet a bande- risták mutatta utón Felsö-Szecsére. Diadalkapuk, cigánybandák, magyarruhás leányok, meghatódott falusi nép feketél'lő sorai között virágeső hullt a szép magyar fejekbe; diadalmenet volt az, ahogy Salló, Bajka, Kálna, Alsó- és Felső-Szécse magyar népe valláskülönbség nélkül várta, fogadta és kisérte a magyar papokat. Másfél kilométernél hosszabbra nyúlt a bandérium és kocsik alkotta menet; minden faluban virágcsokor, zene, meleg üdvözlő szavak és harsogó éljen jutott osztályrészül a messze földről idesereglett zsinati atyáknak. Végre félhiat óra tájban Felső-Szecsére ért a diadalmenet. Rövidesen bevonult a közönség az érett kalásszal, búzavirággal és pipaccsal szépen feldíszített templomba. Balogh Elemér dr. bibliaolvasása után Söröss Béla, a losonciak iz- zószavu, lelkesbeszédii papja lépett a szószékre. A hang, a szó, a tudás és értelem ellenállhatatlan fegyvereivel hat Söröss Béla a hallgatóira. Döbbenetes szívvel hallgattuk az élet mélységeiből vett sötét meglátásait és mea culpát suttogtunk, amint hibáink és bűneik éles arculata kirajzolódott előttünk hatalmas előadásában. „És ne álljatok más fundamentumon, mint amit a Jézus vetett nektek! Mert ami nem Istentől való fundamentumra épült, annak természete szerint vész a pusztulásba, amelyből teremtődött!" És vigasztalt minket, az Isten ellen való béke által sújtott nemzetet és azt mondotta: „Legyetek erősek és szeressétek egymást, mert megindul egyszer még a hegyek gerince Is az erő és szeretet hatal- mán! Ahol legnagyobb a szükség, ott közel az Isten. Ennek az eltiprott nemzetnek mindig akkor akadtak uj prófétái, amikor rá’borulni készült az éjszaka. És idézem cikkem elejére irt mottómat, melyet Czinke püspök sallai 'beszédéből írtam el: „Nekünk nincsenek oltáraink, mert az oltárt mindegyikünk a szivében hordja és gyertyáink sincsenek, mert a mi lelkünk tüzétől gyűlik meg a Ti szivetek!" És meggyűlt a mi szivünk a Ti lángolásotoktól. Könnyes Pápaszem. Rövid táviratok Juan Gomezt, Venezuela elnökét meggyll- kották. Az olasz hadügyi kormány elhatározta, hogy Polát 'flottabázissá építi ki. lA francia1 kamara és ia szenátus egész éjszaka üléseztek s tegnap reggel hat órakor szavazták meg Végérvényesen a költségvetést. Az amerikai szervezett munkások serontoni nagygyűlésükön a legerélyesebben tiltakoztak a konimünísta propaganda ellen. A cseh-szlovák nyelvű igazgatás és a dunaszerdahelyi magyarok Két árvácska a Csallóköz magyarjainak panaszos bokrétájából Községek, ahol senki sem tud cseh-szlovákul — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása. —■ Dunaszerdahely, julius 2. A dunaszerdahelyi járás lakossága tiszta magyar. Évszázadok óta nem lakott itt más, csak magyar. 1919 január elseje előtt alig akadt az egész járásban egy-két ember, aki szlovákul tudott volna. 1919 óta azonban lényegesen megváltozott helyzet. A posta, adóhivatal, csendőrség, pénzügyőrség, a járásban működő határőrség egész személyzete cseh, közülök senki sem bírja a nép nyelvét. Ezekkel legföljebb ugy-ahogy német nyelven lehet értekezni. A járásbíróság területe tiszta magyar, de azért két kezelőnőt elbocsátottak azon a címen, hogy nem bírják az államnyelvet. A dunaszerdahelyi főbírói hivatalban a főbírón és két idősebb tisztviselőn kívül, akik magyarok, a többi mind idegen. Kettő szlovák, hat cseh, kik a nép nyelvét egyálta'- lában nem értik. A járás hét községi jegyzőjét most június elsejével nyugdíjazták, mert állítólag nem bírják az állam nyelvét, Mind a hét jegyzőt, akik teljesen munkabírók, nagyobb részük negyven év körüli, uj erőkkel cserélik föl, akik bírják az állam nyelvét. A legtöbb községben nem akiad szlovákul tudó ember s nincs senki, aki szótár nélkül képes volna szlovák hivatalos iratot magyarra, vagy magyarból szlovákra fordítani. Mindennek dacára a hatóságok magyarnyelvű beadványokra idegen nyelvű határozatokat hoznak, a biróság magyar nyelvű nyomtatványt egyáltalában nem kap, a főbírói hivatal, megyei árvaszék, zsupáni hivatal, a földhivatal, szóval az összes hivatalok csakis szlovák, vagy cseh nyelvű határozatokkal boldogítják Csallóköz tősgyökeres magyar népét, sőt a Trencsénben székelő földhivatal még magyar nyelvű beadványt sem akar elfogadni, annak szlovák fordítását követeli. Emiatt B. K., egy csallóközi magyar kérvényt intézett az állami földhivatalhoz az alábbi tartalommal: „A nyelvtörvény értelmében anyanyelvemen magyarul. Tekintetes Állami Földhivatal! A) alatt ide mellékelt kérvényemet és mellékleteit Cj. 6449/23. sz. végzéssel visszakaptam azzal, hogy a kérvényt és mellékleteit az állam nyelvén is terjesszem elő. Bár ilyen törvényt, mely engem erre kötelezne, egyáltalában nem ismerek, de sőt a cseh-szlovák köztársaság nyelvtörvénye értelmében nekem jogom van anyanyelvemen bármely hatósághoz kérvényeket benyújtani, mindennek dacára eleget tettem volna a végzésben fogílalt felszólításnak, ha ennek eleget tehettem volna. Ugyanis a dunaszerdahelyi járás tiszta magyar járás. Itt 1918 november előtt más, mint magyar egyáltalában nem lakott. Most annyiban változott meg a helyzet, hogy az uj, ide kinevezett tisztviselők nem magyarok, legnagyobbrészt nem is értik a nép nyelvét, a lakosság azonban most is teljesen magyar. Az egész járásban nem találok embert, aki az én magyar kérvényemet és mellékleteit eseh-szlovákra le tudná fordítani. Hites csehszlovák tolmács a járásban nincs A tisztviselő, aki valahogy, nehezen az iratokat átfordítaná, nem ér rá és nincs ideje ilyenekkel foglalkozni, mert hivatalos munkájával tol van terhelve. A dunaszerdahelyi járásbíróságnál csak egy olyan alkalmazott van, aki magyarról az államnyelvre fordít, de ennek is annyi a dolga, hogy hónapokig eltart, míg sok sürgetésre egy pár sorból álló fordítással elkészül. Szóval a dunaszerdahelyi járásban a fordítások elkészítése majdnem a lehetetlenséggel határos akadályokba ütközik. Tekintettel arra, hogy a végzésében kifejezett kívánságnak törvényes alapja nincs; tekintettel arra, hogy én fordításokat a dunaszerda- itelyi járásban el nem készíttethetek, mert rossz fordítást csatolni nem akarok: mindezeknél fogva igazolt képviselőm utján tisztelettel kérem a tek. Földhivatalt, hogy kérvényemet dl- intézni és a hozandó végzést nekem magyar anyanyelvemen kiadni méltóztassék." Látjuk, hogy milyen alapos megokolás- sal kéri B. K. a magyar nyelvű beadvány elfogadását és a hozandó végzésnek magyar nyelven való kiadását, ez azonban nem használt semmit, mert a földhivatal hajthatatlan. Mit törődik ő egy állampolgár érdekeivel, mit neki a kérés, könyörgés, visszaküldték B. K.-nak az iratokat, hogy azokat az állam nyelvén terjessze be. A nyelvi kérdésben érdekes dokumentum az a beadvány, amit Sz. Gy. szerkesztett, aki a pozsonyi zsupán hasonló végzése ellen élt panasszal a Közigazgatási Bírósághoz: „Bratislava megye zsupánjának határozata ellen panasszal élek és kérem nevezett zsupáni hivatalt arra kötelezni, hogy a nehezményezett véghatározatot nekem magyar anyanyelvemen adia ki. Az egész dunaszerdahelyi járás tiszta magyar járás, 1919 január elseje előtt ebben a járásban szlovák vagy cseh nyelven nem beszélt senki. Az újabb időben ide kinevezett tisztviselőkön kívül egjtaltalában senki sem beszél itt cseh-szlovákul. Ezen ügyben érdekéit felek, úgy én, viala- mint ellenfelem magyarok vagyunk s magyar anyanyelvűnkön kívül más nyelven egyáltalában nem értünk. Ply viszonyok mellett nemcsak nekem, de általában a lakosságnak a közigazgatási és pénzügyi hatóságok kizárólag cseh-szlovák nyelven adnak ki. kézbesittetnek határozatokat. Ezeket a határozatokat a községben senki sem érti meg, napokig kell az embernek ide s tova futkosnia, mig olyan emberre akad, aki a hivatalos Írást megérti. De ha valahogy meg is Szlovenszkói pillanatfelvételek Besztercebánya, julius 2. Sch. ur, egy országos nevű szlovenszkói 'likőrgyár besztercebányai főtisztviselője, az „ál- lamfenta(rtó“ nemzethez tartozik. Csehországban született, magyarul csak törve beszél és a legjobb akarat mellett sem lehet magyar sovinizmussal vádolni. Sch. úrral történt a zólyomi vasúti állomáson, hogy egyik német ismerősével németül beszélgetett. A gyanútlanul beszélgetőkhöz egyszerre csak egy cseh-szlovák őrnagy lép oda és fenhangon ezt kérdezi: „Hogy merészel ön németül beszélgetni?" Sch. ur nem lepődött meg a merész kérdésen, hanem moso- lyogva a zsebébe nyúlt és a tárcájából egy ötkoronást huzva elő, ezt válaszolta a harcias katonának: „Látja, őrnagy ur, hányféle nyelven van e papírpénzen kinjmmtatva az értéke? Tehát ennyiféle nyelven van jogunk a köztársaságban beszélni." Az őrnagy ur sarkon fordult és leforrázva távozott. A gyors berobogott a váróterem kiürült. Egy ideig mint ködfantom lebegett az üres teremben a cseh-szlovák ötkoronásokat ékesítő Comenilts tudós alakja, aki annak idején cseh hazájából kiüldözve Sárospatakon tanított, oktava a nemzeteket, hogy tanulják meg egymás nyelvét. Hol van a tudós Comenius alakja a mai kor késő alakjaitól? * Három angol turista tartózkodott az emullt hetekben Besztercebányán. A derék angolok nem a hivatalos cécók és banketek szemüvegén át nézték az ősi várost. így történhetett, hogy a besztercebányai vájrosi parkban levő főgimnázium impozáns palotája láttára az egyik azt kérdezte: „Ugy-e, most építtette föl a prágai kormány ezt a nagyszerű tanintézetet?" „Nem. ez még a magyar „elnyomás" idején épült." „Különös — felelte az angol — husz-harminc olyan vidéki városban jártam, mint a szlovák Besztercebánya, de ilyen modern iskolaépületet egyik helyen sem láttam." Az evangélikus egylet házában feltűnt az egyik angolnak, hogy a kapu bejárata fölött e'ltávolitottaik valami szobrot: „Ugy-e. valami Habsburg-uralkodó szobra állt ott — kérdezte — s azt távolították el a köztársaság megalakítása óta?" „Nem! — volt a válasz, — Bethlen Gábor, a protestáns erdélyi fejedelem mellszobra állott ott." „Hihetetlen, — válaszolt az angol, hiszen Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a cseh nemzet szövetségese volt és harcolt a Habsburgok ellen." Fejüket csóválva, szó nélkül mentek tovább az angolok, akiket legfeljebb azzal vigasztalhatunk, hogy Bethlen Gábor gyönyörű mellszobrát a felelőtlen elemek nem törték össze a pozsonyi Fadritsz-imüremek mintájára, A mellszobor ládában, íürészpor között elcsomagolva álmodik az evangélikus egyesület egyik kamrájában az emberi ostobaságról. Kaluzsay Emil. VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA, íkvnnier ».! ◄ 3 I5 csokoládé és ^ i 3 déligyümölcs ^ ! Í £ 1236 kereskedése ^ | ! Igló, Szepes megye j fjrrjfjTffftrfffffwtwwffWfWftfr
