Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-19 / 161. (314.) szám
Csütörtök, julitis 19. 3 kodjék a kormány erős bírálásától. (Egy hang: Ez a szabadság!) Maid a szlovák népnek a németekkel és magyarokkal való egyetértését hangoztatta és fejtegette az 'autonómia szükségességét. Kniha János csennek! plébános költői szlovák nyelven elmondott beszédét csöndes áhítattal hallgatta a tömeg. Beszédének utolsó része oly nagy lelkesedést váltott ki, hogy a hallgatók vál- lukra emelve ünnepelték a szónokot. Petrá- sek Ágoston elnök erre berekesztette az ülést, miire a tömeg a legpéldásabb rendben szétoszlott. Füssy Kálmán Pozsonymegyében Komárom, julius 17. (Saját tudósítónktól.) A magyar kisgazda-, földműves és kisiparos párt vezetősége vasárnap Nemesabony és Szentmíhá'lyfa pozsonyin egy ei községekben hivatott össze népgy ülést, amelyen Füssy Kálmán nemzet- gyűlési képviselő és Bazsó Kornél párttitkár ismertették a községek lakosságával a mai politikai és gazdasági helyzetet. Füssy Kálmán ez alkalommal képviselői beszámolóját is megtartotta. Beszédében kiterjeszkedett a közeljövőben bekövetkezendő községi választásokra s fölhívta a községek lakosságát arra, hogy józan ésszel gondolkodva, sziv- vel-lélekkel cselekedjék úgy, ahogy azt a Szlovenszkón élő magyarság létének érdekei követelik. Bazsó párttitkár ismertette a párt alakulását, kifejtette annak szükségét és rámutatott arra, hogy e párt őre iá magyarságnak és erős vár annak érdekei megvédésére. Figyelmeztette a községek lakosságát arra, hogy óvakodjék a hamis prófétáktól, a báránybőrbe öltözött Csánki-Neumann és hasonló emigráns vitézek soha be nem váltható Ígéreteitől. Dicséretére válik mindkét község lakosságának, hogy a szorgos aratási munka ellenére, szép számmal vett részt a népgy ülésen. Meg kell említeni, hogy Szentmihályía községben Énekes László keresztényszociális párttitkár rövid, de tartalmas szavakkal üdvözölte a párt kiküldötteit és fölhívta a község lakosságát, hogy a két pártot, mint a magyarság egyedüli védelmezőit, ttizön- vizen keresztül kövessék, mert ha hisznek a pénzen megvásároltak álnok szavainak, annak csak egyedül az itt élő magyarság vallhatja kárát. Kisgazdapárti ülés Félen Pozsony, julius 18. (Saját tudósítónktól.) Az Országos magyar kisgazda-, földmivesés kisiparospárt Csallóköz-Félen tartott vasárnap népgyiilést. amelyen Fél és a környékbeli falvak gazdaközönsége igen nagy számban jelent meg. Ifjabb Klimlcs Károly somorjai gazdálkodó meleghangú üdvözlése után, amelyben a magyarságot összetartásra s megértésre buzdította. Kárpáty Béladr., a párt pozsonyi főtitkára, hosszabb beszéd-1 ben fejtegette mindazokat a kérdéseket, melyek a magyarságot gazdasági, kulturális és politikai téren közvetlenül érintik. A hallgatóságnak különös figyelmébe ajánlotta a közelgő községi választásokat. Megemlít ette,1’ hogy magyar vidékeket idegen tisztviselőkkel árasztanak el, akik a magyar népnek sem a nyelvét, sem a lelkét' nem értik és hibáztatta a kormány adópolitikáját, amely, messzire túlbecsülve a gazdaközönség fizetőd képességét, tönkreteszi a mezőgazdaságot. A földbirtok reformról szólva állást foglalt az elleni, hogy id’egen telepeseket hoznak a ma* gyár falvakba, mielőtt az őslakosság igényeit teljesen kielégítették volna, A népies hasonlatokkal és jóízű magyar adomákkal1 fűszerezett beszédet az egybegyűltek látható érdeklődéssel kísérték mldvégig. A fegyver visszafelé sült el Brafianu sikertelen utjának okai. Prága, julius 18. A Lidové Noviny bukaresti értesülés alapján közli, hogy Bratianu római, párisi és londoni útja, amelyről ma tér vissza, nem járt sikerrel. Bratianu mindössze két és félmilliós angol fontos kölcsönt tudott csak el-' érni, míg Rómában, mint Párisban süket fülekre talált. A londoni kölcsönt Románia vasúti anyag formájában kapja, ami így az angol iparra nézve jó üzletet jelent. Á román pénzügyminiszter kiküldetésére — a L. N. szerint — kedvezőtlenül kihatással volt, hogy a kisantant állást foglalt a magyar állami birtokok zálogjogának felfüggesztése ellen, ami azután a magyar koronának a felére való zuhanását eredményezte és ismét csak késleltette Közép- európa megújhodását. Az angol gazdasági körök elutasították Bratianunaik azt az indítványát, amely az angol tőkének a román vállalatokban való részvételére vonatkozik, mert ennek föltételei szerint a külföldi tőke csak negyven százalék erejéig lehetne a román vállalatokban képviselve. Az angolok hajlandók volnának Romániának hitelt nyújtani, de csak akkor, ha zálogul leköti ia petroleumtermelés és a román vasutak jövedelmét. (A Lidové Novl- nynek ebbői a jelentéséből kitűnik, hogy a kisantnak a magyar (kölcsön ügyében tanúsított ellentállása visszafelé sült él. Magyar- ország ellen irányult és íme Romániát találta. örülünk, hogy a Lidové Noviny Is kénytelen ezt belátni. A szerk.) mén: tkoxxátnR imto&ot. torfsd ességedmeík uj fkiveBbet is ssesesnraS? Trencsén közönsége H megyeszékhelyért Trencsén, julius 18. (Saját tudósítónktól.) Az uj megyei rendszer életbeléptetésével az ősi Trencsén városa is elvesztette a megyeszékhelyt. A város most a turócszentmártoni nagyzsupá- hoz tartozik. Idetartozik az egész volt Trcn- csénmegye a bánóéi járás kivételével, amely a nyitrai nagyzsupának része. A megyei székhely elvesztése érzékenyen sújtotta a város minden rendű és minden rangú lakosát, úgy, hogy mozgalom indult meg abból a óéiból, hogy Trencsén székhellyel uj megyét szervezzenek. Az uj megyéhez tartoznának a puchói, illavai, vágbesztercei, nagy- biccsei, váguj'helyi és miavai járások. Az utóbbi napokban ebben az ügyben értekezletet is tartottak, amelyen határozati javaslatot fogadtak el és követelték Trencsén számára az uj megyét és annak székhelyét. A mozgalom különösen az ipari köröknél részesül nagy támogatásban. A pesti divatreneszfinsz — Sötétzöld structollak — legyezők — A szép női kéz mozdulatait, a karok ivelődő hajtását Gainsborough mindig megmagyarázta: az ujjak szórakozottan babráltak egy gyöngysoron, megpihentek egy rózsabokréta ágain, vagy játszadoztak egy finom legyező íaragott-esont Leveleivel, könn3redébb mozgással, mint a csontbil- lentyükön. A női öltözéknek nagyon fontosak a kellékei! Kiegészítik, néha keretbe foglalják a ruhát. Legérdekesebb a női legyező, mely a kacérkodás játékait századokon át kisérte, takarta és fölfedezte. Legszebbik darabja hatvan centiméter hosz- sru, válogatott finomságú, egészen egyenlő, sötétzöldre festett structollból készült, kilenc ágban. A zöld szín fenségesen sötét, amellett nagyon meleg hatást keltő, olyat, mint például a mesterien festett pompéji vörösszin. A tollak szélesek. Nagyon kevéssé „kolmi- zott“-ak, hogy egységesen lebegjenek, természetei röpke játékukat eltompitva. Barnásfekete teknőc-nyelekbe futnak, ezeket egy tompított gyöngyöcskékből, egy szem gyémántból élénkre hangolt szögmotivum tartja össze. Hokuszai, a japánok híres festője rs nagyon szeretett legyezőket komponálni korának baba- szerű szépségei számára. A kis japán nö gyermekesen bizarr megjelenését annyira rokonszenvessé alakították ezek a pici, félköralaku kis legyezőik, melyekből most egy bankárbaronesz másoltatott le egyet-kettőt szezonbeli kacérkodásainak elősegítésére. Fehér, átláts-zó, de majdnem tejszinü teknőc- lécecskékből készült, a rózsaalakuvá göntbölyödő fo*antyuszög keleti gyöngy és sárga gyémántok keveréke. A lécecskéken kék, rózsaszín nefelejts-ap- róságu vkágocskák mosolyognak kövekből faragva és felrakva. Zöld levelecskék mozgolódnak a virágok körül ás barnászöld indaszárak szaladgálnak majdnem a lécecskék közepéig. Maga a csont folttalan minőségű, még a szokásos csontsávok se irizálnak szelíd fehérségében. Természetes, hogy megjelent a Tiüankhamcn- légyező is! Középnagyságú formája félkerek, krémé elefántcsontból készült, az alapanyagot itatva preparálták, mint Lionardo da Vinci a vásznait festés előtt, A hieroglifek antik aranyból készülték cs a Nyitna, julius 18. (Saját tudósítónktól.) A keresztényszo- , ciális párt szlovák osztálya vasárnap nagy uépgyülést tartott Lakácson, amelyen tizennégy község kiküldöttei vettek részt. A gyűlést Petrás-ek Ágoston plébános, a i párt szlovák osztályának elnöke, nyitotta meg és átadta a szót Leley Jenő dr. nemzetgyűlési képviselőnek, aki másfélórás népies szlovák nyelvenc mondott beszédében a keresztény szociális párt feladatáét vázolta és megcáfolta azt a fölfogást, amely a cseh és a szlovák nemzetet egységbe foglalja. Amikor arról szólt, hogy jövetelével a magyar és szlovák nemzetnek az ezeréves testvéri egyiittlét alatt egybeforrt és meg- acélosodott egymásra utaltságának tanú jelét adja, egy rászeg Srobár-párti egyén közfoe- k’iáltott és arra hivatkozott, hogy vele a Katonaság alatt milyen brutálisan bánt egy állítólag magyar szakaszvezefő. A hallgatóság közül azonban többen ismerték az esetet és ingerülten odakiáltották a zajongónak, hogy az a katona, akiről szó volt, nem is volt magyar, hanem egy szomszédközségboli szlovák. Ezzel alaposan lefőzték a részeg . rolni ckárt. Lelliey Jenő azonnal reflektált az incidensre és hivatkozott arra, hogy abban az esetben, ha a magyarság tényleg gyűlölettel viseltetett volna a szlovákság iránt, úgy a szlovák nemzet már régen megszűnt volna. Mivel azonban ai szlovák nemzet a mai napig megtartotta nyelvét, szokásait és hagyományait, azonnal kitűnik, hogy az izgatok szavai nem felelnek meg a valóságnak. Beszédének végén abbéli kívánságát fejezte ki, hogy a szlovákság a jövőben legalább is oly mértékig tartsa meg nemzeti mivoltát, mint ahogy ezer éven át megtartotta. A hallgatóság lelkes éljenzéssel és tapsviharral köszönte meg a képviselőnek ezt a kívánságát. Gramantik Ágoston merőcei plébános rámutatott arra a gaz és alattomos aknamunkára, amelyet egyes felfogadott bérencek folytatnak az ellenzék elszánt vezetői ellen. Hivatkozott a lakács! plébános meghurcoltatására és a Hlinkára szórt rágalmakra. Merel István, a keresztényszociális párt szlovák osztályának főtitkára szerint a gyűlés megtartásának két oka van. Az egyik az, hogy a nép önzetlenül ragaszkodik a párthoz, a másik pedig az a gyalázkodás. amellyel alias módon törnek a párt eliten. Amikor a szónok a kormány helytelen politikáját és túlzott sovinizmusát bírálta, a hatósági kiküldött felszólította, hogy tartóz— Én tudom*, miért. És el is mondanám, mert vártam magát, valakit, aki szerette őt, aki emlékét hozza nekem, aki feloldoz, vagy elátkoz érte, mert az ő sorsa ágy elakadt az én kezemen. Majd egyszer, ha már megszoktuk egymást és feloldódott az ismeretlenség jege. A kapu kemény nyögéssel csikórdult és a nehéz két tölgyfaszámy egymásra borult. Most lassan ment le a hegyen a férfi, visszanézett a homályba burkolódzó házra, mintha a föld. meghajlott hátán egy furcsa, szomorú púp volna. Fülében halkan énekelt a leány hangja, a képzelet önfeledt tükrén át most megszépült a teste, karcsú vonallal, gyönyörű, pogány istenek minden ragyogásával játszott előtte. Ment a város felé, ahol ragyogó csillárok alatt asszonyok hódolata várta. Rajongva örvénylett körülötte az élet, mert messziről jött, testén idegen világok ösereje érzett, délceg járása ismeretlen ritmussal hívta a feléje táruló karokat, gyönyörű fejét csókra révedt ajkak mosolya kereste, szavait, mint a csodaforrás vizét, mohón fülitták. Ma nem kellett a csók, a sok, feléje vágyó test fölött a végtelenbe siklott gondolata, a messziségen át megszépült púpos leány felé. A hegytetőn halk sírás misézett egy elhunyt jóbarátért. A tündöklő nap már késő délutánba rozsdásodott, fölébredt mezők párája áradt be a nyitott ablakon. Kelten voltak a szobában és a nagyszerű csöndben a férfi szinte suttogva beszélt: — Ez a lánc, az utolsó emlék, amit magának küldött. Az utolsó év munkája. Sokat .barangolt messzi erdők kusza sötétjén, hogy gyökereket találjon, keményeket, mint a kő és finom, különös illatuakat, mélyen a földbe ásott értük. Minden nap egy uj láncszemet faragott, egy arcot, egy jelvényt, egy különös formát és minden szem aljára egy apró betűt. Mikor az utolsó elkészült, vékony arany szálra fűzte és háromszázhatvan szemet, az év miuden napjának egy-egy gondolatát küldte el velük. A rájuk rótt betűk egy ismeretlen, hatalmas zsoltárt énekeljenek a barátságról, a szeretetről, az apró képek minden nap uj emléket hozzanak a messzeségből maga felé. Ez volt az utolsó üzenet, amit rámhagyott. ■ • Végigremegett a leány keze a lánc fölött, mint drága hárfán, melynek hangjait csak ő hallotta meg. S a zsoltár, amit az ősz ember nehéz munkával finoman gyökérre rótt, most zokogva orgonázott benne. Vékony kis ajkán kibuggyant a sző, mintha pehelykönnyű üvegharangot játszva vinne a gyönge szél a hegyek fölött, messzire. — Akkor a világot már meghódította kemény öklével és hozzám jött pihenni. Fanyar volt a szája, békétlen a lelke a nagy tusakodástól. Akkor mi az emberek fölött jártunk, magasan a csillagok közt, tudott bízni, hinni ismét, de lement közéjük. Szomorúan jött vissza. Szemekből, hangokból gúny áradt feléje, hogy nagy rohanásában eléje álltam én, szomorún, púposán és a nagy végtelen alatt olyan egyedül. Küldtem „vissza a diadalmas útra, de nem ment, fölharsogott az ég felé, hogy miért nincs benne elég erő engem átformálni. Festett egy képet, rózsával kezemben állottam, valami nagy megszé- pülésbei], megszakadt könnyek végigbaráz- dátták szomorú arcát és hogy önmagának újra alkotott, de a testem a régi, rossz maradt, nehéz átkot dobált a messziség felé és megindult, hogy vissza ne jöjjön. Alkonyodást bólongatott a fák lilázó koronája, a puha csöndben két gondolat mesz- sze kóválygott. Most egy elkésett madár ringatta apró testét egy gyönge ágon és halkan, kíváncs ian be énekelt az ablakon. Mesélt az emlékezés busán és vidáman, lassan megismerték egymás életét és a két messziről egymáshoz tévedt ember oly közeire sodródott a mesélő szavak alatt. A leányt, akit magányba átkozott testének ferde vonala, hosszú egyedüllétek finommá morzsolódott gondolata valahová a messzi magánosságba emelte. Arra a nagyszerű. boldog barátságra gondolt, aminek utolsó emlékei most érkeztek hozzá. A diadalban, mámorban megöregedett festő, aki atyáskodva megsimogatta dús aranyhaját és csöndes magányának telkes társa tett. A férfi karján lágy lankadtság ömlött el. A két karon, ami annyi asszonyt ölelt, forrón, teli erővel, ahová szótlan, néma szédületben remegve hajlott sok karcsú test. A mámor ize, mintha fanyar volna, az emlékek szégyen, a sok asszonydiadal hiába-keresés. Baktatott a két gondolat, majd fölszakadt a föld sarából és magasbaröppent, tiszta hittel megkereste egymást. A késő este egy eltévedt csillagfénye átrezzent a leány szemén és a tszta, mély eget tükrözte benne vissza. A fáradt homály összeborult szárnya alatt megszépült a teste, a férfi csodábarévedt szeme előtt ragyogó képpé tárult, két keze remegve nyílott meg egy szerető simítás felé. Pártjaink mozgalmai Leíley Jenő és Füssy Kálmán beszámolója lccecskék egészen beírattak ezekkel a talán szerelmes vallomásokkal, talán egy hindu leányka, vagy ifjú lágy dalainak strófáival. Zárkózott kelyhii lótuszvirágokká alakulnak a lécek, kinyitva, becsukva selymes zajt hallatnak, mintha treszketnének. Bercndy Katalin. mi tévelygő félelemmel aludta át és ha a környék egy-egy embere ilyenkor felébresztette, ijedten fogta be szemét és ősz, öreg feje sírást remegett. Kerülték, csak én voltaim barátja. Azt hittem én is, hogy amint vitte, vitte az elérhetetlen magasba röppenő pályája, az agyában a sok szin, vonal egyszerre csak kuszán összefolyt és az ecset örökre megállt kezében. Hordta magában egy ismeretien fájdalom nehéz terhét, károméi ta, hogy csak félistennek teremtődött, aki csak szépíteni, de alkotni nem tud, egy csöndes estén, hogy néhány emléket átadott, váltamra hajtotta fejét, egy nevet még kimondott és a ragyogással futó nap utolsó, tört sugara is kihamvadt. A leány lehajtott arcán végiggyöngyö- zöfct a fájdalom harmatja. Hangjában léte k - hajrangok visszahivón, árvultan zokogtak. — Az utolsó képet itt festette nálam. Akkor a város szélmalmai már furcsa meséket Őröltek rólunk. Fenn, a hegytetőn állott a kép, a hold tündöklő, kisértetkoszorut ragyogott ősz fejére és ő egy pogány imádság szent erejével megszinezte az utolsó, ragyogó vonalakat, szemén a csillagok fénye táncoló ködben játszott. Kitárt kezekkel messzire dobta a maroknyi ecsetet és mint aki önmagát kergeti, az alvó város felé keserűn átkozódva, szaladt a lejtőn lefelé. Azóta hír, üzenet nem érkezett. — A riadt menekülés kísérte tovább, a kemény átok harsogott belőle, valahányszor ember sodródott meg vonult útjaira. Ha kérdeztem, miért? A hangja átsimult lágy, magasztos dallá, barátságról, szeretetről beszélt és messzi, messzi csillagokról, arca ragyogott, hangja töretlen hitet énekelt.
