Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)

1923-07-18 / 160. (313.) szám

SPHÍ<W^Ví(fZAPJfmMS

Szerda, julius 18.

Az aj munkásbiztosiiási törvényről

Irta: Gaar István mamkásibiztositópénztári

számtanácsos.

II.

Ungvár, julius 17.

Központi szociális biztosításnak nevezi a törvénytervezet azt az intézményt, melynek megalkotását a tervezetnek törvénnyé emelésétől várja. És mert a tervezet az alkalmazottaknak betegség, baleset, nyugdíj, rokkantság és aggkori esetekre való biztosítási kötelezettségét állapit ja meg, joggal hihette volna mindenki, hogy tényleg egy kalap alá fognak kerülni az összes munkás- segélyezési intézmények, aminek megtörténte úgy az alkalmazottak, mint a munkaadók érdekéből is felette kívánatos.

Ha azonban a tervezet erősebb módosítás, jól mondva átdolgozás nélkül válik törvénnyé, úgy csak a cime lesz az uj intézmények „központi14, azonban nem a lényege.

A központi biztositó ugyanis csak a rokkantság és aggkori biztositás ügyeit intézné, a betegsegélyzést az ismét önállósított szlovenszkói és ruszinszkói kerületi munkásbiztositó és a Csehországban ma is, autonóm jogokkal biró kerületi beíegsegély- z5 pénztárak végeznék a központi biztosító felügyelete alatt. A balesetügyeket pedig Ruszin szk óban a balesetbiztosító hivatallá átalakuló pozsonyi Zemsky Urad. a nyugdíjügyeket viszont a 89—920., illetve 484—921. számú törvénnyel megalkotott általános nyugdiiintézeti országos hivatalok intéznék. Ezeken felül még megmaradna a Gazdasági Munkásbiztositó Pénztár is, mint ötödik olyan szervezet, mely bevételeinek szintén igen tekintélyes részét adminisztrációs költségekre fordítja.

Hát van ennek az eltagoltságnak valami értelme? Ugyebár nincsen! Mert miért kelljen három különböző helyen biztosítva lenni ugyanegy alkalmazottnak, miért kell négyöt intézmény föntartási és kezelési költségeit fedezni egy és ugyanannak a munkaadói érdekeltségnek. miért kell. három-négy oldala ellenőrzés alá venni a munkaadókat, amikor valamennyi biztosítási ágazatnak egy intézmény által való intézése nemcsak megfelelőbb lenne, hanem évenkint milliókra menő megtakarítással járna: ezt igazán nem értjük, de nem értheti meg és nem is tudja annak helyességét elfogadhatóan megokolni senki, aki köteles gondossággal akarja szolgálni egyrészt az alkalmazottak szociális ügyeit, másrést a munkaadók fezetőképessé- gével számot vetve, azoknak az elkerülhető kiadásoktól való mentesítését is céljául tűzte ki.

Át kell tehát dolgozni az egész törvény- tervezetet s egy intézmény működési körébe kell vonni az alkalmazottaknak mind a négy kötelező biztosítási ágazatát, sőt még a gazdasági munkásbiztositót is és pedig

úgy, hogy egy központi biztositót létesítsenek Csehországban a cseh- és morvaországi, egyet pedig Pozsonyban a szlovenszkói és ruszinszkói érdekeltség részére olykép, mint ahogy az 1907. évi XIX. magyar törvénycikk létesítette a budapesti és zágrábi országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárt s amelyeknek szervezetéhez hasonlóan működik most Pozsonyban a Zemska Uradovna pre poistovanie robotnikov.

Mert amint a baleset, a rokkantság és aggkor esetére való biztosítást a cseh-szlo- vák köztársaság egész területére egységesnek tervezték, illetve a baleseti ügyeket már egységesen is intézik, úgy nem szabad a be- tegsegélyzési ágazatot jelen egységében megbolygatni és nem szabad engedni, hogy a kerületi szociális biztositokká átszervezendő kerületi betegsegélyző pénztárak egymással versenyző intézményekké fajuljanak el. A kerületi pénztáraknak (kerületi szoc:ális biztosítóknak) továbbra is a központi szociális biztositó helyi szerveinek kell maradniok. segélynyújtásuknak pedig egységesnek, a bevételeket alkotó járulékoknak mindenütt egyenlőknek kell lenniük. Mert csakis egy erős központ helyes és céltudatos irányítása mellett várható Szlovenszkóban és Ruszinszkóban a biztosított tagok jogos igényeinek kieléglése.

Berlin, julius 17. (Berlini szerkesztőségünk teleronjelentése.) A Vorwarts Erhardt szökésével kapcsolatiban így ir: A drezdai hivatalos köröknek okuk van azt hinni, hogy Erhardt még nem lépte át a birodalom határát és Németországban tartózkodik elrejtőzve, hogy bevárja a kedvező időpontot a határ átlépésére. Több jel arra mutat, hogy Erhardt nem Dél- hanem Északnémetországuak vette .menekülésének irányát, hogy Meklenburgban és Pomerániában igen sok híve van. A szász tartömánygyirPéS'ben a kommunisták interpellációt intéztek az igazságügy miniszterhez Erhardt szökését illetően.

Hohenloiie-Öerm^ea hsrcegiaő letartóztatása

Bérűn, julius 16. .Münchenben tegnap letartóztatták liohenlohe-Oeringen Margit hercegnőt. Elfogatási parancsot adtak ki Schlos- ser Károly tanár ellen is, aki azonban orvosi bizonyítvánnyal igazolta, hogy betegségére való tekintettel le nem tartóztatható. A hercegnőt. Schlosser professzort és velük együtt Liedig nevű fregatthadnagyot azz a' vádolják, hogy annak idején Lüttwitz tábornoknak és a most megszökött Erhardt kor- vettkapitánynak menedéket nyújtották. A hercegnő annak idején hamisan esküdött a bíróság előtt, mikor azt vallotta, hogy Ev- hardot nem ismeri, mikor vallomásának ellenkezőjét* bebizonyították, esküjét visszavonta. Az igazságügyminisztérium Erhardt szökését tekintetbe véve, föltételezte, hogy

Ha a kerületi szociális biztosítók autonóm, saját számlájukra dolgozó intézményekké alakulnak, akkor azoknak a feladatoknak betöltésére, hogy a pénztári tagok részére szanatóriumokat és munkáskórházakat létesítsenek: sor sohasem fog kerülni, hiába állapítja meg a tervezet, hogy ilyen intézmények létesítésére a kerületi szociális biztosítók szövetkezhetnek. Mert nem az erők szétforgácsolása, hanem azoknak egy közös cél szolgálatába való állítása esetén lehet csak remény arra, hogy az immár felette kívánatos és eddig erősen nélkülözött gyógyhelyek, kórházak és gyógyintézetek a pénztári tagok részére — mint azok közös tulajdona — rendelkezésre is álljon.

A betegsegélyeket kiszolgáltatni hivatott kerületi szociális biztosítóknak a megszervezendő két központi biztosító helyi szervei gyanánt meghagyásával, illetve Csehországban ezekké való átszervezésével a jelenlegi kerületi munkásbiztositó és kerületi betegsegélyző pénztárak jelenlegi vagyona továbbra is egy és ugyanannak a célnak szolgálatában maradna. Hogy ez mennyire szükséges, azt csak az tudja mérlegelni, aki ily átalakulási processzust már keresztül vezetett. A szlovenszkói és ruszinszkói pénztárak az 1907. évben menek keresztül ilyen átalakuláson. (Folytatjuk.)

a hercegnőnek is szökési szándékai vannak, miért is elrendelte letartóztatását. A hercegnőt a lipcsei államfogházba szállították. — A rendőrség erélyesen folytatja az Erhardt utáni nyomozást. A börtönigazgatóság súlyos mulasztását látják abban, hogy megengedte, hogy Erhardot a felesége bármikor fölkereshesse és vele a szükséges mértékű ellenőrzés nélkül beszélgessen. Biztosra vehető, hogy Erhardtné adta át férjének a vasrács kulcsát, mely a szökéséi lehetővé tette.

Londonból jelentik, hogy Erhardt szökése rendkívül kellemetlen benyomást tett az angol közvéleményre. Az angol lapok behatóm foglalkoznak az eset politikai jellegével. A M.oming Post utal Erhardt szerepére a Kanp-puccsban és Ratbenau meggyilkolásában. Az angol lapok Erhardt szökésében veszedelmet látnak a német köztársaságra és a köztársasági kormány autoritására.

Béős uj községi választási rendje

Pécs, julius 17. A bécsi községi és kerületi képviselőtestületi választásokat a nemzeti tanácsi választásokkal egyidőben fogiák megtartani. A bécsi városi tanács illetékes referátusa uj választási rendet dolgozott ki, mely a községi tanácsosok számát 165-ről 120-ira szállítja te. Egyébként a választási rend a nemzeti tanácsi választási rendhez idomul és aszerint van kidolgozva.

Benes Amerika szerepéről, a háborít lehetőségéről és az uj bolgár kormányról

Prága, julius 17.

— A jóvátételi kérdésnek rövdd időn be- lii’ való megoldását nem remélem. Meggyőződésem, hogy Európa újjáépítéséhez legalább tiz-tizenöt esztendőre van szükség. A mindnyájunkat közelről érdeklő Ruhr-prob- lómát úgy hiszem rövid időn belül megoldják, de ez nem jelenti még a jóvátételi kérdés megoldását. Minden pillanatban ujafeb bajok és viszályok támadhatnak, amelyeknek következményeit senki sem láthatja előre. Meggyőződésem szerint el kell érkezni a tartós megegyezés idejének és ez Amerika közreműködésével fog megtörténni. Amerika döntötte el a háborút és Amerika fogja a békét eldönteni. Azonban Amerika saját érdekében fog cselekedni, amit minden nagy nemzet megtesz. Az európai államok gyöngék ahhoz, hogy az amerikai kormányra oly irányban gyakoroljanak befolyást, hogy előbb cselekdjék, mintsem közbelépésének idejét elérkezettnek fogja látni. Amerikától azonban nem szabad azt várnunk, hogy eszméinek győzelmét az egész vonalon keresztülviszi.

Egy újabb európai háború Lehetőségéről Benes a következőket mondotta: „A nemzeteket a világháború teljesen elerötlenitette, noha egyes pártvezérek túlbecsülik a sovinizmust. Sehol sem látom a háború veszélyét. Németország nem támadhat és Németország nem támadható meg, Oroszország gazdasági rekonstrukciójával van elfoglalva és nézetem szerint nincsenek háborús szándékai. A kis- antant pedig elég erős ahhoz, hogy Közép- európa és a Balkán békéjét megvédelmezze“.

A bolgár forradalomról Benes így nyilatkozott: ..Tagadhatatlan, hogy Sztambulinszki utódai nekünk nem olyan rokonszenvesek, mint amilyen rokonszenves volt Sztambulinszki kormánya, mert az uj kormányban olyan tényezők vanak, akik Ferdinánd királlyal összeköttetésben állottak. Ennek ellenére sem avatkozhatunk Bulgária belügyeibe addig, amig annak kormánya a békeszerződéseket megtartja. Ezért-mi várakozó álláspontra helyezkedünk".

Benes, valahányszor a külföldön tartózkodik. a nyilatkozatoknak, cikkeknek és interjúknak valóságos özönével árasztja el a sajtót. Mostani útjában sem feledkezett meg erről a szokásáról és szinte óráról órára egy-egy nyilatkozattal kedveskedik az angol és francia lapoknak. A leglelkiismeretesebb ujságiró is alig bírja követni és a legfigyelmesebb lap sem képes regisztrálni külügyminiszterünknek minden mondását, eltekintve attól, hogy a szüntelen Benes-nyilatkozatoknak tengeri kígyóját előbb-utóbb a közönség is meg fogja unni. Legutoljára a New- York Héráidnak nyilatkozott Benes és ez alkalommal a többi között ezeket mondotta:

Baassasaa

Erhardt még Németországban vau

Tárcarovatunk:

Csütörtök: S t r el i sk y J ó z s e f: Szüjrke ház. I. Péntek: Strelisky József: Szürke ház. II. Szombat: Kerényi Rezső Edgár: Máriával az éjszakába. (Vers.)

Glin: Maírienbadból.

Vasárnap: Merényi Gyula: A Jövő füzénél. (Vers.)

Nyáry Andor: A képviselő ur hazamegy.

Dermedt muzsikák

Mindig lesz csókos, pajkos szerető,

Pohárban sürü borfeledtetö;

Titkos találka alkonyat után,

Csak én bolyongok szomjasan, sután ...

Kacaj cseng édes S víg muzsikaszó És garmadában Elfogy ezer jó ...

S lelkemben húznak Dermedt muzsikát:

Szegényes, árva,

Megtépett sohák.

Bézay Zoltán.-------------- -------------------Ady két verse

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irtai Szvatkó Pál.

Egy könyvben vannak egészen köze! egymáshoz. Aliig öt oldal teszi a különbséget köztük s mégis két vadidegen világ beszél belőlük. Ily méretű ellentmondásokat csak a legnagyobbak engedhetnek meg ma guknak, akiken pcrcenklnt más és más ér- zelem-czrcdck nyargalnak át, hogy néhány szempillantás alatt átfussák a közönséges embereken évszázadokig ballagó szellem- ár,am! átok a t. Ezek a legnagyobbak igazolják a viszonylagosságot, mert minden ellentmondást egyformán egymás mellé raktároz1 nak, de egyúttal meg is cáfolják a relativizmust, mert minden hites, de ellentmondó meggyőződést valami szférikus harmóniába hoznak szavaik és életük muzsikájában.

Az első vers nagyon ismert:

Jöttem a Gangesz partjairól,

Hol álmodoztam déli verőn,

A szivem egy nagy harangvirág S finom remegések: az erőm.

Gémes kút, malom-alja, fokos, Sivatag, lárma, durva kezek,

Vad csókok, bambák, álom-bakók. A Tisza-pnrton mit keresek?

Itt Nirvána-komolyság és ezeréves fáradtság beszél. Nem kell hinni, hogy a második versszak Ady hazája ellen irányul — mily kicsinyes kifejlődés volna ez az első versszak általánosságával szemben —, egy embertípusnak, a belső muzsika misztériumát mindennél többre becsülő fáradt embernek panasza a hiábavaló és hiú munkát zakiato!ók ellen ez a sűrített gondolat-vers. Nem a gémeskut s a Tiszai-part a fontosak, hanem a fokos, a lárma, a durva kezek, a vad csókok cs az álom-bakók, mint minden törtet és, barbár erő és stréberség szimbólumai. E vers a szenzitiv-ermanációs ember síkja szemben a reális-evolúciós ember síkjává'. A legnagyobb világnézetek egyikének extraktumát kapjuk itt: a buddhista

mozdulatlan álom-aszketizmusát és Schopenhauer panaszát a barbár „akarat" ellen.

$ a másik vers?

Vad, nagyszerű rajongást oltott Az Érnek partja én belém Csupa pogányság volt a lelkem Gondtalan vágy és vak remény.

Forgott körüliem zagyva módon Lármával, vadul a világ És én kerestem egyre-e.gyre Valami nagy Harmóniát.

Paraszt Apollónak termettem,

Ki dalos, erős és pogány,

Ki szeretkezve és dalolva Dől el az élet alkonyán.

Pogány erőtől, diaitól, vágytól A lelkem immár nem buzog Megöltek az evangélisták Az élet'bölcsek, krisztusok.

Szinte Nietzsche szavai. A tönkrete.'t „blonde Bestie" dala, a ressentiment nélküli Adeímemsch önmagából szabályokat teremtő szuverén élete, melyet a papiság, a Hintem welitlerek, az agyonikultura és a gyöngék hatalomra került rancune-érzései megöltek. A paraszti töprengésnélküliségnek. a fiatal barbár életnek vágya, a reális tett-ember síkja. a szenzitiv krisztus-emberek síkjával szemben. Az előbbi vers a törékeny finomság szeretete és a haszontalan törtetés gyűlölete, itt megfordítvai a gondolkozásnélküli cselekvés szeretete és a belső emberek gyilkoló ábrándjainak gyűlölete. Micsoda ellentmondások!

A két vers: Schopenhauer és Nietzsche. A két vers: küzdelem két heroikus világnézet-tömbbel. Az első a spengleri „zweite Rel!igiositát“-be jutott „Fellachenvolk" neuraszténiája, a papcniber panasza, ki nem látja a világvárosok uj zajában a maga transzcendentális látomásait. A beteg és fáradt ember panasza, kit tönkretett az idegen „polemos", a gyenge ember szava, ki a maga gyengeségét, kiáltja ki ideálnak, hogy az erőset megfélemlítse. Schopenhaueri himnusz a stagnáció mellett, tudván, hogy a

küzdő világ csak a metafizikai vak akarat obiektf vációja. Amint Schopenhauer minden küzdést hiábavalónak bélyegez és fölöslegesnek, míg az egyedül üdvözítő a Ga.ngesz- parti aszketizmus, a „szentség" és a mozdulatlanság, úgy hirdeti itt Ady is a maga belső, komplikált éle tle tompítás át, a befelé való mámort, mely csak finom remegésekben nyilvánul kivül. szemben a durva kezek és a fokosok, az életakarók, a remélők és az ii p t r e - él ők tet t- du r vasa g á vak

A másik vers a lehető legellentétesebb. Itt az erős, vad, pogány-barbár élet dicsére3 tét halljuk, a nietzschei értékek elismerését, a potentia-ember szavát, a kultúrák dinamikus sémáját képező minden-cselekvés rajongását. A fájdalom itt az, hogy a papember, a transzcendentális, a földet nem becsülő, a „siralom völgyét" hirdető, keresz- tény-tipusu ember boldogtalanná tette az egyszerű és ösztönösen jó álla bembe rt. Ugyanúgy, mint. ahogy Nietzsche mondja: adva van az Adelmensch, a vad, az erős, az életszere tő, kit a gyengék, a létért való küzdelemben fizikailag elesettek másvilágokkal ámítanak és a „gonosszal" fenyegetnek, hogy ne merjen saját recipéje szerint korlátlanul élni s ne árthasson neki, a fiizisz- ben gyöngébb, de intellektusban esetleg rafináltabb Hinterweltlernek.

Ady első versében Schopenhauer-típusú álma tag Krisztus-embernek mondja magát, a másodikban pedig nietzschei skrupulus- nélküli pogány nak. Mily ellentmondások!

Ami a versek genealógiáját illeti, úgy tudatosnak alig mondható a Schopenhauerre vagy Nietzschérc való enilékeztetés, ámbár valószínű, hogy a tudat alatt hatott a két német filozófus. Schopenhauer akkor a magyar levegőben volt, azok a költők, akiket