Prágai Magyar Hirlap, 1923. július (2. évfolyam, 146-167 / 299-320. szám)
1923-07-03 / 147. (300.) szám
3 ■miniszter hozzájárulásával. A központi intézet felügyel a betegsegélyző intézetekre. A betegsegélyző intézet minden évben köteles a központi intézetnek beterjeszteni a zárszámadásokat és jelentést tenni a működéséről.‘A központi intézet feloszlathatja a betegsegéfyző intézeteket, ha •azok a törvények, rendeletek és alapszabályaik ellen cselekedtek. A központi intézet fölött a felügyeletet a miniszter gyakorolja. Ez a felügyelet arra szorítkozik, hogy vájjon betartották-e a törvények, rendeletek és a tárgyalási rend szabályait. A betegsegélyző intézetek szövetségekbe tömörülhetnek, főképpen orvosi és gyógyintézetek létesítése céljából. Kedd, íulltis 3. Pillanatfelvételek Prága tűzoltónapjáról Prága, ju'lius 2. Tán sehol a világon nem értenek úgy a fölvonulások, ünnepélyek rendezéséhez, mint Prágában. Egyszer a vasutasok, máskor a veteránok, hol a hordárok, hol pedig a tűzoltók — vagy amit akarsz — vonulnak föl országosan, dagadó kebellel és besörözve, mintha mindenik kíilön-külön egy lipcsei népcsatát nyert volna meg. Ilyenkor a főváros lázban ég, a Vencel-teret majd fölveti a Iobogós lelkesedés, a villamosok órák hosz- szat ácsorognak a mellékutcákban, mert hát csak nem zavarhatják az ünnepséget, az ablakokból a szobalányok és a naccságák versenyt kiáltják a „nazdar“-t, a sarki kofák pánikszerűen árulják a virslit s a vendéglőkben egész knédlihegyek fogynak el, a Na- rodni Divadlóban pedig a „Prodana Nevesía“ megy. S a főváros megmutatja az igazi arcát: a bárnész falusiból külvárosi kispolgárrá még alig vedlett, bakancsos és flanellinges pan-okat, a tenyeres-talpas, szalmahaju és púderes orrú szlecsnákat, akik mellett a villamos, a nemes vonalú régi házak és a modern paloták úgy hatnak, mint valami ana- chronizmus. A vízi ballet és a sánta hajók Két nap óta más szaga van a városnak. Tele vagyunk tűzoltóval. Férfi és női tűzoltókkal. Bizony, itt olyan is van. Prága két utcában éli ki fővárosi életét: a Vencel-tér jobb- és balkarjában, a Grábenen és a Na- rodrii tfidán. Ez a két utca most tűzoltóktól nyüzsög. Ez komoly következményekkel jár. A Passage előtti cipőpucolóí most harminc ember helyett állandóan ötven bámulja, az Adria előtti „önsétáló“-babás ember pultja előtt direkt életveszélyes a tolongás, a márványtól ragyogó, ezertükrü „világvárosi" kávéházakban esténként most nem minden harmadik, hanem minden második asztalnál pakkolnak ki a vendégek .a zsebükből pressz- vurstot és fölvágottat és rendelve hozzá egy korsó sört, tartják a frontot éjféli félegyig... No, de ez nem baj, gyerünk a vizi halléthez és tűzijátékhoz, mert ez a főattrakciója az országos íüzoltókongresszusnak. Hát tessék elképzelni: A Moldva közepén van ugyebár a Lövész-sziget. Ez fontos a népünnepélyeknél — mindig itt rendezik őket. A szigeten vezet keresztül a légionista- hid. A két parton és a hid egész hosszában sürii embertömeg vár úgy délután négy óra óta. A moldvai flotta: három gyufaskatulya- nagyságu propeller és három kerekes, lapátos „nagy" gőzös egy uszályhajó társaságában a sziget másik végén horgonyoz, mind tele emberrel. A tömeg nézi a hét alkotmányt. A tömeg minden tagja anya e pillanatban, aki vizsgázó, ünnepi ruhás gyermekét nézi e hajókban és anyaságában óceánt képzel alájuk. Pedig enyhén szólva — sánták. Nem azért, mert nem jó hajók, hanem mert nincs vizük. S ez a súlyosabb eset. Kérem, mikor nyolc óra tájban arra vetődtem megint, még mindig startoltak az ünnepély színhelye felé. Tessék elképzelni egy gőzhajót, mely füstöt okád a forma kedvéért, büdöset, jobb és bal csípőjén kiálló lapátjaival a levegőbe csapkod, a kapitány „minden ember a fedélzetre" vezényszavára a legénység dorongokkal tolja. A dorongot belenyomják a folyam fenekébe s nyomnak egyet rajta, mire a hajó három centiméterrel tovább megy, közben hol balra billen, hol jobbra, hol megfordul félig a saját tengelye körül, aszerint, hogy hol kap egy link-stószt a folyam fenekéről. Mankón járó hajók ... A tűzijáték, vagy játék a tűzze! Most veszem észre, hogy a vizi hallétről nem irtani semmit. Ennek oka az, hogy öt percnél tovább nem voltam hajlandó gyönyörködni a folyami látványban s kiszámítottam, hogy a sziget végire kötött tutaj- balletet azok a balekek sem fogják látni, akik ottmaradnak. A kiszolgálóném igazolt. Négytől féltizig állt a parton s nem látott mást, csak a „tűzijátékot" s a folyami flottagyakorlatokat. Borzasztó „krásne" volt, azt mondta. Én pánikszerűen távoztam a Kinsky- park felé, föl a hegyre. Ez jó hely, ezt lehet élvezni Prágában, itt jázminbokrok vannak, rigók, ákácok és este a hold, csupa barát. A kapunál meglepetés ért. Csukva volt, az őr nem akart beengedni. Aha, nem engedik be az itteni népet, mert képes volna tiizoltósdit játszani a jázminbokrok alatt. Igazat adtam az öregnek, aki ilyen jól ismeri testvéreit, ott van utóvégre a Lövész-sziget. De azért mondanom sem kell, hogy bementem a parkba... Sehol senki ember, csak virágok, rigók és a hold... és igy menni föl, föl az álmodó utakon a hegyre s lent, a kék leplekben vonagló Prága, a messzi szigeteken bőgő Prága, ju'lius 2. Lelley Jenő dr. és Palkovich Viktor keresztényszociális nemzetgyűlési képviselők vasárnap ismét beszámoltak választóiknak. rezesbandákkal... A hegy tetején, a vendéglőben francia bornak minősített zavaros valamit adtak, de a kilátás gyönyörű innen. S a tűzijáték mindjárt kezdődik, mondja izgatottan a pincér. Tényleg, egyszer pukkant valami lenn a mélységes kékségben s egy vérszegény rakéta kmtornázott fölfelé az égre, de mielőtt színekbe virulhatott volna, valaki elvágta a torkát s hangtalan lezuhant az űrbe. Félóra alatt tizenegy rakétát számláltam meg, közülök a fele nem volt gilt. De ha egy sikerült, akkor a vendégek lelkesen fölujongtak: Krásne, krásne... De azért a zárt parkban szép volt... Rendezzenek, kérem, minden héten egy tiizoltókongresszust, lehetőleg szombaton! (m, gy.) Lelley Jenő Dunaszerdahelyen beszélt, míg Palkovich Viktor Nagymegyeren tartott beszámolót. A két népgyíilésről alábbi tudósításaink érkeztek: érezzük, hogy a cseh imperialista nacionalizmus törvényben biztosított jogaink dacára nemzeti létünk megfojtására törekszik. A köztársaság úgynevezett demokráciájának minden intézménye ezt a célt szolgálja, A cseh sovinizmus olyan vaskő vetkezet ességgel megy ezen a téren előre, hogy valóban nemzetünk minden erejére, minden összetartására leend szükségünk ahhoz, hogy a védelmi harcot eredménnyel vívhassuk meg. A veszedelem, a beolvasztás veszedelme azonban a szlovák népet is fenyegeti. A szlovák nép érzi, tudja ezt s ezért követeli az autonómiát. — Az autonómia megváló sdtása esetén vájjon hogyan fog alakulni a helyzet a többségi szlovák nemzet és a ma gyár-német kisebbségek között? A legtárgyilagosabb beállítás szerint rosszabbul semmiesetre sem. minit amilyen az ma, sőt minden ok megvan annak alapos feltevésére, hogy határozottan jobban. A szlovák nemzet sohasem volt any- nyira sovén, erőszakos’, túlzó, mint a cseli, amelyet a szláv néptörzs legerőszakosabb népének ismer a köztudat. A szlovákságtól tehát olyan' erőszakos politikát, mint amilyent ma a cseh követ, jellemének alapvonásánál fogva várnunk nem lehet. A szlovákság ma éppen úgy érzi az őt fenyegető veszélyt, mini mi Ha most mi az autonómiáért folytatott önvédelmi harcában a szlovák nép mellé állunk, alig képzelhető el, hogy ez a szlovák nép a mi segítségünket azzal a rut hálátlansággal fizetné vissza, hogy hatalomhoz jutva, az autonóm Szlovák-országban ugyanolyan elnyomó politikát folytatna ellenünk, magyarokkal szemben, mint amilyentől őt megszabadítani neki barátilag segítettünk. — De ha ezeket a merőben szubjektív okokat teljesen figyelmen kívül hagyjuk is. akkor is minden okunk megvan arra, hogy az autonómia mellett álljunk. A magyarság számiaránya az egész állam összes lakosságához viszonyítva sokkal kisebb, mint amilyen az Szloveoszkóban, természetes tehát, hogy Szlovákhon autonómiája esetén még akkor is nagyobb erővel volna képes jogait védeni a mainál, ho'gyba a szlovák nemzet vele szemben ugyanolyan támadó módon lépne, fel, mint ma a cseh. Ma a parlamentben összesen hat magyar képviselő ül. Lehetne tizenkilenc s ezen legkedvezőbb esetben a képviselők 300-nyi számához a rányitva, a százalékszám 6, az autonóm szlovák parlamentben ezzel szemben a magyarság számarányához mérten legalább 30 százaléknyi magyar képviseletnek kell lenni, ami az ösz- szes mandátumok egyharmad részét jelenti. Hogy a magyarság jogait védeni, érdekeit képviselni kilenc képviselő jobban fogná tudni, mint ma hat, az annyira nyilvánvaló, hogy közeli magyarázatra nem szorul. — Az autonómia népünkre különösen gazdaságilag jelentenie óriási előnyt. Akárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot, ma Szlovák- ország gazdaságilag nem egyéb, mint a köztársaság fejős tehene. Szlovákország mezőgazdasági terményei olcsó áron kerülnek Csehországba s Morvaországba, onnét pedig méregdrága áron kapunk iparcikkeket. A mi vagyonunk csak fogy. az úgynevezett történelmi országoké emelkedik. Ha ez soká tart úgy, az anyagi törik teljesen elkerülhetetlen. Ezen csak az autonómia segíthet. — Poiltikai, gazdasági okok tehát mind amellett szólanak, hogy a magyarság egyér- telmüleg az autonómia alapjára helyezkedjék s a magyarság megértette érdekeinek helyes felfogását s az autonómiát követeli. CsánkLNeumannék iizelmei. — Az autonómia ellenségei mindent megtesznek, hogy a mozgalmat akadályozzák. Tudjuk jól, hogy nálunk is alakult egy kisgazdapárt kormánypénzen. Nem a régi KomáAz @ié$s életre szóld óra Omega Lelley az autonómiáról, CsánM-Neumannékról és a legújabb pártalakulásról Dunaszerdahely, julius 2. (Saját tudósítónktól.) A csallóközi Dunaszerdahelyen a keresztényszociális párt által rendezett beszámoló népgyülésen Lelley Jenő képviselőn kivül részt vettek Bartal Iván dr., a magyar kisgazdapárt helyi szervezetének elnöke, azután Varga Ferenc, a keresztény földmunkások szövetségének elnöke, Kaiser Gyula, a keresztényszociális párt titkára és Poór Gyula dr. ügyvéd, a szenei keresztényszociális párt elnöke. A vendégeket ,a pályaudvaron Ubrovits Vendel dr. és Németh István fogadta. A népgyülés délután háromkor kezdődött ötven község képviselőinek és több, mint ötezer főnyi hallgatóságnak jelenlétében. Az első szónok Lelley Jenő dr. nemzet- gyűlési képviselő volt, akinek beszédéből a leglényegesebb részeket alább közöljük. A képviselő hatalmas beszédét a közönség frenetikus lelkesedéssel fogadta. Az autonómia —• A keresztényszociális párt által követett politikának egyik végcélja Szlovákországnak őslakossága önrendelkezési jogából eredő követelmény: az autonómia. Ennek az autonómiának minél nagyobbnak kell lennie, vagyis minél kisebb körre kell szorita/ni azokat az ügyeket, amelyeket az állam egyéb országaival együttesen, tehát nem teljesen függetlenül kell elintézni. Nem akarok itt ■azokról a ‘megállapodásokról, szerződésekről beszélni, amelyek a köztársaság megalaíkulá- sa előtt a cseh nemzet és a szlovák nemzet képviselőd között létrejöttek, mert ezekre mint jogforrásokra az én nézetem szerint nincs is szükség. A demokráciának, az igazi demokráciának egyik .alappillére a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása; ha tehát Szíovenszkó néped az autonómiát akarják, azt nekik meg kell adni akkor is., hogyha semmiféle előző Ígérettel kötelezve nincsen. — A csehek az autonómia megadását azért ellenzik, mert szerintük az 'autonómia volna .az első lépés a köztársaságtól való elszakadásra s a Magyarországhoz való visz- szacsatlak'ozásra. Akár ránk, magyarokra értik ezt, akár a szlovákokra ;is, ez a nyíltan hangoztatott aggodalom olyan tényeket árul el, amelyek a köztársaságra, különösen pedig annak mai, a cseh sovinizmus irányította rendszerére nem nagyon hízelgők. Elárulja elsőbben is azt — amit mi különben a kezdet kezdetén nagyon jól tudtunk —, hogy .a szlovákoknak a cseh testvérek által történt úgynevezett „felszabadítása" a „magyar járom" alól talán mégse lehetett olyan roppant nagy dicsőség, vagy ha volt is, nagyon hamar elpárolgott. — A szlovák népnek a cseh érdekek szolgálatába állott az a nem csekély számú intelligenciája, akik a hatalom árnyékában dőzsölnek, azt szokták mondani, hogy a szlovák nép az .autonómiára nem elég érett, hogy továbbá nincsen kellő számú intelligenciája, amely elégséges lenne az autonómia megadása esetén Szlovákország kormányzati feladatainak ellátására s ezért okvetlen kellenek a cseh hivatalnokok, tanítók, meg hogy a szlovák nép nem elég müveit ahhoz, hogy önállóan intézze állami ügyeit. Nagyon furcsa dolog az, amikor valaki, aki magát a nemzete hii fiának mondja, ön nemzetét gyaslázza. Mert valótlanság, hogy a szlovák nemzetnek nem volna elég intelligens embere. Van, csakhogy ezeket ma magyarónoknak nevezik a tizenháronipróbás cseh-szlovákok csak azért, hogy az útból őket elitegyék. Ezerszámra van munkaképessége dacára nyugdíjba kergetett és magát szlováknak valló tisztviselő, tanító, ezerszámra az elbocsátott alkalmazott. De meg aztán. Szlovákország autonómiája nem jelenti azt, hogy innét minden csehnek haza kell mennie. Köztük is vannak tisztességes emberek, becsületes tisztviselők, akik a nekik juttatott fizetésért dolgoznak, .akik megbecsülik az itteni őslakosságot s megtanulják nyelvét. — Az állami alaptörvény állítása szerint a „cseh-szlovák" nemzet önként, szabad akarattal egyesült a köztársaság megalkotására. Ám ha ez való, hogyha ezt a szabad akarat- kijelentést a cseh politikusok a szlovák nép részéről akkor elfogadták, ha ezzel elismerték a szlovák nép elégséges politikai érettségét, intelligenciáját az egyesülési nyilatkozat érvényességéhez, akkor vájjon miért mondják ima ugyanarra .a szlovák népre, ho'gy nem elég érett, nem elég intelligens az autonómiához? Ugy-e bár, a hazugságot könnyebb utolérni, minit a sánta kutyát? A való az, hogy a szlovák nemzetet senki meg nem. kérdezte s azok, akik azt a híres deklarációt adták, a szlovák nemzet nevében nyiiatko'Zni feljogosítva nem voltak. Elvégre húsz-huszonöt ur nem a nemzet s hogy a szlovák nemzet valóban nem adott erre nekik felhatalmazást, az az első nemzetgyűlési választásoknál máris nyilvánvalóvá lett s még inkább nyilvánvalóbbá leend a legközelebbi választásokkor. De hogyha elismerjük, miképpen a szlovák nemzet valóban kifejezésre juttatta akaratát, akkor vájjon miért nem akarják ugyanezt a nemzeti akaratot elfogadni olyan jogalapnak, amelyre a különben is beígért és szerződésileg kötelezett autonómia felépíthető llenne? — Azt is mondják cseh részről, hogy Szíovenszkó gazdasági különállása esetén képtelen volna magát pénzügyileg fentartani; annak bizonyságára azt hozzák fel, hogy az állam Szliovákországra évenkimt sokszázmil- liót ráfizet. Hát mindenesetre nagyon szép a cseh politikusoktól, hogy olyan nagyon szeretnek bennünket, hogy inkább ráfizetnek Szíovenszkóra, semhogy neki önállóságot adnának például csak gazdasági téren, Csupán csak egy kis hiba van ebben a szere tétben. Ez pedig az, hogy nincs bolond, aki ezt e!- hi'gyje. A tárgyilagos statisztikával ellenkező eredményt értünk el, azt, hogy Szlovákor- szág igenis gazdaságilag elég erős önmaga fentar fására. De ha úgy is volna, amint az autonómia ellenségei állítják!? Akkor ez éppen ok volna az autonómiához való hozzájárulásra! Egyrészt azért, mert az állam másik része tehertől szabadulna meg, másrészt azért, mert a gazdasági önállás lehetetlennek bizonyulása esetén biztosan maga Szlovák- ország őslakossága volna az, amely az autonómiáról önként lemondana. — Minket, keresztény szó ciálisokat és magyarokat az autonómia dolga két szempontból érdekel. Pártunk elve és nemzetünk javának szempontjából. Pártunk az autonómia elérésére való küzdelmet szintén vállalta; vállalta pedig a keresztényszociális politika amaz elve alapján, amely szerint minden népet megilleti az önrendelkezési jog. — A magyarság érdekének szempontja a második, ami a kérdés elbírálásánál figyelembe jöhet. És itt világosan kell látnunk, nehogy valaha megbánjuk azt, hogy elhamarkodva foglaltunk állást s ezzel esetleg nemzetünknek kárt okoztunk. Azzal mindenesetre tisztában kell lennünk, hogy Sziovákor- szág autonómiája esetén itt a szlovák nemzet lesz a többségi, tehát az uralkodó nemzet, amellyel szemben az itt lakó magyarság és németség csupán mint nemzeti kisebbség fog szerepelni. Amikor -a keresztényszociális párt az autonómia mellé állott, annak magyar osztályát két indító ok vezérelte. Az egyik szubjektív, a másik objektív volt. Tudjuk, A keresztényszociális képviselők beszámolója Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren
