Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-19 / 136. (289.) szám
Vaj ndlk a ruszinszkói magyar internátus ügye*. Ungvár, junius 18. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Annak idején, mikor a beregszászi reálgimnáziumot magyarnyelvű tanintézetté alakították, az a terv merült fel, hogy a ruszinszkói magyarság addig, inig más helyütt ki nem küzdi a magyarnyelvű középiskolai oktatást, gyermekeit Beregszászban összpontosítsa. E terv keresztülviteléhez szükségesnek mutatkozott egy internátus létesítése, ahol a messze idegenből jövő gyermekek szakszerű nevelésben és tanításban részesülnének. Mivel pedig az állam ilyen internátus felállítására nem hajlandó és csupán azt helyezte kilátásba, hogy bizonyos összegű államsegélyt fog kiutalni, nagy lelkesedéssel indult meg a gyűjtés, hogy az internátus berendezéséhez szükséges alaptőke minél hamarább összegyűljön. A kormány az internátus létesítését még 1922 október 2-án megengedte. Meg is indult a gyűjtés, de — sajnos — igen hamar elhamvadt a magyar természet szalmalángjában. A ruszinszkói magyarság a magyar internátus céljaira a mai napig csupán körülbelül tizennyolcezer koronát tudott összehozni. Ebben az összegben pedig benne van annak a tánccal egybekötött koncertnek a tiszta jövedelme is, mintegy tizenháromezerháromszáz- huszonhároim korona, melyet 1922 május 20-án a beregszászi gimnázium tanári kara rendezett. Ha tekintetbe vesszük azokat a nagyfon- tosságu érdekeket, amelyek ifjúságunk magyarnyelvű oktatásához fűződnek, fel kell sóhajtanunk e szegényes eredmény láttán. Nekünk, akiknek nem szabad csüggednünk a csüggedőkkel, keresnünk kell azokat az okokat amelyek ennek az akciónak mostanáig gátat vetettek. Feltehetjük a kérdést: talán nem volt eléggé tájékoztatva a ruszinszkói magyar közönség e nagyíontosságu terv részleteiről és az internátus felállításának anyagi feltételeiről? Nem hisszük, mert a beregszászi reálgimnáziumnak még 1921—22. évi értesítője idézte Beszkid Sándor dr. tanügyi referens egy nyilatkozatát, amelyben bejelentette,, hogy az internátus feltétlenül számíthat az állam támogatására. Az értesítő szerint az iskolaügyi minisztérium ezt az ígéretet a kormány nevében megerősítette, úgy hogy ha a magyar társadalom is meghozza a maga áldozatát, mi sem áll útjában annsk, hO'gy a legközelebbi, 1922—23. tanévben az internátus megkezdje működését és a sze- génysorsu magyar gyermekek szülői is nagyobb anyagi gondok nélkül iskoláztathassák gyermekeiket. A ruszinszkói magyar napi- és hetilapok is többször bocsátottak ki felhívást, hogy a magyar közönség abból a feleslegből, melyet szórakozásra költ. juttasson a magyar internátus céljaira is. Tárcarovatunk: Szerda: Klimits Lajos: Egy kis levél. (Vers.) Strelisky József: A részeg meg a költő. Csütörtök: Farkas István: Erzsók néni meghal. Péntek: Rév József: Találkozó. (Vers.) Szeredai Qruber Károly: Ködös este a bécsi Ringen. (Vers.) Szombat: Perenczy Sári: A bujdosó királyleány. Vasárnap: Dávid László: Vaszilij menyaszszonya. (A pozsonyi Toldy-kör pályázatán jutalmazott költemény.) Mécs László: Vándorlás után. (Vers.) V-antsó Gyula: Hattyúdal. (Vers.) Glin: Elisabeth Bergnerről — A Prágai Magyar Hírlap' eredeti tárcája. — Ez az elképzelt beszélgetés késő este folyhatott volna le. Esőverte, barátságtalan júniusi estén, mikor a színház előtt kialudt már minden lámpa, mikor hazament már minden ázott s párt kereső masamódlány az egyre néptelenebb utcáról, mikor még nem szakadt el tőlünk a leélt ma és mégis közelebb vau már hozzánk, mert terveket, akaratokat és álmokat ébreszt: a holnap. A beszélgetés egy füstös, zsivajos művész- korcsmában folyhatott 1c, ahol üresen ásít bele az éjszakába a megdöntött asztalokkal teli kert, ahol fehér akác virágok levert szirmai feküsznek a feketére feláztatott földön, mint a hópihék... hópillék júniusban... fehér akácok a sáros földön... az asztalok alatt fekete négyszögek, esőnemverte, akácnem- csókolta szűz, hideg föld. A korcsmában meleg van, gőz van, zongorát ver egy sovány fiú, dúdolnak kövér cs sovány lányok, akik a szomszéd színházból húzódtak ide egy abonomás vacsorára, egy pohár sörre és egy olcsó, semmit sem jelentő dudolásra. Az internátus alapitó bizottsága, tekintettel a jövő iskolai év közelségére, ismét fokozottabb mértékben akarja a gyűjtési akciót feleleveníteni. A ruszinszkói és prágai magyar sajtón kívül azonban nincsenek egyéb rendelkezésre álló eszközei. Ezek a sajtóorgánumok ezután is meg fognak mindent tenni, hogy az internátusi alap biztosíttassák, ehhez azonban agilis, fáradhatatlan gyűjtőkre volna szüksége, akik szivükön viselve annyi száz szegény magyar tanuló sorsát, igyekeznének a magyar társadalmat felrázni. A magunk részéről kívánatosnak tartanok, hogy a kicsi Ruszinszkó magyar társaLéva, junius 18. (Saját tudósítónktól.) A vasárnapi lévai beszámológyülésre napokon keresztül készült Léva város és egész környékének keresztény-szocialista közönsége. Vasárnap reggel áldást hozó eső hullott alá, mégis megjelent a pályaudvaron a pártelnök és kíséretének fogadtatására Léva közönségének szine-java. Tíz óra húsz perckor robogott be az Érsekújvár felől jövő vonat, amely Lelley Jenőt hozta, akinek kíséretében voltak Néder János érsekujvári, Poór Gyula szemei és Okolicsányi Tibor Ipolysági körzeti pártelnökök, valamint Sindler Lajos érsekujvári titkár és Merel János, a szlovák osztály főtitkára Nyitrárók A földmunkások országos szervezetének képviseletében Varga Ferenc elnök és Gálfy István titkár jöttek el Pozsonyból. A kijáratnál magyar nemzeti ruhába öltözött hölgyek sorfala között Csernák Juliska urhölgy lelkes szavakkal üdvözölte a pártvezért és fehér virágcsokrot nyújtott át neki. Utána Frasch József városbi'ró üdvözölte a kerület képviselőjét, akit biztosított Léva város és környéke keresztény közönségének sze- retetéröl és ragaszkodásáról. A képviselő meleg szeretettel köszönte meg az üdvözléseket és kiemelte, hogy a díszes fogadtatás mély meghatottságot vált ki leikéből, mert budija s érzi, hogy az ünneplés nem csupán a személyének, hanem a keresztényszociális eszmének szól. A beszédek elhangzása után Lelley Jenő Gyapay Ede dr. lévai pártelnökkel Nagy András lévai gazda négyesfogatára szállt, melyet Nagy Gyula gazda hajtott biztos kézzel. A négyesfogatot jo:bbról-bal- ról egy-egy lovas kisérte, utána hosszu- hosszu kocsisor következett. Minden kocsin a vendégek között ott diszlettek gyönyörű nemzeti viseletben a lévai hölgyek. Fél tizenkét órakor Gyapay Ede dr. Az egyik asztalnál ülünk mi kelten. \ másik is abból él és azért él, mert ir, a másik is szeret beletúrni az élet vakonddudo- rodásaiba, a másik se szereti, ha júniusban ■egyre esik az eső, ha a sár csókolja meg a napsugár helyett az akácvirágot, a másik se szereti, ha virágra kell lépnie, mert hátha nemcsak mi erezünk, hátha nemcsak mi tudjuk, mit jelent ez: fáj... a másikra is rálépett már a sors és a másiknak is fájt már egynéhányszor. Beszélgetünk. A színházból jövünk, a berlini Lessing-szinház első vendégestéjéről. Természetes, hogy nem beszélhetünk másról, mint Elisabeth Bergnerről. A másik: Tulajdonképpen semmi sincs r$jta. — Tulajdonképpen semmi. Egy nagy, sovány, csontos kamasz ez a lány. Az alakja: semmi különös. A teste: a legszimplexebb vonalakkal megvont. A feje: nem szép. Csak a szeme több mint két szem. A másik: És a hangja voltaképpen rekedt és muzsikában. — Az életben nem kellemes és nem szimpatikus ez a hang. De ez a lány érzéssel és színnel festi meg azt a hangot. Ez a lány azért nagy, azért a ma esti szememben a legnagyobb, mert ilyen a hangja. A kellemetlenség természetes, nincs benne színpadias rúzs, nincs benne az az affektáltság, ami nélkül ma egy csésze teát sem nyomnak a kezedbe, ha történetesen az a csoda esik meg veled, hogy olyan helyre jutsz, ahol nem kell pincértől rendelni a teádat. Nincs más ebben a hangban, mint hang. És ezért bolondulnak érte. Nincs más ebben a lányban, mint lány és ezért nagy művészet, amit mond és amit tesz. Mert hi'dd cl nekem, ma nem művészet drámázni, szenvedéseket cs szenvedélyeket akár sikolyosau, akár natural isztikus egyszerűséggel elhisztériáz- ui, ma annyira dráma az élet, annyira szendalmának jöjjön segítségére a nagyobb, a gazdaságilag erősebb Szlovenszkó magyar társadalma. Tegyék általános elvvé azt, hogy a nyár folyamán minden magyar mulatság vagy jótékony célú előadás tiszta jövedelmének egy bizonyos százaléka a Beregszászban felállítandó magyar internátus javára fordítandó. Karolja fel az ügyet az internátus-alap gyiijtőbizottsága ilyen értelemben és bocsásson ki részletes tájékoztatót e nagyfontosságu akcióról. Reméljük azonkívül, hogy sorompóba lép a magyar ellenzéki pártszövetség is és ami két év alatt nem sikerült, egyesült erővel sikerülni fog két hónap alatt. pártelnök a lévai nagyszálló zsúfolásig megtelt színháztermében a pártelnököt és kíséretét üdvözlő szavak kíséretében megnyitotta a gyűlést és a többi között ezeket mondotta: — A világháború lezajlása, a nagy vérfürdő után a lelkek és a társadalmi osztályok harca és tülekedése kezdődött meg és ez még ma sem nyert befejezést. A szélsőséges irányzatok harca még ma is tart és a közönség áldozata a szélsőséges irányzatok versengésének. A keresz- ténys'zociális pártra vár a hivatás, hogy e szélsőségeket áthidalja a párt sarkalatos elvét alkotó s már kipróbált, megdönthetetlen, kétezer év óta fennálló keresztényi hitelvek alapján. A beszámoló. Lelley Jenő képviselő lelkes ováció közepette kezdte meg beszédét. Mély megi-lle- tődés, de egyben örömteli lelkesedés tölti el lelkét — mondotta —, hogy Léva városának közönsége és a környék lakosságának áldozatkészsége minden áldozatot meghozott, hogy a mai napot ün.nepiessé tegyék. Érzi és tudja, hogy a közönség lelkes megnyilvánulása a keresztényszociális eszméknek közeli diadalát jelenti. Majd vázolta a keresztényszociális párt működését, amelynek során a párt négy éven keresztül a leghevesebb harcot vívta az áldemokrácia el-' len. Bevilágított a hatalomnak mindent elgáncsoló munkájába s mindazokba a korrupciós intézkedésekbe, amelyeket felülről kezdeményeznek, de azért a pártot ért minden oldalról jövő orvtámadások sem voltak képesek gyöngíteni az előretörést, amelyet mindig és minden alkalommal tapasztalni lehetett. Mindenek fölött kiemelte a pártnak azt a győzelmét, amelyet a párt szlovák osztályának működésével ért el. Nyomatékosan megemlékezett azokról az időkről, védés a mindennap és annyira unjuk a szenvedélyeket, hogy ma minden tisztességes asszony a maga jól nevelt hisztériájával le- kopirozhatja akár a Konstantint, akár a Me- delskyt, akár a Vosst, akár a Dergan Blankát. De találj egy lányt, aki lány tud lenni. Aki nem esett bele a huszadik század legnagyobb nyavalyájába, a naggyálevés epidémiájába. Találj gyereket, aki gyerek, találj valakit is tizenötön alul, aki ne élne és ne akarna úgy élni, mint húszon felül szokás. Hidd el, Cimbora — ez a mi bajunk, hamar lettünk nagyok, hamar dobtuk el a hátul- gombolósí. meg a rövidet, hamar tanultuk meg, hogyan kel! illedelmesen kifújni az orrunkat és hogyan kell alakoskodni, jó arcokat vágni és illedelmesnek lenni és a kést nem venni a szájunkba. Ha mindenki addig bukfencezne, a inig jól esik neki. ha mindenki addig hordaná a gyerekcipőt, amig a természete megkívánja a rakoncátlankodást, kevesebb lenne a korán vénülő és korán mindent megunó ember. I>e mert a jó nevelés, a jó társaság, a pedagógia és az életnek egyéb gyenmekkinzó gilisztacsokoládéi kikergetik a gyerekből a gyereket, azért nagy művésznő a mi szemünkben ez a Bergner. A másik: ? — Ne nézz oly furcsán. Nekem igazam van. A lekergetett gyereket visszasírjuk mindannyian. És mikor elmegyünk a színházba és elénk toppan egy nagy gyerek, egy Kurtára nyírt fejű, pubigalléros lány, aki egyszerű, gyerekes, kamaszos, pajkos, rakoncátlan, elbámuló, elpityergő, szerelmes és mindeközben lány, nagyszemü, egyszerű, nem kitanult és nem kitanitott, nem kipucolt és nem kiidomitott lány, aki éppen olyan igaz, mikor jár, mint mikor cigány- kereket vet, aki úgy beszéli Shakespearet, mint az én kis fiam a tegnapi első élményeit a ringispilen, akkor érezni kezdjük, hogy ez kell nekünk. Ez és nem az agyonamikor a szlovák nép társadalmának egy- része Csehországban kereste a megváltást. Tisztán a keresztényszoeiális törekvések voltak azok — mondotta —, amelyek a szlovák keresztényszocialisták erélyes föllépése révén biztosították az egységes szlovák frontot Szlovenszkó autonómiájának érdekében. Azután ismertette a párt politikai, gazdasági és szociális sikereit. Mesteri ügyességgel kifejtette, hogy a világ- és népcsalásnak ideje elmúlt. Mindannak — igy szólt —, amit a népért és a társadalomért teszünk, őszintének, becsületesnek, igaznak és erkölcsösnek kell lenni. Állást foglalt a kapita- lisztikus tultengések ellen, de elitéit minden alulról jövő vad terrort és erőszakot. A társadalmi egyensúlyt — hangoztatta — helyre lehet állítani, ha az erkölcsi alapokon nyugszik. A keresztényszocializmus tisztán erkölcsi alapokon áll és ezen fog áliani a jövőben is. Aki ezt az erkölcsi alapot elfogadja, az jöjjön velünk dolgozni; aki ezt nem teszi, az menjen a másik táborba és helyezkedjék el a dologkerülők erkölcstelen, tisztességtelen szélsőséges táborában. Végül megígérte, hogy mindaddig, amig az Itt élő magyarság mélyen sértett jogait tiszteletben tartani nem fogják és mindaddig, amig a legravaszabb módon Szlovenszkó őslakosságát, de különösen a magyar népet elnyomni fogják, addig a keresztényszociális párt mindenkor készen áll a legvégsőbb küzdelemre. A magas szárnyalása és a hallgatóságot mélyen lenyűgöző beszéd elhangzása után a képviselőt percekig ünnepelte a népgyülés. A többi szónok. Merer János, a párt szlovák osztályának nyitrai főtitkára, népies szlovák nyelven rendkívül találó példákkal illusztrálta a cseh sovinizmus túlkapásait. Kiemelte az évszázados szlovák-magyar testvériességer, melyet elválaszthatatlannak tart és fölhívta a magyarokat, németeket, ruszinokat az autonómia kiküzdésére. Néder János érsekujvári pártelnök arra intette a közönséget: „Magyar, ne bántsd a magyart!14 Beszélt az ipar és kereskedelem súlyos helyzetéről és arra figyelmeztetett, hogy minden legkisebb cselekedetünknél adózunk, anélkül, hogy sokan ezt tudnák, vagy figyelemmel kísérnék. Felhívta a jelenlévőket, hogy a közeljövő küzdelmeiben szorosan együtt dolgozzanak és kitartsanak. A rokonszenves beszédet lelkes éljenzés követte. Méhes Gáspár, a keresztény gazdák országos szövetségének igazgatója, a tőle megszokott zamatos magyarsággal beszélt és rámutatott arra az útra, amelyet a gazdaközönségnek és munkásoknak követnie kell. Nem tudja elképzelni — mondotta —, hogy a gazda és munkása örökös harcban álljon. Ezért felhívja őket. hogy a jövőben érde__________________________Kedd, junius 19. va riált házassági háromszög csúcsán tündöklő diszasszony, nem a viharzás és vergődés, de az életnek meleg és tiszta részéből egy darab — egy emlék. Az egyiknek egy soha el nem halványuló rózsaszín ruha jut eszébe, a másiknak egy nagy kék szem, a harmadiknak egy jóleső longaméta ott a papréten, a negyediknek... mondjuk nekem, hogy ha valaha az életben, darabot írnék, akkor vele játszatnám el az első, az akácos, a most felébredt és még az életet nem ka- piskáló szerelmet. A másik: Vájjon milyen az életben? Ha most belépne ide... — én fizetnék és elmennék. A másik: ? — És sohase írnék darabot, aminek a főszerepénél rája gondolnék. Mert más az élet és más a színpad és nem lehetetlen^ hogy az, aki a színpadon természetes, illatos, a gyerekkorba beletapsoló lánykamasz, az az életben nem jobb, mint mi vagyunk itt ebben a füstös heringesdobozban. A másik: És ha olyan, amilyennek képzeled? — Akkor is elmennék. Hát tudunk mi beszélni egy lánnyal, hát van nekünk ehhez hangunk, szavunk, lelkünk és szemünk? Hát tudunk mi nézni egy lányra... tudunk mi játszani babával, mesével, álommal, szerelemmel? Barátom! Mi nagyon hozzászoktunk ahhoz, hogy mikor kimegyünk innen, fel kell gyűrni a kabátgallért, mélyen le kell szilvni a füstöt a mellünkre, be kell húzni a kalapunkat, hogy az eső meg ne verje a kopott arcunkat és nem toell kímélni az akácvirágot, amit levert a csilingelő fehér fürtről a sárba az eső. * így beszéltünk Elisabeth Bergnerről s közben éjfél lett, holnap lett és ment mindenki Haza, a másik is... én is. 1 Her€Sií€itpi©€ialis!éM nagy papin icián Leile® lenő dr.. az «rsz. kcreszfóngszec!d!Is pír® elntttéBek lévai iseszisítaSOja.
