Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-06 / 125. (278.) szám
'7 V IL évfolyam 125. (278.) szám Prága, szerda, 1923 jimius 6 Előfizetési árak be!- és külföldön Egész évre 300 Ke, félévre 160, Ke negyedévre 76 Ke, egy hónapr; 26 Ke. — Egyes szám ára 1’20 Kt — Szerkesztőség : Prága IX., Stc pánská-ulice 40. I. Telefon : 3034S — Kiadóhivatal: Prága. I., Liliov, nliee 18. sz., Telefon 6797. szán — Sürgönyeim: Hírlap, Praka. Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. A Szlovenszkéi és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. EZ3I Azcárate. (fi.) Prága, junius 5. Pablo de Azcárate granadi egyetemi tanár nevét jól meg kell jegyeznünk, mert ez a spanyol professzor olyan küldetésben érkezett hozzánk, amely a ruszinszkói problémát eleven kapcsolatba hozza az európai közvélemény középponti agyidegsejtjével: a genfi népszövetséggel. Azcárate ur látogatása, bármilyen formát is adjanak neki, világos jele annak, hogy a népek összessége, a benne lakozó emberi szolidaritás érzetétől vezetve, érdekelve van Ruszinszkónak, a kárpátaiji keskeny földsávnak boldogulásában. Ruszinszkó ügye nem a szó szoros értelmében vett belügye a cseh-szlovák köztársaságnak, Ahogy a saint-germarni szerződés nemzetközi garancia alá helyezte a nemzeti, faji és vallási kisebbségek védelmét, úgy a népszövetségi tanács és öt szignatá- rius hatalom oltalmának biztositékával szerelte föl ugyanaz a szerződés a ruszinszkói autonómiát, az Erdős Kárpátok aljában lakó népek vallási, nyelvi, kultúrái és közigazgatási önkormányzatát is. Ezt nem lehet elégszer hangoztatni, mert azok, akikre nézve a szerződés véleményük szerint hátrányt jelent, a legszivesebben szeretnék elfelejteni. Nem igy vélekedik azonban á népe./*.'vétség tanácsa. Ez az előkelő testület, miután panaszok érkeztek be hozzá, hogy a cseh-szlovák köztársaság kormánya nem teljesiti a Sarnt-Germainban átvállalt kötelezettségeket, albizottságot bízott meg a kérdés tanulmányozásával. Pablo de Azcárate, aki a nép- szövetség főtitkárságának egyik előadója, ennek az albizottságnak fog adatokat gyűjteni Ruszinszkóban, amelyről — sajnos — csak egészen homályos fogalmuk van az embereknek Nyugateurópában. Utazása tehát a népszövetség első kisérlete, hogy egyik tényezője utján tárgyilagos képet szerezzen magának arról, hogy mi van hát Ruszinszkóban. Akármi is legyen az említett panaszok sorsa, reánk nézve nem közömbös, hogy a granadai tanár milyen utiemlékekkel tér majd vissza a genfi békepalotába. Jogtudós létére bizonyosan behatóan érdeklődött már a vitás ügy jogi háttere iránt és valószínűen neki is föltűnt, hogy a saint- germaini szerződés 10—14. cikkei között, ahol a ruszinszkói kérdés nemzetközi rendezést nyert és a cseh-szlovák alkotmány 3. cikke között, amely a szerződést &■ csehszlovák államjog korpuszába cikkelyezte, mily kiáltó eltérések mutatkoznak. Egyes cseh jogászoknak az az erőszakos elmélete, hogy a forradalmi nemzetgyűlésnek — amelyen, mellesleg megjegyezve, egy teremtett lélek sem volt jelen Ruszinszkóból — jogában állott a nemzetközi szerződéseket szabad szövegezéssel, ügynevezett „parafrází- sok“ alkalmazásával becikkelyezni. aligha fogja eloszlatni jogászi elméjének kételyeit és valószínűen azt a következtetést fogja benne kiváltani, hogy mivel a szóbanforgó esetben egy nemzetközi jogszabály ütközik össze egy államjogival, az erősebbiknek, tehát ,a nemzetközi jognak kell győztes gyanánt kikerülnie a konfliktusból. Még jobban fogja meglepni az a fölfedezés, hogy noha a cseh-szlovák állam már négy esztendővel ezelőtt kötelezte magát a ruszinszkói autonómia megvalósítására, a kormány mégis egész önkényesen moratóriumot vett igénybe, pedig erre a felsőbb törvényhozótól: a népszövetségi tanácstól engedélyt nem kapott. Neki, a közigazgatási jog tanárának — úgy hisszük — szöget fog ütni a fejébe, hogy a modern közigazgatási jog alapelveivel ellentétben, sem a községnek, sem a megyének. sem pedig a tartománynak választott testületéi nincsenek, hanem az egész vonalon kinevezett tisztviselők végzik a hiányzó önkormányzati szervek föladatát. Ennek az állapotnak nem mentsége az, hogy — amint azt- a cseh-szlovák külügyi propaganda állandóan hangoztatni szokta —a nép egy része analfabéta, mert hiszen erről a cseh-szlovák békedelegáció már akkor is tudott, amikor a szerződést aláirta. Nemcsak; a jogász esze, de az emberséges ember szive is meg fog döbbenni azon. amit Ruszinszkóban tapasztal. A ruszin nép politikailag teljesen a nagy csalódás' hatása alatt áll, lelki megha-sonlottságát nem tudják eloszlatni a cirillbetüs fölárások keletet mímelő paródiái sem. Gazdaságilag pedig a Verchovina sötét árnya borul rá a szegény népre, ma jobban, mint valaha, mert hiszen a fa, az erdők országának ez a legfontosabb kiviteli cikke, éppen úgy nem talál külföldi piacot, mint ahogy a ruszin ember nem tud elmenni nyáron az Alföldre, hogy magái télire kenyérrel ellássa. A magyarságnak még nehezebb a sorsa. A gazdasági viszoBudapest, junius 5. (Budapesti szerkesztőségünk 'telefonjelentése.) A nemzetgyűlés mai ülését rendkívül nagy érdeklődés előzte meg. Valamennyi karzatjegy még tegnap elkelt. Az egész ország közvéleménye feszült érdeklődéssel várta a miniszterein,ök felszólalását. Politikai körökben úgy hírlik, hogy a keresztény jobboldali politikusoknak, az úgynevezett intran- zigenseknek a miniszterelnökkel folytatott tanácskozásai megértésre fognak vezetni. Általában igen rossz néven veszik, hogy amikor .a parlamenti pártok és árnyalatok között a békés kiegyenlítődés munkája folyik, Cegléden több ébredővezár harcot hirdet a mérsékelt politika ellen. Prónay Pál ugyanis azt hangoztatta az alföldi városban, hogy végre olyan férfiak jöjjenek, akik nem alkusznak, mert az ébredők tetteket és nem szavakat várnak. Ugyanekkor Héjjas Iván is beszélt és ezeket mondotta: ,,Nem tűrjük tovább, hogy az ébredőkkel sakkot adjanak a zsidóknak és a külföldnek és ugyanakkor Vázsonyiékkal és a külfölddel nekünk adjanak sakkot11. Noha a ceglédi gyűlésnek nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget, általában mégis elkeseredéssel beszélnek arról, hogy az ébredők a legjobb utón haladó pártközi békét ilyen eszközökkel akarják megírni si tani. Ilyen előzmények után nyitotta meg Szcitovszky Béla házelnök délben tizenegy órakor telt padsorok és feszült érdeklődés mellett a nemzetgyűlés ülését. Bejelentette, hogy Bethlen István gróf miniszterelnöknek napirend előtti felszólalásra adott engedélyt. Majd elparentálta Jósika Samu bárót és Miklós Ödönt. Bethlen István miniszter elnök: Ne várjanak tőlem a mai napon politikai beszédet. Közgadasági okokból mentünk a pénzügyminiszter ur és én külföldre, hogy az antanthatalmak előtt föltárjuk az ország anyagi helyzetét és arra kérjük őket, hogy azt a zálogjogot, amely a trianoni békeszerződés értelmében Magyarországnak minden vagyonára és jövedelmére fönnáll, föloldják. Utunk befejezésével négy kérdés merülhet föl. Először, hogy elkerülhetetlenül szükséges volt-e ez a lépés, másodszor, hogy időszerű volt-e, harmadszor milyen eredményt értünk el és negyedszer mi a kormány további teendője. — Az első kérdésre azt válaszolom, hogy igenis elérkezett az ideje annak, hogy a jóvátétel} bizottság, mielőtt meghozza döntését, piegismerje Magyarország helyzetét. Ennek tettünk eleget mi, amikor memorandum utján nyok súlyát ő, aránylag jobb módja ellenére, még inkább érzi, mint a ruszin, mert a hatóságoktól megértést nem, hanem legföljebb gáncsoskodást tapasztal. A nemzeti sérelmekről pedig talán jobb lesz nem is beszélni. A nyugaton, ahol a politika nem vág úgy bele az emberek húsába, mint minálunk, a kis nemzetek segély kiáltását gyakran félvállról veszik. Nincs kizárva az sem, hogy kverulánsoknak, konok pörlekedőknek tekintik a panaszkodókat. Pedig mi nem kedvtelésből teregetjük föl a. nemzetközi fórumon a házi szennyest, mi azért csinálunk gnavami- nálls politikát, mert mást nem is csinálhatunk. Mit tegyünk, amikor a községekben és a megyékben, Ruszinszkóban pedig országos keretben is nélkülözzük az elemi, politikai jogokat és amikor keservesen kell küzde- nünk a hiányzó mindennapi kenyérért? Azcárate ur erről meg fog győződni Ruszinszkóban. és élőszóval is a maga meztelen sivárságában föltártuk a nagyhatalmak előtt Magyar- ország gazdasági és pénzügyi helyzetét. Célunk az volt, hogy a jóvátétel! bizottság a magyar kormány meghallgatása nélkül ne hozhasson döntést — A második kérdésre azt válaszolom, hogy igenis időszerű volt külföldi utazásunk, amit a következőkkel bizonyíthatok: A kormány annak idején abból a célból állította föl a devizaközpontot, hogy a korona zuhanását megakadályozza. A devizaközpont hat hónapon keresztül ennek a célnak meg is felelt és sikerült a magyar koronát 0.22 zürichi árfolyamon stabilizálni. Néhány hónappal ezelőtt azonban újból megkezdődött a korona rohamos zuhanása és a kormány mint utolsó eszközt vette igénybe a külföldi utat. hogy a korona zuhanását megakadályozza és újból stabilizálhassa. Ezért volt tehát szükséges a nagyhatalmak fővárosaiba utaznunk és az Európa sorsát intéző államférfiak előtt bebizonyítani, hogy szükségünk van segítségre. — A harmadik kérdésre azt válaszolom, hogy a kormány mindent megtett, ami módjában állott. A külföldi lépés megtétele akkor vált legfontosabbá, amikor a kormány kijátszotta utolsó ütőkártyáját is. A korona zuhanása után, mikor a stabilizálás lehetetlenné vált, a kormány kénytelen volt külföldi segítségért folyamodni, mert elleneseiben az ország katasztrófába jut. A belső eszközök nem voltak kielégitöek. Hegedűs vagyonváltság- gal igyekezett elejéi venni a korona zuhanásának. Bizonyos fizikai eszközökre és tö- megpszihózisra alapozta a sikert és nagy zsenialitással megkezdte koncepciójának kivitelét. Két körülményre azonban nem számított. Egyik kereskedelmi mérlegünk súlyos passzivitása, a másik pedig az, hogy a iömegpszi- hózis előbb szűnt meg, mielőtt az államháztartás mérlege egyensulyba kerülhetett volna. Kállay a pszichológiai eszközök figyelmen kiviil hagyásával reális eszközökkel próbálkozott és a bevételek emelésével, valamint a kiadások csökkentésével igyekezett célt érni. A kellő eredményt azonban az ö működő se sem hozhatta meg külföldi tőke támogatása nélkül. A pénzügyminiszter ur minden eszközzel igyekezett a költségvetés kiadásainak csökkentésére, a fölösleges cikkek importját betiltottuk, és szigorú büntetéssel sújtjuk a fölösleges behozatalt. Mindazonáltal a termelést is fokozni kell és minden rendelkezésünkre álló esi közzel arra kell törekednünk, hogy ezt meglehessük. Ehhez azonban külföldi tőkére vau szükségünk, mert éneikül a termelést nem tudjuk fokozni. Hogy a kölcsönt megszerezhessük, ahhoz a külföld bizalmára van szükségünk. Mindaddig, amíg Közéeurópa országai Magyarország iránt nem viseltetnek bizalommal, addig külföldi kölcsönre nem is számíthatunk. Már maga ez is kellőképpen bizonyítja, hogy utazásunk mennyire szükséges volt. Nyíltan és őszintén bevallom, hogy a jóvátétel! bizottság határozata nem kielégítő. A döntésnél vagy a körülmények félreismerése játszott szerepet, vagy politikum vegyült a kérdésbe, amit a magunk részéről igyekeztünk távoltartani. Amennyiben politikum vegyült volna a kérdésbe, úgy ez nemcsak Magyarország, hanem a bennünket környező szomszédállamok rovására is érvényesül. Szomszédainknak is érdeke, hogy Közópeurópa nyugalma helyreálljon, amit csak Magyarország pénzügyi és gazdasági rekonstrukciójával lehet biztosítani. önként értetődik, hogy Magyarország belügyeibe való minden beavatkozást nem tűrhetünk. Ez az ország elvesztette a háborút, a háborúban elvesztette ifjúságát és terül elének kétharmad részét, elveszítette gazdagságát, de nem veszítette el önbizalmát és önérzetét és megnyerte függetlenségét. Ez az ország nem tűrheti, hogy csúffá tegyék. Mi a szomszédos államokkal szemben meg akarjuk tartani és meg akarjuk őrizni a lojális szomszédi viszonyt. Ha voltak is a múltban esetek, amelyek a lojális jóviszonyt megzavarták, a jövőben fokozottan fogunk őrködni azon, hogy ilyen esetek többé elő ne forduljanak. — A kormány további teéndői közé tartozik, hogy Magyarország pénzügyi és gazdasági rekonstrukcióját elősegítse. Reméljük, mert van okunk remélni, hogy a jóvá- tételi bizottság kedvezőbb döntést is fog hozni, mint a mostani volt. A miniszterelnök beszédét az egész ház zajos tapssal és tetszésnyiil vánitással fogadta. A ház percekig ünnepelte a miniszter elnököt. A miniszterelnök beszéde fölött nem indult meg vita. A vitát a ház egy későbbi ülésén fogja megtartani. A miniszterelnök beszéde után az elnök szünetet rendelt el, majd a ház újból való megnyitása után mentelmi ügyek tárgyalására tértek át. Lapunk zárásakor az ülés tart. Miiüüj Holnap törleszti be az üiiiemnitási javaslatot. Budapest, junius 5. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Kállay Tibor pénzügyminiszter a nemzetgyűlés holnapi ülésén beterjeszti a folyó évre szóló indem- nítási javaslatot. A kormány az indemnitási vitát igen széles medrünek tervezi. Az ellenzék erősen készül a vitára, amely azonban előreláthatóan nem lesz túlságosan heves. Ennek oka az, hogy a kormány és az ellenzék között már nemcsak külpolitikai, hanem belpolitikai téren is jelentős közeledés jött létre. A pártközi béke állandósítása, iha nem is fog bekövetkezni, az bizonyos, hogy az ellenzék a közel jövőben nem fog olyan agresszíven viselkedni a kormánnyal szemben. mint eddig tette. Elmaradt Gömbös fölszólalása Budapest, junius 5. (Budapesti szerkesz- kesztőségiik telefonjelentése.) A Nép jelenti, hogy Gömbös tegnap tanácskozott a miniszterelnökkel és ennek alapián érintkeMO cscH-sil. koronáért fizettek ma, junius 5-én: Zürichben 16.60 svájci frankot Budapesten 15 750.— magyar koronát Bécsben 212600.— osztrák koronát Berlinben 193000.— német márkát Beillőt eipiicjo a ölről. Magyarországnak meg Mi ntjernie a líűiíOid Bizalmát. — A hormán^ megőrzi a szomszédolílsai velő jávíszonyt — A pénzügyminiszter holnap terjeszti Be ez indemnitási javaslatot.
