Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)

1923-06-05 / 124. (277.) szám

Kedd.Junius 3.

Megszült a sztrájk a Rukrvidéken.

Berlin, junius 4. (Berlini szerkesztőségünk telefonjelentése.) A ruhrvidéki sztrájk megszűntnek tekinthető. A Ruhrvklék legtöbb városában már majdnem teljesen helyreállt a nyugalom s úgy a bányászok, mint a vasiipari munkások megkezdték a munkát. Az esseni Birodalmi Bank ismét megnyílt. Wit- tenben a sztrájkolok nagygyűlésen kimondták a munka ujrafölvételét. Hoerdehan hasonló határozatot hoztak. Gelsenkirchenben minden bányában és minden üzemben dolgoznak. Bochumban a lakosság körében még bizonyos izgatottság uralkodik, azonban a sztrájkolok kimerültek és a munka megkezdése minden pillanatban várható. Duisburg- ban a sztrájk szünőben van, Hambornban és Recklinghausenben azonban még tart. Düsseldorfban a szindikal'isták és az üzemi tanácsok a sztrájk ellen foglaltak állást.

Tovább sztrájkolnak a k51m vasutasok

Kohl, juníus 3. A közúti vasúti alkalmazottak mai •gyűlésén Ikómondoifcták a sztrájk további folytatását.

öortíiiundot és Bodiumot megtisztítják a kommunistáktól

Berlin, junius 4. A Montagspost eiben'eldi jelentése szerint a dortimindi és bohurai rendőrhatóságok erélyesen folytatják a nyomozást a kommunista századok tagjainak megállapítására. Dort- niundban több mint ötszáz embert tartóztattak le és hallgattak ki. A letartóztatottak egy részét szabadlábra helyezték. A megejtett házkutatások alkalmával sok helyen nagymennyiségű lőszerre és fegyverkészletre akadtak.

Englis kritikája a gazdasági helyzetről.

A Lidové Noviny mai számában Englis Károly „A gazdasági kíbonyolódáis*4 cimmel vezércikket ír. Felsorakoztatja mindazokat a bajokat, amelyek a cseh-szlovák köztársaság gazdasági válságának az okozói. Hibáztatja, hogy nincsen meg az arány a mezőgazdasági és az ipari termékek árai, valamint a cseh-szlovák korona külföldi és belföldi vásárló ereje között. „A gazdasági kibonyolódás fázisát szenvedjük — mondja Engilis — és a gazdasági élet kereki nem illeszkednek úgy a gépezetbe,mint ahogy kellene. A kerekek már tiszták, a tengelyek rendben vannak, az állam keretén belül már rend van, a munka iránti kötelességtudat megnövekedett, de — amint mondottam — a kerekek még nem kapcsolódnak tökéletesen egymásba. Ne ringatózzunk abban az illúzióban, hogy a válság magátol múlik el, ha ennek okait meg nem gyógyítjuk és meg nem szüntetjük, úgy ahogy azt a gazdasági egyensúly kivánja.“

T árcaro va-íunk:

Szerda: Péchy Gáspárné: Jánoska.

Csütörtök: Schöpílin Aladár: A nagy-nagy

kerék. (Szikra regénye a zsidókérdésről.) Péntek: Bézay Zoltán: Üzenet. (Vers.)

Kocsis László: Megveszi az embör...

Szombat: Vécseyné-Jankovicli Lujza:

Utolsó levél.

Vasárnap: Mécs László: Egy asszony zongorázik. (Vers.) Radnay Oszkár: Kain.

ÜT / /

lavozo.

Sötét tetőkön zord fenyők,

Mint szuronyosok állnak ők.

jMurány jelé sápadt az út,

Patak szalad csörgetve bút.

Kiáltójelek a hegyek,

Kiáltanak, hogy: elmegyek.

Száz szivet sir jeléin a táj,

S minden szívem egyszerre fái.

Falu Tamás.

A prágai francia kiállítás.

A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája’. —

írta: Szv&ikó Pál.

Prága, junius 2.

A Mancs-társaságnak a íve pr eze ntációs házban re ndeze tt kiáll Irtása végiig alkiar vez etni a francia festészetinek és szobrászatnak 18Ö0-tói napjainkig terjedő történetién. Mindjárt eleve meg kell állapi tanunk, hogy a ki állítás anyaga kiét egyenlőtlen részre őszülik. Miig a neoimpresszionizmus és fculbiziniiuis (Van Gogbon kezdve, Gang- minőn és Henri Rousseaum ált egész Picassoíg és a fogeslegitnodcrrvebb Waroquíierig) jeilil'emző alkotásokkal és bőven van képviselve, addig a klasszicizmus 6$ a legfontosabb impresszión rzmus Icép- egységei jóval w teljes íölyíilágositás fokán a-ln.il maradinak. A nagymestereik: Ingres, Dávid, a romantikus Délacroix „risison nouvcau"-iáya!!,. Milliót, Gowbct, a „peinlurc réd!lste‘‘-ok, az impresz- szkmisták, a barbizóniialk Monet, Manet Pissaro, Rousweau egész Remoi/ríig mind iifit vannak, de miüJászi AndrássyróL

Irta: Molnár Béla dr., volt magyar ország- gyűlési képviselő.

V.

Jászi ur saját nyilatkozata szerint a magyar bolsevisták és Szatnuelly véres „kufturmuinikáját11 nemt zavarta támadásaival, mert szerinte az, ami utána jönni fog, még rosszabb lesz. Valószínűen annak a felfogásnak a következménye az is, hogy a B. M. U. az orosz szovjeturalimiat sem zavarja nemzetrontó és nemzetpusztitó véres uralmában. Nagyon tanulságos Jászi ur és társainak kormányozható humanizmusa, ha összehasonlítjuk ezt, hogy Írtak ezek az urak, mMőm Korvin-Kleint és Szamuelly néhány véreskezü cimboráját akasztották Budapesten s mily szűkszavú, kommentár nélküli, háromsoros táviratban regisztrálta a Bécsii Magyar Újság a közelmúltban is azt, hogy a szovjetkormány egy öreg kereszténye főpapot végeztetett ki, pedig egészen bizonyos, hogy az öreg ember sem gyilkos, 'sem összeesküvő nem volt. Nekem, aki még ma is féltett kincsként őrzöm gyermekkorom liberális eszményeit, elsősorban jogom van 'reámutatni, hogy az urak radikális álliberalizmusának köpenyege alól a legsötétebb felekezeti elfogultság lólába messziről észrevehető, midőn kandikál kifelé.

Andrássy szelleme fölényes nyugalommal tekinthet le a magasból országházién szobrára, még akkor is, ha utcai gyerkőcök a hazaárulás vádját hajítják reá. Sőt azt is nyugodtan nézhetné, ha jönnének emberek, akik erejűiket és dicsőségüket a múlt nagy emlékeinek tiszteletére emelt műemlékek elpusztításában találják, mert a történelem arany lapjait kfltépni nem bírják. Napóleon legendás hőse maradt a francia népnek akkor is, amikor a kommün alatt vendometéri szobrát fel is robbantották.

Károlyi és társainak hazaárulása pedig abban kulminál, hogy a hatalomért való önző tör te lésükben föláldozták az ország legszentebb érdekeit s Magyarország teljes ártatlanságát a háború előidézésében még az ellenségnél is jobban igyekeztek elhomályosítani, sajnos, olyan sikerrel, hogy midőn a 'könyörtelen győzők feldarabolták minden Igazság ellenére az országot és több millió magyart idegen uralom alá kényszeritettek, leíkiüismereti aggályaikat, ha még ilyenek lettek volna is, Károlyiéik agitációjával, beszédeik és cikkeikkel könnyen megnyugtathatták. A szerencsétlen Oroszország borzasztóan bürthőefik a cári rezsim bűneiért, bár ebben Is hiába keressük az örök igazsámm

.mi 11111 rifirrniwf ——1 i««gBaB»CTmcBgg»i

vei

k kétharmada nem a chef d‘ oeuvreek, az irányokat számbólizáilók köziül kerül ki.

De mi, leik nem vagyunk abban a szerencséi helyzetben, hogy szemtől-szembe lássuk a nagyok nagyjait, hálásaik maradunk már ezekért is, mert legaláJb niéimii bepillantást engednek teoretikusan képzett ismeretünknek ,a francia színek gyönyörűségeibe. Itt van például Prudhon bámulatosan lágy képe — hogy elől kezdjem, a klasszikusoknál — a Psycihe elrablása, mely már gyermekkorunk áta minden művészeti kézikönyvből fellénk mosolyog s most végre eredetűben is előttünk áll. Nagyobb és kidolgozottabb pendlanitju a Louvneban van ugyan, die a kisebb is egyesíti a klasszikus formaitökélletesség, zári színezés és tiszta rajzolás minden báját.

A jó rendezés lehetővé tette, hogy a fejlődést és fokozódást észrevegyük. Ez a fejlődés a plasztikusnak fokiról-fokra való eltűnéséit s a fény meg az átszellen-miiés mindinkább testetlenebb unalmát jelenti. A tipizáló Dávid, Oérard és a szint semmire, a rajzot annál többre becsülő Ingres bel! a szí arcélei után egyszer-re csak magunk előtt találjuk Délacroix Chiosi mészárlásának egy töredékét, melyben már szinergiák hirdetik a világnézet romantikussá fordulását. — A francia empire festői német irodalmi hatások alatt a görögökhöz tértek, a szOborideálit követték, a- szint „une diámé d‘iatouir“-n,ak vették, mint Imgres mondja és szakítottak a renatssance olasz képeinek kékháttérd s .a hoililamdli germán mestereknek harmat hátterű végteleniimádásával. A rembrahditl barna „sáncé brune“ lett és a misztikus olnir-obscurok helyett antik veretű szabályosság „Diesserts"- imüvésizet költözött a műtermiekbe. De ez tíz anti- fauszbi irány nem tartlimtott soká, miként a világnézet, úgy megváltozott a festészet .is. Romantikus szerit demséig a színekben, elmosódott súg a formákban, nagy tárgyak és epedés a tfláPSZcenidentálisba, páthiosz és szenzibilittás árad felénk a nagy Pál- fordulás pár excclüenoe hordozójár61, Döliacroix- ról, aki -a.zonban — sajnos — csak nagyon gyengén van képviselve.

A megunt szertelenség csakhamar Biarbizouiba költöztette Constable vezetésével a szelldcbb művészeket, akiik közül különösen Corot néihány tipikusun ködös remek képét láthatjuk. Ezalatt az -önkéntes számki vetés alatt készült az impresz- szlonizmus. Azokban a jelentékttelien eidőkben, melyek együk Corot-féle megörökiltlését a 34. szám alatt élvezhetjük, fedezték föl a napban ragyogó

got, hiszen az - ártatlan emberek százezrei, akiket a szovjet hóhérai kivégeznek, aligha felelőseik mások hibáiért. Magyarországon azoiíban senki sem akarta a háborút mások eítiprása céljából, egyetlen „vétke" a nemzetnek, hogy fenyegetett létéért harcolt s ezért példátlan a történelemben az a kegyetlenség, mellyel a végzet a nemzetet lesújtotta. A nemzet egy része hibás azonban abban, hogy felült Jászi ur és társai úgynevezett radikális és pacifista teóriáinak, noha látnia kellett, hogy az antanthatalmak a legszélsőbb nacionalista és militarista alapon nyerték meg a háborút. Hiszen ma is láthatja, hogy sem az antant, sem az utódállamok a kitűnő teóriákból egy betűt sem fogadtak el. A háborút nem lehetett megnyerni, de a hajótörésből sokat lehetett volna megmenteni. Hol az antant fenkölt szabadságprogramja? Hol a népeik önrendelkezési joga?

Hol van Wi-lison tizennégy pontjából csak egy is? De hol van a trianoni békeszerződés maga, midőn a ratifikáló országok egyik minisztere hivatalosan kijelentheti, hogy a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó rész, magasabb állami szempontból végre nem hajítható. Látva, hogyan diadalmaskodik a szemfényvesztés, hogyan tiporhatják el mindenfelé az igazságot, akkor vallásos ember létemre, lelkemben megrendülve, keresem-kutatom, hol lehet és merre későik az a felsőbb lény, aki mindenkinek érdeme szerint megfizet. Midőn hitem már majdnem megrendült, kétkedve gyötrődő lelkemből még sem bírom kitépni a reményt, melyet a felsőbb lény plántált vigaszul az emberek leikébe s amely nélkül valójában élni sem érdemes, — nem bírom kitépni, mert — hiszek egy igaz Istenben.

— Vége. —

BBUBBEIBBBBBBBBBSBBnfflBHBBBHnBBOBBBBnSIBBnllBBBBBBBBnBBBBBBSIiBBBaBBBnBBBBBBBBISaBBiVíinBaBBBBHBBBBBIBlISIBOB

Méf liesEÉ í!D€®I«#í®

Keresztényszociális népgyülések Érsekújvárt és Somozán. — Lelley Jenő és Jabüoniczky János választói előtt.

Érsekújvár, junius 4.

(Saját tudósítónktól.) A keresztény- szociális párt tegnap délután Érsekujvárott nagy népgyülést tartott. Az ezrekre menő fel-igatóságban nemcsak a város, hanem az egész környéknek a lakossága képviselve volt. A gyűlést Néder János helyi elnök nyitotta meg és átadta a szót Lelley Jenő dr. nemzetgyűlési képviselőnek, aki egy óra hosszáig tartó beszédével mindvégig lelkes hangulatban tartotta a hallgatóságot. Lelley beszéde oda konkliudáilt, hogy az,

amit három évvel ezelőtt erről a helyről megjövendölt, a szociáldemokratáknak nagyobb dicsőségére sajnos beteljesedett. A kormány most Is azon erőlködik, hogy újból félrevezesse a polgárságot. Meg fognak győződni arról — mondotta —, hogy hazugság és puszta Ígérgetés Csánki-Neu- ínannék minden szava. Isten óvjon meg, magyar testvéreim, attól, hogy fölüljetek a kormány által a ti adótokból fizetett halálos ellenségteknek.

Az ezernyi torokból fölzugó „Soha!" kiáltás fokmérője volt a tömeg akaratának és annak, hogy Gsánki-Neaimann ék mézes madzagjaikkal nem tudják az ön tudato s magyar polgárságot és földművé ss-éget magukhoz 'édesgetni,

Lelley Jenő képviselő után Állapi Gyula dr., a komáromi keresztényszociális párt társelnöke mondott nagy beszédet, amelyben 'a magyarság sérelmeit sorolta föl. Szűnni nem akaró taps és éljen zés volt a válasz ama

komikusán kétségbeesett kérdésére: „Ez is közigazgatás, ez is egyenlőség?"

Varga Ferenc, a kereszfényszociális földműnkásszervezetek elnöke, a munkás-kérdéssel foglalkozott. Beszéde közben egy szociáldemokrata hallgató közbeszólt, mire egyik szomszédja alaposan helybenhagyta. Néhány szociáldemokrata tovább zajongott, mire Varga a következő kérdést intézte hozzájuk: Hát Gsánki-Nemmamnék már mérik a földet? '(Nagy nevetés.)

A népgyülés utolsó szónoka Kaiizer Gyula volt. Tömören összefoglalta a magyarság panaszait és kijelentette, hogy egyetlen orvosság: az autonómia. Önrendelkezési jogától csak a gyönge elméjűt és a bolondot lehet megfosztani, de egy nemzetet nem. Nem szónoklat kell ide, mert a szivekbe van Írva, hogy mi a kötelesség.

A nagygyűlést este hat órakor zárta be a hallgatóság nagy éljenzése mellett Néder elnök.

Jabioniczky képviselő beszámoló beszéde Somorjáa.

Somon a, junius 4.

(Saját tuidósiitónktói.) Junius hiarmadikán, vasárnap délután három órakor tartotta meg Jabloniiazky János dr. keresztényszociális nemzetgyűlési képviselő beszámolóját nagy hallgatóság előtt. A vidék népe is összesereglett, hogy meghallgassák a kerület egyik k épv i síelőjén ek besz ám o lój á t.

A népgyülést Psierer József kerületi pártelnök nyitotta meg. Üdvözölte a. párt vetszimt, teremte titék meg az trj festői látást, mely nem a’ formáik megragadásában, haniem a íény- átmen-obek és yafeurök érzékelésében és vissza- 'adásaiban áll. A tárgy írnél íéikes, csak a bennem •élő benyomás, a szín, az árnyék animiagáért a fontos.

A barbizonii iskola és az impresszioiniiizmus között áh Couinbat, aki spanyolok és hollandok nyomán -realizmusra törekedett. A kiállításéin néhány r-etmek zöldihátterű képe függ (különösen szépek a,,Fehér szikláik“ és a „Fonónö“) s így •aránylag szerencsésebb helyzetben yam, mint 'Mmiet, kinek híres Augetosa és Kalászszedő női •helyett csak egy hasonló, de imégis jetemibélktele- mebb barázda földje („Tél vtairjakklar1) van íkliál- liftvta.

A sokáig tamiiimányotzott szín- és fénybenyo- atiiások uralma Monet „Irrepression‘‘dán, 1874-ben, váJlit határozottá. Kitűnőéin Hátijuk a tárgyaiknak ezt az illanását és egy frappáns színbenyornás meg- 'örökiitlésétt tí fesbő 95. szám alatt kffiállStott kerti képén. E szímrvlbráilás é'ppen úgy hat, miimt a valóságos iiiaipsüitésü nyárii dé-hrtánioik virágokon cikkázó, küllőn egységekben karikázó fényvakitásaji a sötétebb szobából' való kilépéskor. És mindien •;impress!ziontsta festmény ilyen. Itt lóg például Monet hatása alá került Manet második korszakának néhány képe, yagy Daiuntiier markáns Bibét feje ■és Puiviis de Ghavenmes krisztusin-sziürke Szegény 'h'alá'saa után Pissiaro „Boulevard Montmartre“-je, mely kitünően muta'tto az impres'szionizmus fölfo- •gásáit a tömegről, mint külön,álló, nem egységekből összerakott hullámzásról. Az impresszionizmus határán áll a h-ata-Lmais Rienoir, kinek sok. de nem éppen jellemző müvét láthatjuk. Egységes benyomást alkot rajtuk az általában mindig magas és franis alaptónusu szán, mely még impressziónisba beállítás, miig a leegyszerűsített tárgyformálás már a neoiimpresszionlista) viilágniézetibe vezet.

Mert ez utóbbi uj, konstiruktóv világnézetek jegyében áll, szemben a megelőző kor „nyegle iíart poiun: l<iart‘‘-jávial. Nem tobzódást, céltalan nézést prédikál, haniem jelentőséget, iróniát vagy szadeazmust, szánalmat vagy lelkesedést, primitívséget és telített színieket. Úgy mint minden megcsömörfött könnyelműség másutt is, politikában is, irodáliomban is. Eiz az aktmzmus-akarás és világos elrendezés jellemzi szegény csalódott Cézanne képeit is, melyeikből tí híres Gasqucta arcképét s a mlég híresebb „Fürdő nők" egy variánsát látíhaitjuk. Az 'egész kfólllliítás legvonzóbb festményei Van Gogh „Szobája", „Kórháza" és Gauguin „Tahiti női". A neoimpresszionizmus legjellemzőbb képei ezek s ha ennek az iránynak tényleg az volt a célja, hogy tanítson, egyszerűséggel, telítettséggel, nyugodtsággal szuggeráljon, úgy az ezekben a négii miértékekkiel alig mérhető képekben meg is történt.

Neoimpressziouizmusból már csak egy ugrás az olia'sz fuiturizmus, a francia kubizmus, a német expresszioniizmius és a magyar aktívizmus. A legtöbb francia kubistánál nem benyomások, rend- szertelen pülanathiangullatok és polnitüizmus uralkodnak többé, hanem tudatosnak hitt ut a világnézetből fakadó univermlizmusihoz. Az impresz- szionizmus már csak kiinduló pont, mely annyira absztrahálódott, hogy egyöntetűen bizonyos ter- miészet-másságot parancsoilt a fiataloknak.

Néhány szó a szobrökrói. Michel.an.gelo óta altig volt eredeti szobrásza Európának. Anitikiizálck, mint már Belíini s aztán Canova, Tarwaldsen, yagy uijaibban Hiltíebrand nem jönnek számításba, s csak Rodiiin mutat Igazán uj utakait A nyugat- európai kuMaira fauszti karaktere, mely inkább az -egysilku végtelen felé eped s nem a kézzelfogható ,yszómát“-t idealizál ja, hiajlaimtalan a plasztikához s Rodin szobrain is van valami: a robusztos móz*- ga-lmassáig, moly elvezet minden pla'sztika alapjától, a nyugodt, iktimórit, minden oldalTÓ! lezárt mozdulatlain'ságitól. Annál érdekesebbek és iz.ga- tóbbaik tehát szobrai. Sok másolat és variáns után csak két eredeti műremeke marad a kiá!Irtáson: az órakort ábrázoló meztelen ifjú (ihiasonlitsuk össze a klasszáéizáló lioudon sima Dianájával, hogy aiz áthidalhataitlau kiilönbséiget lássukJ) és a minden oldalról más arckifelezést, az érzelmeknek a mozdulatban fenségestől a maró irónián át egész az ordító fáijdalonvig menő skáláját mutató remek Balzac-fej. Ez utóbbi számomra a kiállítás gyöngye. — Bourdöl'le néhány szobra, két Uigolinó-cso- port, mely az éhségnek Laokon-szcril fájdalom- fokozását alkarja még koncentráltabban kifejezni, Duchiamp-Villon már expresszionista B;.tndolaire- feje (tárgya miatt is izgató) egészítik ki a kiállítás plasztikus részét. A kubista szobrokkal nem tudok egyelőre megbarátkozni. A kubista festészet mondtatja azt, hogy a detkomponálással a földet, a plasztikát akarja tuilküzdcni és kivetített, érzés komplexumokat akar, de az istenért, a plasztikáinak csak nem lehet más rendeltetése, mint — •a plasztika?