Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)
1923-06-26 / 142. (295.) szám
„A mandátum tulajdonosa a part (fi.) Prága, junius 25. .Vrbensky, Bartosek és Dráxl képviselők és női kollégájuk: Landova Stychova asz- szony politikai fölfogását a miénktől egy világ választja el. Ük a radikális szocializmus útjait járják: olyan társadalmi és erkölcsi világrendért küzdenek, amelyet . mi veszedelmes utópiának tartunk; elméleti anarchizmusuk éppenséggel nem ajánlólevél a mi szemünkben; azt is tudjuk róluk, hogy cseh nemzetük szeretete milatt nem szivelik a magyart de mindazonáltal nem térhetünk napirendre afölött az ítélet fölött, amelyet az elmúlt hét péntekén hozott a választási bíróság, a • csehszlovák (alkotmányjog fejlődésének egyik jelentős kutíorrása. A választási biróság függvénye a mostani parlamenti többségnek, hiszen ez választotta meg a biróság tizenkét ülnökét, akik a pénteki napon (a közigazgatási biróság elnökének és egy szakbírónak társaságában az ítéletet meghozták.' Mindazonáltal nem akarjuk a biróság ítéletét kritika tárgyává tenni, hanem megelégszünk azzal,- hogy a biróság ítéletében is kifejezésre jutó téves törvénymagyarázatot annak beláthatatlan politikai következményei miatt íölttoncaíjuk. A választási biróság ítéletét, amellyel Vrbenskyéket mandátumuktól megfosztotta, azzal az érvvel támasztotta alá, hogy a mandátum tulajdonosa iá párt (ezt az elvet — mint ismeretes — Stránsky .védelmezte meg temperamentumos rabüliszfikával' a szenátus egyik ülésén). A pörbefogott képviselők ezzel szemben hivatkoztak az alkotmány 22. szakaszára, amely a rendi korszak letűnése óta általánossá vált amaz elvet iktatta a cseh-szlovák törvénykönyvbe, hogy a nemzetgyűlés tagjainak senkitől utasításokat elfogadniok nem szabad. A biróság magánjogi analógiákra hivatkozott, Vrbensky ék. a közjog legerősebb.forrására: az alkotmányra. Az elfogulatlan jogász előtt világos, hogy a választási jog, mint eminenter közjogi intézmény nem igazodhat a magánjog, tehát egy főként a gazdasági javak forgalmát szabályozó jogi terület szabályai szerint és ezért a törvény magyarázásánál az alkotmány világos rendelkezését fölébe kell helyeznie a .hétköznapi szerződésekre vonatkozó magánjogi szabálynak még iákkor is, ha a két eset között valóságos, nem pedig csak képzelt párhuzamot lehetne vonni. A választási biróság teljes ülésének határozata után azonban kétségtelen, hogy hiteles törvénymagyarázatnak autentica interpretációnak jósokáig nem a mi fölfogásunkat fogják tekinteni, hanem azt, amelyet az egyik törvényhozó testület: a szenátus, utána pedig a választási biróság fogadott el. A hivatalos fölfogás tehát úgy hangzik, hogy a mandátum tulajdonosa a párt. A párt -a tengelye a politikai, életnek, ő szól bele annak minden megnyilvánulásába, ő határozza meg, hogy az egyes képviselők miként beszéljenek és miként szavazzanak. A párt akarata nem tűr ellentmondást, ő a láthatatlan meg nem fogható ur, akinek a képviselők engedelmeskedni tartoznak akkor is, ha józan eszük megborzad és lelkiismeretűk íöllázad a párt ostoba, vagy lelketlen határozatai ellen. A közéleti tisztesség vialóban megköveteli, hogy hivek legyünk, a pártunkhoz és hogy hűségesen kitartsunk á zászló mellett, amelyre fölesküdtünk, de a pártitü- ség nem jelenti azt, hogy a párt zsarnokunk legyen, nem jelenti főként azt, hogy a pártot kötelesek legyünk követni akkor is, ha lelkiismeretűnk figyelmeztetése szerint a párt többsége önző o'koból eltért a párt elveitől cs bűnös, vagy ostoba utakra tévelyedett. Mert mi nem a párt mindenkori többségére, hanem annak elveire esküdtünk föl. Szabad I polgárhoz ez a fölfogás illik egyedül. Stránsky beszédét bírálva kifejtettük már abbeli nézetünket, hogy „a mandátum tulajdonosa a párt“ elve mellett a politikai élet egészen megkövesedik. A cseh-szlovák köztársaság a pótváíasztások intézményét nem iméri, noha a pót-választás a politikai élet felfrissülését, élénkebb ritmusát és a parlamentnek folytonos kontaktusát a néppel jelenti. Angliában a pótválasztások, ha azok az ellenzéki jelöltek sorozatos győzelmét hozták, többször megbuktatták a kormányt, Minálunk a politikai helyzetnek ez az automatikus kontrollja hiányzik. Minálunk az a helyzet, hogy a pártok arányának, ha közben a nemzetgyűlés egyik kamaráját föl nem oszlatják, hat esztendőn át olyannak kel! maradnia, mint amilyen a választások pillanatában volt. Hia egy képviselő meghal, 1 ugyanolyan párti jön a helyére. Ha a párt többsége és *a párt ellenzéke között áthidalhatatlan ellentétek támadnak, az ellenzéknek szemrebbenés nélkül teljesíteni kell a többség akaratát, mert különben megfosztják a mandátumától. Ha két párt fuzionálni akarná, valamennyi tagjuk annak a veszélynek teheti ki magát, hogy elvesztik helyüket ^ parlamentben. Ha — föltesszük — a hamburgi internaclonálé feloszlik, a cseh-szlovákiai szociáldemokrata pártoknak eszerint az elmélet szerint talán ki kellene tartamok a hely tel ennek fölismert program mellett is. ily 'képtelenségekre vezethet a helytelen törvény. A választási bíróságnak gondolkodnia kellene azon, vájjon törvénymagyarázata, ha ■alkalmas is a párturalom föntartására, nem bénitja-e meg a politikai élet normális vérkeringését. lödés elsősorban a kisebbségvédelmi bizottság felé fordult, 1 A tanácskozás alapja az a tizennégy határozati javaslat volt, amelyet Dickinson, Lafontaine. Ruyssen, O’Molany készítettek ' elő. A tizennégy javaslatot annak idején a ' Prágai Magyar Hirlap részletesen ismertette. A javaslat előkészítésében jelentős része volt , a Magyar Külügyi Társaságnak. Azt a javas- j latot, hogy valamennyi államot hívják föl; arra, hogy kössön kisebbségi szerződéseket,) vita nélkül elfogadták. • Igen élénk vita- fejlődött ki a második, javaslatnál, amely arról szólt, hogy az unió külön bizottságot küld ki a kisebbségek helyzetének figyelemmel kisérésére és erről jelentést tesz a népszövetségnek. Ludwig Ernő, Szüllő Géza, Medinger Vilmos, Rauchberg Henrik és mások tölszóla- lása után úgy határoztak, hogy a kisebbségek ezekben a bizottságokban meghatározott számú taggal lesznek képviselve. Ezenkívül, ha szüksége mutatkozik, eset- röl-esetre meghallgatják a kisebbségek képviselőit is. A harmadik javaslatot, amely a kisebbségek önkormányzatát a lojalitás feltételéhez köti. elfogadták, de hozzáfűzték azt, Hogy nem illojalitás az, ha a kisebbségek panaszaikkal a népszövetséghez fordulnak. A vitában Szüllő Géza beszélt és megállaz 'íkta, hogy Drumond Erik a népszövetség főtitkára egy prágai német lapban olyan kijelentéseket tett, amelyekék a cseh-szlo- vákiai nemzeti kisebbségek általában igen- vegyes érzelmekkel fogadtak. A japán delegátus e pont tárgyalásánál kijelentette, hogy bejárta Erdélyt és azt tapasztalta, hogy. a magyár kisebbségek nem minden ok nélkül panaszkodnak. Cawbell amerikai delegátus kijelentette, hogy a lojalitás rendkívül szép dolog, azonban a törvényeknek, amelyeket a kisebbségi ügyekben hoznak, szintén lojálisaknak kel! lenniük. A negyedik javaslatai vita nélkül fogadták el. Nagyobb vita fejlődött ki az ötödik javaslat tárgyalásánál, amely arról szólt, hogy a népszövetség a közeli kelet államaiban élő kisebbségek ügyében szerződéseket kössön Törökországgal.. Görögországgal-. Bulgáriával és Romániával. Jugoszláviával és Albániával, amely a népszövetséget felhatalmazza arra. hogy ezekben az államokban képviselőket tartson, akik íölviíágo- sitásokat adnak a kisebbségek' helyzetéről ezekben az államokban. Ehhez- a ponthoz először a jugoszláv delegátus szólott hozzá, ak: az eddigi szokásoktól eltérően arra kérte .az uniót, hogy engedje meg, hogy német nyelven tegye meg előterjesztését. Kijelentette, hogy tiltakozik a javaslat ellen, mert az sérti államát. Ezután Paikcrt Alajos a Magyar Külügyi Társaság igazgatója beszélt és javasolta, hogy a javaslatnak hatályát terjesszék ki mindért államra. A maga részéről hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a javaslatot Magyarországra is kiterjesszék. Dickinson rámutatott arra. hogy. a javaslat elkészítésének a lausannei/konferencia volt az előzménye. A bizottság ezután a javaslatot azzal fogadta el. hogy annak hatályát mindamaz államokra terjesztik ki. amelyekben-mozlimok élnek. Vita nélkül elfogadták a hatodik határozati Javaslatot, mely szerint. Törökországban ««• r t-í-í «•: "V -* « »<o< « c «• *+$04 100 cseh-sil koronélr! fizettek ma, junius 25-én: Zürichben 16.715 svájci frankot Budapesten 24 750.— magyar koronát Bécsben 212500.— osztrák koronát Berlinben 345000.— német márkát A népszövetségi ligák uniójának bécsi közgyűlése — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tudósítása —- Bécs, junius 25. A hajdani császárváros minden utca- szögletén és minden hirdetési oszlopán öles falragaszok figyelmeztetik .a, koldussá lett nép tengerében yiég gazdagoknak megmaradt keveseket, hogy jegyezzenek a népszövetség által Ausztriának biztosított kölcsönre. Bécs gyámleáuya lett a genfi népszövetségnek, amelynek nevében Zimmer- mann .főbiztos gyakorolja fölötte a gyámi jogokat. A népszövetség gondoskodását e napokban apró figyelmességgel viszonozza az osztrák főváros, amikor vendégül látja a népszövetségi ligák unióját, vagyis azt a társadalmi egyesülést, ameljf a genfi hivatalos népszövetség eszméjét igyekszik teljes erejével népszerűsíteni. Vasárnap délelőtt tíz órakor, amikorra a népszövetségi ligák uniójának hetedik közgyűlését egybehívták, a Hofburgnak sok fényes fogadtatást megért szertartási termében ismét egybegyült az az előkelő nemzetközi társaság, amelynek vezérkarát az unió előbbi közgyűlésein már eléggé megismertük. Központjukban Adelsvaerd báró áll, a volt svéd pénzügyminiszter, akit tavaly októberben Budapesten hivtak meg az elnöki székbe. Eljött Apponyi, ez a csodálatos örökké fiatal aggastjmn. akinek mélységes tudása, cicerói szónoki tehetsége, előkelő szeretetreméltó- sága és kedves agilitása — nekünk, magyaroknak. mindnyájunknak büszkeségére — oly határtalan tiszteletet szerzett mindenfelé, ahol ismerik. Eljött a klasszikusan szép angol Dickinson és Ruyssen tanár, az unió főtitkára, akinek mindenre van gond.ia és aki mindenütt ott van. Megérkeztek Aulard párisi professzor, Henessy francia 'képviselő és Dumas, Franciaország legfelsőbb államügyészének helyettese, továbbá Berzeviczy Albert, a magyar tudomány büszkesége és Gratz Gusztáv dr. volt magyar külügyminiszter. Heyking báró. az észtországi német nemzeti kisebbség ismert védelmezője, Lap- radelle. a Sorbonne hires nemzetközjogi tanára. Dávid Davies angol ezredes. Mens- dorff-Pouichy gróf, a monarchia volt londoni követe és az elegáns Bernstoríí gróf, aki a néniét birodalmat képviselte a háború alatt Washingtonban. Ez alkalommal a hivatalos népszövetség is kiküldte a maga megbízottját és ezzel különös súlyt adott a kongresz- szusnak. Radziwill hercegnő jött el a népszövetség részéről, tnig William Martin a nemzetközi munkahivatalt képviseli. Végül a vendéglátó osztrák liga élén tevékenykednek Dumba Konstantin, a monarchia - volt washingtoni követe és Redlich József volt osztrák miniszter. A cseh-szlovák köztársaságból is elég erősen vonultunk föl. A csehek közül Brabe- cet, az ismert nemzeti demokrata szenátort és Sir óvj- egyetemi tanárt láttuk csak eddig. Inkább a bécsi cseheket és az ausztriai szlovéneket tolják előtérbe, akik közül az előbbieket Klimes, Bécs városának tanácsosa, az utóbbiakat pedig Kantor Artúr dr. képviseli. •4, vümetpk delegációját Medinger képviselő vezeti, tagjai: Cermak és Hillebrand szociáldemokrata képviselő, Mayr-Harting keresztényszociális szenátor. Epstein Leó dr. és Aulb Mária, á;liga titkárai,' Ranekberg Henrik; egyetemi táriáf és'Raiffenstuhl Harry gyáros. A magyar népszövetségi liga kicsiny delegációjában Szüllő Géza, mint rendes tag, e sorok.Írója pedig mint póttag szerepel. Magyarországból Apponjdn, Berzevi- czyn es Gratzon kívül megjelentek: Giesswein Sándor, Ludwig Ernő főkonzul, Boér Elek egjT'etenii tanár, Paikert Alajos és Póka- Pivny Béla miniszteri tanácsosok. Vermes Béla volt képviselő és Horváth Jenő tanár. Az ünnepi megnyitás Adelsvaerd báró meleg üdvözlő beszédével kezdődött meg az ünnepi közgyűlés. Azután Dumba Konstantin, mint az osztrák népszövetségi liga elnöke, majd Grünberger külügyminiszter üdvözölte a kongresszus tagjait. Az ezután következő szónokok a nép- szövetségi eszme jelentőségét domborították ki. Haínisch elnöknél Délben tizenkét órakor a Ballhausplaíz hires külügyminiszteri palotájának fogadótermében gyülekeztek a delegátusok. Pár percnyi várakozás után a külügyminiszter és egy magasrangu hivatalnok kíséretében belépett a terembe Haiuisch Mihály, az osztrák köztársaság elnöke. Hatalmas alakját nem görnyesztetíe el a magas kor, de .szaka II- övezte arcára fájdalmas barázdákat rajzolt az elmúlt esztendők szörnyű ecsete. Adelsvaerd elnök köszönte meg az államfőnek a vendégszeretetet, amelyben az uniónak része van. Beszédéből különösen az a mondat kapta meg a figyelmünket, amely arról szólott, hogj-' azok a népek, amelyek valamikor 1 elnyomatásról panaszkodtak, ma hasonló bűnökbe esnek. Az elnök kéziratból olvasta föl üdvözlését és köszönetét, majd cerclet tartott és az unió vezető tagjaival hosszasabban elbeszélgetett. Kisebb csoportok alakultak, volt alkalmunk a magunk panaszaira is fölhívni a nyugati államok képviselőit. A ballhausplatzi termekben élénk volt a sürgésforgás, amelynek zajában a késő barokkon miliő egjr pillanatra föidézte bennünk Kau- nitz, Metternich, Andrássy és a palota más nagy lakóinak emlékét... A kisebbségi bizottság munkája Délutár^ három órakor a bizottságok máris megkezdték a munkájukat. Az érdekJ teiÁf'TU Ll-sáÉE, Prága, kedd, 1923 junius 26, 7}(£^&R 44tF?T/1>7> ÜSS® JmJ. MMM — Sürgönyeim:'Hírlap, Praha. — Főszerkesztő: A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Felelős szerkesztő; PETROGALLI OSZKÁR dr. politikai napilapja FLACHBARTH ERNŐ dr.
