Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)

1923-06-23 / 140. (293.) szám

Szombat, Junius 23. Nincsics kudarcának kellemetlen rezonanciái A Kiima—Schleyder-mérkőzés Kiimát elejtik? — A cseh nemzeti szocialis­ták tiltakozó gyűlése Kassán Prága, juniius 22. A cse'h-sziovák nemzeti szocialista párt az állam vas úti szakszervezetekkel tegnap a kassai Schalkház-szálió helyiségeiben nép- gyűlést tartott, amelyen Nejedly, a vasutas Jedftota alelnöke és Wünscli prágai szer­kesztő is megjelent. A gyűlésen elhangzott felszólamlások élesen .biráígatták Klíma rendőr igazgató eljárását. A népgyülés hatá­rozati javaslatot fogadott el, amelyben tilta­kozásának ad kifejezést Klíma és a kassai vasutigazgaíóság egynémely bürokratájá­nak Schleyder kassai vasutigazgató ellen való fellépése miatt. A cseh nemzeti szocialistapárti Ceskó SÍ ovo szerint Kiima a Ceské Slovo kassai kiadását el akarta koboztatni és ezért a nép- gyűlésen fölolvasták a Ceské Slovónak azt a cikkét, amely után Klíma annyira érdek­lődött. Kiima a gyűlés tartamára katonai készültséget rendelt ki és a szállót a rend­őrök és detektívek gyűrűjével vette körűi. A cseh nemzeti demokrata Lidové No- viny a kassai gyűlésről kicsinylően ir és közli, hogy Patejdl képviselő, akinek beszél­nie kellett volna, nem szólalt föl. Butival képviselő pedig visszautazott Prágába. A gyűlésen megjelenteket nyolcszáz főre be­csüli. Ugyancsak a Lidové Noviny egy Po­zsonyból keltezett tudósítást közöl, amely szerint a 9seh nemzeti demokrata párt a kővetkezőket jelenti ki: A Ceské Slovónak az az állítása, hogy Kiima Jaroszláv dr, miniszteri tanácsos, kassai rendőrigazgató, a nemzeti demokrata párt alelnöke, nem fe­lel meg a valóságnak. Kiima dr. kassai rend­őrigazgató sohasem volt a párt kassai szer­vezetének funkcionáriusa. A L. N. ehhez a következőket Írja: Megállapíthatjuk,. hogy KI ima igazgatónak éppen a cseh nemzeti szocialista párt keretén belül vannak bará­tai. Kassa, június 22. Kassai tudósítónk tele­fonijelentése.: A cseh nemzeti szocialista vasutasoknak tegnapi ülésén Nejedly, a Jed- nota alelnöke, Pilz, a vasútasszaklap szer­kesztője, Stiegler mérnök és Novotny szó­laltak föl. Az utóbbi úgy nyilatkozott, hogy a Schleyder elleni hajszáért nemcsak Klíma felelős, hanem felelős a kormányzati rend­szer is. Hrusovszky Igor képviselő és Buri- val képviselőházi áléinak nem jöttek el Kas­sára, noha jövetelüket jó előre beharangoz­ták, Patejdl légionárius képviselő pedig még az ülés előtt elutazott vissza Prágába. A bejelentett szónokok közül hárman visz- szaléptek a fölszólalástól. A hallgatóság, amelynek száma kezdetben haíszáz főre rúgott, az ülés végén négyszázra olvadt le. Az elfogadott határozati javaslat a szlovák nemzet nevében tiltakozik a Schleyder elle­ni hajsza ellen, elítéli a reakció és a büro­krácia uralmát és követeli a régi rezsim reakcionárius elemeinek eltávolítását. Szebb helyet bajosan is találhatnának, na százszor grófok és ezerszer gazdagok is. Narancs érik itt a kertjükben, április elején rózsa virít már a házuk falán és vadon nő a sok Írisz mindenfelé a hegyoldalon, a régi királyi székhely Bihac romjai körül. Szinte kedvetlenül mászom lefelé a Campanile csigalépcsőjén, vissza a napos délutánból a sötét templomba. De a sekres­tyés nem enged el semmit. Meg kell nézni még a XV. század műremekét, a kórus fa­faragásait és a Giovanni Orsini kápolnáján Ez a templom legszebb része. A faragott kő- friz csupa nyitott ajtót ábrázol és a nyilaso­kon át apró. gyermekangyalok néznek az oltár fe'é, amelyen ezüst mitrával fején, ezüst pásztorbottal kezében fekszik köbe faragva Orsini püspök, a város szentje. A XI. században volt püspök Trauban Giovanni Orsini. Tüdős ember, híres asztro­lógus és a íraui legenda szerint a legszen­tebb életű földi haündó. Mikor a velencei katonák 1171-ben a városban fosztogattak, feltörték a püspök márványkoporsóját is. hogy elvegyenek belőle mindent, ami érté­kes, nem hagyva mást Traunak. mint a szent csontokat. Egy gyűrűt azonban sehogyan sem tudtak lehúzni Orsini uíjáról és azért elvitték egész karját magukkal Velencébe. Ott aztán. Iclkiismeretfurdalásoktól gyötör­ve, a szent testrészt, úgy amint volt, gyű­rűstől együtt, elhelyezték a 8. Giovanni cli Ríalto-templomban. Mi sem természetesebb persze, mint hogy a kar másnapra vissza­repült Trauba és a hívők ott találták gyűrű­vel együtt az ereklyetártól!. Így meséli el és igy hiszi szentül ma is a dóm sekrestyése. Kicsi, fekete, sovány, gn óm szerű alak ez a sekrestyés. Sohasem felejtem el. mikor kitárva a tündért szép, régi diófaszekrényt, Nincsics elügyetlenkedte a konfliktust — Erősödik Bulgáriában az orosz­barát irányzat — Korrigálni kell a Romániához való viszonyt Prága, junius 22. A szófiai demars kudarcát nem fogja egyhamar kiheverni a kisantant. A kudarc rezoná! és a rezonancia kellemetlen politikai melódiákat vált ki. Az októbrista emigránsok politikájához közel álló Bácsmegyei Napló vezércikkben fejtegeti a bolgár események­kel kapcsolatosan a belgrádi külpolitikát és ezeket írja: — Francia szimpátiánk aláhúzott hang­súlyozása következtében számolnunk kellett azzal az elkedvetlenedéssel, melyet a fran­cia támogatás előtérbe állítása Londonban és Rómában kétségen kívül előidézett. Ebben a helyzetben mielőtt még bármely lépésre is elhatároztuk magunkat s még inkább mielőtt terveinket és szándékainkat még a kivitel előtt nyilvánosságra hoztuk volna, két körül­ménnyel kellett volna tisztába jönnünk. Szá- mithatunk-e feltétlenül és minden körülmé­nyek- között a kisantant minden tagjának tá­mogatására még abban az esetben is, ha a nagyantiant minden állama nem is hagyja jó­vá lépéseinket és hogy nemcsak Parisban, hanem Londonban és Rómában mit szólnak tervezett lépéseinkhez. Okulhattunk volna a második Károly-puccs tanulságain, amikor kiderült, hogy Romániára nem számíthatunk feltétlenül és hogy a kisantant még nem nőtte ki magát azzá a hatalmi tényezővé, mely érdekei védelmében a középeurópai és a balkáni béke kérdésében a nagyantant államaitól függetlenítheti magát. Ehelyett az egyedül célravezető eljárás helyett a külügyminiszter óvatos és tartóz­kodó nyilatkozata dacára az egész sajtó (még a kormányhoz közel álló is) világgá kürtöké, hogy a kisantant tagjai között tel­jes a szolidaritás és megvan az eltökéltség, hogy a bolgár kérdésben a nagyantanttól függetlenül járjon el érdekeinek védelmében, hogy a bolgár békeszerződés rendelkezései­nek megsértése miatt demarsot intézzünk Bulgáriához és egy fegyveres intervenció lehetőségével is komolyan számolnunk kell. — És azon a napon, amelyen a kisantant demarsának meg kellett volna történnie, egyszerre arra ébredtünk, hogy Románia nem állott mellettünk, vagy ha mellettünk ál­lott, hát az utolsó percben megint kiugrott, hogy a román, sőt a cseh-szlovák sajtó is meleg rokonszenvvel kommentálja a bolgár rendszerváltozást, hogy a bolgár békeszer­ződés megsértésének, vagy betartásának kérdését sem mi, sem a kisantant, hanem a szövetséges és társult hatalmak együttesen vannak hivatva elbírálni, hogy ezeknek szó­fiai szervezete és a szöveségközi ellenőrző bi­zottságnak megállapítása szerint a békeszer­ződés megsemmisítéséről sző sem lehet, hogy tehát sem a demarsnak és még kevésbé a a dóm kincseit mutogatta. Piszkos ujjaival lapozgatta a miniaturokkal telifestett régi kódexeket, miközben vigyorogva darálta leckéjét. Pergament, XII. sz., szentek élete, a kötés újabb keletű, igazi arany stb. stb. Sok matatni valói a volt. Gyönyörű ezüst edények, aranyozott ezüst szobrok, drága­köves szentségtartók, mi se ruhák, amelyek­nek csak a bélése már egy vagyont ér. Gyönggyel hímzett takarók, tarka brokátok, pehelykönnyű velencei bársonyok. Egyik szekrénytől a másikhoz ugrált, felkuporo­dott a párkányokra és mint egy csúnya, vi- gyorgó majom kapott piszkos, fekete kezé­vel a drágaságok után. Már belefáradtam a gyönyörködésbe, mikor megint egy ui kulcsot vett elő és ki­nyitva az utolsó szekrény részt, egy üveg­dobozt tartott elém. Vörös bársonymitra volt az üveg alatt, közepében igazgyöngyökből hímzett lovas­sal. A szegélye arany, sárga, élő, aranyfonál ma is. A legszebb, a kincsek kincse! A gnórn rámröhög: — Na? — érdeklő­dik rekedt hangján és lesi a hatást. Nem tudja, ki vagyok? Nem tudja, hon­nan jöttem? Nem tudja, hogy magyar múltat keresek a hazájában, az után kutatok a spa- Iatói könyvtárban, arról álmodom a dalmát parton: ő csak a leckéjét hadarja le: — Béla király egyik leánya készítette ezt a mitrát. apjának királyi palástjából. Állítólag? Nem! Nekem biztosan! Az üldözött király ott várja a szabadulást KHs- sa várában. A vár körül a tatárok, ostrom­ra készen és a vár sötét rejtőkében a ki­rályleány hímezi a szent vendégajándékot Trau városának, bujdosó atyja királyi pa­lástjából. fegyveres közbelépésnek nincsen meg sem az alapja, sem a lehetősége. — Ebből a tényből pedig levonjuk azt a következtetést, hogy bukaresti követségünk nem bizonyult sem jobbnak, sem rosszabb­nak, mint a budapesti, vagy szófiai, mert nem figyelmezetette idejekorán a kormányt Románia külön szempontjaira és ezzel oko­zójává lett annak, hogy elhatározásainkat és terveinket téves feltevésekből kiindulva tul- korán hoztuk nyilvánosságra. — Hogy London és Róma felfogását nem tudtuk-e kipuhatolni, vagy bizva Franciaor­szág platonikus támogatásában, nem tartot­tuk-e szükségesnek megismerni, azt elbírálni nem áll módunkban. Ez :a cikk erősen kidomborítja a Nincsics külpolitikai baklövése fölötti csalódást. De emellett a jugoszláv politikában és a sajtó­ban mély átalakulás következett be a bolgár események hatása alatt. A legjelentősebb orgánumok nyíltan hangoztatják, hogy Jugoszláviának Orosz­ország az egyetlen barátja, amelyhez köze­ledni kell akkor is, ha vörös az az Orosz­ország. A belgrádi sajtóból vehemesen tör ki a csalódás keserűsége. A legélesebb kjfakadások Románia el­len hangzanak el. Kifakadások, vagy még inkább fenyegetések, mert el lehet képzel­ni Románia katonai helyzetét a szövetséges Oroszország és Jugoszlávia között. A Vreme megállapítja, hogy Romániá­nak, ahol még mindig ia bojárok az urak. ala­pos oka volt tartani Sztambolinszki Bulgá­riájától. Egy másik okot is idéz a Vreme: —Romániának nem állott érdekében — Írja _ hogy a Balkán összes délszláv államai megértsék egymást s ezért a kjsantantnak ez a talmi tagja most hátat fordított nekünk. Románia rémülettel gondol arra a lehe­tőségre, hogy az összes délszlávok blokkba tömörülnek, amely holnap, amikor Oroszor­szág meggyógyul, szláv tengerré alakulhat. Romániában a szláv blokktól való rémület dolgozik. — Kétségtelen — fejezi be a lap — hogy a bolgár átalakulás tanulsága nagy és je­lentős Jugoszlávia számára és hogy szük­ségessé teszi a Romániához való vizony korrektúráját. A magyar nemzetgyűlés részvéte az Etna-katasztrófa felett Nagy Emil lett a kormánypárt ügyvezető elnöke Budapest, junius 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A nemzetgyűlés mai ülésén folytat­ták az indemnitási vitát. Az ülést féltizen- kettőkor nyitotta meg Szcitovszky Béla el­nök és napirend előtt megemlékezett az Etna katasztrófájáról. Sem a háború, sem a béke szenvedései — mondotta — nem lazí­tották meg a lelkűnkben élő emberi érzések szolidaritásának kötelékét legkevésbé azzal a nemzettel szemben, amely a háború alatt a legtöbb emberi érzést és a kegyetlen béke által teremtett helyedben a legtöbb megér­tést tanúsította Magyarországgal szemben. Indiványozza, hogy ia nemzetgyűlés a kata­sztrófa felett mély részvétét fejezze ki és ezt táviratilag közölje az olasz kamarával. A Ház az elnök indítványát egyhangú helyesléssel magáévá tette. Ezután folyatatták az indemnitási vitát. Szabó József keresztényszociális: Ki­fogásolja, hogy az indemnitás betefjesztése- kor a pénzügyminiszter sem expozét nem mondott, sem pedig programot nem adott. P i k I e r Emil (szociáldemokarata): A íixíizetésü egyéneknek, különösen az újság­íróknak nehéz helyzetével foglalkozik és nemzeti érdeknek tartja, hogy megélheté­sükről gondoskodjanak. Újból sürgeti a bér­egyeztető bizottság szervezését. Lapunk zárásakor az ülés folyik. A legutóbbi jóvátételi jegyzék tartalma Az Uj Nemzedék közli a kormánynak a jóvátételi bizottsághoz intézett jegyzékét. A jegyzék kifejti, hogy a jóvátételi bizotság ha­tározatának ama kikötése, hogy a Magyar- ország által fölveendő kölcsön egy részét a jóvátétel törlesztésére kell fordítani, teljesen lehetetlenné teszi a kölcsöntervek előterjesz­tését. A magyar megbízottak Londonban és másutt tájékozódásukra azt a választ kap­ták. hogy a kölcsönről tárgyalni sem lehet addig, amíg a jóvátételi bizottság legalább elvben nem függeszti föl a zálogjogokat és a népszövetség pénzügyi bizottsága nem szen­tesíti a magyar kölcsönt. Ezért a kormány teljesen el van zárva a londoni és new-yorki pénzpiactól, enélkül pedig az 550—650 millió aranykoronára rugó kölcsön keresése hiába­való. A jegyzék szerint a jóvátételi bizottság figyelmét bizonyosan elkerülte, hogy Ma­gyarországnak előbb teljes összegükben meg kell fizetnie a segitségkölcsönöket, amelyek minden jóvátételi fizetést megelőznek. A bi­zottság engedményei, amint a jegyzék kifejti, gyakorlati haszonnal nem járnak. A papir- pénzforgalom Magyarországon az áprilisi 88 mifliárdról mostanáig 120 milliárdra ugrott föl. a külföldi valutakészlet rohamosan fogy, az államvasutak tartozása eléri a 11 millió svájci frankot és a kormány kénytelen telje­síteni azokat az adósságokat, amelyeket adóságainak likvidálására nézve más álla­mokkal kötött. így Franciaországnak fundált adósságok kamata fejében 6 millió frankot kellene fizetni, a Délivasutra vonatkozó egyezmény pedig 3 millió aranyfrank fize­tését kívánná. Mivel ily körülmények között az ország részére életbevágó kérdés az, hogy kölcsönt szerezhessen, a kormány kéri a jóvátételi bizottságot, hogy a közvetlenül fenyegető veszély elkerülésére revideálja május 23-án hozott határozatát, mert kölcsön nélkül nem felelhet a rend föntartásáért. Az egységespárt az indemnitási vita megrövidítéséért Nagy Emil az uj ügyvezetö-alelnök Az egységes-párt tegnap este értekezletet tartott, amelyen a kormány résziéről Rakovszky Iván belügy-, Daruváry Géza külügy-, Klébels- berg Kuné gróf közoktatásügy- és Nagy Emil igazságügyimmiszter jelent meg. Az értekezlet a Gömbös lemondásával megüresedett alelnöki ál­lást Nagy Emillel töltötte be. Napirend előtt Szabó Sándor hangoztatta, hogy Bethlennek két­ségkívül megvan az a joga', hogy ügyvezető al- elinökkJé a neki leginkább megfelelő képviselőt ajánlhassa, de kéri az ügyvezető,.alelnököt, hogy a jövőben szorosabb kontaktust tartson fönn a párttal és biztosítsa a szoros nexust a párt és a pártvezér között. Eziután megválasztották a há­rom alelnököt is Almássy László, Pesthy Pá.l és Platthy György személyében. Az egyes bizott­sági tagságok betöltése után Hoyos Miksa' gróf megkérdezte a belügyminisztert, hogy mi igaz a sajtóban lanszirozott pucskisérletekről. Rakov­szky Iván 'belügyminiszter azt válaszolta, hogy az egész dolog komolytalan és kár annak ko­molyabb jelentőséget tulajdonítani. Természetes, hogy a kormány mindig megakadályozza az ilyen szervezkedést, amely, bár veszélytelen, de a közvéleményt irritálja. Az értekezle' elhatározta, hogy mindenképpen az indemnitási vita megrö­vidítésére törekszik, mert a többi között a köz­tisztviselők anyagi helyzetének orvoslása is a javaslat törvényerőre emelkedésétől függ. A nemzetgyűlésből Drózdy Győző a nemzetgyűlés tegnapi ülésén hangoztatta, hogy az ország nem él­het meg kölcsön nélkül. A kölcsönt, mint döntő faktornál, a kisantantnál kellett volna kérni. A kisantant felé békejobbot kell nyúj­tani. Híre jár annak, hogy Magyarország na­gyon komoly ajánlatot kapott a kisantanttól. Utal Pályi Ede dr. egyik cikkére és azt mondja, hogy el kell fogadni a Masaryk el­nöktől fölajánlott háromnegyedmillió ma­gyart. (Meskó Zoltán közbeszól: Megyéket 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom