Prágai Magyar Hirlap, 1923. június (2. évfolyam, 122-145 / 275-298. szám)

1923-06-21 / 138. (291.) szám

Csütörtök, junius 21 p ngVaUtO O nBCT Kereszlényszöciáíis népgyülés Nagymegyeresi Nagymegyer, junius 20. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délután a keresztényszociális párt Nagyemegyeren né'Pgyülést íratott, amelyen a központ kép­viseletében Gregorovics U$ót jókat plébános, Varga István kisiparos, valamint Énekes László és Knapp Vince párttitkárok jelentek meg. A népgyiilést, amelyen igen sokan vet­tek részt Leszkay Sándor nagymegyeri plé­bános nyitotta meg. Gregorovics Lipót közel másfél óráig tartó beszédben vázolta a helyzetet. A vá­lasztások idején — mondotta — elkápráztatta a népet a csillogó Ígéretek áradata és a nép a szociáldemokratákra adta le szavazatát. A szocialisták azonban — ezt ma már mindenki látja — a földi mennyország helyett, amit Ígértek, poklot csináltak. A magyarságnak csak hat képviselője van a parlamentben, no­ha számarányához képest tizenkilenc képvi­selőjének kellene lennie. Majd figyelmeztette a megjelenteket az elkövetkező községi vá­lasztásokra és fölhívta őket arra. hogy ke­resztény lelkiismeretűk szerint adják le sza­vazataikat. Ezután az adózási sérelmekről beszélt, majd a magyarság kulturális sérel­meit tette szóvá. A harmincnégy magyar középiskolából csak egy maradt meg. Szobra­inkat lerombolták. Ha panaszainkat szóvá tesszük, akkor mindjárt irredentának kiálta­nak ki bennünket, pedig mi csak azt akarjuk, hogy jogainkat tiszteletben tartsák. Mi nem vagyunk irredentisták, de követeljük mind­azt, amit a demokrácia híres zászlajára írtak. Azután Énkes László párttitkár beszélt az általános politikai és gazdasági helyzetről. Szóvá tette a Csánki-Neumann féle kísérle­tezést is, amely nem egyéb, mint a nép újabb becsapása. Óva intett mindenkit attól, ne­hogy Csánki-Neumannék hálójába kerüljön, akik judási számítással a magyar szegénység szavazataira számítanak. Varga István kisiparos a Csánki-Neu- mann féle kísérletezés kulisszatitkait és a tarthatatlan gazdasági helyzetet tette szóvá. Beszédéből az elkeseredett kisiparos maró gúnya érzett ki. Leszkay esperes zárószavai után az egybegyűltek a legnagjrobb lelkesedéssel csatlakoztak a párthoz és nyomban megalakí­tották a pártszervezetet, valamint a gazda- szervezetet. Bizalmas tanácskozások a cseh-szlovák és magyar-német szociáldemokraták között? Prága, június 20. A Tribuna jelenti Pozsonyból: A magyar és német szociáldemokrata párt képviselői közös ér­tekezletet tartottak a cseh-szlovák szociáldemok- raifea párt képviselőivel. Az értekezlet tárgya a községi választásokon és a köze! jövő egyéb po­litikai kérdéseiben való együttműködés volt. A minap Érsekújvárod szociáldemokrata gyűlés volt, amelyen Dérer dr. miniszter valamennyi munkás és munkáspárt közös küzdelméről beszélt a reak­ció ellen. Dérer az ismeretes pozsonyi ítélet ha­tása alatt beszélt és kijelentette, hogy az együtt­működést a kommunista pártra is vonatkoztatja. A magyar és német szociáldemokraták, akik Szlo- venszkón egységes pártot alkotnak, nehéz hely­zetben vannak a kommunistákkal szemben. Soraik mindinkább gyérülnek, mert politikájuk nem felelt meg azoknak a köröknek, akik politikájukat nem tartották eléggé radikálisnak. Ezek azután a kom­munista párthoz csatlakoztak. A Tribuna szerint a magyar és német szociáldemokrata pártok a cseh-szlovák szociáldemokratákkal való együtt­működés szükségességét belátták és ebben az ér­telemben Írásbeli javaslatot dolgoztak ki, amelyet hivatalosan átnyújtottak a cseh-szlovák szociálde­mokrata pártnak. Ha sikerül — iirja a Tribuna — a megegyezés és a szociáldemokraták Szloven- szkó három nemzetiségét egységes jelöltlistára tudja leszavaztatni a községi választásoknál, ak­kor erős ellenzéke lesz a magyar ellenzéki blokk- szintén egységes jelöltlistájának. Itt kell megjegyeznünk, hogy a kommunista párt végrehajtóbizottságának legutóbbi ülésén a küszöbön álló községi választásokra való tekin­tette] a következő határozati javaslatot fogadták el: „Azokban a községekben, ahol több munkás­párt lép föl, a többi pártoknak javaslatot kell ten­ni egy vegyes jelöltlista felállítására, hogy ezzel a munkáspártok valamennyi szavazatot biztosítani tudják maguknak*1. A Tribunának ebből a megjegyzéséből az kö­vetkezik, hogy a prágai cseh köröknek szája ize szerint való dolog lenne, ha a cseh-szlovák szo­ciáldemokratáknak, sikerülne maguknak megnyer­ni a magyar és német szociáldemokratákat. Nem hisszük, hogy Mayer és Wittich képviselők any- nyira könnyelműek legyenek, amint a Tribuna hi­szi. Mert ez azt is jelentené, hogy Dérer és Mar- kovjes táborába állanak és a parlamenti választá­soknál követett taktikájukkal ellentétben most ők is beleesnek abba a hibába, amelyet azok követ­tek el, akik 1920-ban a kormány egységes cseh­szlovák listájára szavaztak. Ez az eljárás odave­zetne, hogy a labilis kormány uj szövetségest kapna abban a pártban, amely eddig elég gerin­cesen támadta a mai rendszert. Mivel azonban ily hírek forgalomba kerülhettek, iö lesz vigyáznunk és mindent megtennünk, hogy a községi választá­soknál a sziovenszkói és ruszinszkói elenzéki pár­tok listájára szavazva kikerüljük az esetleges meglepetéseket. Újabb javaslatok a nemzeti kisebbségek védelmének kiépitéséhez A népszövetségi ligák uniójának jelenlése a bécsi kongresszus számára Prága, junius 20. A népszövetségi ligák uniójának kisebb­ségvédelmi bizottsága Bázelben és Zürich­ben tartott értekezletein tizennégy határo­zati javaslatot fogadott el, amelyeket a jövő héten Bécsben megnyíló közgyűlésen fog­nak előterjeszteni. A bizottság előadói Sir Willoughby Diokinson, az angol alsóház tag­ja, azután La Fointaine belga szenátor, to­vábbá Ruyssen Tivadar, az unió főtitkára és William O’Molony, az angol népszövetségi liga külügyi bizottságának titkára lesznek. E határozati javaslatok közül az első kívánatosnak tartja, hogy azok az államok is amelyek a nemzeti kisebbségek védelmé­re vonatkozóan nemzetközi szerződéseket nem kötöttek, kössenek hasonló szerződése­ket, vagy legalább is vegyék őket alapul törvényeik meghozatalánál. Igen fontos a második javaslat, melynek értelmében az unió külön bizottságot küld ki abból a célból, hogy állandó figyelemmel kísérje a kisebbségek helyzetét és sérelmeikről időszakonként jelentést tegyen a tanács­nak, amely azokat, ha helytállóknak tekinti őkét, áttenné a népszövetség tanácsához. A bizottság, amely minden nemzeti ligának egy-egy tagjából állana, sürgős esetekben közvetlenül is fordulhatna a népszövetség­hez. Azokat a panaszokat, amelyeket az egyes nemzeti kisebbségek terjesztenének az unió elé, az unió titkára az érdekelt állam ligájának küldené el azzal a kéréssel, hogy ankétot hívjon össze. A harmadik javaslat azt hangoztatja, hogy a nemzeti kisebbségek legyenek lojális polgárai amaz államoknak, amelyekhez tartoznak. Rendkívül érdekes a negyedik javas­lat, amely úgy szól, hogy az unió elnöksége azoknál az államoknál, amelyek kisebbségi szerződéseket kötöttek, hasson oda, hogy egy vagy több vegyes bizottságot alakítsanak egy általá­nos szabályzat megalkotására, amelyet az államoknak követniük kellene, hogy ki­elégítsék a kisebbségek nyelvi, iskolaügyi és vallási követeléseit. Mivel pedig a ki­sebbségek érdekében hozott törvényeket gyakran hibásan alkalmazzák, a kormá­nyok, amikor jóváhagyják ezt a szabály- zatot, továbbra is föntartják a vegyes bi­zottságokat, amelyek a szabályzat gya­korlati alkalmazása tekintetében adnak nekik véleményt. Az ötödik javaslat odairányul, hogy a népszövetség • akciót kezdeményezzen a tö­rökországi nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása érdekében és azt indítványozza, hogy a népszövetség kössön Törökország­gal, Görögországgal, Bulgáriával, Romániá­val, Albániával és Jugoszláviával szerző­dést, amely, a népszövetséget felhatalmazná arra, hogy ezekben az államokban képvise­lőket tartson, amelyek fölvilágositást adná­nak a kisebbségek helyzetéről és viselkedé­sükről .azzal az állammal szemben, amelynek polgárai. A javaslat még külön vegyes bi­zottságokat is indítványoz ezekben az álla­mokban. A hatodik határozati javaslat sze­rint Törökországban továbbra is fönn kel­lene tartani azt a kivételes jogi bánásmódot, melyben a nemmuzulmán lakosság 1914 előtt részesült. A hetedik javaslat újból fölszólítja a népszövetséget, hogy külön kisebbségvé­delmi bizottságot létesítsen. Eljárási tekintetben jelentős az a javas­lat, amelyet La Fointajne oly értelemben terjesztett elő, hogy a népszövetségi tanács, Tárcarovatunk: Péntek: Rév József: Yalálkozó. (Vers.) Szeredai Gruber Károly: Ködös este a bécsi Ringen. (Vers.) Szombat: Ferenczy Sári: A bujdosó király­leány. Vasárnap: Dávid László: Vaszilij menyasz­szonya. (A pozsonyi Toldy-kör pályázatán jutalmazott költemény.) Mécs László: Vándorlás után. (Vers.) Vantsó Gyula: Hattyúdal. (Vers.) Erzsók néni meghal.. ­—■ A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Farkas István. Siró harangszó terült el a falun. Az idő nekivágott erősen a tavasznak, áprilist fe­lejtető állandó napsugár ringott a levegőben. Künn a kerekréten kukoricát ül lettek. Későn lett meg a szántás, ha fagy nem jön, erősen fejlődik majd a növény. A harangszó elhallatszott a két domb­oldalig. Délelőtti harangszó —• mindég ha­lottszó. Utolsó jajja valakinek hangokba bc- lerajzolt felkiáltójel: elmentem, elmentem. Ilyenkor valami hüvösneek érzett bor­zongás lepi meg az embert, egy pillanatra végigszalad rajta a harangszó, mint kísérte­ties estéken a mocsár lidérce. Utána inár dolgozni sem úgy esik, mint az elébb. Erzsók néni is úgy vélte s amint a ha- rangszó elcsitult, tunyán eresztette le öreg karjait, a kapa nyelére. A menye várta, hogy szórja majd neki a kukoricát. — Édesanya! Hol jár kiéd oly soká? De nem állt föl, csak úgy maradt a sor fölé hajolva. Erzsók néni elhessegette magától az erős, fiatalos hangot. Mormolt ugyan olyas­valamit, hogy: — Mingyár, mingyár... — de az esze a halálon járt. — He-tvenhárom esztendőt adott má’ az Úristen — gondolta magáiban —, ha még egysze’ csendítenek, vajha nem nekem csen- ditik-e? Maga elé képzelte a halottat. Sovány, szeplős kis gyerek, tizenhárom esztendőt rendelt neki csak az ég, éppen hatvannal ke­vesebbet, mint neki. Az este még, hogy el­ment megnézni — vizet kért. De az éjjel már erősen elővette a köhögés — az anyja mondta reggel, hogy bajosan végzi már be a mai napot. Félig hangosan motyogta maga elé: — Lám, lám, hogy e’veszett, pegyig mijjen fajn legényke lett vóna szegénykéből. A menye most már felállóit. Hátra­tekintett csodálkozva, hogy az öregasszony még mindég ott gubbaszkodott, félig durván rákiáltott: —• Győjjék má’, nem győzöm a munkát! Máj’ megpihenhet délre!... Erzsók néni vette a kukoricás kosarat s a kivágott fészkekbe nagy vigyázattal szór­ta bele a fényesen sárga szemeket. Hármat mindegyikbe, se többet, se kevesebbet. — Úgy elgondókodik, mint a pipiske — korholta a fiatalasszony. A kapa serényen járt a kezébeen, az öreg nem győzött loholni utána. — iNono! Ne járjon má’ a szád! Csinád a dogodat, én is e’végzem a magamét! — próbált felülkerekedni az öreg. Mis letette a kapát. Bamba csodálattal nézett az anyósára. — Mi baja kiédnek? — kérdezte. — Hát ’szen szabad csak megmondani a ma­gamét!? Valami kényes feszültség ette magát kö­zéjük. t Erzsók néni dohogott, aztán szórta to­vább a kukoricát. Julis meg lopva feléje sandított. Ritkán került veszekedés közöttük, most pedig úgy látszik az készül. Egy pillanat ezredrészéig arra gondolt, hogy mennyivel jobb lenne meghalni, ki- haraugoztatni magát ebből a szomorú, mun­kával teli világból — aztán vállat vont és csinálta tovább a fészkeket... * A temetésre mindnyájan elmentek. Félig-meddig rokon is volt a gyerek, de meg mi más birizgálná a kíváncsiságukat az ilyen eldugott kis falucskában, mint a temetés, no meg a lakodalom... Sok-sok búcsúz tatót énekelt a kántor, halotti énekül meg azt választotta: Jézusom­nak kegyelmiéből... Há ez az ének tetszett meg legjobban Erzsók néninek. A refrénjén: Istenem, Iste­nem, ki voltál mindenem... annyira elérzé- kenyedett. hogy a könnyei is kicsordultak. Először csak gyéren, itt-ott, később a zseb­kendőjét is elő kellett vennie, mert igen be­nő dvesi tette már az arcát. ha nem tudna a felek között egyezséget lé­tesíteni, az ügyet tegye át az állandó nemzet­közi bírósághoz, amelytől egyébként min­den határozatának meghozatala előtt jogi véleményt kérne. Az állandó nemzetközi bí­rósághoz kellene áttenni azokat az ügyeket, amelyekben a tanács a kisebbségi szerződé­sek alkalmazásánál, vagy értelmezésénél nem tudna egyhangú megállapodásra jutni. A népszövetség tanácsa — amint a kilence­dik javaslat mondja — érvényesen foglal­kozhat azokkal a kérelmekkel, amelyeket a szerződések megsértésének okából a nép- szövetség tanácsában helyet foglaló államok, vagy egy autonóm terület képviselői, avagy a hitfelekezetek, vagy a kisebbségek gazda­sági, vagy kulturális érdekeit képviselő szer­vek nyújtanak be. Ugyancsak hatáskörrel bírjon a.tanács azokban az ügyekben is, ame­lyekre figyelmét a tanács elnöke által kikül­dött hármas bizottság, vagy az említett ve­gyes bizottság hívták föl. Ha egy kérelem beérkezik, a tanács határoz arról, hogy el­fogadható-e; ha elfogadta, a tanács hat hó­napon belül érdemben határoz. A földbirtokreform tekintetében is fon­tos javaslat kerül a bécsi kongresszus elé. A tizedik javaslat ugyanis, fölismerve a több államban megalkotott földbiríokíörvényeknek a kisebbségekre sérelmes voltát, azt indítványozza, hogy az unió hívja föl a népszövetségei a szük­séges lépések megtételére. A tizenegyedik javaslat különösen arra való tekintettel, hogy a kisebbségek iskola­ügyeit bizonyos százalékszámhoz kötik, szükségesnek tartja a kérdés tanulmánímzá- sát arra nézve, hogy a hivatalos népszámlálások ezentui ne te­remtsenek prejudiciumoí: a kisebbségek jo­gainak megállapításában. A következő javaslat viszont a kisebb- i ségekhez tartozó azoknak a személyeknek ' állampolgárságát tűzi napirendre, akiket ha­zájukból kiutasítottak, vagy akik onnan el­menekültek. Rokontartalmú a tizenharmadik javaslat is, amely a hazájukból kiüldözött kisebbségi egyéneknek ügyeire hívja föl a népszövetség figyelmét. Az utolsó javaslat, a tizennegyedik, is igen érdekes. Ez ugyanis arról szól, hogy az unió a kisebbségeknek tekintélyes jogászokat szívesen fog aján­lani, ha erre fölkérik. Az -egyes javaslatoknál talán lehet vitat­kozni árról, hogy célszerüek-e, annyi azon­ban kétségtelen, hogy a javaslatok egészét olyan megértő szellem hatja át, amely na­gyon örvendetes módot üt el attól a fölfo­gástól, amely a nemzetiségi államokat eltölti. Reméljük is, hogy ezeket a javaslatokat Bécsben el fogják fogadni. Változás o kápviselöftáz mankaprograinfáüon Prága, junius 20. A koalíciós pártok tegnapi tanácskozásán — amint a Lidové Noviny jelenti — vala­mennyi kérdésben egyezség jött létre és így. semmi akadálya sincs annak, hogy a képvi­selőház plenáris ülését junius 26-ára hívják össze. Sírt még akkor, is, amikor lassacskán odahagyták az udvaron. Észre se vette őket, hogy elmentek. A harangozó ugyan észre­vette, hogy ottmaradt, de azt gondolta, hogy a házat őrzi, hát meg se szólította érte. Amikor kioruotta már. az összes, köny- nyeit, akkor vette csak észre, hogy egyedül vau egy nagy udvar közepén. A hámbit kö­rül még ott libeg a halott szaga, a szék is ott áll az udvaron még. de egy lélek sincs más rajta kívül. Erzsók némi megijedt. A hirtelen egye­düllét tudata ránehezedett mázsányi súllyal az agyára. — No, most má’ én is meghalok! — gon­dolta magában. — Ezek mind itt hagytak, egyedül. Egy kóbor macska került elé a padlás­ról. Kinyújtotta vámnyadt testét, ásított egyet, hogy a fogai rávicsorodtak az öreg­asszonyra, aztán a levegőbe suhintott egyet a lábával. Mintha azt mondta volna: Kam­pec már neki! A macska a kertbe somfordált. Erzsók néni clgondolkodva bámult utána. Az utcán egy gyerek szaladt végig. Amint az udvarra bekukkantott, abbahagyta a fii tyű részést. — Adj Isten, Erzsó néne! Egyedii szo- morkogyik? — Egyedik te! Ki fia vagy? — A Sós Péteré... Mér' nem ment a többi után? — Mi gondod vele? A gyerek nevetett. — Elaludt kled, ügyi? — A nyelvét füttyre csucsoritotta, szaladt vígan tovább-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom