Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-23 / 114. (266.) szám

Gonosz lelkiismeret. (fi.) Prága, május 22. „A mi lelkiismeretünk nyugodt", ezzel a megható jelszóval búcsúzott el Dérer Iván dr. a pozsonyi német kormánylaptól, mielőtt Hamburgba utazott, a nemzetközi szocialista kongresszusra. De amikor megérkezett a nagy kikötővárosba, bizakodása bizonyára cserbenhagyta a cseh-szlovák szocialista ve­zért, mert a kongresszus olyan előjelek kö­zött kezdődött meg, amelyek éppen Dérer Ivánra nézve nem lehetnek kellemesek. Mert Hamburgban, — amint az onnan érkező tá­viratok hirül hozzák —már a bécsi inter- nadonále föloszlatását elhatározó előérte- kezleten oly keményen támadták a cseh szociáldemokráciát, amire ritkán akad példa a nemzetközi kongresszusok történetében. A prágai parlamentnek ellenzékben lévő szocialista pártjai helyesen tették, amikor az ő nemzetközi iórumukon vádolták meg a cseh szociáldemokratákat és azoknak szövet­ségesét, a cseh szocialistákat, mert a külföld véleményének tudvalévőén nagyobb hatása szokott lenni minálunk, mint a parlamenti vitának, népgyülése határozatoknak és min­den más belföldi megnyilatkozásnak. Klofá- csék magatartását, ha nem is megbocsátani, de könyebben tudjuk megérteni, mert ők — noha pártjuk címéből a nemzeEi jelzőt idő­közben elhagyták — mégis kifejezetten nacio­nalista elveket vallanak. De sohasem fogjuk megérteni és sohasem fogjuk megbocsátani a cseh-szlovák szociáldemokratáknak, hogy ők, akiknek a szociáldemokrácia programja szerint a nemzetek közötti békét kellene szo?- gálniok. ebben a pár excellence vegyes nem­zető államban nemcsak helyeslői, de irányítói is annak a kormányzati politikának, amely a nemzeti kisebbségeknek minden, még oly jogos követelését is a legmerevebben vissza­utasítja. A cseh szociáldemokraták és a csekély- számú szlovák elvtársaik lelkiismeretét — Dérer minden képmutatása ellenére — súlyos bűnök terhelik. A nemzetköziséget hirdették és a legféktelenebb sovinizmust gyakorolják, A demokrácia elvét írták föl a zászlajukra és az első kakasszóra megtagadták a demokrá­ciát. Szótlanul tűrik, hogy Szlovenszkó Ss Ruszinszkó magyar ifjúsága, amelynek so­raiban nagyon, nagyon sok a munkásszülők gyermeke, nem tudja az élethez szükséges ismereteket azon a nyelven megszerezni, amelyet egyedül bír. Nem tettek semmit abban az irányban, hogy a kormány segítse talpra a hirtelen letört szlovenszkói és ruszinszkói ipart és ezzel újra munkához juttassa azt a sok számos ezer munkást, akinek nincs betevő falatja. Nemcsak meg­szavazták, de éppen Dérerrel az élükön egyenesen ők kezdeményezték a rendtör­vényt. ök voltak azok, akik az ősszel ridegen ellene fordultak az egész ellenzéknek a nem­zeti békét célzó javaslatának, noha ez szósze­rinti fordítása volt annak az indítványnak, amelyet valamikor ők terjesztettek a bécsi birodalmi tanács elé. De ki győzné fölsorolni mindazokat az eseteket, amikor megtagadták önönmagukat. Az ő büniik iszonyú, mert a sárba tiporja azokat az elveket, amelyeket ők maguk vallottak szenteknek. Mindezeket a bűnöket most alaposan a fejűikre olvassák Hamburgiban, reléjük kiált­ják, hogy résztvesznek az ultránacionalista kormányban és nem fáradoznak a nemzeti­ségi béke megvalósít ásón, hogy nem aka­dályozták meg a magyar és német iskolák bezárását és nem tettek semmit a l'apok szüntelen elkobzása ellen. Ezeknek a vádak­nak meggyőző ereje annál nagyobb, mert Vrbensky, egy volt cseh-szlovák miniszter is kénytelen elismerni a vádilók igazát. Dére- rék tehát mint vádlottak üknek a hamburgi kongresszus padjaiban. Odavitte őket négy esztendőn át követett lelkiismeretlen, bűnös ás eJivtagadó politikájuk. A cseh-szlovák köztársaságban élő mun­kásság már régen lcsizmio.lt velük. Noha a parlamentben még mindig ők alkotják a számszerűit legerősebb frakciót, még a koa­líció sem veszi őket teljes értékű tényező­nek és bizonyos, hogy a nyári községi vá­lasztások során ki fog tűnni, hogy parlamenti számarányuk távolról sem fedi a valóságos erőviszonyokat. A munkásság egy részét ők kergették bele a kommunista kétségbeesés­be, a másik része, amint azt a Kassán lezaj­lott keresztény-szociá'Iis zászlóbontás oly ra­gyogóan a szemünk elé tárja, egyre növekvő bizakodással a krisztusi tanokban rejlő men­tőhorgonyba kapaszkodik. Sőt a cseh nem­zeti érezlmü munkásság egy nagy része sem akar hallani a koalíciónak felesküdött mun- kásvezérékről és a Vrbensky és Brodeczky koalícióé!! emes csoportjához csatlakozott. Szlovemsizkóbam pediig éppenséggel elvesz­tették a talajt és Dérer, Markovlos és Becs- ikó most már abban a dicstelen sorsban osz­toznak, amely a mindenkitől megtagadott Srobárnak jutott ki osztályrészül. Az 1920. évi választások alkalmával az ő komolyan | .soha nem is gondolt íueniizetk'özi jelszavaik­nak beugrott nemcsak a szlovák, de a ma­gyar és német munkásság is. Az augurok makkor egymás szemébe kacagtak, de a leg­jobban mégis csak az nevet, aki utoljára ne­vet. A trükk, amely egyszer sikerült, több­ször nem fog beválni, mert a magyar és né­met munkásság, csakúgy, mint a szlovák proletariátus legnagyobb része, nem hisz Dérer urnák és nem fél a terrorjától, amely az ő rendtörvényében öltött testei. Ruszin- szkóban pedig ugyancsak tudják, hogy mit tartsanak Bechyne exponenseiről, akiknek egy szavuk sincs az autonómia kitolása és a választások szüntelen elhalasztása ellen. Hamburgban most az egész világ inter- naciorális alapon álló munkásságának kép­viselői fognak majd épületes dolgokat halla­ni Dérerék viselt dongáiról. Nem kételkedünk benne, hogy a cseh szoeildemokraták ott is azt a lesújtó ítéletet fogják meghallani, amit a belföldi munkásság hozott felettük. Ha te­hát Dérer nyugodt lelki,iismeretépe hivatko­zik, úgy az nem más, mint farizeus szólam, amelyben senki, de senki nem tud hinni. A parlamenthez! kercsheticlml honié encia. — Az első föd nap tanácskozásai. — Prága, május 22. Pünkösd hétfőjén kezdődött meg az inter­parlamentáris gazdasági konferencia több napra tervezett tanácskozásainak sorozata, amelynek napirendjén oly fontos kérdések szerepelnek, mint amilyen a több székhellyel biró ipari vállalatok méltányos megadózta­tása, a nemzetközi közlekedés és tranzitó- forgalom egyszerűsítése, a váltó és csődjog unifikálása stb. A kongresszuson részt vesz­nek Anglia delegátusai Stewart parlamenti tag vezetésével, Franciaország kiküldöttei Leredu volt miniszterrel az élükön, az olasz parlament több képviselője és szenátora, aki­ket Pavia Angelo volt miniszter vezet, azu­tán Japán, Belgium, Kina, Ausztria, Görögor­szág, Litvánia, Luxenburg, Lengyelország, Portugálja, Jugoszlávia, Bulgária, Spanyolor­szág, Chile és Lettország kiküldöttei. Ez alkalommal már a magyar parlament is kép­viseltette magát a konferencián. Huszár Károly nyugalmazott miniszterelnök a nem­zetgyűlés alelnökének vezetésével eljöttek Sándor Pál, Hegyeshalmy Lajos. Beck. Lajos, valamint Dréhr Imre, Halász Móric, Görgey István, továbbá Bartos János, Biró Pál és Mózer Ernő képviselők mint szakértők pedig Lukács Simon külügy­miniszteri osztálytanácsos, Géber Antal kereskedelmi miniszteri tanácsos, valamint Balkányi Kálmán dr. és Nagy Béla a dele­gáció sajtóelőadói. Szépséghibája a konferen­ciának, hogy a prágai parlament ellenzéki képviselőit sehol sem látjuk, mert meg sem hívták őket a konferenciára és a rendezésben sem juttattak nekik részt. A külföldi vendégeknek egy része már az ünnepek előtt érkezett meg Prágába, de a konferencia hivatalos megnyitása csak hét­főn történt meg. Déletőtt fél tizenegy órakor a régi városházán recepció volt, amelyen Baxa főpolgármester üdvözölte a vendégeket, akiknek nevében Bem Szaniszló Gusztáv, a lengyel delegáció elnöke mondott köszönetét. Ezután a delegációk egy része résztvett az ismeretlen cseh-szlovák katona szobrának megkoszorúzásánál. Délután három órakor kezdődött meg a Rudolfinum üléstermében mintegy száz delegátus jelenlétében a kon­ferencia ünnepies megnyitó ülése, amelyen a kormány tagjai közül Benesen kívül, aki a konferencia diszelnöke, Novak, Becska, Hodzsa és Srámek miniszterek is megjelen­tek. Az eredeti tervtől eltérően Masaryk köz- társasági elnök nem jelent meg a megnyitó ülésen. Benes külügyminiszter hosszabb beszédben, amelynek folyékony franoiasága nem felejtette el a szónok szláv akcentusát, melegen üdvözölte a delegátusokat és külön megemlékezett a magyarokról, akik most először vesznek részt a konferencián. Az üdvözlésekre, — amint ezt előre megálla­pították — a nagyhatalmiak képviselőin kívül csak a jugoszláv delegátus válaszolt. így fölszólalt Leredu francia képviselő és volt miniszter, aki kimentette Chaumet szenátort, aki sürgős parlamenti teendők miatt nem jöhetett el a konferenciára. Ste­wart, az angol alsóház kereskedelmi bizottsá­gának elnöke francia nyelvű beszédében abbeli reményének adott kifejezést, hogy Anglia és a cseh-szlovák köztársaság a kon­ferencia munkájának békés mezején vállvetve fognak együtt dolgozni. Pavia Angelo olasz szenátor és volt miniszter az olasz és cseh­szlovák katonaság együttműködését emelte ki, majd bejelentette, hogy Luzzatti Luigi, a kiváló olasz közgazdász a valutakérdés meg­vitatásához üzenetet küldött. Kinjivo Hiro- sava gróf, Japánország madridi követe és a pérek kamarájának tagja angol nyelvű beszédében részvétét nyilvánította a köztár­sasági elnök feleségének halála alkalmából. Perics Nikó jugoszláv szociális miniszter azt hangoztatta, hogy az ő álláma a gazdasági rekonstrukció után teljes erejével fogja magát szentelhetni a nemzetközi gazdasági munká­nak és azt mondotta, hogy Jugoszlávia az országok közötti közlekedés megkönyebbité- sét óhajtja. Benes külügyminiszter végül meg­köszönte a szónokok szavait és bezárta az ülést. Délután fél hat óraikor Novák kereske­delemügyi miniszter az ősrégi Wallenstein palota kertjében teát adott a vendégek tiszteletére. Este fél kilenc órakor pedig diner volt, amelyet a cseh-szlovák parlament keres­kedelmi és ipari bizottsága rendezett. Az estebéden Novák kereskedelemügyi miniszter üdvözölte a vendégeket, akiknek nevében Lettország, Portugália, Kina és Bulgária dele­gációinak elnökei mondottak pohárköszöntőt. A második nap. A mai délelőttöt a bizottságok munkája töltötte ki! Az első bizottság a versaillesi békeszerződés 23. cikkéről tanácskozott. A második bizottság a kettős megadóztatás kérdésével foglalkozott, míg a harmadik bizottság a váltó, csekk és kereskedelmi utalványra vonatkozó jogszabályok unifikálá- sáról tanácskozott. Az első bizottságiban Hegyeshaiimy La­jos és Pavia Angelo, a második bizottságiban Fotroes lord, Tobo'ki lovag és Lertsdlu, továb­bá Beck Lajos, Dméhr Imre és Halász Márk beszélitek. A bizottságok jdlentéseivöl azután a dél­után három órakor kezdődő teljes ülés fog­lalkozott. Lafarge francia képviselő, a fran­cia parlament kereskedelmi bizottságának főtitkára előterjesztette a versaillesi szerző­dés 23. cikkére vonatkozó határozati javas­lato, amely úgy hangzik, hogy a legtöbb kedvezmény elvét méltányosan alkalmazzák, amit azonban nem úgy kell érteni, hogy az egyenlő elbánást Is jelenti. Hegyeshalmy Lajos magyar képviselő, nyugalmazott kereskedelemügyi miniszter ezzel az előterjesztéssel szemben kifej­tette, hogy a magyar delegáció elismeri az összhang szükségességét, de ismételten le­szögezi, hogy a méltányosság csak az egyenlő elbánás föltétele mellett érhető ei * Ennek az egyenlőségnek korlátlan meg­valósítása nélkül a magyar delegáció nem látja biztosítottnak a méltányos elbánás elvét, miért is sajnálatára nincsen abbam a helyzetben, hogy a határozati javaslathoz hozzájáruljon. Rava Luigi olasz államtanácsos vélemé­nye szedőit most még nem lehet az egyenlő elbánás elvére helyezkedni. A japán Nisihioü vioomt, a pérek kamarájának tagja, párhuza­mot vonít a távoli Kelet állapotaival és úgy vélte, hogy a gazdasági korlátozásokat meg kei! szüntetni. Vasconc-eltois Ágost, volt por- tugélfcö ''düMigymin'isiZter, a ^yengevatóáju államok helyzetét fejtette ki és abbeli véte- ményénieik adott kifejezést, hogy ezekkel az áliamokkal szemben n<em szabad' túlságos vámpótlékokat alkalmazni. A második bizottság jelentését Foirres törd terjesztette elő. A bizottság azt imditvá- iniyozta, hogy a konferencia sürgősen foglal­kozzék a kettős megadóztatás problémájá­val. S-oíari lovag olasz képviselő f ölsz csalá­sa utáin ezt a javaslatot elfogadták, miire Dé­nes, akiit a konferencia elnökévé választot­tak, aiz ülést bezárta. Ezután Prága városa teát adott a repre­zentációs házban a vendégek tiszteletére. Este pedliig a cseh nemzeti színházban volt rcfezelőadíás. Cáfolat a Ceské Síovo , egy valótlan hírére. Prága, május 22. A cseh sajtóiroda ma a, következő nyilatkozatot adta ki: „A prágai magyar királyi követség kijelenti, hogy egy prágai lapnak az a híradása, mintha a magyar parlamentnek a parlamentközi kereskedelmi konferenciára kiküldött delegációjának Prá­gába való utazásával kapcsolatban nehézsé­geket okoztak volna, nem felel meg a tények­nek. A magyar királyi követség megállapítja, hogy a cseh-szlovák köztársaság kormánya a magyar delegáció utazását a Iegelőzé- kenyebb módon előmozdította és hogy a delegációt megérkezésekor a cseh-szlovák külügyminisztérium megbízottai fogadták és üdvözölték." A new-yorkí Taft-botrány. Newyork, május 22. Az amerikai szocialista párt közgyűlésén határozatot hozott, amelyben azt követeli, hogy Taft volt amerikai elnököt, je­lenleg az Amerikai Egyesült Államok legfőbb tú­ráját, vád alá helyezzék, mivel a Camegie-testü- lettől annak idején tízezer dollárt fogadott el. 10© cseh-szl. Koronáért fizettek ma, május 22-én: Zürichben 16.55 svájci frankot Budapesten 15 600.— magyar koronát Bécsben 212100.— osztrák koronát Berlinben 170000.— német márkát J jpJpF* EL évfolyam 114. (266.) szám. WÉF «LÉm Prága, szerda, 1923 május 23. ____ _________________________ ...................... . -- ______ Előfizetési Arak bel- és külföldön. JÍ T \%*Jr SMM tjüMUI/ z^s^£s^uSSí ^ — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: i> Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom