Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-08 / 104. (257.) szám

Kedd, május 8.

y?u(WJvy&yvt/fwz*p

— A méztermésből és szépen pénzelt valaha a föld népe. Ma ennek jóformán lehetetlen vevőt találni. Bécs, Stájerország, Galicia, Németország, a régebbi piacok tőlünk el vannak zárva s részben a valuta állása miatt nem jöhetnek tekintetbe.

— A leghatározottabban elítélendő az a kormánypolitika, mely rövidlátásból a belélelmezés köpenye alatt — noha ennek arra nincs szüksége — még a fölösleges termények kivitele elé is akadályokat gördít, másrészről pedig a behozatalt teljesen szabaddá teszi. Az ilyen rendszer nemcsak a termelőket, de magát az államot is súlyosan károsítja. Hosszú vajúdás után végre tető alá kerülnek ugyan majd az agrárvámok, a hiányukkal okozott rettenetes károkat azonban már nem fogják jóvá tenni.

A válság a bortelmelést is létalapjában támadta meg. A belfogyasztás a rossz viszonyok folytán nagyon megcsökkent, kivitel nincs, sőt helyette még a behozatal is lehetővé van téve. Az árak mélyen a termelési költségek alá estek, de ugyanekkor a kormány a mai 2—3 koronás árak mellett is fen- tartja a volt 10—14 koronás árak idején megállapított 1 K 45 filléres adót. A két-három koronás ár mellett, mely jóformán a kapálást sem fizeti meg, még 1.45 K adót kell fizetni! A katasztrofális válságot még súlyosbítja a pénzügyi közegek lehetetlen eljárása, mely kímélet helyett minden alkalmat megragad büntetésekre. Sokszor a bor forrása idején vizsgálják felül a bejelentett mennyiséget s ha a sokszor nem hitelesített hordókban „becslésük” szerint csak JOO—150 literrel is többet „állapitanak“ meg, ami a legbecsületesebb bevallás mellett is lehetséges, sőt a bor forrásia idején természetes, úgy nincs az a hatalom, mely a kétségbeejtő büntetéseket levenné a termelők válláról. Sok esetben, ha a fizetendő .boradót 3 nap alatt nem egyenlítik ki, az adó kétszeresével sújtják a termelőt. Hol itt az igazság és méltányosság? Hiszen a termemnek értékesítése előtt a gazda sohasem fizetett, mert nem tudott fizetni, a múlt évben pedig semmi pénzért nem tudta terményeit értékesíteni.

— Előadásomban röviden vázoltam a mezőgazdaság katasztrofális helyzetét, melyet a kormányzat lehetetlen politikája az értékesítést korlátozó, a behozatalt szabadjára eresztő s az ígért agrárvám kilátásban levő alacsony megállapítása folytán védelmet nem nyújtó intézkedései a végső romlásba látszanak kergetni. A csapás pedig nem egyeseket, hanem a módosabbakat vagy szegényebbeket egyformán érinti, a képtelen viszonyok a legszegényebb zsellért, vagy gazdasági cselédet a terményei értékesítésénél történő veszteségek folytán épp oly érzékenyen sújtják, mint a saját földjén gazdálkodót. Mint mindig, úgy erről a helyről sem mulaszthatom el figyelmeztetni a kormányt, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel, az adóknak a jövedelem csökkenésével arányban álló leszállításával, a vagyondézs- ma és értékemelkedési adó tetemes, kiadós mérséklésével siessen a mezőgazdaság segítségére mig nem késő, mert a földmivelés tönkretételével az állam alapjai rendülnek meg.

Egy pozsonyi likőrgyár összeomlása.

Pozsony, május 7.

(Saját tudósítónktól.) Az 1921. év konjunktu- rás idejében alakult meg a pozsonyi „Siiica“ rum és likörgyár.

A íőgrundoló Parma Ottó, Srobár másodtitkára volt. Segítőtársa a vállalat létrehozásában a feleségén kívül Qessay Ignác, az amerikai szlovák liga ismert nevű elnöke, a pittsburgi szerződés egyik aláírója volt. A vállalat nagy apparátussal és hangos reklámmal indult meg.

Már a következő év végén fizetési nehézségekbe jutott a Silica, ez év februárjában pedig megkondult felette a lélekharang: bejelentette a fizetésképtelenséget és most a pozsonyi törvényszék elrendelte ellene a kényszeregyezséget. A gyár összeomlásának oka a gyárvezetésben való teljes járatlanság. Parma Ottó szlovák iró és költő, akinek sejtelme sem volt, hogyan kell egy likörgyárat adminisztrálni, Gessa.yval, aki szlovák szerkesztő, cseh-szlovák nemzeti alapon rendezkedett be s azt hitték, hogy — mert az összes licenciákat meg tudják szerezni, ki tudják járni, — a gyár is menni fog. Tévedtek. A konjunktúra is inulóban volt. Mikor fizetésképtelenséget jelentettek, 789.440.41 korona volt a passzíva, az aktíva meg mindössze 270.826 59 korona.

Szombaton, c hó 5cn tartották meg a pozso- njú törvényszéken Piszkacsek táblabiró előtt » kényszeregyezségi tárgyalást, amelyen a 62 hitelező közül igen sokan vettek részt. A tárgyalás eleinte igen viharos lefolyású volt. a türelmetlenebb hitelezők* bűnvádi feljelentéssel, mások ismét csőddel fenyegetőztek. Singcr Ernő dr, a gyár jogi képviselője kifejtette, hogy sem bűnvádi feljelentésnek, sem csődnek helye nincs, itt inkább nagyfokú dilettantizmussal állunk szemben, mint rosszakarattal. Döntő volt a Légió Banka mint íöhitelező szava, amelynek jogi képviselője három és félórás vita után hozzájárult a kónyszeregyezséghez, amit a biró Ítéletben nyomParis, május 7.

A Magyar Távirati Iroda jelenti: Bethlen István gróf miniszterelnök a jóvátétel! bizottság előtt a következő beszédet mondotta:

— Mindenekelőtt köszönetét kívánok mondani a bizottságnak előzékenységéért és készségéért, amellyel megengedte, hogy kérésemet előadjam.

— Nem azért vagyok itt, hogy ugyanazt a nemeslelküséget kérjem, amelyet Ausztriával szemben tanusilbttak, hanem hogy megokoljak egy oly kérést, amely arra vonatkozik, hogy a trianoni szerződés szerinti zálogjog egy időre fölfüggesztessék Magyarország olyan vagyonára és jövedelmére, amelyek kölcsön biztosítására nélkülözhetetlenek. Még eg ykisösszegü kölcsönnek az előteremtése is oly sürgős és az ennek kudarca esetén bekövetkezendő események oly súlyosak, hogy

a magyar minisztertanács szükségesnek tartotta, hogy a pénzügyminiszter és én kérjünk alkalmat arra, hogy a tényállást személyesen terjeszthessük Önök elé.

— Mielőtt a kölcsönökkel foglalkoznám, engedtessék meg nekem, hogy vázlatosan és röviden elmondjam, hogy mely események hozták Magyarországot a jelenlegi pénzügyi és gazdasági helyzetbe.

Mit veszített Magyarország?

— A fegyverszünetig Magyarország gazdasági tekintetben organikus egész volt. A békeszerződés következtében elveszítette területének 72 és lakosságának 64 százalékát Ez természetesen oly hatalmas gazdasági eltolódást okozott, amelyet csak az idő tud sikeresen helyreállítani. Az ország mezőgazdasági és ipari termelése súlyosan szenvedett a hosszantartó vesztett háború alatt: a társadalmi nyugtalanság erőt Vett minden oldalon. A forradalomnak alig volt ideje, hogy éljen és meghaljon, amikor bekövetkezett a bolsevizmus — a rémületnek és borzalomnak oly megpróbáltatása, amitől más európai államok szerencsésen megkiméltet- tek. Azután hat hónapig Magyarországot szerencsétlenségére idegen csapatok szállották meg. Alig, hogy ezék visszatértek hazájukba, Magyarország ellen a nemzetközi munkásság gazdasági és közlekedési blokádot rendezett. Ez 1920-ig tartott, tehát még két évig a háború után, mig végre a miniatűr Magyarország gazdasági élete alkalmat talált arra, hogy fölvegye a létért való küzdelmet. Ez alatt az ország elvesztette leggázdagabb mezőgazdasági területeit és erdőségért.

Magyarország gazdasági helyzete.

— Megpróbáltam Önök elé tárni azt a helyzetet, amelyben a jelenlegi Magyarország gazdasági életét megkezdte,

nem azért, hogy panaszkodjam és siránkozzam hajaink fölött, hanem abban a reményben, hogy rámutathatok azokra az alapvető gazdasági nehézségekre, melyekkel még ma is tekintélyes mértékben küz- denünk kell.

— Ha Önök kegyesek lesznek erre tekintettel lenni, azt hiszem, Önök is konce- dálni fogják, hogy fölfelé tartó küzdelmes utunkon, a körülményekre való tekintettel, elég jelentékeny munkát végeztünk. Amidőn az első alkalom elérkezett arra, hogy Magyarország gazdaságilag reorganizálja magát, 1920-ban, a korona már két és egynegyed svájci centímesre esett a békebeli 105 svájci centimes-mal szemben. Azóta a korona az 1920. év egyes hónapjaiban és az 1921. évi májusban magasabban is állott, mint az 1920. év eleién, de a minket környező értékeknek (árfolyamoknak) járvány- szerű elértéktelenedése lehetetlenné tette a korona esésének megakadályozását. Minden áldozatot meghoztunk, hogy fonta rtsuk a pénznek vásárlóerejét. Senki sem mondhatja, hogy mi arra törekedtünk, hogy pénzünk elértéktelenedésének előmozdításával fortélyo- san kibújjunk a ránk inért terhek megfizetése alól.- A háború előtti Magyarország, mint. agrárállam, tőkeimportra szorult. Az ország nagyrészének elvesztésével külföldi árucserénk egyenlege 1922-ben 224 millió aranykoronával oly hatalmas passzívum, hogy a fizetési mérleg deficitjének több, mint négyötödét teszi. Külkereskedelmi mérlegünk iában ki is mondott. A vállalat 35 százalékot fizet hitelezőinek 21 hónap alatt. A hitelezők egy része valószinüleg felfolyainodik a végzés ellen az Ítélőtáblához.

villását csakis a belföldi termelés fokozásától várhatjuk. A nélkülözhetetlen cikkekről — mint például fa, szén, vas, só, papiros, szövetek — termelésünk veszélyeztetése nélkül és lakosságunk föníartása érdekében épp tigy nem mondhatunk le, mint egy ipari állam az élelmicikkek importjáról.

Jelenleg lakosságunk tovább már nem halaszthatja a ruházati cikkeik beszerzését, mert félő, hogy munkásaink télviz idején ruhahiány miatt nem járhatnak munkába. Behozatalunk értékének egyharmadát teszik a textilipar gyártmányai s a behozott egyéb áruk.

A magyar nép nem tördeli kezeit...

— A magyar nép nem tördeli tétlenül kezeit balszerencséje fölött, Magyaroszág- nak mai termelési kivitelét népének mindennapi áldozatkészsége teszi lehetővé.

— Azonban ezeknek az áldozatoknak és erőfeszítéseknek dacára uira passzív kereskedelmi mérlegünk lesz az év végén. És ha csak nem enyhül a pénzügyi helyzet, attól tartok, hogy ez 1923. évi kereskedelmi mérleg még szomorúbb lesz, mint az 1922. cvi. Ha kívánja a bizottság, a pénzügyminiszter még részletesebben meg fogja ezeket magyarázni és közölni fogja

a pénzügyi reorganizációs terv részleteit, amelynek kivitelét a magyar kormány a parlamenttől kérni készül, egyidejűleg azokkal a külföldi kölcsönökkel, amelyeket megkapni remélünk.

— Biztosíthatom a bizottságot, hogy pénzügyi Sielyzetünk a legsúlyosabb aggodalmat kelti bennem. A hanyatló valutának Scyllája és az elfojtott termelés Charybdise között vagyunk. Ma nem vagyunk abban a helyzetben, hogy elláthassuk iparosainkat és egyéb importőrjeinket azokkal a külföldi valutákkal, amelyeket azok, tudjuk, joggal igényelnek, Egyszerűen nem adhatunk, mert nincs. A magyar adóztatás ma igen magas. A korona tragikus esése nagy tragikumot jelent a nép részére. A tisztviselők jelentős részét máris elbocsátottuk és a pénzügyminiszter tervet dolgozott ki, amelynek értelmében a közigazgatási alkalmazottak számát csökkenteni fogjuk hnsz százalékkal az 1923. évi októberig.

— Föltéve, ha az volna a benyomás, hogy a fizetések Magyarországon szertelenül magasak, talán megemlíthetem, hogy a jelenlegi 0.11 svájci ceníimeos koronakurzussal számítva át az 1923. évi április hónapra járó illetményeket, a kormányzónak évi javadalmazása csak 13.200 svájci frank és felelős állásban lévő magas kormányzati tisztviselőiké kevesebb egy évre, mint 1000 frank. Az állomvasutnak egy családos (fele- séges és gyermekes) igazgatója, a lakáspénzt nem számítva, évi 916 svájci frankot kap 12.810 frank háború előtti fizetésével szemben; egy vasúti munkás 514 frankot, háború előtti 2280 frankjával szemben.

A magyar kormány és a menekültek.

— Az elbocsátott alkalmazottak elhelyezéséneik normális nehézségeit még fokozza egy érzelmi momentum, amellyel, mint azt minden államférfi tudja, még nehezebb szembeszállni, mint gazdasági akadályokkal. Több, mint 322.000 menekült van körünkben: azok, akik olyan területeken éltek, amelyek ma az utódállamok fönhatósága alatt állanak. Ezeknek nagy része az állam alkalmazottja volt és az összeseknek eddig csak kis százaléka tudott alkalmazáshoz jutni. Nem akarom firtatni a bizottság előtt, hogy mi okozta azt, hogy ezek az emberek menedéket kerestek azon a területen, amely Magyarországból megmaradt. Mindazonáltal foglalkozunk oly tervekkel, amelyek alapján meg lehetne találni a módját annak, hogy ezek az alkalmazottak ne legyenek többé közvetlenül terhére az államnak. Ámde minden tervbevett megtakarításunkkal rendkívül nehéz bármit is megvalósítani mindaddig, amíg a költségvetés deficitje és egyéb pénzügyi, valamint gazdasági helyzetünk oly nagymértékben függ a korona valutáris értékétől,

— Magyarország eddig elkeseredetten küzdött, hogy megfizesse adósságait. Minden egyes ceniimeot, amivel tartozunk, ki akarunk fizetni, de időre van szükségünk, hogy ezt megtehessiik. Nevetségesen köBethlen ©Jfpdiéja a Jóvátétel! bizottság előtt.

„Sóiét kép ez, de nem túlzott.*4 „ A magyar nép ueru tördeli tétlenül kezeit balszerencséje fölött,44 Pünkösd előtt döntenek Magyarország kérése ügyében.

veíkezetlen dolog volna tőlem, ha azzal jönnék, hogy arra kérjem Önöket, uraim, függesszék föl kormányaiknak egyes jóvá- tételi zálogjogait azért, hogy ezzel lehetővé tegyék az Önök országában és több más országban élő magánhitelezők igényeinek teljes kielégítését, ami, ha megtörténik, Magyarországot ugyanabban a kétségbeejtő gazdasági, pénzügyi helyzetben hagyná.

— Hogyha megszüntetjük a valuta- és egyéb tranzakciókra kivetett korlátozásokat, a korona kétségkívül össze fog omlani s a kormány pénzügyi helyzete reménytelenné válik. Ha föntartjuk ezeket a megszorításokat, Magyarország gazdasági élete lassan, de biztosan megfullad.

— Megállapítottuk, hogy az egyetlen ut, amely ebből a zsákutcából kivezet, ha azon leszünk, hogy külföldi pénzügyi segítséget kapjunk.

— Ennélfogva azzal jöttünk Önökhöz, hogy megkapjuk az engedélyt, amely ehhez szükséges.

— A magyar kormány kész arra, hogy teljesítsen és képes arra, hogy érvényesítsen minden kötelezettséget, amelyet elvállal a nemzet érdekében.

— A küzdelem, hogy minden akadály dacára megteremtsük a gazdasági életet, amely a bolsevizmus kiirtása után állandóan előre haliad, bizonyítja a magyar népnek rendületlen élniakarását. Mindazonáltal a tehernek, amelyet még a férfias lelkű népre is ki lehet vetni, vannak határai. Egy nemzetnek önföláldozásia és önsegélyre való képessége nagymértékben függ á nemzetnek saját jövendőjébe vetett bizalmától. Hiszem, hogy a magyar nép jövőjéért minden, áldozatra kész lesz, föltéve, ha reményt nyújthatok neki. Hiszem, hogy öníöntartó gazdasági egyeddé építheti ki magát a nemzetek társaságában. De, ha csak azt mondhatom neki, hogy a bankóprés működését gyorsítani keli oly mértékben, mint ahogy a korona esik, azt a reményét is el fogja veszíteni, ami még van. És attól tartok, hogy méltán. A bankópréshez való menekülés természetes következménye a közigazgatáshoz szükséges fedezet elő teremtésén ek lehetetlensége, hogy ha pedig ezt a pontot elérjük, nyitva az ut a törvény és a rend fölboritásához.

Sötét kép ez, de nem túlzott.

— Akkor minden szédelgőnek módjában lesz a hatalmába keríteni az országot azzal, hogy gyógyszereket helyez kilátásba a fölfordulás ellen. Sötét e kép, de nem tartom túlzottnak.

— Őszintén hiszem, hogy a bizottság módot fog nekem adni arra, hogy azzal a biztatással térjek vissza a magyar néphez, hogy van remény arra, hogy civilizált nemzethez méltó életet élhessünk; remény arra, hogy áldozatainknak és erőfeszítéseinknek nem nyomorúság lesz az egyetlen jutalma.

— Magyarország sebesen siklik leielé a lejtőn, amelyen Ausztria alázuhant. Van a küzdelmeinknek sikerre kilátása, azt hiszem, jó kilátása arra, hogy megállítsuk ezt a zuhanást akkor, ha Magyarország a közvetlen jövőben képes lesz megkapni azt a külső pénzügyi segítséget, amely szükséges ahhoz, hogy önsegélye hatályossá legyen.

— Bizonnyal a hitelező államok saját érdeke is és mindenekfölött egész Európának gazdasági és politikai jóléte kívánja, hogy Magyarország megkapja azt a segítséget, amelyre szüksége van.

— Ennélfogva kormányom nevében és a magyar nép nevében is kérem, hogy a jóváAz egész életre szóló |f^'| éra

fefál

Omega