Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-09 / 105. (258.) szám

4 Szerda, május 9. Icílilcii c§ Kálim Londonban van. A magyar kormány nem ellenzi, hogy a kis&níantot is meghallgassák a kölcsön ügyében. Összeült Budapesten a drágaság! bizottság. 27%d%uJU(rw£7fmmp Budapest, május S. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A belpolitikában továbbra is teljes csönd uralkodik. A képviselők és a pártok nem akarják a miniszterelnök számításait át­húzni és hűek maradnak amaz Ígéretükhöz, hogy a külföldi ut alatt semmiféle belpolitikai mozgalmat nem kedvezményeznek. Politikai körökben feszült figyelemmel nézik a minisz­terelnök és a pénzügyminiszter útját. A drá­gasági bizottság ma délután összeül, este pe­dig az egységespárt tart, crtckezclctet. Poli- kai szempontból sem a drágaság! bizottság ülésének, sem pedig az egységespárt érte­kezletének nem tulajdonítanak nagyobb je­lentőséget. A drágasági bizottság ülésére kü­lönösen a szociáldemokraták készülődnek, akik indítványt terjesztenek elő, amelyben kérik, hogy a kormány terjesszen sürgős tör­vényjavaslatot a nemzetgyűlés elé a buza- valnta kötelezővé tételéről. Szerintük csakis ezzel érhető el. hogy a korona további rom­lása megszűnjön, illetve hogy a zürichi kur­zusváltozástól ne függjön az egész társada­lom léte. A munkaadók körében az a véle­mény uralkodik, hogy a kötelező buzavaluta számítással mindenki a megérdemelt munka­bérhez jutna, de oly horribilis termelési költségek merülnének föl, amelyek egyrészt elképzelhetetlen drágaságot okoznának, más­részt megakasztanák az ipari cikkek kivite­lét. Rakovszky belügyminiszter a földreformról Győr, május 8. (Budapesti szerkesztősé­günk telefon jelentése.) Sok oróp átkai Szabó István nemzetgyűlési képviselő Sokorópát- kán tartott beszámolóján Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi, valamint Rakovszky Iván belügyminiszter is meg­jelent és beszédet intézett az egy begyült válaszíóközönség'hez. Klebelsberg Kunó hangoztatta, hogy amikor Bethlen és Kállay a külföldön a félvilággal szemben hirdetik az igazságot és bebizonyítják, hogy az agyonsanyargatott országtól jóvátételt kö­vetelni bűn, akkor az ittlionmaradottaknak meg kell tartani azt az ígéretüket, hogy a miniszterelnök és a. pénzügyminiszter kül­földi tartózkodásának ideje alatt tartózkod­nak minden belpolitikai küzdelemtől. Éppen ezért beszámolójában nem érint politikai kérdéseket. Rakovszky Iván belügyminisz­ter beszédében kiemelte, hogy a keresztény politikát abban látja, ha a magyar intelligen­cia pótlására a fan ügyével is foglalkoznak. Beszélt a földreformról is. amelynek végre­hajtását gyorsítani kívánják- Egy országban —• mondotta —, ahol a lakosság nyolcvan százaléka földműveléssel foglalkozik, a la­kosság csak akkor boldogulhat, ha a föld­műveléssel foglalkozó osztály vásárlóképes. A kormány nem csinál egyoldalú politikát és azt akarja, hogy a földművésosztályt a többi társadalmi osztály javára is föl segítse. A kormány fontosnak tartja a iáradékbirtokok ■megalakítását is. Bethlenek megérkezése Londonba London, május 8. (Saját tudósitónk táv­irata.) Bethlen István gróf miniszterelnök és Kállay Tibor pénzügyminiszter — mint már tegnap jelentettük — vasárnap éjjel megér­kezett kíséretével együtt a londoni Victoria- pályaudvarra. Az állomáson Szapáry László gróf londoni magyar követ és Mr. Monk an­gol követség! tanácsos fogadta az érkezőket. fl’&SHEro! mmwm cmradanMeKft ItiiiogásM €31 Mi&SBHBltfi&gratf Cili Budapest, május 8. (Budapesti szerkesz­tőségünk távirati jelentése.) A párisi Teraps langoztatja. hogy Magyarország kívánsá­gainak figyelembevételénél nem szabad meg­feledkezni a kisantant meghallgatásáról sem, amely a jóvátételek terén Magyarország fő- űíelezői közé tartozik. Magyar politikai kö­rökben e cikkről úgy vélekednek, hogy úgy a magyar kormány, mint a politikai közvéle­mény nagyon jól tudta, hogy amikor miagyar kormányféríiak kimentek Párisba, azok a szálak, amelyek Franciaországot régi szö­vetségeseihez fűzik, a Magyarországgal való esetleges összeköttetés fölvételénél nem fog­nak megszűnni. Érthető tehát az az állás­pont. hogy Franciaország volt szövetsége­seivel szemben a Magyarországgal való tár­gyalások folyamán jóakaratu lesz. Nem akar­hatja Magyarország, hogy a Franciaország és volt szövetségesei között való viszony megszűnjön. Magyarország gazdasági talpra- állitása nemcsak Magyarország, hanem az antant érdekeit is szolgálja és ennek folytán a kisantant érdekeibe is vág. A zálogjogok fölfüggesztése tehát nem sérti a kisantant ér­dekeit. Ebből a szempontból nézve, a T.émps cikke csak ama részében szorul magyará­zatra, mely olyan látszatot igyekszik Beth­len és Kállay tárgyalásainak adni. mintha Magyarország és a kisantant politikai s gaz­dasági érdekeit akarná Parisban. Londonban és Rómában befolyásolni. Illetékes magyar körökben távolról sem emelnek kifogást az ellen, amit a Temps sürget, hogy a jóvátételt bizottság hivatalos tényezői a kisantant vé­leményét is meghallgassák a Magyarország­nak nyújtandó segítség kérdésében. A jóvá­tétel! zálogok iöloldása nemcsak Magyaror­szágnak egyéni érdeke, hanem érdeke köz­vetlenül egész Középetuőpának is. BlHtéiaaiiM iaefiraungoBc... — A komjáti csodapagoda. — Elmúlt magyarok. — A Borzsa vizénél. Kopacsek Furioso. — Egész Magyarország feszült érdeklő­déssel kiséri vezető államférfiamak utazását a nyugati hatalmak fővárosaiba. Igazságta­lanság lenne ki nem emelni, hogy a pillanat­nyi kikapcsolása az ellentétes belpolitikai kérdéseknek oly módon történt, ahogy tör­ténni kell. Magától értetődő ez: a többségi pártok vezetőinek távollétét kihasználni int­rikák, palotaforradalmak céljaira a lelkiisme- retlenség csúcspontját jelentené és azokat, akik azt megtennék, az ország higgadt és nemzeti érzésű polgárai megfosztanák egy- szersmindenkorra attól a joguktól, hogy sor­suk irányításában részt vegyenek. — Mindennek előterében természetesen a jóvátétel kérdése áll. Szép szemeinkért nem fognak semmit sem tenni. A magyar prob­léma a világ gazdasági problémájának egy része, amely sürgősen követeli megoldását. — - Kormányunknak és a mértékadó poli­tikai köröknek már most meg kell barátkoz- niok azzal a gondolattal, hogy a segítséget, amelyet a külföldön keresnek, bizonyos bel­politikai változásokkal is alá kell támasztani. E tekintetben csak azt akarom hangsúlyozni, hogy minden visszaesése azoknak az állapo­toknak, amelyekből egyszer mar nagyrészt kidolgoztuk magunkat, katasztrofális követ­kezményeket vonnának maguk után. —• Arra akarok rá mutatni,h ogy a?; idáig követett pénzügyi és gazdasági politikánk ja­vításra szorul, amely a kívánt külföldi segít­ségnek leglényegesebb eseménye lenne, de amely javítást minden körülmények között keresztül kell vinni. ■tó*j ftM vau amit mi tkis&iiiiBite 1 Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hoify minden kávéházban és étte­remben erélyesen követeljék la­punkat, a Prágai Magyar Hírlapot. A Bohéiuia-bank revíziója. A Bohémia- bank revízióját — mint a Ceské Slovo je­lenti — befejezték. A lap értesülése szerint a revízió során megállapították, hogy a Bolié- mia-bank már a régi vezetőség idején mint­egy 80 millió koronával passzív volt. Ez min­denesetre különös fényt vet Becska pénz­ügyminiszter nyilatkozatára és Schein.er dr. védekezésére. Ha a revízió megállapításai helyesek, az „angol revizorok" is kényes helyzetbe jutnának, akiknek szakvélemé­nyére Kilincsek dr. hivatkozott. — A nem­zeti demokraták a többi koalíciós pártbeli képviselők alá irá savaiéi látott interpellációt intéztek, mely a kommunista sajtónak az igazságügy miniszter ellen intézett ismételt támadásait és a miniszter állítólagos igazga­tósági tagságát firtatja. A rövid interpelláció igy hangzik: A Rudé Právo rendszeres köz­leményeket hoz a Bohémia-bank bukása ügyéről, amelyben föltűnően és a sajtóiroda utján közölt helyesbítés ellenére ragaszkodik ahhoz az állításához, hogy Dolansky dr. igazságügyminiszter még most is tagja a bank igazgatóságának és ezért a bank össze­omlásáért szintén felelős. Az alulírottak kér­dik a kormánytól: 1. Vájjon megvizsgáltat­ta re az ügyet, 2. vájjon hajlandó-e részletes jelentést tenni az igazságügyminiszter Bolié- mia-bankbeH igazgatósági tagságáról? V. Komját, május 8. (Saját tudósitónktól.) Még messziről a dolhai havasok hófödte csúcsai tekintenek reáni. Még zugnak a havasokról rohamok­ban lefutó szelek. De lenn a völgyben, me­lyet minden esztendőn elönt a Borzsa, ter­mékeny iszapot hagyva mindenfelé, serény munkáskezek szántják, boronáliják a földet s vetik el a jobb jövő reményeit. A görögkato­likus parócbia kertjében már boldogan hir­detik -a tavaszt a csattogó tengelicék. Kelle­mes zöngést hallok. A parkban levő pagoda eolháriáját zöngetik a fürge tavaszi szelek. A pagoda kilátójáról pompás völgy tárai elém, melyen a Borzsa kanyarog szeszélye­sen kígyózva. A komjáti csodapagoda. Ki építette, ezt a gyönyörű templomot? kérdezem csudái kozva- Ki építette ezt a gyönyörű kúriát, meTt inkább hasonlít egy szép vidéki kúriához, miint egy papiakhoz. Ki teremtette ezt a nagyszerű parkot? Egy értelmes öreg felel kérdéseimre. Az mind egy kéz munkálja, a megboldogult Rabár esperes ur, a mostaninak az apja, csi­nált itt mindent. Nemcsak ezeket, de az isko­lát, a szövetkezetei ő harcolta ki a megyei uraktól, liogy utat építsenek Szőllősről ide, ő hozott ide gyógyszertárt, orvost. Mikor nagy éhínség volt, ő adott élelmet, a magáét majd az utolsó szemig kiosztotta, mikor nem volt neki, hozatott a megyétől, mikor az is •kifogyott, egész betege lett. Keresem a lelkészt, de nem találom, Szöliősre ment. De egy kis fürge ruszin fiú már szalad is a feleségéért. Karcsú, fiatalos megjelenésű uriasszony jön elém. Alig aka­rok hinni szemeimnek, hisz ennek az asz- szonyna-k már asszony! anyai és egy sereg unokája van. Kedvem volna megkérdezni, hogy nem-e tudja az örök ifjúság titkát, mint Ni non de Lenclos vagy Madame Poi- tou? De inkább mást kérdezek: — Mikor építették ezt a gyönyörű templomot? — 1870-ben kezdték el — volt a felelet —, de anyagi okok miatt csak 1906-ban tud­ták befejezni. Csak egy oly szívós, nagy energiájú ember tudott ilyet jóformán sem­miből létrehozni, mint az apósom volt. A damistadti. templom -mintájára akarta elké­szíttetni, de ez nem sikerült. így is nagystílű templom ez- Román stílben épült és nagyobb, mint az ungvári püspöki templom. — Kinek a müve ez a gyönyörű Icono- stasion? (Álló kép. amely minden görög szertaríásu templomban van.) — Azt egy' Weyrich nevű hírneves müncheni festő készítette. —- Impozáns ez a templom, már messzi­ről látni, ha az ember Komját felé közeleg. Elnémult harangok. — Büszkék is vagyunk rá. De a ha­rangjainkra is büszkék voltunk, amíg volt. A leghatalmasabb egy harmincmázsás ko­losszus volt, amelynek a hangját messze vi­déken ismerték, mert ha megszólalt, min­denki tudta, hogy most a komjáti nagy- harang szól. Volt azonkívül egy tizennyolc-, egy hét- és egy négy mázsás harangunk. Bemegyünk a lakásba. Nagystílű itt minden. Hatalmas szalon szép könyvtárral, festmények, szép szőnyegek- Tágas ebédlő, •egy sereg szoba. A park is s.zépeu gondo­zott.-- Ki gondozza? — kérdem — tán ker­tészt tartanak? — Tulajdon kezünkkel ápoljuk, mielőtt ■feljöttem; épp friss palántákat raktam s most várom az esőt. Lemegyek a faluba. Beszélgetek a járó­kelőkkel. Feltűnő, hogy a férfiak egészen •magyarosan öltöznek. Csizmába húzott nad­rág, rövid ujjas, magyaros kalap. Az örege­ken valami Kossuth-formájú kalapot látok. Úgy mondják, a dalaik, táncaik is magyarok. Megkérdezem a nevüket. Vannak köztük oly magyar nevek, amilyeneket akár Kecskemé­ten hallhatna az ember: Kövesdy. Vörös­marty, Borissza, Borsos, Fülöp, Dobonyi, Puskás. Bihari, Lengyel. Magyar, Halász, Daru. Kétségtelen, hogy itt a magyarság tér­vesztéséről van szó. Ugocsában sok ilyen község - van. mindamellett, hogy a rossz nyelvek azt mondják, hogy tüzzel-vassai magyarosítottunk. A Borzsa vizénél. Kiérünk beszélgetve a Borzsához. Nagy­szerű betongát van itt. Pompás malmot hajt a Borzsa vize. Benn máiét őrölnek a kör­nyék $8&Dmr&t. & H MM fa­széi. A máié közé ültetett napraforgóból, ola­jat sajtol egy hidraulikus sajtoló. Ezt hasz­nálja itt a lakosság zsírzóul az ételeihez. — Nmi! Hát ezt a beton félszert s azt a gabonaraktárt ki építette? Egy Dececco nevű olasz — mondja a főmolnár. Úgy már értem s eszembe jutnak a nagy­szerű betonmüvek, amelyeket Olaszország­ban oly sörön lánti. — Az meg ott az én házam. Most épül tessék megnézni. Az ám egy tiszta beton lakóház. Prakti­kus építkezés. A beton téglák belseje üres s igy rossz hővezetők. A szobák melegét nem engedik ki s a külső hideget nem engedik be. — Igaz, hogy a kisesongoviak meg tem­plomot akarnak építtetni betonból? — Igaz bizony, már jártak is az esperes urnái Kérték, hogy jöjjön ki s nézze meg, hol építsék a templomot, mert nem tudnak meg­győzni. A falu két táborra szakadt. Ha elké­szül, ez lesz az első tiszta beton templom. Az emberekkel beszélgetve megtudom, hogy 3000 lakosa van e községnek s ugyan­annyi hold földje. — Hát nagyobb birtok van-e a komjáti határban? — Nincs, a legtöbb, akinek 30 holdja van. — A lakosság jómódú? Többnyire. Csak a zsidóság között van néhány igen szegény. Kopacsek Furioso. Azt hinné az ember, hogy ezek az embe­rek boldogan s békességben élnek. Pedig nincs egészen úgy. Sokan panaszkodnak, hogy egy ember nagyon megzavarja a béké­jüket s ez az ember: Kopacsek Frantisek, a csendörőrmester. Szörnyű dolgokat beszél­nek róla. Alig hiszek a füleimnek: Figyelmez­tetem őket. hogy az ilyen állítást bizonyítani is kell. Fogjuk is, erősködnek, mert szinigaz,. amit mondanak. Kezdik. Részeges. Részegségében oly dolgokat müvei, hogy az már elviselhetetlen. Egyszer részegen kiment vadászni.- C-sak úgy ne-civi'- be. Tavaly volt az. ilyenkor tavasszal. A gyerekek az erdöszélen legeltették a jószá­got. Üldözni kezdett egyet, az visítva futott előle. Kétszer utána lőtt. Csak az Isten ~ör- zötte, hoy a testét nem érte. De a ruháját ki­lyukasztotta. Aztán elment a gyerek anyjá­hoz. Megriasztotta, hogy ne merjen szólni, mert megkeserüli. Hogy mert volna a sze­gény Bolivártz Zseni szólni, ha a mindenható csendörőrmester azt úgy parancsolta. Máskor meg olyan részeg, hogy elveszik a fegyverét s viszik a csendőrőrsre. Neki szabad vadászni tiltott időben ; is. Tavaly épp a mi Nagypéntekünkön — április 14-ikcri — lőtt egy nyulat. A nép ilyenkor a meghalt Jézusra gondol. Ö végigvitte a lőtt nyulat a községen, ugv hogy mindenki meg- botránkozott rajta. Halászni is jár. Fegyverrel lövöldözi a halakat. Neki nem azért adnak patront, hogy a halakat lövöldözze vele. Kiscsongován egyszer megöltek egy fiút. Lakodalom volt. Előfordul az ilyenkor. Bűn­jelül lefoglaltak eg;, kést. De a kés nem azé volt, akit lefogtak és börtönbe vetettek. Az ártatlan ember mentegette magát, hogy a kés nem az övé. Az őrsvezető nem akarta bekül­deni addig a kést, mig a hozzátartozóit meg nem zsarolta. Megzsarolás után beküldte a kést. Ilyen dolgokat müvei Kopacsek Franti­sek Komjáton. Reméljük, hogy ezek után nem sokáig fog garázdálkodni, mert ha van igaz­ság, az ilyen embernek el kell tűnnie a csend­őrség soraiból. A felsoroltak mind tények, amelyeket Komjáton számos tanú Igazol (—). Egy holland szenátor sérelmeink orvos­lását követeli. A holland parlamentben Wit- ter-t szenátor a cseh-szlovák köztársaságban és Romániában élő magyarok ^panaszairól beszélt. Wittert szenátor beszédében tájé­koztatta a holland parlamentet a magyarság sérelmeiről s azt javasolta, hogy a népszövet­ség küldjön ki egy bizottságot, amely a cseh­szlovák köztársaságban és Romániában élő magyarok valamennyi sérelmeit összegyűlte- nc és megvizsgálná. „A parlamentünk az ócskavas köze illik.** a Pfeinlameotürtk az ócskavas közé illik — írja a* Obcatiske Noviny. A különbözö bizottságai mösr arról sem goirdoskodnak kellően, hogy a plénum elé annyi anyag kerüljön, amennyit az ülésen fel lehetnie dolgozni, mert rosszakarót, lustaság 'és az ellenzéki Indítványok lelkiismeretlen keze­lése jellemzik a bizottságokat. — Így ir egy, cseh igR A mm parlaíSéRtra,

Next

/
Oldalképek
Tartalom