Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-09 / 105. (258.) szám

Ungvár, Munkács — Prága (in.) Prága, május 8. Ungváron és Munkácson a magyar ál­mok, a magyar reménység és akarat csodála­tos fénye tört kaput a Szlovenszkóra és Ru- ssinszkóra boruló kormánypolitika poláris éj­szakáján. Diadalmas tüzoszlopok lobognak. Fölragyogásuk irtózat és vereség a soviniszta önzés és kérlelhetetlenség exaltáóóinak, de őriző és megváltó erő nekünk. Éles, kápráztatóan éles a fény. Tekintete fölszáguldja a Verhovinától a Tátra aljáig ter­jedő térmezőt, belenéz a Tisza és a Duna tük­rébe és intőn megvillantja Prága aranyos ku­poláit. Mit mutat? Mire döbbent? Mit igér? Látjuk a fikciók és eufenizmusok négyéves politikájának egész csataterét. A szabadság, testvériség és egyenlőség aranyhimzéses zászlóit, melyeket azonban politikai meíisztók lobogtatnak és alattuk a sovinizmus zsoldosai és a konjunktúra-stréberek kotériái menetel­nek. Menetelnek siketvakon, soha el nem ér­hető cél felé. Mert soviniszta ideáljaik megva­lósítása e pár excellence nemzetiségi állam­ban: a circuli quadratura, a kör négyszögesí­tése volna. Vak cél és vak had, de fegyverük éles és nyomában vér fakad: magyar jogok kiszakasztott, csobogva elfolyó vére. És négy év alatt már nincs egy porcikája létezé­sünknek, melyen pazar seb ne tátogna, Vf szye Ván hát minden? Az ungvári és munkácsi tüzoszlopok azt ragyogják, hogy nem! Uj fény árad a hülő szemekbe. Lám, a magyarság autovitalitása győz az éjféli harcban. A végpusztulás félel­mes harsonái kiverték a kétségbeesés ver­meiből és komor falanxba sorakoztatták a százezreket. És, mintegy varázsütésre, had áll már a haddal szemben, óh, hála, nagy há­la a vezéreknek! Had, melynek vezénysza­vát, akár a pünkösdi tüzes nyelvek zengze- tét megérti mindenki, vallja a német, a szlo­vák és a ruszin testvér, mert bennük az igaz­ság és a jog harangoz. A magyarság megro- hanása és legázolása nem sikerült, nagy ta­nulságra nekünk és elleneinknek. A szabadság- harcok emlőin nevekedett szlovenszkói és ru- szinszkói őslakosság szabad akar és tud ma­radni. Bizonysága Ungvár és Munkács. Meg­fogyva bár. de meg nem törve farkasszemez a sorssal és prófétáié szóval hirdeti a meg­váltó jövőt. Vájjon mit rezonálnak Prága ara­nyos kupolái? Felismerik a végzet parancsoló pillanatát és leeresztik a fegyvert, vagy elő- reszegzik az alabárdokat és folyik a harc to­vább, a föld alatt és a föld felett és tovább mételyeznek szivet és életet a félsz és gyanú boszorkánykonyháján ak gőzci ? A fehérmegyei „legyőzőitekének el­érkezett a Piave sorsfordító napja. A három­száz év mártírjainak és a légióknak négy vi­lágrészen pazarlóit véréből megírták az ifjú köztársaság alkotmányleveiét. Az alkotinány- levál arca nem néz felénk. Parisra níz, Lon­donra és Rómára, az idegenseg szenvtelen és fagyott mosolyával. És Washingtonra fordul, ki Wilsont küldte, a megváltót. De ugyanek­kor a prágai Wilson pályaudvar döngö kupo­lái alól fekete vonatok futnak ki az éjszakába, zsúfolva az Amerikát szomjazó boldogtalanok légióival. Ezek a légiók szintén elfolyó ver, el- pazarlott élet. De ettől a vértől mcgfekctül- nének az alkotmánylevól fényes sorai. Ha ez a föld a szabadság, testvériség és egyenlőség tündérországa volna, mint azt az alkotmány- levél szent esküvésse! ígéri, akkor ezeknek a vádoló vonatoknak fantomjai nem kísértené­nek. Akkor nem menekülnének fedélzetéről az emberek, csak puszta életüket mentve, hi­szen c három szent szó igézete vezette a bol­dogságát kiharcolni akaró emberiség minden­kori. küzdelmeit. Ezért halni tudtak s most él­ni ne akarnának? Akkor nem kéne Ungvár és Munkács fellegváraiból szólaltatni a riadó harsonákat, mert. minden tűzhely, minden csa­lád vár volna. A fehérhegyi ,.legyözötlek“ most a győzők kétes értékű szerepét akar­nák? Mi legyünk legyőzőiteknek billogozva? Csak ennyi változott volna háromszáz év óta a világban? A legyőzőiteknek nemcsak fekete kínjaik, de kápráztató álmaik is van­nak. Ezt a Fehérhegy népe tudja a legjobban, mely háromszáz éven át imádkozott a meg­váltó Piavéért. Nem rajtunk múlik a megváltó virradat! Mi nem harcot akarunk, de igazságot, nem Berlin, május 8. (Berlini szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A birodalmi gyűlés folyosóin a francia-belga jegyzék folytán előállott helyzetet tárgyalták. A német nép­párt — amint ezt Hötzsch képviselő kijelen­tette — igen szkeptikusan néz a fejlemények •elé. A jobboldali pártok körében kijelentet­ték, hogy csak az angol válasz után mond­ható vélemény. Nem tartják lehetetlennek, hogy az angol diplomácia hidat épít a to­vábbi tárgyalásokhoz. A centrum fölfogása szerint a helyzet rendkívül kritikus. Az a vélemény, hogy csak Anglia, Amerika, és Olaszország erélyes föllépése mozdíthatnák ki Franciaországot extrém álláspontjából. Breitscheid dr„ az egyesült szociáldemo­krata pártok vezére, kijelentette, hogy a francia jegyzék kizárja a további tárgyalási lehetőségeket. A német kormánynak ügyel­nie kell arra, hogy ne szakadjon el minden szál s igyekezni kell a tárgyalásokra alkal­mat keresni. Breitscheid a biztonság kérdé­sét állítja előtérbe s úgy véli, hogy a német kormánynak e tekintetben kell további spe­cializált javaslatokat tennie. London, május 8. A minisztertanács elhatá­rozta, hogy az angol kormány válaszát negyven- nyolc órán helül átadja a német kormánynak. A válaszjegyzék tartalmát Baldvin kancellár és Cur- zon lord holnap fogják a parlamenttel közölni Itteni diplomáciai körökben általános az a véle­mény, hogy az angol jegyzék tartalmilag meg fog egyezni az olasz jegyzékkel annak ellenére, hogy a két jegyzéket külön-külön szövegezték. Készül az angol válasz] egyzék London, május 8. Az angol válasz a né­met jóvátétel! javaslatra a hét közepén ké­szül el. Angol poMfoai körökben a német ja­vaslatot úgy tekintik, mint amely alkalmas a tárgyalások alapjául. Azt a reményt táplálják, tárgyalások alapjául. Azt areményt táplálják, hogy Németország megvárja Anglia és Olasz­ország válaszjegyzékeit és azután uj javas­lattal jön a szövetségesek elé. Franciaország várja az angol választ Paris, május S. (Saját tudósítónktól.) A mai reggeli lapok élénken foglalkoznak a német javaslatra adandó angol válasszal és remélik, hogy az nem különbözik majd erő­sen a francia választói, mert különben Cur- zon úgy tűnhetik föl, mint aki a közvetítő szerepét játssza, holott ebbeli szereplését Franciaország visszautasítja. A Petit Pári­sién szerint rendkívül fontos az, hogy Anglia ne csalódjék Franciaország és Belgium köz­hangulatában. A két ország a Rűhr-m ég- szállás révén akarja rendezni a jóvátétel! kérdést, de a két legutolsó német javaslat s a német közvélemény hangulata arra vall, hogy Németország még túlságosan messze van attól,, hogy a francia jóvátétel! felfogás­hoz közeledjék. Még a német szocialisták is támogatják a Cuuo-kormány barátságtalan politikáját. Kétséges tehát, hogy itt van-e az halált, de életet. A Munkácson elhangzott sza­vak nem fenyegetés voltak, de hívás. Mi is­mét kinyújtottuk a kezünket. És ez a gesztus nem holmi beteges lojalitás! optimizmus gesz­tusa, hanem az erő és jog biztos tudatáé. Nem elvtelen opportunizmus, hanem a hialáligel- szánt élniakarás nemessége. Ha. nem nyújtjuk ki, vagy ha el nem fogadják, álékor a megta­gadott jövő aláomló falai mindkettőnket el­temetnek. A Pali Mail Gazette berlini tudósítója beszélgetett Cuno birodalmi kancellárral, ■aki kijelentette, hogy Németországnak az a vágya, hogy minden nemzettel békés össze­köttetést létesítsen. Németország mindent meg fog tenni, amit erejéhez mérten meg­tehet, de semmit sem fog megígérni, amit meg nem tarthat. Ma a kormány tárgyalásokat kezdett a helyzetről. Általában azt hiszik, hogy ezeken a passzív ellenállás föladásáról szó sem le­het, mert a német kormány hiába rendelné azt el, mikor a nyírvidéki lakosság azt nem teüjesitené. A további tárgyalások remény­sége igen minimális, de nincs azért teljesen kizárva, liogy az angol és olasz kormány kivezető utat mutatnak. A Cuno-kormány bukásáról szóló híreket minden oldalról erő­teljesen megcáfolják. A D. A. Z. párisi értesülése szerint az íntransigeant mely a kormány terveit rend­szerint jól ismeri, közli, hogy Poincaré ma a kamara megnyitó ülésén valószínűen nagy politikai beszédet fog mondani s ebben kitér a mai ihelyzetre is. ideje annak, hogy Németországgal tárgyaim lehessen. Pillanatnyilag arra kell szorítkoz­ni, -hogy a szövetségesek szervezetedt a Rajna- és Rührvidéken kifejlesszék. Nincs német kormányválság Beriin, május 8. (Wolff.) A francia sajtó egy részének arra a beállítására, mintha a német kormányválság elkerülhetetlen volna, a néppárt sajtóorgánuma, a Die Zeit, a kö­vetkező választ adja: A népképviselet min­den pártja osztja a kormánynak azt az el­határozását, hogy a Rührvidéken a passziv ellent állást nem szabad feladnunk és minden diktatórikus erőszak tételt energikusan visz- sza kell utasítanunk. Semmi okunk sincsen tehát kormányválságra gondolni. Nincs is tervbe véve a Cuno-kormány összetételét megváltoztatni. A Cuno-kormány oly parla­menti egységre támaszkodik, mely a német nemzetiektől kezdve a szociáldemokratákig minden pártot felölel. A sajtótörvény módosítása. A nemzet­gyűlés mindkét házának bizottsága Dolánszky igazságügyi miniszter részvételével tegnap délután a sajtótörvény reformálásáról tár­gyalt. A bizottság azonban határozatot hozni nem tudott. A helyzet ugyanis az, hogy még nem tudják, vájjon a régi sajtótörvényt mó- dositsák-c. avagy egy egész uj sajtótörvényt nyújtsanak be a háznak. Két dologban azon­ban megegyeztek. Az egyik az, hogy a bizott­ság nagyobb hajlandóságot mutat arra, hogy inkább egy uj sajtótörvényt hozzon a nem­zetgyűlés, mintsem a régit módosítsa. Ezt az uj sajtótörvényt a parlamentnek azonban csakis a sajtó képviselőinek a tárgyalása és beleegyezése után szabad benyújtani. Az uj sajtótörvénnyel kapcsolatban le kell tárgyalni az agg újságírók biztosi fásáról szóló javas­latot is. Csöndes nap Lausanneban­Laasanne, május 8. (Havas.) Ma a török- országi külföldiek fölött ítélkező törvényszék ügye képezte a tárgyalások középpontját. A' szövetséges delegátusok ezenkívül még Ve- nizclosszal tanácskoztak a görög amnesztia és a jóvátétel! kérdés között felmerült ellen­tétek áthidalása érdekében. A torok államadósságok rendezess Lausanne, május 8. A gazdasági bizott­ság a békeszerződés 71-től Sl-;g terjedő sza­kaszait gazdasági szempontból fölülvizsgálta. A szakértők módosító javaslatait elfogadták. Az ülés végén Pellé tábornok a török állam­adósság aranyban fizetendő szelvényeinek beváltásáról beszélt és annak a nézetének adott kifejezést, hogy az államadósságok kérdését a török kormánynak a hitelezőkkel közvetlenül kell rendezni. Pellé tábornok be­szédére Isméd pasa válaszolt. Kijelentette, hogy a török kormány csak olyan kötelezett­ségeket vállal magára, amelyek a bevételei­vel összhangban lesznek. Isméd pasa is úgy véli, hogy minden szerződési kötelezettség vállalása előtt Törökországnak a hitelezőivel kell megegyeznie. Az ügyet újabb megvizs­gálás céljából visszaadták a szakértőknek. Meghosszabbították a cseh-szlovák román deffenziv-szerződést. Hivatalos közlés szerint a román királyság és a. cseh-szlovák köztársaság között 1921 április 23-án meg­kötött deffenziv-szerződés rövidesen lejár és mert ez a szerződés a béke föntartása érde­kében előnyösnek, bizonyult, mindkét kor­mány elhatározta, hogy a szerződést meg­hosszabbítják. A jegyzőkönyvet, amely a szerződést további három évre hosszabbítja meg, tegnap délben irta alá a prágai külügy­minisztériumban a román királyság nevében P. Hiott meghatalmazott miniszter, rendki- vüli követ és a cseh-szlovák köztársaság ne­vében Benes dr. külügyminiszter. Félhivata­los jelentés szerint*a tegnap meghosszabbí­tott szerződés kifejezetten deffenziv-egyez­mény,amely hét szakaszból áll és az esetre tartalmaz védelmi intézkedéseket, ha Ma­gyarország részéről nem provokált támadás történne, továbbá az erre vonatkozó katonai intézkedések tekintetében igyekszik összhan­got létesíteni. Svehla miniszterelnök még mindig nem került meg? A Národni Listy írja: Svehla mi­niszterelnök visszaérkezéséről már hetekkel azelőtt írtak az újságok. Az egyik hir szerint Florenzböl, a másik szerint viszont Gastein- ből küldött volna üdvözlő levelezőlapokat. Mái lapok viszont már azt is tudták, hogy hostivári birtokán tartózkodik. Később kitu­dódott, hogy valamennyi hir minden alapot nélkülöz. A lapok azután azt az egyöntetű hirt kapták, hogy Svehla miniszterelnök Olaszországból, Salzburgba érkezett, de ezt a hirt is megcáfolták. Hol van Svehla? Itt van-e már, avagy csak jön, azt nem tudjuk. Nem akarunk senkivel sem vitába bocsátkoz­ni, — írja a N. L. — sem a kormánnyal, sem pedig a lapokkal, de sokkal helyesebb volna, ha már egyszer nyíltan megmondanák, hogy Svehla itt, vagy ott van s hivatalát azért nem veheti át, mert egészsége még nem állott tel­jesen helyre. Ez volna a leghelyesebb ut, nem pedig bujócskát játszani és rossz tréfákra al­kalmat adni a törvényhozó testület vezetőjé­nek nevével. 10(0 cseli-sil. üíumpMrf fizettek ma, május 8-án: Zürichben(Sor)ló.47b svájci frankot Budapesten 15 500.— magyar koronát Bécsben — osztrák koronát Berlinben 106150.— német márkát Az ando! ©stuzéi&fa©® reméii9é|telc Műzmo&mmM, A németországi hangulat, Cuno nyilatkozata. Poincaré beszédet mond, érán belül siKc J m ÍP^TÍL H* évfolyam 105. (258.) szám. Prága, szerda, 1923 május 9.- jáSp* iftP' idiip - __ Előfizetési árak bel- és külföldön. V JM ffly ÉW II JáF » m? IP jS? # Ily Mf Pánská-nlice 40. I. Telefon: 30349. $1 M' JSf W wL-É® ÜL. am Jw Mv S&L MM ^ - Kiadóhivatal: Prága. I., Liliova Jjf 4yför nlice 18. Telefon 6797. szára ^ W|l1 — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. ­A SzlovenszkOt és Rnszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: n Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. t *

Next

/
Oldalképek
Tartalom