Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)
1923-05-08 / 104. (257.) szám
Kedd, május 8. & A török ellenállás, Láusanne, május 6. A politikai bizottság tegnapi ülésén a jogi kapituláció kérdésében fölmerült ellentéteket u mai nap folyamán mindkét fél delegátusai igyekeztek áthidalni. A szövetségesek delegátusainak eredetileg mára tervezett dc- marsa Isméd pasánál elmaradt. A mai megbeszélések minden jel szerint megegyezésre fognak vezetni. A torokok bezárják a frasucía bankokat Konstantinápoly, május 6. A török hatóságok a Bancjue d'Athenes pénztárait lepecsételték s ha- so,írtéképpen jártak el kot szminwi banknál is. A francia ügyvivő emiatt tiltakozását fejezte ki Adna bejnél. Trockij Szovjetoroszorsság diktátora. Harc Lenin örökéért. Varsó, május 7. Az orosz lapok azt a hirt közük, hogy a legközelebbi napokban beáll az orosz kommunista pártban a szakadás és Trockijí nevezik ki egész Szovjetoroszország diktátorának. A lengyel jelentés nem ér váratlanul bennünket. A nagybeteg Lenin állapota igén súlyos s kétségtelen, hogy Lenin halála döntő befolyással volna Oroszország sorsára. Vcrmesebb antibolse- vista körökben már a szovjeturalom összeomlásával számolnak, de az objektív megfigyelőnek meg kell állapítania, hogy a szovjetet Lenin halála nem döntené meg. A most lezajlott kommunista-kongresszus tulajdonképpeni célja Lenin utódjának a kiszemelése volt. Oroszország sorsát ma négy ember: Trockij, Stalm, Zinovjev és Kanrenev tartja kezében, mig Kraszin minden befolyását elvesztette. Lenin halála esetén nehéz volna utódját megtalálni. Trockij tehetséges, de hajthatatlan és ezért politikailag alkalmatlan egyéniség. Kamenev éíes- eszü ember, de gyönge. Zinovjev csak szócsöve volt mindig Leninnek, a georgiai Stakmmk pedig nincs európai perspektívája. Trockij diktátorsága tehát, ha nem is a legjobb, de mindenesetre kényszerű lépés volt. Lengyel tiltakozói egyzék Németországhoz. Varsó, május 6. A 'berlini lengyel követ a nemet kormánynak jegyzéket nyújtott át, melyben a lengyel kormány tiltakozik Cuno ama kijelentései ellen, hogy a félsösziléziaj kérdésben való döntés igazságtalan és, nem tekinthető véglegesnek. A jegyzék hangsúlyozza, hogy hasonló kijelentések a bizonytalanság és az izgalom atniosa- féráját teremtik meg mindkét oldalon és 'alkalmasak arra, hogy megrontsák a két állam közötti viszonyt. Éhhalál előtt vannak a megyei nyugdíjasok. — Kérlelhetetlen a minisztérium. — Komárom, május 7. " (Saját tudósítónktól.) A megyei nyugdíjasok szomorú sorsra jutottak. Az államfordulat után helyeiken maradva, mérhetetlen szolgálatot tettek a konszolidáció ügyének. Közönségük, melyet szolgáltak, felhívta őket, hogy helyeiken tartsanak ki. Amíg a kormánynak nem állott elegendő tisztviselő rendelkezésére, addig tűrte őket, de miheiyet a közigazgatás berendezéséhez hozzáláttak, feleslegesekké váltak a magyar tisztviselők és rendre elbocsátották őket hivatalaikból. A megyék közgyűlései nyugalmazták őket, de a kormány csak ahhoz járult hozzá, hogy az 1918. évben kapott magyar fizetés alapján szabják ki szűkös nyugdijaikat. Többen, igy a komáromme- gyei nyugdíjasok is panasszal élAx a minisztérium c rendelkezése ellen és a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál megnyerték ügyük kedvező elintézését. Az 1922. évben a megyei nyugdíjasok illetményei lényegesen javultak, de ez az öröm nem sokáig tartott, mert 1923 március 1-én a felemelt illetményeket beszüntették és ismét csak a magyar fizetés utáni kis nyugdijakat utalványozzák. Ez az intézkedés azzal áll összefüggésben, hogy a megyei nyugdíjasokra is kiterjesztik az 1921. évi 99. számú törvényt, mely az állami nyugdíjasok illetményeit egyöntetűen szabályozza. Ez az illetményrendezés súlyos gond elé állítja a szegény nyugdíjasokat, akik harmadik hónapja várják ügyeik elintézését. A komáronune- gyei nyugdíjasok közt van olyan hatvanötéves öreg hivatalszolga, aki havonta 29 (huszonkilenc) koronát kap kézhez. Van családos özvegy asz- szony, aki két-három árvájával együtt havonta 110—120 korona nyugdíjat kap és az úgynevezett főtisztviselők, főjegyző, főügyész, árvaszéki elnök stb. több évtizedes szolgálat után sem részesülnek 500 koronánál több nyugdíjban. A megyei nyugdíjasok ezt az elviselhetetlen állapotot tárják most fel a teljhatalmú miniszterhez intézett kérvényükben, amelyben kérik, hogy a közigazgatási bíróság által megállapított nyug- díjtöbbleteiket 1920—1922. évekre folyósítsa és addig is, rnig nyugdijuk az országos rendezéssel megoldódik, legalább az 1922. évben részükre folyósított felemelt nuygdijat utalványozza előlegül. Igazán csak emberi szempontokra kell hivatkozni ennél a kérelemnél, mert minden hatóságnak be kell látnia azt, hogy havi 29, vagy havi 120, esetleg 300 koronákból családok megélni nem tudnak. Ezeket az ügyeket szociális szempontból is soronkivi.il kellene elintézni, mert tehetetlen és munkára képtelen aggokról vagy gyermekekről van szó, árvákról, akik létfentartásukról nem képesek gondoskodni. Szomorú tükörképe ez is annak a viszás helyzetnek, mely a közalkalmazottak egyes rétegeiben mutatkozik cs nekünk annál szomorúbb, mer" magyar tisztviselőkről van szó, akik nehéz körülmények között is becsülettel állták meg helyüket és emelt homlokkat tekinthetnek vissza múltjukra. Reméljük, hogy a kormányban felülkerekedik a jobb belátás és megszünteti azt a lehetetlen helyzetet, amelyben a megyei nyugdíjasok tengődni kénytelenek. Három év óta járják a megpróbáltatások kálvária-utját és végre talán nyugvópontra cr sok-sok méltatlanság cs keserűség, melyet ártatlanul kellett nekik elszenvedniük. Ki lesz a ruszinszkói kormányzó Prága, május 7. A Lidové Noviny hosszabb cikkben fogj laíkozik azzal, hogy ki lesz Rusztnszkó kormányzója s a többi között ezeket írja: „Ruszinszkóban ma már a kormányt támogató pártok éppen ngy sürgetik a kormányzói állás betöltését, mint az ellenzék. Ma már csak arról van szó, hogy ki alkalmas erre az állásra. Három komoly jelölt jöhet számításba: Beszkid Antal, Macsik és Zseíívay zsupán. Reszkid ellen azonban a szlováScok foglalnának állást, rahe! ö a ruszmszkói határt Poprádig akarja kiterjeszteni. Macsik, a kassai tábla alelnökc, niszinszkói származású s igen jó kvalifikációs ember, azonban hosszú ideig Jugoszláviában élt s igy nem ismeri Ruszinszkó viszonyait. A legkomolyabb jelöltnek Zselívay ungvári zsupánt tartja a L. N., mert eddig a politikától távol tartotta magát s egyik párthoz sem tartozik. Cseh politikai körökben Zseltvay jelölését komolyan veszik, mert ő a köztársasággal szemben lojális politikát folytatna Ruszinszkóban. A L. N. végül megbízható helyről azt az értesítést kapta, hogy Ehrenfeld helyettes kormányzó csakis a községi választások után távozik. A választásokat előreláthatóan szeptember végén, vagy . október elején fogják Ruszinszkóban megejteni. 1 hassal „Astoria** hávftiőz Dofránva. Négyszázezer koronás elszámolási differencia. Elbocsátott közalkalmazottak feete&segélyz© pénz és utólag fizetett „járulékok." A furfangos adóvégrehajtó és a pénzfigyigazgatáság szerepe. Kassa, május 7. (Saját tudósítónktól.) Kassa kereskedővilágát és a „beavatott14 üzletembereket két-három hét óta húzódó kínos ügy foglalkoztatja. Az ügy előzményeként regisztrálnunk kell. hogy Berger Lajos néhány év óta vezeti az Asto- ria-kávéházat mint üzletvezető és társtulajdonos. A kúvéházat több kassai rémért kereskedőember financirozta, akik teljesen megbíztak Bergcrben- A kávéház Kassa legjobban menő üzlete, igy a íinancirozók elvárták, hogyha mást nem, legalább minimális összeget fog jövedelmezni. Nem igy történt. Berger Lajos kimutatott ugyan egy kis, nevetségesen csekély hasznot, ami azután föltűnt a tulajdonos-konzorciumnak. Nem tudni hogyan, miként, mégis felszólították Bergert, hogy a vezetett számadás egyes tételeit igazolja. A bomba robbant, kitűnt, hogy Berger — enyhén szólva — nem jól „vezette44 a könyveket. A konzorcium összeült, a számadásokat felülvizsgálták és azokban nem is annyira hiányokat, mint — ismét enyhén szólva — téves bejegyzéseket és kiadásokat találtak. Berger kapkodott fühöz-fához, megmozgatott mindent. A „tévesen44 bejegyzett összeg és a tényleges bevétel között körülbelül négyszázezer korona különbség mutatkozott. Berger minden áron tussolni igyekezett a botrányt, megígérte, hogy a kíilön- bözetet megfizeti. Tudomásunk szerint a kár felét rögtön ki is fizette. A „tévesen44 bejegyzett összegek a következő „kicsiségek44 voltak: Az Astoria-kávéház ruhatárát évekkel ezelőtt állásukból elbocsátott, nyomorgó magyar közalkalmazottak kapták meg. A tulajdonképpeni tulajdonosok minden ellenszolgáltatás és bér nélkül juttatták a ruhatárat a magyar elbocsátott közalkalmazottaknak. Berger azonban itt is 'biztosította magának a „tisztességes44 hasznot. A szegény elbocsátottaktól a jövedelemnek hatvan százalékát bérlet cimén elszedte: A tulajdonosok semmit sem tudtak errő'l, csak a könyvekkk regulásánál tűnt ki a dolog. A kávéházi alkalmazottak betegsegelyző pénztári illetékével szintén különösen bántelBer- ger. Az üzemekben uralkodó szokás szerint a Öe- tegsegélyző illeték felét a munkaadó, másik felét az alkalmazott köteles fizetni. Berger humánus gondolkozásu embernek akart látszani, (de csak tulajdonostársai előtt) és a társaknak azt mondotta, hogy ő alkalmazottaiért az egész betegse- gélyző illetéket fizeti. így vezette be a könyvekbe is az összeget, a valóságban azonban az alkalmazottak a betegsegélyző illeték felét fizették. Az ügy homályosabb része: a kávéházi cikkek értékesítése, A revízió folyamán ugyanis rájöttek arra is, hogy a kávéházból nagymennyiségű élelmiszert és ital-neműt szállítottak és árusítottak ki „blokkolás44 nélkül. Ebbe a dologba azután a pincérek is beleszóltak éis követelték az őket illető tizenöt százalékot, a pincérek százalékos részesedése alapján. Berger a pincéreket is elhallgattatta, utólagosan nyolcezer koronát osztott ki közöttük százalékrészesedés felében. A kávéház belbotrányában szenvedő szerepet játszik egy adóvégrehajtó, aki a leghamarabb szerzett tudomást Berger üzleteiről. Az adóvégrehajtó azonban furfangos volt és a furfangosságs* a pénzügyigazgatóságon nyert kifejezést. A pénzügyigazgatóság értesüléseink szerint eltitkolt adó miatt indította meg az eljárást Berger ellen. Az ügy pikáns hullámai napról-napra növekednek. Újabb fejleményeket lehet várni, ha minden momentum a nyilvánosságra kerül. és €B SfiIsmiataMiÉ. Egy antantdipSomata nyilatkozata a Prágai Magyar* Hírlap részére. Berlin, május 7. (Saját levelezőnktől.) Előkelő diplomáciai forrásból, amely, német földön a nagy- antant érdekeit szolgálja, kapom a következő értesülést: — A magyar—cseh-szlovák határon történt események, a cseh-szlovák kormány szigorú intézkedései természetesen nem kerülték el a nagy európai kormányok figyelmét. És nagyon jól megjegyezték mindenfelé, hogy a magyar kormány magatartásával bizonyítékát adta békés céljainak. Más tekintetben azonban az incidensnek, amely remélhetően csakhamar békésen elintéződik, külpolitikai jelentősége alig van. Aki ismeri ia kisantant államainak belső életét, jól tudja, hogy a Magyarországgal szemben való bizalmatlanság, a nyilvánvaló törekvés, a magyarországi eseményeknek nagyobb és bizonyos egyoldalii megítélésből fakadó jelentőséget tulajdonítani, nem a külső politikai helyzetből következik. Európának újabb külső politikai konfliktusokra szüksége nincs. A trianoni békét láthatóan veszedelem nem fenyegeti. Ellenben kétségtelen, hogy a kisantant belső politikai viszonyait erősen befolyásolhatná a. tény, ha a magyar határon történő eseményeket nem értékelnék a nemzeti közvélemény és a parlamentek nemzeti pártjainak fölfogása szerint. Akkor a kormányok Prágában, Belgrádban. vagy Bukarestben gyönge kormányok volnának, a trianoni béke az odavaló fölfogás szerint rögtön veszedelemben forogna. Sokkal nehezebb a magyar kormány helyzete, amelynek viszont a saját nemzeti frontjával szemben, tisztán külső politikai ok óikból kell a bölcs megfontoló és az óvatos cselekvő szerepét játszani. _ Ezek az apró incidensek, amelyeket föltétle nül békésen kell elintézni, Európa mai külső politikájának képét nem homályosithat- ják el. Nem mások azok, mint apró villámlások, amelyek azonban világosan mutatják, hogy a közeli keleten az égbolt még viharfelhőkkel van tele. Amennyiben az ily kirobbanások a belső politikai élet természetes — szükségletei, az európai diplomácia tehetetlen velük szemben, viszont azonban a nagy- antant kormányainak kötelessége odahatni, hogy a feszültség ne fokozódjék európai veszedelemmé. Ez okból kisérik mindenfelé élés figyelemmel a kisantant államainak Magyarországhoz való viszonyát és egyre erősebbé lesz az óhaj, hogy a trianoni béke határain belül hidakat verjenek Budapest és a kisantant politikai központjai között. — A helyzet nem könnyű. Magyarországot a kisantant államai szinte elzárják a messzebb világtól. Magyarország tehát csak úgy élhet és boldogulhat, ha a kisantant államaival való békés és barátságos viszony nemcsak kereskedelmi és gazdasági szerződésekben kristályosodik ki, hanem lehetővé teszi a politikai közeledést is. Hogy a trianoni béke véres sebeket vert a magyar állam testébe, nem titok. De e sebek csak akkor hegedhetnek be. ha a mai állapotot Végleges megoldásnak tekintik Budapesten és egyúttal megszűnnek annak fölbomlásától rettegni Prágában, Belgrádban és Bukarestben. Mert csak akkor, ha ebbe a politikai magasságba emelkednek a vezető lelkek, lesz majd lehetséges arról beszélni, hogy kölcsönös engedmények, határkiigazítások révén, mondjuk a trianoni béke egyes túlzásainak enyhítésével, a békét végleg megszilárdítsák. Ebben a keretben érdemes áldozatot hoznia a kisantant államainak és akkor Magyarországnak alkalma lesz meggyőződnie, hogy az európai nagyhatalmak tisztában vannak az ország politikai és gazdasági jelentőségével és azzal a szereppel is, amely éppen a magyar nemzetre vár a most lassan kialakuló Középeurópábnn. Szinte úgy tetszik, hogy a budapesti kormány tisztábban látja ezt a helyzetet* mint a kisantant államainak közvéleménye. Budapesten inkább óvakodnak a túlzásoktól,1 nem idegeskednek, tartózkodóbbak, óvatosabbak. Mindez azt bizonyítja a kisantant számára, hogy Magyarország irányában kifejezésre kell juttatnia, hogy a békés közeledés és megértés útja nyitva áll. A kisan- tantnak nincs is más föladata, mint Magyar- országgal éreztetni a megerősödő bizalom tudatát és ennek külső megnyilvánulásakép-; pen az országaiban élő magyarságnak törvény adta jogait a gyakorlatban is érvényesíteni. E tekintetben nincs különbség a nagy-: antant diplomáciájának fölfogásában. Akii: figyelemmel olvasta, amit Masaryk elnökj húsvéti nyilatkozatával közhírré adni óhaj-; tott, az megtalálja a sorok között a nagyan-j tant óhajainak visszhangját. iAi román király, vagy a szerb uralkodó sem hódolhatnak más nézetnek. Hogy a. kormányok még nem ké-; pesek az államfőket ezen a természetes utón követni, annak egyetlen oka a belső politika, Ezért látszólagos az ellentét Masaryk hús-, véti szózata és Benes mai politikája között és ezért keletkezik minduntalan feszültség oly államok között, amelyek pedig egymásra j vannak utalva. Ez okból kénytelen a nagy-| antant is kisebb szövetségesének egyes cselekedeteit vagy helybenhagyni, vagy hallgatólag tűrni, hisz Londonban, de különösen Párisban nem kívánják zavarni a prágai politika szélesre vont köreit. — Ha valamelyes programot adhatnék ar rí agy antant érzéseiről, úgy ezt mondanám: j A kisanfantíól elvárjuk: a nemzetiségi kisebbségek védelmét, a gazdasági és politikai közeledés fejében Magyarországgal szemben még területi i engedményeket is, viszont Magyarországtól, ha e föltételek bekövetkeznek, talán megkövetelhet- j jük, hogy a trianoni szerződést minden tekintetben megvalósítja, tisztelettel állja és lemond a reváns gondolatáról. — Magyarország ily körülmények kö-j zött régi vezetőszerepét Középeurópában; részben vissza is szerezheti. Én természetesen el tudok képzelni más politikát is, de célravezetőbbet aligha. A lengyel közeledés nem ellensúlyozhatja Prágát, a német közeledés egyelőre alig diskutálható. Oroszországot a mai Magyarországtól politikai tekintetben áthidalhatatlan ür választja el, gazdaságsak- j bán Magyarország Oroszországon nem se-1 githet. .Ausztriának csak statisztaszerep jut ! Magyarország azonban megtalálhatja jö-i vendő boldogulásának alapjait ,a kásantanttaí j való barátságában. Lehet, hogy Prága, Bu-j ka rest és Belgrád még nem értették meg teljesen e történeti értékű eszmének igazsá-; gát. A nagyantant kötelessége, hogy e tekintetben segítségére siessen ugy Magyaror-i szagnak, mint a kisantantnak. Mihelyt kissé! kitisztul a német—francia látóhatár, reákerül! a sor erre a nem sokkal kisebb fontosságai problémának a megoldására is ... V. A Pravo Lidu az ungvári gyűlésről. A' Pravo Lidu ma esti kiadásában a szövetkezett elenzéki pártok ungvári gyűléséről a következőket írja: — A magyar ellenzéki pártok, vagyis a köztársaság ellenségeinek párt-: jai óriási előkészületeet tesznek a közelgő, választásokra. Mindenesetre érdekes, hogy ; a magyar ellenzék olyan nagy figyelmet fór-, drt Ruszinszkóra. Előkészületeik nagyságáról és terveikről az ungvári gyiilés sokat árult cl. A magyar agitáció nagy veszélyt jelent Ruszinszkóra és ezt a veszélyt nem szabad le- kicsinyelnnük. Téved a P. L. A magyar agitáció tényleg nagy és nem lekicsinylendö veszedelmet jelent Ruszinszkóban a kormányt támogató' pártokra nézve. Ne tessék a kormányt folyton azonosítani az állammal. Ne tessék minden ellenzéki erőkifejtést az irredentizmus számláján elkönyvelni! mi énőzefmfinfe «x te étrdle&edif
