Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)
1923-05-06 / 103. (256.) szám
Franciaország megmozdult(g.) Prága, május 5. A jóvátételi kérdés körül óráról'órára bonyolultak és halmozódnak az események. A német javaslat, amelyet elkészülte előtt rideg visszautasítással harangozott be a francia sajtó és amelyet elküldése után a francia diplomácia föltűnő gyorsasággal nyilvánított elfogadhatatlannak, erősen fölkavarta az európai politika amúgy is viharos vizeit. A francia minisztertanács úgy határozott hogy a német javaslatot nem fogadja cl. Ez a határozat nem uj. erre maga a német kormány is el volt készülve. A francia sajtó híradásai nyomán egész világos volt az európai közvélemény előtt, hogy Franciaország mereven kitart az úgynevezett londoni Fizetési terv mellett és a 132 milliárd aranymárka jóvátételt összegből nem hajlandó engedni. Ma reggelre megváltozott a helyzet. A Daily Telegraph a londoni francia követtől, tehát hivatalos diplomáciai forrásból megszerezte a francia—belga jóvátétel terv irányvonalait. Ez a terv .arra vall, hogy Franciaország kimozdult az eddigi merevségéből és hajlandó a jóvátételi összeg tekintetében tárgyalni. Hangsúlyozni kell,, hogy ez a tárgyalási hajlandóság nem Németországgal, de a szövetségeseivel szemben kezd megnyilvánulni. A terv ugyanis még mindig a londoni fizetési tervet tartja a jóvátételi kérdés kiinduló pontjául, de hajlandó Németországnak kétéves moratóriumot adni, ha kijelenti, hogy a két évre esedékes 3.4 milliárd aranymárkát külföldi kölcsön fölvételével fedezi. A moratórium elteltével köteles lenne Németország 1.7 milliárd aranymárka évi részletet fizetni, amelyből lejárat előtt való fizetés esetén 5—7 százalék engedményt hajlandó Franoiaország biztosítani. Németország ezzel a fizetésével az A. és B. jelzésű bonokat törlesztene, inig a C. jelzésüek a szövetségesek közötti adósságok kiegye ni késére, illetve törlési operációkra lennének fölhasználhatok. A terv szerint, ha Anglia\ lemond a 22 százalékos jóvátételi igényéről, amely öt az A. és B. jelzésű bonokban illetné meg és ha a C. jelzésű bonokat a francia terv szerint használnák föl, akkor a jóvátételi összeg 45 miilliárdra zsugorodnék össze. A francia terv a Rtajna- és Ruhrvidék demilitarizálásával kapcsolatosan a vasutak- és bányamüvekben nemzetközi igazgatást szándékozik nevezetni és kijelenti, amint Németország elfogadja a jóvátételi fizetésekre vonatkozó francia tervet és beleegyezik ebbe a nemzetközi igazgatási rendszerbe, Francia- ország a megszállást azonnal „láthatatlanná14 teszi. Ez annyit jelent, hogy ez esetben Franciaország nem avatkozik többé bele a megszállott vidék polgári közigazgatásába és gazdasági életébe. Szükségesnek -tartja a francia terv, hogy Németország, Franciaország és Belgium között gazdasági szerződés jöjjön létre, amely szabályozná Lotharingia és a Ruhrvidék közötti nyersanyag- és félgyártmányforgalmat. Ez a francia tervezet, amely teljesen kü- Jönáli attól a választól, amelyet a francia és belga kormány akár együttesen, akár kelőnkül ön a német javaslatra adni fog, a holtpontról bizonyos kimozdulást jelent. Ez a kimozdulás #mindenesetre eredmény, még pedig eredmény a német politika számláján. Mert kétségtelen az, hogy a német javaslat, ha láthatóan és hivatalosan bizonyos tartózkodást is váltott ki az angol és olasz kormánynál. nem maradt ott minden hatás nélkül. Az angol lapok erőteljesen domborítják ki az angol közvéleménynek azt a megnyilatkozását. hogy a jóvátételi kérdést . tárgyalni és megoldani kell, az olasz lapok pedig kereken kijelentik, hogy a német jegyzék alapján tárgyalni tehet. A diplomácia vastag bársony függönyei mögé tilos a betekintés. Az európai politikát néző emberek ma nem látják magukat az .eseményeket, legföljebb annak kiforrott és a diplomácia reitortáin keresztülment megnyilvánulásait. Hogy az elmúlt napokban mi történt az antant kebelén belül, mi történt Paris és London, Paris és Róma, de különösen Róma és London között, ezt ma még nem árulja el az aiitan tdiplomácia. Bizonyos azonban az, hogy történtek események, ámenek hatása alatt minden valószínűség szeUngvár. május. 5. (A Prágai Magyar Hírlap kiküldött szerkesztőjének ' jelentésé.) A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok közös bizottságának vezérlő bizottsága ma délelőtt tiz óra— A történelem győzelmek és vereségek folytonos láncolata: örök győztest még senki se látott. A civilizáció éppen abban van, hogy a győztes oly viszonyt teremt a legyözöttel, mely a győzelmet igazságosabbá, a bukást elviselhetőbbé teszi. Az emberevő'k felfalják a legyőzőiteket, a félvadak rabszolgává teszik, a mai. — úgynevezett müveit. — népek pedig megelégszenek — vágj?- legalább eddig megelégedtek — azzal, hogy saját biztonságukról gondoskodjanak és ellenségüket ártalmatlanná tegyék. :— Azonban Németország és legyőzött társai ellenében nem ezt a módszert alkalmazták: mindent, amit csak lehetett, elvettek tőlük, azután meggyalázták, megalázták; családi, faji érzésükben, becsületükben sértegették őket. A sárgák, barnák, feketék a. békekötés után jó néhány évvel még ma is ott táboroznak a Rajna mellett s egyre-másra követik el szörny tetteiket a büntetlenség biztos tudatában. — A mai áltlános politikai helyzet ismertetéséhez alig lehetne alkalmasabb bevezetést találni, mint ezt a néhány Francesko Niíti, a volt olasz miniszterelnök „Európa hanyatlása" című könyvéből kiragadott mondatot, amelyekben markáns vonásokkal van megrajzolva a mai Európa képe. — A győztesek azonban a vétkekben kéjelegnek, amelyeket a legjobban elitéltek és kegyetlenebb és oktalanabb cselekdeteket visznek véghez, mint amilyenekkel a háború alatt ellenségeiket vádolták. Csak egy dolog változott meg: a harácsolást, az erőszakoskodást, az őrületet és minden bűnt most a győzelmes demokrácia nevében visznek véghez. Amikor 100 esztendővel ezelőtt leverték Napóleont, aki határtalan hóditásvágyában egész Európát lángba borította és a dinasztiákat elkergette csak azért, hogy helyükbe a saját rokonságát ültesse: a szent szövetségben egyesült három császár, aki akkor a békét diktálta, valódi békét teremtett és keresztényi türelmet tanúsítva voLivehenfe leivel rint az antant fönmanadása érdekében Parisnak ki kellett mozdulnia eddigi merevségéből és hivatalos terv formájában kellett leszögeznie azt az eddig is ismert álláspontját, hogy hajlandó e{ig*tlni Németországnak, ha viszont neki Anglia és Amerika engednek. Hogy ennek a lépésnek mik lesznek és merre vezetnek a következményei, hogy a kibontakozás útja nyilik-e meg, vagy uira megfeneklik a jóvátételi probléma, ez ma kpmbinálhatatlan kérdése a jövőnek. Curzon lord nyilatkozata szerint a helykor kezdte meg ülését a Korona-szálló nagytermében. A közös bizottság ülése délután négy órakor kezdődött Az elnöki emelvényen Szilassy Béla dr., a közös bizottság adminisztratív elnöke és Körmendy-Ekes Lajos dr. nemzetgyűlési szemben, lerakta annak .a nagyszerű fejlődésnek alapjait, amely Európa államait a XIX. század folyamán a civilizáció legmagasabb fokára emelte. Ha a demokrácia nevében diktált mostani békeszerződéseknek kegyetlenségét, a gyűlölködésnek és az egymás elpusztítására irányuló törevésnek ke- reszténytelen szellemét, amely csak bosszút, ismer és csak az anyagi érdekek védelmét keresi, összehasonlítjuk az úgynevezett reakció békemüvével, valóban meg kell állapi tanunk, hogy Európa szörnyen lehamratlott, meg kell állapítanunk, hogy igaza van Kittinek, mert a mostani párisi béke bűnt jelent a civilizáció és az erkölcs ellen, mérget csö- pögtetett a szivekbe és Európát egy nagy Balkánná siilyeszteíte, melynek egyetlen érzése az undok gyűlölködés. A győzőknek a plutokratikus kapzsiság által diktált kíméletlenségét nem mérsékli sem a keresztény szellemnek emberi részvétet és kiengesztelődést parancsoló ereje, sem pedig a lovagiasságnak az ellenfelet is megbecsülni tudó emelkedet- tebb érzése. A jog, az igazság, a méltányosság, az emberi erkölcs, az emberi részvét, a keresztény szeretet, az egymás megbecsülése és az Isten félelme mind-mind eltűntek abban a pillanatban, amikor a materiaiiszti- kus világfelfogás hatalmasai lettek a helyezi uraivá! — Vájjon megáihiat-e Európa úgy, ahogy ezek tervezik: két táborba tagozódva? Itt a győzők, ott a legyőzőitek? Bizonyára nem. Az okos kevesek tudják, a tájékozatlan tömegek ösztönösen érzik, hogy nem! És mégis nincs senki és nincs semmi, ami a gyűlölet tobzódásának útját állná. Európa népei bár megdöbbenéssel, de közönnyel szemlélik, hogy a németeknek német leányokat kell szállitaniok a megszálló néger csapatok kéjvágyának kielégítésére. Vájjon sülyedhet-e már mélyebbre Európa? Erkölcsi érzésben már bajosan. — És mi magyarok, akik szintén a legyőzőitek kategóriájába tartozunk, az európai zetet opümisztákusan lehet fölfogni. Az angol politikai közvélemény úgy hiszi, hogy Eran- ciaonszág és Belgium hajlandók lennének egy második német jegyzéket tárgyalási alapként elfogadni Hogy a Curzon optimizmusa megokolt-e s hogy P óin cáré valóban és komolyan hajlandó-e az európai békére nézve életfontosságú további lépéseket tenni — ezekre a kérdésekre feszült figyelemmel, a békéiden élet. gyötrött idegeivel várjuk a következő napok vagy órák eseményeiből a feleletet. képviselő, a bizottság politikai elnöke foglaltak helyet. A megjelentek üdvözlése után Körmendy-Ékes Lajos nemzetgyűlési képviselő a következő beszéddel vezette be a tanácskozást: nemzeteknek ilyen — a múltban elképzelhetetlen — közönye mellett számíthatunk arra, hogy a mi igazságaink, a mi sérelmeink meghallgatásra találnak? Bizonyára nem. Erre számítani naiv reménykedés volna csupán. Már most mi következik ebből? Az, hogy számoljunk a rideg valósággal, számoljunk a meglévő viszonyokkal, szedjük össze minden erőnket és tartsunk össze, ébredjünk tudatára annak, hogy addig, amíg az események kényszerítő ereje uj helyzetet nem teremt és a józan belátás fölülkerekedése a gyűlölet száguldó fúriáit le nem fékezi, hiába remélünk segítséget és megértést, tehát nekünk a magunk ereiére utalva kell nemzeti létünk és feranaT'adásunk előfeltételeit biztositani. A cseh-szlovák köztársaságbabelekénysze- ritett magyarság ezer sebtől vérzik, és joggal elmondhatjuk, hogy ártatlanul vérzik, nemcsak azért, mert vele szemben az elnyomásnak és üldözésnek olyan eszközeit alkalmazzák, aminőket a magyar kormányzat soha senkivel szemben nem alkalmazott, de ártatlanul azért is, mert letagadhatatlan tény, hogy uj helyzetét józanul fogva fel, semmi okot nem szolgáltatott arra, hogy így bánjanak vele. — A magyar állam ezeréves büszke épületét, amely valamennyiünk szemében úgy állott, mint egy bevehetetlen sziklavár, egy váratlan földrengés ledöntötte. Az összeomlás iszonyú robajától siket lett a fülünk, a törmelék okozta felszálló portól elvakult a szemünk és a nem-várt szerencsétlenség a 10® cseSi-síi. Koronáért fizettek ma, májas 5-én: ZürícÍjbenfSor)!6.4575 svájci frankot Budapesten 15500.— magyar koronát Becsben —.— osztrák koronát Berlinben 103200.— német márkát A szöveilcezetf eileist*éWí pártok wetórSsöiitimmtimmgftiniilK uai^wárl ^niilese Prága, május 5. • A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság, a németség és a két nemzettel közös utón járó szlovákok politikai egységét reprezentáló pártszövetség ma vezérlőbisottsági és közös bizottsági ülést tart Ungváron. A Tátra bavas bércei között született meg ez az egység* Pöstyénben és Rajecen kapott erőre, életakciőra s most Ruszinszkó fővárosában folytatja öntudatos munkáját — mindnyájunkért, mindnyájunk közős erejéből és leikéből fakadó lendülettel. A magyar lélek acélos bizalmával, politikánk céltudatosságának bizonyos tudatával, az értünk küzdést megillető szeretettel gondolunk ma líragvárra. Tudjuk, bogy bizalmunk és szeretetünk nyomán korv’Jly, magvas és nehézkes utón baladó, de eredményes munka fakad. M£f>i'Bift©i»«Iii - ÉMe® E€B$€S# isméit!® if IS® ü®©ssé®lte. J tefsir'ar — I Prága, vasárnap, 1923 május 6.-a mmb jgtmm amnnnkv Jmkír Blfiflaetéil árak W- é( külföldön. Mr Jg[ Jr WL-JM m*. JgF m JmJBt wLjSr^S ^ - KiadóhWatal: Prágra. L, Llliov. M WÉ emasík jjyggy nlioe 18. «*„ Telefon 6797. szám 080^ — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. -• A Szlovenszkói & Rnsztnszkö! Szövetkezeti Ellenzőid Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztőt a Felelős szerkesztő: TELLERY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
