Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)

1923-05-04 / 101. (254.) szám

Péntek, május 4. Etlv olasz i»ul»lici$£a B*öaigwe a dunai medencéről. A ceeh politika a háború alatt, — Uj részletek a románok magyarországi megszállásáról. — Kutya-macskabarátság Jugoszláviában. *_ Készek vagyunk erre, mert tudjuk, hogy ha javastatunkat nem fogadják el tárgya­lási alapul, akkor a másik fél részér öl nem a jóvátételek, de az annexió és a romba- döntés céljai érvényesülnek és hogy ez esetben létünkről vagy nemlétünkről van szó. — Bízunk abban, hogy a világ belátja, hagy a ruihrvidéki konfliktus őrültség nem­csak az érdekeltek, de az egész világ szá­mára és igy azzal a kívánsággal küldtük el a jegyzéket hogy nyomában nyílt, szabad tárgyalás következzék. Cuno szabadságra ment Berlin, május 2, Megbízható helyről nyert értesülés szerint Cuno birodalmi kan­cellár este rövid üdülési szabadságra utazott. Krupp letartóztatásának fejleményei Essen, május 3. A Krupp-müvek munkás- tanácsa plakátokon fölszólította a munkássá­got hogy Krupp letartóztatása miatt ne lép­jen azonnal sztrájkba, hanem a letartóírtatás ügyében megkezdett tárgyalások eredmé­nyéig őrizze meg nyugalmát. Helyeslik Cuno politikáját Berlin, május 2. A német néppárt vá­lasztmánya határozatot hozott, amelyben a Stresemann d!r. által képviselt, Cuno kormá­nyát támogató politikát helyesli és magáévá teszi. A német javaslat a minisztertanácsok előtt Paris, május 3. A minisztertanács ma ül össze, hogy a német kormány jegyzékét meg­vizsgálja. A kormány már tegnap este érint­kezésbe lépett a belga kormánnyal a jegy­zékre adandó válaisz közös előkészítése vé­gett Brüsszel, május 3. A Soír igy ir a német jegyzékről: A felajáfrilött 30 miHiárdbói Bel­gium a szerződések értelmében. 2 és fél mü- liárdot. tehát jóformán' semmit sem kapna. Ez azt jelenti, hogy szó sem 1-ehet arról, hogy a német ajánlatot elfogadják. London, május 3. Az angol kormány ma fogja a német javaslatot megtárgyalni. Az ir polgárháború. London, május 2. Az ir szabadáöam kor­mánya mai ülésén a várakozások ellenére nem nyilatkozott de Valera békeproklamá- ciójáról. A republikánusok továbbra is tar­tózkodnak minden támadástól. Ezzel ellen­tétben a kormánycsapatok folytatják a re­publikánusok kérlelhetetlen üldözését. Enmis- ben ma két republikánust kivégeztek. jFflíssraeSeraftair és sssindentíÉÉ ftérd <£z ygZm&nssmr jKixfutpofíT A merání tavasz, — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Vass Béla dr. Egbenyuló, hófödte hegyóriások aljában, védetten az északi széltől és hidegtől, mo­solygó, üde tavasz köszönti' Mérámban a mind nagyobb számban érkező idegeneket. Amerre nézünk: mindenütt virág, ujjongó kikelet, pál­mák, örökzöld buja tenyészet. Délszaki nö­vényzet leheletétől, virágok illatától terhes a levegő, mely csudálatosán enyhe, akárcsak a Riviérán. Hú rom-négy emeletnyire befutja a házakat a lila, sárga, piros akác, a japánt tea- rózsa s a futórózsák ezernyi fajtája, talpig virágbaborulva ringatóznak kínai díszfák, a festőién szép magnóliák és glyciniák. Itália örökkék ege ragyog az Alpesek gyöngyére, Meránra s az Etsdh völgyének bársonyos pázsitjára, termékeny szőlőtőkéire, melyek a zamatos déltiroli bort adják. A telet itt csak külföldi útleírásokból ismerik, a köd ritka madár, a fagy meg éppen a kuriózumok közé tartozik. A téli hónapok enyhe derűje, meleg napsütése a világ minden tájáról ezré­vel. csalja ide a gyengélkedőket, lábbadozó- kat és egészségeseket, kik gyönyörűséget tudnak találni a természet szépségeiben. Talán felesleges is külön hozzátenni, hogy az ötezernyi vendég javarésze a jó valutájú országokból kerül ki, hol természetesen Ame­rika és Anglia vezet. Az ö beszédjüket lehe­tett hallani a boldogult békeévekben, akár Salzkammergut kies tavain eveztünk, akár a Rigi-Kulmra kapaszkodott vonatunk, avagy a tengernyi Lac-Leman hullámait csodáltuk Lamisanne-Ouchy vagy Génévé gondozott parti, sétányain. itt is az angolok és amerikaiak vezetnek, de sok a. cseh, az olasz, hollandus s újabban egyre tömegesebben érkeznek a németek és Prága, május 3. Attifio Tamaro, akiváló olasz publicista és politikus a „Fajok harca az európai Dima- medencében“ dm alatt könyvet jelentetett meg. A könyv rendkívül erőteljes megállapí­tásai és a szerzőnek tekintélyes neve meg­érdemli azt, hogy bővebb ismertetésébe bo­csátkozzunk. A könyv a volt osztrák-ma­gyar monarchia területén alakult államok helyzetével és kölcsönös viszonylataival, a fajok küzdelmével, a fájdalmas nemzetiségi problémákkal foglalkozik. Fényképét adja Cseh-Szlovákdának, Ausztriának, Magyaror­szágnak, Jugoszláviának, Romániának és Lengyelországnak. Szerzője az első sorok­ban kijelenti, hogy rokonszenv nélkül, hideg analízissel írja megállapításait és nem vezeti sem előítélet, sem előzékenység, sem bosszú. Elsősorban Cseh-Szlovákiát veszi bonc­kése alá. Végigvezeti az olvasót a cseh­szlovák köztársaság legújabb történetén és dokumentumokkal bizonyítja azt a kettős politikáit, amelyet a csehek a világháborúban játszottak, hogy Németországnál biztosítsák magukat az esetre, ha a központi hatalmak győznek s hogy biztosítva legyenek arra az esetre is, ha az antant kerül ki diadalmasan a világháborúból. Kétféle rendszerre1! biz­tosította magát, az egyikkel a német vesze­delem, a másikkal az antant ellen. Az auszt­riai szláv politikáról írva, érdekes jellemzé­sét adja Kramáraak, akiről megállapítja, hogy, noha egész Európában mint a legin- tranzigensebb irredenta volt ismeretes, alap­jában véve a kompromisszumok embere volt, igen jó osztrák volt, ellensége a magyarok­nak és a németeknek és oly Ausztria után törekedett, amelyben ia szláv elem játsza a vezetőszerepet. Kritika alá veszi a demokrá­cia szólamát ‘ és rámutat a nemzetiségek helyzetére, az iskolák sorsára, a felekezetek szenvedéseire, a szlovákok háttérbeszoritá- sára és a magyarok kisebbségi jogainak sem­mibevételére. A cseh imperializmus jelét látja abban, hogy korridorról álmodnak, amely egyik oldalról a nagy Oroszországgal, a másak oldalról, Jugoszlávián keresztül, az adriai tengerrel kötné össze Cseh-Szlovákiát. Azután Ausztriáról szól, amelyet nagy- fejű államnak nevez, gyönge testtel. Ennek az államnak pénzügyi és gazdaságii helyzete teljesen lehetetlen. Ausztriai sorsa — szerinte — klasszikus példája egy állam gazdasági rabszolgaságának. Az osztrák—olasz vám­unió terve Olaszországra nézve lwafározottan szerencséden megoldás lenne. Ezután Magyarországról ir tíz fejezetet. Kifejti, hogy Tisza határozottan ellenezte a háborút és hogy csak az osztrák háboríts diplomaták nyomása következtében enge­dett és azzal a föltétellel, hogy Szerbia terü­letéből egy tapodtafnyii sem fognak okku- pálni. Megállapítja, hogy az a vád, hogy a magyar csapatok magatartása folytán omlott össze a íront és következett a katasztrófa, minden alapot nélkülöz. Említi Károlyi Mi­hály desperádó-politikáját és kiterjeszkedik a kommunista-uralomra és a román megszál­lásra. Ezzel kapcsolatosan megvilágítja a franciák és angolok kétszínű intrikáját és megemlíti, hogy amíg az antant megbízottai nagylelkűen energikus fölhívást intéztek a román főparancsnoksághoz annak érdekében, hogy hagyják el Magyarországot, egy nagy­hatalom titokban arra biztatta a románokat, hogy továbbra is ott maradjanak, mert az energikus fölszólitást nem kell komolyan venni. Ezután a magyar monarchizmusról és legitimizmusról ir s azt mondja, hogy mind a legitimizmus, mind az antilegiíimázmus nem egyéb, mnt pro vagy kontra opportu­nizmus. Olaszországnak Magyarországgal szemben követett politikájáról lesújtó kriti­kát mond. Olaszország politikája Magyar- országgal szemben nem biztosítja az olasz keleti politika sikerét és nem biztosítja Olasz­országot a szláv veszedelem ellen. Jugoszláviáról Írva, megállapítja, hogy az úgynevezett jugoszláv testvérnemzetek egyesülésének nincsen sem történelmi, sem demográfiái alapja. A jugoszláv állam mai összeállításában tarthatatlan kutya-macska- barátság. Rámutat arra az antagonizmusra, sőt gyűlöletre, amely a vezetőszerepet játszó szerb elemék és a többi nemzetiségek között fönnáll. Romániáról és Lengyelországról egy fe­jezetben emlékezik meg és kijelenti, hogy ezt a két államot a keletről fenyegető vesze­delem szövetségre szorítja. Lengyelország­ról megállapítja, hogy az azt ia föladatát, me­lyet Franciaország szánt neki, hogy tudni­illik ék legyen a németség és Oroszország között, nehezen fogja tudni betölteni. Könyvének utolsó fejezetében a Duna- konföderácáó eszméjéről mond kritikát. Sze­rinte az egész eszmét a kufnetri megalománitai inspirálja, amely megvalósulás esetén nem­csak Középeurópa békéjét veszélyeztetné, de egész Európa békéjét a pánszláv mánia áldozatául dobná oda. A kisantant és a szláv zöld mtemacio- itálé. Ezzel a címmel a Venkov, a cseh agrá­riusok lapja, mai számában vezércikket kö­zöl. A cikk írója az európai egyensúly hely­reállítása céljából a szláv államok szövetsé­gét kívánja, amelyek legnagyobb része ag­rárálam, A szövetség alapját a kisantant ké­pezné, amelynek tagjai közül Jugoszlávia és Románia kimondottan agrárállamok. Len­gyelországban a föld mivel ők tábora a Wi/tos- párt kormányra jutás a esetén nagymértékben megerősödnék. Bulgáriában mindinkább erő­södik az az irány, amely a Jugoszláviával való kibékülést vette föl programjába. Ha ez megtörténik, akkor semmi akadálya sem lesz annak, hogy a kisantant Bulgáriát is tagjai közé vehesse. Természetesen Oroszország nélkül a szláv szövetkezésnek igen kicsiny jelentősége lenne, de az orosz emigráció ag­rár része tevékeny munkát fejt ki, hogy a bolsevista uralom megszűnése után Oroszor­szágot a szövetségben való részvételre bírja. Ha a szövetség létrejön, ákkor a földmives- nép sokkal hamarább vet véget minden im­perialista politikának, mint valamennyi kon­ferencia, melyen pufíogó frázisoknál egyebet úgy sem hallunk. Formális ülés a képviselői! ázban. Prága, május 3. A képviselőház mai ülése, amelyet dél­után egy órakor nyitott meg Tomásek elnök, üres padsorok előtt, a teljes részvétlenség jegyében folyt le, ami a csekély érdeklődést kiváltó tárgysorozat mellett érthető is. A na­pirend első pontja a Pocsehrad-Weirksman helyi érdekű vasút megvétele volt. A for­galmi bizottság előadója Marék, a költség- vetési bizottság előadója pedig Burával kép­viselő volt. A ház vita nélkül elfogadta az előadók javaslatát. A cseh-szlovák—holland kereskedelmi szerződésről, melyet 1923 január 20-án kö­töttek Hágában, Hudek képviselő referált s kijelentette, hogy ez a szerződés egy újabb lépés a köztársaság külkereskedelmi kapcso­latainak kibővítése felé. A javaslatot meg­szavazták. Második olvasásban elfogadta a ház a Barcelonában megkötött nemzetközi tranzitó- forgalmi egyezmény ratifikálására vonatkozó javaslatot. Végül nem ismerték el egy kom­munista interpelláció sürgősségét- Ezzel az ülés véget ért. A következő ülés holnap dél­után egy órakor lesz. Bizottsági ülések Az alkotmányjogi bizottság mai ülésén befejezte a kiadói jogról szóló törvényjavas­lat tárgyalását, melyet elfogadott. A kuli ár­bizottság az államnyelv és a kisebbségek nyelvének a középiskolákban való tanítására vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalta. A ja­vaslat mellett szavaztk a németek is, kik .arna kívánságuknak adak kifejezést, hogy a német iskolákban is rendszeresen tanítsák a cseh nyelvet. A javaslathoz HiM eb ralid (német szociáldemokrata), Spina (német agrárius) és Warmbrunn (kommunista) szóltak hozzá. «rraag0ar vts&w. m te fag»o«5 ez f cáa hegyes forma, fehér vagy barna antilop: csak magyar vragj/ olasz hölgy lehet, elvétve egy-egy bécsi dáma. Kényelmes, lapos sarok, 39—44-es számú cipő, fekete, szűzies zöld vagy sárga bagaria, esetleg szürke szarvas- bőr: biztosak lehetünk, 'hogy tulajdonosa né­met vagy osztrák. Változatosság okáért a figyelem rá-rá- terelődik egy víg turistatársaságra, mely csu­pasz térddel, szöges hegymászócipőkben ski- vel és bobgsleih-liel a hátán most jött le a kö­zeli hegyekből, hol, mint mondják, kitűnő hó- mezők és ródüpáJyák vannak a sportbarátok nem kis örömére. Igen mozgalmasak a legelőkelőbb hotelek gyakori táncestjei, ötórai' teái, hol majd mű- vészkvartettek, majd világvárosi parkettán- cok szórakoztatják a mulatni vágyókat. Az élet aránylag igen olcsó, napi 30—40 líráért a legnagyobb hotelekben és penziókban dús ellátást, szép déli, balkonos szobát kapni. Ily" arányban olcsók a szórakozások is. A kabarén, három mozin kívül pompás kő színháza is van Meránnak, 'melynek igazga­tója, Róbert Sharf-Latibe, sokáig volt Ma­gyarországon is színész. Nagy’- perspektívája* kitűnő művészember, igen alaposan ismeri a magyar színházi viszonyokat, őszinte elisme­réssel szól a magyar színpadi szerzőkről: Herczegröl, Molnár Ferencről, Lengyel Meny­hértről stb., kiket állandóan műsoron tart. A komponisták közül Kálmán, Lehár, Jacotri operettjei mindig nagy sikert arattak szín­házában s az internaeionáíis közönség ked­vencei, Most Faragó Jenő Offenbachjával ép­pen Kálmán Bajadérja van műsoron, termé­szetesen táblás házak mellett ma megy tizen­nyolcadszor s miniden nemzetségü néző egy­forma lelkesedéssel tapsol a kedves melódiák­nak, melyeket játszanak is már egész Itáliában a zenekarok. Az operákat is előadó ensemblét osztrákok is. Magyar vendég is van vagy négy-ötszáz, kik között naponta lehet látni Stefániát, Lónyai gróf nejét. De jelentékeny számban van képviselve a szellemi, születési és pénzarisztokrácia is. A Qiselapromenadon. az impozáns Ktír- haus parkjában délelőtt 11 órakor kezdődik a korzó a Kurkapelle zenéje mellett. Felvonul­nak a toalettek s a világ egyik teginternacio- nálisabb társasága ad egymásnak találkozót a simogató, tavaszi napsütésben, élvezve az üdítő hegyi levegőt s a virágillatot. A vendégek között túlnyomóan a gyön­gébb nem van képviselve. Fiatalos arcú, ősz- haju angol nagymamák hófehér nyári díszben, vagy ha hűvösebbre fordul: tarka sálakban, flanell öltözékben. Nyúlánk másszék, korom­fekete hajú, vülogószemü, kreolbőrü olasz nők, asszonyok és lányok, kiknek gyors mozdula­tuk heves déli temperamentumról tanúskodik. Elegáns urak, mintha, a legutolsó divatlapból vágták volna ki őket — udvarolnak karcsú, szőke-, barna-, vöröshaju hölgyeknek, rózsás- arcú szép asszonyoknak. Totyakos, jól öltö­zött, monoklis öreg urak sétálnak simára bo­rotváltam a gomblyukban nagy fehér rózsá­val; mosolygós arcú, terebélyes mamák, kik már túl vannak a veszedelmes koron s előre küldik a gyermekeket a Fráuleinnal, hogy fia- talabbnak. lássanak. Lakkcsizmás, szálas, fess olasz tisztek, mind borotvált arccal és lovagló pálcával, teljes parádés adjusztirungban egé­szítik ki a pálmás sétány kálóidoszkopszerü publikumát. Valami szokatlan jóllakottság, fizikai és lelki jólét árad az arcokról; a gond, a bánat, a nyomor érzései mintha itt ismeretlenek vol­nának a győző nemzetek népei között. Csak pompa, fény, m egei égül és és élni vágy ás — amerre csak tekintünk a zsibongó, vidám kor­zón. Itt láthatjuk a legutolsó párisi divatkreá­ciókat, Paquin mester remekeit. Az anyagjuk étamine, gabardine. grenadin, igen kedvelt az éponge, melyben eddig nem látott színeket és mintákat tudnak összeállítani, de gyakori a sottis díszítésű kötött gyapjukosztüni és a selyemtrikot. Sok kosztümöt és ruhát lehet látni nyersselyemból, különösen az olasz höl­gyeknél. Az alj szokatlanul szűk és hosszú, egészen a bokáig érő. El lehet mondani, hogy teljességgel a vi­lágos színek dominálnak, itt-ott kékes-Hlás kalikó változattal, mintha csak Momtecario strandján nézelődnénk. A ruhákhoz stílszerűen igazodnak a kalapok, melyekben szintén a vi­lágos,* főképp a fehér szán dominál- A forma kicsiny szélű, a homlokba mélyen behúzott ta­gad vagy rizsszalma, esetleg fehér filz, de sok a finom selyemmel bevont, divatos, mintás fá­tyollal letakart kalap is. Meránban, az enyhe napsütés és tavasz hazájában nagy szerepet játszik a női gajdé- robe-bam az ernyő; epéikül alig látni divatos hölgyet, akár a gyönyörű Tappeinerwegen. 'Gilfpromenaden, vagy az Erzsébet királyné hófehér márványszobrával ékes Passer-pro- menaden járunk. A dívatmesterek fantáziája a női napernyők terén egzotikus alkotásokat produkált. Már a Duna-korzón is mosolyt fa­kasztott egy-egy furcsa alkotásu női nap­ernyő. Itt túlszárnyalták egymást a hölgyek s úgy tűnik fel, mintha kurta furkóra, bunkós­botra volna kifeszitve a drága, színes, bati­kolt selyem, majdnem laposan, mint a japán gésákat ábrázoló illusztrációkban látjuk. Azt azonban el kell ismernünk, hogy épp olyan ke­csességgel hordják a hölgyek a bambuszbun- kós furcsaságokat, mint valamikor a normális napernyőt. Ha a beszédjüket nem is hallanánk, akkor is elárulná a Kurgastok nemzetiséget lábbeli- viseletűk. Kis láb, magas francia sarok, fran-

Next

/
Oldalképek
Tartalom