Prágai Magyar Hirlap, 1923. május (2. évfolyam, 99-121 / 252-274. szám)
1923-05-20 / 113. (265.) szám
Vasárnap, május 2b. . WRámJfoGm&ftRTAP _________________________________ <& Pa jtás, é'et örök adósa! Milyen a leggyönyörűbb rózsa? Piros! Pajtás! jó a csók'verte seb: fáj . Milyen a legszerelmesebb száj? Piros! Pajtás! a gyász színei sajognak, Milyen a színe a hajnaloknak? Piros! Emberek vagyunk! Irta: Mécs László. A gyűlölet haíálszagu mocsárja tengerré nőtt és vizözönt csinált, emberfülekbe zúgja, orgonálja vadító, bűnös szörny-szimfóniáit szivekbe plántál förtelmes hínárt* Ó én is, én is embernek szüllettem, de ezt az egy érzést nem ismerem! Hínárja, habja nem tekerg felettem. Szivem piros, szabad szirom-sajkárján angyalszárny hajt a poklos tengeren . . . Vitorlám hajt és mindenütt megállók, hol szíveket rothaszt a bús iszap s szeráfi hangon halkan prédikálok: Testvéreim, tartsuk meg a parancsot, mit Jézus a hínár ellen kiszab! Minden emberfiában önmagunkat szeressük, mert egy-test-egy-vér vagyunk! Bejártam a jelent s a messzi múltat, néztem haldoklók megtörő szemébe s egy volt porból vett szivünk és agyunk. Éva királyi ágyékában lestem: az első bűnbe hogy harap anyánk s midőn a rontás átfutott a testen, a bűn, nyomor rajtam is átkeringetí s az Isten-átok együtt hullt reánk. Én voltam Ábel, Isten választottja s a szőrös Káin szinte, szinte én! Én őrjöngtem míg görcsös bunkósbotja Ábel arany fejét véresre zúzta s én bujdokoltam erdők rejtekén. Én voltam a zsoltáros, híres Dávid s én leskelődtem, mig kis udvarán szép Uriásné teste szent csodáit fürdette és a vágyam megkívánta ... — S bűnbánón sírtam zsoltárok dalán. Én voltam judás és a drága Mester vérdijából volt bor, meg ronda tor, aztán vén fűzfán függtem elnyúlt testtel . . . Kakas szavára Péterrel zokogtam s én voltam a bal és a jobb lator! Kegyetlen égre esküvésnek, Milyen a lángja tűznek, vésznek? Piros! Ó mondd, milyen a vágyunk, Pajtás? Milyen a legforróbb sóhajtás? Piros! Világok karja egymásba ér . . . Pajtásom! milyen szinü a vér? Piros! Testvér, láttál tengert hajnal hasadtán? Minden habocska más-más szint mutat: piros, zöld, kék, szint, ében is akad tán és mégis mind, mind ugyanaz a tenger, melyen hajók szelnek jövős utat. Testvér, az Ember-óceán vizében is minden vízcsepp más-más szint mutat: Ábel kék, Dávid bíbor, Judás ében és mégis mindig ugyanaz a Tenger s hátán nagy eszmék szelnek szent utat. Ha gyűlölünk: másban önmagunkat gyűlöljük, mert egy-test-egy-vér vagyunk! Bejártam a jelent s a messzi múltat, néztem haldoklók megtörő szemébe s egy volt porból vett szivünk és agyunk. Láttam, ki mindig ember-szivet vágóit, láttam fiától átdöfött anyát, akasztófán sötét embervirágot, őrült nőt fojtogatva csecsemőjét és bosszúból felgyújtott kis tanyát* Láttam apácát rothadó ragályos betegeket mosdatni Krisztusért s mig kint zenélt a karneválos város, ő mosolyogva halt meg liliomként a túlvilágon várva égi bért. Keresztény filmen láttam vad zsidókat amint verték Jézust vérlázitón; — zsidók filmjén az inkvizíciónak máglyáin égtek a zsidók s a nézők közt düh tombolt keresztényen, zsidón. Testvér, én mindent láttam s megbocsátok! Szánjuk, kit árnyékként a bűn követ, mert testvérünk ő s átka közös átok! Magyar testvérek, germánok, szlovákok, csak ki nem ember: vethet ránk követ! Minden emberben önmagad szeressed: közös nagy Tenger csöppjei vagyunk. Ha arcod eddig vad dühtől vereslett, csontos ököllel verd bűnbánó melled, hiába, Testvér, emberek vagyunk!! Csillagok. Ott fenn, ahova sóhajtást, meg kérést küldünk a nehéz órák átka alatt, a látásunkat apró, ragyogó pontok állítják meg, hogy nincs tovább! Ezek a pontok a csillagok. A hold nem jött még fel és gúnyosan yi- gyorgó sarlóiéval nem aratja le idő előtt a felröppenő gondolatok kalászát, én felmegyek a csendes éjszakában a csillagok közé. Derengő fényükön gyerekmesék mosolygós áldása siklik vissza, hozzám, hogy kis angyalok könyökölnek ott az ég peremén. Nagy tudósok nehéz könyveket írtak róluk, hogy milyen messze vannak, mi lehet rajtuk, mi az anyaguk, van, ami olyan messze kereng tőlünk, hogy négyszáz évig szalad a fény, ameddig elér a mi szemünkbe. Nézem a csillagokat és talán nem is azt nézem, amelyiket látoftí, mert az, talán még valamelyik ősöm idejében elperdült a helyéről és nekem már csak a régen elindult fénye jutott. Mindegy. Most elérhetetlen, nagyszerű vággyal feléjük rohanok és igy szép ez, mert minden vágy csak addig szép, ameddig elérhetetlen. Úgy érzem, mintha egy szivárvány ívelne föl a végtelen boltozatra és én egy sugáron át, közéjük felszaladnék. A csillagokon uj világot alkotok. Ledobom a régi köntöst, ragyogó, sohasem látott szinü sugarakból hosszú palástot fonok és dús marokkal hintem el az álmodott áldásokat. Ott nincsen árnyék, nem kerengünk bolond iramban egy nap körül, megbékélten, hajnalosan világit talpunk alatt a föld és nagyokat kacagunk, ha a ragyogó ezüstport felmarkoljuk, felhajitjuk és hosszú, hullámzó, szikrázó csóvával hull a bodros felhők koronái közé. Nincsen idő, csak kedvünk mutatja, hogy az Örök egyre változik, hol dalolunk, hol kacagunk, ugrándozunk, végiggurulunk a hegyoldal bársonyán. Kezek, ha találkoznak, őszintén, igazán kulcsolódnak össze, mint ahogy nálunk megöleli a fák gyökere a földet és a barátság néma békéje beragyogja a homlokokat. A csillagföldbe nem ütünk köböl éket, hogy eddig az enyém, innen a tied, ott nem marják egymás határán véresrongyosra egymást, hogy egy lépéssel tovább is békét találjanak. Ott nem faljuk egymást se ember, se állatok, mert mindnyájan csak lények vagyunk, keserű könny helyett, szerető, boldog kacagás minden kincsünk. Most leszaladt egy apró csillag, siető, tündöklő ivével messziről talán valami üdvözletét hozott, utána bámulok hosszan, merőn és úgy fáj, hogy a tündöklő Írást elolvasni nem tudom. Talán mások is vágynak, mások is nézik esténként a sok csillagot és bús szemekben talán máshol is visszatükrözik a fényük a szomorú köny- nyeken, hogy a messzi országot cak megálmodni tudjuk. A házak mögül lassan kapaszkodik a rózsaszín köd felfelé, az utcák mélyén csör- renve ásít a hajnal, a csillagok remegve, szemérmesen eloltják hívogató mécsesüket, én visszahullok a föld könnyektől harmatos rögére. És minden éjszaka csábitón csillantja meg előttem elérhetetlen kincseit. Strelisky József. A pünkösdi ünnepekre kellemes hangulatot és nyugodalmas ünneplést kíván a lap minden olvasójának és jóemberének a P. M. H. szerkesztősége és kiadóhivatala. — (A prágai meteorológiai intézet jelentése.) Idöjóslás: Meglehetősen hűvös időjárás várható. * — (Masarykné temetése és a lanai lelkész.) A Pravo Lidu nyomán hírt adtunk azokról a komplikációkról, amelyek a köztársasági elnök feleségének temetése körül voltak. A közlemény kapcsán Miasaryk János levelet intézett a P. L. szerkesztőségéihez, amelyben kijelenti, hogy a lanai lelkész a legnagyobb udvariassággal és szívességgel tett eleget a család ama kivánságá- rtaik, hogy az elhunytat a latnai temetőbe temessék. A lelkész fáradozását a család külön meg is köszönte. — (Kordács érsek a püspöki kar római útjáról.) A katlikus charité tegnapi munkácsi ülésén Kordács prágai érsek beszámolt római útjáról. Az érsek hangsúlyozottan mondotta, azt, hogy a pápa a cseh-szlovák állapotokról pontosan van tájékoztatva, úgy hogy az érsek semmi újat sem közölhetet vele. — (A karlsbadi sakkverseny végső eredménye.- Karlsbadból jelenti tudósítónk: A karlsbadi sakkverseny végső állása a következő: Maróczy. Aljechin és Bogoljubov között az első, második és harmadik dijat megosztották. Negyedik és ötödik Grünfeld és Réti 10 és fél győzelemmel. Hatodik és hetedik Niemzovics és Treybal 10 győzelemmel. Nyolcadik Yates. Kilencedik Teichman. A dijat nem nyert mesterek versenyét Tartako- wer nyerte 8 és fél győzelemmel. — ÍA tavalyi prágai népszövetségi kongresszus még mindig kísért.) Az államtudományi társaság tegnap este nagy gyűlést tartott. A gyűlésen Mares tanár a népszövetségi ligáik uniójának tavalyi prágai gyűléséről számolt be és Visszautas itatta mindiazdkiat a támadásokat, amelyek az álllamtudomáinyi társaságot érték. Ezután Bna- bec szenátor számolt be az egyetemi bíróság zürichi tárgyalásairól A szokásos fonmaJliitások elintézésié után választásra került a sor. Elnökül ismét Maros professzort választották meg. Káp- nasa tanár alelnöki helyét Mwa tanárral töltötték be. Á*z ülés lefolyása telesen szürke volt, mivel a várt ellenzék nem jelent meg. — (Róma Petőfi ünneplésére készül.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Az In- stitutioper L‘Europa Őrien tóle egyesület, amely folyóiratának legújabb számában csupa Petőfire vonatkozó közleményt hozott, számos előkelő tényező bevonásával a római egyetem dísztermében Petőfi-ünnepélyt készit elő, amelynek szónokául Berzeviczy Albertat, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét kérték föl, aki a tisztséget elvállalta. Az ünnepséget, amelyet a római magyar történeti intézet fölavatásával kötnek össze, szeptember végén tartják meg. — Ucddcn ;iom tógád s vasutügyi miniszter.) hiyata'.osjn kö/bk: Sramék vasút ügyi miniszter májú . 22-én nem fogad. — (Miért küldtek vissza a vizűm nélküli utasokat a magyar határrendörségek.) Pozsonyból jelenti tudósítónk: Pénteken a magyar hatóságok több cseh-szlovákiai utast visszaküldték, akik viizum nélkül lépték át a határt, hogy a vásárigazolvány alapján a budapesti árumintavásáron résztvegyenek és ott utólag féláru vízumot szerezzenek. Mint a kereskedelmi- és iparkamarában értesülünk, ennek oka az, hogy a vásárigazolvánnyal való vizumnélkül'i határátlépés csak arra jogosít, hogy hajón, vagy közvetlen vasúti vonalon lehet csak Budapestre menni, vagyis például Győrön át, ahol meg kell szakítani az utat, nem lehet, Párkányon át azonban akadály nélkül átengedik vizűm nélkül az utasokat feltéve, ha a tiz koronás vásárigazolvánnyal rendelkeznek. — (A német császár felesége visszatér Doornba.) Hágából jelenti a Havas-ügynökség: Hermina hercegnőnek, a volt német császár feleségének Doornba viailó visszatérését holnapra várják. — (Bellay ur fülét sérti a magyar beszéd.) Pozsonyi tudósítónk inja: Bellay József, Temesvár város volt magyar kiüLtor- tanácsmoka, Trencsén kósőlbbi zsupánja, most tudvalévőéin Pozsony város állami főjegyzője, alkat miniszteri tanácsosi rangra emelt a demokratikus köztársasáig kormánya. Bellay, a voltt kulturtanácsos, most úgy táncol persze, ahogy uij gazdái fütyülnek. Valamikor nem engedte be Temesvárra a német könyveket, féltvén tőlük a magyar kultúrát, Tremaséimben pedig nem engedte meg a magyar beszédet, amely még ma is nagyon bánthatja miniszteri tanácsosi fülét. Példa rá a következő eset: Csütörtökön a Foch marsall városházi fogadtatására ő is kivonult huszárosán kiférni peckes bajuszával, cilinderével és várakozó álláspontra helyezkedett a kapu előtt, ahol a régi világból való selyem Bocskay-mértékbe bujtatva dideregtek a városi szolgák. Bellay ur láthatólag nem nagyon örült, hogy a zsiüóros atti- láík között kell fel-alá sétálnia, amelyek az ő régi-régi temesvári kuruckodásaira emlékeztethették . Egyszerre csak megüti fülét a magyar beszéd. Ezri képviselőtestületi tag (aki mellesleg szlovák) magyarul diskurált egy magyar újságíróval. Bellay, aki a magyar újságírót nem ismeri, de a 'képviselő- testületi tagot természetesen igen, utóbbi felé fordult és szinte nehieztélően mondta neki szlovákul: ..Csodálkozom, hogy ön magyarul beszél itt“... — „Na és a tanácsos ur nem tud magyarul?" kockáztatta meg a kérdést a képviselőtestületi tag. — „Igen, igen, tudtam, de mér öt éve nem beszélem ezt a nyelvet"... — volt a válasz. Tabló. A miniszteri tanáosos ur, a volt magyar kulturtamácsos elefejti, hogy családja körében másként sem l beszélhet, mint — magyarul. (X.) ftciSiagtalrtto Magyarország megkapja a negyvenmilliós kiskólesönt? Prága, május 19. A Prager Abendzei- tung a bécsi Stunde nyomán közli azt a hirt, hogy Bethlennek sikerült az úgynevezett kiskölcsönt biztosítani. i©©©©©©©©©®©©®®©©©©©ö©fööQÖ®G8©©ö A budapesti XIV. árummtavásár megnyitása. Budapest, május 18. (Budapesti szerkesztőségünk teteíonjelemtése). A budapesti XIV. áruminta vásár ünnepélyes megnyitása ma délelőtt tizenegy órakor volt a városligeti Iparcsarnok- ban. Az árumíntavásár impozáns dokumentuma a magyar ipar életképességének. A megnyitáson nagy számban jelentek meg a gazdasági és a társadalmi élet előkelőségei. A kormányt Valkó Lajos kereskedelmi miniszter, a fővárost Sipőc Jenő polgármester képviselte. Sok látogatója volt a vásárnak az utódállamok magyarsága részéről is. így a nagyváradi és kolozsvári kereskedők száztagú küldöttséggel vettek részt a kiállításon és a külföldi kereskedői érdekeltségek is erősen képviseltették magukat. A megnyitáson megjelentek a newyorki, a bukaresti kereskedelmi kamarák képviselői és sok olasz meg francia kereskedő. A cseh-szlovák kereskedelmi minisztériumot Pospi- sil Ferenc és Helversen Frigyes kereskedelmi attasék képviselték. Horthy Miklós kormányzó pontban tizenegy órakor jelent meg, hogy a mintavásárt ünnepélyesen megnyissa. Az üdvözlésre igy válaszolt: — Örömmel értesültem az áruminta vásár nagyarányú fejlődését dokumentáló statisztikai adatokról, melyeket állandóan a legnagyobb figyelemmel kísérek. Jól esik látnom, hogy a gazdasági érdekeltségek is belátják az áirumintavásá- rok fontosságát és önzetlenül, karöltve dolgoznak azok fejlesztésén. Meg vagyok győződve arról, hogy a következő árumintavásár még fokozottabb bizonyítéka lesz nemcsak a magyar ipar munkaképességének. hanem a magyar nép mun- kaakaratáinak is. A kormányzó ezután az árumintavásárt megnyitotta. síe9®©©©®©©©ö©e©öö©©ö9«©®©«©3®©©0 a nattjzsuparendszer csiííje. Pozsony, május 19. (Saját tudósítónk jelentése.) Kállay miniszter ma reggel Szlovenszkó keleti és déli részébe utazik, ahol egy hetet szándékozik tölteni. A miniszter utazásának az a célja, hogy ellenőrizze az uj megyei rendszer működését. Kállay ellátogat a megyei, járási, községi és városi hivatalokba, ahol a hivatalok működéséről és a hivatalnokok személyi kérdéseiről fog inoraiálódni. Ezenkivül világos képet akar magának alkotni a vidék gazdasági és kulturális képéről A minisztert utján Halla dr. miniszteri titkár kiséri. A miniszter utazása azzal áll összefüggésbe, hogy a nagymegyei rendszer ellen való ellenszenv egyre fokozódik, úgy hogy Kál- laynak is gyakori támadásokban van része. A Slovenski Dennik tudósítója beszélgetést folytatott Kállay miniszterrel és kérdést intézett hozzá Szlovenszkó uj megyebeosztásáról, amelyről olyan hírek terjedtek el, hogy. nem vált be. A miniszter válaszában kijelentette, hogy az uj rend bevezetése óta olyan rövid idő telt el, hogy semmi körülmények között sem fehet ítéletet mondani. A megye- rendszer ellen felmerült kifogások — a miniszter szerint — nem származnak mértékadó helyről. — (öngyilkos vizsgálati fogoly.) Pozsonyiból jelenti tudósítónk: A pozsonyi rokkant telepen volt pénztáros Jenicsek József csehországi ffatalem- ber. Milliók fordultak meg a huszonháromé vés pénz tárnok kezén és a roklkiantihiivatali áh apó tóikra jellemző: éveikig nem tortoitiaík rovati csokist, így fordulhatott elő, hogy Jeniosek hnizamosiArb időn át egy mililió koronát meghtaliadó összeget sikkasztott és hogy bűmét leplezze, rablást színlelve a hivataliban leüttette magát egy cbiikos- t ársávul: Wemgard Vük nos m'agánhivata lm okkal. Egy év telt el immár azóta, a (kiét jómedár vizsgálati fogságban van. Jenicsek a foglházirodán kapott beosztást, a vizsgáltat még mindig folyik és a végtelenbe nyúlik. Barátja, a Weingaad, úgy látszik, nincs olyan kiváltságos helyzetben a fogházban, ment csütörtökön egy aiz ágya szélén kiélés'tett fogházbeli pléhlkfésseil öngyilkosságot kísérelt meg: a hasaiba szúrt, ám veszedelmes sebet nemi ejtett magán. A fogházi orvos bekötözte enyhe sérülését és a maródi szobán hagyta. Ez a’ második öngyilkos kísérlete Weihgiairduaik, akii a letartóztatása alkalmával a rendőr! cellában fölvágta az ereit, de szintén csak enyhébb sérülést szenvedett. — (A földbirtokreíorm és a nemzetközi munkahivatal.) A Ceskoslovenské Noviny „A földbirtokreform nemzetközi fórum előtt" cimmel hosszabb cikket közöl a csch-szlo- vák nagybirtokok tisztviselői és alkalmazottai akciójáról, amelyet a népszövetség nemzetközi niunkahivárfalánál indítottak meg a földbirtokrefornitürvény megváltoztatása érdekében. Piros pünkösd. Irta: Merényi Gyula.
