Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)
1923-04-15 / 86. (239.) szám
43. VWÚGZTMAfrfAltfflRmh Vasárnap, április 15. __ Emlékezzünk régiekről. Körmöcbánya, április 14. A Prágai Magyar Hírlap húsvéti számában Hoitsy Pál ezzel a címmel két régi jó barátomról, sőt rokonomról, mint trónjelöltekről érdekes és mulattató részleteket közölt. Mivel az utóbbi években egyebet sem teszek, mint a múltban búvárkodom, a valóságot földerítem és ha lehet közzéteszem, előadom néhány észrevételemet hajdani képviselőtársam visszaemlékezéséről. A két trónpretendens egyike, Zichy Jenő gróf, akkoriban velem is közölte, az ő „bolgár ügyét4*. Régen volt, a részletek elhomályosultak azóta, csak arra emlékszem, hogy az ismert bolgár politikus, Stojlov neve is szerepelt az elbeszélésében. Az ügyet Zichy Jenőnek az a nyilatkozata döntötte el, hogy ő haszonélvezője egy nagy családi hitbizo- mánynak, mivel azonban ennek a hitbizo- mánynak előfeltétele a katolikus egyházhoz való tartozás, azt kockára nem teszi és nem hiszi, hogy a bolgár korona pótolni tudná ezért a hitbizományárt. Az epizódról ennyit jegyeztem meg magamnak. Barátunkat, a néhai ipargrófot mindenfelé ismerik. Népszerű volt a Balkán-országokban, főleg azóta, hogy egy iparterjesztő misszióban — vagy minek nevezzem •— beutazta a balkáni államokat. Utazása közben Bukarestbe is elkerült, ahol néhai Karol király is meghívta. Előre kell bocsátanom, hogy nekünk: Zichy Jenőnek és nekem, közös nénénk volt Drezdában, gróf Rhedern Henrikné, a porosz követ neje. A lipcsei egyetemről, ahol akkoriban tanultam, gyakran szaladtam át a három óra távolságra fekvő Drezdába, ahol meleg rokoni szeretettel fogadtak. Bevezettek a társaságba és bemutattak az udvarnál. Gyakori vendég voltam az. azóta már nem létező Mocsinszky-palotában is. Amikor elhagytam Lipcsét, helyemet csakhamar pótolta Zichy Jenő, aki a tharandi erdészeti akadémiára iratkozott be és szabad idejét Drezdában töltött porosz nagybátyánk vendégszerető házánál, ahol a követség tagjai is gyakran részt vettek a családi ebédeken. Zichy Jenő itt ismerkedett meg Hohenzol- lern-Siegmaringen Károly herceggel, aki Drezdában volt porosz követség! attasé. Múltak az évek. Zichy Jenő megjelent a bukareszti királyi palotában. A király, miután részletesen beszélgetett vele magas missziójának fontosságáról és a hivatalos párbeszéd véget ért, bizalmasan megkérdezte vendégétől: „Régen volt, hogy én egy Zichy-gróffal egy házban laktam. Nem mondhatná meg, hogy hová lett s él-e még?“ Zichy Jenő erre fölkiáltott: „Hisz az én vagyok4*. Erre a király még hízelgőbb szavakkal illette és gratulált neki, hogy tevékenységével ily nagy hírnévre tett szert. Zichy Jenő a gratulációkat igy köszönte meg: „Felség sem panaszkodhatik, akkor hadnagy volt, ma pedig király!44 Aki Zichy Jenőt ismerte, ezen jót fog mulatni, mert e szavak valóban visszatükröztetik egyéniségét. De térjünk át a másik trónjelöltre. Helyesen mondja Hoitsy barátom, hogy ő a nagy Hunyady névnek varázsa alatt állott és e téves eszméjétől nem tudott megszabadulni. Akit érdekel, könnyen megtudhatja, hogy honnan származtak a Hunyady grófok, Kiskrstyenén még ma is láthatók azok a szerény épületek, amelyek a Hunyadyaké voltak. Ott van a kripta, ott az anyakönyv, semmi homályos tradíció, merő pozitív adat. Majthényi László püspök, aki a budai káptalan nyitravölgyi birtokait haszonélvezte, oda- küldte gazdatisztiát, Nagy Andrást, — a család ősét — és szolgálatait úgy jutalmazta meg, hogy megszerezte neki Rudolf királytól a nemességet az elönévvel együtt. Ennek az első ősnek fiai szerző emberek voltak. Maga Nagy András, mint újdonsült nemes, az ősrégi Viszocsányi családból nősült és innen bizony nem kaphatott nagy hozományt. Más nejéről nem tudunk. Az ökörkereskedő leányáról, akit Hoitsy Pál említ, a generógus bizony nem tud semmit. Az ősanyák között más gazdag nem is akad, mint Apponyi Zsuzsanna, aki mint Majthényi Farkas özvegye ment férjhez Hunyady Lászlóhoz és Hunyady Antal báró neje: Mattyasovszky Borba nyady Antal báró neje: Mattyasovszky Borbála,aki talán a gazdag nyitrai püspöktől örökölhetett. A családban azonban sok szorgalmas és törekvő férfi volt, közöttük hat alispán, azután alnádor és királyi személynök. Ezek gyűjtötték a vagyont. Hoitsy Pál a gazdag anyák között említi László gróf anyját is, aki Lébény-Szent-Miklóssy Károly kamar.acl- nöknek volt a leánya. A család tényleg nagy vagyont szerzett és mikor László gróf remek szép nővére Obrenovics Mihályhoz (nem pedig Miloslioz) ment férjhez, László gróf újra a veszedelmes Ilunyudy-mondakör befolyása alá került, amely — úgy látszik — már a régi nemzedékeken is erőt vett. Mikor a család mágnási rangra emelkedett, a kibővített címerben már gyűrűt tartó hollót látunk a szivpajzsban. László gróf gyakran megfordult Belgrádban, ahol nővére, a szép Júlia fejedelemnő székelt és téves eszméjét a rokoni kötelék csak táplálta. Én is jelen voltam AJLsópélen, mikor bolgár híveivel a legsűrűbben levelezett és sürgönyöket váltott. Nem kevés pénzébe kerülhetett ez a fényűzés. Mi, akik elfogulatlan barátai voltunk, egy percig sem bíztunk az eredményben, de szólni nem Zágráb, április 13. Ezrekre menő újság, hetilap, folyóirat, szemle és egyéb a „sajtó44 elnevezése alá tartozó nyomtatvány jelenik meg az S. H. S. királyságban, amelyeknek ezek szerint hatalmas és fejlett kulturéletének kellene lennie. Amikor a laikus külföldi meglátja a belgrádi, zágrábi, ljubljanai és más nagyvárosi hatalmas lepedőujságokat, amelyeket angol és francia tipográfiái módszerek szerint állítanak elő, szentül abban a hitben van, hogy ezek az imponáló megelenésü jugoszláviai lapok nem csupán kiállításban, hanem belső tartalom, tehát irodalmi és zsurnalisztikái érték tekintetében is megegyeznek a nyugati, nagy lepedöujságokkal. És innen van az, hogy a lapok terjedelme és kiállítása következtében a kultúra fejlettségének bizonyos magas fokára következtet. Aki azonban olvasni tudja és meg is érti ezeket az óriási papirosabroszokat, az csodálkozva és kiábrándulva mereng el azon a furcsaságon, hogy naiv, kezdetleges és ütsz éli hangú újságírást talál az előkelő nyugateurópai külső mögött. A komoly, tanító cikekk helyett pedig üres politikai szalma- cséplést. És igy nem annyira kuíturfejlettség- gel, hanem legfeljebb Potemkin-látszattal esett találkozása. A jugoszláviai nagy lapok ugyanis, elsősorban (és majdnem kizárólag) a belgrádiak, ma még annyira nivótlanok, annyira naiv és kezdetleges, vidékies stilusu újságok, hogy nagyon kevéssé alkalmasak a magasabb szellemi kultúra terjesztésére. Nem is teszik ezt, mert nem is akarják. Náluk a kultúra abban nyilvánul, hogy francia, vagy angol tömegregényeket hoznak folytatásonként, a lap egész terjedelmét pedig teljesen lefoglalja a — politika, amely itt jobban kenyere és főfoglalkozása az embereknek, mint az állítólagos született politikusok, a magyarok hazájában. A politika azután el is fajul itt s hamarosan átsikilik a személyeskedés terére, ahol sem szókincset, sem keresztvizet nem kiméivé, tálalják ki még a vezetőpolitikusok is az egymás legintimebb és legbelsőbb családi dolgait. Megállapítható, hogy a belgrádi sajtó ma még gyermekcipőkben tapog. Cikkeik mindenkor kezdetlegesek, pongyolák, kedélyes- kedők és novótlanok, híján annak a fejlett zsurnalisztikái és stiluskészségnek, amelyet a magyar és a francia újságírás a művészetig fejlesztett ki. Színes Írásokról, novellaszerü riportokról, amelyekben oly gazdag pl. a magyar sajtó, a belgrádi napilapokban szó sincsen, legfeljebb a politikai csipkelődésekig és viccelődésekig mennek el, hogy valamit engedjenek abból a száraz komolyságból, amely ezeket a naponta megjelenő politikai pamfleteket jellemzi. Tipográfiailag viszont a belgrádi napilapok messze felülmúlják bármelyik budapesti, vagy zágrábi, sőt bécsi és berlini lapokat is. így első helyen említendő ezek között a Vreme cimü uj napilap, amely naponta 6— 8 órási oldalon jelenik meg, illusztrációkkal, klisékkel, színes nyomással stb. A Vreme saját fotográfus-osztállyal, cinkográfiával, rajzoló-gárdával, sőt szikratáviró-állomások- kal is rendelkezik. A belgrádi lapokkal éles ellentétben állanak a horvát főváros lapjai. Ezekben meglátszik, hogy újságíróik a toll budapesti és bécsi iskoláiban nőttek föl. Alapos gonddal megszerkesztett, élénk és tartalmas újságok ezek, a folyóiratok pedig, amelyek Zágrábban jelennek meg, oly tartalmasak és szépek, hogy bármelyik nyugateurópai fővárosban is megjelenhetnének. A horvát nemzet kulturális vezetőszérepre való természetes hajlamát és rátermettségét jelenti ez, egyben azonban azt a jelentékeny lélekbeli különbség get is, amely a horvát és a szerb haladottság között található. Politikai pártállások szempontjából nagyon érdekes ezt a jó pár tucat jugoszláviai napilapot szemtigyre venni, hogy ezzel megvolt tanácsos. Ami pedig az udvartartását illeti, való, hogy a tágas előszobában, ahonnan „enfilade 44 vezetett a fogadó szobájába, több magyarruhás csatlós és inas állott. De mivel akkor nyár volt,'a csatlósok „petite te- nue d‘été“-ben voltak, azaz magyar zsi- nóros mellényben, borjuszáju ingujjakkal, földig érő bő gatyában, mindannyian mezítláb. Akkoriban tehát sem sarkantyú nem pengett, sem kard nem villogott a kastélyban. Annyi azonban tény, hogy Hunyadi László minden furcsasága mellett is kedves, jó barát volt. Szerémi. ismerjük az egyes pártoknak azt az erőviszonyát, amelyet a rendelkezésükre álló sajtó képvisel. Belgrádnak Összesen tizennégy napilapja van. Ezek: a Politika, Vreme, Tribuna, Pre- porod, Balkan, Radikal, Epoha, Cicva- ricsev, Beogradski Dnevnik, Pravda, Demokratia Novosti Republika, Szamo- uprava és Növi List. Szépirodalmi lapok: a Misao (Lélek), aktivista folyóirat: Nova Evropa, Illustrovani List. Politikai pártállás tekintetében a belgrádi lapok képe igy alakul: a radikálispárté (Pasics kormánypártja) a Aribuna, a Szamo- uprava (önkormányzat) és a Vreme; a Pro- tics-árnyalatu radikálisoké a Radikal, a nagyszerbeké pedig a Balkan. — A demokraták hivatalos pártközlönye a Demokratija, a Pri- bicsevics-frakció lapja a Növi List és a Cic- varicsev Dnevnik, a Davidovics-frakció lapja pedig a Politka és a Pravda. Demokrata lap az Epoha is, amely a szamosztalácsok (egy régebbi, most fölujitott függetlenpárt) lapja. A túlzó nacionalisták (Orjuna) lapja a Pre- porod (Újjászületés), mig a Novosti a földmi- vespárté. A független munkáspárt (kommunisták) napilapja a Radnik, nemrégiben hetilappá zsugorodott össze. Se szeri, se száma a vidéki nacionalista orgánumoknak, amelyek többnyire hetilapok. A nevezetesebbek ezek közül a következők: A Pobeda (Spalatóban), a Princip (Szabadkán), a Vidovdán (Újvidéken), a Buducsnost (Eszéken), a Szocsa (Szebenikóban), a Pred- sztrazsa (Versecen) és az Orjuna (Ljubljanában). Nacionalista-hajlamos lapok a Pokret Zágrábban, a Prepojod Belgrádban és a Jug Eszéken. Viszont nacionalista-ellenes lapok is vannak, amelyeket a fascisták siettek in- dekszre helyezni és bojkottálni. Ezek a kővetkezők: a Hrvat Zágrábban, a Hrvatski List Eszéken, a horvát földimvespárti Hrvat- ska Sloga és a Nasa Pravda Szerajevóban, a Balkan és a Velika Srbija Belgrádban. A belgrádi és a nacionalista lapok mind cirill betűkkel jelennek meg. Zágrábban csak hét napilap van, valószínűleg azért, mert a vidéken több városban is van erős és nívós horvát napilap. A hét lap közül hat horvát nyelvű, egy pedig német (Zagraber Tagblatt). A horvát lapok közül a szeparációs törekvések híveié, vagyis a horvát blokké három lap: az Obzor, a Hrvat és a Jutarnji List. A demokratáké a Novosti és a Rijecs, a Slobodna Tribuna pedig a kon- gresszisták (a horvát intellektuelek) lapja. A horvát biok ezenkívül a vidéken egész sereg napi- és hetilappal rendelkezik, amelyek egyik-másika szinte fővárosias nivóju (Hrvatské List, Eszék). A horvátországi lapok kivétel nélkül latin betűkkel jelennek meg, kivéve a szerb nacionalisták és a radikálispárt itt-ott megjelenő, kormánypénzzel agyontámogatott lapjait, amelyeket azonban horvát ember nem vesz a kezébe. Horvát szépirodalmi lapok: a zágrábi Zenit, az aktivista-zenitista uj művészeti folyóirat, amelynek iránya: Európa balkánizá- ciója (!). Hatalmas folyóirat a Dóm istvijet, valamint a pompás Savremenik. Az Illust- rovani List képes heti riportlap. Ljubljana napilapjai közül említésre érdemes a Slovanec, a mely a Korosec-párt (szlovén-klerikálisok) lapja, a demokrata Jutro és a Slovenski Narod, amely a nemzeti szocialisták lapja. Mind a három lap türelmetlen magyarfaló. Bosznia legkomolyabb és legtekintélyesebb lapja a szarajevói Vecserna Posta, amely a horvát biok orgánuma. Eddig az államalkotó faj lapjairól számoltunk be. Meg kellene azonban emlékeznünk a kisebbségek lapjairól is, hogy teljes legyen a kép. A németség, amely az S. H. S. királyságban nem él egy kompakt tömegben, hanem több vidéken szóródott szét, négy nagy napilapot tart fönn. Ezek: a zágrábi Zagraber Tagblatt, az eszéki Die Drau (mindkettő politikától független irányú, merkantilista érdekeket védő lap); az újvidéki Deutsches Volks- blatt és a maribori Marburger Zeitung. Tartalom, szerkesztés és nivó tekintetében egyaránt jobb lapok, amelyeknek példányszáma előnyösen igazolja a jugoszláviai németség összetartását. Apatinban, Zsombolyán, Ver- bászon és Nagykikindán vannak még ezenkívül kisebb német lapok. A jugoszláviai magyar sajtó külön cikket érdemelne, mert szinte a tolira tolul az a szomorúság, hogy a közel milliónyi magyar tömeg alig tartja el azt az öt magyarnyelvű napilapot, amely ma Jugoszláviában megjelenik. A legnagyobb és legerősebb, a budapesti lapok nívójára emelkedett napilapok a szabadkai Hirlap és a Bácsmegyei Napló, mindkettő liberális irányú, előbbi a ksebbségi érdekekért becsületesen és elszántan küzdő lap, az utóbbi inkább merkantilista körök újságja. Az újvidéki Délbácska a keresztény irányzat orgánuma, az ugyanott megjelenő Vajdaság merkantilista körök lapja. A nagy- becskereki Torontál becsületes irányú magyar lap. A Hirlap és a Délbáóska szerkesztőségét, illetve nyomdáját a fascisták már több izben is megtámadták és megrongálták. Néhány sorban szólni kell a magyar sajtónak azokról az orgánumairól is, amelyek beszüntették megjelenésüket, mert speciális magyar nemtörődömséggel állunk szemben, amely a halálukat okozta és amely minden magyar irodalmi és művészeti törekvésnek szomorú sírja Jugoszláviában. Nemrég szűnt meg a tizenhatesztendős múltú, intranzigens Bácskai Napló és • az újvidéki Hétfői Újság, valamint a becskereki Fáklya szépirodalmi folyóirat. A megszűnés oka: a magyarság részvétlensége. Ugyancsak nemrégen szűnt meg az eszéki Magyar Újság is, amelyet egy Ormai (Ornstein) József nevű fiumei emigráns szerkesztett és adott ki. Ez a lap túlzó és kritikában, megalkuvó szerbbarátságával keltett közundort, valamint annak az eszmének propagálásával „hogy Szent István koronája a legalkalmasabb helyen — Károlyi Mihály fején lenne44. A jugoszláviai sajtó erőviszonyait kiálli- tásbeli fejlettség és .példányszám tekintetében röviden igy lehet kifejezni: 1. a belgrádi radikális lapok; 2. a demokraták lapjai; 3. az Orjuna sajtója. Horvátország lapjai, valamint a vajdasági magyar sajtó azonban jóval fölötte állanak — ha anyagiakban nem is, zsurnalisztikái érték tekintetében egészen biztosan — az egész szerb sajtónak, amelyet némelyik példányszámban sein hagy maga fölött győzedelmeskedni. GOOOQG9QGQQQOGQQQ8QGGGGÖQ©QG©Q®Q A hassal Kereskedelmi Kamara » megalakulása. Kásás, április 14. (Saját tudósitónktól.) A kassai kereskedelmi és iparkamara a kormány képviselőjének jelenlétében ma tartotta alakuló közgyűlését. A kormány képviselője fölolvasta a kamara kinevezett tagjainak névsorát és üdvözölte annak uj elnökségét, Kunc Václia- vot, az Uverna Banka kassai intézetének igazgatóját, Jacobs Ernő gyárost és Kustra kereskedőt. Az uj elnök vázolta a>z uj elnökség működési programját, amely a többi között felöleli a szomszéd államokkal való telefonösszeköttetés szorgalmazását. Burda, a kormány képviselője foglalkozott a gazdasági válsággal, a vámok és vasúti tarifák egységesítésével, a vasutak főnökségeinek központosításával, a tervezett ipartörvény- nyel és.a házalással és a keletszlovenszkói kereskedelem fejlesztésének szükségességét hangoztatta. Sípos dr. kamarai titkár köszönetét mondott a régi vezetőségnek és üdvözölte az uj vezetőséget. Ökrös bizottsági tag megköszönte kinevezését, de tiltakozott annak formája ellen. Sípos a belső ügyek referálása után a gazdasági válsággal foglalkozott. Az iparfejlesztési kuratóriumba beválasztották Prandl Gusztávot és Lustoska Dávidot, a vámtanács tagjai sorába Löwen- feldet és Kornint, póttagokul pedig Miinnich Kálmánt és Seidl Jakabot. Elfogadták azt az indítványt, hogy a kamara tiltakozzék az ipari és kereskedelmi testületek egyesítése ellen. A kereskedelmi szakbizottságba beválasztották Schmidt Józsefet, Kabos Edét és Schíirger Endrét a nagykereskedők, Tiskó Szaniszlót, Scholtz Álarcéit és Oelschlager Ferencet pedig a kiskereskedők részéről. A pénzügyi bizottságba beválasztották Gábris, Kernin, Litman és Székely kereskedőket. HusEonegyórás iiles az ango! akóházban, London, április 14. Az alsóház tegnap délután három órától ma délig egyfolytában tartott ülést. A hadsereg és a tengerészet hiteléről tárgyaltak. Az ülés igen izgalmas lefolyású volt, különösen a munkáspárti képviselők fejetettek ki erős ellenzéki akciót. Safttheítivlszonuok Jugoszláviában. A magyar és a horvát sajtó nivósabb a szerbnél. — A közöny pusztít a magyarság- között. — A belgrádi sa;tó gyerekcipőkben jár. — Jugoszláviai szerkesztőségünktől. —
