Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-07 / 79. (232.) szám

Szombat, április 7. ■■■..i.v^w-i<Ki^nr«Mii ,„ .,,,,, ................... amuiuatxna A f rancia és amerikai vasipar versenye Berlin, április 6. (Berlini szerkesztősé­günk jelentése.) Lohausen újjáépítési kor­mánybiztos a mérnökök egyesületének teg­napi ülésén rendkívül érdekes előadást tar­tott. Úgy vélte, hogy a Ruhr-viszály ered­ménye egy francia, vagy amerikai hegemó­nia alatt álló vaströszt kialakulása lesz. A háború előtt Franciaország, Németország és Belgium között kontinentális bányászati tröszt alakult ki. Németország a század ele­jén a vasiparban túlhaladta Amerikát. 1907- ben az amerikai vaströszt elnöke meg akart egyezni a német nagyiparral, de ez a meg­egyezés a németek ellenállásán megtört. Amerikának azért kellett részt vennie a vi­lágháborúban, mert a németek győzelme ese­tén Németország a briey-i és longwy-i vas­bányák megszerzésével kezébe kaparintotta volna a hegemóniát a vasiparban. Most Franciaország lépett Németország helyére és a Ruhrvidék megszállása után annyira ju­tott, hogy megszerezte magának a vesztfáliai kokszot Ezek után fölmerül az a kérdés, hogy a franciák Amerika hozzájárulásával jártak-e el, vagy pedig meg akarták előzni Amerikát. Az amerikaiak az ipari vidék vas- utjait óhajtanák megszerezni, ezért tehát na­gyon veszedelmes volna, ha a német biroda­lom vasutait magánembereknek engednék át, mivel akkor könnyen az amerikai nagytőke befolyása alá kerülhetnének. Lohausen jel­lemzőnek tartja, hogy Stinnes, aki évekkel ezelőtt azzal a tervvel foglalkozott hogy át­vegye a német vasutakat, Rómában az ame­rikai acéltröszt elnökével tárgyalt, aki 1907- ben az említett javaslatot tette. Németorszá­got az a veszély fenyegeti, hogy Franciaor­szágnak és Amerikának érthető versenyéből végre megegyezés utján nagy vaströszt ala­kul ki Németország róvására. Egy francia ipari szaklap a megszállásnál elkövetett hibákról Páris, április 6. A Journée Industrie!le úgy véli, 'hogy a Ruhrakciónak két hátránya van. Egy­felől nélkülözi az egységességet, másfelől pedig a megszálló hatóságoknak nincs elegendő tekinté­lyük. A francia kormánynak orvosolnia kell eze­ket a hibákat és politikáját ama tényékhez keH al­kalmaznia, amelyekkel számolni kell. ilyenek a német kormány bukása és a németországi munka- nélküliség és nyugtalanság fokozódása. Francia erőszak a bankok ellen Berlin, április 6. (Berlini szerkesztősé­günk jelentése.) Dortmundbcl jelentik: A banknegyedet tegnap délután francia kato­nák körülzárták. Nyolc bankban házkuta­tást tartottak. A Birodalmi Bank fiókjánál 250 millió márkát lefoglaltak. A Kereskedel­mi és Hitelbankban két igazgatót és a pénz­tárost letartóztatták. Három uszályhajót lefoglaltak a franciák Berlin, április 6. A Vossische Zeitung Es- senböl keltezett jelentése szerint a franciák az elmúlt éjjel a duisburgi kikötőben három szénné! megrakott uszáiyhajót foglaltak le, amelyek a rheinhauseoi Krupp-gyárnak vol­tak szánva. Ezt a „lefoglalást44 a franciák az­zal okolták meg, hogy a szénadó nem volt megfizetve és azzal fenyegetőznek, hogy blo- kálni fogják a rheinhauseni Krupp-kikötőt, ha a szénadót továbbra sem fogják megfizetni. Az ujzelandi munkások a Ruhr-akció ellen London, április 6. A Times wellingtoni jelentése szerint az ujzelandi munkáspárt elhatározta, hogy kísérletet tesz a brit biro­dalom munkáspártjai konferenciájának egy- behivására. A kongresszus csatlakozott az angol munkáspártnak a Ruhr-akció elleni tiltakozásához. A Knapp-müvek üzemi tanácsának képviselői Gumónál Berlin, április 6. A birodalmi kancellár a lapok jelentése szerint teljesen fölépült és hi­vatalát tegnap újból átvette. Az est folyamán fogadta a Krupp-müvek üzemi tanácsának tegnap Berlinbe érkezett három tagját, akik a birodalmi kancellárnak jelentést tettek a helyzetről. Bombarobbanás Düsseldorf, április 5. (Havas.) A Werden-Ketí- wig-vonalion tguap az Essen-Párísi vonat mozdo­nya alatt bomba explodáít, de kárt nem okozott. Az incidens miatt nyomban büntető intézkedéseket tettek a franciák, még pedig húsz millió márka pénzbüntetésre ítélték a werdeni vasutasokat, har­minc millió m'árka büntetéssel pedig a Ikettwigl vasutasokat sújtották. habourel újságírót ideiglenesen szabadon bocsátották Paris, április 5. (Havas.) Az Intnansigearu közlése szerint a francia kormány tudatta a német kormánnyal, hogy nincsen megelégedve Labourei újságíró ideiglenes szabad ál brah el y ezé s é v el. a Riajnuvidéken retorzióképpen letartóztatott német újságírót csak akkor fogják szabadon bocsátani, amikor Labourelt is véglegesen szabadlábra he­lyezik tí németek. A Bohemia bank elnökének mandátuma Kubicsek cseh agrárius képviselő, amint je­lentettük, a Bohemia bank bukása miatt le­mondott képviselői mandátumáról. A Litíové Noviny arról értesül, hogy Kubicsek lemon­dását visszavonta. A cseh agráriusok klubjá­nak legutolsó ülésén Stanek, volt miniszter, a klub elnöke Kubicsek pártját fogta. Kubi­csek választói pedig egy küldöttséget me­nesztettek Prágába, amely fölszólította a pártot, hogy Kubicsek mandátumát ne boly­gassa. A képviselő Szicíliába utazott, hogy kikérje Svehla miniszterelnök véleményét. A ruszin nyelvkérdés. Az ungvári iskola­ügyi referátus ankétot hivott össze a vitás nyelvkérdés ügyében. A tegnapi ankéton a nagyoroszok nem vettek részt. Az ankéton jelen voltak megegyeztek abban, hogy a népiskoláik tanítási nyelve a ruszinszkói nép nyelve legyen. Az iskolákban a Volosin-féie nyelvtant fogják tanítani. A ruszin nyelvtan­ból a három fő dialektust fogják figyelembe venni, vitás kérdésekben a vrchovinai dialek­tus mérvadó, mert ez a legtisztább. Galícia sorsa is a roszlnszköi politika. Az ukránok napja leáldozóban. — Nem kell a Volosin-szociáldemokrata kormányblokk. — A cseh agrárpárt Kaminszky fejét követeli. Ungvár, április 6. (Saját tudósítónktól.) A prágai kormány­nak Ruszinszkóval szemben gyakorolt poli­tikáját nagyban befolyásolta Galícia sorsa. Ruszinszkóban a forradalom óta igen sok ukrán emigráns telepedett le, akik a lengyel fönhatóság alá került Galíciából menekültek át a határon, hogy itt uj hazát szerezzenek maguknak. Ismeretes az az idő, amikor a ruszin­szkói ruszinok és magyarok iránti bizalmat­lanság arra késztette a prágai kormányt, hogy az ukrán emigránsok segítségével szer­vezze meg a közigazgatást és a tanügyet, mert megfelelő cseh elemekkel nem volt ké­pes a tisztán ruszinlakta vidékeket igazgatni. Az ukránok máról-holnapra államalkotó ele­mekké lettek. A hazájuk fölszabadításáról ábrándozó ukránok hozzáfogtak az ukranizáláshoz. Eb­ben a törekvésükben segítőtársaik akadtak a kormány ukrán irányzatát támogató ősla­kosok között is. Ilyen alapon keletkezett az­tán az az áldatlan politikai harc, amely az egyes ruszin pártok között még ma is folyik. Mikor a prágai kormány belátta azt, hogy Ruszinszkó politikai viszonyait sza­nálni kell, a meglévő ruszin pártokból kor­mánytámogató blokkot törekedett létrehozni, hogy a kormány többségét minden eshető­ségre biztosítsa. A biok nélkül a prágai kor­mány Ruszinszkó politikai életét rendezni nem meri. Az előző kormányok kísérleti nyűiként kezelték Ruszinszkót és ez az elhi­bázott politika Ruszinszkó őslakosságát nem­zetiségi különbség nélkül kilencven százalék­ban ellenzéki érzelművé tette. A különböző kormányblok-alakitási ter­vekről már részletesen megemlékeztünk. El­sőnek lepleztük le aizt a kísérletet is, amelyet a szociáldemokrata párt kormányhü vezetői­ből alakult kupaktanács a Volosin-féle ukrán irányzatú párttal kezdett és amelynek célja egy proletár-klerikális kormánybiok végle­ges kiépítés-e lett volna. E kísérlet azonban beleütközött a szo­ciáldemokraták egv tekintélyes töredékének fölfogásába. E blokkot azonban mégis meg­teremtették volna, ha a manővert keresztül nem húzta volna a külpolitika. Egy szép na­pon kattogni kezdett a távíró és vilávgá rö­pítette a hírt, hogy Galíciát véglegesen Len­gyelországhoz csatolták. Ez a külpolitikai Mr a prágai kormányt befelezett tény elé állította és azonnal hangulatváltozást idé­zett elő. A korraányblok megalakítása végett Prágában Járt kiküldöttek csalódva látták, hogy az ukrán irányzatot képviselő Volo- sinékat nem találják alkalmasnak egy kor­mánybiok megalkotására. A szociáldemok­raták között fölvetődött ellentétek lecsilla­podtak. A szociáldemokrata párt prágai központi tanácsa, noha éppen ruszinszkói exponense kezdeményezte a blokalakitási tervet, fölhívta a ruszinszkói szociáldemok­rata pártot, hogy a Volosin-párttal a pak- tálást végleg szüntesse be. Ezzel kapcsolatban azonban más jelen­ségeket is tapasztalunk, amelyek megerősí­tik azt a hírt, hogy az ukránok államalkotó­elemből ismét emigránsokká degradálódtak vissza és állampolgársági és illetőségi ügyü­ket ma már úgy kezeliC mint az itt született és évtizedek óta itt lakó- magyarokét. A ga­líciai kérdés gordiusi csomójának ilyetén ket- tévágása tehát végét vetette az ukránokkal való kísérletezésnek. Prága most már ismét csak az őslakosságra támaszkodva oldhatja meg Ruszinszkó függő politikai kérdéseit. Ezt bizonyítja a Frankenberger-féle akció is, amelyről mi már jőeleve megállapítottuk, hogy politika! háttérrel bíró tapogatózás gaz­dasági alapon. Hiába igyekszenek a Franken- berger ruszinszkói megbízottai az akció ko­molyságát megvédelmezni, mi ismét csak azon az állásponton vagyunk, hogy ha lesz is Országos Gazdasági Tanács, az a Fran- kenberger-féle recipe szerint nem fog össze­ülni és pedig azért, mert túlságosan liberális ahhoz, hogy a prágai kormány kísérletezni merészeljen vele. Mióta az ukrán irányzatot elejtették, az­óta a prágai kormány nagyobb figyelmet fordít az egyes ruszin pártokra. A kormány föltételei most már any- nyira összezsugorodtak, hogy csak Ka­minszky József dr. személye az ii köző- pont, meri őt magyarbarátsággal vádolják és pártjától e! szeretnék szakítani, hogy így e!sz!geíe!ve, politikailag lehetetlenné te­gyék. A cseh agrárpár inak ez a kísérlete ügyetlen, mert azzal, hogy Kaminszky fejét nyíltan követeli, a Földmüvesszövetség tagjait még jobban a pártvezér személye üöré csoportosítja. Ma tehát úgy áll a politikai helyzet, hogy az ukránok, a mór sorsára jutva, kötelessé­güket befőtték és .most mehetnek. Kamin- szkyt nem fogják tudni a pártéletböl kiközö­sítem, a ruszin ellenzéki biok megmarad és nem ád helyet annak a bizonyos kormány- támogató bioknak, amelyre pedig a prágai kormánynak oly nagy szüksége volna. * I A cseh nemzeti demokraták kiábrándul­tak a nagytnegye-rendszerből. A cseh nem­zeti demokrata párt végrehajtóbizottságának tegnapi ülésén megállapították, hogy a nagy- megye-rendszer bevezetése Szlovenszkón I nem sok reménnyel kecsegtet, mert közleke- ; dési nehézségeket idéz elő és eltekintve a I tisztviselők és épületek hiányától, megdrá- í gitja a közigazgatást. lápjáéin Április. Nyíló barkák, halkan csilingelő hóvirá­gok, illatozó kis ibolyáik, csicsergő madár- dal, a megújhodás, a fakadó élet fel Mm adá­sának álomképe voltál midenkoron: áprilisi Mikor a rövid téli napokon az égboltot bevonta a hófelhők szürke kárpitja és a zor­don szarmátszél pokoli összevisszaságban kavarta a táncoló hópeiyhek tömegét, a pat­togó zsarátnok kisugárzó melege mellett meglapultak a zöldkabátosok is és sokat, so­kat gondoltak rád: április! Előfutárod, a március, elvégzi majdan a nagy takarítást: megtöri a tél kemény jég­páncélját és a hő tömegből kisajtolja a rejtett vizeket. És akkor fegyvertársaiddal beköszön- tesz, te régóta várt, jó fiú: április! Garabonciás diákod, a nyugtáianvérii fel­szél, ismeretlen messzeségből elhozza a nap- sugaras dél illat-foszlányait és fölszikkasztja a visszamaradt vad vizeket. Aztán széthaso­gatod a szürke fel hők á r p ltot és csipkeszéíii, hullámfodros bárányfelhőid végighancuroz- nak a kék égbolton, megfürdetnek az arany napsugárban, amely köntösüket hol pirosra, hol .sárgára, hol meg halványbarnára festi. És forró csókodtól kinyiinak a patak- menti füzeken a selymes barkáik, hivó sza­vadra a rög alól kidugja fehér fejecskéjét az útban levő kikelet első hírnöke, a hóvirág és messze messziről eljönnek a várva-várt kis pajtások, hogy csattogó dallal, csengő nótá­val köszöntsék az uj élet fakultását. A veröfényes délről ide csábítod a feny­vesek titokzatos vendégét: a „bagolyfejü44 szalonkát. A hosszuesőrü enyhe alikonyattal a fák koronái fölött kéjes ringassál egyszer­re csak elölibben, mint a messziről jött sej­telem, a szürkületben tovább száll és ismét ■ ltűnik a földre boruló éj sötétjében. És ezt a csodás képet, tavaszi álmot, beleilleszted a veröfény, a ragyogás és tar­ka színfoltok keretébe. Nem igaz, amit bohó emberek rádfognak, hogy a hóbortosok pártfogója vagy, nem, erdőt járó híveid nem hiszik ezt, mert te hozod: a verőfényt, a ki­keletet ! Lásd, jó április, az érted rajongó va- dászlelkek ilyen meleg álomképet, szőttek rólad, mikor még zúzmara, hó és jég der­mesztetté a földet! És most lépten-nyomou hallom, hogy a bolondok fejedelmének csaptál föl: április! Mert sok minden másként van. mint azt a fehér álom színesre festette! Reggelenként, ha a keleti hegysor éle mögött előbukkan a nap, tekintete rátapad a nagy hegyek ormaira. Uj hó fehérje takar­ja az óriások testét, ott fönt még a tél zsar­nokoskodik. És lejebb, az erdők szivében, jég borítja a fele vény földét, ez is még az ö birodalma. / Csak künn, a dűlőkén és földeken, bar­náink a termőföld, az élet napsugarának me­lege győztes hódítóként nyomul itt elő. A nagy hegyekből föíszáll a zsarnok nyirkos leheleté, ólims párák az égbolton sűrű fátyollá szövődnek, valahol éjszakon nagyra nőnek a kikongó, zord szél sebes szárnyai, a dermedés rettenetes bírókra kél az uj hódítóval, a légkör megtelik őrülten kavargó hópeiyhek sokaságával, egy látha­tatlan jégmarok szorítása alatt csontke méuy- r,e. zsugorodik a rög és a pillanat győztese ráborítja az elmúlás havas szemfedőjét. A harc elcsendesedik, a hópeiyhek vad kavargása eláll, rémes sikoly nem hasítja a levegőt, odafent ritkul a szürke fátyol sűrű­ségié és a nap egy nyíló résen lepillant az 5 volt birodalmára: fehérség, megint fagyos fehérség mindenütt! Most ,a fürge napsugarak ismét elősur- ranoaik, dermedt aléltságból csőkos mele­gükkel fölélesztik a tetszhalottat, a fehér ta­karón egyre nagyobb alakot öltenek a bar­na foltok, észrevétlenül öltönyt cserél az öreg föld és a játszi sugarak ismét bohó tán­cot Fejtenek a verőfényes légben. Valamelyik északi hegyélen sikongó fai­jaidul ássál ismét útra kerekedik a tél mar­cona csatlósa, az égbolton pillanat alatt ösz- szerántja az ólmos függönyt és a rettenetes játék, a kegyetlen küzdelem ismét kiujul. Lásd, szeszélyes április, cserbenhagyott pajtásaid egykoron a feltámadás derűjével fonták be arcodat: a szél elhozta a pásztás meleg esőket, a napsugár álmából fölcsókol­ta az alvó rügyet, szunnyadó bimbót. De szép is voltál akikor! Most a széllel egyetemiben a tél nyomo­rúságos szolgája vagy, azért nem is szeret senki és úgy mondják, április: fölcsaptál a bolondok fejedelmének! Az emberek téli bundában, fel,gyűrt gal­lérral járnak-kelnek, a legtöbbje inkább ott­hon nekiidül a jó meleg kályhának és csökö­nyös reménységgel várja az időknek jobbra fordulását. Lásd, április, ez a te müved! Magamra húzom az esőverte, napsütöt­te vadászkabátot, a fogasról leemelem a •meghitt puskát és mivel a szemedbe szere­tek nézni, április, utam kikanyarodik a dűlők közé. Amott a tarlón szürke pontok mozog­nak. Bogarászó varjak. Egy helyt összefutnak, valamelyik zsíros falatra bukkant, fölrebben, a többi károgva követi, a szél elkapja, meghimbálja, majd ol­dalt, majd fölfelé löki őket, mint a levegőben kőválygó, elárvult hópelyheket. És mivel fönt, a parton, van a sikongó nótákat dúdoló szél útja, önkéntelenül a pa­takmenti csalitos felé fordulok. A barnára aszott ugaron elősárgállik egy kis folt. A körömfii félénken kidugja fe­jecskéjét, a föld mélyében ismeretlen sejte­lem téli álmaiból fölébresztette és megsúgta, hogy a kikelet már útban van. Ha a nap ölelni vágyó sugarai obikor kibontakoznak a feJhőpáncél'ból, sárga szirmait szétnyitja, mint a nyíló tavi rózsa. A haragos tél most még vad tülekedésben van, virága fázósan összeborul és türelemmel várja, hogy a ta­vasz hívó szavára előbujt méhecskét a régi szeretettel ismét kebelére ölelje. Váratlanul elállt a vad csatározás, a nap mosolygó képe ismét előbujt, lágy verő­fényben fürdik az aszott avar, a tar bokor, a magányos fa. Sárgáméi! ényes madárka valamelyik rejtett zugból előrebben, a kinyúló galyra száll, fejecskéjét a nap felé fordítja és kéje­sen himbálva csicsergi: vége a zúzmarának, itt a. veröfény!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom