Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)
1923-04-01 / 75. (228.) szám
Vasárnap, április 1. Jeffing Háromnak. a p©2§®ni|l ftaMsosBiM íöríénneíe. Prága, március 31. Regényrovatunkban ma kezdjük meg a pozsonyi Robinson kalandos történetének közlését. Ezzel az utókor számára megmentünk egy idestova százharminces'ztendös kéziratot, amely érdekfeszitő módon írja le a pozsonyi világjáró hányt-vetett életét. A világirodalom kevés könyve gyakorolt oly mély és egyetemes hatást az emberiségre, mint De Foe Robinsonja. A mii hőse maga a megszemélyesített emberiség, mely a körülmények szerencsés kihasználásával, saját eszével, erejével és szívósságával küzdötte fel magát az állati sorsból a művelődés legmagasabb fokára. Robinson az emberi ész és munka diadalát jelképezte, küzdelmeinek története mély szimbólum, mely erősen hatott az ifjúság képzelőtehetségére, de egyúttal az emberiség haladásába vetett biztos hittel töltötte el a felnőttek lelkét is. Robinson történetében mindenki megtalálta az érdekes tartalom mellett a maradandó tanulságokat is. Innen van az, hogy a mü ma sem vesztette e! varázsát, de ez az oka annak is, hogy De Foe Robinsonja valóságos iskolát ‘teremtett. Úgyszólván minden európai nemzet igyekezett saját nemzetebeli Robinsonok 'történetével igazolni azt, hogy az emberi haladás és művelődés nem csupán Robinson nemzete tehetségének és szorgalmának eredménye, hanem ahhoz minden nép és nemzet hozzájárult A XVIII. század nagy felfedezései, melyek nem sejtett uj világrészeket nyitottak meg az emberi tudás előtt s melyekben Európa népei egymással versenyezve vettek részt, a Robinson-féle történetek, az úgynevezett Robinsonádok elterjedését rendkívül elősegítették. A felfedező utakra vállalkozók nagy száma, az átélt kalandok és viszontagságok érdekessége és változatossága egymásután termelte a Robinsonádokat, melyekben a való és költött személyek, a való és 'képzelt események váltakozva fordulnak elő, a szerzők irói készsége szerint művészies vagy kevésbé művészies formában. A Rcb: nson-irodal ómba kapcsolódik bele a pozsonyi származású Jetting Károlyinak élettörténete is. Az „Ungarlscher Robinson" név alatt ismeretes Jetting viszontagságos élete, Jelky András kalandjai mellett, a világirodalom Robinsonádjainak kétségkívül értékesebb alkotásai közé tartozik. Nem tudjuk megállapítani, hogy Jetting valódi-e vagy csak költött személy neve, de bizonyos, hogy e kalandok hősének rne- moárszerü feljegyzései erős realitással és oly irói készséggel vannak megírva, hogy megértjük, miért tekintették egyes irodalomMarihenna. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Sziklay Ferenc. Marihenna csontos arcú, aszalt, vén fehércseléd volt. Olyan hibrid alakulat egy brandenburgi gránátos és egy — „braterka" közt. A gránátos-jelleg a tenyeres-talpasság- nan, a zsarnoki hajlandóságban a gyöngébbek fölött, no meg a mocskosszáju káromkodásban ütközött ki, a braterkaság a szakadatlan olvasópörgetésben s a rengeteg imádkozásban. Mást nem is tudott a szája, csak imádkozni, vagy káromkodni. Ha véletlenül akadt egy-egy perc, hogy nem haragudott, akkor imádkozott. Ha a gazdájával beszélt, — özvegy ember volt, aki két imposz- tor csemetéjét bízta a szentéletü nőre, — akkor is imádkozott. Ha az urfiakat szólingatta — az apjuk előtt — akkor is csöpögött a malaszttól. de ha egyedül maradt a kér „akasztani való bitang“-gal, a két „kivernr való kutyával", (ezek voltak a legszerdebn enyelgései) megeredt a száján a mocsok, mint — a záporeső? — nem, mint az egyiptomi békaeső. Mégis tudott egy harmadik dolgot is a Marihenna szája: — falni, (hogy szelíden fejezzem ki a táplálkozási műveletét). Irtózatos mennyiség fért el benne, el nem lehetett képzelni, hová, mert hisz olyan ösztövór volt, mint egy madárijesztő. Csak a közepetáján duzzadt ki ebéd után valami daganatféle, olyan volt Ilyenkor, nrnt a falusi gyermekek bőgője, amit seprőnyélből és lépőtökből spárgáznak össze. A hengja is úgy recsegett, mint a lopótök-bögü. Különösen egy étel volt, amiből a rendes porciónak is háromszorosát tudta behabzsoi- nl: A „sztrapacska". A boszorkányok szakácskönyvében biztosan Így van 1e!rva ennek a pokoli ételnek a receptje, Marihenná legalább Így csinálta: „Végy egy szakajtó krumplit. Reszeld meg nyersen, hajastul. Gyúrd össze a legfeketébb rozsliszttel vátörténetírók Jettinget valódi történeti személynek s miért vált e könyv a maga korában oly népszerűvé, hogy bdöle ma alig egy-két példány ismeretes. Beregszász, március 30. Az ember nem is hinné, hogy ebben a világvégében, Ruszinszkóban, a szegénység országában olyan igen szívósan, életerősen tartaná magát a múlt. Parvenü-földnek ös- meri mindenki, amelynek nincsen múltja, vagy legalább is a múlt nem jött át a jelenbe. Az emberek élnek, futkosnak, politizálnak, nem érnek rá észrevenni a kincseket, unott ábrázattal mennek el mellettük. Evek óta járok át Nagyszőlősre és csak most fedeztem föl magamnak a Perényi-kas- télyt. Ez is csak úgy véletlenül jött sétaközben, a szőllősi utcán. Drótkerítés, rajta cirill és magyarbetüs tábla: fogorvos, beljebb második kerítés, kőoszlopok, közötte vasrács, rozsdás, poros, gondozatlan. Jobban megnézem: hiszen ez bécsi munka, a kései barokk mesterei csináltak ilyesmit. Közben kilátás ócska magtárra, irigy, tolakodó épülettömeg, testével takarja el azt, ami beljebb van, A vasrácsot nézem: nemes, átgondolt vonalak, itt lesz egyéb látnivaló is, gyerünk! A kastély gondozója fogad, Győrffy fca^- nár ur, fogorvos, nemrég jött haza orosz fogságból, a feleségének mutat be, orosz asz- szony. Leülünk, beszélgetni kezdünk Moszkváról, oroszokról, oroszul, jól esik hosszú szünet után együvé fűzni ezeket a szépen csengő, lágy, színes szláv szavakat. Elindulunk a kastélyban, Istenem, olyan könnyű ilyen helyen elindulni és olyan nehéz tovább haladni, minden lépésnél elibünk jön valami, ami visszatart. Itt van mindjárt egy ajtózár, semmi más, csak ajtózár, de manapság ezen a vidéken nem ölnek bele félannyi művészi akarást, félannyi tehetséget egy emeletes házba, mint ebbe a kis vasdarabbai. Mert nem is réz, csak vas, fekete, patinás, finomodott vonala, élő anyag. Fölmegyünk a lépcsőn, nehéz boltozatok alatt, fönt az emeleten zárt loggia, súlyos oszlopok között nevet be hozzánk a tavaszi nap. A kastély földszinti része a mohácsi vész utáni esztendőkben épült, az emelet két évszázaddal később, az egész kastély külső homlokzatát copf-stilusban képezték ki, ennek megfelelően finom hajlású barokk man- sard-tetőt húztak rá. Érdekes, hogy ezt a nagyszerű építészeti emléket a szakköni^vek teljesen mellőzik, legalább is eddig még nem találkoztam vele. lyognyi sűrűségre. Szakgass belőle öklömnyi galuskákat, főzd meg kőkeményre, sózd meg és öntsd le — hordós káposztával. Tálald föl két árva fiúnak, akinek édesanyjuk meghalt, édesapjuk hivatalos utón van s egészen nyugodt afelöl, hogy az imádságos néne legalább is a kakast fejte meg az „urfik“-nak. Szegény két fiiul A kamasz-élőkor örök éhségével ült a tál elé s tantaluszi kínnal nézte azt az ételnek csúfolt nyögvenyelőt. Enni nem mert belőle. Ha beleharapott, az a veszedelem fenyegette, hogy öszetapadt tőle a két álkapcsa s bicskával kell szétfeszíteni, ha egyszerre akarta lenyelni, úgy akadozott a torkán a krumpli reszeléke, mintha a kéményseprő kotrókeféjét nyelné, vagy egy vadgesztenyét burkostul. És ebből az infernális ragacsból Mari- henna megmérhetetlen mennyiséget tudott bezabálni. Ha csak csinálta még, már folyt bele a nyála, ha meg nekiláthatott a pecsenyeforgató villával, kidülledt a szeme, ilyenkor gersliszinü szeme átszellemülten ragyogott, az arcán pokoli kéj vonaglott, a krokodilus lehet Ilyen szép, mikor — szerelmes. * Marihenna gyűlölt mindenkit és mindent s ez kölcsönbe ment, őt sem szerette senki és semmi. Ember, állat irtózott tőle, mert ahol csak tudott, rosszat tett embernek állatnak. A legszelídebb fogása az volt, ha a macskákat farkuknál fogva dobta ki az ablakon, könnyebb volt a lelke, ha a fiuk ruháját besározhatta. hogy azután sírva panaszkodjék az apjuknak, hogy mennyi fölösleges munkát csinálnak neki az , urfiak". * Valami természetes véd- és dacszövetség fejlődött ki lassan az udvar minden é’őlénye közt Marihenna ellen. A V:ola tehén, akinek a fejese szintén az ö dolga volt, (nagy ájta- tosan keresztet vetett az aktus előtt magára, a sajtárra, a Viola tölgyire Is) mondom a V'r>la tehén vo’t a szervezett komplett végső eszköze. Az egyik fu megfogta a legvadabb kandúrt, a „Kisördög"-öt, a másik a haA mii eredeti címe: Dér ungarische Robinson, odor Scfnicksale und sonderbare Ab&nteuer Kari Jettings, eines geborenen Urigarn. Wien, 1797. • A loggia egyik fülkéjében menyezeti freskó, fakult, sötét tónusu színezés. Kitárul előttem a nagy ebédlő ajtaja és egyszerre körülvesz bennünket a múlt. Hatalmas terem, csillogó padló, a falon körül komoly hősök között karcsú, törékeny, vi- rágszál-kisasszonyok képei, az egyik falon Zrínyi Ilona olajképe. Győrffy tanár ur mondja, hogy a történettudók szerint ez lenne a leghübb portréja a nagyasszonynak. Kora udvarias piktora se tudott valami különös szépséget adni erre az arcra, inkább energikus, férfi-asszony. (Talán históriájának ismerete hozza ezt. hogy igy érzem.) A szemközti falon egy püspökviselt Perényi-arc, a naturalista festészet remeke, mondják, hogy egyszer, nem olyan régen, betörők jártak a kastélyban, a hold besütött az ablakon, a fény erre az arcra esett és a betörők rémülten menekültek. Ahol a falon nincs kép, ott drága velencei tükör, a menyezeten óriási terjedelmű freskó, primitív munka, nem illik sehogysem a környezet nagyszerű miliőjébe. Csak a politikai tendenciája érdekes, török föurak, sze- recsen agák, néhány magyar ur, a török koccint a szerecsennel, elégedett, jóltartott arcok a háttérben, közel az ajtóhoz a néhány magyar ur, a lábuk félig az ajtón kívül, mintha mindig indulni készülnének. Bozontos, gondterhes szemöldökött festett a piktor a magyar úriaknak, alóla egymásra pislognak: mit szól a másik ahhoz, hogy ők itt vannak? A toronyszobában megvetett ágy, fehér lepedő, a mosdótálban viz, az asztalon a pohárban víz. készen várja a szoba a főurat, aki most másfelé csinál politikát. A falon kép. rajta nagybetűs fölirás: „Petrus de Perénv Comes de Ungh et Siculorum anno 1395. Regnante Sigismundo." Egy másik szobában ódon szekrény, kutatok benne, fakult irás akad a kezembe, nagyszerű merített papiros* rajta évszám: 1813. Gazdasági föliegyzések, ludtollal írott betűk, a színük több, mint egy évszázad alatt friss maradt. Olvasom: „Borokból és Pálinkából percipiált Kész Pénz Percepciója ... Az elárultatásként bevevődött nékie 40 Rfo.“ Alatta nagyobb betűkkel, aláhúzva: „Valutába." Végre egy üditő aktualitás! Vagy tán egy elszomorító valóság: semmi uj a nap alatt. Eddig azt hittem, hogy a valuta a hulálos ellenfelét, a a Pufi kutyát. Összedörzsölték az orrukat s aztán két centiméternyire tartották egymástól. Ki tudná leírni azt az elkeseredett prüsszögést, krákogást, ugatást, vonyitást, ami erre keletkezett. A tehetetlen düh megtestesülése volt a két állat. Mikor már a kedélyek a végsőkön lombok nak, egy jelszóra, usgyé, szabadon engediK a két fenevadat. A „Kisördög", mint hat ördög, egynest az istálló ablakának, melynek homályában Marihenna ájtatos imádságok közt hallgatja: zirrr, zurrr, zirrr, zurrr, — amint a habos tej a sajtárba muzsikál. Viola meg'jed, fölrúgja a mit sem sejtő Marihennát sajtárostul, székestül, — és Marihenna szidja az egeret, mert más okát nem tudja adni, hogy mért tört be a macska az istállóba. * A gyerek nem sokat gondolkozik az embereken. Mindenkit elfogad olyannak, ami lycn. A rossz embert megérzi, attól ösztönösen irtózik, a jó embert szereti. Szintén csak ösztönből. Ha idegen jön a házamba, nem az én emberisrneretemre bízom az előzetes an- tipátiát. vagy szimpátiát, hanem a gyermekekre. Biztosabb hőmérő a gyermekösztön az ismeretlen egyén megismerésére, mint a nagyok emberismerete, amivel eldicsekedm a legtöbb embernek szokása. Mégis, ez az egy alak, a Marihenna, már mint a gyermeket is gondolkodóba ejtett. (Talán mondanom sem kell, hogy a két fiú közül én voltam az egyik, a kisebbik.) Mi lehet az oka annak az egy asszonynépben összezsúfolt sok ellentétnek? Hogy fér össze a káromkodás és az imádság? A jámbor ájtatosság és a megrögzött rosszakarat? Gyerekésszel oda lyukadtam ki, hogy Marihennának valami igen nagy bűnének kell lennie, amit le akar imádkozni. Mert az látszott rajta, hogy penitencia neki az imádság, az olvasó morzsolás direkt fájdalmat okoz. És egyszer megtudtam. Bányász embej volt a férje. A bányász nép a hivatásánál szadik század gyermeke, csalódottan látom, hogy ősapáink is ezzel az átokkal bíbelődtek száztíz évvel ezelőtt is. Egy hatalmas fóliáns akad a kezembe, félalaku, közel 900 oldalas, a tizenhatodik (XVI.) századból. Jól jegyezzük meg Írók, a XVI. századból. Mert ami benne van, az elszomorító minden emberre, akinek legszebb álma, hogy könyv födelére kerüljön a neve. Katalógus ez a hatalmas könyv, apró betűkkel, szép rendben van fölsorolva benne minden könyv, amelyről az írója tudomást szerzett. Az eddigi irodalom árjegyzéke, minden oldalon 20—30 könyv fölsorolva: ki irta, hol van, hol található, rövid tartalma. Lázasan lapozok benne, mert — bevallom — kacérkodni szoktam a nyomtatott betűvel, ismerős neveket keresek, amelyek eljutottak hozzánk, tudni szeretném: érdemes-e írni, átmenti-e az irás az embert a következő századokba?... Lesújtó a válasz: nem! Percekig lapozok, két ismerős név: Cicero és So- phokles, hirtelenében ennyi és mellettük oldalakon át száz meg száz ismeretlen. Milyen szörnyű áldottság kell ahhoz a kis valamihez, hogy az ember nevét az Írásai után is emlegessék, milyen hekatombája a kiselejtezett zseniknek! Itt érzi az ember a mai sok apró •akarnok nevetséges voltát, aki szerénytelenül a messzi jövőbe pislant, aki oda akar dolgozni, amikor itt él. Itt érzi az ember az idő szörnyű súlyát, amely ráfekszik annyi agymunka produktumára, annyi kiizzadt be- tüláncra, örökre, menthetetlenül Találok szerzőt, aki 80—90 könyvével szerepel ebben a katalógusban, valaha tán nagyot akart, valaha tán hittek is neki, — most nincs föld kerekségén egy ember, aki még emlékezne a nevére. Egy megnyugtató mégis: az átlag-iró és az átlag-fölötti egyformán múló napszámosa a mának, mint az asztalos, vagv a banki könyvelő, vagy a gverrrek. aki torokgyíkot kap és fölmond az Életnek. Kevesek ők. akik az örökéletnek éltek, magas tornyok az apró házak között, minek civódnak hát egymással a házak, hogv ki a nagyobb, amikor a messzi néző csak a tornyot látja meg. Tamás Mihály. Nem tudom. Maradnék s nem marasztal senki, Elmennék s nem küld senki el. « Nem tudom dél mult-e. vagy éjfél, Nincsen az égen semmi jel. * Nem tudom, nyár van-e, vagy tél van, Virág hull-e, vagy hópehely ... * A szívemben egy aggastyán sír, S egy árva gyerek énekel. Falu Tamás. fogva babonás. Azok a földalatti sötét folyosók, nyirkos, hideg levegő, mely egy perc alatt izzasztó forróvá lehet, titokzatos hangok a titkos tárnautakból, tompa morgássá föiíokozott patakcsobogás, — a fullasztó le- vegötlenség, egy percre rá indokolatlan, éles légvonar. bolygó fények nagvrano.ö ir- nyak, — csoda-e, ha a bányászlélek misztikussá hangolódik. Az ember- a föld mellében úgy érzi, hogy a földanva kezében van. Akkor morzsolja össze, mikor kénye-kedve kerekedik Köszöntésre is „Jó szerencsét!" -* Az egyetlen, amiben bizik, amit kér, amit vár a szerencse, a jó véletlen. Marihenna a szelíd, babonásan jó urának házsártos, rossz asszonya volt. Kínozta, gyötörte, pThenni nem hagyta. A szegény ember tűrte. Egyszer csupa ijesztésíil, fél-tréfából lepedőt terített magára éjjel s felcsapott kísértetnek, Marahenna szörnyen megijedt, maga az ura is megszánta, lelepleződött és akkor a rosszáju asszony könnyelműen kiejtette az átkot: — Óh bár abban a lepedőben hoznának haza egyszer! A bányász megdöbbent. Átok! Egy bányásznak! Beteg lett. Belesápadt. Minden reggel avval a gyötrelmes tudattal szállt le a föld gyomrába, hogy meg van átkozva. Hitte, nem, tudta, hogy az átok egyszer megfogja. — Ez a tudat megzavarta egészen. Vigyázatlanul, felületesen dolgozott, -úgyis mindegy. Egyszer egy kis mulasztás miatt beomlott fölötte egy uj oldalhajtásban a föld. maga alá temette, úgy kellett kiásni. — Lepedőben vitték haza. Marihenna meghökkent közönséges lelke is megérezhette a felelősséget egy emberéletért. Azóta imádkozik görcsösen, babonás reszketőssel kirínál gyötrődéssel imádkozik vég nélkül, szakadatlan. talán már csak megszokásból is morzsolja az olvasót, motyog a szája éjjel-nappal, — ha nem eszik és nem káromkodik. SaZ€»lHlSSC^S&f|áílte«911 Séta a nagyszőüosi Perérayi-kastélyban.
