Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-05 / 77. (230.) szám

Csütörtök, április 5. Jetting KárolnnaH. o pozsonyi sortésiele. — A Prágai Magyar Hírlap regénye. — (3) Egész irton hazafelé azon gondolkoztam, milyen fogadtatásban részesít majd gazdám. Mentői közelebb értem házunkhoz, annál job­ban vert a szivem, biztos jele a rossz lelki­ismeretnek. Sokáig gondolkoztam a bejárat­nál, hogy mit is mondjak, ha valamit sejtene, hogy én voltam oka csúfos esetének. Végre kinyitottam az ajtót s beléptem a szobába. De majdnem visszafordultam a szemem elé táruló látványra, mert alig tudtam a kaca­gást elfojtani; gazdám ugyanis teljesen le­vetkőzve a kályha mellett állott s nedves ru­háit száritgatta. Szokásom szerint köszöntöt­tem és elmondtam, mily jól sikerült az éjjeli zene s mennyire gyönyörködtette a hallgató­ságot. — De nagyságos uramat bizonyára aka­dályozta valami az eljövetelben, hogy nem volt jelen! — tettem hozzá. Látszott az arcán, hogy ennek hiallattára majd szétrobban á méregtől s már vártam, hogy kitör, de hirtelen mást gondolhatott, mert egy szót sem szólt. így, mint szoktam, aludni tértem: roppant elégedett voltam, hogy a dolog igy sikerült s nem kellett sem­mi szidalmat kiállanom. De örömöm korai volt, utóiért a büntetés. Másnap, mikor épp gazdámmal együtt szokott napi munkámat végeztem, betoppant váratlanul annak a ház­nak a pörtásnéja, ahol az éjjeli zenét adtuk. Mindjárt sejtettem, hogy az általam megígért jó borravalóért jön. Képtelen vagyok leírni, milyen érzések viharzottak bennem. — Nos, uram — kezdé a tenyeres-talpas asszony —, ugy-e jól végeztem dolgomat? Gazdám föl akart ugrani e szókra. — Menjen a pokolba! — kiáltotta hara­gosan. — De, uram, ez a jutalmam? Hisz egy egész dézsa vizet öntöttem arra az emberre, akit nem volt szabad beengednem nagyságod parancsára s aki mégis erőszakkal ott akart lenni, hogy a zenét hallgassa. Ma reggel egy teljes órai munkámba került, amig eltakarí­tottam a nyomát. De gazdám nem engedte tovább be­szélni. — Ki parancsolta magának, hogy engem ne engedjen be? — harsogta felé. — Ki más, mint ez itt né, az Írnok ur! S rám mutatott. Én elsápadtam, — Hát te vagy az a gazfickó?! — kiál­totta s fölkapta botját. Én félreugroítam s azzal védekeztem, hogy mindent kereken ta­gadtam. Heves szóváltás következett, ami azzal végződött, hogy gazdám a jutalom he­lyett sajátkezűiéi megragadta az asszonyt s lelóditotta a lépcsőn. Ott az aztán olyan lár­mát csapott, hogy a hajam is égnek meredt tőle. Gazdám ismét bejött a szobába, hirtelen teljesen fölöltözött s esküdözött, hogy bíró­ság elé állit s majd a fogházban megkapom e tréfáért a méltó büntetést. Reám zárta az ajtót, hogy meg ne szökhessem és sietve el­ment. Gondolkozni kezdtem, hogy milyen szörnyű sorsnak nézek elébe, nem ugyan a gazdámon elkövetett rossz tréfáért, nem, mert még most is örültem, ha rágondoltam; velem való rossz bánásmódjáért megérde­melte ezt a kis bosszúmat s tudtam, hogy a törvény előtt nem fogják ezt olyan nagy esetnek tartani. De, hogy pénzt szedtem össze gazdám helyett s igy megcsaltam őt, ez aggasztott engem. Szivem mélyéből bán­tam bűnömet, ezerszeresen bántam, hogy az erény nehéz, de tisztességes útjáról letértem. .,Oh, Istenem — fohászkodtam magamban —, csak most ez egyszer meneküljek meg, erő­sen fogadom, hogy mindig becsületes leszek, nem hiszek többé a csillogó, vonzó külsejű bűnnek, mindig megvizsgálom előbb, hogy amihez kezdeni akarok, jó-e igazán?!“ Gon­dosan körülnéztem, miképpen szabadulhatnék ki! S oh, mily öröm, nyitva találtam azt az ajtót, mely gazdám szobájából a konyhába nyílott. Nagy siettében valószínűleg elfelej­tette bezárni s igy megszökhettem. Legcse­kélyebbet sem vive in agammal *a rajtam le­vőn kiviil s kevés pénzzel zsebemben, félén­ken nekiindultam a lépcsőnek. De alig léptem pár fokot lefelé, hallöm ám gazdámat fölfelé jöni két rendőrrel. Ijedten szaladtam a ne­gyedik emeletig, ahol jól elrejtőztem és ami­kor azok a ml lakásunkba értek, lerohantam s ki a házból. Nem mertem a városban maradni, elha­tároztam, hogy visszamegyek Pozsonyba, talán tudok ott valamiféle állást szerezni ma­gamnak. (Jgy siettem, ahogy csak tudtam, ami csakhamar annyira kimerített, hogy kénytelen voltam valahol megpihenni. Nem­sokára egy utszéli korcsmához értem, ahová utasok szoktak betérni. Én is bementem, egy JfykguJIae. darabig üldögéltem; ekkor esy tekintélyes külsejű ur lépett be, akit inas követett. Kérdi az ur, hogy kaphatna-e éjjeli szállást? A vendéglős mély hajlongások közt feleli, hogy lesz minden, amit csak parancsol s hogy mindjárt meg is mutatja a szobát az első emeleten. De az utazó a többi vendég közé ült s egy üveg bort rendelt. Figyelmesen kö­rültekintett s engem elég hosszasan nézett. Bizonyára észrevette szomorú arcomon a bánat a fölébresztett lelkiismeret nyomát s ez föltűnt neki. Egy asztalnál ültünk s nem­sokára beszélgetni kezdtünk, őszintén el­mondtam neki jelenlegi helyzetemet és sze­rencsétlenségemet, melyet az a végzetes éj­jeli zene okozott s amely miatt el kellett hagynom helyemet. Az ur mosolygott elbe­szélésemen. végül kérdezte, volna-e kedvem utazni? — Már régóta ez a leghőbb vágyain — feleltem —. csak azt sajnálom, hogy nincs alkalmam rá. — Ha akarja, úgy elviszem magammal, mert most utazom vissza hazámba. Fölragyogott az arcom ennek hallattára. — De — kezdtem —, vájjon meg lesz-e ön elégedve szolgálataimmal, eleget tudok-e tenni az ön óhajainak? —- Oh igen, — felelt az ur. — Nem lesz más dolga nálam, mint fölolvasni s a szám­adásaimat rendben tartani. Ekkor részletesen kikérdezett tanulmá­nyaim felől, meg arról, hogy kik voltak szü­leim s mondta, hogy holnap hajnalban utna- kelünk s a legrövidebb irányt követjük. Kér­tem, engedje meg, hogy egy kérdést intézzek hozzá: tudni óhajtanám, utbaejtjük-e Bécs városát, vagy sem. Tagadó válaszára szo­morúság szállta meg szivemet. Szegény öreg anyámra gondoltam, akit el kell hagynom, ha a világban vándorlók; talán soha többé nem látom kedves arcát, nem köszönhetem meg a hozzám való jóságát s áldása nélkül kell útnak indulnom. Az utazó figyelmesen nézett rám. Fölébresztette kíváncsiságát az, hogy örömöm hirtelen szomorúsággá válto­zott. Kérdésére tartózkodás nélkül elmond­tam, ami szivemen feküdt Derék fiatal ember ön, mert szereti édes anyját; én nem leszek akadálya, hogy még egyszer láthassa s azért holnap Bécs felé indulunk. Hálával eltelve megcsókoltam jól tevőm kezét; oly boldog voltam, minő csak az le­ket kit a fenyegető nagy szerencsétlenség helyett váratlan nagy szerencse ért Bősé­ges estebéd után nyugalomra tértünk. Haj­nalban utrakeltünk; uram a kocsiban jelölt ki számomra helyet maga mellett, amin a két szolga nem győzött csodálkozni; sőt nemtetszésüknek elég érthető kifejezést is adtak előttem. Nemsokára elértük Bécs vá­rosát hol a legelőkelőbb vendéglőbe száll­tunk s miután kissé megpihentünk, felszólí­tott hogy kövessem. Úgy láttam, hogy a városban sokan ismerik- Mint később meg­tudtam, egy évnél tovább tartózkodott itt; ő tulajdonképpen egy gazdag váltóüzér volt, ká üzleti ügyekben utazott s most hazájába készült visszatérni. Elvitt egy emberhez, ki uj ruhákkal ke­reskedett; tetőtöl-talpig újonnan felruházott s azután jelezte, hogy anyámhoz óhajt ve­lem menni. Odavezettem; mennyire elámult édesanyám, mikor beléptem s mikor hala­déktalanul elmondtam neki, milyen szeren­cse ért. De midőn a válásról hallott, szivébe nyilallott s nem tudta könnyeit visszatartani, csak szorosan magához ölelt. Meghatva és csodálkozva szemlélte jó­tevőm e jelenetet. — Asszonyom — szólította meg anyá­mat — úgy látom, nehezére esik fiától meg­válnia. Ez szükségtelen is, ha ön is velem akar jönni; én nem vagyok házas ember, úgyis szükségem van valakire, ki háztartá­somat vezesse. Magamhoz veszem önt s nyugodt lehet, nem úgy fogok önnel bánni, mint cseléddel, hanem barátilag; mig élek, nálam marad, sőt gondoskodom, hogy hol­tom után se lásson szükséget. Az ajánlat meglepte anyámat, gondolko- zási időt kért, mit természetesen megkapott s mi eltávoztunk. Ebéd után eljött édes­anyán) s értésére adta gazdámnak, hogy ajánlatát elfogadja. Uram mindjárt pénzt adott neki különféle bevásárlásokra s egy­úttal megbízta, hogy az én szükségleteimről is gondoskodjék. Nekem is adott a mi pén­zünk szerint száz forintnyi összeget, hogy ebből kedvem szerint költekezhessem itt­létünk alatt. Első dolgom volt megtéríteni előbbi gazdámnak, a doktor urnák kárát. Az összeg körülbelül harminc forintra rúgott, melyet levélben küldtem el neki, egyben kértem, hogy bocsásson meg nekem. (Folyt, köv.) Spárga. I kötél.! mindennemű j kötélárúk I Anion rietsslg's Nedűi, j m JJSáir&aSnS ti. 20. “^Alapítva 1881-ben. (Ezelőtt K. Morstadt) S Kiadja: Flachbartli Frnö dr. Nyomatott a Deutsche ZeituuKa-Aktlen-Gesell- schaít nyomdájában, Prágában. \ nyomásért felelős; O. Holik. Fiüortéísapei I Fenyőfa- és béíiacsapok, harántcsapok ■ hársfából, égeriából, és fenyőfából. — ; Raktárhordócsapokat éssajtolócsapokaí • szállít sörgyárak, bornagykereskedé- • sek, petróleumflnomitók stb. számára: jj ■ ■ ühmM Ueiiiesi^ i fürészmiivek és facsapgyár Losclifíz, (Morvaország) I SaÉl, terail js ^ ^ Megjelent az összes utódállamok területén levő községek helységnévtára betüsoros rend­ben, a régi és uj elnevezés szerint. Nélkülöz­hetetlen irodák részére. Ara 20 Ke, (portó 3 Ke) Megrendelhető a „Prágai Magyar Hiriap“ kiadóhivatalában, Prága, Liliova ulice 13. sz AAAAá.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/’ íTELIESENÉ jlNGYEN| < nem kapja meg, de ► 3 26 KC.-ért egy hónapra, £ 2 76 Ke,-ért egy negyed­3 évre, 150 Ké.-ért egy ► % félévre, 300 Ké.-ért t ^ egy egész évre meg- b ◄ kaphatja, naponta ► ^ házhoz szállítva a ► j 8*r<á!g«t E 5 naüpr Hírlapot e *''>H9flnsaa’nsBi£Bfl(9e!2e«K«9roasniR'H*BB«Rn«!ieas‘*9BaaflHBr’A a m | lelned arck€i#£§ | * biztos hatású szer szeplők, májfoltok jjj í és mindennemű bőrtisztátalanságok * » ellen (mitesser, pattanás stb.). Rövid idő ■ ? alatt bársonyszerü finomságot kölcsö- 5 ■ nöz az arcnak. Külön nappali s külön |j £ éjszakai használatra. — Egy tégely 3 l ára 10 Ke. Hozzávaló kitűnő luxus- i E szappan 6 Ke. Megrendelhető postán: jj í ffels© Oüjúgyszerfár I i BaiiskaStlavnlco - Selmecbánya ü E 1158 2 •.*aaaB«B*mBB«BBi!B»!rB®BB«Ba»BBPaBBBB«B«BBaaB»aaa»j j tett CoBllucBtal I l Prága I, 876 Gr ab en 17 i Telefora 51 és 3379 a -fb £ I d Az előkelő magyar társaság találkozóhelye ■ | 2 Skéivé. xs&vmlléipci 2 3ifi. g SZLOVENSZKÓRÚL MA- G-YABO R-'Z A ÓRA költö­ző családok figyelmébe! Rákospalota - Újpesten, villamos megállóhely kö­zelében levő családi há­zamat, beköltözhető la­kással, EL* 'SERÉLNÉM Szh veuszkó hegyes- erdős vidékén álló ház­zal. Cim: Pataki. Antal, Kuuová - Teplice, zupa Gemerská. J iSO Ila FÉRJHEZ MENNI, isme­retséget kötni, levelezni vagy nősülni akar, úgy tegyen közzé apróhirde­tést a „Prágai Magyar Hirlap‘*-bau Feltétlen eredményre fog vezotiii. NŐSÜLNI óhait sok akarat­erővel, do kevés pénzzel rendelkező .jóképű barna fia. Vallás nem határoz Hozomány szükséges. A léniátokat Existencia U187“ je.igére a Prágái Magyar Hírlap kiadó­hivatalába kérők. Ultt7 URILEÁNY birtokra, város közelében, idősebb, elő­kelő nóhöz társalkodó- nőnek menne, hol család­tagnak tekintetik. Német, francia, zongora, kézi­munka, irodai toondök, háztartás vezetésében jártas. Aiánlatokat-kér Reisz, Bratislava, Giin- ther Viltnős-utca. 1174 KULTURFÖMÉRNÖK. 34 éves, református, magas- termetű, barna, magán­vagyonnal s szop vidéki lakással nagyobb város város mellett, mielőbbi HÁZASSÁG céljából ke­resi intelligens házias, szépnek mondott maga sabl) termetű, vagyonos úri csalidból származó urileány ismorclségót. — ('suliin teljes otmii fény­képes leveleket, amelyek a .legnagyobb diszkréció mellett azonnal vissza- küldetnek, „Esküvé püu- £ küsdkor 1171“ jel Igoré a 3 kiadóhivatal továbbit. j Kezdete 8 Urakon Théfitre bórakor műsora 1923. április hó 1-től 15-ig: Kramholz nővérek Norman Tciraa táncművésznek billiárd artista Hermáim CelHn & Enist Borgsíröm svéd és dán harmónika-virtaózok. A. Hiliadt és fia Reevers and Reevers hnm.akr.újdonságok Amer. Com. Songs-Dancers. Ezenkívül több attrakció! .!L MIMIM Kedden, csütörtökön és szombaton különösen 1063 meglepő érdekes műsor.- 111■ i ii ■■■■ni nwi iiwiití i ii nirnir T mrir1 BAR-IABAR1N Szabad bemenet BAR'TABARÍN „cüat ­Prága Celeiná ulice. Prága legelegánsabb mulatója. Elsőrendű műsor LilH Duval Mimi Junkert OTy Perls Karlí Síivery Chariy de Vry Trauner u. WeiBe 1056 Előadás után a közönség táncol. [ A dunai államok magyar / j közgazdasági újságja / #1 11 Állandó és kimeritő cseh- £ & szlovák, román, jugo- / £ 1 | szláv és német-osztr. / 1 | rovatok. Megjelenik f b m | hetenként. Ponto^f ^^^/filőfize- 8 I zavartalan pós- tés 1 évre 1 I tai szállítás £ 200 Kő. A 1 | összes utód-/ /(Magyar Lloyd Í államok- / .^3^/a legolcsóbb és | í-j ba. / legalkalmasabb já í p £ £ hirdetési orgánum 1 Í i / bankok, gyárak, ex- a p / ‘|opÍí' / portőrök stb. számára, i | / / Szerk. és kiadóhivatal: 1 jf WIEN.ÜL,SiebenstemgasseSr. 13 1 f BUDAPEST, fül., Edkőezi-nt 73. szám 1 PRAGA 51., NeltázanSta. Menü 4.50 K(.ii B [ Aaiasi keres lehetőleg magyar vidéken, az állam mindhárom nyel­vét beszélő, elbocsátott jj m. Kir. föálfotorvos nagyobb uradalomnál, hol Bl a számtartói teendőket is 1 végezhetné, avagy község­g nél, kör-, községi vagy vágóhídi állatorvosi teen­dők elvégzésére. — Cim e lap kiadóhivatalában a 1140 ) APttO üliOCSCM Minden szó egyszeri közlése 60 fillér, vasór- és ünnep­napokon VO fillér. A legkisebb hird ‘tós ára 6 korona. A hirdetés alatt levő kis szám alapján megtudható a cim a kiadóhivatalban. — Levólbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges póstabólyeget. Vidékről beküldött apróhirdetést csak a hirdetés dijának előzetes megküldése eseten közlünk. Apróhirdetoseket póstautalvánnyal Is lehet feladni, a szöveget a szelvényre lehet irni. — Apróhirdetést felvesz a kiadóhivatal: Prága I. Liliévé szám Jeligés leveleket csakis a portódíj előzetes beküldése ineüett továbbítunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom