Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)
1923-04-27 / 96. (249.) szám
2 Péntek, áprffis 27. Mussolini alkotmányreviziót tervez. A Vatikán Don Sturzót támogatja. — Lehei-e szó Mussolini bukásáról? Milánó, április 25. A fascista lapok elragadtatással Írnak arról, hogy Mussolini megoldotta a kritikus helyzetet. A néppártnak egyik lapja szerint világos, hogy a Vatikán ha diszkrét formában is, de Don Sturzo háta mögött áll. A Stampa kijelenti, hogy a fasciz- musnak elhatározott szándéka, hogy a többi nemzeti pártok közreműködését nem fogadja el. A Corriere della Sera tiltakozik a fascisták fölösleges fenyegetőzései ellen s kijelenti, hogy a szocialisták le vannak teperve, a többi pártok azonban teljesítik kötelességüket és még a kizárás esetében is támogatják a kormány munkáját. Egyes lapok szerint a kormány az alkotmány módosítását tervezi. Az olasz belpolitikai életben az elmúlt napok jelentős lépéseket hoztak. A popolárik már hosszabb idő óta kényelmetlen helyzetben érzik magukat, mert bár az egyházi érdekek védelmében keletkezett követeléseiket az uralomra jutott fascistapárt bizonyos vallástvédő intézkedésekkel kielégítette, mégis elkövetett mindent, hogy a popolárik és annak a kormányban résztvevő képviselői agy érezzék magukat, mint akiket a fascisták csak másod-, vagy harmadsorban vesznek tekintetbe. Hozzájárult a mai helyzethez az a körülmény is, hogy a popolári párt nem volt teljesen egységes, de szélsőséges irányzatok felé terelődtek egyes frakciói. A középső pártrész, amely Don Sturzo vezetése alatt állott és a jobboldalra gravitáló frakció az uj kormánnyal szemben semleges rezer- váltságot tanúsított. A pártnak turini kongresszusa, amelyről annak idején bőven beszámoltunk, állást foglalt egyik határozatában a fascista kormány ellen és ezzel megpecsételte a kormányban hely elfoglaló miniszter és államtitkárok sorsát. Másrészt azonban hozzájárult abhoz is, hogy a párt kebelében mutatkozó frakciók körvonalai élesebben és szembetűnőbben domborodjanak ki és egyes hírek ma már arról szólanák, hogy a popolárik egy része külön nemzeti néppártba tömörül. Hogy ennek a jelentős belsőpolitikai eseménynek milyen kihatása lesz az olasz politikai életre, ez ma még át nem tekinthető. Annyi bizonyos, hogy Mussolininak a parlamentarizmusról alkotott fölfogása mellett korai lenne annak föltevése, hogy a popolárik esetleges oppoziciója megdöntheti a fegyveres alakulatokkal pozícióját védő fascista kormányt. Az olasz választási reform. Róma, április 26. (Stefink) A fascista nagytanács mai ülésén a választási reform mellett döntött. A reform szerint annak a választási listának, mely a többihez viszonyítva a legtöbb szavazatot kapta, minden tagja megválasztottnak tekintendő. A fennmaradó mandátumokat arányosan osztják fel a többi lista között. London, április 25. (Londoni tudósítónk távirata.) A jóvátételi kérdéssel összefüggő helyzetet az angol nagyipar körében sokkal optimisztikusabban Ítélik meg, mint a hivatalos politika exponensei. Nemcsak egyes pártok, de az angol közvélemény általában meg van győződve arról, hogy Poincaré nagyon szeretne kikerülni a ruhrvidéki akcióból olyfojrmán, hogy presztzse csorbát ne szenvedjen. Ezt egy olasz nagyiparos, aki itt tartózkodott s aki Mussolininak jó barátja szintén megerősitette. A tekintetben is általánosan egységes a vélemény, hogy Loucheur utazása teljesen ehibázott dolog volt, mert Anglia álláspontján semmit sem tudott változtatni. Eredménye mindenesetre csak annyi volt, hogy visszavezette a Ruhrkérdést eredeti kiindulási pontjára és földerítette Angliának ama szilárd elhatározását, hogy nem engedi a német területeket elcsatolni a német birodalomtól. Ezt az álláspontot nemcsak a munkáspárt és a liberális pártok vallják, hanem a konzervatív pártnak is jelentős része. Egy angol politikus ma kijelentette előttem, hogy a Ruhrakció sima és egyszerű megoldásának legfőbb akadálya az önzés és a presztízs kérdése. Londonban attól tartanak, hogy Rosen- berg dr. nem fogja tudni kimozdítani a kátyúból a megfeneklett szekeret. Több politikus kijelentette Rosenbergröl szólva, hogy beszédekkel és nyilatkozatokkal nem lehet ma kivezető utat találni. A rendes diplomáciai útra kell lépni és jegyzéket kell NémetAz olasz néppárt támogatja a kormányt Róma, április 26. (Stefani) A néppárt parlamenti klubjának vezérlő bizottsága egyhangú határozatot hozott, melyben kijelenti, hogy a klub továbbra is a fascista kormánnyal való őszinte együttműködés álláspontjára helyezkedik. országnak a hatalmakhoz küldenie. Ez a cselekedett nem lenne kapituláció, Anglia j sokai inkább tekintené ezt ügyes és okos j sakkhuzásnak. Az a fontos, hogy Német- j ország ma csak annyit ígérjen, amennyit meg j is tud tartani. A presztízs kérdését figyelem- j bevéve erősen latolgatják a Ruhrvidékről ; való francia kivonulás formai módozatait s egyesek arra gondolnak, hogy a biztonság garanciáival lehetne elleplezni Poincaré visszavonulását Azzal mindenki tisztában van, hogy Poin- j cáré csak ügyes diplomáciai trükkök révén j változtathat frontot. Fölmerült az a terv, hogy a Ruhr és Rajnavidék vasutsainak nemzetközi társaság kezébe történő helyezésével lehetne a biztonság garanciáit megteremteni. Ez ma csak puszta terv, de oly komoly egyéniségek tárgyalnak felőle, hogy nem lehetetlen az, hogy a közel jövőben sokat fogunk még róla hallani. A német jóvátétel kérdése az angol alsőházban London, április 25. Az alsóház mai ülésén Lambert munkáspárti képviselő azt a kérdést intézte a nvniszterelnökhöz, hogy tett-e a német kormány javaslatot arra nézve, hogy hajlandó elfogadható jóvátételt fizetni és ha igen, mily összeget ajánlott föl és milyen nagy az az összeg, amit az angol kormány fkméswm&É leérti! essen «bx iaf német f csvasloé Bérűn, április 26 (Berlini szerkesztőségünk teieionjeíentése.) A kormány tegnap este ismét foglalkozott a Curzon beszédére adandó válasszal. A pártvezéreket pénteken fogadja a birodalmi kancellár s nincs kizárva, hogy már ez alkalommal közölni fogja velük a szövetkezett hatalmakhoz intézendő jegyzék alapelvelt. A jóvátétel! összeg számszerű kifejezése körül még mindig vita folyik s az is kérdéses, vájjon a nagyiparosok garanciája fölajánlandó-e a jóvátételi kötelezettségek biztositékául. E nehézségek áthidalása valószínűleg holnap megtörténik és a jegyzéket e hét végén elküldik. ZTO«pÍ!lClIf$lSfi&2:ÍlC Paris, április 26. Saját tudósítónktól.) Ma Poincaré nyilatkozni fog a minisztertanácsban a Rufark érdesről. Jól informált közlés szerint arra az álláspontra fog helyezkedni, hogy énemet javaslatot Franciaország csak akkor veheti tekintetbe, ha egyenesen Franciaországhoz intézik azt és ha i nem tartalmazza a Ruhrvidék kiürítésének föltételét. Németországnak ki kell jelentenie, mit képes jóvátételként teljesíteni és minden francia döntést előzetes vita nélkül eí kell fogadnia. Németország teljesítőképességének szempontjából elfogadhatónak tart. A kormánynak egyik képviselője kijelentette, hogy a miniszterelnöknek nincs tudomása semmiféle javaslatról és nem látja értelmét annak, hogy azokat a javaslatokat, amelyeket 1921 márciusában és áprilisában tettek, ma mérlegelje. Az 1922 decemberében készített német javaslatot és az arra adott választ nyilvánosságra hozták. A kérdés harmadik részére kijelentette, hogy a német fizetőképesség határain belül állónak tekinthető összeg januárban 2500 miiló volt. Hogy az azóta bekövetkezett események csökkentették-e ezt az összeget, ez oly kérdés, amelyre előbb a szakértők véleményét kell kikérni. Amerikai hang a jővát ét élről New York, április 26. (Saját tudósítónktól.) Az amerikai bankárszövetség végrehaj- tób'zottságának illésén Goodenough elnök a világ pénzügyi helyzetéről szólva kijelentette, hogy a világgazdaság újjáépítésének föfeltétele a jóvátételi kérdés megoldása. Véleménye szerint a tárgyalásokat rövidesen ismét fölveszik. Németország kényszeritve lesz a kölcsön fölvételére. Ha Anglia és Amerika közre akarnak működni e kérdésnél és ha a kérdést tisztán üzleti alapra helyezik, könnyen lehetséges lesz a megoldás. Nem hiszi, hogy Németországnak hosszú moratóriumra lenne szüksége. A Ruhrvidék munkássága a kommunista Dortmund, április 26. (Wolff.) A n^gy munkásszövetség kiáltványt adott ki. amelyben rámutat arra, hogv a kommunisták, unio- nisták és szindikalisfák kísérletei, hogv a franciák által elzárassák a koksz- és szén- medencéket, azt célozta, hogy a passzív védelmi harcot aktívvá változtassa, mint azt a MiÜhlheimben és Fssenben le»áfozód^tt események mutatják. A védelmi harc edd:g azért tudóit ily hatalmas eredményeket fölmutatni, mert nyugodtan és megfontoltan irámdtiák. Abban a pillanatban, midőn az általános sztrájk, vagy más erőszakos akció bekövetkezik. a védelmi harc elveszett. Az általános sztrájk és az erőszakos akciók csak a francia í militarizmus és imperializmus malmára hajtanák a vizet. A bányászokat fnlszóliMátk, hogv utasítsák vissza a kommunisták és szin- dikalisták ilyirányu izgatásait és ezután is, mint eddig, a bányaszervezetek vezetőségeinek utasításait kövessék. A kattenbergi mics szervezett bauda müve volt Berlin, április 26. (Berlini szerkesztőségünk telefon jelentése.) A B. Z. am Mitta g jelenti Fssenből: A kattenbergi puccs csőcselékből álló szervezett banda müve volt. melv a Ruhrvidék réme. A banda száz főből áll. Megjelent a rendőri örszoba előtt és azz-d az ürüggyel zörgetett be. hogv kirabolták őket. Fgy rendőr ajtót nyitott. A banda erre behaTavaszi hajnal. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája'. — Irta: Orosz Sándor. Valahol messze, ott lent a völgyiben, ahol az utolsó falu bogárhácu házikói terpeszkednek, az éjszaka őre most tutukálja a ki- sértetjárás óráját, a tizenkettőt. Itt fönt, az erdőszélén, ahol öreg fenyők hosszú ágai a szeretet meghittségével egy magányos ház zsindelyfedelére borulnak, sárga fénycsik hosszú barázdát szánt az áprilisi éjszaka sötétjébe. Bent. az agancsokkal ékes szobában, az ágyból kiperdül egy férfi. A sietők gyorsaságával magára kapja ruháit, az asztalról fölveszi az előre elkészített töltényeket, hátizsákot, a fogasról pedig leemeli a fegyvert A szoba másik végében lábrapaítan egy mozdulatlan sötét folt, gazdájához rohan és élénk farkcsóválással tekintetét rászögezi. A férfi a borzasszőrühöz hajlik, melegen megcirogatja: — Mórickám, feküdj szépen vissza és aludj, ma is itthon maradsz! A görbelábu szomorúan visszakullog a helyére, a férfi eloltja a lámpát és a ház elé lép. Itt künn a csillagveretes, halvány fényű égbolt óriási ernyőt iveit az éjszaka hangtalan sötétjében alvó rengeteg fölé. A puskás férfi nekivág a hegyoldal utjának, akár behunyt szemmel is elmehetne, úgy ismeri a járást. Az a tömör folt ott a nagy sötétségben, százados icgeny<ícnyö örökzöld lombsátra, az ut ott balra kanyarodik; amott tovább a fenyők ékbe futó koronái hosszú ivet vésnek a csillagfényes mennyégbe, az ut a lejtőn elhajlik, a tarvágást keresztezi és belefurakodik a. sürü galyszövésü fiatalosba. Aztán ismét szeszélyesen nekivág a véderdőnek, ahol az utótél most tehetetlen dühében éjszakánként még csontkeményre markolja a rögöt, de a hajnal fakadó mosolya már megrészegíti a vadon fajdremetéinek szerelmes szivét. Aki a hegyeket, erdőket magányosan járja, soha sincsen egyedül. A néma csönd ezernyi sejtett hangja fölszivódik a leikébe és szivét megtölti meleg hangulatokkal. A puskás férfi a nagy szikla alatt önkéntelenül megáll. Valahol alatta az erdő csöndjébe bde- kong a lángbagoly vontatott dudukolása, most elhallgat; a völgy mélyéből halkan felsurran a meleg déli fuvalom, a mozdulatlan lombokat, alvó rügyeket megcsókolja, a nyugvók álmait kiszínezi egy fakadó, uj élet reménységével, szivárványfényével és beléjök leheli a feltámadás, az uj alkotások felé való törés varázserejét. A férfi megbíivölten hallgatja ezt az ezerszavu, halk suttogást. Százan, ezren érzéketlenül elmennek mellette, ő megérti az erdő finom zenéjti, sejtelmes szavát, amely minden útjában elkíséri, körülötte zsong. Félig álmodozva tovább megyen, a fiatalosból a havasi rétre tér, szinte lopva keresztezi azt, éjjeli utjának célja: a védőerdő, már itt sötétük az öreg havas fehér taraja alján. Az erdőszélcn nekitámaszkodik az öreg fenyő mollás törzsének és vár. Arcára várat- , lanul mosolyt csal egy hívatlan gondolat képe: valahol messze, nagyon messze, egy lidércfényü kőtenger dohányfüstös, borgözös odúiban száz és ezer embertárs mámorosán hejehujázik az élet talmi verőfényének élvezésében, itt fönt, a nagy hegyek között, most készül megelevedni a nagy természet napkeleti meséjének, a bűbájos „ezeregyéjszakádnak legszebb szinjátéka! * Nagy hegyek mögött láthatatlan kéz lassan szétteregeti, előretolja a hajnal halvány legyezőiét Az ég keleti alján kiverődik a pirkadás első sápadt foltja. Csak akkora, mint egy puha női tenyér. Az égi mező sötét kárpijára temérdek ékeskő lövelli fénytszipórkázó, imbolygó ragyogását. A láthatatlan tüzóriás még valahol messze deríti a sziveket, fürge előfutárjai: a fénycsikok, azonban már előtörnek és hosszú barázdát szántanak a mennyboltra. A sietők fürgeségével megzörrentik a szétszórt, csillogó ablakocskákat: — Kioltani, aludni! A verőfény, a tűz, az élet istene jön! És az ékeskövek ragyogása egyszerre fakulni kezd, láthatatlan tündérek piciny szája sorra elfujja a kicsi mécslángokat. A keleti égen egyre nő és mind nagyobb méreteket ölt a halvány legyező és maga előtt tolja, nyomja az éjszaka komor hangulatát. A sötétség tűnik, elvonuló útját mindenütt tompa derengés jelöli. Mint egy óriási lehelet, keleten előlibben a hajnal istennőjének álmos mosolya. Csak most ébredt és már is a pir és az arany halvány ragyogásával kendőzi arculatját. Mosolyának derűje nyugaton visszaverődik a nagy hegyormok havas taraján, mint valami óriási tükörlapon, ott hullámzik rajta a bíbor finom árnyalata. A magas égen eldőlt már a kemény tusa sorsa: a derengő fény mindenütt győzedelmesen előtör. Az éjszaka komor fejedelme: a sötétség lassan visszavonul a föld felé és a mély völgyekben, nagy erdőkben reménytelen küzdelemre megveti lábát. És mindez halkan, zajtalan csöndben történik, semmi riadozás nem zavarja az öreg föld álmait. Csak a hallásokban, hol a csermelyek hévíztől dagadt árja iramodik, egyenletes, tompa moraj tör fel. Olyan az, mint a fáradt test ziháló, mély lélegzése. Keleten teljes szépségében mos bontakozik ki a hajnal pompája. Egy óriási, üde mosoly: a rózsa, a tüzvörös, a halvány sárga és az égő arany ékes bokrétája beragyogja az ég alját. A levegőben most kezdődik a fény szita lása. A fakuló derengés, miként a leheletnyi harmat, sejtelmesen lejebb ereszkedik, mélyre száll. És ahol az imént a sötétség foltja feketéllett, elmosódott alakoknak körvonalai élesednek ki. A nyugtalan vérű, vén csavargó: a felszél, az erdő mélyében szárnyra kerekedik, sóhajtva végigrebben a koronák fölött és az alvóknak halkan dúdolja ébresztő dalát. Egy árny suhan a fák fölött. Korrogva, piszegve, libegő ringassál száll a hamvas derengésben. Olyan, mint a titokzatos sejtelem, mely a homályból meglepetésszerűen előlép és benne ismét váratlanul eltűnik. A tavasz hosszuesőrü vendége, a szerelmes szivíi „bagolyfejü“, most vonul nászut- jára. A védőerdö szegélyén, egy vihartépte fenyőn, megmozdul egy sötét, nagy folt. A kiálló ág meglibbcn a ránehezedő teher súlya ' PoSncoré flMresztfizs<éí? A Prágai Magyar Hírlap londoni tudósítása.
