Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-24 / 93. (246.) szám

Kedd, április 24. Poiiifaré vasárnapi icsiclc. A Curzon beszéddel nem bocsátkozik polémiába. — A Rhurvidék megszál­lásának katonai jellege. — A megegyezés feltételei nem változtak — 120 milliárd aranymárka. Paris, április 12. (Saját tudósítónk telefon- jelentése.) Poincaré ma az elesett franciák emlékének leleplezése alkalmával beszédet mondott Wóidban, mely a Rosenberg német külügyminiszter beszédére adott válasznak tekinthető. Poincaré beszéde folyamán tesz ugyan pár rövid célzást lord Curzon beszé­dére is, egy helyen azonban kijelenti, hogy ezt a személyes polémiát nem tartja na­gyon elegánsnak és nincs szándéka azt to­vább folytatni. Rosenberg kijelentéseit szétkürtölték az egész világnak, a hallgatást az ő részéről en­nélfogva azok helybenhagyásaként foghatnák fel. Poincaré hevesen kikelt Németország ama törekvése ellen, hogy a háború felidézé­sében való bűnét és a háború alatt elkövetett kegyetlenségeit elfeledtetni és magát ártat­lan áldozatnak feltüntetni igyekszik. A német kormány egyik tagja elég bátor volt a Rubrvidék lakosságát a francia milita- rizmus szerencsétlen áldozatainak feltüntetni. Poincaré kijelentette, hogy Franciaország nem ellenséges szándéktól vezetve nyomult be a Ruhr vidék re, ellenkezőleg azon volt, hogy a nagyiparosokkal és a munkássággal a helyszínen megegyezzen, hogy a szénbányák a szövetségesek ellenőrzése alatt a jóvátétel szolgálatába állíttassanak. Németország pasz- sziv ellenállása azonban arra kényszeritette Franciaországot, hogy a Ruhrvldék megszállásának katonai jelle­get adjon. Németországnak azonban nincsen joga a megszálló hatóságok rendszabályait ellensé­ges cselekedetnek minősíteni. Szankciókról van szó, melyeket a Versailles! békeszerző­dés megenged. A Rosenberg által említett 30 milliárd arany-márkás ajánlatot utólag találták ki. Rosenberg ezzel a szociáldemokraták tet­szését akarta megnyerni. Azonban az eset­ben, ha az ajánlatot tényleg megtették volna, ez nem jelentene mást, csak azt, hogy Né­metország egy negyedrészét hajlandó meg­fizetni a Londonban megállapított jóvátételi összegnek. E kijelentés után Poincaré hosszasan po­lemizált Németország lefegyverzéséről és a Schutzpolizeiról, mely katonai organizáció. Kijelentette, hogy két nappal Rosenberg be­széde után valamennyi szövetséges kormány kifejeztevuzon óhaját a német kormány eiőtt, hogy a Schutzpolizeii katonai jellegét szüntes­se meg és alakítsa át azt hivatalnoktestületté. Poincaré végül a jóvátételi kérdésről és Franciaország biztosításáról nyilatkozott. Franciaország nem szándékszik Bismarcknak !S70-ben tanúsítóit viselkedését utánozni. A békekötés óta számtalan tanujelét adta türel­mének és nagylelkűségének. Fia azonban Ro- senberg1 azt állítja, hogy Franciaország és Németország megegyezése nélkül Európa új­jáépítése lehetetlen, akkor azt kénytelenek a franciák neki válaszolni, hogy ez a megegyezés mindaddig lehetetlen, míg a németek a fennálló szerződéseket nem re­spektálják. A Franciaország és Németor­szág közötti megegyezés feltételei nem vál­toztak, Esek a feltételek továbbra is a jóvátéte­len és Franciaország biztosításán alapulnak. Poincaré c szavakkal zárta beszédét: — Nemcsak azért vagyunk kénytelenek a jóvátétel kérdését az előtérbe állítani, mert nyelvünket, kultúránkat, művészetünket és civilizációnkat és nemzeti zseninket meg akarjuk védeni, hanem azért is, mert ezek függetlenségünk garanciáit alkotják és mert az elpusztított területek újjáépítése nélkül a béke őszinte biztosítása lehetetlen. Berlin, április 23. A birodalmi kormány ma összeül és tanácskozás tárgyává teszi azt a kérdést, hogy kövesse-e Curzon lord fölhívását. A kérdésben döntés valószínűen csak holnap lesz. Parlamenti körökben biztosra veszik, hogy a kormány Curzon tanácsait fogja követni. A német ipar birodalmi szövetsége egyik gyűlésében foglalkozo l Curzon beszédével és akként nyilatkozott, hogy a német kormányak ez alkalommal hivatalos formában kell megtennie javaslatát. A szőve ;ség fölfogása szerint a Ruhrvidék kiürítését a megegyezés aláírásának napján meg l eli kezdeni és az: egy harmadik hatalomnak kel! garantálnia. Az an^o! jóvátételi javaslat fennáll London, április 23. Lord Curzon legutóbbi í beszédével kapcsolatban az angol sajtó újból élénken foglalkozik az angol jóvátétel terve­zettel s hangsúlyozza, hogy a Bonar Law-féle jóvátételi javaslatokat az angol kormány most is fentartja. E javaslatok szerint a jóvá- téte* összege 2500 millió fontra volna leszál­lítandó, a német pénzügyeket nemzetközi tes­tület ellenőrzése meOeíi rendeznék, Német­ország garanciák mellett négyévi moratóriu­mot kapna, Anglia részesedne a zálogolt né­met jövedelmekben. 52 hanem, hogy tanulmányozzam a helyszínén azokat a Franciaország és Magyarország között fennálló gazdasági és pénzügyi kér­déseket, melyek a döntőbíróság hatáskörébe tartoznak és így a döntőbíróság most aktuá­lissá vált tevékenységét előkészítsem. A ma­gyar fővárosban rendkívül szívélyes fogad­tatásban volt részem. Horthy kormányzóval; Bethlen gróf miniszterelnökkel, Daruváry külügyminiszterrel és Kálíay pénzügyminisz­terrel beható megbeszéléseket folytattam, de érintkezést kerestem Magyarország pénz­ügyi és ipari vezető személyiségeivel is, akik részletesen informáltak Magyarország gazdasági helyzetéről, úgy hogy a magyar gazdasági és pénzügyi helyzet­ről teljesen pontos képet nyertem. E ta­pasztalataimat annak a leghőbb vágyam­nak és törekvésemnek a szolgálatába fo­gom állítani, hogy elősegítsem a Duna- medence államaiban a teljes béke uralmát, amely béke az egyes állaim ok saját érde­keinek védelme mellett a közös érdekek­ben való szolidaritáson épülne. Budapesti utamnak eredményei teljes mértékben ki­elégítők. — Folytatott az elnök ur a mai nap folya­mán tárgyalásokat a cseh-szlovák politikusokkal? — kérdeztem. — Benes külügyminiszter urat, kit már régóta ismerek, sajnos nem találtam Prágá­ban, mert, mint a szerkesztő ur tudja, Brünn- be utazott, honnan valószínűleg csak kedden térhet vissza. Megvárom, tehát előrelátható­lag három-négy napig maradok Prágában. Engedeknét kérem, hogy Benes külügy­miniszterrel folytatott megbeszélései után ismét felkereshessem és a megbeszélések eredményei után érdeklődjem. Az elnök ez­után Prágáról beszél, hol először van s amelynek szépségei és történelmi patinája valósággal elragadták. Megkérdem, hogy milyennek látja Magyarország és Cseh-Szlo- vákia jövő viszonyát. Azt feleli, hogy olyan­nak, aminőnek a termelő és fogyasztó közötti viszonynak kell lenni: harmonikusnak. Ismét a magyar helyzetet hozom szőnyegre, hang­súlyozom Magyarország válságos gazdasági helyzetét és a külföldi segítség szükségét s megkérdem, hogy igazak-e azok a felmerült hirek, hogy Franciaország el van határozva Magyarország teljes gazdasági talpraállitá- sát szisztematikusan a kezébe venni, vagy pedig csak egy elszigetelt kölcsönmüv életről van szó? Az elnök hangsúlyozza, hogy a részletekre vonatkozólag nem nyilatkozhat, mert ez mindenképpen túllépné kompetenciá­ját, azonban azt kijelentheti, hogy Franciaországban komoly rokonszenv nyil­vánul meg Magyarország iránt „...s’éclaircir rapidemen!". Elmondom az elnöknek, hogy milyen lázas érdeklődéssel kiséri a magyar közvéle­mény az ő működését és kérem, hogy kör- vonalozza konkrétedben a jövő várható ese­ményeit. De la Bárrá ekkor előrehajolt szé­kében s a diplomata ragyogó okosságával és a „jó biró“ hallatlanul szuggesztiv, mert igaz­ságot emanáló erejével a következő súlyos szavakat mondta: — Millerand, Franciaország elnöke, már­cius 14-én irta alá a francia-osztrák pénz­ügyi kérdésekre vonatkozó barátságos meg­egyezés okmányait. Ezt a müvet én készítet­tem elő, az én intervenciómnak és elismer­ten pártatlan javaslataimnak sikerült a két ország kormányát megegyezésre bírni s e megegyezésből mindkét országnak előnye származott. Hasonló akcióm Bulgáriában szintén teljes sikerrel járt, az egyezség ok­mányait, mint értesülök, éppen ma írták alá Párisban. Budapesten jártamkor tiszta képet nyertem Magyarország válságos pénzügyi helyzetéről és remélem, hogy ez a helyzet úgy Magyarország, mint az összes többi állam javára gyorsan ki fog tisztulni. Teljes szivemből köszönetét mondok de la Bárrá elnöknek nagyjelentőségű nyilatko­zatáért. Az elnök arra kér, hogy a lapot, melyben az intervju megjelenik, küldjem fel a lakására, majd szívélyesen búcsút vesz. Már kiinn vagyok az esti Vencel-tér világ­városi forgatagában, kissé zúgó fejjel, de egy felejthetetlen óra emlékétől gazdagon. Merényi Gyula. Uj igazságügyi törvényjavaslat. Az igazság­ügyi mhrisziter a szenátus elé törvényjavaslatot terjesztett he, amely szerint bírósági tárgyaláso­kat meg foög íehetni tartani az esetben is, ha a vádlott a tárgyaláson meg nem Jelenik. A törvény’ javaslat csakis Szflovenszkó és Ruszinszkórn vo­natkozik, mivel hasonló rendelkezések a többi or­szágrészekben már érvényben vannak. Elmara­dást csakis igazolható fontos okok esetén fogad­hat cl a bíróság s ez esetben a tárgyafási nem tartják meg. Ha nincsen megokolva' a meg ucm jelenés, akkor a tárgyakist csak az esetben tart­hatják m g, !i i a vádlottra kirovandó büntetés m g nem ha'a.dja' az öt évi börtönt. Bérli# április 23. A német néppárt va­sárnap gyűlést tartott, amelyen Stresemann dr. képviselő beszédet mondott s ebben a következőket fejtette ki: — Curzon lord felsőházi beszéde uj po­litikai helyzetet teremtett, amelyet a német kormány teljesen értékel. Elégtétellel ismer­jük el, hogy Curzon lord másként beszél Németországról, mint ahogy’ ahhoz hozzá­szoktunk a francia államférfiak részéről. — A német jóvátételek kérdésében Németországgal megegyezésre lehet jutni. Életünk és halálunk függ attól, hogy a Rajna és a Ruhr német maradjon. — A Versailles! szerződés biztositói, mindenekelőtt azonban Anglia, vegyék tudo­másul azt, hogy kötelességük arról gondos­kodni. hogy a szerződést Németországgal szembe igazságosan és lojálisán vigyék ke­resztül. — Anglia a Rajna-bizoíís'g kebe’ében tűrte eddig Franciaország túlkapásait. Ha lord Curzon Németország és Franc;aország között becsületes közvetítő akar lenni, ak­kor abból a Jénybö! kell kiindu'n'a, hogy a Rajnavidék fölötti német sznverénFás me­lyet a német kormánv és minden német párt önmagától érte+tk?><nek *ek?nt, föl’éWe a béke végleges szabályozására irányító tárgyalásnak. Briand is beszélt Páris, április 23. Briand tegnap Nantes- ben beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy hallatlan dolog lenne, ha Franciaország kárát nem tennék jóvá azok, akik azt elkö­vették. A jóvátételi kérdés hozzájárult ah­hoz, hogy Franciaországot a köztársasági eszmével elválaszthatatlanul összeforrassza. Németország Cursozi ajánlatáról Uj német ajánlat? Berlin, április 23. (Berlini szerkesztősé­günk távirata.) A birodalmi kormány a Wolff- iroda utján közli, hogy lord Curzon beszédét fontos politikai eseménynek tekinti, mely a mostani helyzetet lényegesen befolyásolhatja. A kormány e kijelentéséből arra lehet követ­keztetni, hogy Németország egy lépéssel kö­zelebb jutott ahhoz az elhatározáshoz, hogy uj javaslatot tegyen. Németország hajlandó megkötni a rajnai egyezményt és pedig nem 30. hanem 99 évre. Ez természetesen nem je­lenti a Ruhrvidék és a Rajnavidék szabadsá­gának feladását. A tárgyalások alatt nem ad­ják fel a passzív ellenállást. Német tiltakozó jegyzék HatzfeM herceg visszahívása miatt Berlin, április 23. (Havas.) A párisi, lon­doni és brüsszeli kormányoknak a megszál­lott rajnai területek biztosságának feloszlatá­sa alkalmából a szövetségközi rajnavidéki bizottság utján tiltakozó jegyzéket nyújtot­tak át. Koblenz, április 21, (Havas.) A szövet­ségközi bizottságnál működő birodalmi biz­tos, Hatzfeld herceg Németországba eluta­zott. Véres összeütközés Düsseldorfban Düsseldorf, április 21. (Havas.) Kétezer munkanélküli, akik a hajógyárba vonultak, hogy a munkásokat a munkabeszüntetésre bírják rá, a rendőrség kerékpáros osztagával Összeütközött. Nyolc egyén megsebesült. Francia zászio az essem szénszindikátus épületén Essen, április 23. Az esseni szénszindiká­tus épületére a franciák nagy katonai ünnep­ség keretében ma fölfűzték a francia trikolórt. Belgium katonai erősítéseket küld Brüsszel, április 22. (Havas.) Belgium a legközelebbi napokban katonai erősítéseket küld a Ruhrvidékre, úgy, hogy további bá­nyákat szállhatnak meg és kiterjeszthetik a vasúti hálózat fölötti ellenőrzést. Á szenátus mai Illése. Prága, április 23. A szenátus mai ülését Prasek elnök nyi­totta meg negyed hatkor. A program első pontján a kormány ama törvényjavaslata sze­repel, amellyel hatályon kivül helyezi a jel­zálogkölcsönök konvertálásánál érvényes il­letékek kedvezményes kamatlábát. A költség- vetési bizottság előadója Pacek szenátor volt. A szenátus a javaslatot vita nélkül elfogadta. Ezután a nemzetgazdasági bizottság előadója, Sablik szenátor a kormány ama javaslatáról beszélt, mely a mezőgazdasági állatok te­nyésztését szabályozza. Lapunk zárásakor az ülés folyik. A bankügy szerdán a szenátus elé kerül, A klubelnöki ülésen Heller német szociál­demokrata szenátor fölemlítette, hogy inter­pellációt ad be a -banküggyel kapcsolatban és kérni fogja, hogy interpellációját sürgősnek ismerjék el. A klubelnöki ülés után a koalíciós párt-ok üléseztek és elhatározták, hogy Heller interpellációjának sürgősségét elismerik és azt a szerdai ülésen tárgyalják- ©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©©oett A salgótarjáni határ. Prága, április 23. Napról-napra várjuk a népszövetségi ta­nács döntését a salgótarjáni határvitában. A döntés, amelynek egyes hirek szerint a múlt hét péntekjén kellett volna megtörténnie, azonban egyre késik. Genfi jelentések sze­rint & népszövetség tanácsa Richepin francia kapitányt, mint szakértőt bízta meg az ügy megvizsgálásával. Richepin, aki jelentésével mára, vagy holnapra elkészül, különösen azt fogja megálfapiteni, hogy Osneky párisi cseh­szlovák követnek az az állítása, hogy a ma­gyar kormány csak stratégiai okokból köve­teli Salgótarjánt, megfelel-e a tényeknek. A gazdassági központok fölszámolása. A közélelmezési minisztérium törvényjavas­latot dolgozott íki. amelv a gazdasági körpon­tokkal szemben fönnálló igények érvényesí­tését rendenzi. Eszerint a föszámolásban lévő központokkal, bizottságokkal, intéze­tekkel, fiókjaikkal és az állami gazdálkodás­nál közreműködött más kollektív testületek­kel szemben fönnálló még nem esedékes igé­nyeket is, amennyiben eddig kifejetetten el nem ismertettek vagy nem pereltettek. annál a szervnél kell bejelenteni, amely a fölszámo­lással meg van bízva, illetően meg lesz bízva, amennyiben ez a bejelentés elrendelődnék. A bejelentésnek ajánlott levélben hat héten belül kell megtörténni. Ennek a határidőnek kezdetét és lejártát annak a minisztériumnak a hivatalos lapja teszi közzé, melynek illeté­kessége alá az illető központ fölszámolása tartozik. Ebben a hirdetésben a bejelentést átvevő szervet és a bejelentés elmulasztásá­nak következményeit is meg keli jelölni. A kormány a törvények és rendelőtök gyűj­teményében meg fogja határrozni azokat a gazdasági középpontokat, amelyekre a tör­vény vonatkozik. A be nem jelentett vagy a kitűzött határidő után bejelentett igények, valamint az időjében bejelentett igények el nem ismert részét az illetékes bíróságnál pa- res utón kell érvényesíteni, mégpedig a nyolc hetes várakozási határidő lejártától számított hat héten belül. Ellenkező esetben az ily nemű igények és járulékai kompenzációs utón sem érvényesíthetők sem a középpont, sem a fiókjai, sem az állammal szemben. Éppen úgy elévülnek azok az igények is, amelyeket nem a hat heti határidőn beiül jelentenek be. A ha­táridő kezdetét és lejártát a hirdetésben közzé kell tenni. A törvény nem vonatkozik közjogi, a törvény kihirdetése után keletke­zett, valamint olyan igényekre sem. ame­lyeknek keletkezési időpontjában a jogosult rendes lakóhelye a cseh-szlovák köztársasá­gon kívül volt. Arról, vájjon az igény ez aki a törvény alá esik vagy sem. az a körülmény döntő, vájjon a jogos hitelező az igény ke­letkezésének időpontjában külföldön lakott e vagy seim. Ez a rendelkezés elejét akarja venni az igényeknek külföldiekre való átru­házásának, amennyiben ezeket az igényeket be nem jelentették és e törvény értelmében elévülnek, mivel különben kijátszanak a tör­vényt „Klfe’lliiaS® és Sa€al4Él«UKl« füsti! — Stresemann beszéde Curzon expozéjáról. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom