Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)

1923-04-18 / 88. (241.) szám

. </íRÁ(7MjttA!?MÍ[7fmWP

ustsurawi -v. oí-u fsa ywrywwniraa.t.rv*i«n»»»»*■j.mwmwwu *. o^wmü-ic:

•k oMMcc'WsaaDi

Szerda, április 18.

Oroszországot nem hifláü meg lansanneOía.

London, április 16. (Reuter.) Az alsóházban Mac Neill bejelentette, hogy Angliát Lau- sanneban Rumbóld, a konstantinápolyi angol biztos fogja képviselni. Oroszország még nem kapott meghívást Lausanneba. Bejelentette Mac Neill, hogy a Zaglul pasával egyidőben internált egyiptomi nacionalisták még mindig Sechellenben vannak és a kormánynak az a szándéka, hogy ott is hagyja őket.

Franciaország a Óbester-koncesszió ellen

Párls, április 17. (Havas). A Maiin jelenti: A francia kormány elhatározta, hogy fölhívja a washingtoni kormány figyelmét, hogy az amerikai Chester-szindikátusnak biztosított török koncesz- szíó az 1914. évben a francia állampolgárok részére elismert engedmények föíoldását jelenti és hogy a francia kormány tekintettel a küszöbön álló lausannei tárgyalásokra, kénytelen lesz eme koncessziók ellen védekezni. Anglia állítólag hasonló lépést tett.

©©00©©©©©©©©©®©©©®®®©©®®®®®®®©©^'

Az aiagoi költségvetés az aisokáz előtt.

London, április 16. Baldwin kincstári kancellár ma délután beterjesztette az alsóházban a költségvetést. A kiadások 816 millió font sterlinget s a bevételek a mai adóbázison 852 millió font sterlinget tesznek ki, úgy, hogy a költségvetés 36 millió font sterlinggel aktív. A kancellár utalt arra, hogy az adókat le kell szállítani. Javasolta tehát a postatarifa, továbbá a sör- és élelmiszeradók leszállítását. A kereseti adónak leszállítását szintén szükségesnek tartja. Emiatt a bevételek 34 millióval csökkennének, úgy, hogy a bevételi fölösleg mindössze két millió font sterlinget tenne ki. Az elmúlt év költségvetése 101 millió font sterlinggel zárult, amelyet az államadósságok törlesztésére fordítanak. A külső angol adósságok az elmúlt évben 1090 millió font sterlingről 1155 millióra emelkedtek. Ez a látszólagos emelkedés annak következménye, hogy az adósságokhoz hozzászámították az amerikai adósságok hároméves kamatát, úgy, hogy a külső államadósság több mint 209 millió fonttal csökkent

A Mussolinit támogató popolárik külön pártot alakítanak.

Róma, április 16. A Stefani-ügynökség közlése szerint a néppárt turini határozata folytán egy nemzeti néppárt van alakulóban, amelynek tagjai lennének azok a néppártiak, akik hajlandók Mussolinit lojálisán támogatni.

Wilson népszövetségi akciót kezd.

London, április 17. (Saját tudósítónktól.) Angol lapok amerikai táviratok nyomán közük, hogy Wilson mozgalmat indított, melynek célja a következő elnökválasztásnál Amerikának a népszövetségbe való belépését programként fölállítani. Lloyd Georget fölhívták, hogy ősszel Kanadában s az Egyesült Államokban a népszövetségi propaganda érdekében választási körutat tartson. ©6©©&®©®9©Q©Q®©&©©©®©©©©©©®©©©©©

Kulturmunka Romániában.

Kolozsvár, április 17.

(Saját tudósítónk jelentése.) Az iskolai év vége felé közeledik és a román közoktatási minisztérium most fogott csak igazában a nagy munkához. Az a programja, hogy elveszi a kedvét a magyar iskoláktól szülőknek, tanulóknak egyaránt. Hogy ezt elérje, arra két eszköze is van. Részint egyes magyar felekezeti iskolákat zár be, részint oly általános rendelkezéseket bocsát ki, amelyeket lehetetlen a magyar intézeteknek hirtelenében foganatosítani, mulasztásuk pedig az iskola nyilvánossági jellegének elvesztését vonja maga után. Az egyházi főhatóságok sziszifuszi küzdelmet folytatnak Anghelescu közoktatásügyi miniszterrel, aki, mint volt sebész, kéjjel forgatja taglóját, hogy hol az egyik, hol a másik felekezet intézményeibe vágjon. Ez az egyoldalú iudásu, fé'lmüveltségü, teljesen elfogult sovén nacionalista csöppet sem titkolja azt a szándékát, hogy a magyar iskolákat egymásután tönkreteszi. Az erdélyi magyarság a királytól kezdve, minden törvényes fórum előtt megkísérelte védelmezni a maga igazát, de minden komoly,eredmény nélkül.

Kolozsvári szerkesztőnk jelentése szerint most az egységes magyarpárt is megmozdult abban az irányban, hogy az iskolakcr- dósfc végleg tisztázza.

Megindította az egész sérelmi anyag tárgyilagos szigorú megviszgátását és megállapításai eredményét a május közepén Marosvásárhelyen tartandó rendkívüli országos párígyülés elé fogja terjeszteni.

Előadóul Sándor József képviselőt kérte fel a párt. Az iskolák elleni hajszát a parlamentben is szóvá teszik a többi nemzeti kisebbségekkel közösen folytatandó akció keretében. A Magyar Párt elhatározta, hogy amennyiben a trianoni békeokmányban biztosított jogai respektálását ezen az utón elérni nem tudná, szakítani fog azzal az eddigi szigorúan követett programjával, hogy sérelmeit nem viszi ki az ország határain kívüli fórum elé.

Ha a kormány rákényszeríti, kultúrája, egyedüli kincse védelméért kényszerülve lesz az erdélyi magyarság — ezúttal első ízben — a népek szövetségének nemzetközi fóruma elé vinni panaszait.

.A magyar namzefgsrillés Illés

Álhir a magyar kormány lemondásáról — Vyx francia ezredes szerepe

a proletárdiktatúra kitörésében

Budapest, április 17(Budapesti s z e r kész tőségünk telefonjelentése.) Az egyik reggeli lapban az a hir jelent meg, hogy a Betihieu-kormány rövidesen lemond és helyét nagyatádi Szabó István vezetése alatt álló mtranzigens kormány foglalja el. Illetékes helyen kijelentik, hogy ez a híradás egyáltalában nem felel meg a valóságnak és annyira hihetetlenül hangzik, hogy cáfolatra sem érdemes.

A nemzetgyűlés ülése

A tegnapi tervtől eltérően a házat ina összehívták. Az ülést egynegyed tizenkettőkor nyitotta meg Szcitovis.zky Béla elnök. Folytatták a mezőgazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az első szónok

Farkas István szociáldemokrata: A birtokviszonyok Magyarországon igen eltolódtak a nagybirtokok javára. Polemizál nagyatádi Szabó miniszter ama beszédével, amelyben tiltakozott az efen, hogy parsazt- nak nevezték. Kijelenti, hogy ebben nincsen semmi sértő, hiszen Rákosi Jenő is mindig paras'ztípáTtnak nevezi őket. Beszéde végén követelte, hogy a földmunkások szervezkedését engedjék meg.

Vasad i-B a 1 o g egységespárti: Ennek a kérdésnek a tárgyalásánál minden pártpolitikai szempontot ki kell kapcsolni. A munkabéreknek törvény által való szabályozását nem tartja helyesnek, mert káros behatása lehet. A javaslatot elfogadjaRuppert Rezső: A politikai okosság

azt diktálja, hogy a munkásoknak engedjék meg a szabad szervezkedést. Ha ezt nem engedik meg, ezzel sokat ártanak az országnak a külföld előtt. (Nagyatádi Szabó miniszter valamit közbeszól, mire Ruppert így válaszol: Nem mindenki olyan gazdag kisgazda, mint maga.) Ha egy törvény rossz, igen sok kárt okozhat. (Csontos István közbeszól: Ezek az ügyvédek mindig zavarogmak. Rnp- pert így válaszol: Nem lehet mindenki molnár.) A javaslat intenció kielégitőek. azonban a gyakorlati keresztülvitele olyan nehézségekbe ütközik, hogy a javaslatot nem fogadhatja el.

Lapunk zárásakor az ülés tart..

A közigazgatási refmm politikai megvitatása

Rakovszky Iván belügyminiszter e hét csütörtökjére a politikai élet százhúsz kiválóságát a képviselőház delegációs termébe értekezletre hívta össze, amelyen a közigazgatási reformtervezetei fogják politikai szempontból megvitatni. A múlt héten tartott értekezleten ugyanis csupán szakemberek vettek részt és mondották el véleményüket. A reformtervezetnek két szakasza ellen emeltek kifogásokat, az egyik a kinevezési rendszerre, a másik pedig a törvényhatóságok összeállítására vonatkozik. A belügyminiszter kijelentette, hogy a kinevezés rendszeréhez ragaszkodik és attól sem mi esetre sem tér elA belügyminiszter a rendtörvényről

Rakovszky Iván belügyminiszter -egy újságíró előtt úgy nyilatkozott, hogy az a hir, mintha a kormány a rend törvényt elejtette volna, nem felel meg a valóságnak. A rendtörvény ugyanolyan stádiumban van, mint volt. Mihelyt a parlament munkarendje megengedi, a javaslatot letárgyalják.

Ennek ellenére a politikai körök úgy tudják, hogy a rendtörvényt egyáltalában nem lógják a nemzetgyűlés elé terjeszteni.

Vyx francia ezredes és a proletárdiktatúra

A Szeged cimii lap vezércikkben részletesen foglalkozik Vyx francia ezredesnek a magyarországi kommunizmus kitöréséiben való részesedésével és megállapítja, hogy Vyx volt a proletárdiktatúra kikiáltásának közvetlen okozója. A lap íentartással bár, de közreadja, hogy Vyx-t Magyarországon való viselt dolgaiért a párisi haditörvényszék fogságra ítélte. A lap szerint a katonai ügyész Vyx ellen nem politikai természetű vádakat sorakoztatott fel, hanem bizonyos pénzekről volt szó a vádiratban, amelyeket az akkori magyar (Károlyi) kormánytól vett föl és amelyek a francia állammal szemben többé- kevésbé hazaárulást jelentettek. így szóba- keriilt a haditörvényszék tárgyalásán az is, hogy Vyxnek hatmillió darab töltényt kellett volna követelnie Magyarországtól, de megelégedett kétmillióval, mivel a többinek árát készpénzben kapta meg.

A Magyar Hírlap érdeklődött ez ügyben a külügyminisztériumban, ahol azonban nem tudtak felvilágosítást adni. A francia követségen délig nem sikerült illetékes tényezőkkel beszélni.

1f€iw«0S®i sís逧

Diocletian palotája. — Látogatás Monsignore Buliénál. — A spalatói muzeum sorsa. — Folytatják az ásatásokat. — Az Adria mesél.

A Prágai Magyar Hírlap íkiküMütt munlkaitársától.

Spalaíó, április közepe.

Spalaiptól északra mélyen nyúlik be az Adria a város mögé, mely Diocletian gigászi palotájából bomlott várossá az évszázadok világot formáló napsütésében. Semmi sem volt itt, csak egy palota, káprázatos virága Keletnek, mely a császár parancsszavára hajtott ki a tengerpart teméketlen szikláiból. Az idő elsöpörte a római világbirodalmat, a palota karcsú oszlopcsarnokai elomoltak az Adria partján,, de a gigászi falak dacolni tudtak az enyészettel és hajlékot adtak a feltörő uj generációnak. Mert a várost a szó szoros értelmében beleépítették a palotába. Egy-egy nagy teremből sok apró ház lett, egymáshoz illesztve, ragasztva fantasztikus összevisszaságba. A csarnokok bolthajtásos iveit kitöltötték és a perytilum korintusi oszlopai között zöldzsalus ablakok nyilnak ki még ma is. De éppen azért maradt meg majdnem épen az a perystilum, mert a Diocletian palotájának udvarából a város főtere lett, amelyből néhány lépcsőfok vezet fel egy kőfaragással gazdagon díszített, nagyszerű bejáraton át a vestibulumba, a császár kupolás előszobájába. Ebből az előszobából jobbra- balra lépcsők torkolnak máma, melyek felvezetnek a sötét, piszkos házakba, ahol nehéz kőfalak között, sápadt és beteges gyermekek születnek . . .

S az Adria kék vize enyhe ringássaj me- lódiázza a múltnak teremtéses ütemét a hosz-'

szu, keskeny öbölben, mely szeretettel öleli át Spalatót, Diocletiánnak egykori palotáját. Ennek a fényes tükrözésü öbölnek a partján, a napos lejtőn, olajfa és szölőkertek között épült a spalatói uj muzeum. Rózsaszínbe játszó, nehéz dalrnát kőből épült és az itteni, régi hegyivárak mintájára, sivárak, dísztelenek a falai. Az anyag nemességében van az épület komoly szépsége. A szerencsés kezű olasz építész meghagyta kőnek a követ, nem követett el erőszakot a rendelkezésére álló matérián, hanem egymásra rakta előkelő, masziv formákban a nehéz kockákat. Két hatalmas oszlop a bejárat mellett, az udvart oszlopos árkádok képezik, melyek alatt részben még rendezetlenül állnak a városban és a város körül talált római és ó-keresztény régiségek.

Ott a Sarkofágok, az antik emlékek közöt dolgoznak a kőfaragók, és készítik a szobrok számára a talapzatokat. Hivatottabb munkásokat nem igen lehetne erre a célra találni, mert nem sokban különböznek ők a 2000 év előtti kőfaragóktól, akik a római császár szolgálatában álltak. Olyan erősen él itt az anyagban és a lakókban a régi tradíció. A lakókban, az anyagban és Monsignore Bulic-ban.

Monsignore Bulic 1883-ban lett a spalatói muzeum igazgatója és a dalmáciai történeti emlékek meg ásatások fö-fö őre. Akkor még benn volt a muzeum a városban és ö is benn

lakott a püspöki palotában. Most, mióta felépült az uj palota, a régi kincsek számára, ő is odaköltözött közéjük.

Monsignore Bulic 1846-ban született, tehát most 77 éves!

Ismertem egy öreg hölgyet, aki valamikor nagyon szép lehetett, de erre már senki sem emlékezett rajta kívül, ö azonban annál kevésbé akarta elfelejteni és hetvenéves korában is azt mondogatta: — Én még most is olyan vagyok, mint valami fiatal.

Ez jutott eszembe, mikor az írásokkal, könyvekkel, római várakkal megrakott szobában szemben álltam a spalatói muzeum direktorával. Nem tudom mi konzervál olyan nagyszerűen, a spalatói levegő, az archeológia, vagy az a lelkes idealizmussal teli, soha sem szűnő munka, melyben ez az öreg ur egész életét töltötte. Öreg ur! A mi számításunk szerint öreg, de talán a századok pers- pekivájából nézve, ahonnan ő tekint az egész világra, nem is kor a 77 év és azért olyan élénk, fiatal a kék szeme, mellyel egy-egy ravaszai hunyorítva elmondja, hogyan szerzett ő pénzt innen is, onnan is, mindig újra a salonai, a spalatói ástásokhoz és az uj muzeum megteremtéséhez.

Dalmácia Auszria-Magyarországhoz tartozott. Rendben van! Fő az, hogy a császár pártolja az ő munkáját. A háború előtt rakták le a muzeum alapját, a háború alatt tovább épült és szép lassan el is készült. 1918-ban. mialatt az öreg ur egy kongresszuson járt Bécsben, az amerikai misszió lefoglalta az épületet. Mire hazatért táncterem volt a könyvtár, fürdőszoba az ő dolgozószobája és kád benne egy ó-keresztény szarkofág.

— Sokáig tartott mig sikerült kiűznöm őket, — mondja Monsignore, — de — és egyet hunyorít — legalább bért kellett fizetniük. Dollárokat!

Most Jugoszláviához tartozik Spalaíó, a Diocletian palotája és a régi római fővárosnak, Solonának romjai.

— Más idők, más világ, — magyarázza az öreg ur. — Kérem, most tizenhárom bank van a kis Spalatóban. Ha vannak és ha mindennap újak nyilnak meg, biztosn jól is keresnek. Ki is szabtam rájuk az adót. Az uj ásatásokat ők fogják megfizetni. Megmondtam nekik, hogy tízezer dinárnál kevesebbet egyiktől sem fogadok el. — Látni kell őt, amint ezeket mondja, az arca csupa derű, a szeme tele mosollyal, az egész ember örvendő várakozás.

Előadom neki, hogy mi járatban vagyok. Monsignore nagyon örül. Mindenkinek örül, aki Spalatórói akar Írni. Mindjárt kinyitja könyvszekrényét és elővesz egy csomó könyvet. Francia, dán. német, angol, olasz, magyar irók müvei Dalmáciáról. Mind nála jártak, mind ő tanította meg látni őket, min- denik számára ö idézte a múltat, mindenik hálával emlegeti az ő nevét.

— De ez mind semmi! — magyarázza, mert mi minden újat tud ő azóta. Monsignore levezet a könyvtárba. Egyetlen hosszú terem. Néhány asztal. Az olvasó pultokon nagy ilusztrált munkák Dalmáciáról. Körül a polcokon, fel a menyezetig csupa idevonatkozó mü: Történelem, műtörténelem, archeológia, politika, földrajz, geológia stb., stb.

Az órára néztem: féltizenegy volt és egy óra lett, mire könyvekkel megrakodva elhagytam a spalatói múzeumot. Addig folyton mesélt Monsignore és én feszült figyelemmel hallgattam. Megígérte, hogy együtt megyünk ki Salonába, Diocletian szülővárosába. Salona egy órányira van kocsin Spalatótól. túl a keskeny öblön, egy szelíd völgyben. Ott volt a hajdani Illiria fővárosa, melynek romjait kiásták a föld alól. Ott van a Bulic tuskuluma is, egy szép kis nyaraló, a régi romok között, amelyben, saját bevallása szerint, életének legderüsebb napjait tölti.

Mert talán Monsignore számára nem is romok azok a romok. Képzelete képes felépíteni belőlük e gazdag, virágzó várost és igy nagy magánossága csak látszólagos. Egy népes városban él ő tulajdonképpen, ahol biztosan otthonosabban érzi magát, mint a modern Spalatóban. Ferenczl Sári.

Az emigránsok fraternizálnak a cseh sajtóval. A különböző cseh lapokban elég gyakran olvasunk cikkeket, amelyekben az emigráció vezérei Magyarország ellen uszítanak. Jászi Oszkár előszeretettel ir a Venkovba, a cseh agráriuspárt lapjába. Kunfi is cseh lapokat keres föl soraival. Az emigráció fraterni- zálásának egy újabb bizonysága Rév Bélának a Tribunába irt cikke, amelyben a magyar- országi legitimista mozgalommal foglalkozva, a köztársaság eszméjét propagálja, noha a köztársasági államformát éppen az emigráció diszkreditálta Magyarországon. Rév Béla cikke nem érdemli meg. hogy vele polemizáljunk és csak azért említettük meg, mert belőle is kitűnik, az októbristák mindenkivel Összefognak, akinek segítségével Magyar- országon és a magyarságon üthetnek egyet.

&