Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)
1923-04-18 / 88. (241.) szám
(W&7fiREg A magyar kisgazdapárt kerületi gyűlése Vükén. Losonc, április 17. (Saját tudósítónktól.) Az Országos Magyar Kisgazda-, Földmives- és Kisiparos Párt nógrádi osztály a. ^vasárnap délután népes kerületi gyűlést tanott Vilke községben, amelyen Tőrincs, Jelsőc és Panyidaróc községek lakossága is részt vett. A gyűlést Kovács Lajos vilkei pártelnök lelkes szavakkal nyitotta meg. Utána Kristóff Sándor, a párt nógrádi osztályának főtitkára nagyobb beszédben ismertette az aktuális politikai és gazdasági kérdéseket. Elsősorban a rendtörvény szigorú rendelkezéseire hívta föl a lakosság figyelmét. Majd bírálta az adórendszert, amely nem kevesebb, mint negyvenkétféle adót honosított meg s igy az adózó közönség nem tud eligazodni a sok adó között, ami nem egyszer érzékeny károsodásával jár; ez a rendszer az államra sem előnyös, mivel a bonyodalmas adóigazgatás sok fölösleges személyi kiadást jelent. Sürgette az adórendszer egyszerűsítését s az adótételeknek a történelmi országokéval egyenlő mértékben való megállapítását. A földbirtokreformra térve át, azt hangoztatta, hogy a földbirtokreform a párt programjának egyik sarkalatos pontját képezi, de a párt egyúttal követeli annak igazságos és politikamentes végrehajtását is és azt, hogy a föld magyar kézből ismét magyar kézbe kerüljön. Végül a közelgő községi választásokkal kapcsolatosan az azokra való fölkészülésre és a szervezetek megerősítésére hívta föl a községeket. Azután Nagy Sándor kisiparos, a losonci kisiparosok áruszövetkezetének igazgatója népszerű előadásban fejtette ki a szövetkezeti eszme jelentőségét. Ismertette azt a nógrádi kisgazdatársadalom köréből kiindult mozgalmat, amely odairányul, hogy a nógrádi gazdák is beolvadjanak a losonci kisiparosok virágzó szövetkezetébe és aet ezzel a gazdák termelő- és értékesítő-szövetkezetévé fejlesszék ki. Bejelentette, hogy a losonci kisiparosok örömmel hajlandók a kisgazdákkal együttműködni s rámutatott arra, hogy ebből az együttműködésből hármas haszon hárul a kisgazdákra: olcsóbban szerezhetik be szükségleteiket, az üzleti nyereségből részesednek s egyúttal a termények értékesítésének is előnyös lehetőségei kínálkoznak. A megértéssel fogadott felszólalás után B a r t a Imre panyidaróci jogvégzett ' kisgazda úgy a szövetkezet, mint a vagyon- dézsma kérdéséhez szólt hozzá. Majd B e d - n á r László tőrincsi kisgazda a szervezkedés szükségességéről mondott igen lelkes és emelkedett beszédet s összetartásra buzdította magyar gazdatestvéreit. Végül Dancs Ferenc jelsőci bíró és pártelnök indítványára a gyűlés egyhangúan elhatározta, hogy a párt súlyos betegen fekvő Órszágos elnökét, Szent-Ivány József képviselőt a mielőbbi fölépülésébe vetett reménység kifejezésével melegen üdvözli és ragaszkodásáról biztosítja. 1 nemei lililiiililsilcr felettien lilám Franciaország és Németország vagy megegyezik, vagy közösen elpusztul. Németország készsége a tárgyalások megkezdésére. — A rajnai köztársaság megalakítását Németország nem tűri. Basch Tivadar ntóda órás és ékszerész Prága, jmdriSska 6. szám 1038 Berlin, április 17.. (Berlini szerkesztőségünk jelentése.) Ro- | senberg birodalmi külügyminiszter hétfőn tar- | toíta nagy feszültséggel várt beszédét a birodalmi tanács üléséi A külügyminiszter expozéjában kizárólag a jóvátételi kéredéssel és a Ruhrvidék megszállásával foglalkozott. Beszéde elején ismertette azokat az előzményeket, amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek, melynek likvidálásakor nem kevesebbről van szó, mint arról, vájjon az imperializmus bajo- nettjei, vagy pedig a jog és a népek akarata uralkodnak a földön. A Ruhrvidék megszállása csökketette Németország fizetőképességét, a külügyminiszter azonban mégis azt hiszi, hogy a kibontakozás kiinduló pontja a párisi januári 30 milliárd aranymárkás német ajánlat lesz. Pontos összeget megnevezni mindaddig képtelenség, mig a Ruhrvidék kiürítése révén a német munkaképességet helyre nem állítják, mert ez minden számítás alapját képezi. Németország ma is azonosítja magát azzal az amerikai ajánlattal, hogy pénzügyi kapacitásokból álló nemzetközi szakbizottság állapítsa meg, hogy Németország eddig mennyi jóvátételt fizetett, mennyit kell még és milyen módon fizetnie. A rajnai köztársaság megalakításáról, mely Franciaországnak katonai biztonságot nem nyújt, a német nemzeti érzésnek pedig elviselhetetlen, a német kormány sohasem fog tárgyalni. Egyáltalában oly megoldást, mely a jogtalanul megszállott Ruhrvidéket kiszolgáltatná Franciaországnak s a kiutasított német polgárok szabad visszatéréséről és kártalanításáról nem gondoskodik, a német kormány sohasem fog elfogadni. Hasonlóképpen nem akceptálhatja Németország a területek részletenként! kiürítésének rendszerét, mert ez tartósan Franciaország bérrabszolgáivá tenné e területek lakosságát. A külügyminiszter e szavakkal végezte beszédét: Végzetes dolog, hogy Franciaország és Németország évszázadok óta nem tud igazi békét teremteni egymás között. A történelmi események és küzdelmek változásán közt, majd az egyik, majd a másik ország került fölül. Lehetséges, hogy a győzőnek nehezebb a mérséklet és józan ész érveit érvényesülni hagyni, azonban, ha Franciaország el tudná szánni megát, hogy Németország szabadságra való jogát és létét elismerje, területeit és felségjogát tiszteletben tartsa és szomszédja megalázására épp úgy ne gondoljon, amint Németország sem óhajtja a francia nemzet önérzetét megsérteni, akkor teljesedésbe menne sok jó európai álma, akik a francia és német nép gazdasági kooperációját és ezáltal Európa uj fölvirágzását remélik. Ha azonban Franciaország e lépéshez nem találja meg a kellő erőt, akkor a német népnek nem marad más választása, mint az ellentállásban a végsőkig kitartani. Ma egész Németország a külügyminiszter beszédének hatása alatt áll. A beszéd az egész polgári sajtóban kedvező visszhangot keltett. A Lokalanzeiger hangsúlyozza, hogy Rosenberg Wirthnek ama jelszavának, hogy „a munka utján a szabadsághoz" egy másik formulát állított szembe, melyben a kitartásra helyezi a hangsúlyt, ami a német füleknek mindenesetre kedvesebben fog hangzani. A, lap igazat ad Rosenbergnek és kijelenti, hogy a német nép a végsőkig való kitartás nélkül, sohasem fogja visszanyerni szabadságát. A Deutsche Alig. Ztg. különösen Rosenberg ama kijelentéseit húzza alá, melyek Franciaország biztonságára vonatkoznak. A német nép minden tagja nagy elégtétellel üdvözli a külügyminiszternek lehatározottabb formában tett kijelentését, melyben félreérthetetlenül visz- szautasitotta a Rajnavidék elszakitásának gondolatát. A Vossische Ztg. a külügyminiszter beszéde zárószavainak kommfentálá- sára helyezi a hangsúlyt, melyben a külügyminiszter kijelenti, hogy Franciaország és Németország számára ma nem marad más választás, mint közösen boldogulni, vagy pedig együtt elpusz- talni. A lap reméli, hogy valóban ez az a vezető gondolat, amelyből a francia-német jóvátételi probléma közös megoldásának minden kísérlete kell hogy kiinduljon. Talán kedvező előjelként kell köszönteni azt a körülményt, hogy ezt a gondolatot a német parlamentben midennel dacolva kimondották és azt a német képviselők tetszéssel fogadták, bár Poincaré éppen most adta ujabh. tanujelét a győzők mértéktelenségének. A'Berliner Tagblatt kiemeli, hogy Rosenberg külügyminiszter külpolitikai fejtegetései alatt a parlamentben semminemű oppozició nem volt észlelhető sem a jobb, sem pedig a baloldal részéről. Basch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, jmdri§ska 6. szám 1038 Ráfkay Mátyásné. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája’. — Irta: Kocsis László* A csap óh id dübörögve ereszkedett !ie, a láncok csikorogtak, horzsolva a falait. Vitéz Rátkay Mátyás neki ringta tott csatlósai élén az ut porának. A nap éppen^ielkelöben megfürdette arany-sugarában a kis csapatot. Hangtalanul poroszkáltak le a várdomb tövére, onnan elkanyarodott az ut a Bükkös mögé. A kanyar flak eresz tje aki Rátkay Mátyás visszanézett, a bástya fokán ott leng-e még egy selyemkendő a fehér asszony puha kezében, talán biztatón, üdvözletül. Ott lengett. A nap oda tűzött, a felforralt reggeli levegő arany tenger ében úszni látszott a fehér asszony, kinyújtott karjában a kendő libe- gett-Iobogott, valami meghatározhatatlan bíboros ragyogásban!, biztatott, integetett, harcra tüzelt és csábítani látszott vissza puha karjai ölelésére — a ragyogó örök Asszony. Rátkay Mátyás előhúzott kebléből egy másik keszkenőt, fehéret, selymet, a másikhoz hasonlót, csak a címer volt más — miniatűr, az egyik sarokban, büszke, kihívó. Arany oroszlán tengerzöld alapon, bárói koronával, karmai között hosszú kétéltű kard, előtte leütött szcrecsenfő. Sárfii de göncre Örs. Meggyürte önkéntelen karvaly mozdulattal a selyemkendőt, aztán visszalobogtatta. A fehér asszony állott a sugárözönben, o kendőt gépiesen lengette. Mikor Rátkay Mátyás kezében is megjelent a selyemkendő, valami keserű vonás jelent meg a finom görögös arcán, valami idegen keserűség — a kendőt lobogtatta tovább.-, tovább... Háta mögött félénken szólalt meg a kis cseléd. — Nagyasszonyom... urunk rég eltűnt már a keresztutróL azóta a Bükkös-tetőn is túljár. — Elment — felelte minden lélek nélkül. Indult lefelé a bástya terméskőbe rótt lépcsőin, a kendőt keblébe rejtve. Egyszerre megtántorodott, a szobalány karjába szédült, hagyta levezetni magát erős Balogh Dorottya — Rátkay Mátyásné. — Nagyasszonyom talán beteg?... — A kápolnába vezess! Visszatért megint az erélyie. A várkáplár felnyitotta a kápolna ajtaját, várakozni .akart. Dorottya asszony az ajtóból még visszalépett. — Magam maradok itt! Értettétek? Belépett a templom félhomályába, az ajtót behúzta maga után. A kölcsönzött erély elhagyta megint, asszony volt megint, összetörött gyönge asszony, szeme a templom Máriáján akadt meg. Büszke Rátkay Dorottya odaroskadt elé a hideg köre, tüzelő homlokát jólesett az oltár kövéhez szorítani, jólesett szólni... — Istenasszony! Eljöttem isimét Hozzád, mert összetört az élet. Nagyon összetört. Emlékszel még? Négy évvel azelőtt Hozzád jöttem és haigattáll. Akkor még Balogkor jöttem Hozzád, pártáisan, tiszta tekintettel, választ kértem, választ vártam — s akkor is hallgattál. Nem emlékszel? Pedig Te voltál, BalogkŐn is Te voltál — hideg — könyörülő és velem mégis könyörtelen Istenasszony. Oltárod köve csillapító, hideg ott is, tekinteted hideg — mikor Hozzád könyörögtem... Könyörögtem és Rátkay Mátyás válaszomat várta. Nem kellett se testemnek, se lelkemnek, a párta oly könnyű teher volt nekem. Könnyű teher, amit nem akartam Rátkay Mátyás nevéért elcserélni. S elmentem hozzá mégis. Te nem mondtad, hogy ne menjek — senki nem mondta. Erős volt, keményfejü nagy uir — parancshoz szokott nagyim. Akart és én gyönge voltam... A kis káplán 'türelmetlenül járt föl-alá odakint, végre bátorságot vett, bekopogott a tölgyfa ajtón. — Nagyasszonyom... Felütötte a fejét, makacsul sikoltott bele a templom csöndjébe. — Ne bántsatok! Legyen ma enyém a templom... A káplán tovább sétált, közben ingatta jobbra-baira tonzurás fiatal fejét.... — Szegény szerelmes asszonyállat. Csak félti mégis erős Rátkay Mátyást... Fiatal volt, teli szemtirásos gondolattal, tiszta gondolattal.-. Dorottya asszony imádkozott, furcsa, vad, forró imát remegett a lelke: — Szép volt, észbontóan szép. Dalia, aki kilépett az ősök képtárából, kilép, hogy hódítson asszonyt, szerelmeket, boldogtalan asszonyok szerelmeit... Te Istenasszony nem mondtál nemet és én asszony lettem — Rát- ikay Mátyás asszonya. Senki nem mondott nemet... Esküvőm más odnapjám megcsaltam az uram. Kellett-.. Elégtétel kellett. Elégtétel ennek az eladott életemnek. A lovagteremből felhangzott az őrült dáridó, a zúgásból kiharsánt Rátkay Mátyás rikoltó szava: — Nem meri elhagyni kalitkáját az aranymadár! Szégyen!i a főkötőt. Nagyot nevetett utána, a poharak összecsendültek ismét s beszéltek sokat... Sokat, ami fájt. Az uram beszélt. Századszor jutott eszembe a hálószoba buja pompája, Rátkay Németország készségét a tárgyalások megkezdésére a külügyminiszter kijelentései után senki sem vonhatja kétségbe. Aki látni és hallani akar, az a külügyminiszter szavaiban kell, hogy meglássa Németország bár elasztikus, de világosan körvonalazott tárgyalási programját. A Vorwárts kommentárjában kijelenti, hogy a német kormány számára elérkezett az időpont, amikor szilárdan körvonalazott terv szerint hozzá kell kezdenie a függő konfliktusok megoldásához s ebben a szándékában találkozik az egész szocialista parlamenti frakció egységes állásfoglalásával. A francia sajtó a beszédről Páris, április 17. (Saját tudósítónktól.) A párisi sajtó kedvezőtlenül fogadta a német külügyminiszter beszédét. A Petit Párisién szerint a beszéd meglepő felelősségnélküliségről tesz tanúságot. Németország romlását nem a megszállás, hanem a néniét passzív rezisztencia okozza. A jóvátételre vonatkozó német ajánlatokat már Bonar Law is nevetségeseknek minősítette. Sem Franciaország, sem Belgium nem engednek, amis a teljes kapituláció be nem következik. A Matin szerint a Rosenberg által említett 30 milliárd aranymárkás ajánlatot a párisi konferencián konkrét formában nem említették. Poincaré utasításokat ad Paris, április 16. Havas jelentése szerint Poincaré ma délután tárgyalást folytatott Baríhouval, a jóvátételi bizottság elnökével, Mauckirevel, a bizottság delegátusával, Te- rettá della Roccaval, a külügyminisztérium igazgatójával és Seydoux vezérigazgatóval. A tanácskozás során direktívákat adott azokra a tárgyalásokra nézve, amelyeket Delacroix és Bemelmannal, a jóvátételi bizottság belga delegátusaival a francia—belga jóvátételi terv alapelveiről folytatni fognak. London, április 17. (Havas.) A Reuter-iroda párisi tudósítója Poincarénak Barthouval folytatott tárgyalására nézve kijelenti, hogy a francia és belga delegátusok föladatát képezi a kormány álláspontját az 1921 május havában kötött fizetési egyezményei összhangba hozni. Mivel nincs uj jóvátételi tervről szó, fö’ösleges Anglia számára közléseket tenni, de Franciaország Anglia megkereséseit, amelyek a közléseket kérik, sz:mpá- tikusafi fogja fogadni. Hivatalos francia körök ismételten hangoztatják, hogy Franciaországnak nincs szüksége a német kapitulációra. A francia- belga Ruhr-akció kedvelő mederben Livik. Franciaország joggal várhatja, hogy Németország naoról-napra szorongatottab helyzetből érzi magát. A Rubrvádáknek a jóvátételi fizetésekkel csz- szekarrsolt megszállása mellett Franraország a versaülesi béke egyetlen b’ztos’tékárél sem fos lemondani. Theunis is felmondta a leckét Brüssel, április 17. (Havas.) A külföldi sajtó szövetsége előtt mondott beszédében Theunis miniszterelnök örömmel üdvözölte a Mátyás barbár ölelése — vad röhejek az ajtónk előtt. Szerettem. Vataikit, aki soha nem ismert, aki soha nem keresett. Nem kereste beonem az asszonyt. Nem vett észre. Most eszembe jutott ismét- Ráfiajoltam az erkély korlátjára — sírni. Aznap századszor sírni. Valaki fölém hajolt... Sárffi Elemér. Eljött. Otthagyta az orgiát hogy eljöjjön vigasztalni egy asszonyt, aki sir. Beiesugni a fülébe, hogy nem lesz mindig igy, nem lesz ez minőig fájdalom. Szava hódítóbb volt, ölelése forróbb és mégsem oly vad, mégsem oly erős, hangja kábulatot, kínos gyönyörtől, de gyönyörtől égő kábulatot hozott, valami ismeretlen szerelmet. Nem mondta, hogy szeret, csak sajnált. Sajnálata jobban fájt, mint az élet, amitől már nem vártam gyönyört. Te Istenasszony nem voltál ott — nem mondott senki nemet. Kínomban belekarmoltam a karjába. Látni akartam a vérét. Idegölő mosolyával szemembe nézett — meztelen vál- lamra csókolta első csókját. — Nem volt senki, aki nemet mondjon', Rátkay Mátyás vad tekintete nem pihent rajtam tiltakozón. Csak éreztem, hogy az életnek, ennek az eladott életemnek elégtétellel tartozom. — Megcsaltam az uram, Istenasszony. Asszony voltom második napján. Nem gondoltam Rátkay Mátyásra, Terád Mária, csak arra, aki nem mondta, hogy szeret, de karjában tartott, tanított szerelemre s minden mozdulata szerelemről beszélt. Gátat nem ismerő, olthatatlan szerelemről beszélt. A-la- komázóktól felhangzott az orgiás üvöltözés, Rátkiay Mátyás pozdarjává tört egy hatalmas tölgyfaasztalt. Valaki kétkedett az erejében. Megmutatta, hogy erős, forgácsokká szakadt a nehéz asztal, mikor falhoz hajította. Tetszett. Ittak rá. Ordítoztak, de nem Szerda, április 18. __
