Prágai Magyar Hirlap, 1923. április (2. évfolyam, 75-98 / 228-251. szám)
1923-04-17 / 87. (240.) szám
F lört a tiranizmussal. (g.) Prága, április 16. Az európai politikai kérdések nyiltszemü es megfontolt publicisztikai orgánuma, a komoly Manchester Guardian egyik legutóbbi vezetőcikkében megállapítja, hogy az európai politikai életnek ma veszedelmes tendenciája az a flört, az a kacérkodás, melyet az anarchiával, a tiranuzmussal folytatnak. E veszedelmes irányzatnak két képviselője, bal-, illetve jobboldali pólusaiként Lenint és Mussolinit állítja be. Mind a kettő a népet menti — állapítja meg a vezércikk — de a mentés közben egyik sem kérdezi a megmentettek- m, hogy és mint izük nekik a megmentés, A vezércikk bizonyos mértékben szélsőségesen baloldali nézőpontból látja a politikai helyzetet, de alapgondolatában helyes és igaz mesgyén jár. Azt az óriási és kiáltó történelmi kontrasztot, mely az európai politika mai irányzata és a politikai kialakulások vezető elve gyanánt a béketárgyalásoktól kezdve agyonhangoztatott demokratikus gondolat között fönnáll, a tárgyilagos és elfogulatlan politikai szemlélő már régen látja. Látja, hogy a hangoztatott s a demokrácia televényéből kicsiráztatott elvek az Írott ma- lasztnál is kisebb értékűek lettek a valóságban, hogy az elvek gyakorlati alkalmazása úgy az államrendszerben, mint az államkap- csolatok politikai együttesében elsikkadt/ s hogy a demokratikus valóság helyett a uikia- tórikus és terrorisztikus rendszer lépett. Talán túlzó és tendenciózus beállítás az, amely a fascizmus nemzeti törekvéseinek diktatórikus keresztülvitelét nyersen identifikálja a Lenin politikai módszerével, talán nincs a definíció szőrszálhasogatása értelmében tiranizmus és anarchia az európai politikában, de az bizonyos, hogy a két faktor felé folyik a kacsintgatás és a kacérkodás nyomán kimúlt a demokrácia vérszegény csecsemője. Az állításnak beigazolását a mindennapi politikai események adják. Az az akció, mely komoly megmerevedettséggel áll a Ruhrvidé- ken, mely egy ember parancsszavára indult meg és folyik, melynek végzete ma egy ember elhatározásától függ, semmi esetre sem szól amellett, hogy az európai politika a demokrácia vizein evez. Az a vergődés, mely a török béke körül folyik, mely a politikai és gazdasági igazság kikapcsolásával a koncesz- sziók esélyeihez méri a maga állásfoglalását, bizonysága annak, hogy az európai politikában oly egoista tendenciák nyilvánulnak meg, melyeket a demokratikus elvek természetszerűleg kizárnak szférájukból. Az a tendencia, mely Ivözépeurópában az egyensúly és a gazdasági kiegyenlítődés politikája helyett a hegemónikus törekvéseket fűzi kapcsolatba, semmi más, mint játék a tűzzel, melynek lángjában felpörkölődnek a demokratikus elvek összeíépdelt papirfoszlányai. És ha abból indulunk ki, hogy a külső politika vezetőeszméi nem maradnak hatás nélkül az egyes államok belső politikájára s megvizsgáljuk az európai államok politikai viszonyait s a tiranizmus és a demokrácia képletével hasonlítjuk össze az egyes kormányzati politikai rendszereket, akkor nem Lenin és Mussolini az egyedüliek, akiknél a tiranizmussal való kacérkodást megállapíthatjuk. Alig van állam, amelyben a parlamentarizmust ne érte volna lék, alig van állampolitika, melyben ne uralkodna egyes emberek, vagy egyes csoportok diktátuma. Sok helyütt ellenterror okolja meg, vagy okolta meg ezt a parlamentarizmus szempontjából kifogásolható helyzetet, még több helyütt életfeltételnek, az állami lét fönmaradása érdekében állónak hangoztatott politikai szükségszerűség ez az állapot. Végül vannak államok, ahol a demokrácia gramofónlemezét nyikorogtatja a politika s közben a kacérkodásnál int'imebb viszonyba kerül a tiiranizmussal, egyszerűen azért, mert képtelen más utat és módot választani. És visszatérve a Manchester Guardian vezércikkére, szólnunk kell még arról, hogy ez a politika mindenhol a nép vagy a nemzet megmentésének ürügyével takarózik. Itt teljesen igaza van a publicistának, mert a népek és nemzetek megmentését, felszabadítását és boldogitását az unalomig hangoztatják ug3' az egyes államokban dívó, mint az európai politika. Hangoztatják és ennek jegyébe öltöztetik cselekedeteiket s közben elfelejtik megkérdezni a népet, a nemzetet, hogy és mint ízlik neki a megmentés, a felszabadítás, a boldogitás. „Az egyszerű ember nincs minden pillanatban készen arra, hogy a tiranizmus tudományos definícióját megadja éppen úgy, mint ahogy az elefántot sem képes definiálni. De megismeri azonnal az elefántot, amint látja. És mikor azt látja, hogy valaki uralmon van ! és azt a kis alkotmányt, mellyel egy állam bir, darabokra tépi, hogy a bunkóval ural- j kodhasson, akkor az egyszerű ember is tudja, hogy a tiranizmus áll előtte." így okoskodik a Manchester Guardian. Mi nem követhetjük a gondolatmenetében, de mi is érezzük definíció nélkül: mi a különbség a tiranizmus és a demokrácia, az elefánt és — a kontraszt kedvéért mondjuk — a szúnyog között. látogatás • nag| MhlopáL Radics István, a horvát köztársaságiak vezére, nyilatkozott a Prágai Magyar Hírlapnak Zágráb, április 16. Radics István... Horvátországban és Szlavóniában az értelmes kulturparaszt lekapja a süveget a fejéről, hia a HRSS (horvát köztársasági parasztpárt) ősz vezérének a nevét kiejtik előtte. A szlovéniai stájer-szláv, a muravidéki csöndes magyar, a dalmata partlakó és a bosnyák földmivelő szintén csillogó szemmel nyúl a kalapjához, ha a nagy bálványt emlitik előtte. Különös* dicsfény övezi a horvát nép vezérét, akit néhány milliónyi néptömeg rajongva tisztel és vakon követ. Tömör falankszként áll Radics István háta mögött ez a derék nép, a történelmi Horvátország értékes népe, amelyet a hivatott vezér tehetségével és biztonságával vezérel Radics a boldog jövö felé. * Zágráb, a horvát Páris. Lüktető, szédületes tempójú, világvárosi élet. Autóraj száguldása, villamosok csilingelése, szekerek dübörgése jelzi a város szakadatlan,. teremtő munkálkodását. Bankpaloták sorjáznak egymás mellé az Ilicám, a zágrábiak Váci-utcájában. Fényes üzletek, áruval tultömött fényes boltok. Az aszfalton, a gondosan ápolt parkokban finombokáju, nemes tipusu, elegáns horvát nők. Eleven divatmodell valamennyi, a tökéletesek közül. A várbeli bástyasétányról belátbatlan háztenger olvad össze alant szürke egyformaságba. Gyárkémények karcsú fölkiáltójelei ontják a sötét füstlobogókat. A gyárak morajlása, kalapácsolása és lihegése csak mint hangfogón keresztül átszürődött, elzsibbasztó hangkáosz ér föl. Uj épületek, épülőfélben lévő malter- és téglamonstrumok merednek az égnek mindenfelé, amerre csak elkószál a tallózó szem. Ez a város dolgozik és fejlődik is amellett, hogy annyit politizál és annyi sokat beszéltet magáról. * Száz lépésnyire, nem messzebbre a Jel- lasics-tértől, a város lüktető és örökké népes központjától, ahol Jellasics merész lovasszobra fúrja bele magát a gyönyörű tavaszi ég kékjébe, a Jurisicseva-utca elején apró könyvesbolt húzódik meg szerényen és meglapulva. Olyan szerény, hogy elmegyünk előtte; észre se vesszük az ajtaját és a kirakatát. A könyvkereskedés Radics István boltja. A zágrábi politika boszorkánykonyhája, a belgrádi politikusok méregkeverő helye. A pici üzlethelyiségben néhány paraszt ácsorog és festői nemzeti viseletével hívja ki a figyelmet. Népies iratokban lapozgatnak, olcsó kiadványokat válogatnak, horvát újságokat vásárolnak. A könyves polcok fölött farács fut körül. Arra a kérdésre, hogy itthon van-e Radics István, az „emeletiről, a farácsok mögül fojtott, öreges hang szól le: — Tessék fölfáradni ide. A lépcső csikorogva nyikordul meg a lábaink alatt A végénél alacsony, hamuszin- szakállu, kopaszodó bácsika nyújtja a kezét. A szemei előtt vastagüvegü pápaszem, amely mögül erőlködve néz kifelé. Radics István, a horvát respublika vakmerő követelője, a horvát nép nagy bálványa áll előttünk... A furcsa kis bolt emeletén, szűkös helyen, összeszorulva ül néhány ur egy asztalka előtt. Az asztalon boros palack, de pohár csak egy van, amelyből közösen isznak, egymás után. Nem tudom biztosan, de sejtem, hogy azok az egyszerű urak, akik a kis asztal körül ülnek, a Radics vezérkarához tartoznak, együtt szövik-szövögetik azt a vásznat, amelyre egy uj mappát akarnak festem... A bemutatkozás után a horvát köztársasági vezér megszólal mély hangján: — Előbb igyék egyet, aztán beszélgessünk. Hadd lássam, amikor iszik, őszinte-e hozzánk a gondolkodása? Teletöltötte az egyetlen pohárkát, amelyből előbb a vezérkar iddogált közösen s ki kellett inni a szívesen kínált italt. A legpompásabb, vérszinü horvát ürmös volt, a likai tengerparti sziklák biborcsóvás lángitala. Aztán körbe kezdett járni az egyetlen pohár és közben, mintha csak úgy mellékesen mnodaná, adta le nyilatkozatait Radics István azokról a kérdésekről és eseményekről, amelyek iránt ma egész Európa érdeklődik. Elsősorban megkérdeztük, igaz-e, hogy már létrejött a megegyezés a horvát köztársaságiak és a szerb radikálisok között? Radics a kérdésre a következőkben válaszolt: — A megegyezés létrejött, azonban egyelőre csak elvben és csak azokat az alapvető elveket állapítja meg, amelyek lehetővé teszik a tovább! tárgyalásokat. A megegyezés valójában majd csak akkor jön létre, ha a radikális párt nemcsak szavakkal és ígéretekkel, hanem tettekkel ís bébi zonyitja, hogy kész a rldovdánl alkotmány megváltoztatására és az ország autonóm kerüle'ekre való fölosztására. Megkérdeztük Radicsot, hogyan képzeli a megegyezés végleges megkötése után a horvát autonóm állam elhelyezkedését és általában: ragaszkodnak-e a horvátok ezután is a köztársasági gondolathoz? — Természetesen! — felelte Radics. — A megegyezés részünkről egyáltalában nem jelent elvföladást és nem jelent! azt, hogy lemondanánk önál'ósági törekvéseinkről és a köztársasági államformáról. Noha a belgrádi újságok állandóan az am- putációt hangoztatják, mi nem akarunk elszakadni a szerebktől. Nekünk Karagyor- gyevics Sándor mint ember és mint uralkodó egyaránt nagyon rokonszenves és továbbra is az alattvalói szándékozunk maradni, mint köztársaság. Ez közjogi lehetetlenség gyanánt hangzik, de azért könnyű szerrel megvalósítható. Úgy gondoljuk, hogy megmaradnánk a mai jugoszláv állam kötelékében, ennek földrajzi és politikai határai között, de olyképpen, hogy mig a többi államrészek a királyság formájában élnének, mi — akárcsak San-Marlno Olaszországban — köztársaság lennénk. Ugyanazon állam testében egy uj államot alkotnánk, más államformával ugyan, de egyéb vonatkozásokban mindenben teljes egyöntetűséggel járnánk el a többi államrésszel. Ezután azt kérdeztük Radicstól, belép-e majd a horvát biok a kormányba? Radics válasza a következő volt: — Erről még korai lenne beszélni. Mi az alapmegáliapodások után is ellenzékben maradunk és mindaddig nem adjuk föl ellenzéki szerepünket, amig a végleges és részletes megállapodást a kormánnyal meg nem kötöttük. Előbb a kormánynak teljesítenie kell a követeléseinket s csak aztán lehet szó a kormányban való részvételről. Végezetül Radics István mondott egyet- mást a magyarokról is. Kijelentései szerint elhatározta a hor- vátság, hogy valamennyi nemzeti kisebbség kívánságait figyelembe fogja venni. Ez vonatkozik valamennyi országrészre és igy a Vajdaságra és az ott élő magyarokra is. A magyar kérdésről — biztosíthatom a jrgosláviai magyarságot — nem fognak a horvátok elfeledkezni és a részletes tárgyalások során a magyar kisebbségre fokozott figyelmet fognak fordítani. — Mindazok a közigazgatási és az alkotmányban való változások — mondotta befejezésül Radics István — amelyek Horvátországra és Szlavóniára vonatkoznak, vonatkozni fognak az ország többi tartományaira és igy a Vajdaságra is. E tekintetben megnyugtathatja a vajdasági magyarokat! Ez volt a nagy bálvány búcsúszava, hozzáadva az egy pohárba ürmöst, a közös pohárból. Szokatlanul erős kézszoritását mérlegelve, értem ki a kacagó napfényben fürdő tavaszi utcára, amelyen gazdagterhü, illatfelhős virágú gyümölcsfák drága Ígéreteket mutogattak. Bár csak Radics is, ez az utolérhetet- lenül nagy ígérgető, úgy váltaná be az ígéreteit a magárahagyott, mindenkitől idegennek tekintett jugoszláviai magyarsággal szemben, mint ahogy a virágtobzódásos fák fogják beváltani mai dús termés-igéretüke az ősz szüretié ideién . . . Ideiglenes megegyezés Pasics és Madics között. Be’grád nem bízik Radiesban. — A Radics^ párt zágrábi gyűlése, Belgród, április 15. Zágrábi jelentések i szeriwt a radikális párt és Radics között folytatott tárgyalások ideiglenes megegyezésre vezettek, amely szerint Radics hajlandó Rasiicsnak radikális homogén kabinetje számára a szükséges parlamenti támogatást a végleges kompromisszum megkötéséig ama föltétel alatt biztosítani, hogy a kormány a Radics-párt követeléseit a horvátországi és szlavóniai tisztviselői állások uj betöltésénél teljesiti és az alkotmány- revízió programjáról konkrét tárgyalásokba bocsátkozik. A zágrábi tárgyalások eddigi I00 cseh-sil. koronűérf fizettek ma, április 16-án: ZürichbenKór)!6.375 svájci frankot Budapesten 13400.— magyar koronát Bécsben 212200.— osztrák koronát Berlinben 63050.— német márkát IÍL H. évfolyam 87. (240.) szám. !!jÉl Prága, kedd, 1923 április 17. 111,1 „ — üy - _____ M W - ___ —__ Előfizetési árak bel- és külföldön. JW ¥ m Jm Jw M íM m íW üb jSL ^ - Kiadóhivatal: Prága. I.. Liliova J ŰW MS jíTÜiii aon» Gr ulice 18. sz., Telefon 6797. szám $8^ fgasy %? — Sürgönyeim: Hirlap, Praha.— A Szlovenszköl és ftnszlnszhót Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
