Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-30 / 73. (226.) szám

Péntek, március 30. — (A rendőri miikritikus pőre.) Berlini tudó­sítónk jelenti: A berlini sajtót éveken át foglal­koztatták Brünner tanárnak a rendőrség volt mű­vészi szakértőjének viselt dolgai. Alig akadt az utolsó esztendők folyamán a német kulturélet'oen személyiség, akinek annyi gúnyt és gáncsot kel­lett elszenvednie. Brunncr azok közé taTtozoti, kiknek állandóan „erkölcsi aggodalmaik1' vannax és mint az államnak hű szolgája, ki hivatását ko­molyan veszi, aggodalmait bőven igyekezett gyü- mölcsöztetni a köz javára. így történt, hogy Ber­linben az irodalmi és művészi botránypörök, amelyekben különböző műtermékekre hivatalból kísérelték meg rásütni az erkölcstelenség bélye­gét, egymást érték. De Bnmnernek erkölcsmentő fölfedezéseivel kevés szerencséje, volt. Az irodal­mi kritikusok zárt sorokban fordultaik az állatni rend kritikusa ellen és szemére vetették, hogy müérzéke semmiképpen sem tart lépést morális érzékenységével és hogy minden egyes erkölcsi fölháborodása egy-egy esztétikai baklövést jelent. Az ellenállás ironikus éle Bruner úrral szemben egyre érezhetőbbé vált. A leghevesebb csata a ta­valyi híres „Reigen“-pör alkalmával tombolt el­lene, amikor az ő javaslatára büntető eljárás In­dult meg egy berlini színház egész személyzete, közöttük egy világhírű színésznő ellen is, akik Schnitzler sokat megvitatott darabjának sorozatos előadásaiban közreműködtek. E pör foyománya- képen, mely valamennyi vádlott felmentésével vég­ződött, Brunner tanárnak ej kellett hagynia állá­sát. A Bnmner-ellenes hadjárat ezután mindinkább veszített erejéből és Brunner olyasféle mondabeli derűs alakká vált, akire csak olykor utáltak egy- egy szatirikus célzással. Ő maga Bajorországba vonult, valószínüleg, hogy- ott a magányban, -mint az utolsó évek annyi más nevetségessége, megír­ja a memoárjait. Történt azonban, hogy egy ber­lini élclapban éppen Brunner ur bajorországi visz- szavonulásával kapcsolatban gúnyos vers jelent meg. amelynek refrénje, hogy a bajoroknak „disz­najuk van“. Tudjuk, hogy- ez a kifejezés, mely germanizmusként beékelődött a magyar nyelvbe is, annyit jelent, hogy valakinek különös szeren­cséje van. Brunner professzor ur érzékeny kedé­lye azonban ezúttal is, akárcsak meztelen női au­tók szemléletekor, a „megfogható" tényékbe ka­paszkodott, szó szerinti jelentésében mérlegelte a'z esetet és becsületsértési pórt indított a yers szerzője és az illető élclap szerkesztője ellen. Ám Bnun nemek ezúttal sem volt disznaja. Nyelv- történeti és művészi szakértők meghallgatása után a törvényszék úgy döntött, hogy a „disznó'’ szónak nem volt Brunner ur tulíinoimodott erköl­csei ellen irányuló éle és fölmentő Ítéletet hozott. E. — (Apróságok Napóleonról) Napóleonnak meg volt az a csodálatos képessége, hogy dolga vé­geztén, a nap bármely órájában, bármely helyen el tudott aludni. Butzenben várta Ney hadseregé­nek megérkezését, hogy minden erejével megtá­madja az ellenséget, de arról értesítették, hogy marsallja csak bizonyos késéssel jöhet meg. Köz­ben folyt az ágyuharc. Napóleon a földre terítette köpenyét és elszenderedett. A csata tovább állt. Egy bomba nem messze a császártól robbant fel, de azért az alvó nem ébredt fel. Ha nem volt a harctéren, rendesen éjfélkor feküdt és három óra hosszat mélyen aludt. Hajnali háromkor ébredt, hívta az inasát s háziruhájában bement dolgozó- szobájába, ahol diktált vagy felolvastatott és el- intéztette legfontosabb teendőit. Munka köziben fagylaltot evett, sörbetet ivott egy kis borral ke­verve. Öt órakor visszafeküdt az ágyba és hétig aludt. Érdekes az a feljegyzés is, hgoy egyálta­lán nem szerette az illatszereket. Azzal a nővel, akj illatszereket használt, szóba sem állott. — (Amerikai diákok.) Európai diákjaink vi­gasztalódhatnak és büszkélkedhetnek tudásukra, ha elolvassák egy amerikai egyetemi tanár pana­szát az amerikai diákok vastag tudatlanságáról. A Newyork Timesban számol be a professzor ar­ról, hogy amerikai diákok milyen közönyösek az európai földrajz és történelem iránt. Erre a kér­désre, hogy hol van Gallipoli, mi Bulgária fővá­rosa, mely országok határosak Szerbiával, mi­lyen országban van Szaloniki, 53 amerikai diák közül csak 42 tudott helyes feleletet adni. Sokan azt állították, hogy Szaloniki — Lengyelország­ban van. Erre a kérdésre pedig, hogy Monte­negró mellett milyen tengerek vannak, a diákok fele elsorolta az összes euróoai és ázsiai tengere­ket. — Ki uralkodik most Olaszországban? — XXIX. Viktor Emánnel. — Kicsoda Bulgária uralkodója? — Augusztus király. Hibátlanul senki sem válaszolt. Általában — mondja az amerikai professzor — az amerikai diákok történelemben, művészetben, politikában, földrajzban igen gyengék. xx (A jó diagnózis fontossága.) Az orvostudo­mány haladásával egyre nagyobb súlyt helyeznek a helyes diagnózisra. A hivatásának magaslatán álló orvos mindenekelőtt a precíz diagnózis meg­állapítására törekszik, mert eredményt a gyógy­kezeléstől csak akkor várhat, ha a betegség lé­nyege tisztán áll előtte, Sok esetben azonban csakis a beteg többoldalú vizsgálata után ve­gyi, bakteriológiai, mikroszkopikus, szövettani, Röntgen-fölvcte’i és funkcionális vizsgálat segítsé­gével — juthat az orvos a helyes diagnózishoz, amely a helyes gyógyítás alapját képezi. Ezt a célt szolgálja a pozsonyi Gr and San a tórium diagnosztikus osztálya, amelynek leg­modernebb berendezése és precíz eszközei alkal­masak arra, hogy a pontos diagnózis kétes ese­tekben is megállapítható legyen. A diagnosztikus osztályt nemcsak a bennlakó, hanem beiáró bete­gek is igénybe vehetik. IRODMOM £s níYfSZFT Három székfoglaló az Erdélyi Irodalmi Társaságban. Kolozsvár, március vége. SZÍNHÁZ ÉS ZEKE A felsőbányái festőművészek kolozsvári kiállítása. Pa ál Árpád, Gulácsy Irén és Ta'béry Géza tartották meg vasárnap székfoglalóikat az Erdélyi Irodalmi Társaság ünnepi ülésén. Padi Árpád dr. volt az első előadó. A nem­zetek és a nemzetköziség viszonyáról beszélt. Az egyén összefüggéseit nemzetével s a nemzetek ősz- sz-efiiggésit egymással a kö’tő intuitív erejével s a tudós világos látásával rajzolta meg. Tabéry Géza verseket olvasott fel. Ncmcsax elgondolásukban, hanem megformálásukban is egy bús erejű nagy költő expressziv ereje. A ma lük­tet bennük s minden korszakok emberi sorsa a mában. Gulácsy Irén a Bogárkáról mondott novellát. Egy bogárról, melynek sorsában oly finoman tük­rözik az emberé. A természet nagy relativitása árad szét e kis remekműben, mely lekicsinyíti a világot, hogy annál süriteitebben mutathassa az embert a fűszállal a közös élettörvény gyönyörű titkában. S eszköze is, a háziszőttesvászon, rajta gazdag lélek gondos hímzése, mily egyéni! A székfoglalókon kivül Finta Zoltán vendég olvasott fel néhány költeményt. E fiatal poéta- nemes egyszerűsége s érett, ötvösmunkára emlé­keztető technikája már is komoly érték. + (Tomaslk: A murányi vár.) (Németből át­dolgozta Traum Péter.) Tomaslk Sámuel volt hisnyói ev. lelkész 1381-ben „Pie Denkwürdigkei- ten des Murányer Schlosses" cimmel német nyel­ven irta meg a murányi vár történetét. Ebből a munkából már alig vau néhány példány és rész­ben ez indította Traum Pétert arra, hogy az ér­dekes monográfiát magyarul is megjelentesse. A fordító előszavában maga igy méltatja a munkát; „A mű történelmi adatokkal bástyázza körül a murányi várat és vonzó, megkapó leírással mu­tatja be ama szerepel, melyet a magyar történe­lemben betöltött A műben vallástörténeti vonat­kozások is vannak. Ezeknek leközlésében nem­csak követtük a tárgyilagos szerzőt, ki e vonat­kozásokat felekezeti érzékenykedés és él nélkül állítja be, hanem az újabb vallástörténclmi néző­pontok szemmeltartásával, csekély bővítéssel e tárgyilagosságot ápoltuk is“. Traum Péter ró­mai katolikus plébános és igy ezt a tárgyilagos­ságát és emelkedettségét, mellyel a magyar pro­testantizmus történelmi küzdelmét ecsetelj, külön is meg kell dicsérni. A murányi vár története annyira össze van nőve Magyarország szabad­ságharcaival, hogy már korábban bevonult a ma­gyar irodalomba, de újból meg újból íölkináikozik. az irodalmi földolgozásra. Ehhez megfelelő, ok- nyomozó adattárul szolgálhat Traum Péter át­dolgozásában a Tomasik könyve. Mint irodalmi olvasmány talán nem fog nagy közönséget hódí­tani. De ez nem is célja az adatokkal és évszá­zadokkal teletűzdelt monográfiának. Traum érde­mes munkát végzett, amikor ezt a minden részle­tében vonzó munkát hozzáférhetővé tette a szlo- venszkói magyarság számára. Az anyaországnak ás kötelessége volna figyelemre méltatni Murány várát, a nagy történelmi idők néma, elmúlásra ítélt tanúját. Soha sem volt nagyobb értékük az efajta munkáknak, mint a mai korban. Murány vára egy történelmi memento, mely az anyaor­szág mai siralmát elsírja. Mindnyájan sokat ta­nulhatunk a könyvből, ha ugyan még tanulhatunk ... A 173 oldalas könyvet egy Murány fénykorá­ból való rajz díszíti és Fehér Dezső kiadásában jelent meg Nagyrőcén. A könyv ára 8 cseh koro­na. (e. a.) * (Tavaszi müklálHtás Berlinben.) Berlini tu­dósítónk Írja: A „szabad szecesszió" kiállítása után, melyről a minap számoltunk be, most meg­nyílt a néhány éve kettévált szecesszió másik csoportjának hagyományos tavaszi tárlata a tár­sulat Kurfürstendaammi termeiben. Ebben v cso­portban Corinth Louis, a derűs, pazar színezésnek termékeny és ötletes mestere vezet. Ezúttal azon­ban egy nagyon is komor, Krisztus halálát ábrá­zoló képét mutatja be. Ez a1 festmény éles ellen­tétben a hagyományos pletisztikus felfogással na­turalista szmanatómiai hatásokra van beállítva. Enné! a nagyméretű, de erősen dramatizált és az idegek szín rációjára építő tanulmányánál maga­sabbra értékeljük a művésznek itt kiállított né­hány hangulatos tájképét és csendéletét. A kül­földi festők sorában az orosz Grigorien tűnik ki vázlatokkal, amelyek az uj Oroszország leikébe világítanak, az olasz Flnetti egy élettől duzzadó boxer-képével és a magyar Bató József egy derűs bibliai jelenettel és egy oroszlánszeüditőnek jel­legzetes alakjával. Bató ,kinek művészetét Ber­linben nagyra értékelik, férje Ferenczi Sárinak, a P. M. H. olvasóközönsége előtt is megjelen: több színes elbeszélése révén jól ismert jeles ma­gyar írónőnek. £• Kolozsvár, március végén. Az alig négy éve megalakult felsőbányái festőkolónia képeit állította ki a vármegyeháza kistermében a „Pro Cultura" vállalat. A kolónia mesterének, Litteczky Endrének a „Tavaszi ég­bolt", „Bekacagó napsugarak", „Napfoltok a mó­lómban", „Tornácos ház", „Vasárnap délután", „Minden sárgul" képei reprezentálják tökéletesen művészetét. Stilizáló művészete a természettel való érintkezés végső eredményét adja. Képei tel­jes művészi egészek, öntudatosan alkotó művész megnyilatkozásai. Nagy Oszkár pikturájának mintegy betetözé- zét találjuk az „őszi napsütés", „Bányászkapu", „Havas Münc“, „Önarckép" és „Birsalma" cimfl müvein. Sokat nyújt erős és meg nem alkuvó egyéniségéből. Képei őszinte meggyőződéssel al­kotottak és ez adja meg művészetének igazi érté­két. Irányi Idtz Sándor a íestöcsoport lírikusa. A pillanat hangulatának, a percek kiélőjének a mű­vésze. „Alkony", „Köd", „Kék hegyek", „Felső­bánya napnyugtakor", „Kőszénporos kovácsmü- hely" című képei sok művészettel inegiestett al­kotások, finoman fájó muzsikával és csendes re- zignádóval teltek. A kiállítás keretében a kolónia három fiatal tagja is résztvesz. Pirk János pályája kezdetén áll, de két szénrajzában annyi őstehetség nyilvá­nul meg, hogy évek múlva a legnagyobbak közé cmelkedhetik. Róth Ferenc tájképei művészi ta­lentumát igazolják. Krausz Ilona tusrajzai tehet­séges alkotások, illusztráló jellegnek s gazdag fantáziáról tanúskodnak. (*) Kálix Jenő losonci hangversenye. Kálix Jenő Prágában élő magyar zongora­művész, akinek prágai és müncheni sikerei­ről már több Ízben beszámoltunk, a losonci zenekedvelők körének meghívására április 3-án a losonci városháza nagytermében hangversenyt fog tartani. A műsort Mozart G-dur Screnadajával losonci urakból álló vonószenekar nyitja meg, melyben közremű­ködnek: Christ Vilmos, Alt Richard, Demény Ödön dr., Garai László, Kertész Sándor, Kun István dr., Medgyessy János, Márkus János, Müller János, Nagy Sándor, Rieszner Ede. Sacher Gyula, Streisinger Jenő dr., Székely Rezső, Szenes Bertalan, Thaisz Lajos, Vida Béla dr. (•) A szlovenszkói szlovák színházak ügye. A cseh-szlovák sajtóiroda napokkal ezelőtt hiva­talosan közölte, hogy jj szlovák színházi egye­sület beszünteti működését, mert a kultuszminisz­térium beszüntette az egyesület szubvencióját. Lz a hit nem ébresztette bennünk a káröröm érzé­sét, inkább gondolkodóiba ejtett afölött, hogy a szlovenszkói színészet helyzete mennyire kétséges akkor, hogy szlovák színház a nemzeti föllen­dülés dacára is megbukik ugyanakkor, amikor a magyar színészetet is a tönk szélére juttatta’ a kormánypolitika. Nem tartjuk a szlovák színház ügy helyes megoldásának a hatalmas, a milliókat fölemésztő, kirakatba való cseh színtársulat fönn­tartását, mert ezt a hivatalosan cseh-szlovákká minősített Pozsony és Kassa eltartani nem tudja s mer tisztán érezzük azt, hogy ez a nagy színtár­sulat csak addig bir exisztálni, amig a kormány szubvenciója tartja benne a lelket. Ez a lálekben- tartás bekövetkezett. Zimák szenátor ugyanis tegnap közbenjáTt Bediyné kultuszminiszternél a pozsonyi Nárotíni Divadlo szubvenciója' érdeke- ben, valamint a színházi egyesület ügyében. A miniszter az április !-é« kezdődő kassai színházj idény biztosítása céljából átutalt a szlovenszkói minisztérium iskolaügyi referátusa számára két­százezer koronát, amelyből a színházi személyzet gázsijait, továbbá az elszállásolási költségeket fogják fizetni A szlovenszkói szlovák színészetet tehát megmentette az állami szubvenció, de vajjen mi menti meg az élet számára a vidéki tengő­déire ufcylt magyar színészetünket? (*) Sarait Berliard rózsaiakoporsóban. Sarait Bernhard haláláról a Berliner Lokalanzeiger a következőket írja: A művésznő halálára már na­pok óta el voltak készülve. A művésznő hetekkel ezelőtt egy próba alkalmával betegedett meg és súlyos vesebajt kapott. A művésznő halála előtt két nappal még teljes öntudatnál volt és kijelen­tette, hogy tudja és érzi, hogy életének vége. Rendelkezéseket tett a teiutésére vonatkozólag és ama kívánságának adott kifejezést, hogy’' holttes­tét sok virággal vegyék körül s hogy abban a rózsafából készült koporsóban temessék cl, ame­AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA>.*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAf 3 ^----^ \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ 3 ^\ Saját készitményii finom férfi £ 3\ ?,C&S és nő! fehérnemű, asztal- U18 £ 3 \ v leritök és mindennemű ienáru j£ 3 \ Árusítás nagyban és kicsinyben £ ^mmTTrmmmT»fTTyfTyfymmrnyyyTmyvTfTmynymfr lyet már egy évtízeddel előbb elkészíttetett. A művésznő háza előtt a kiváncsi párlsiak nagy tömege várta a művésznő állapotáról szóló híre­ket s amikor a halál bekövetkezett, a művésznő­nek egyik rokona megjelent a kapuban és közölte a tömeggel a hirt. A fölravatalozott holttesthez valóságos zarándoklás indult meg. A művésznő fehér selyemruhában fekszik a pompás ravatalon. Temetése ma, csütörtökön folyt le az állam költ­ségén. (*) Meghat Poulsen. Koppenhágából jelentik: Ólai Poulsen hírneves dán színész, aki a kopenhá- gai királya színháznak ötven esztendőn keresztii1 volt ünnepelt tagja és a dán színészek legnagyob­bika volt, hetvennégy éves korában meghalt. (*) Tükör. Budapesti szerkesztőségünk jelend telefonon: A Városi Színház szerdán este mutatta be Mohácsi Jenő és Siklósi Albert Tükör című egyfelvonásos némajátékát. A darab szabályszerű tipikus példánya a maga műfajának. A vezérlő- rnotivum benne a néha igen merész erotika, amefy a legszerelmesebb percekben egyedül maradt Ple- rettet arra hajtja, hogy szeretője távollétében az őt helyettesítő bábbal szeretkezzék. A darab me­séje: Pierott, Pierette és Harlekin örök tragikomé­diája. Van benne szó szerelmesről, hűtlen asszony­ról és ifjú lovagról. A tükör, amelyről a darab címét kapta’, voltaképpen csak a végső jelenetben kapcsolódik szervesen a történetbe, amikor a félté­keny Pierott már megölte a kis hisztériás Pieret- tet. Meggyilkolt szeretője holttestét egy ládába gyömöszöli bele, de ugyanebben a pillanatban a tükörben megpillantja a hűtlen csábitó igézőén szép arcképét. Lázálmában neklrolun a fantom­nak. de önönmagát szúrja agyon. Mohácsi Jenő szövegéhez Siklósi AlbeTt, a kitűnő komponista irt zenét. A muzsika válogatott Ízlésű, eleven, ki­fejezően dramatizáló és nagyhatású. Bajor Gizi ?. Pierette szerepében vonzó látványosság volt. Temperamentuma feszült idegességgel vibrált minden mozdulatán és ellankadás nélkül futotta végig az egész hosszú skálát a kacagó gráciáid! a haiál rémületéig. Friss és mozgékony volt Tai- nai Géza Harlekin szerepében. Az öreg Pierott szerepét Dalnoky Viktor játszotta, aki minden tapasztalatát belevitte az öreg Pierot a’iakjániK megszemélyesiésébe. A közönség az uj darabot melegen fogadta és a’ szereplőket, valamint a szerzőket sokszor hívta a lámpa elé. (•) Uj portré Mozartról. Mozartot eddig az örök vidám, fiatal mesternek tartották azok, akik a halhatatlan zeneköltő figuráját Ottó Jahns bio­gráfiájából ismerik. E biográfia szerint szinte ön- tudatlanul alkotta müveit, mint ahogyan a madár énekli dalait. A napokban Lipcsében uj biográfia jelent meg Mozartról, amelyben Artúr Schurig máskép állítja elénk Mozartot. Régen legszíveseb­ben Rafaelhez hasonlították v „Varázsfuvola" köl­tőjét, ez uj portréban azonban Wattenaishoz, a rokokó-korszak híres zeneszerzőjéhez, a „gáláns ünnepségek mesteréhez" hasonlítják, akinek vi­lágit elfogása szomorúságból és elnyomott szenve- délyességből fakadt. Mozart muzsikájának egyik legfinomabb méltatója, a zseniális Stendhal mar száz évvel ezelőtt megállapította, hogy Mozart művészetének magva a melankólia és kompozíciói­ból mind élesebben hallik egy szenvedélyes ter­mészet démoni kitörése, aki a benselében dűlő diszharmóniát művészetében ragyogó harmóniá­ban tudja egyesíteni. Mozart egyéniségében sok volt a gyermek kedélyéből, kiszámíthatatlan volt és humora gyakran gyerekes tréfában nyilatkozott meg. Hogy azonban lelki élete mily komoly Iz­galmakban vibrált, azt eláruja zenéje és az, amit egy kortársa mondott róla: — Nem kérdezem, hogyr boldog volt-e Mozart. Ismertem. Sohasem volt az. Egyéniségében a legélesebb ellentétek találkoztak. Gyakran elmerengett és ilyenkor nem dogozott. Sok vonatkozásban könnyelmű volt, ce azért volt a’ lényében valami nyárspolgárias. így’ szorgalmasan dolgozott, amikor hevitette a munka láza és ilyenkor fáradhatatlan volt. Életének utolsó öt évében hajnali öt órakor kelt, kilovagolt, mert az orvos igy rendelte. Ez a lovaglás azonban arra szolgált, hogy közben zenei fantáziáinak élhessen. A lovaglás után kilenc óráig dolgozott, aztán ebé­dig zongoraleckét adott, szabad estéin pedig zon­gorázott és'komponált. Kompozícióit legszíveseb­ben éjjel vetette papírra. Amikor nem foglalkozott zenével, elmés társalgónak bizonyult, szenvedé­lyes táncosnak és játékosnak, aki előszeretettel próbálta ki szerencséjét a lottón. Mozart nagyon szerette az állatokat és ifjúkori leveleiben sokat szerepel Pimperl nevű kutyája. A zenéről és kom­pozícióiról nem szívesen beszélt, egyáltalán meg­jelenéséből és viselkedéséből nem lehetett a mes­terre következtetni. Külseje meglehetősen jelen­téktelen volt, kistermetű, halványkék szemekkel, amelyekben semmi tűz nem villogott, amihez nagyban hozzájárult, hogy rövidlátó volt. Arca halovány, haja szőke. Feltűnő nagy volt az orra. Szelíd és szerény volt. Mikor azonban a zongorá­nál ült, szenvedély és tűz hevitette, igen elegán­san öltözködött, rendesen kék frakkot viselt, ara­nyozott gombokkal, cipőjén ezüstcsatt, nyakán és csuklóján csipkék és szerette az aranyláncot Egy grafológus Mozart kézírásából a következőket ol­vasta ki: — Vonásaiban nem találni meg a ki­fejezett jellemet, mint Glucknál. írásának formái nem oly vadak és határozottak, mint Beethoven­nél. Az írása olyan, mint egy jól kiirt iskolairás. A vonások szabálytalanok és kicsit toldók. A gra­fológus mindezekből megállapítja, hogy Mozart szangvinikus impulziv ember volt. Basch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, JindriSska 6. szám 1038 ________________. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom