Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-10 / 56. (209.) szám

Szombat március 10. 5 CM5lft-Sxflc»w4fiHfi8« í£l5€áBtfSl»SI5B8Í Hae2uía:eá«e. Prága, március 9. A Gyáriparosok szövetségének köz­ponti bizottságában, Hodács dr. főtitkár részletesen beszámolt a cseh-szlovákiai gyáripar mai helyzetéről és többek között ezeket mondotta: A munkanélküliség januárban még csak kiéleződött. Tavaly december közepén az álam közvetetleniil 152.550 munkást segé­lyezett, a vállalatok utján pedig 91-134 mun­kanélküli kapott segélyt. Az előbbiek száma január közepén 193.362-re emelkedett, az utóbbiaké pedig még mindig 88.601 főt tett ki Január elején az összes munkanélküliek­nek száma 437.841 volt. Ami az egyes gyáripari ágazatokat ille­ti, javulás csak a szén- és kokszeladásban, a nyersvas, acél és hengerelt vas gyártmá­nyok termelésében állott be. December vé­gén. három kohó volt üzemben, ma pedig hét kohó dolgozik, de még mindig 15 kohó üzemen kivül van. A textilszakmá'ban csak egyes ágaza­tokban emelkedett a termelés, de még min­dig nem sikerült a termelési költségeket annyira leszállítani, hogy azok összhangban lennének a korona árfolyamával­A malomiparban állandóan kedvezőtlen a helyzet. A cipőiparban már valamelyest javult a termelés, de a gyárak még mindig nem dolgozhatnak teljes kapacitásukkal, ami különösen a külföld vámintézkedésére vezethető vissza. Valamivel javult a vegyé­szeti ipar helyzete is. Alig változott a fa­li negmunk át ó és a papíriparban a helyzet és a szlovenszkói papírgyárak még máig sin­csenek üzemben. Átmenetileg javult a bőr­ipar eladási piaca, de ma újból sztagnálás .vau ezen a téren. A táblaüveggyártás ötezer munkásából már csak kilencszáz dolgozik. Az iiveg- suyuimr oot UuAjoq síujunur ooce íreqqujuAg van foglalkoztatva. A tükör- és öntött üveg­gyárakban december végén még 2864 mun­kás dolgozott itt, valamelyest emelkedett a mtinkásictszám (8375-re), de ennék a szak­mának normális munkásíétszáma húszezer. A termelési költségek tekintetében, ki­fejtette Időd ács dr., hogy általában úgy a ■vállalatok, mint a munkásság áldozatokat (hoztak, most már csak az a kérdés, hogy az állam mennyiben fog hozzájárulni a viszo­nyok javulásához. Minden, ami eddig tör- iféiTt ebben az irányban, csak a szénádé lé­nyegtelen leszámítása, és- a vasúti tarifák csekély mérséklése. Azok az eszközök, me­lyekkel a kormány a válság ellen küzd, ne­vezetesen a munkanélküliek segélyezése és a .fokozott beruházási tevékenység, inflá­ciós eszközök. A defláció irányában a kor­mány részéről nagyon kevés történt. Az állam nem szállítja le szolgáltatásainak és termelvényeinek árait, sőt az utóbbi időben fölemelte még az ólomárakat­Ilyen körülmények között a korona- árfolyam csekély csökkenése után az egyes szakmákban áremelkedés következett be. viszont más szakmákban az árcsökkenés folyamata megállt. A gyári árak átlag 38 százalékkal, a bérek pedig 20—30 százalék­kal csökkentek, egyes exportiparokban a csökkenés még nagyobb volt. A közterhek csökkenése ezzel szemben csak lényegtelen százalékos számot kép­visel. Az állami szállítási., bevételek a szál­lítási adó kiküszöbölése után kerek 360 mil­lióval vannak preliminálva, a tarifáié szállí­tás eddigi eredménye pedig 200 milliót tesz ki, a közterhek tehát ezen a téren legfeljebb 6 százalékkal mérséklődtek, holott az árak 38 százalékkal és a bérek 30 százalékkal estek. A gyáriparban és a mezőgazdaságban az árak már előre estek: A gyáriparnak az a része, mely nem bírta eh ezt az árcsökke­nést, kénytelen volt üzemét beszüntetni, vi­szont, a mezőgazdaság és a tovább dolgozó gyáripar az előző év második felében álta­lában veszteséggel dolgozott. A tarifák leszállítása vagy a szénadó, valamint a magánbankok kamatlábának le­szállítása utján — amire törekszünk — el kell érni, hogy az árak és a túl magás ter­melési költségek között legalább utólag tör­ténjék kiegyenlítődés. A termelési költségek leszállítása pénzértékünk stabilizációja ér­1 caK confiRcitól 1 i Prága I, mGratoem 17 j TeleZon 51 és 3379 a 4- b ■ s £ Az előkelő magyar társaság találkozóhelye ■ ■ #?<eggeli Jz4sré 3f£i. S wra t^QuÉMC—MBM————3—MM—SB»UMM dekében is okvetlenül szükséges. A korona­árfolyam hanyatlását már föltartóztatták. Prágában a devizák kínálata most már mindig nagyobb, mint a keresletük, a koro­na irányzata a külföldön is szilárd. Szüksé­gesnek tartjuk, hogy a mostani stabilizálás megőrizi essék. E végből célszerű deviza­politikával a lehelé vagy lefelé irányuló in­gadozásokat meg kell akadályoznunk, de a gyáripar foglalkoztatásának lehetőségét ív meg kellene teremteni, mert az állandó munkanélküliség elöbb-utóbb ui inflációt idézne elő, amely ellen kézzel-lubbal véde­keznünk kell. Tőrdkoreiág békét akar, de... (Saját tudósítónktól.) Berlin, március 8. Törökország hajdani, gazdagságát, a pom­pát, fényt és eleganciát kedvelő urait juttatja eszembe a török követség Tiergarten-Strass- en lévő nagyszerű palotája. A nyitott ablako­kon a friss tavaszi szél vigan ömlik be a szobákba, mintha jelképezni akarná Török­ország szomjúságát egy nagy ujraébredes után. A kis angol kertből egy széles kőlépcső vezet fel a vörösszőnyeges lépcsőházba. Min­denütt atavisztikus pompa terpeszkedik. Az egyik elsőemeleti szobában egy Írógép kat­tog vndáman, amely rögtön elhallgat, amint az inas bejelent. Az írógép kezelőnője — egy bájos török hölgy — leültet és kérdi, hogy milyen nyelven beszélek franciául-e, ango­lul-e, németül-e. Németül kérdezem, hogy Nuri bej ezredes az angórai kormány teljha­talmú megbízottja Berlinben van-e. Mikor ta­gadó válaszára nagyon csalódott arcot vág­tam. kedves élénkséggel mondta, hogy bár Nuri bej Angőrába utazott, mégis beszélhetek Zei Aga követség!, tanácsossal, ki Nuri bejnek helyettese. Néhány perc múlva már Zei Aga szobájában ültem, ki kérdéseimre a követke­zőket volt szives mondani: — Nincs ma egész Törökországban egyet­len ember sem, ki nem kívánná a békét. De nincs Törökországban egyetlen olyan ember sem, ki ne áldozná szívesen fel az életét, ha arról volna szó, hogy erre a sokat próbált or­szágra egy méltatlan békét akarnának' kény­szerítem. Balga dolog azt hinni, hogy tizenegy éves háború után nálunk még háboruspárt lé­tezik, de még balgább dolog azt hinni, hogy akármilyen nagyhatalma is a világnak képe* volna bármit is ránk kényszeríteni. — Mi tisztában vagyunk mindenkivel, akár a jóbaráí, akár a hatalmas ellenség maszkjában közeledik. A ml hadseregünk ma erősebb, lel­kesebb és fegyelmezettebb, műit valaha. Amit a mi ha ránk a harctéren — legjobbjaink fel­áldozásával — véresen szerzett, azt nem akar­juk és nem fogjuk a zöld asztal paragrafus-la­birintusában elveszteni. Egy legyőzhetetlen, erős, élni akarást nem lehet háboruspártnak nevezni. — Ha törökország alkotmányáról és a kalifa közjogi helyzetéről valamit mondani szives volna . . . — A szuStanátust és a kalifát üst nem sza­bad összetévesztem. A szultán volt az ország politikai feje, a szuverén uralkodó, a kalifa a muzulmánok egyházi feje. Hasonló, mint a pápa a katolikus egyháznál. Hogy ez a két hata­lom egy kézben egyesült, ez csak dualizmus- szerű volt, mint hogy Ausztria egy külön csá­szárság volt és Magyarország egy külön ki­rályság volt, dacára annak, hogy a két állam uralkodója egy személy volt. Most, hogy a tö­rök nép egyedüli képviselője, az angorai nem­zetgyűlés kalifái választott, elválasztotta a két hatalmat. A világ összes muzulmánjainak vallási ügyeit a kaliís kezébe tette le, a török nép po­litikai vezetését pedig a török nép vette ke­zébe. — És a kersztény kisebbségek? — Nálunk minden ember szabad és élvezi a demokraizmus vívmányait.., — De . . . — Természetesen a sajátságos török töi- vények keretein belül. Mi nem adhatunk egy nemzetiségi kisebbségnek több jogot, mint n saját népünknek, — És a kapitulációk? — Ebbel? a kérdésben természetesen a lég- raerevebb álláspontot foglaljuk el, Nem lehet egy olyan nagy és dicső múltú népet, minit a török nép, az afrikai négerek nívójára lesiiiy- lyeszteni. Minden idegen a török törvények vé­delme alatt áll, de természetesen tartozik is ezekhez alkalmazkodni. A kapitulációk idejüket múlták és ezeknek el kell liinníök. Zei Aga azután elmondta, hogy a török- országi társadalmi élet tökéletesen moderni­zálódott. A nők egyenjogúsítását már majdnem tökéletesen keresztülvitték. Agrár- és iskolaügyi reformok készülnek és a keres­kedelem és ipar reorganizálására igen eré­lyesen készül az angórai kormány. —- A magyarokat természet esőn igen sze­retjük, — folytatja — hiszen testvémépek va­gyunk és gazdaságilag és politikailag is na­gyon sok közös érdekeink vannak. — Mit szól, követség! tanácsos ur, Fried- rich István volt magyar miniszterelnök an­górai utazásához? — Ki az, kérem? Megmondom neki. Mosolyogva válaszol: — Kérem, mi nagyon vendégszeretők va­gyunk ... — Kárem, mondjon valamit Törökország és Oroszország viszonyáról. — Csak annyit mondhatok, hogy ez a vi­szony igen szívélyes és remélhetőleg az is fog maradni. Azután elbúcsúzom. A Tiergarten fáit már simogatja a tavasz szellője. Egy esti lapot veszek és olvasom a vastag betűs híreket: „Elberfeldet körülzárták a franciák'4. Nekünk nem hoz békét a tavasz. Ezry Sándor. A francia flotta-törvény. Paris március 8. (Havas.) A tegerézeti miniszter a kamara elé terjesztette a tengeri fottára vonatkozó törvényjavaslat első ré­szét. A flottát a washingtoni tengerészeti egyezménynek megfelelően szervezik s az összesen 177 ezer tonna csatahajóból és 61 ezer tonna repülőgépek átal vont hajóból áll. A washingtoni egyezményben nem szabályo­zott flotta 36 ezer tonna könnyű hajóiról és 65 ezer tonna tengeralattiárából áll. Békeidő­ben a h ajkónak legalább felén, :a tengeralatt­járók háromötödrésén aktív legénység, a töb­bi hajóson a redukált legénység, vagy tarta­lékok szolgálnak. A javaslat előterjesztésé­nél kijelentette a tengerészeti miniszter, hogy a fracia kormány legközelebb előterjezti a washigtoni egyezmény ratifikálására vonat­kozó javaslatot. Kijelentette, hogy a tenge­részeti program nem terjeszkedik ki a hajó- egí^ségekre, csak az egyes hajónemek tanna- tartalmára. A cirkálók részére 175 ezer tonnát állapit meg. A jelenlegi időpontban nem szán­dékoznak cirkálókat építeni, mert a nagy ha­jók típusa még nincs megállapítva, mert a pénzügyi eszközök nem engedik meg a cir­kálók építését és mert Franciaország békés offenzív politikát (?) akar folytatni, így csak könnyű cirkálókból. torpedózuzóklról álló flottára vap szüksége. A kamara hozzájárult a miniszter előterjesztéséhez. Lloyd George levelet irt a liberális egyesülésről. London, március 9. Reuter jelenti: Nagy érdeklődést keltett Lloyd Georgenek egyik levele, amelyben kijelenti, hogy nem szándé­kozik centrampártot alakítani, amely pártról az Asquithot támogató független liberálisok semmit sem akarnak tudni. Kijelentette Lloyd George, hogy híveinek készen kell lenni arra, hogy a parlamentben a liberális elvek keresz­tülvitele érdekében együtt működnek a füg­getlen liberálisokkal. Asquithnak tárgyalnia kell vele arról, hogy mi lenre a legjobb mód­szer a két liberális párt egyesülésére. A török ellen javaslat útban van. London, március 9. Reuter jelenti Konstanti­nápolyból: Tegnap délután három órakor elindult Angorá[ból egy külön futár a török jegyzékkel. Kanstanti-nápolyba' ma estére, vagy holnap reg­gelre várják. Az esetben, ha a török javaslatokat a szövetségesek elfogadják, az angorai kormány a kölcsönösen megállapítandó helyre és időre el fogja küldeni a maga delegációját. Reuf bej tö­rök miniszterelnök a Daily Mái! konstantinápolyi tudósítójának táviratot küldött, melyben közölte, hogy a török ellenjavasktok már útban vannak. E javaslatok szelleme békés és megértő s a tö­rökök arra számítanak, hogy e javaslatokat á gyors béke fogja követni. Ezek a javaslatok js igazolni fogják azt, hogy Törökország minden! meg tesz a béke érdekéiben. London, március 9. (Havas.) A francia nagy­követ ma tanácskozást folytatott lord Garzonnal a keleti kérdésről. Amerika igényei a jóvátételből London, március 9. (Havas.) Washing­tonból ideérkezett jelentés szerint az Egye­sült Államok aziránt keresték meg a jóvá- tételi bizottságot, hogy a Németország által fizetett összegekből megfelelő részt kapja­nak* Az amerikaiaknak a Rajna megszállá­sával kapcsolatos költségeiknek megtéríté­séről van szó. Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéháziban és étte­remben erélyesen követeljék la­punkat, a Prágai Magyar Hírlapot 1APIIIIREK Téli úton. - mégegyszer. Sietni kell. Mégegyszer. A márciusi napok kegyetlen, ficánkoló beror.tása már a hegyek mögül leskelödik, a néma jeges patak alól feltör, íelbuzog a lármás, levegő után kapkodó ui szüle­tés. Minden türelmetlen. A fák rügyeit veszekedő csip-csirippel követeli, várja, hívogatja, csalja a röpködő kis tollasok ide-oda vonulása. Sietni kell. Elindulni a völgyben a szűk utón. Elindulni a téli utón, hideg hómezök, kopasz erdők között. A csendben. A hallgatás utján elveszni, eltűnni. Hajlott háttal mégegyszer. Alázatosan, egybeol­vadva, puhán, hangtalanul. Valaki megy az utón, téli fehér utón, téli fe­hér csendben, szürke színben, fekete színben, mozgással földtaposássa!.. v Egyetlen mozgó pont. Különálló. Más. És beveti magát, beágyazza magát a téli tájba. A csendbe. A hallgatásba. És egyformák lesznek. Élet és természet. Az ember és a csend. Az ember és a csend fehér képe. A kí­vánat: a mozdulatlanság, hogy ez is lehet, hogy ezt is lehet. Az egymásratalálás perce, a bizony­talan, zavaros embertolakodás feloldása. Mert csend van. Hallgatás. Téli fehér hó. És búcsúzni kell. Sietni kell. Mégegyszer. Az uj tavasznak fe­szített életet ei kell indítani újra, mégegyszer az utón, amig fehérek, hidegek az útra szaladó me­zők, amig komorak, örtállók a csupasz fák. In­gyenjeggyel a mozgó testet mégegyszer odaállí­tani a búcsúzó pillanat képváltozásába. A kép keretei közé tolakodni, felkínálással emberi mód­ra sután egy ismeretlen festő ecsete elé. egy is­meretlen zene születése elé —- fekete pontnak, senkinek és mégis — látható, éreztető, formát kapott csodának: csendnek, alázkodásnak. Em­bernek, aki lát Embernek, aki nélkül nincs semmi. Aki nélkül nem él a csend, nem fehér a mozdulatlan szili, nem látható a hang. Aki a téli utón hajlott háttal hirdeti, beszéli hangtalanul, egybeolvadva a kapott cso­dát. Es sután néz meg mégegyszer mindent: az idő és törvénytelenség messzi pontjai tükröződ­nek a szemében. Erősebben, mint az ő látása. Erősebben, mint a hangja... Pedig nincsen más. csak hó, csak fehérség, csak csend. I-élegzetállitő csend. Szemhunyás. Mégegyszer. Az ember, aki állandó szabad­jeggyel belépett a téli természet búcsúzó kere­tébe — nyújtja, húzza elmerüléssel, nekifeledke- zéssel az álldogáiás, a mozdulatlanság percét... Egy utkaiwarulat. Hadonászó, hangos törte- tés. Szemben egy másik ember. Hóna alatt he­gedű, szabad kezét ide-oda csapkodja, a földet nézi, beszél. Hangos monológ. Láthatatlan vesze­kedés. Minden más — nem létezik. Nincs fehér útnak futó havas domb, nincsen csend, csak a hang, az. emberből kibuggyanó, útnak, fának, csendnek iitödő szó, csak a törtetés. lyukas cipő, kopott vászonba burkolt zenélő szerszám... Egy Cigány. Az emberi séták és utak garabon­ciása. A téli tájból nekilendülő mozgás, hangosan elégedetlen veszekedő, bagót rágó monológ. Egy gyerek, egy bölcs, egy bolond, egy . kutya sorske­veredése. Téli utón — szintén ember. Élet: Sok­szoros, örökös vándorlással. Tél, nyár. ősz, ta­vasz ... Nem veszi észre. A kanyarodénál eltűnik. A hegedüzacskó ki­álló vonója mégegyszer beiébök a képbe: egy akaratlan, véletlen karmester veszekedős szájá­ból itt maradt a hang. Nem látni, nem hallani, mégis itt van. össze-vissza gurulással szaladgál, bukdácsol — megérint mindent. Egy elszabadult szellem. Az ismeretlen messzi festő — leteszi az ecsetet: nem történik semmi: a keretek feszül­nek, a tér, a föld, az ut borzongva rázkódik a garabonciás érintésre. Valami történt. Pedig csak unaloműző cigányos hangos szaladgálás fu­tott az utón. A hegedő meg sem szólalt. Némán lapult a hóna alatt: durva vászonba csomagolt teher. Az ember, aki úgy jött, hogy — „mégegy- szer“: már a kanyarodó felé néz. A garabonciás köpenye láthatatlan vonulással szegélyezi, söpri az utat. Hangtalan erőlködéssel feszül meg a mozgás a földön, a fákon, a föld alatt. Csak az embernek könnyű. Valaki elment előtte: utat vá­gott. Járt az utón. Máskép. Téli utón szintén em­ber. Megállás nélkül. A tél és nyár egyformasá­gával. Most már, nagyon könnyű minden. Csak a kanyarodóhoz kell elérni, sokszoros örökös ván­dorlásra társulni, nekiindulni. Tél. tavasz, nyár, ősz,.. Egyformán. Nehezen. z Téli utón — soha többe... Fábrv Zoltán. — (A prágai meteorológiai intézet jelentése.) Tdöjőslás: Továbbra is felhős, esős időjárás vár­ható, hűvös északkeleti szelekkel. $ — (Eltemették Várad! Antalt.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Vá'radi Antalt tegnap délután temették el a kerepesi temetőben. A Kisfaludy-társaság nevében Berzeviczy Albert, a Petöfi-társaság nevé­ben Pékár Gyula, a Nemzeti Színház részé­ről Hevesi Sándor igazgató, az újságírók ne­vében pedig Pakots József nemzetgyűlési képviselő mondott búcsúztató beszédet — (Nemzetközi légikongresszus Londonban.) Londonból jelentik: Az angol kormány meghívá­sára az 1923. évi légikongresszust a yorki herceg elnöklete alatt junius 25—30-ika között tartják meg Londonban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom