Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-29 / 72. (225.) szám

CsfitSrtSIr, március 29. 9MÜW otixiBots — More! E. D. röpirata. — Hogy készítette elő Franciaország és Oroszország a világ­háborút. — London, március 27. Morei E. D., az angol alsóház tagja „Egy nagy árulás titkos története11 címen röpira- tot adott ki, melyben a szerző a háború ki­törésének előzményeivel foglalkozik. Morei eredeti okmányok alapján bizonyltja, hogy a nyugati hatalmak, névszerint Franciaország és Oroszország, a világháborút már a XX. század kezdetén tervszerűen előkészítették. Az akták rendkívül bőséges anyagából kivi­láglik, hegy Fisher lord már 1905-ben a há­ború kitörését 1914 augusztusára jósolta. Gruics dr. londoni szerb ügyvivő 1904 szep­temberében azt táviratozta kormányának, hogy — amint Gambon kijelentette — a ma­rokkói konfliktus ugyan nem vezet háborúra, de Franciaország és szövetségesei azon a né­zeten vannak, hogy a háború, még ha a leg­nagyobb áldozatokba is kerülne, 1914. évben kitör. Az elhalasztás okául azt adták, hogy a francia hadsereg újra való szervezése, külö­nösen pedig a főbb parancsnokságok fölállí­tása nem ért véget. 1912 március 12-én Szaszonov berlini orosz nagykövet azt jelentette kormányá­nak, hogy a berlini sajtót a növekvő orosz haderő komoly aggodalmakkal tölti el. A nagykövet azt a reményét fűzte jelentésé­hez, hogy Berlinben erre nézve félreértések nem állanak fönn. 1914 februárjában a cár fogadta Pasics szerb miniszterelnököt. Erről a találkozásról Morei szószerint a követke­zőket írja: — A cár és Pasics miniszterelnök között élénk eszmecsere folyt, amelynek végeztével Pasics gratulált a cárnak, hogy Oroszország olyan kitünően van fölszerelve. A beszélge­tés végén Pasics arra kérte a cárt, hogy en­gedjen át Szerbiának 120.000 fegyvert, meg­felelő mennyiségű töltényt és tarackot. A cár azt felelte, hogy Szaszonov a Szerbia részé­ről nyilvánított óhajtások tárgyában jegyzé­ket kap s ugyanakkor udvariasan érdeklő­dött az iránt, hány embert küldhet Szerbia a háborúba. Pasics válasza ez volt: Félmilliót, felség! A cár ettől a választól egészen el volt ragadtatva és kijelentette, hogy félmillió szerb katona nem tréfadolog. Ennyi ember­rel már lehet valamit kezdeni. Legvégül a cár még ezt mondta Pasicsniak: — Megteszünk minden lehetőt! Adja át a királynak üdvözletemet s mondja meg, hogy Szerbiáért mindenre készen vagyunk! Három héttel utóbb Pétervárott össze­ült a haditanács, amely a Dardanellák birto­kának biztosítására működési programot dol­gozott ki. Egyhangúlag az a nézet jutott ki­fejezésre, hogy ez a működési program euró­pai háború kitörése nélkül nem hajtható végre. A vezérkari főnök szólott az Ausztria- Magyarország elleni szerb támadás nagy je­i» ^==—. ..... —_____ Pe rszenszicilio uralkodása. — A Prágai M agyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Rozványi Vilmos. Kunzsongúr három bolondja közül Per­szenszicilio volt a legokosabbik. Valósággal uralkodott a városon, adókat vetett ki, hará­csolt, sőt testőrséget rendelt maga mellé. Minden vasárnap délelőtt kiakasztotta a vá­rosháza kapujára „Perszenszicilio, vagyis Bozóky János rendelkezéseit", amelyekben rövid morális tanítás után az önmagáról el­nevezett csillagzat jövendölései következ­tek. Ilyenformán: „Szegény Bozóky János csillagzata a Perszenszicilio szerint Holdujulatkor kitöri a rósz nyavaja a madarasi úti Dobos Istvánt mer nem tud a fösvénységtül félliter páijinka adót se fizetni nekem és a hajdú Eszternek Is kiakassza Nyelvit az ur hogy Nagy szen­vedése legyék a néma ságiul és de legalább a város többi része nyugton maradhat oszt’ a Fonákéi zsidó is megdöglik úgy kell neki." És rendelkezett: „Perszenszioiiio szeredán Csőreg Ist- vánho megyen eppár régi csizmát kapni észt muszáj adni és csütörtökön Kósa Maris ad kenyeret." És igy tovább... A hét minden napjára megjelölt: egy házat, amely neki adózzék. És minden ház adózott „szegény bolond­nak" ... Tökéletes érzelmi és anyagi rend uralkodott ekképpen Perszenszicilio életé­ben. Teljes vélemény- és sajtószabadságot élvezett, mindenkinek megmondhatta az iga­zat, meg is mondta, u<gy hogy sohasem' lehe­tett gyanúba fogni. — Nyilván bolond! — mondták a zsoogá- riak —mer’ mit ül merne ennyi igazat mon­dani •.. Nékitok! Ám egyszer olyan alaposan fején találta lentőségéről arra az esetre, hia Oroszország a monarchia ellen háborúba indulna. A vezér­kari főnök azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a Konstantinápoly birtokáért való harc föltétlenül általános európai há-borura vezet. Morei végül arra a következtetésre jut, hogy az ilyen titkos diplomácia az oka azoknak a Prága, március 28. A nemzeti kisebbségek védelmének ügye lassan, lassan európai üggyé kezd válni. Egyre nagyobb számban jelennek meg a könyvek és emlékiratok, amelyek a kisebb­ségek védelmének szükségességét hirdetik az európai közvélemény előtt. Sürü egymás­utánban tartanak gyűléseket és értekezlete­ket, amelyeknek föladata, hogy megbeszél­jék azokat az elméleti elveket és gyakorlati módszereket, amelyekkel a kisebbségek fo­kozottabb védelmét biztosítani lehetne. A népszövetségi ligák uniója legutóbb a múlt hónapban tartott Baselben értekezletet, de mivel a tanácskozások bizalmas jellegűek voltak, a közvélemény csak keveset tudott meg azok lefolyásából és eredményeiből. Az alábbi sorok, amelyek a kisebbségi védelem két élharcosának fölfogását vázolják, mégis egy kevés fényt vetnek a nagyjelentőségű baseli értekezlet anyagára. Wíasslcs a nemzeti kisebbségek védelméről. Wlassics Gyula báró, amint a lapunkban megjelent néhány cikke is bizonyltja, a nem­zeti kisebbségek védelmének egyik legkivá­lóbb előharcosa Európában. Értekezéseiben tisztereltreméltó következetességgel hangoz­tatja, hogy a kisebbségek fokozottabb vé­delme céljából a népszövetség kebelén belül külön bizottságot kell szervezni és hogy a kisebbségi jog alapvető problémáit: a per­képesség kérdését és a kontradiktórius eljá­rás szabályozását sürgősen meg kell oldani. Állandóan hangoztatja, hogy az állandó nem­zetközi bíróság előtt is perképességet kell nyújtani a nemzeti kisebbségeknek és hogy a nemzetközi bíróságot akként kell kiépíteni, hogy döntő szerephez jusson a nemzeti ki­sebbségek alaki jogának kiépítésénél. Wlas­sics az európai közvélemény előtt egyik leg­főbb képviselője annak a gondolatnak, hogy a kisebbségek védelmének nem csak alaiki, de anyagi jogát is ki kell építeni. Ezeket a gondolatokat fejtegeti a Pester Lloyd március 25-iki számában megjelent ta­nulmányában is. Ennek a tanulmánynak ak­tualitást ad az a körülmény, hogy Colban Erik, a népszövetség főtitkárságának kebe­lén belül létesült igazgatási és kisebbségvé­delmi osztály vezetőfé legutóbb Budapesten járt. Wlassics cikkében megállapítja, hogy a szeget, hogy polgármester bukott meg bele... Ekkor gyanuba fogták •.. — Több ez .a bolondnál !... Rendes pó- gáresze van — mondták a zsongáriak és megtagadták Perszensziciliónak az „adófize­tést". Iszonyú napok következtek szegényre... Koplalt, miért egyszer olyan igaza lett, amit nemcsak, hogy ellőttek, de követtek is. Kop­lalt és még kevésbé értette meg az embere­ket, mint azelőtt. — Dísztó gazemberek! — üvöltözött kínjában a piac közepén'. — Dísztó kutyák! Máj’ kaptok tik!.-. Itt vannak mán a zsódo- saim a kertek ajiján... Kétszázezer... Most in­dulnak ippeg... Majd adok én nektek! Az egész piac kacagott. Ám a kertek aljáról valóban tán épp abban a pillanatban indult el, ha nem is ép­pen kétszázezer zsoldos, de egy kóbor kutya ... És Perszensziállónak ennyi is elég volt arra, hogy uralmát helyreállítsa az em­berek között •.. Egy kóbor kutya, amelyet azelőtt sohasem látott. A Kossuth-kertben találkozott vele. Te­kintetük hosszan egymásba akadt. A kutya Is rég ehetett, mert nagy, barna szeme ugyanolyan kínban örvénylett, mint Perszen- sziciláóé. Kérdőn nézte az embert — falatért. És az ember ugyanúgy nézett vissza rá. Megértették egymást és az elreménytelene- dés első pillanatában vad gyűlölet lobbant szemükben. Érezték: körömmel, foggal tud­nának egymásra csapni s az iszonyú éhség­ben csodálatos lakoma volna a soha nem íz­lelt falat. — Csak te se igen hagynád magad, meg én se ... — mondta ki végül az okos szót Perszenszicilió. S lehet, hogy a kutya is ezt érezte, mert mélázva, el terelődő figyelemmel fordult a bűnöknek és esztelenségeknek, amelyek ké­sőbb a szerencsétlen békeszerződéseket, Európa balkánizálását s pár tucatra való uj Elszász-Lotharingiát teremtettek meg. Morei követeli a háború történelmi hátterének teljes földerítéséi: és a külügyi politika megfelelő reformját. KBMaMüflMHMSBllMBBIBBPMigM MIM IH—IHIIM I .... Co lban fölfogja és át is érzi a nemzeti ki­sebbségek védelmének nemzetközi védelmé­nek nemzetközi fontosságát. Illetékes és ko­moly tényezőktől — Írja — tudomást szer­zett arról, hogy az utódállamokban élő ma­gyar nemzeti kisebbségekben mennyi igaz­ságtalanságban van részük és tapasztalhatta, hogy az utódállamok egyike, másika tör­vényhozásában is — például az agrárpolitika tetszetős köntösében — megsérti a nemzeti kisebbségekkel szemben vállalt kötelessé­geit. Értesülhetett azokról a panaszokról is, amelyek ama cinizmus miatt merülnek föl, amellyel még hivatalos tényezők is magya­rázzák a békeszerződéseknek a nemzeti ki­sebbségekre vonatkozó rendelkezéseit és ér­tesülhetett arról is, hogy az utódállamokban a törvények és rendeletek egész sora ellen­tétben áll a békeszerződésekkel. Wlassics báró röviden érinti a népszö­vetségi ligák uniójának kisebbségvédelmi bi­zottsága által Baselben legutóbb tartott ér­tekezlet lefolyását. Kijelenti, hogy ez érte­kezlet határozatainak közzétételére nincs fölhatalmazása. Megállapítja azonban, hogy az a gondolat, amely szerint a népszövetségi unió a kisebbségi jog eljárási szabályai­val behatóan és kimerítően foglalkozzék, a baseli értekezleten élénk visszhangra talált. Wlassics báró egyébként kifejti, hogy a népszövetségi tanácsnak kebelén belül meg­szervezett kisebbségvédelmi bizottság nem vált be, a vezértitkárság kisebbségvédelmi osztálya csak iroda, amely nem tudja pótolni a szervezeti hibákat. Ezért tehát pártatlan bizottságot kell szervezni, mert enélkül meg­rendül az a hit, hogy a népszövetség a nem­zetközi garanciára vonatkozó föladatát tel­jesíteni tudja. Mivel a kisebbségek máshoz nem fordulhatnak'védelemért, csak a népszö­vetséghez, a kisebbségi jog alaki részének ki­építése elkerülhetetlenül szükséges. Határo­zottan meg kell állapítani, hogy kinek pana­szait szabad elfogadni, hogy milyen szerv gyűjtse össze az érvek anyagát és végül, hogy milyen szabályok szerint gördüljön le a kontradiktórius eljárás. A modern perjog­nak megfelelő eljárási szabályokat kell kidol­gozni, amelyeknek biztositaniok kell a per­lési jogot. Az eljárás koronája pedig az le­gyen, hogy a nemzetközi bíróság a kisebb­ségi jog alaki részének kiépítésénél döntő szerephez jusson. A Murray-féle javaslat ér­telmében a népszövetség közgyűlése olyan esetekben, amikor a kisebbségi védelemre vonatkozó szerződésekre nézve valamely ténybeli, vagy jogi kérdés tekintetében az érdekelt kormány, vagy a népszövetség va­lamely tagállama között nézeteltérés merülne föl, arra utasítsa a népszövetségi tanács tag­jait, hogy a vitás kérdést haladék nélkül ter­jesszék a nemzetközi bíróság elé. Ennek a határozatnak értékét nem lehet lebecsülni, de a nemzetközi bíráskodást a kisebbségi jog területén is intézményesen ki kell építeni úgy, hogy az államok egyenjogúsága bizto­síttassák, a jogaiban biztosított kisebbség pe­dig ne fosztassék meg attól a jogtól, hogy panaszaival az állandó nemzetközi bíróság­hoz fordulhasson.' Heykings báró emlékirata a kisebb­ségek védelméről. Medinger Vilmos* dr. nemzetgyűlési kép­viselő a Bohémia mai vezércikkében ismer­teti azt az emlékiratot, amelyet Heykigns Alfonz báró, a nemzeti kisebbségek ügyének ismert balti-német szószólója a február 17- én Faselben tartott értekezleten előterjesz­tett. A kitűnő emlékirat kifogást emel az ellen, hogy a népszövetség nemcsak a nemzeti ki­sebbségek védelmének kielégítő eljárási sza­bályait nélkülözi, hanem nélkülözi azt a le­hetőséget is» hogy tárgyilagosan tájékozód­hassák a kisebbségek helyzetéről, mivel azoknak sem a közgyűlésen, sem a tanács­ban, sem a főtitkárságon képviselőjük nin­csen. Heykings báró ezután kifejti azokat a hiányokat, amelyek a kisebbségi ügyekben követett eljárást jellemzi. A kisebbségek nem indithatnak port, hanem csak panaszt nyújthatnak be a népszövetség tanácsának elnökénél, amelyet előbb a titkárságnak kell véleményeznie és a tanács hármasbizottsága elé terjesztenie. Ha ez a bizottság elrendeli az eljárás megindítását, a bepanaszolt kor­mányt meghívják ugyan a tanács ülésére, ele nem hívják meg a panaszttevő kisebbség képviselőjét. A tanács a panaszt átteheti ugyan a hágai állandó nemzetközi bírósághoz, azonban a kisebbségek képviselői oda sem mehetnek el. A nemzeti kisebbségek azt követelik, hogy ügyüket azzal a pártatlansággal kezel­jék, amelyet az egyes államok perjogai a legutolsó polgárnak is biztosítanak. A nép- szövetség eddig szép szavkkal vállalta ugyan a nemzeti kisebbségek védelmét, de a feladat teljesítésének minden biztosítása hiányzik. Ott ahol a kisebbségek összefüggő területen laknak, a nemzetközi jog által biztosított Jo­gaikat földrajzi egységükre lehet alapítani, miáltal a nemzetközi jog alanyaivá válnának. Ellenben ott, ahol szétszórtan laknak, a nem­zeti kataszter és a kisebbségek testületi szer­vezése utján kell nekik megadni a nemzetkö­zileg is elismert egységet. Az ily módon jogi személyi­séggel fölruházott nemzeti kisebbségeknek piac felé.. • — Ohó, ott nem adnak!... Ott ipp, hogy nem adnak... Hadd az egészet! — legyint Perszenszicilió s leül a gyepre, hogy egy­forma nagy legyen a kutyával s ezzel is va­lahogy testvérül csábítsa. — Téged biztos azér’ vertek ki, mer’ ecoer ojat tettél, ami nékik nem jó . • • Engem meg azér’, mer’ ojat tettem, ami nékik jó ... És lelapult a földre. Tekintetéből kö­nyörgő alázat csápolt a kutya felé. Úgy csú­szott közelebb az ebhez, mint az szokott az emberhez* Arcát a földre simítva, szükölve... És boldog volt még az éhség gyötrelmén túl is, mint mindig, mikor az életnek olyan moz­gását próbálta ki, amely még azelőtt nem volt benne... Általában mindent kipróbált, nemcsak lelkében, de testében is* Falombok méla esti ingását, bokrok téli rejtelmes zör- mölését, hanyatt terülve az esti réten a csil­lagok álmos pillogását, ködbe merült náda­sok susogáisát, mindent-.. És ezekkel az él­ményekkel nem bujt el saját leikébe, mint az emberek szoktak, hanem nyíltan csinálta. Gyermekmódra. Ezért tartották bolondnak... Zene volt benne minden és áldott öntudatlan­ság, csak az emberi szó volt vad zörej szá­mára, mert ahhoz öntudat kapcsolódott... Ha beszélt, mindig sietett dühös lenni, hogy ne értse a saját szavait. Akkor aztán azok is tetszettek neki.. • A kutyával szemben azonban minden­áron' igyekezett józan maradni. Közösségre szeretett volna lépni vele, mert érezte, hogy a kutya még ugy mehet az emberek közé, mint ő ment azelőtt... Hogy mi előtt? azt nem tudta, nem emlékezett rá ... Csak az Időről voltak érzései, a tényekről nem. — Ha azt hiszed, tróbáld meg! — mo­tyogta a piac felé induló kutya után. — Ott baba, Tibaynénál... Héj, te!-.. Bolond, ott balra!... Ugy no! Tibaynénál... Ott jó a ke­nyér... És vad izgalommal leste a kutya sorsát. Látta, amint ott settenkedik az egyik ke­nyérárus állása körül. — Nem jó! — tépte magát kétségbe­esetten s rázta kezét, mintha forró léből kap­ta volna ki- — Nem jó! Odébb eggyel!... Ott... Ott-.. Az ott Tiibayné... Ott a jó kenyér! És boldogan elvigyorodott, amikor ész­revette, hogy a kutya szaglász már a Tibay- né egyik kenyere körül. Szaglász s közben haragosan sandít az asszonyra, mintha mon­daná : — Mibe fogadjunk, hogy elviszem? — S nagy szája rálakatolódott a kenyér egyik végére... Perszenszicilio felágaskodik izgalmában s hangosan unszolkodik: — Ugy!.-. Most usgyé!... A kenyér mán a pofába vau, el lehet véle szaladni... Usgyé! S nyakán kidagadnak erei. — No!... NohiátL. — nyögi aggodalma­san. Ti'bayné hirtelen, ebadtákba zitduló ká­romlására a kutya eliramodik a kenyérrel. A nehéz falatot magasan kell tartania pofájá­ban; ettől aztán peckesen lépked,-. Büszkén, kényesen... — így!... így vittem el én is fülük az­előtt.. — rebegi gyönyörködve Perszenszi- oilio s a szeme könuybelábad... — Azelőtt!-.. \ A Kossuth-kert bokrai között lappangva, haragos, követelő érzésekkel kerül a kutya elé. Valahogy bitorlónak tudja. Az egyik bo­kor tövén a kutya már javában falatozik. Perszenszicilio csorduló nyállal guggol elébe. Nézi... Tekintetével minden falatot elkisér a kutya szájába és együtt nyel vele... Ez meg is nyugtatja néhány pillanatra. Csak később, H nemzeti kisebbségek védelmének legújabb fejleményei. A baseli kisebbségvédelmi értekezlet. — Colban budapesti útja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom