Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-09 / 55. (208.) szám

Demokrácia és diplomácia. (gl.) Prága, március 8. A diplomácia az államérdekeik összeüt­közésének kiegyenlítési vagy kiélezési felüle­te. A diplomácia a világpolitikának hivatalos szervezete, a rejtett politikád és hatalmi cé­lok keztyüskezü vezérkara, melynek termé­szeténél, hivatásánál és jelentőségénél fogva bizonyos exluzivitásra van jogosultsága. A diplomácia a béke és háború játszmájának sakktáblája s mert a békét vagy a háborút diktálni szokás, a diktátumok embereinek együttese. Területe, kártyakeverései, lépései, siffri- rozott, begombolkozott világa hermetice el vannak zárva a politikai közvélemény elől. cselekedeteit nem vetkőzted mezítelenre a politika röntgenlámpája, útjait nem követi a kritika fényszórója, embereinek sikeres, vagy ballépéses ténykedését nem becsülik meg a hétköznapi politika konyhamérlegén. A diplomácia az egyes államok politikái­nak kifelé ható súlyát, kifelé szálakatkötöző és egyúttal csomókatbogozó titokzatos mű­helyét jelenti. A diplomáciára szükség van. Általános­ságban és feladatait mérlegelve a diplomácia egyik legfontosabb szerve az állam életének s mig a mai államtagoltsági rendszer fönnáll, mig lesznek kérdések, melyek az: álfám!""'?! viSZŰriyíatbah a természetes és mésterSégeV érintkezés folyományaképpen fölmerülnek, addig mindig szükség lesz arra a szervezetre, amely lebonyolítja ezt az államközi politikai forgalmat. Ez nem kérdés, erről nem lehet vitába bocsátkozni. Más kérdés azonban az, ,hogy a politikai és az állami rendszer egyes elvek szerint történt konstruálása mellett milyen legyen, miképpen képviselje és érvényesítse az állam akaratát a diplomácia. Ennél a kér­désnél elénk lép a mai korszellemből kinőtt probléma: milyen követelményekkel léphet föl az államrendszerbe foglalt demokrácia a diplomáciával szemben. Bizar és kényelmetlen dolog a cseh-szlo- vák állam „demokratikus rendszerére" gon­dolni, mikor a feleletet keressük. Nehéz ma. amikor úgy érezzük, hogy a demokrácia fo­galmára uj kifejezést kellene teremteni, mert agyondiszkreditálták, kompromittálták és piszkos haladókban íürösztötték meg ezt a szót, megfogni a demokráciának tisztult és a praktikus politikában be nem mázolt eszmei fogalmát és ennek látószögéből nézni a diplo­mácia jelentőségét. De mert bizonyos az, hogy a diplomáciá­ra nem maradhat tartósan hatás nélkül a szé­les néprétegek politikai akaratának érvénye­sülését jelentő politikai eszme, szembe kell nézni ezzel a problémával. Az első pillanatban tisztán áll előttünk a*, hogy a demokratikus és ezzel a jelzővel cif- rálkodó államok diplomáciája sem eszközei­ben, sem elvi elindulásaiban és praktikus be­érkezéseiben, sem konstrukciójában nem kü­lönbözik a régi monarchisztikus, vagy impt- rialisztikus diplomáciától. Ha a Benes szé­leskörű diplomáciai szervezetét nézzük, íja azt látjuk, hogy az éppen ugy köti a titkos szerződéseket, a katonai egyezményeket, ép­pen ugy végzi az intrika, vagy a hízelgő le- gyezgetés játékait s éppen ugy kiemeli önma­gát a nagy nyilvánosság kritikája elől az ex­kluzív szférákba, mint azt a régi diplomácia tette, vagy a legcsökönyösebb imperialis­ta célokat szolgáló francia diplomácia teszi, akkor konstatálnunk lehet azt, hogy i demokráciának ebben az államban semmi ha­tása és befolyása nem volt eddig a diplomá­ciai életre, annak irányára és cselekedeteire. Nem látjuk semmi jelét annak, hogy a de­mokratikus állam diplomáciájában az államot alkotó nép akarata érvényesülne. Amint az állam nem képviseli idebent az államban élő minden nemzet akaratát, ugy a diplomácia nem képvisel kifelé mást, mint a kormány, a soviniszta, uralkodó nemzeti törekvés szán­dékait és intencióit. Hogy a cseh-szlovák dip­lomácia alapvető hivatását teljesítené, hogy a belpolitikai béke érdekében szükséges nemzetek-közi harmóniát igyekeznék a szom­szédos államokkal szemben követett megérté- ses és békés politikai kapcsolatok utján előse­gíteni, annak semmii nyomát sem látjuk. Nem látjuk jelét annak, hogy a belső politikai front­ról kiható szükségszerű elvek adnának irányi a külső politikának, de hogy is várhatnék ezt a prágai diplomáciától, mikor a belső politiká­ban sem engedik érvényesülni a demokra­tikus szükségszerűségek parancsszavait. És amikor lépten nyomon fontos európai kérdések felszinrekerülésénél azt látjuk, hogy a Benes diplomáciája nem más, mint járszal- lagos kísérője Poincaré epésszivü és cifra­A mai nap eseményei ! A német birodalmi gyűlés tegnap Cuno beszédével foglalkozott és az összes szóno­kok a birodalmi kancellár politikája mellett foglaltak állást. A szociáldemokrata Dávid dr. kijelentette, hogy azzal a Franciaországgal, amely csak jóvátételeket akar, egy napról a másikra megértethetné magát Németország, de azzal a Franciaországgal, amely területe­ket akar elszakítani Németországtól, nem kö- vetkezhetik be a békés megértés. A néppárti Hergt erőteljesen foglalt állást a franciákkal való diplomáciai viszony megszakítása mel­lett- A többi szónokok erősen kritizálták a francia eljárást és fölvetették azt a kérdést, hogy miért nézi Anglia és Amerika tétlenül a franciák szerződéstörését? A Havas-ügynökség ma reggel azt a je­lentést adta ki, hogy Poincaré hétfőn Theu- nis belga miniszterelnökkel Brüsszelben tár­gyalásokat fog folytatni a Ruhr-kérdésre vo­natkozóan. Ennek a találkozásnak minden­esetre nagy jelentősége van és állítólag az újabb rendszabályok alkalmazását fogja a két' miniszterelnök megtárgyalni. A Havas-ügynökség egyébként jelentést tesz arról, hogy a Ruhrvidéken a nemzeti egyesületek lázasan folytatják működésüket. A düsseldorfi rendőrigazgatóság Bauer nevű kurírját, akinek az volt a kötelessége, hogy a francia hivatalos telefonbeszélgetéseket ki­hallgassa. letartóztatták. A franciák fölálíitot- tak írj vámhivatalokat, hogy a Ruhrvidélc el­zárása Németországtól tökéletesen keresztül­vitessék. A vámsorompó a hollandiai határtól a svájci határig teljes lesz. Bochumi jelentés szerint — amint ezt a Wolff-iigynökség hírül adja — a franciák erős nyomást gyakorolnak a német vasutasokra a szolgálat fölvétele érdekében. A franciák negyvennyolc órai gondolkodási időt adtak a német vasutasoknak. A franciák a betörési területen saját hírszolgálatot rendeztek be. Oberhausenben a franciák maguk elé Idéztek két rendörtisztviselöt s az egyi­ket agyonlőtték, a másikat pedig puska- éussal összeverték. írakkos diplomatáinak, ha azt érezzük, hogy a béke konstruktivitására irányuló törekvé­sek helyett az izgalomfütés és a zavarosban való halászás kalandos útjait járja, hogy ezeknél az utaknál kíséretébe fogad és szol­gálatába vesz, politikailag kompromittált des- perádókat, akik a bécsi bakonyban lesik a koncot, akik a nemzeti árulás tényét könnyű lelkiismerettel könyvelik el önmagukban, ak­kor le lehet szögeznünk azt, hogy ennek a demokratikus diplomáciának az eszmei de­mokráciához semmi köze sincs. Mert a valódi demokrácia az egyenes, őszinte, becsületes szándék és a morálnak érvényesítése a poli­tikában. Ezeket azért tartottuk érdemesnek el­mondani, mert Benes március 17-én a brünni cseh államtudományi társaságban előadást tart a demokráciáról és diplomáciáról és erős a gyanúnk, hogy ezekről a szempontokról meg fog feledkezni. Az angol munkáspárt parlamenti csoport­ja elhatározta, hogy a munkásszindikátusok és szocialista szervezetek konferenciája előtt előkonferenciát fog tartani, amelyre meghív­ja Franciaország, Belgium és Olaszország csoportjait és ezen a konferencián a Ruhr- kérdést fogják tárgyalni. Mai jelentéseink: „Eddig és nem tovább." London, március 7. (Wolff.) Lord Róbert Cecil Stevenageban beszédet mondott s ki­jelentette, hogy eljött az Idő, amikor Anglia ezt mondhatja Franciaországnak: Eddig és London, március 7. (Saját tudósítónktól.) A angol politikai életet igen jól ismerő személyiség ma a következő in­formációt adta egy német újságírónak az európai politikai helyzetről: — A Times londoni tudósítója egy idő óta lázasai dolgozik és minden igyekezetével azon van, hogy különféle az angol politikát nyugtala­nító hírek röppentyűivel kimozdítsa Angliát a Franciaországgal szemben jóakaratu és Németor­szággal szemben semmi esetre sem rosszakaratú semlegességének álláspontjából. Ezért röpítette világgá a latin-antant tervét, amelyet az olasz sajtó jóformán egyórtelmüleg visszautasított, amelyről Mussolini sem akar tudni s amikor látta, hogy ezzel w hírrel nem sikerül Anglia érdeklődé­sét a kontinens kérdései iránt intenzivebbé tennn, lamsziirotzni kezdte a francia-orosz barátság kér­dését, hogy féltékenységet ébresszen az Orosz­országgal szemben gazdasági összeköttetések után vágyó Angliában. Amikor ezek a hírek is hi­degen hagyták az angol! közvéleményt, akkor a francia-német különbéke lehetőségeit pendítette meg. Ezzel az akcióval sem fog óéit érni Poin- oarénak londoni sajtóíigynöke. Tisztára non sem- az, hogy Anglia fölüljön ezeknek a naiv diplomá­ciai ugratásoknak. Anglia néz, vár és ott akar lenni, amikor a békés közvetítés órája eljön, ami­kor biztosíthatja a maga számára azt a békés európai piacot, amelyre fontos gazdasági érdekek folytán szüksége van. Ma más a helyzet, mint a háborúban volt. Ma Bonar Law a miniszteiel­nem tovább! Nem engedhetjük meg, hogy egész Európa zűrzavarba döntessék. Mi a bé­két akarjuk és nekünk békére van szüksé­günk. Végű! ama véleményének adott kifeje­zést. hogy mennél hamarább terjesztik a jó- vátételi kérdést a népszövetség elé, annál bi­zonyosabb a végleges és békés megoldás. A fekete csapatok elszállásolása London, március 7. Az angol alsóház mai ülésén Herbert képviselő azt a kérdést intéz­te a kormányhoz, hogy a megszállott terüle­ten a fekete francia csapatok magánházak­ban vannak-e elhelyezve, vagy pedig lakta­nyákban. A kérdésre Mac Neil'l kijelentette, hogy nincsen abban a helyzetben, hogy a Háznak fölvilágositásokat adhasson a francia katonai hatóság ilyirányu intézkedéseiről Egy másik kérdésre kijelentette a kormány nevében az aláiíamtitkár, hogy a francia csa­patok száma az eredetileg megszállott terü­leten a megszállás kiterjesztése előtt 91-000 és azután 116.000 volt. Néger bányamunkásokat visznek a Ruhr-bányákba (?) Newyork, március 8. (Szikra.) Washing­tonból jelentik: Hughes államtitkár kijelentet­te, hogy arról a tervről, hogy amerikai nége­reket küldjenek szénbányamunkára a Ruhr­vidékre, semmit sem hallott. Ennek a kijelen­tésnek az az alapja, hogy Harry Dougherty kijelentette, hogy az a terv, mely szerint 2500—5000 bányamunkást a Ruhrvidékre szállítsanak, ki van dolgozva s a francia nagykövet tárgyalt e tervről az államtitkár­ral, aki biztosítékát nyújtotta annak, hogy eb­ből a munkásszállításból nem lesz nemzetközi bonyodalom- A francia követség is megcáfol­ja ezt a hirt. Ezzel szemben Dougherty, aki­nek magándetektivirodája van, kijelentette Newyorkban, hogy az Orduna gőzösre leg­alább 500 nyugatvirginiai négert hajóztak be, kiket a Ruhrvidékre szállítanak s akik hét dollár napibért kapnak. Dorfmund megszállása Dortmund, március 7. Ma reggel erős csapatosztagok vonultak be a városba s le­fegyverezték a rendőrséget. A rendőrtisztek­nek meghagyták kardjukat. Később az összes rendörfcisztviselőket elszállították. A város­házát és a rendőrséget megszállották. nőik, aki üzletember és nem Llyod George, aki túlságosan komolyan vette a háborút. Ma sokan vannak Angliában, akik belátják azt, hogy taktikai hiba volt Anglia részéről Fran­ciaország oldalán fenntartás nélkül nekivágni a háborúnak. Ma Lloyd George is érzi, hogy a háborúból Franciaország került ki a’z antant államok közűt domináló tényezőként, de viszont érzi azt fs, hogy a francia ipar oly kaotikus helyzetben van, hogy a gazdasági erőforrásokat az állam ímpe- rialisztikus céljainak megfelelően biztosítani nem budija. Ezzel szemben Angliában az ipar terén a „boo.m“ kezdődött meg s így gazdasági téren nagy erőeltolódást látunk, ha a két államot ös­szehasonlítjuk a háború utáni időben és a inai napom Franciaországot mindenesetre izgatja Anglia magatartása és a legutóbbi jelentése setn- miesetre sem vallanak arra. hogy Franciaország UHf cseh-szl koronáért fizettek ma, március 8-án: Zürichben(órako?)15.95 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben 58000.— német márkát BEBBBBBBBBBBBBBBBBBBBHBBBBBBBBBBBBBBBBBB1BBBBBBB BBBBBBBBBBBBBBBBBB Németországot kapitulációra kényszeríti Poincaré Berlin, március 8. (Berlini szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Deutsche Alígemeine Zeitung brüsszeli jelentése szerint Poincaré, Theuniss és Jaspar brüsszeli tárgyalásai két napig fognak tar­tani. E tárgyalásokon az egész politikai helyzet megvitatásra kerül és mérlegelni fogják azokat a rendszabályokat, amelyek sikeresebbé tehetik a belga—francia akciót. Német­országra oly nyomást akarnak gyakorolni* bog az kénytelen legyen kapitulálni. Paris, március 8. (Saját tudósítónktól.) A Journal índustriéll, a francia nehézipar orgánuma ama véleményen van, hogy Németország ellen-álló ereje kimerült s Franciaor­szág ama helyzetbe jutottak, hogy learathatják akciójuk gyümölcseit. Csak két nehéz- szág és Belgium ama helyzetbe jutottak, hog y learathatják akciójuk gyümölcseit. Csak két nehézséggel kell számolni — Írja a lap — és pedig a német nemzeti érzés fölháborodásával és a többi szövetségesek kompenzációs követeléseivel. Poincaré ki akarja ugratni Angliát a semlegességükül. A francia légi flotta mozgósítása. — „Túlságosan szűk a csatorna." 1^ JIF* II. évfolyam 55. (208.) szám. I ZJeL Prága, péntek, 1923 március 9. | f ^ I ^11# //ni.Jw U í?¥ÍÍSM:’vS'T« I ÍP^ ^Bir *33$*^ cw™ Jr fo H M uliee 18. az., Telefon 6797. szám I $8$^ tjggjr — Sürgönyeim: Hirlsp, Praha. - . ■ A Szlovenszkól és Rnszinszköl Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja 1 Sziovenszkói szerkesztő: g Felelős szerkesztő: I TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom