Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-06 / 52. (205.) szám

Kedd, méretes fi. 5> Akik Háromezer árniiáz-lopásf Művellekei. — IzgabtKSs fötárgyalás Berlinben. — Berlin, 1923 február 5. (ÍSaját tudósitónktól,) Ma, mikor az em­berek íiozuíáedződtek a romboláshoz, pusztu­láshoz és szinte rossz néven veszik, ha egy tüntetésnél, bányarobbanásnál vagy vasúti szerencsétlenségnél „csak" tiz vagy busz ember pusztul el, a közönség elvesztette maidén érzékét a szenzációk iránt. Még eb­ben a blazirt világban is hallatlan érdeklődési kelt az a pör, amely a berlini törvényszéken íofytfk a Morvílius-csaMd ellen. A vádlottak padján egymás mellett ül : a családfő, Morví- Ííns, két lánya, Röberné, Försterné, ezeknek férje és veje, menye, unokatestvére, összesen tizennégyen. Lopással tulajdonképpen csak Röbemé és Försterfié van vádolva, a töb­bieknek orgazdaság a bűnük. A vádlottak nem kevesebb, mint háromezer árüháztolvaj- fást ismertek be. A tárgyalás megkezdésénél az elnök be- jetenti, hogy a vizsgálati fogságból megszö­kött Förstemé’t a hollandi rendőrség elfogta és holnap már .itt lesz. Röberrré hangosan feí- kacag: „Ah, a drága nővérem!" Az elnök csendTe inti, mire az asszony hisztérikus ka­cagással felkiált: „Én azt csinálom, amit aka­rok! Én abnormális vagyok-" 'Az ügyész megjegyzi, hogy aki magáról meg tudja álla­pítaná, hogy abtiornTálís, az ugyancsak nor­mális. Mire Rööerné felugrik a helyéről és magából kikelve kiáltja: — Éli normális vagyok? Kérdezze meg az ügyész wr a férjemet, az majd megmond­ja, hogy normális vagyok-e vagy sem. A férj, aki szintén a vádlottak padján ül — kicsinyt ermetü* sovány emberke — szo­morúan bóJdnfgat és elmondja, hogy a felesé­ge sokszor megverte és a sarokba térdepel- fette. Egyszer úgy poíomitötfce, hogy azóta nagyot hál. Az asszony diadalmasan néz kö­rül, mint akit nagyon megdicsértek. Röberné az elnök kérdésére elmondja, hogy körülbelül három év óta lopkod és anyja, aki a hollandi királynő komornája volt, többször meglopta a királynőt is, de soha­sem csípték rajta. Minden pillanatban azt hangoztatja, hogy kleptomaulában szenved, mire az elnök megjegyzi, hogy a klep torna- mákosok nemcsak értékes, hanem értéktelen dolgokat is lopnak és a lopott holmit nem szokták eladni. Röberné megvetéssel felel: „Phö, mit ért maga ahhoz !u Csudálatos, hogy ez az asszony miket lopott össze: egész Vég selymeket, harisnyát, ékszert, cipőt, kabátot, egy iTzenkétszemélyes porceilánszer viszi szőrméket shb. Bár kííl- és belföldön renge­teg dolgot értékesítettek, a Takás-uk mégis úgy nézett ki, mint egy áruház. Vallomásával és viselkedésével követke­zetesen azt szeretné bebizonyítani, hogy őrült fia egy tanút megeshetnek, ő is fel­emeli az ujjait és ájíatosan utána mondja az esküszöveget- Egy csinos fiatalember a tanú. Röderné odakiált: „Ali, te édes!" Azután éne­kelni kezd egy népszerű berlini kupiét: „Nur eine Nacht sollst du mir gehören"... Az el­nök rendre inti, mire felkiált: „fia tudná, mi­lyen édes ez az ember! Sokáig a szeretőm volt." Az angyali türelmű elnök nem állhatja meg, hogy a férjnek oda ne szóljon: Hát ma­ga mit szól ehhez, Röber? A férj jámboran mondja, hogy neki mindig gyanús volt a fele­sége. Az asszony felkiált: „Te hülye állat, ha nem tartod a szádat, hát agyonverlek!" És a férj elhallgat. A pör iskolapéldája a mai rettenetes er­kölcsi züllésnek. A vádlottak egytöl-egyig polgári jómódban éltek. Morvilus előkelő ál­lamhivatalnok volt és mikor megtudta a lopá­Omega Óra az egész életre sokát hozzákezdett a lopott holmik érté­kes Késéhez. Az ilyen triódon szerzett pénz­ből pazar lakást tartottak, sajáfutójukon jártak. Nekiadták magukat az alkohol, mor­fium és kokain élvezetének. Az addig normá­lis családban a legborzalmasabb orgiákat ül­ték. És most ennek az irtózatos csatorna- szcmiynek bűzéhez zarándokol el fél Bettin, pikantériát és szenzációt keresve... Ezry Sándor. miPIISIÜKIfi ’ Kaland. Bizonyára már találkoztál vele — magányos sétáidon a felhőkből, végtelen vizekből, vagy a hegyek kékjéből csöppent eléd, hogy megállítson egy pillanatra s a csoda, a boldog véletlen édes jókedvét lopja beléd, hlétesztendős voltál s a kül­ső világgal való ismerkedésed közben eiraerész- kedtél az erdőbe — akkor valami soh'sem látott idegen virág volt talán, az ágak közül kívülálló szemű játékos mókus — emlékezel-e, milyen boldoggá tettek a mélyzöld iák nehéz muzsikája, a haiott csigahéjak és drágakőszmekben szikrázó gyíkok? Annyira teli voltál az élettel, annyira magad voltál az élet, hogy nem kellett visszalép­ned a szemlélet távlatába — egy voltál és egy­séges. Aztán egyre közelebb furakodoit hozzád az élet organizált fele, a társadalom s a nagy esz­tergapadra fektetett, ahonnan már csak kész és jólhasználható bútordarabokként kelünk fel. Az iskolában ültél, de odaküun tombolt a május és furcsán, érthetetlenül szólt a tanár hangja. A ka­land akkor magányos ágyad álmaiban húzódott meg, gyermekséged múltja még közel volt s kis életed riadt madárfiókként igyekezett illeszkedni és alkalmazkodni. Az erdők illatos muzsikájára hogy is emlékezhettél volna. Lrvius preparálása közben, de még tudod, ugy-e, hogy Vergfliusiban, a hatodik énekben, éppen Didó és Aenas szerel­mét hagytuk ki. Pedig akkor már egy ifjú, zöld, kenyérigérő illata csapódott szájunkba s úgy érez­tük, hogy mélyülő hangunk, pelyheclző állunk va­lahogy közelebb juttatnak bennünket a titokhoz, amely a nők .szoknyasuhogásából kihallatszott. Aztán... ezen is túljutottunk, ki szebben, ki csúnyábban — • ugy-e, emlékszel még? Hálásak voltunk és szégyeltük magunkat, elugrottunk va­lahonnan s kéjes borzalommal bfzsergett idegeink­ben a zuhanás veszélyes gyönyörűsége. Friss és fiatal csikók voltunk, akik talán „gerinckönnyitőn bántak el a csókkaL, amint azt az örökké ifin és örökké legmagyarabb, nagyon nagy költő mon­dotta. Adakozó kedvűek, akik okos és szerelmes -asszonyok magas iskoláiban • tanultuk a nagy misz­tériumot és mi tudjuk, ugy-e, — egy sem bu­kott él közülünk. Sápadtságunk alatt végtelen éj­szakák lobogása izzott, a kaland akkor minden függöny, szobasarok, pamlag mögül, villamosok­ból és kocsikból nevetett felénk. Minden kaland lett, egyetlen, hosszú csók sok esztendőn át tartő nagyszerű pillanata. Szép volt, — de ezen is túl­jutottunk. Amint lekopott rólunk az induló élet ajándék­fénye. egyre közelebb jutottunk a társadalomhoz, politikához, világnézethez, egyre jobban belefe- kiidtünk a roppant taposómalomba s a tegnapból és mából nagyon jól, tizedesnyi pontossággal ki tudtuk számítani, hogy mit hoz a holnap. Pálya, karrier, siker és pénz — esetleg némi szerelem is, de csak módjával: jaj, be nagyon magunk mö­gött hagytuk az erdőt, iskolát és az első, kigyn- ladt éjszaka szerelmét. A kaland elmerült valaho­vá s ha elénkbotlott, bosszúsan kerültük ki. S ha mégis belénkakadt. öreg volt és kacér, szinte ki­festett kőkoriként bánt el velünk, aki a szerelem összes raffinementja.it östneri. de akin érezni már a metier rutinját... Hadd mondom még ei ezt a groteszk és fur­csa világitásu kis kalandot, amellyel a szeszélyek istennő'e egy pillanatra megajándékozott. Valahol, talán Berlinben, két fiatalember séta kocsi zik. Az egyik Írással keresni kenyerét, a másik a kocsit abból a pénzből tartja, amelyet a tőzsdén veszít. A két ló lassú trapDban halad, az idő enyhe — a fiatalemberek leszállanák a kocsiról s gyalog men­nek a járdán. Az író a kalandokra gondol, ame­lyekből, úgy érzi, végleg kiesett s ezt sürgősen közli a bölcs és gazdag vp ágiival. — Nézd csak. — szól az — a sarkon két gyengén öltözött kislány sétál, van kedved? A másik inkább akaratgyengeségből. mint jó­kedvből, beleegyezik. Az örök dialógus kezdete: „Megengedi kisasszony?“ és sfb. A lányok előad­ják, hogy valamelyik missziótársulat védőszár­nyai alól szöktek meg s még nem tudják, hol alszanak ma éjjel... Hm, elmélkedik az író, minek ez nekem, no, de ha már benne vagyok... A kislány belékarol: fáradt, egész napon talpon volt. A tőzsdésben felébred az egész tözsdeidő alatt zár alatt tartott lelkiístneret és 1 elérzékeny­kedik.. Dosztojevszkij citálja a lányoknak és ha­ragszik a társadalomra. Az élet furcsa fintorral fordul a két soka tpróbált fiatalember felé. A ko­csit odaintiük s a szerelem két kis igazolvány- nélküli proletárját be akarjuk ültetni. Ebben a pil­lanatban két marcona ur lép elénk, csak ennyit mondanak: „Polizeibeamtetrt s a két leányt kar­juknál fogva elviszik. Nem tudunk szólni. A lá­nyok már messzi vannak, hangtalanul nézünk egy­másra — tabló. Kaland, — furcsa, grimaszszerü, — de azért érdekes volt s szinte nem is sajnálom érte a kis lázi, amely éjszaka akkor nekem rohant. Qemens. — (A prágai meteorológiai intézet jelentése.) Jdöjóslás: Továbbra is íethös időjárás várható hősSlyedéssef, északkeleti szelekkel. s — (A köztársasági elnök születésnapja). Már­cius 5, 6 és 7-én délelőtt 8—2 óráig és délután 3—6-ig a köztársasági elnök irodájának előszobá­jában egy könyv lesz nyitva azok szántára, akik az elnököt születésnapja alkalmából üdvözölni kí­vánják. Bejárat a főlépcsőn át. — A cseh-szlovák hadsereg egyes alakulatai a köztársasági elnök születésnapját már március 6-án délután vagy este ünnepségek alakjában meg fogják ünnepelni. Szerdán, március 7-én az egyes helyőrségek le­génysége gyülekezni fog és falolvassák nekik a nemzetvédelmi miniszter hadseregparancsát. Ez­zel kapcsolatosan zene-, torna- és sportümrepsé- geket fognak rendezni. — (Várad! Antal meghalt). Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: Váradi Antal, az is­mert nevű költő, ma délután a Nemzeti Színház előtt összeesett és hirtelen meghalt. — (Véres összeütközés Berlinben.) Berhnbő! jelentik, hogy vasárnap délután Erknerben a kommunistáik és a haxivSselitek egyesületének tag­jai között véres összetűzés volt, amelynek több sebesült az áldozata. — (A postaiadra leszállítása), franké élelme­zésügyi miniszter, amint már jelentettük, a képvi- selőház gazdasági vitájának során határozott for­mában kijelentette, hogy a postatarifát le fogják szállítani. A Bohemia értesülései szerint a belföldi levelek portóját 80 fillérre száTíTtják le. a levele­zőlapok portója pedig 50 Fillér lesz. Azajánlott- és eApresszküldernények dija május 1-én szintén arány lúgosán csökkenni fog. A csomagok belföldi száTlitása is olcsóbb lesz. — (Véget ért Budapesten a szabómnnkások sztrájkja). Budapesti szerkesztőségünk jelenti te­lefonon: A női szabómunkások sztrájkja tegnap véget ért. A munkaadók és munkások között teg­nap megegyezés jött létre. Az önálló munkás óra­bére kétszázhuszonkét korona. Ma az összes üze­mekben megindult a munka. (Apró hírek a nagy mumusról). A rendtör­vény még életbe sem lépett s máris balesetek érik. A képviselők alkotmányjogi bizottságának legutóbbi ülésén történt, hogy a 10. szakasznál az erőszakos fenyegetés kritériuma elesett. A bal­eset úgy történt, hogy a bizottság fékezni akarta a fenyegetést, de az olyan erős iramban volt, hogy a szakaszhatárnál a fenyegetésnek a krité­riuma elesett. A fenyegetésnek magának nem tör­tént komolyabb baja. A kritériumot a parlament! ügyeletes orvos részesítette első segélyben. A rendtörvény tárgyalása egyébként nagyon fel­rázta Szlovenszkót és Ruszinszkót is, ami külön­ben nem volna baj, mert a törvényjavaslat úgyis azt tervezi, hogy a két országrész „használat előtt ielrázandő“. A ielrázás előzetes begyakor­lása többeket Illettel töltött el. És sok minden­félére figyelmeztetik a. törvény c sináló bizottságot ami még nem jutott neki eszébe. Szinte hihetetle­nül hangzik, de valóban úgy van. hogy a bizott­ság, amikor a bőmbatörvényrő 1 is rendelkezett, például a szlovenszkói cukrászdák kirakataiban szereplő csokoládé-bombákra egyáltalán nem gon­dolt. Pedig ezeket a bombákat a Szlovenszkóban működő magasrarigu állami tisztviselőkkel is meg­etetik. A javaslatnak sok olyan pontja is van, amely magától értetődik s igy egészen fölösleges, hogy a javaslat rövid, de frappáns szövegezését fh^esmivel eűapositsák. A 11. szakasz ugyanis azt mondja, hogy a bíróság elrendelheti a bűntettes szabacflábrahelyezését, de Szlovenszkóban nem. Mire való ez az utóbbi megjegyzés? Hát kinek van Szlovenszkóban szabad lába? A megjegyzés, ugy-e bár, felesleges s azonkívül szigorúbb lát­szatot ad a szakasznak akkor, amikor nincsen szükség reá. Érdekes még, hogy a kormány még mostanáig sem irta ki az árlejtést arra a nagy jégmennyiségre, amelyre a törvény életbelépte­tése után szüksége lesz. A télből már kimegyünk, a rigók már fütyülnek s hol lesz majd elegendő jég ahhoz, hogy a szlovenszkói magyarok minden reménységét Jégre tegyék. — (Meghalt Lers Vilmos báró.) Buda­pesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Lers Vilmos báró, Baja város nemzetgyűlési képviselője, volt kereskedelmi államtitkár öt­vennégy éves korában agyvérzés következ­tében tegnap Budapesten meghalt. Lers Vil­mos báró a Szíovenszón levő Szepesbél’án született. Fiatal korában a kereskedelmi mi­nisztériumba került, ahol csakhamar föltűnt nagy képességeivel és tehetségével. Rövide­sen miniszteri tanácsos, majd a minisztérium adminisztratív álamtitkára lett. Miniszteri ta­nácsos korában több kereskedelmi szerző­désre vonatkozó tárgyalást vezetett. Érde­mei elismeréséül a király nemességet adott neki és szepesbélai ©főnévvel tüntette ki, majd a háború alatt bárói rangra emelte- Lers több nemzetközi jogi és közgazdasági müvet irt. Címzetes nyilvános rendes tanára volt a budapesti Pázmány Péter-egyetem- nek, almi a nemzetközi jogból tartott előadá­sokat- A kommün alatt beiratkozott az orvosi egyetemre. A kommün bukása után résztvett a poétikai életben is és a kereskedelmi mi­nisztériumban politikai állam titkári állást vattait. — (Vilmos császár nem akarja, hogy szám­űzetésben szülessék meg gyermeke.) Londonból jelentik: A Daib' ObrotúcTe doomi jelentése sze­rint Vilmos excsáiszár lépéseket telt, hogy enged­jék meg feleségéinek Korfuiba való elutazást mert uem szeretné, hogy születendő gyermeke szám- üzefósfaeii íöftön vüá-gite. — (Képviselők párhaja.) Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: Dénes István képviseli Gaál Ga-sctont, a Ház voflt elnökei, agy közbe- szóláséiért, amelyben Dér est bolondnak nevezte, p rovok áltatta. A segédek abban állapodtak mwr. hogy a felek ka-rdpárbajt fognak vívni, — (A Stronrfeld-ügy.) Budapesti szerkesztő­ségünk jelenti telefonon: A minap fölfedezed1 kommunista összeesküvés ügyében tovább folyj* a nyomozás. Stromfeld Aurél a vörös hadseres vök vezérkari főnöke még mindig a rendőrség fogságában van, ahonnan holnap kísérSk át av ügyészségre­— (Apácamhás totvajnőJc) Besztercebányai tudósítónk jelenti: Két fiatal cseJédleány az egyik prágai apácakolostorban annyi szépet hallott a „Nase Szlovcn s zkóról4 \ amely fölszabadult végre az ezeréves járom alól s amelynek parlagon he­verő természeti kincsei mérhetetlen gazdagság kutfomrásaivá válnak, hogy egy szép napon bú­csút mondott a apácakolostornak s megindul! a szép Salovenszkó fejé. Magától értetődik, hogy nem búcsúztak el sem a zárda főnöknöjétol. sem a kedves nővérektől, de emlék gyanánt magukkal vittek két teljes apáca-öl főnyit- A két fiatal leány, Beráaiek Adél és Tekláik Qenofeva a két apáca - rali át mindjárt magúikra öltötték, amint Szlo- venszikó földjére értek és megkezdték nfüködésü• két. A jóindulatú sztováik nép falvaiban végig koldulták a házakat, gyűjtöttek különféle szent célokra. A zólyomi negyei Óhegyen azonban po­rul jár mert a plébános fel jelenté.sótc a csend- őrség letartóztatta és átadta őket a bcszcrcebá- nyiai áftaarnigyéisziségaiek. — (Meghalt József főherceg iószágkónnány- zója.) Budapesti szerkesztőségiünk jelenti telefo­non : Libris Adolf udvari tanácsos. József főher­ceg jószáglkonmányzóíía tegnap Budapesten meg­hajt — (Agyonlőtte a lakóját egy budapesti ügy­véd), Budapesti szerkesztőségünk jelenő .telefo­non: Jankovics Sándor dr. budapesti ügyvéd szombaton este a reátámadó Török Károly korcs- márost agyonlőtte. Az ügyvéd fölmondott a ház­ban lakó korcsmárosnak, aki emiatt megharagu­dott .Tankovicsra és többször megfenyegette. Szombaton délután Jankovics öccsével együtt el­távozott lakásáról. Török utána kiáltott és meg­kérdezte, hogy visszajön-e még. Az ügyvéd igen­nel felelt. Este Jankovics haza is ment és nyu­godtan szobájába tért. Egyszerre csak észrevette, hogy Török ablaka alatt áll. azt kalapáccsal be­veri és beugrani készül az ablakon. Erre az ügy­véd a korcsmárosra lőtt, akit a revolver-golyó nyomban megölt. Jankovics jelentkezett a rendőr­ségen. Kihallgatása után szabadlábra helyezték, mert a tanúkihallgatások igazolták, hogy jogos ön­védelem esete forog fenn. — (Komárom vcnaglása.) A közigazgatás re­formja Kanná-romot cs Komáromvármegyét ir- gyoti érzékenyen értetette. A közei ezeréves niutc- rá tekintő Komárom nagyközséggé fejlődőit vissza. Mint megyeszéfchelj' megszűnt, törvényszékét Ér­sekújvárba telepi-tik át és igy évszázados intéz­ményeitől megfosztva, elveszti központi iciíiegét, mely eddig egy itagyohto foSdraz? és politikai, v.a- íaaránt kulturális alakulás étére helyezte. Elfe­ktetve a kényelmi szempontoktól, hogy ma min­den fontosabb ügyet Pozsonyban intéznek el, Komárom forgalmának teljes lecsökken est. re ve­zet ez az hítézkediéis, amely iparát és kereskedel­mét is végzetesen befolyásolja. A megyének el­csatolt járása, az udvvrd.i járás, a nyitraá nagy- zsupához került. Lakossága abban a kei'eme* heL’zetben van, hogy ügyeit a központban egy nap alatt eírntézm nem tudja' s csak tömör Jók idővesztességgel végezheti dolgát. Áthelyezték: az államépitészeti hivatalt, az erdöluvaifalt, a kuítur- mérnaki hivatalt, személyzetüket részben nyug- düíaiztáík. A hiivataH hatáskörök összekuszálása is érezteti nyomait lépten-oyomosn. A közigazgatás sokkal lasabban megy, az uj közigazgatás gyakor- lafe még nem alakult ki és hosszú idő kell ahoz, hogy rendes kerékvágásba kerüljön. Az a fonák helyzet, amely a községi választások el tologatása révén állott elő, a közéletre is rányomja bélyegéi, így a városnál a szociáldemokraírtpárt viszi a vezér szer epet, holott nyilvánvaló kisebbségben van a polgári pártokkal szemben, sőt a koniniu- raístapárttial szemben is. A községi választásban a polgári egységes fronton szándékoznak rés/f- venni. A megyei közélet teljesen szünetel. A já­rási bizottságot még nem nevezték ki A megyei gazdasági egyesület hatvan évi munkája után befejezte a működését. A közhangulat az elvisel­hetetlen adóterhek és azok kíméletlen behajtása miatt elkeseredetté teszi a lakosságot. Fásult mindennel szemben s csak a saját érdekeivel való törődés anyagias irányzata észlelhető a. tömegek körében. — (Szervezkednek a szlcvepszkói és ruszia- szkói fényképészek). Szlovenszkói és ruszinszkói fényképészeink között mozgalom indult meg, hogy a háború rombolása között visszafejlődött művészi ipart ismét arra a színvonalra emeljek, melyet már háború előtt elértek. Egyesületet ala­kítanak, amely mindent elkövet, hogy uj. életké­pesebb fényképészgárdát neveljen Szlovenszkó ré­szére. Van sok kiváló szakember Szloven.szkón. de sajnos, az utóbbi években erősen elszaporod­tak a háborús képzettségű uj üzlettulajdonosok és az utazó fényképészek. Ezek kevés kivétellel olyan silány tömegmunkát végeznek, hogy a iő- izlésü közönség nagyrészc elvesztette a rendelő- kedvét. A szakegyesület megalakulását Maksay, krenmicai fényképész kezdeményezte és intéz! szép eredménnyel. Husztagu szervezőbizottságot állítottak össze s ez a lelkes csapat biztosan re­méli, hogy az eddig nem csatlakozott knr!é~sak is csatlakoznak s reméli elérni azt. ! og\ -lövő­ben csak egyesületi tag lehessen önálló fényké­pész Szlovenszkóban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom