Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)
1923-03-06 / 52. (205.) szám
HH) Politika és becsület. (p.) Losonc, március 5. Minden állam védekezik a saját léte, függetlensége és területi épsége ellen intézett támadások ellen. Minden állam büntetőtörvénykönyvei külön fejezetekben írják körül az állam elleni bűncselekményeket és állapítják meg a kiszabandó büntetési tételeket. Ezek a büntető rendelkezések alkotják az állam érdekében tett védelmi intézkedések ultima rációját Mi tehát a rendtörvény előterjesztésekor nem azon ütközünk meg, hogy a köztársaság saját biztonságának érdekében büntető rendelkezéseket vesz föl törvényei közé. Ez természetes és jogos. Állítjuk azonban, hogy a közállapotok súlyos betegségét bizonyítják mindig, ha a politikai perek gyakoriak. A kormányzati hatalom tehetetlenségére vall, hogyha a politikai bűncselekmények megtorlása érdekében kivételes intézkedésekhez kénytelen nyúlni. Az uralmon levő rendszer hisztérikus félelmét árulja el, ha a kivételes rendelkezések meghozatalánál szembehelyezkedik a büntetőjog kiforrott és általános szabályaival s az államot olyan rendelkezésekkel akarja megvédeni, amelyeket a félelem diktál s amelyek a bosszúnak és a gyűlöletnek szülöttjei. S épp ezért ezek a rendelkező^ v, 'de az általános elvekkel, hanem egyúrta: a nép igazságérzetével és erkölcsi íölíogásávai is ellentétben állanak. A rendtörvényjavaslatnak alapgondolata az, hogy félelmet kell gerjeszteni mindazokban, kik azoknak, akik ezt a törvényt kigondolták és akik azt, meg fogják szavazni, nem tetsző, kellemetlen közéleti tevékenységet fejtenek ki. Meg kelj ijeszteni őket és állandóan félelemben tartani; így azután megszabadulnak attól a sok bajtól, amelyet az ellenállás és általában az ellenzéki tevékenység nekik okoz. Többizben volt már alkalmam kifejteni azt, hogy ez egy nagyon hibás és naiv fölfogás. Ha csak egyesek elégedetlenek, ez nem jelent veszedelmet az államra. A szónak és az izgatás minden fajtájának ilyenkor csak múló hatása van. Ha pedig a népek maguk elégedetlenek, annak óka mindig a közállapotokban rejlik és hiáöo minden buzgalom, nem lehet egy államnak annyi börtöne, hogy befogadja az elégedetlenkedőket; még kevésbé alkalmasak arra a yörtönö'k, hogy eloszlassák az elégedetlenséget. A rendtörvény nem számol ezzel az elemi igazsággal. Azt a félelmet, amely e törvény megalkotására sarkalta őket. át akarja ültetni másokba. Ezt különösen két eszközzel iparkodik meg valósítani. Egyrészt bizonytalanságban hagyja az embereket nehogy tudjanak igazodni és nehogy fölismerhessék a közéleti tevékenységnek és szabadságnak megengedett útjait. Másrészt aránytslanl minden igazságérzetbe ütköző súlyos büntetések megállapításával. A törvényjavaslat épületes bőkezűséggel állapítja meg a büntetésnek egy és ugyanannak a bűncselekménynek megállapítása esetén a legkülönbözőbb büntetéseket. A javaslat szerint minden bűncselekmény után jár szabadságvesztés. De gondoskodik nyomban arról is, hogy a politikai bűnösök erszénye is bűnhődjék, mert a bíróságnak diszkrecionárius joga van nűndenkoV pénzbüntetést is kimondani. Ezenkívül vagyonelkobzás is kimondható az Ítéletben, ha ugyan a földreform, vagy a gaz^ dasági krízis a bűnösnek vagyonát már előzőleg el nem kobozta és a maradványok eltakarításáról a különböző adók nem gondoskodtak. ) Ez még mind nem elég. A polgárija- gok elvesztése is nyomon követi a^ ítéletet. Ez pedig magában foglal mindent. Az elitéit hivatalosan elveszti tudományát, ha doktor volt, ezután már nem lesz az. Sőt. ha kitüntetések, rendjelek és érdemjelek tulajdonosa volt, azokat is visszaszivja a marasztaló Ítélet. Többé nem foglalhat el állást, amely közmegbizatást jelent. Elveszíti, ha van, a nyugdiját, — ez, úgy látszik, szentesítése akar lenni a mostani állapotnak, hisz tudvalevő, hogy sok ezer nyugdíjas a törvény által biztosított nyugdiját eddig sem kapta meg. Pompás dolog lesz; ettől a kötelezettségtől egyszersmindenkorra megszabadulhat az állam, ha ezekre mind rásüti, hogy a rendtörvény valamelyik szakaszában bűnösök. Ez igazán nem nehéz dolog. A sok ruganyos szakasz között ezeket az öreg nyugdíjasokat mind el lehet helyezni és azután el van intézve a dolguk mindörökre, többet nem panaszolhatnak, mert „nem mernek többé a napfényre kerülni" és mert a törvény bölcs előrelátással kimondja azt is, hogy a polgári jogok elvesztése jelenti „annak a képességnek elvesztését is, hogy az elitéit a fölsorolt jogokat visszanyerhesse". Természetesen az elitéit többet a közéletben nem vehet részt, nem szavazhat és reá sem szavazhatnak. És ha még mindez nem elég, úgy a gondos törvénykészitők még tovább mennek és gondoskodnak arról, hogy az ilyen politikai bűnös, akit mindenből kivetkőzteftek, még puszta megjelenésével se Izgathasson és ezért joga lesz a bíróságnak a politikai bűnöst, amikor az államnak odaadta a szabadságát, vagyonát és becsületét, kiutasítani • áz j állam területéről és pedig tekintet nélkül arra, hogy itteni állampolgár vagy sem. Nehéz erről a törvényről indulat nélkül beszélni. De kíséreljük meg és állapítsuk meg, hogy ezzel a javaslattal a törvényhozás többsége hányszor s milyen súlyosan vétkezik a demokrácia és szabadsága ellen? Másutt a politikai bűncselekményeket elkülönítik a közönséges bűncselekményektől. A demokratikus köztársaság a politikai bűnösöket összezárja a rablógyilkosokkal. A magyar jogfejlődésnek örök dicsősége, hogy, már az 1843. évi büntetőtörvénykönyvi javaslatában a szabadságvesztéssel kapcsolatban eltörölt minden testi kínzást. Az osztrák büntetőjog ezt föntartotta. S ezt a reakciós maradványt, rég elmúlt sötét idők emlékét átvette a cseh-szlovák köztársaság és kiterjeszti azt a politikai elítéltekre. A sötét zárka, a bojt és a kemény fekhely a demokrácia és a haladás szégyenére benmarad- tak a védőtörvényben is. A politikai elítélteket megkinozzák testileg, összecsukják elvetemedett gonosztevőkkel, megfosztják vagyonától, oklevelétől, lehetetlenné teszik részére, hogy képzettségének megfelelő foglalkozás utján keresetre tehessen szert és végül el akarja venni becsületét, amikor elzárja őt a közélet bármely terén való szerepléstől. Ezekben a rendelkezésekben csak annyi következetesség van, amennyit az őrületben föl lehet ismém:. Teljesen érthetetlen, hogy komoly emberek azzal a komoly elhatározással hozzanak ilyen rendelkezéseket, hogy azokat végre is fogják hajtani. Ez már nem is félelem, több, mint elvakultság és bosszúvágy, ez — ismételjük — egyenesen őrültség. Azok, akik hivalkodva emlegetik közéleti múltjukat és e múltban azt. hogy minden tevékenységük egy múltban létezett jogrendnek fölbontására irányult s akik ezért nemzetüktől különös elismerést és megbecsülést várnak és kapnak, ezek a politikai bűnösök ellen nemcsak szabadság- és vagyonvesztést mondanak ki, hanem becsület- fosztást is akarnak keresztülvinni. Más országok törvényhozásai ilyen képtelenséget nem is kísérelték meg. Mindenki tudja, hogy a hatalom sok mindent adhat és sok mindent vehet el, de becsületet nem adhat és nem. vehet el. Azok, akiket politikai magatartásukért ítélnek el, az ítélet után is érintetlen becsülettel viselik a reájuk zúdított sorsot. A közvélemény is nem az ítélet szerint alkotja meg valakinek becsületéről való fölfogását. Az államnak .pedig a becsület és az erkölcs kérdéseiben nem szabad szembehelyezkednie a közvéleménnyel, mert ez az állam erkölcsi tekintélyét tépázza meg. Ha egy államban a közvéleménynek a becsületről és az erkölcsi tisztaságról alkotott fölfogása szemben találja magát az államnak ugyanezen kérdésekről alkotott ellenkező fölfogásával, úgy az utóbbit elsöpri. Ez az államnak alapjait mossa alá. Ha a törvényjavaslat kigondolói ezt akarják elérni, úgy haladjanak tovább, előre a megkezdett utón. aTKTO2SBC3!E;,'3LEa Söö snárfta-f ralnadoltör-91 francia fraüi Ceifio nuilatkozafa előtt. Az nj megszállás a péiszleMlgegzés miatt történt. Prága, március 5. A szombaton bekövetkezett események, a megszállásnak a Rajna jobbpartjára történő kiterjesztése a ruhrvidéki helyzetnek újabb kiélesedését vonta maga után. A német politikai közvéleményt az események rendkívüli izgalomba hozták és a birodalmi kancellár müncheni útját elhalasztotta. Berlini hírek szerint a kancellár kedden fog a birodalmi gyűlésen nyilatkozni a megszállás újabb fázisa következtében előállott helyzetről. Az újabb megszállásról érkező hírek szerűit a francia kormány hivatalosan értesítette a párisi német követséget, hogy a karlsruhei és rnanheimi kikötőket, továbbá a darmstadti vasúti műhelyt megszállották s a megszállás oka a németek szabotázsa, melyet az által követtek el, hogy a Herne- csatornában két hajót elsiilyesztetiek és ezáltal a normális hajóforgalmat megakadályozták. * , A Wolfí-iigynökség beszámol arról, hogy Scharnhorst vasúti állomását megszállották s a Rajna jobbpartján megszállották a franciák a következő állomásokat is: Linz, Unkell, Erpel, Kosba eh, Ehrenbreitstein, Val- lenbar, Bendorí, Fahr, Gross-Frich és Leu- tesdorf. A rnanheimi megszállásról érkező hírek szerint Manheimben teljesen megszűnt az áruforgalom és a fővámhivatalban a franciák az összes árukait lefoglalták. Ezenkívül több hajó lefoglalásáról is érkezik jelentés. A Woiff-iigynökség arról ad hirt, hogy Koblenzben- a franciák lefoglalták azokat a pénzösszegeket, amelyek a muknanélküliek segélyezésére szolgáltak. Koblenz és Ehren- breiíenstein ma egy hatalmas katonai táborhoz hasonlóak. A posta- és távirdahivatal megszállása alkalmával nyolcvannyolc postahivatalnokot toloncoltak ki a franciák a meg nem szállott területre. A Havas-ügynökség mai jelentése szerint ismét jelentkeztek német munkanélküliek a francia hatóságoknál és munkaalkalmat kértek. A bueri és wester- holdi vasúti elöljárókat szabotázs miatt letartóztatták. A duisburgi kikötő igazgatóját szabotázs miatt letartóztatták. Düsseldorfban nyolc polgári rendőrt az okkupációs hatósággal szemben tanúsított provokatív viselkedésért letartóztattak. Duisburgban a Birodalmi Bank egy milliárd márka pénzkészletét lefoglalták. Martinit, a rnainzi vasutigazgatóság elnökét kiutasították. A Wolíf-iigynökség jelentése szerint vasárnap éjjel a pályaudvaron a francia őrség agyonlőtt egy német polgárt. Az illető állítólag az őrség fölszólitására nem állott meg. A Times jelentése szerint a szövetségközi főbiztosság Breandot, a francia köz- munkaügyi minisztérium vasúti osztályának második igazgatóját a rajnai vasutak igazgatójává nevezik ki. Breand hivatalának elfoglalása előtt a belga hatóságokkal fog tárgyalni. A Havas-ügynökség hirt ad arról, hogy Berger vasúti igazgatót a rajnai vasutak vezetésénél Belgium képviselőjéül nevezték ki. A Rote Fahne Moszkvából azt az értesülést kapja, hogy az orosz szakszervezetek vezetősége elhatározta, hogy a küzdő ruhrvidéki munkásoknak a német üzemi tanácsok utján félmillió púd, vagyis húsz millió font kenyeret küld. Washingtoni jelentés szerint az amerikai szenátus 49 szavazattal 24 szavazat ellenében elutasította azt a javaslatot, mely Amerikának az állandó nemzetközi törvényszék munkájában való részvételre vonatkozott. Mai jelentéseink: A belga szocialisták a Ruhr-konferenda ellen Brüsszel, rftárcius 4. A szocialista képviselők fölülvizsgálták a brit munkáspártok képviselőinek azt a javaslatát, amely az egyes parlamentek delegátusai nemzetközi értekezletének összehívására vonatkozik a jóvátétel! kérdés megoldása céljából. A belga szocialista képviselők elhatározták, hogy brit kartársaikkal „sajnálattal" tudatni fogják, hogy a szóbaníorgó javaslatot nem terjeszthetik a belga kamara elé, amíg a javaslatot az angol alsónázban meg nem tárgyalták. Először . . . másodszor . . . harmadszor . » » Paris, március 5. Theunis belga miniszterelnök a Figaro munkatársa előtt kijelentette, hogy meg van győződve arról, hogy a Ruhr-akció sikerülni fog. Először azért mert a jog a mi oldalunkon van — mondotta —, másodszor, mert a hatalom, amely mindig hasznos, szintén a mi oldalunkon van és végül, mert sikert kell elérni. A sikertelenség vagy a fél eredmény azt jelentené, hogy bár megnyertük a háborút, de elvesztettük a békét Lebélyegzik a márkát a megszállott területen Berlin- március 5. (Berlini szerkesztőségünk telefonjelentése.) A birodalmi kormány ma ülést tartott s az újabb megszállással szemben követendő elienrendszabályokat tárgyalta meg. Azt a hirt, hogy a birodalmi kormány Franciaországul a diplomáciai összeköttetést megszakítja, cáfolják. Pénzügyi körökben attól tartanak, hogy a legközelebbi napokban behozzák a megszállott területen az uj pénzegységet. Állítólag a márkát fogják lebélyegezni akként, hogy száz márka egy rajnai tallért fog érni és 10 rajnai tallér megfelel egy francfa franknak. A német kormány ezt a pénzt nem fogja elismerni. Álliíólag a Rajnavidék teljes körülzárása a pénzlebélyegzés érdekében történt. A német tisztviselők a bénzlebélyegzésnél nem fognak segédkezni. Cuno a világ* közvéleményéhez fordul Berlin, március 5. Cuno holnapi beszédében erőteljes tiltakozással lép a világ közvéleménye elé. Azok a hírek, hogy Cuno holnap előterjeszti a párisi konferencia elé készített jóvátételi tervet, nem felelnek meg a valóságnak. 100 cseü-szi. horonyért fisettek ma, márdus 5-én: Zürichben (ÍA0)15.75 svájci frankói Budapesten 8650.— magyar koronát Bécsben 211200.— osztrák koronát Berlinben 67600.— német márkát 0. évfolyam 52. (205.) szám. Bt Prága, kedd, 1923 március 6. ________ ___^SSL. -............... . ----- ........................ ____ _____________Előfizetési árak bel- és külföldön. ii éíissfi LAJL# Mt WJr^ M M ^ ulice 18. ez., Telefon 6797. szám — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — A Szlovenszkól és Pnszlnszköl szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
