Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-29 / 72. (225.) szám

ÍJ ’awwwiPMBirwi: wwar-.*; ,,.<.Wr-'J#a».-<»ní — (BUliárdrekord.) Londonból jelentik, hogy az ottaniWentwert klubban egy Marx nevű ja- tékos egy harmincöt cs fél óráig tartó meg nem szakított játszmában hétezerhatszáz karambolt csinált. Partnere, Goldstein, huszonnégy óra alatt 4854 karambolt ért el, Marx ugyanezen idő alatt 5200-at csinált Goldstein feladta a játszmát cs egy másik partner lépett helyébe, aki folytatta a játszmát addig, amiig Marx véglegesen győzött. — (Orosz húsvéti vásár Londonban.) A Times jelenti: Xénia orosz nagyhercegnő tegnap nyitotta meg a Chesham-házban az orosz vöröskereszt javára rendezett húsvéti vásárt Az előkelő láto­gatók részére két hatalmas bálteremben feldíszí­tett páholyokat készítettek elő. A vásáron na. gyobbára a Londonba menekült oroszok müipari munkái kerültek kiállításra. A kiállított tárgyakat Trnbeczkoj hercegnő, a vásár elnöknője mutatta be a nagyhercegnőnek. A kiállított tárgyak közt különösen sok a kézifestésü üvegtárgy, amelyek­nek Trnbeczkoj hercegnő talált piacot London­ban. A kiállítás napján orosz tea-délutánt rendez­tek, amelyen egy höigybalalajka-zenekar hang­versenye szórakoztatta az orosz előkelőségeket. — (Automobiios világ Budapesten.) Budaipesti szerkesztőségünk jelenti: Uj divat, uj láz van Bu­dapesten. Budapesten ma, aki csak teheti, auto­mobilt vásárol. Az egyik budapesti automobiléia- dásd irodában a következő felvilágosítást kaptuk ez ügyben: — Három esztendővel ezelőtt még vadban szomorú átvány volt a pesti utca auto­mobilok nélkül. Lassan-lassan azonban megkezdő­dött a vásárlás, ami a legutóbbi Időikben, főleg a múlt év őszén és az idén tavasszal már nagy arányokat öltött. A vásárlóközönség legnagyobb része a tőzsdések közül kerül ki és az automobilok közül legjobb kelete van az úgynevezett kisko­csiknak. A tizenkét-tizennégy milliós kiskocsikat vásárolják legjobban Budapesten, lcgtöbbnyire olasz vagy német gyártmányokat. Az árakat azonban csak nagyon kevés esetben szabják meg a budapesti kereskedők magyar koronában, majd­nem mindenütt dollárban kell fizetni az autókért, azt sem a budapesti Devizaközpont jegyzése, ha­nem a bécsi paritás alapján. Érdekesnek tartiux még megemlíteni, hogy az automobilok száma Budapesten a békebelinek hatszorosára eme'ke- dett és olyan nagy az autóláz, hogy tervbe van véve az autótaxik szaporítása is. — (Világ koldusai egyesüljetek!) Lengyelor­szág koldusai röviddel ezelőtt — mint már jelen­tettük — Varsóban nagy kongresszust tartottak, amelyen elhatározták, hogy szövetséget létesíte­nek a hivatásbeli érdekek védelmére. Elhatároz­ták továbbá, hogy fölhívják Európa összs koldu­sait, hogy szervezkedjenek és csatlakozzanak a lengyel szövetséghez. — víiudapestre mén* három afgán diák, hogy megtanuljon sirva vigadni.) Budapestről jelentik: A napokban három exoíikus vendége volt Buda­pestnek. Három fiatalember, akik egyenesen Af­ganisztánból, annak Bakul nevű fővárosából jöttek ide. Bahmen Sidani, közülök a legidősebb, alig hu­szonhat esztendős, magyarországi látogatásukkal kapcsolatosan a következőket mondta egy sajtó- tudósitónak: — Egy perzsa lapnak, ti Raad című teheráni újságnak egyik Budapestről keltezett cikke az oka annak, hogy ellátogattunk Magyar- országra. Hosszú cikket olvastunk ebben a hír­lapban Magyarországról, még pedig arról, hogy milyen szomorú viszonyokat teremtett itt a béke- szerződés. Azt olvastuk, hogy nélkülözés azok­nak a sorsa, akik a mai Magyarországon élnek. Bennünk ez a' cikk nagy' részvétet keltett s mi­után úgyis Londonba készültünk, — ott akarjuk folytatni egyetemi tanulmányainkat — elhatároz­tuk, hogy útközben egy hetet Budapesten töltünk. Sok mindent láttunk, hallottunk itt, ami fokozza Magyarország iránti szimpátiánkat. Könnyít ne­künk megérteni a magyarokat, mert mi. a három- milliónyi kis afgán nép is szabadságszeretö raj vagyunk. A mi országunk katonai szempontból hi­hetetlen fontossággal bír az indiai hegemóniáért folyó orosz-angol küzdelemben. Rendíentartás el­mén angol katonák lépték át országunk határát a egyre tekintélyesebb rajokkal szálljak meg váro­sainkat és falvainkat. Mit kezdhetünk az angol erőszakkal szemben? Talán legjobb lesz nekünk, afgánoknak megtanulni a magyaroktól, hogyan kell sirva vigadni. A perzsa lap cikkében volt er­ről szó, hogy most egész Magyarország sirva vigad. — (A gyermekkocsiztatás rekordja.) Angliá­ban a legújabb sport a gyermekek kocsiztatása. Az angol asszonyok órákhosszat gyalogolva tol­ják maguk előtt a gyermekkocsit, a rekordot azonban egy Ada May Edward nevű manchesteri asszon:/ érte el, aki tizenöthónapos gyermeket Manchesterből Alberleybe, vagyis ötvennyolc Ki­lométer távolságra tolta gyermekkocsin. A fiatal asszony ezt az utat nyolc óra ötven perc es negyvenegy másodperc alatt tette meg. A re­kordidő alatt mindössze tizenkét Ízben kellett megállania, nem azért, mintha fáradt lett volna, de mert a csecsemő természetes életfolyamata igy hozta ezt magával. Az angol anyák irigy­kedve tekintenek a rekordot elért asszonyra. tROBIlOfl fis PltfVÉSZFT P. Abrahám Ernő. (Az „Isten vára" megálmodója.) Budapest, március 27. Mindig mosolygó arca, csúnya és mégis oly kedves feje ha megjelent Kjöbenhaven utcáin, gyermekek ujjongva fogadták álmodó, nagy gyer­mektársukat. Nagy csapat szaladt körülötte, a mesélő pedig tréfált, játszott és regélt nekik, kép- rázatos, csillogó délibábos meséket. Andersen, Jacobson, Krrnt Hamsun földjén testvérietek járt. A gyermekek csak faggatták a mosolygó bácsit. — No. ma megmutatom nektek Andersen bá­csit, akinek a gyönyörű meséit úgy szeretitek. Es a tér felé haladtak, ahol feltűnt a varázs­latos dán szobra. Csúnya, púpos, torz kis ember­ke, szörnyű arcú ijesztő látvány. A költő szivét valami irtózatos fájdalom szorította’ össze. Jaj: Az illúziók. A tündérregék, vírágmesék, a szen­vedő ólomkatonák, gyufa-skatulyák és jeges a por: ezerszavu mestere, a repülő láda bűvös kereske­dősegédje, íme, földi múlandó testében milyen groteszk, csúf kis alak volt. Megmutathatja ő .a gyerekeknek igy Andersent? — Jaj, bácsi, ugy-e ez a csúfság maga az ördög? A költő arcán felhő vonult át. — Igen, fiacskám, ez csúnya ember — monc- ta halkan és elsietett kis társaival, hogy ne is lás­sák többé a szobrot. Egy parkon mentek át, ami­kor a virágos csoport közepén egy gyönyörű, tiszta Apollo szobor tűnt fel a szemük előtt. A gyerekek íiekándozva közeledtek, azután lassúdé •léptekkel, elbámuló szemmel értek a görög isten elé. Elragadtatásukban szóhoz is alig jutottak, áhitatosan megálltak, azán az egyik igy szó’t. — Ugy-e, ez a jó Andersen bácsi? Ez a szop Andersen bácsi? A márványarcra rávilágított a febérfényü nap. A szobor mintha mosolygott volna. Egy lds lány körüljárta’, úgy csodálta. — Olyan szép, mint egy angyal, még ruha sem kell neki... A költő egyet sóhajtott és azt mondta: — Lássátok, gyermekeim; Ez a gyönyörű ember a ti jő Andersen bácsitok... * Aztán ott sétált a reges köveken, a tarka­barka, foltozott házak között. A kikötő rengetegé­be tévedt. Leült a parton egy köre és úgy bá­mult a csodálatos tengerre. És szivárványos szí­nekben játszott előtte a természet ezer kusza cso­dája, a tenger végtelenje, az élet furcsa fordulatai forgolódtak, mesék, események, ábrándok... Es gyönyörű uj képek születtek... A nagy embe> mind bolygó hollandi tengerrab, vándor nyugta­lan és rejtelmes, sejtelmes és szenvedő... A a orosz tűnt elébe a kis kereszttel, aki hajóján bo> dogságvesztve eped, a délibábos róna magyar csodáit látta, a lomha gulyákat és gyors méne­seket, .az öreg Bús király mvstikus alakja sötétlett eléje, a csodálatos szarvas, a szabadság szárnyaló szele, ágasok, legelők, aztán a szikes föld kivirág­zóit kietlen végtelenje. Valahol egy harang kon- dúlt. Vájjon az öreg templom harangja* szólt-e a lelkében avagy egy régi dán torony őre kongat­ta-e az ércet, vagy a tenger mélyéről az álmon cls-ülyedt harangja búgott fel hivogatólag? A tenger zöld hullámai haragosan csapkodták -a partot. A végtelenben összefolyt a sok redő, őrt minden egy nagy síkba olvadt, ki tudja, mire, merre, miért? És ti költő a parton megint mélyen felsóhaj­tott. Aztán felkelt és hazafelé indult. Így jött vég­re messze utakról haza: „kacsa", az álmodó. * „Rácsáénak hívták a barátai. Kedves kis kacsának. És a vadkacsa ismét szelíd kacsa let:. Az „Élet“-ben jelentek meg csodálatos idegenföldi látomásai, az itthoni mesék mellett. A „Csillagé:; a Tiszában" már a magyar föld álma volt. Talán soha néni vétett senkinek. Barátai közt ült hallgatagon Kárpáti Aurél a lyrikus kedélyű elbeszélő, Kortsák Jenő, a kesernyés, de nagy te­hetségű író, egyszerű, tömör írások zárkózott el­mélkedőfje, Farkas László, a „Táltos" tulajdonosa, fanatikus mecénás magyar földesur és kócoson szípolyozottja, Márkus László, a ragyogó előadá­si!, csupa szikra polyhistor. Bóta Konstantin, a fe- hérvirágos észtétadandy és finomlelkü lovag, Horváth (.Jenő) Tyutyu, a Nemzeti Színház jóizü művésze és ügyes rendezője, Hevesi Sándor, a szcenfleus, Beyilaqna Béla, a zordképii régész, ódondász, fllozóf, orvos, mathoms.'tikus és anek- dotatár, Kürthy György*, a lágyhangu festő, költő és last... színész és annyi más kedves, okos em­ber ült körülötte. És „Kacsa" néha fel rebbent ál ­maiból, most valami nagyszerű munkán gondol­kozom. Ha az meglesz, nagy ember leszek... Mindenki mosolygott, tudták, hogy ezerszer el­mond, végigálmodik valamit, míg leírja. És a „He­tedhétországon" állatait rajzolta; a csillagok pszy hológiá'ját ^boncolgatta, a Kőműves Kelemen verses históriáján ábrándozott, amiből egyszer, valami­kor, nagyon sokára'darab lehet. Hányszor irta át, hányszor tépte össze, ál­modta újra meg, míg ércbe vésett szavai a maguk változhatótlan néplegendai tömörségéire kovács il­lőd t-ak ... Két hatos volt a zsebében és jött valaki, aki­nek egy sem volt. Egy nagyhaju, csillogó szemű költő. „Kacsa" kivette zsebéből a két hatost, meg­forgatta, megnézte és a fényesebbiket odaadta a csillogószemü költőnek Ilyenkor mindig nagyon csendes vöt és nem beszélt a jövő nagyságrő:, nem beszélt aTrói, hogy legközelebb megháza- dík. De máskor telt bugyellárissal jött és fizetett mindenkinek, ivott, evett, szórta a pénzt. — Ha beérkezem, lesz mindig bőven — mondta és ked­vesen mosolygott. A többiek csóválták a fejüket. — Ez ti kacsa javíthatatlan, — mondták. A Táltos dúsgazdag lcéttyura pedig kivette dofhányszelenoéjét és ko­misz dohányából egy monstruózus szivaralaku cigarettát sodort, hogy azután a lehullott hamuval játsszék kalandos játszmákat. És egymásután jöttek a gyermekmesék, a „Hollók fája", a Tisza csodálatos históriái, a révé­szek 'bús szerelme, a „Hét szilaj csikó", „Jancsi ■és a rém", meg „Gyaima". Minden könyve egy nagyon éri ékes, nagyon tisztalelkü, nagyon ma­gva" poéta müve. Sok-sok híve akadt messze vi­déken és komoly írók közt, mégsem vált a leg­szélesebb körben ismertté, mert szerény és be­csületes maradt, nem reklámozta senki és ő sem beszéltetett magáról soha'. Ma már a negyvenes éveket tapossa. 'Szo­morú. magyar írói sors. A legihlettebb, a legpom­pásabb fantáziájú, -a legerősebb tehetségű magyar Írók egyike csak ilyen későn ért révbe. De most már kinyíltak előtte a halhatatlanság kapui. Miikor a „Bús király" megjelent, kritika, kö­zönség egyformán nagy elismeréssel fogadta. A kóbor költő kemény dédapjáról, a Ferenc császár idejében élt Bús Király Péterről szóló legendáit a világirodalom remekei között követelnek ma­guknak helyet. Lagerlöf megírta a svéd lápok le­gendáit, a löflandi, vármi and i ködök mystikus re­géit Ibsen a norvég legendát „Peer Gyntet", Mls- tral a proveticei nép dalát, a „Mirelot". Dickens az angol regét Scroogeról, a „Karácsonyi éneket", és a tücsökdalt, Gerti art Hauptmami a „Versun- dene Glocket", Gogoly a „Holt lelkeket", Gon- csárov „Obiomovot", Hugó Viktor a „Notre Da­nié" regényes históriáját, Amicis a „Sziv"-et. Cer­vantes „Don Quijote“-t, Ábrahám Ernő a „Btis királyiban a keletnyugoti, se európai, se ázsiai, pusztai ur csodás birodalmát, az „Isten váróiban pedig a székely legendát, a Kőműves Kelement, tiz Alkotót, aki csak nagy és véres áldozattal, a legszentebbnek, a legfájdalmasabb kincsnek fel­áldozásával tudja álmai kastélyát a meredek sziklán, a vészteljes szakadék felett felépíteni. A költő mindig szive vérével vakolja’ álmai épületét. De az igazságnak, az emberek felett la­kó és emberekbe költöző csodás Istenségnek, ma­radandó, femek várat épit. És becsülje meg őt az emberiség, becsülje meg a nép, melynek áldoza­tos lelke ilyen szentet, tisztát, becsest és feiemelöt adott. ♦ A magyar Géniusz Jókain át, Gárdonyin, Mó- riczon keresztül Ábrahám Ernőbe inkaruálódoít. A legtisztább kötésű magyar nyelvbe oldta fel a népnek szólásimódját, a legvarázsosabb képbe ál­modta a rónák, gémesek, a kócsagok, juharok, tanyapásztorok mesés lelkét, délibábos szerelmét, fantáziája a népé, szava a népé, színe, szive, al­kotó ereje a népé, drámai ereje, tragikus fájdalma a nép balladák összeszoritott és megrendítő kife­jezését hordja szárnyán a magyar faj, a magyar létek, a magyar kultúra diadala egyben ő, mert kerek világon mindenütt érthető, élvezhető és az ő mosolyos, méla tekintete egykor az Andersenek torz arca mellett fog világolni az emberiség örök értékei között, mint a prometheuszi tűz magyar hordozójának üstökös fénye, mely lassan, fárad­tan és halványan kúszott fel a pusztai égboltra, hogy aztán ott mind erősebb fényre gyűljön és mint hajnalcsillag intsen, virrasszon a nagy _ma­gyar éjszakában. * (Magyar festő sikere Berlinben.) Ber­lini tudósítónk írja: Egy fiatal festőcsoport gyűjteményes kiállításában előnyösen válnak ki és a kritikusok osztatlan elismerésével ta­lálkoznak Vidor Pál rajzai, rézkarcai és ak- varelljei. Vidor Pál neve csakúgy nem isme­retlen már Németországban, mint Imre báty­jáé, a jeles zongoraművészé. Néhány hónap előtt a fiatal Vidor Berlin egy előkelő műter­mében önálló kiállítást rendezett, mely ak­kor lelkes elismerésre talált. Ez alkalommal több képét megvette a budapesti Szépművé­szeti Muzeum. Vidor sokoldalú, tőrőlszakadt tehetség, egyaránt erős az aktok, portraitok és interiőrök világában. Művészetében ter­mészetesen nyoma akad a legújabb irányok behatásainak is, de anélkül, hogy önállósá­gát veszélyeztetné. Alapjában Vidor nem szegődik egyik irányhoz sem, a végleteket helyes érzékkel kerüli és mindig egyéni marad. E. yffitridevznavf add át a lapot tétovává fsnierdsádneft, mfig meg nem dváxádíift arréf. fitost2# « Sheágai JVTagiuur Wir- a majtWa»»áá érdeftett ssoítfáfja F MAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* Menyasszonyi kelengyék áruháza Saját készitményü finom férfi és női fehérnemű, asztal- U18 térítők és mindennemű lenáru ^ Árusítás nagyban és kicsinyben mmTmmTVTrmmmTTTTTmTVTTfVVTTTTYmvvnvTmTVVTT^ SZÍNHÁZ jfeS ZENE „A Megváltó" előadása az ungvári színházban. Ungvár. március 28. Ungvár kulturális eseményeinek sorában ha­talmas jelentőségű, hogy március 25-én este a Városi színházban több mint ötven szereplővel adták elő az ambiciózus műkedvelők Fülöp Ár­pád neves költőnk „A Megváltó" elmü drámáját. A Krisztus kínszenvedéséről szóló drámai mü Fülöp Árpád klasszikus alkotásainak egyike, mely­nek előadása a legnehezebb színpadi teljesít­ménynek bizonyult. A darab rendezője, Horny Oszkár róni. kath. segédlelkész azonban nem is­merve fáradságot, hihetetlen ambícióval fogott a nagy versesmü színpadra helyezéséhez. Hónapo­kon át megfeszített erővel dolgozott és valóban, nagy sikert ért el vele. A színházat zsúfolásig megtöltő közönség éjfélután félkettőkor hagyta el a múzsák hajlékát a legnagyobb megelégedés­sel. Úgy a jelmezek, mint a díszletek korhüek és tüneményesen szépek voltak. A darabot a nagy­hét folyamán négyszer adják, de azt hisszük, hogy többször is színre kerül. A szereplők a ne­héz müvet a legszebb sikerrel adták elő. rp. (*) Magyar színtársulat Jugoszláviában. Ju­goszláviai szerkesztőségünk jelenti: Az S. H. S. •királyságbeli hatalmas tömeg magyarság régi óhajtása végre valószínűen valóra válik. A kor­mány jóindulatúan kezeli egy sziniigazgató ké­relmét szinielőadások tartására vonatkozóan. El­sősorban a múlt év nyarán történtek kísérletezé­sek kormányengedélyek megszerzésére, amikor is Ungváry Miklós, az azóta elhunyt színigazgató akart jól megszervezett társulatával művészi kör­utat rendezni a Vajdaság nagyobb magyar váro­saiban. A kísérletezések akkor nem jártak siker­rel, mert bizonyos körök keresztülhúzták a ma­gyar szinielőadások tervét. Legújabban Fekete Mihály marosvásárhelyi színigazgató próbálko­zik és Lazarevics Vána belügyminiszteri államtit­kárral folyó tárgyalásai során kiderült, hogy ha Románia szempontjából nem veszélyes a magyar színészet működése, nem lehet veszélyes az S. H. S. királyság szempontjából sem. Fekete ígé­retet kapott arra nézve, hogy a belügyminiszter­nek ilyen szellemben fognak pártolójavaslatot tenni s a végleges választ tiz-tizenkét nap múlva fogják megadni. Fekete Mihály társulata hatvan tagból álló, elsőrendű operett- és drámai erőkből álló színtársulat, díszletei modernek és a ddsz- leltár bőséges. Ha az engedélyt a belügyminisz­ter megadja, a társulat már május elsején meg­tartaná a bemutató-előadást, amelyet valószínű­leg Szabadkán játszanának le. A szezon májustól szeptember 1-ig tartana és Szabadkán. Zentán, Nagybecskercken és Újvidéken töltenék el. (b. r.) (*) Kaiser György uj drámája. A Prágában is jól ismert ujnémet drámaírónak, Kaiser György­nek, mint berlini tudósítónk jelenti, a „Kanunei- spiele" színpadán most egy uj történeti színmüvét mutatták be amelynek címe „Menekülés Velen­cébe", tárgya pedig Alfréd de Mussetmek, ti nagy francia lírikusnak boldogtalan szerelme a szép es szellemes George Sand Írónő iránt. A nagy kom­pozícióin drámát — amelyre legközelebbi szín­házi beszámolónkban még visszatérünk — a kri­tika vegyes érzelmekkel fogadta. E. (*) „Goethe‘‘-bemutató. Berlin5 tudósítónk Je­lentése szrlnt a berlini Goefche-társaság Róbert Jenő Kurfürstendaimmi színházában egy vasár­napi .külön előadás keretében érdekes kísérlettéi lépett a nyilvánosság elé. Eőadatta Goethe keve­set ismert monodrámáját, a „Proserpiná“-t, amely csupán a költő életében került színre Wefmarban mint „Az érzelmesség diadala" című allegorikus színmüvének egy drámai betodása. „Proserpina" valószínű lég a nagy német költőnek abból a z ifjú és férfikor határán való alkotási periódusá­ból származik, amikor az ógörög klasszicltás utáni vágy problematikus elmélyedéssel párosult. Goethe legértékesebb drámái: az „Iphigenla", a „Tasso" és a „Faust" legszebb részel ebből az olaszországi utazást megelőző korszakból valók. Proserpina, az elhagyott, férfiönkény ellen fellá­zadó nőnek tragikus keserve, sokban emlékeztet „Iphigénia" panaszaira a női nem mostoha sorsa miatt, de ez a motívum itt erősebb öntudattal nyilatkozik meg. „Proserpina" úgyszólván a femi­nizmus eszméjének első drámai hajtása. A hosszú monolog Dttrieux Tilla köz vetítésében elemi erő­vel hatott. A közönség lelkesen ünnepelte a mű­vésznőt, kinek küszöbön álló amerikai utia előtt ez volt az utolsó föllépése. E. _____________GsfhoríŐfc március 29. A p rágai német színház műsora* Csütörtök: Nincs előadás. Péntek: Nincs előadás. Szombat: Parslfal. Vasárnap délután: Frasqulta. Vasárnap este: Rózsalovag. Hétfő délután: Heldelbergl diunélet. Hétfő este: Apacsok. A prágai német kls-szinpad műsora: Csütörtök: Nincs előadás. Péntek: Nincs előadás. Szombat: Eheurlaub. Premier. Vasárnap délután: Extemporale. Vasárnap este: Eheurlaub. Hétfő délután: Kis bűnös. Hétfő este: Ktki. Kiithe Dorsdi vendégjátéka.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom