Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-28 / 71. (224.) szám

Szerda, március 28. 3 ^MGAlMAGWx7flRT*P lusa. Weimar nem jelenti azt a németeknek, amit a lengyeleknek Zakopane, a svájciak kultúráját nem töltik be annyira az Alpesek, mint a lengyelekét a Tátra. A lengyel intelligencia figyelmessé lett a halastavi határperre s azt országos jellegűvé tette. Országos per lett a jelentéktelen lege­lőperből, nemzeti vívmány a néhány hek­tárnyi terméketlen terület elnyeréséből s ez a lelkesedés meghozta nekik a sikert is. Ba- deninek, az akkori osztrák miniszterelnöknek szüksége volt a parlament akkor legnagyobb frakciójának: a lengyel klubnak támogatá­sára, Széli Kálmán magyar miniszterelnök viszont valami más téren akart engedményt kapni az osztrákoktól. Megegyeztek hát és a Halastó lett az alku áldozata. A többi csak formalitás volt. Nemzetközi bizottságot dele­gáltak a kérdés eldöntésére. Mind magyar, mind lengyel részről hatalmas emlékiratok, térképek, szerződések s határlevelek halma­zát sorakoztatták föl a történelmi jog bizo­nyítására. A turisták, magyar részről külö­nösen a Magyar Turista-Egyesület és a Ma­gyarországi Kárpátegyesület is, országos je­lentőségűvé igyekeztek tenni a kérdést de a bizottság túltette magát a történelmi bizo­nyítékokon és azzal az érveléssel, hogy a természetes határ a hegygerinc, nem pedig a patak mente, a Halastó katlanát s a Ten­gerszemet egész a Tengerszemcsucsig és a Hét Gránátos-gerincig Lengyelországnak ítélte oda. A lengyelek szeretettre jellemző, hogy aznap, amikor a bizottság a Halastónál a térszini szemléjét tartotta, mintegy tizenöt- ezerfönyi lengyel tömeg várta őket fönt, a sziklák közt s ha nincs velük erős csendőr- fedezet, megverték volna a bizottságot, oly agresszív volt a föllépésük. És jellemző, hogy a döntésnél a lengyelek jegyzőkönyvbe vé­tették, hogy ők a döntés elfogadásával nem adják föl igényeiket a Tátra északi lejtőjének egyéb, a Lengyelnyeregig terjedő részeire. (H.) Gianielder nyilatkozik Romániáitól faló hittidüzeséröl. Budapest, március 27. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) Jelentettük tegnap, hogy Glattfelder Gyula Csanádi püspök, akit a románok kiül­dözték temesvári otthonából, vsárnap meg­érkezett Budapestre. Az ősz főpap újságírók­nak a következőket mondotta: — A román kormány nemrégiben ultimá­tumot intézett Rómába, amelynek lényege az volt, hogy abban az esetben, ha egy héten belül nem távozom püspöki székhelyemről, egyházmegyémmel minden összeköttetést megszakít. Ez azt jelentette volna, hogy pap­jaim nem kapnak fizetést, kispapjaim kény­telenek bevonulni katonának és beszüntetik tanítóimnak boztositott államsegélyt. Mielőtt azonban a Kúria döntött volna az ultimátum ügyében, a román kormány már beváltotta fenyegetéseit. — A szentszék az ultimátum előtt nem hajolt meg és csupán akkor kezdte mSg a inegveresitette a hajnal az eget, mintha égne a Vereshegy. A fehér ing meg barna lett a hátakon az izzadságtól. Jól esik ilyenkor a víz. A rend végén hátra is szól a Lajos: — Hová tetted a csobolyót, Bertko? — Ott van a mesgyén a lajbik mellett Lefekteti óvatosan a kaszáját a rendre. Megindul a csobolyó felé szikkadt gégéjével. Gondosan lépdeli át a fekvő rendeket hogy össze ne gázolja. Egyszer csak két rend közt meghoccan a patkója valamin. Lehajol, hát egy kaszán csillan meg veresen a haj- na’ Itt a hegye, ott a sarka, mellette a nyt '"vritó karika. De hát hol a nyele? KineK a Kezébe?... Gondolkodva lépdel tovább a csobolyó- froz. Kihúzza belőle a fapecket. Felemeli a szájához a száját. Jót ház belőle, hogy a két ingeujjából is csorog, mikor nagyot fújva le­teszi a fűbe. Kikeresi a tarisznyáját a többi közül. A nyakába akasztja, szétnyitja, belenéz, kö­nyökig kotorász benne. Kenyér, szalonna früstökre. Kaszaverőkaiapacs, üllő benne. De neki a veresnyelü bicska kell, kiveszi... Szép fiatal kökényhajtások bókolnak a hajnali szellőnek a mesgyén. Kinéz egy szí­vós kökényvesszőt. Levágja, tisztogatja a tövistől, levéltől, a liamvasodni kezdő ke­serves gyümölcstől, úgy ballag a cimbo­rákhoz. Már az egyik a rend végéhez jutott s feni a kaszáját, ami nagy vigan zengi: davi- dovics, davi-dovics... — Nem ez — gondolja Lajos. A másik kettő még kaszál. Az egyiknek gereblyés csapója szépen fekteti egymás mellé a fehér kalászokat: — Ez se! tárgyalásokat a román kormánnyal, amikor intézkedéseit már visszavonta. A tárgyalá­sok eredménye az lett, hogy püspöki szék­helyemet magyar területre helyezem át, egy­házmegyém lecsatolt része pedig apostoli adminisztrátort kap. — A román királynál távozásom előtt bucsuaudiencián jelentem meg és híveimet * király atyai jóindulatába ajánlottam. Amikor Bukarestből visszatértem, megírtam bucsu- körlevelemet. A román kormány valamennyi lapot, amelyben ez a körlevél megjelent, el- koboztatta és a lapok ellen izgatás címén el­járást indított. Pásztorlevelemből a többi kö­zött egy szakaszt is lecenzuráztak. A szakasz igy kezdődik: „ . . . akik kívánják elnyo­mottakról” . . . — Ekkor újból kihirdették az ostromál­Prága, mároius 27. A magyar belpolitikai élet a parlamenti szünet ellenére is mozgalmas. Napok óta el­lenőrizhetetlen hírek terjednek el a politikai körökben és a sajtóban, hogy ez vagy az a miniszter távozik, úgy hogy a félhivatalos Magyar Távirati Iroda nap-nap mellett cá­foló nyilatkozatot kénytelen közzétenni. Budapesti szerkesztőségünktől ma az alábbi t elefo nj elöntése ke t kaptuk: Cáfolják a kormányválságot Budapest, március 27. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Az Est mun­katársával közölték, hogy minden egyes hirt, amely Káilay Tibor pénzügyminiszter távozásával van Összefüggésben, önkényes kitalálásnak kell tekintem. A pénzügyminisz­ter minden körülmények között a helyén marad, mert úgy a miniszterelnök, mint a kormány minden egyes tagja egyetért poli­tikájával. A kormányhoz közelálló 8 Órai Újság azt jelenti, hogy a kormány összetéte­lében ezidőszerint semmiféle változás nem várható. Káilay Tibor pénzügyminiszter minden ellentétes híradás dacára megtartja tárcáját és megkezdd azokat a nagyobb- szabásu gazdasági resszortmunkákat is, amelyeket tervbevett. Sikerült maradásra bírni Belitska Sándor honvédelmi minisztert is, akinek esetleges távozását a kabinetből tisztára magánelhatározásnak kellett volna tekinteni. A Magyar Távirati Iroda illetékes hely­ről nyert fölhatalmazás alapján ma délben a következő félhivatalos közleményt tette közzé: Illetékes körök felhatalmaztak ben­nünket annak kijelentésére, hogy mind­azok a hírek, amelyek szerint Belitska Sándor honvédelmi, Káilay Tibor pénz­ügyi és Klebelsberg Kunó gróf közoktatás­De utána a másik, a másik, a Bertko L. hogy az iz egye meg a ronda lustáját! Ka- ratyolni tud vigan egész éjszaka, de kaszál­ni?!... Csak a kaszanyelével hadaz-hadaz szaporán s kasza nincs rajta... Csalt egész éjszaka, meg se izzadt a hátán az inge, mint a többinek. Kibújt a nap a hegy mögül éppen, de ki­bújt az igazság is az árpaföldön, Most meg sunyin pislog elveresedve a Lajos felé, a suhogó kökény vessző felé. Érzi a sáfrány szagot. — Gyertek csak, nézzétek csak — mu­togat rá a vesszővel —, hogy kaszált a gya­lázatos egész éjszaka. A tizenegyedik ke­resztből meg épp úgy az övé a rész, mint a miénk. Ki tudja, más táblán is nem csalt-é már? Verjük meg! Üssük agyon a kutyát! — suhog mérgesen a vesszővel. A Bertko reszket, sápadozik. Bezzeg a nyelve, alig forog most. Félti a borit. — Mi tűrés-tagadás . . . csaltam, de csak most . . . Igen meleg volt az este . . . Ne bántsatok . . . nem fogok többet! . . . De ők hárman csak tanakodnak: mi le­gyen a stróf? A Lajos, — mindig huncut, ve­rekedő ember volt világéletébe — csak azt hajtogatja s jaj, hogy villog a szeme: — Verjük meg! . . . Üssük agyon! . . . A másik kettő, — csak úgy mirnix-dir­nix, harag nélkül — nem tud verekedni. Azt mondja hát az egyik: Tegyünk úgy, mint az urak. Sokszor láttam, amikor hajtó voltam vadászaton. — Hogy tesznek az urak vadászaton? — Hát amelyik fiatal először lő ynulat, vagy rókát, vagy őzet: azt lehuzik, oszt4 he­gedülnek a fenekire neki. Mi is huzzuk le őkeniét, a rendre, — itt ez a kökényhajtás — Iapotot és közölték velem, hogy ellenem is megindítják az eljárást. Azt is értésemre ad­ták, hogy mivel ügyem a hadbírósághoz tar­tozik, nem távozhatom el székhelyemről. Két hétig alegnagyobb bizonytalanságban éltem. Pénteken este megkaptam a parancsot, hogy székhelyemről kiutasítottak és negy­vennyolc óra alatt el kell liagynom Ro­mánia területét. Vasárnap reggel ültem vonatra. Vasár­nap hajnalban még Temesvárott a szeminá­rium négy negyedéves papnövendékét áldozó pappá szenteltem. Glattfelder szerdán szegedre utazik, ahol a nagyhéti szertartásokat fogja végezni. Azután megbeszéli a kormánnyal Szegeden való végleges letelepedését. ügyi miniszter kilépnek a kabinetből, min­den alapot nélkülöző koholmányok. Kor­mányrekonstrukcióról vagy kormányvál­ságról szó sincsen. Egyetlen reszortmi- nisztemeik sincs szándékában, hogy a kor­mányból kiváljon. Gömbösék nem adták föl a reményt, hogy megbuktatják a kormányt Az egységes pártnak Gömbös-frakciója és a párt többsége között még mindig folyik a küzdelem. Gömbösék látszólag ugyan taka­ródét fújtak és úgy igyekeznek magukat fol- tüntetni, mint akiknek nem céljuk a pártegy­ség megbontása és a kormány megbuktatása. A kuliszák mögött azonban tovább folyik a harc. Különösen a miniszterelnök távollétét szeretnék arra fölhasználni, hogy magúknak minél több hívet szerezzenek. Bethlen István gróf ugyanis ma délelőtt Balatonföldvárra utazott, ahol péntekig fog maradni. A minisz­terelnök Balatonföldvárot Horthy Miklós kor­mányzóval, valamint Heinrich Ferenc képvi­selővel fontos politikai tanácskozásokat óhajt folytatni. A miniszterelnök pénteken vissza­érkezik a fővárosba és a minisztertanács ülésén is részt vesz. A közbeeső négy napot Gömbösék agl- tációjuk céljaira akarják fölhasználni. Politi­kai körökből nyert értesülésünk szerint Gömbösék emez újabb akciója nem sok si­kerrel kecsegtet, mert a kormánypárt több­sége nem hajlandó a középút politikájától eltérni. Az agrár képviselők meghódítása sem mutatkozik könnyű feladatnak. A mi­niszterelnök ama nyilatkozata, hogy ra­gaszkodik a pénzügyminiszter személyé­hez, erősen lehütötte a pénzügyminiszter­rel elégedetlenkedő kisgazdákat, akik most már nem kívánják a pénzügyminiszter megbuktatását és követeléseiket a minisz­oszt! huzzuk el a nótáját! . . . ügy vagy 25-ig. Int, egy csalt, rendért, egy! Elég a’ neki! . . . A Lajosnak tetszett a mulatság. Villogott hozzá a szeme, mint Szén Iván éjszakáján az ég: szárazságra. Jaj neked Bertko, lesz neked száraz früstök! Szegény Bertko lesütött fejjel, szivszo- rongva hallgatta: jaj, kellett ez neki? Kel­lett? De az a nagy meleg ... az a lusta vér . . . De egyszer csak felkapja a fejét s meg­csillan a szeme: — Mit szólnátok egy másféle strófhoz:* Nektek is jobb vón‘, nekem is . . . — Mi vóna <az? — de itt hiába prézsml- tálsz úgyis! ... — Hát pájinka stróf . . . — Miféle pájinka stróf? — Fizetnék nektek pálinkát . . . —- Öt liter pálinkát, — mondja az öre­gebb kaszás szigorúan. — Gilt! — mondja a másik, a fatalabb, engedékenyen. — Kezet rá — vidul neki a Bertko. S mind lekezelnek a Bertkoval vidáman, csillogó fogakkal. Szent a béke, mint Versaillesben. Meg van oldva a probléma s elintézve az affér a lovagiasság szabályai szerint, nem mint Ver­saillesben. Csak a Lajos dohog valamit a foga közt és löki el a suhogóí, mérgesen, mikor a ta­risznyákhoz ballagnak kisfrüstökre. . . . . . Hiába, kegyetlen, verekdő ember volt világéletébe mindig! . . . Azért hozta azt a sok blaskát is a nagy háborúból . . , Ami most már nem ér fületlen gonmbot se... terelnök utján akarják érvényre juttatni. A kormánypárt többsége a nemzetgyű­lés szünte alatt szintén nem akar tétlen ma­radni. A rendelkezésükre álló időt ők is a helyzet tisztázására akarják fordítani. Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Gömböséi igen súlyosan megsértették a pártfcgyélmet és ilyen körülmények között nem maradhat nak meg az egységes pártban. Gömbösék: tudnak erről az akcióról és hangoztatják, hogy ők semmi olyasmit nem követtek cl, aminek az egységespártból való kilépésüket kellene maga után vonnia. Tegnap este a miniszterelnök és Gömbös Gyula között ta­nácskozások voltak, amelyekről azonban semmi sem szivárgott ki. Állítólag Bethlen István gróf felelősségre vonta Gömböst és nyílt színvallásra szólította föl. Kifejtette azt is, hogy a kormány nem hajlandó a középút politikájától eltérni, mert a közel jövő külpo­litikai eseményei (jóvátétel) szükségessé te­szik a pártközi béke megteremtését, amit pe­dig csak a középút politikájának követelésé­vel lehet elérni. Az egységespárt mérsékeltebb szárnyá­nak erre az állásfoglalására kell visszavezcí- ni, hogy a 8 Órai Újság tegnapi számában fölszólította Zsilinszky Endrét, Gömbös egyik bizalmasát, hogy lépjen ki az egységespárt- ból. Zsilinszky a Szózat mai számában vála­szolt a 8 órai Újságnak és kijelenti, hogy nem kér tanácsot a 8 Órai Újságtól arra, hogy mit tegyen. A komáromi és hajai választások eredménye Tegnap éjszaka kihirdették úgy a ko­máromi, mint a bajai kerületben a választá­sok eredményét. Mindkét kerületben az cgy- ségespárti jelölteket küldték be a nemzctgyil­lésbe. Komáromban tegnap este kilenc órakor lezárták a szavazást és hozzáláttak a szava­zatok összeszámlálásához. A választási bi­zottság elnöke éjjel két órakor hirdette ki a választás eredményét, amely a következő: Leadtak 1524 szavazatot, ebből az elnök nyolcat érvénytelenített. A megmaradt 15Tb szavazat közül Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszterre 790. Beniczky Ödönre pedig 726 esett. Az elnök tehát a szavazás eredménye­képpen Klebelsberg Kunó gróf minisztert a komáromi kerület hatvannégy szavazat- többséggel megválasztott képviselőnek Je­lentette ki. A kultuszminiszter ma délelőtt Koma­romba utazott, ahol Alapy Gáspár polgár­mestertől átvette a kerület mandátumát. Baján tegnap éjjel tizenkét órakor hir­dették ki a választás eredményét, mely sze­rint Valkó Lajos kereskedelemügyi miniszter 208 szavazattöbbséggel a bajai kerület nem­zetgyűlési képviselőjévé választották meg. Politikai körökben az időszaki választá­sok eredménye meglehetős íöltünést kelteti. Az ellenzék ugyanis minden bizonnyal szá­mított arra, hogy legalább a komáromi man­dátumot a maga részére szerzi meg. A bajai mandátumról lemondott az ellenzék, amit az is igazol, hogy Valkó Lajos kereskedelmi miniszterrel szemben Kiss Györgyöt léptették föl pártonkivüli programmal, aki pedig politi­kailag nem jöhet számításba. Budapesten török követséget állítanak fel Az angórai kormány elhatározta, hogy Budapesten követséget állít föl. A követség vezetésével Muhtár bejt bízzák meg, aki megértő híve volt a magyarságnak és köz­kedvelt tagja a budapesti társaságnak. Az egész életre HSBB83BBBB -.aBBBaiBBBaBBBBBBBBBBBBBBBBBISBBBBaBBaBBBBBBSÍBSSISBiBBBBaBaiaB Káilay, Klebelsberg í% Belitska nem lepnek ki a magyar kormánybál. Nincs kormányválság, vagy kormányrekonstrnkció. — Gömbösék rém adták föl a reményt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom