Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-25 / 69. (222.) szám

e

Vasárnap, március 25.

— (A we!si herceg Brüsszelbe utazik.) Londonból jelentik: A weilsi herceg az angol kormány megbízásából Brüsszelbe utazik, ahol az angol nemzet nevében föl fogja avatni azt az emléktáblát, amelyet a belgák emeltek hálából a háborúban részivé tt angol katonáik emlékének megörökítése céljából.

— (Uj repülési világrekord.) Madridból táy- íratozzák: A Cuatro Ventos repülőtéren tegnap Tliierry francia aviatikus egy Brégnet szerkezetű háromfedelü repülőgéppel uj világrekordot állított fel. Ötszáztizenhárom kiló teherrel öt- ezerkiiencszázkilencvenkét méter magasságra emelkedett.

— (A földbirtokhlvatai hírei.) Az Állami földbirtokhivatal hivatalos helyiségei március 30-án és 31-én a felek számára nem lesznek nyitva. A íöldbirtokirivatai elnöke pénteken, március 30-án nem fogad. Legközelebbi fogadónapja április 6-án lesz.

— (Az egyiptomi rendőrség és katonaság

összeütközése.) Londonból jelentik: A Reutei

kairói közlése szerint Tantálban összeütközésre került a sor az egyiptomi rendőrség és a katonaság között. Az összeütközésnél egy gyalogezred katonái több rendőrt megsebesítettek, de a katonák között is volt sebesült Az összeütközésre az adott okot, hogy az egyik altisztet a rendőrség letartóztatta és a rendőrségi irodában bántalmazták.

— (Lenin emberroncs marad, ha felgyógyul.)

Koppenhágából jelentik, hogy Lenin állapota' ismét rosszabbra fordult. Az orvosi szaktekintélyek azt mondják, hogy ha túléli is betegségét, fizika,i és Jelkierejét sohasem nyeri többé vissza és egész életére emberroncs marad. Az orosz diktátort különben a legkiválóbb orvosi szaktekintélyek kezelik és állapotáról, akárcsak régen a cárokról, naponként többször adnak ki hivatalos jelentést.

— (Ford másfélmillió dollárt adott ajándékba — szórakozottságból.) Newyonkból jelentik: Ford Henry, ,a világhírű automobilgyáros, Amerikának egyik leggazdagabb embere, de egyúttal a szórakozottság dolgában is vezet. Nemrégen levelet kapott egy volt iákóla társé tói, aki arra kérte, ajándékozzon neki egy rend ruhát, mert ross» helyzetben van és venni nem tud. Ford magához hivatta barátját és személyesen adott át neki egy öltönyt, természetesen nem valami kopottast, hanem egészen újat, amelyet előtte való napon is viselt, A megajándékozott ember nagy hálálko- dóssal távozott, de másnap ismét megjelent. A mellény egyik zsebében másfélmillió dolláros, csekket talált, azt hozta vissza. Ford nem fogadta el a csekket. — Tartsd meg, mondta a foarátzának, ha már hozzád jutott. De kezdj vele valami okosat. Megjegyzem, nekem csak százezer dollárom volt, amikor a gyáramat megöl api tot tam.

— (Száz milliós költséggé! lecsapolják a talajvizet Magyarországon.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti: Egyes vidékeken igen nagy károkat okoztak a mezőgazdasági termelésnek a belvizek, amelyeknek lecsapódását a gazdák többiz- ben megsürgették már a kormánynál, nagyobb szabású védelmi munkálatok azonban mindeddig nem indultak meg. A nemzetgyűlés tagjai közui többen Létay Ernő vezetésével mozgalmat indítottak, hogy a kormány erélyes intézkedésekre sarkalják ebben a kérdésben. Szabó István föM- mivelésügyi miniszter a képviselők kérésére azt válaszolta, hogy egy gyökeres belvíz szabályozási munka megkezdésének az áll útjában, hogy a pénzügyi kormány nem tud a költségek fedezésére kellő anyagi eszközt rendelkezésre bocsátani.

A képviselők ezért Káliay pénzügyminiszterihez fordultak és ma sikerült e tekintetben a kormány- nyál megállapodásra jutni. Káliay miniszter közölte Létay Ernővel, hogy a maga részéről teljesen honorálja a kérés jogosultságát és a legrövidebb időn belül száz milliót bocsát az Ármentb- sitő Társulatok rendelkezésére, hogy a vizlecsapol ás i munkálatok haladéktalanul megkezdessenek.

— (A bukott angol miniszterelnök jövedelme.)

Angolországban a távozó miniszterek egyáltalán nem kapnak nyugdijat és közülük csakis a legkivá- •lóbbakról gondoskodnak nemzeti ajándék formájában. A nemrégiben megbukott Lloyd George, aiki éveken át hatalmas feje volt ü minisztériumnak, még -ezt a nemzeti jutalmat sem kapta meg, mert bukásának körülményei kizárták, hogy ilyen értékes megtiszteltetésben részesüljön. Az angol miniszterelnök javadalmazása évenként ötezer font sterling, de ebből jövedelmi adó címen a feiöt az állam lefoglalja s így tulajdonképpen a miniszterelnöki fizetés csak kétezerötszáz font. Ami a lordkancellárt illeti, az jóval többet kap, mert ennek évi fizetése már tízezer fontra rúg. ami után ötezer font nyugdijat is kap. Mindebből önként következik, hogy az állásukró' lemondott angol miniszterek, ha előre nem gondoskodnak magukról, meglehetősen rossz anyagi viszonyok köze kerülnek. Dehát az ángHúsoknak is van annyi eszük, hogy a különféle gazdag vállalatokban ei tudnak helyezkedni és ilyenformán jövedelmük meghaladja volt miniszteri fizetésüket Am' Anglia egyik leghatalmasabb miniszterelnökét Lloyd George-ot illeti, nem túlságosan rózsás az anyagi helyzete, mert biztos évi jövedelme csakis abbó’ a járadékból áll, amelyet az amerikai Carnegg*; juttatott neki. És kitettéík a szűrét abból a skóciai kastélyból is, amelyben szép napokat tö’tött és amelyet Lord Lee ajánlott fő' neki. de csak min* kormány cl n ökuek. Lloyd George tehát kénytelen cikkeket is irni. A kormányában szerepet játszott és szintén kibukott miniszterek má- elhelyezkedtek egyes nagyobb jövedelmű állásokban, db emiatt elég gyakran érik őket támadások. Ez .az oka' annak is, hogy Lloyd George Pártja min* oldott kéve hull szét, mert a minisztereknek önmagukról történt gondoskodása folytán sokan kiléptek belőle.

IBOBALOflKlIillftSZfl

A Szépművészeti Főiskola növendékeinek kiállítása.

Budapest, március 24.

(Budapesti szerkesztőségünktől.) Vasárnap nyílt meg ez a kiállítás, melynek célja, hogy a nyolc teremben elrendezett festmények, szobrok, rajzók és iparművészeti tárgyak — több mint 700 darab — nyilvánosan mutassák a hatalmas iskola európai nívón álló vezetését, a növendékek meglepő nagy haladását és egymásra való hatásuk perspektíváját.

Minden tanár külön csoportban mutatja be növendékeinek müveit A pálmát Réti István fes- tőinüvész-íanár nyeri el, aki tanítás közben saját egyéniségét szerényen háttérbe szorította, az antik, renaissance, holland s más hatalmas iskolák mögé. Növendékei, élükön Goebel Jenövei és Jeges Ernővel, akiket stilusérzékük, rajztudásuk színező képességük, kairakterizáló erejük már külön választott az iskolától és a nagyok kivételes útjára terelt, muzeális értékű müveket is alkottak

Vaszary János festőművész-tanár inkább egyéniségét szuggerálja át, de olyan rajztechnikai fejlesztésével, merész színezésre törekvő irányítással, mely erőt és biztosságot sugároz ki a bizonytalan utón való tapogatódzás helyett különösen Vörös Béla müveit szemlélve.

Gsók István festőművész-tanár szintén egyéniségével hat, különösen a Icánynövendékekre, akik technikájának csipkés zeni finomságait, levegőjének leheletnyi finom árnyalatait, gyengéd színeinek harmóniáját nagyobb rajztechnika nyomán juttatják kifejezésre.

Olgyay Viktor festőmű vész-tanár növendékei, élükön Patkó Károllyal, aki már a nagy Szinyea- diia't is elnyerte a rézkarcokban értek e! nagy eredményeket, de Stróbl Alajos, Révész, Buck- hard't, Glat, Radnai, Bo-n-% Deálk-tBbnen, Edvfl- rilés, Bosznay, Baranszky művész-tanárok, valamint Megyer-Meyer iparművész-tanár is megmutatják mennyire hivatottak az ifjú nemzedék vezetésére.

Goebel Jenő ,rMárta“ című képén a bíbor és sötétkék színekből elővillanó női arc minden ragyogó színét, a telt alak izmaiban gyöngéden játszadozó mozgást, a finom arc diskrét karakterét festi, másik képén a fehér szfn ragyogását pom- porns és nehéz anyagon oldja meg egészen ni eszközökkel.

Jeges Ernő „Önarcképe4* már az Ernst-mi- zeurn tulajdona, Rozgonyi László „Allegória** c. képével a meleg és hideg színek különválasztását és egybehangolását, Sdhwarcz József „Ábel halála" c. képén a nagy kompozíciót vázlatosan, „A Bűnbeesésen" a legnemesebb reminlsoenciák hatása alatt, reális és egyéni felfogásokkal oldja meg a problémát A buja paradicsomi szinak hátteréből nőies gyenm ekessége öntöd atl anságában tűnik elő Éva, mig Ádám egész alakján, izomzatáwak feszültségén, karakterének komoly döbbenetéin a férfiasság öntudatát visszautasító magatartásából az elkövetkező tragédiát sejteti Az anyagot akár test, akár háttér, finomnak tekinti és a kényes szinproblémákat főbb motívumokban és részletekben disztkréten festi. Bámowszky Miklós „önarcképével" a nehéz beállítás következtében előállott forrnák és vonalak nehézségeit, a világítás hatását oldja meg. O. Szabó István „Kisleány“-a, Rozgonyi László „Biboras“-a meglep karakt éri- záló erejével Wirker Ferenc „Kisleány a napsütésben" c. képe a fény és az árnyék kifejezéseit adja vissza.

Prohászka Józsseí „Fürdőző nők" c. képén a beállítás, a tagok lendületeinek érzékeltetése, a párás színeken játszadozó napragyogás visszaadása igazolja nagy rajztö dúsát, intenzív íátóké- pességét és alkotó erejét, mely „Arcképét" is jellemzi. Cserna József „Női aikt“-jáu a beállítás a forrna és szinképződés problémáját oldja meg egyéni erővel mig Döbröcöni Kálmán tanulmányai, tájképei sokoldalúságban eléTt eredményt mutatnak.

P.roder Lajos, Jarosik László, Mihák Pál, Nagy Géza, Kemény László, Gadányi Jenő, Ernőd Aurél, Tóth Mihály, Bogdán Károly, Visnyovszky Lajos a belső és külső finomságokat drámai erővel alkotja meg; a többiek arcképekkel kompozíciókkal, aktokkal, tájképekkel igazolják tehetségűk biztos jeleit. Mihálos Pál „Leányíeje" emelkedik ki az átlagból a gyengéd színek és könnyed arcizmok játékának egyszerű, elegáns megoldása által.

A karcolók közül Patkó Károly a régi nagy mesterek müveit reprodukálja Szenibaobra emlékeztető biztos és egyszerű, finom és kifejezésteljes vonalakkal, Aba-Novák Vilmos az izmok játékainak problémáját boncolja reálisan, Simikovics Jenő a képzelet erejével karakterizálja lágyabb technikájának anyagát. Egyszerű parasztarc, kiugró homlok és pofacsont ja közé ékelődő, rövid vonalnvi szemekben, vastag szájon a léleknek annyi finomságát tudja érzékeltetni a race őszinte feltüntetésével, mint a régi görögök, „önarckép"- én erővel, nagy meglátóképességgél oldja meg a formák, vonalak, a kifejezés problémáját. Komjáthy W. Gyula, Boné, Antal, Fabír az egyszerű ceruza vagy hideg tü korlátozott eszközével is igazolják sokatlgérő tehetségük biztos lelett.

Vörös Béla Kompozíció, Torso, Kuit, Furulyázó c. müvei bronz, márvány, terrakotta anyagon át fejezi ki rendkívüli formaérzékét mely a legnehezebb beállítások problémájának megoldására, a finom részletek kiszinezósére, a lelkiállapot érzékeltetésére indítja. Beöthy István „Női aktja"

a női test lágyságát, a finom végtagok beszédes ivei!ődését karakterisztikusan és biztos technikával fejezi ki.

Minden darabot, a víziestül én y eket, finom kis iparművészeti tárgyakat is külön kellene méltatni, hogy >az embereknek fogalmuk legyen arról, hová emelkedett a Festő Akadémia kultúrája.

A kiállított müvek között feltűnően sok a „magántulajdon", ami egyrészt arra vall, hogy a növendékek máris feltűntek a rmiértő közönségnek, másrészt, hogy potom áTon vesztegetik el a képeket, csakhogy a tanulmányaik folytatásához szükséges anyagot megszerezhessék.

Emberfölötti harcot vívnak napról napra megélhetésükért és mégis sziwel-lélekkel nem a pil- wmsamaBmsmssfmmmmmmamsmmmmemmmmmmmaammita

íanatnyi úttaM, a megemewjs oözuíozví Kor esik, hanem a legszebb, a legnagyobb kifejezésére törekszenek. Hogy ezen az ufón haladhassanak, abban nagy része van a Szinyeá-Merse-társaság áldozatkészségének, Lyka Károly rektor humanizmusának. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarsága sem maradhat közönyösen, mikor a magyar festőnemzedék életbenmoradásáról van szó. Meg kell mutatni testvéri érdeklődését a nemzeti kultúra érdekében és mindent elkövetni, hogy a kiállított müvekből valamit megszerezhessen, mielőtt az értékeseit olcsón keresők a festönemzedék nyomorúságos helyzetét kihasználják és műveiké magukhoz ragadják.

Berendy Katalin.

SZ1MHÁZ ZENE

Faragó Ödön búcsúztatása.

Kassa, március 23.

(Saját tudósítónktól.) Tegnap vett búcsút hivatalosan a kassai közönségtől Faragó Ödön, a szlovenszkói magyar színháznak kilenc esztendő óta igazgatója. A búcsút országos jellegűvé avatták az ünnepségen megjelent kiküldöttek s az ország minden részéből befutott levelek és táviratok. A színház külső képe is ünnepi jelleget öltött. Zsúfolásig megtelt, úgy, hogy a zenekarba két sor pótszéket kellett fölállítani. A bediszitett színpadon a társadalmi és kulturegyletek képviselői, az újságírók, mint a színészet fegyvertársai s a színészek várták a búcsúzét. A babérkoszorúk egy egész emelvényt borítottak be. A kulisszák mögül kilépő Faragót percekig tartó taps fogadta. Nem akart szűnni, mintha a közönség hevesebb szívdobogása diktálta volna az egyenletes, hosszú tapsot

Faragó szemeit könny futja el...

A taps megszűnte után Sziklay Ferenc dr., a szövetkezett ellenzéki pártok kultur- referense búcsúztatta el a távozót a kassai és szlovenszkói magyarság nevében a következő szavakkal:

—■ Vau Ady Endrének egy verse:

Én a halál rokona vagyok,

Szeretem a tűrő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

Aki elmegy.

“Nem szerettem Ad jóink ezt a versét Én nem az elutazókat szeretem, hanem a megéríkező- ket, nem a fáradt lemondást, de a feszülő akaratot, nem azt, aki csalódott, aki rokkant, aki megállóit de azt, aki hisz, aki tetterős, aki a magasba tör. Nem szeretek búcsúzni, mert minden buosu a „halál rokona", nem Isten hozzádot szereted mondani, hanem Isten hozottat

— És mégis nekem Jutott az a szomorú megtiszteltetés, hogy ma búcsúztassak. Hogy el búcsúztassam Faragó Ödönt, kilenc évi küzködése, remiényei és csalódásai, öröme és bánatai, magasba! endűlése és letörése színhelyétől, a kassai szlovenszkói magyarság nevében.

— Nehéz sor ez, szavakat alig találok a búcsúztatóhoz. Eddig az volt az elvem, minek búcsúzni? Akit szeretünk, az a mienk marad, ha elmegy is. Akit nem szeretünk, az — teljesen közömbös, hogy itt van-e, vagy máshol. Ha nekem kell elmennem, szeretek megszökni, ha elhagy valaki, hogyha' szótlan kézszoritásomiból meg nem érzi, hogy én mit érzek, mit érnek akkor az üres szavak?

— Most azonban nemcsak én mondok Isten- hozzádot egy jóbarátnaik, hűséges, megértő munkatársnak, hanem beszélnem kell egy város, egy ország magyarsága nevében. Lesz-e az én szavam elég erős, elég színes tolmácsolni százezreik érzelmeit?

— Hol kezdjem? Soroljam föl Faragó Ödön érdemelt? Hogy a legnehezebb időkben állta és megállta a helyét, hogy a művészi programmot, melyet még a béke idején tűzött maga elé, nem hagyta’ el a háború vér zivatarában sem, hogy inkább kidobta tarsolyából a kenyeret, mint azt a programmot? Hozzam föl, hogy mennyit dolgozott, mint színész, dramaturg, rendező, társulaté nőik önfeláldozó édesapja? Hozzam föl, hogy a szlovenszkói magyar Irodalom föllenditésére mii tttt, mikor szóhoz juttatta színpadán az itt élő, színpadra vágyódó írókat, jó tanáccsal látta el őket, vezette a tapogatódzókat? Mondjam el, hogy hány hírneves színész került ki az ő szár- nyat alól, akik ma világvárosokban Is kedvencei a közönségnek?

— Ha részletesen el akarnám mondani mindezt, nem lenne elég egymagáimnak az a bucsuzás- ra’ szánt félóra.

— Vagy állítsam szembe az elért eredményeivel azt a sok-sok nehézséget, amellyel me& kellett küzdenie? A háborút, amely kétszer kiűzte a múzsák hajlékából? A tűzvészt, ameiy fölszerelését pusztította el? És a többit?... A meg nem értést, a kicsinyes intrikákat, a rágalmak pergőtüzét azok részéről, akik rövid'látóan nem törődtek vele, hogy a Faragó személye mögött a szlovenszkói magyar színészet iigye áll s közvetve ez ellen viselnek hadjáratot? Az extra et intra nuros, mesterségesen támasztott rnegha- sonlást? ... Nem akarom ökölbeszorittatni a jóindulatú emberek ezreinek a kezét.

— Mondjak elismerő szavakat, én, egy ember és szembe? Beszélnek majd a ragaszkodásról, a szeretettől az ország minden részéről befutott levelek és táviratok.

— Nem szerettem az elutazókat, nem szerettem a fáradt lemondást, a könnytel en sírást, nem szerettem azt, aSd csalódott, aki rokkant aki megállóit és most még is meg kell hódolnom a költő hangulatának a béke: „a bölcsek, poéták, betegek menedéke" nevében. Igen Faragó is a béke nevében hagyja itt őrhelyét. Ez a gondolatmenet vezette elhatározására: „Más célom nem volt, mint megmenteni a szlovenszkói magyaT színészetei. Vannak, akik nem hisznek bennem, az én arra terme ttsié gombén. Álltam a harcot mindenekké? szemben, még ezek ellen Is, a véreim ellen is. Tovább már nem bírom. Ha én vagyok a gát, — * hitetek szerint, — én félreállok." ...

— Sokan meg fogjuk siratni, mert... nem akarok Kasszandra lenni... És itt a búcsú ünnepén nyíltan ki merem mondani, nagy felelősséget vesznek magúikra azok, akik idáig vitték a dolgokat. Mert ha nem tudnak többet, jobbat adni ha nem tudnak legalább annyit felmutatni, mint Faragó Ödön, akkor a magyar színészet történelme a Káin bélyegét süti majd rájuk!

— Faragó megtette azt. amit tehetett. A kassai magyar színészet száz éves évfordu’ója ómenszerüleg érte őt ezen a színpadon, a magyar színészetnek akkor ünnepelt apostolai és mártírjai közé lesz avatva az ő neve is, mint a szent* hagyományaik méltó folytatójáé.

— Faragó elmegy. Az akarata, működésének eddigi eredménye, a magyar színművészet eddig való megőrzése itt marad közöttünk. Nekünk, mint hálára kötelező drága emlék, az utódjára pedig kegyetlenül 'kötelező posztölátöm, mert az eddig felépített templomot nem hagyjuk stílustalan, karc- háztetővel el éktel eniteni!

— Isten Veled, kedves Barátom! A hü kötő lességteljesités után a búcsú nem halotti tor, de büszke epilógus, az „exegi monumentum aere pe- rennius" megérdemelt öntudata. Szeretném, ha leszorításomból megéreznéd .az egész szlovenszkói magyarság szivmelegét, amellyel búcsút vesz Tőled. Nem a „viszontlátásig", mert ha messze mégy is el, szellemben, gondolatban, az emlékedben velünk maradsz, mint ahogy mi is Veled maradunk mindannyian!

Beszédét a közönség élénk tetszésnyilvánításokkal szakította meg helyenként.

Utána Fábry Viktor eperjesi ev. lelkész szólalt föl a legfelsőbb bírósági döntés ellenére is némaságban tartott Széchenyi-kör nevében. A klasszikus szépségekben bővelkedő formás kis beszéd az ünnepi hangulatot még méltóságosabbá tette. Az újságírók társadalma részéről Szepessi Miksa dr. szólalt föl, beszédének eszmemenetét az este színre kerülő Tájfun pár szavához fűzte: „Megint tájfun volt Tokió környékén. Sok házat ösz- szetört, emberéletben is kár esett. De a házakat fölépítjük, az elpusztult emberek helyébe mások állanak be ..— Nálunk is tájfun volt, nagy értékeink mentek veszendőbe — folytatta —, de csak az anyag pusztult el, ami ezen fölül áll: a csiiggedést nem ismerő hit, a jövőbe vetett bizalom, a lélek nagy értékei, a szív igaz érzései nem enyészhetnek el. Bennünk élnek azok sértetlenül. És ezeknek az érzéseknek a lángjánál egyre jobban ragyog Faragó Ödön munkásságának minden igaz értéke. És ragyogóan lángol bennünk is az elhatározás: A házat fölépítjük, a távozó helyére uj embert állítunk, olyat, aki méltó Faragó örökére, de azt a magyar színészetet, melynek sudárba szökkenéséhez Faragó is hozzájárult, méltatlanul elsorvadni sohasem engedjük! Ez a fogadalom a mi méltó bucsuvételünk.

A színtársulat nevében Justh Gyula szólalt föl. Bensőséges, meleg szavai a fiúi érzés tolmácsai voltak a jóságos, szigorú, de önfeláldozó igazgató, mintegy édesapa iránt

A beszédek elhangzása után az írásbeli üdvözletek következtek. A Kazinczy-Társa- ság, Kassai Társaskör, Keresztény Társa dalmi Kör, iparoskor Kassáról, a Prágai Ma gyár Hírlap szerkesztősége, a Magyar Szí nószegyesület, az Athenaeum r.-t„ a Vígszínház Budapestről, Fényes Samu Bécsből, a beregszászi kér. szoc. és kisgazdapárt kul- turosztályah Knsztor dr. és Rév Béla Prága-