Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-25 / 69. (222.) szám

A takarítás. Reggel hatkor keltek fel, félhet óra van. A kisleányok előkeresik pörtörlő rogyaikat, seprűiket, vizesdézsáikat és szaladnak a „helyükre" dolgzni. Egy kis elemistának az elsőemeleti lép­csőkarfa első fordulójáig terjedő részét je­lölték ki letörlésre, egy nagyobb már elsö­pörte a lépcsőket, egy másik a lépcsőházi előszobá.cska területét tartja rendben. Vidáman, fürgén, mint a hangyaboly serénykednek, csak facipőik zaja veri fel a szelíd csendet; minden percben szaladnak a íanitónénihez, nézze meg, jól dolgoztak-e f Elég tiszta-e a lépcsőkarfa, a kövezet, a márvány? — Itthon fa cipőben járnak, ezt a népjó­léti minisztérium ingyen utalta ki. Cipőt csak házon kívül viselnek, mert rettenes drága. Beszaladnak a pucoló fülkébe, mely vi­lágos és tiszta. A nyitott szekrénybe rakos­gatják a facipőiket, a bőrcipőket kitisztogat­ják a kis rnosdószobák közepére helyezett alacsony hokkedlin. Aztán feltálalják a reggelit, mielőtt isko­lába mennek. Elemibe, polgáriba, kereske­delmibe, képezdébe, kinek mire van hajla­ma és kedve. A Liga nem köti a nevelést évekhez. Addig tartja otthonában a lányokat, míg tanulmányaikat — akár egyetemen — befeje­zik, akkor elhehmzi őket. Akinek semmire sincs tehetsége, az csak négy polgárit végez, aztán ipari munkásnő lesz. — A kommuniz­mus megtanított bennünket arra, mennyire szükséges a munkásnőt lehetőleg kiművelni. Iskolája a Ligának nincs. A leánykák ki­járnak az otthonból tanulni. De minden dél­előtt három tanítónő korrepetál velük, négy gondozónő vigyáz rájuk egy gondnok fel­ügyelete alatt. Egész délután szabadon játszanak, ked­vük, képzeletük, hajlamaik szerint. Aki rossz magaviseletével rontó hatással lenne a töb­bire, javítóba küldik. De ritkán kerül sor ilyen intézkedésre, jóllehet az ország minden részéből helyeznek ide gyerekeket, újabban tisztviselők gyermekei, hadiárvák élnek itt nagy számban. A kis fürdőszobák, mindegyikben négy­négy kád. Most hidegek. A faliról hullik a porcellán-vakolat. Az egyik gondozónő do­bozba gyűjti, talán idővel, ha a Ligának pén­ze lesz, újra felrakatják a falakra. — Hét métermázsa szén kell egy fű­tésre, az pedig csak kéthetenkint telik. Az­előtt minden héten megfürödtek. Hercog Mór Lípót báró háza, az evan­gélikusok rétje, Árkay dr. veteményes kertje, négy év megoldatlan problémáját jelenti a Ligának. A Liga épületét báró Herczog épít­tette és látta el alapítvánnyal. Az előtte elte­rülő rét — mintegy két hodnyi — az evan­gélikusok tulajdona, a ház másik oldalára eső termőföld Árkay dr. építészé. Előző nyáron négyezer korona bérért az evangélikusok megengedték, hogy a gyerme­kek a réten ugrándozzanak, mert az igazga­tónő nem engedi őket a Városmajor gyerkő­cei közé. Akkor a ház előtti ólakban kecské­ket is tartottak. De a város betiltotta ezt a fényűzést, ha nem tudják a rétet megvásárol­ni s ott, távol a háztól az ólakat elhelyezni. Az evangélikusok a rétet — melyet a Liga gyümölcsösnek szeretne felhasználni a földmivelésügyi minisztérium ingyen felaján­lott gyümölcsfáival — nem adják el pénzért, csak cseretelekért. Arra pedig nincs pénz, sts ajándékozó. Az akták, kérvények a miniszté­riumban hevernek örök elintézetlenségre kár- ; hoztatva. Az Árkay dr. földjén veteményes kertet szeretne mivelni a Liga, gazdasági is­kolával kapcsolatban. így, a növendékek egy része mindjárt alkalmazást is nyerhetne a sa­ját otthonában, ehetnének gyümölcsöt, kon­zerválhatnának télire, nem kellene annyi pénzt kiadni, de még árulhatnának is a saját termékeiket. Sajnos, ezidén legelőnek adják bérbe a 1 rétet. Akkor a Liga nyolcvan gyermeke csak az ablakokon keresztül nézheti az állatoktól letarolt területet, mely pedig táplálójuk, fen- tartójuk lehetne. Jön a husvét, a tavasz, a nyár .... A ; nyolcvan kisleánynak nem hozza meg a várva-várt ajándékot, se gyümölcsöt nem terein, parlagon marad, mint az elveszett tehetség . . . A betegeket tehát Hollandiába, Svájcba vi- í szik, idegenek közé. Télen át az igazgatónő nem engedi őket utazni, mert ezáltal a tanu­lást abbahagynák. Szegény kis földnélküli Jánosok, vájjon elmondják-e, ha a bőséges országokból vis^-, Nzatérnek: Mindenütt jó, de legjobb otthon? —y—n. 1 A lévai Reviczky-Társaság Léva, március 23. A P. M. H. március 8-i'ki számában egy eredeti tudósítás föltárja „Léva sebei" címén e sebek egynémelyikét, igy a kultúráiét hiányát is. Nem firtatjuk, miért mondja a tudósitó, hogy „nincs igiazi magyar jellegű kulturélet mostanában Léván?" Pedig bizonyára ő is tudja, mily szépen lendült föl kis városunk­ban csak ez év elejétől is a magyar műked­velő színészet, mint a magyar kulturélet együk megnyilatkozása. Ott volt a magvar kisgazdapárt két estéje, „A betyár kendője", „A Gyurkovics-lányok", a „Kisasszony férje" sikerült műkedvelői előadása, ott a lévai Kaszinó Petőfi-ünnepélye; mindmeg­annyi nyilvánulása magyar kulturéletünk ujraébredésének. Örömmel állapítottuk meg, hogy van már magyar kulturéletünk Léván. Az emliteit tudósítás azt mondja, hogy „ez (a Reviczky-Társaság) az egyetlen egyesület, mely hivatva lenne ápolni a ma­gyar szót. a magyar tradíciót, a magyar lel­ket... már a forradalom óta néma. Nem szűnt meg de facto, hanem alszik, stagnál, ül a turáni átok, a csüggedt tunyaság a Iel- keken. Hogy az alapszabályok nincsenek jóváhagyva?! De ki tesz egy lépést is, hogy jóváhagyassanak? .. A tudósító talán nem is sejtette, mily súlyos váddal illette, akaratlanul bár, a R.- T.-ot, főleg annak hetes intézőbizottságát. A magyar kultúrát féltő hevületében azokat sújtja szavaival, akik, talán kevesebb ifjúi hévvel, de az átlagosnál hosszabb életük ta­pasztalataiban edződött körültekintő komoly­sággal épp úgy féltik azt a magyar kultúrát, mint ő, épp úgy csüngenek rajta lelkűk tel­jességével, mint ő és épp oly sóváran várják számára a hajnalhasadást, mint ő. És itt legyen szabad a R.-T. életéből a legutolsó négy év történetét vázolnunk, amely a hetes bizottságot mentesiti, ha nem is a csüggedés, hanem a tunyaság vádja alól. Az 1918-iki ősz gyászos eseményei s az ezeket nemsokára követő megszállás izgal­mas következményei ránehezedtek a tel­kekre. Csüggedés és mély gyász elnémította a Reviczky-Társaságot is. Utolsó közgyű­lése, melyen már igen kevés tag jelent meg, 1919. május 25-én felfüggesztette a társaság további működését s a választmány kebelé­ből delegált egy héttagú bizottságot a vá­lasztmány és közgyűlés hatáskörének telj­hatalmú betöltésére. — 1919 november 10-én a város polgármestere, különbeni föloszlatás kilátásba helyezése mellett, bekövetelte a társaság alapszabályait és leltárát. Tizenhat hónap múlva (a gyülekezési jog közben tud­valévőén föl volt függesztve), 1921 március 17-én újólag utasította a polgármester a tár­saságunkat, hogy az alapszabályokat módo­sítsa és a módosított alapszabályokat, külön­beni föloszlatás terhe mellett, április hó vé­géig terjessze be a város főjegyzőjénél. A i katonai diktatúra és statárium fönnállóit, a ) gyülekezési jog föl volt függesztve, a módo- : sitott alapszabályokat tehát beterjesztettük. 1921 augusztus 19-én a város főjegyzője, hi­vatkozva Szlovenszkó teljhatalmú miniszte­rének 569—1921. sz. rendeletére, sürgette a módosított alapszabályok utólagos fölbé­lyegzését, amii 1921 szeptember 14-én meg­történt. A R.-T. tehát nem aludt, hanem lel­tározta vagyonát, alapszabályait beterjesz­tette, majd módosította és némán várako­zott, mert a katonai diktatúra még fönn állott j s a gyülekezési jog még korlátozva volt, a j cenzúra “pedig aranykorát élte. A hetes bi-1 zottság jól tudta, hogy a törvény szerint a R.-T. meghatározott határidőn túl megkezd­heti működését, ha addig vissza nem kapta a kormány által láttamozott alapszabályo­kat, de a kivételes állapot miatt továbbra is némaságba kellett elmerülnie. Ez alatt a négy év alatt a R.-T. tagjai­nak száma önkéntes és kényszerköltözés folytán a felénél kevesebbre apadt. Az eltá­vozottak között voltak társaságunk legszá­mottevőbb tagjai. Elvesztettük főgimnáziu­munk és tanítóképzőnk derék és magasabb- képzettségü magyar tanárait; megszűnt a magyar tudomány és művészet gócpontjai­val való kapcsolatunk. A R.-T. tehát, meg­fosztva az ahhoz szükséges nélkülözhetetlen szellemi termelő erőktől, bénultan nem foly­tathatta működését. Nem folytathatta tevé­kenységét, főleg nem azokon az alapokon, amelyeken fölépült és melyek a múltban oly gyorsan fölvirágoztalták. Ez irányelvek most már bizonyos módosításokra szorultak, de mielőtt ez megtörténnék, sok felhőnek kell még előbb szétfoszlania. Eddig a R.-T.- nak hefye sem volt, ahol kulturestéit meg­tarthatta volna. Működésének ezelőtti szín­terét, a városházi nagytermet eddig — köny- nyen belátható okokból — nem kaphatta meg céljaira. A Kaszinó terme, mely külön­ben is kicsi volna, még most is el van rekvi- rálva, a református egyház gyülésterme szintén kicsiny és nincsenek mellékhelyisé­gei sem, melyek a közönségnek némi férőhe- lyül szolgálhatnának; a nagyfogadó termét pedig anyagi okokból nem veheti -a társaság igénybe. Azt hisszük, mindez untig elég ok arra, hogy a R.-T. a forradalom óta máig néma maradt, stagnált, de nem bizonyítja azt, hogy a társaságot képviselő hetes bizottság aludt volna, vagy hogy tunyaság ült volna a lelkén. S hogy alapszabályaink jóváhagyása ér­dekében nem tettünk lépéseket? Hát minő lépést ajánlhat a tudósító? Avagy maga ta­lán elmenne kézcsókra ama fórum elé, amely — bár demokratának vallja magát — a mi tisztán kulturális ügyet szolgáló, politikától távol álló társaságunk ütőeröt akarja leszo­rítani azzal, hogy alapszabályainkat még most sem hagyja jóvá? Azt hisszük, ezt a hiábavaló lépést aligha tenné meg még ő sem a lévai R.-T. érdekében. A népek jelleme épp úgy nyilvánul leg­jobban boldogan dicső, vagy súlyosan gyá-- szos időkben, miként az egyéné. Arany a múlt század ötvenes éveiben Hollósy Korúé-' lia emlékkönyvébe irt egy kilencsoros ver­set, mely jellemző az olasz népre; Tompa ugyanazon ötvenes évek elején egyetlen sor­ban jellemzi a maga népét: „Kik élünk, já­runk busán, szótlanul." Ez a szótlanság lehet csüggedés, lehet büszkeség — lehet turáni átok. de nem tunyaság. A Reviczky-Társaság hetes bizottsága megbízásából —s. Optika! intézet Mindennemű szemüvegek, csíptetek —"“"''v Mindennemű | szállítások, Ja­j vitások bár­/J / mely recept 'vlf alapján azon­f'rfj.- nal és ponto­JunlmsraKaser san eszközö1' tatnak. Magyar kiszolgálás Magyar levelezés Belnhacker Samu Praha ll„ Poric 29 az Impexíaí-szálló melleit vasárnap, március EliíéH álarcos íöömm. Rózsahegy, március 24. (Saját tudósítónktól.) A törvényszék es- küdtbirósága tegnap tárgyalta az Englánder Ábrahám trstenai kereskedő és családja ellen elkövetett álarcos rablótámadás bűnügyét. A két vádlott: Kulas István és Korbei István előtt az államügyész fölolvasta a vádiratot, apiely elmondja, hogy Kulas tavaly novem­berben szabadult ki a rózsahegyi regyházból. Összetalálkozott Korbellel és vele megbe­szélte, hogy Englánder trstenai kereskedőt kifosztják. A megállapodás értelmében Korbei egy katonai fegyvert is vitt magával. Álarcot öltve magukra, behatoltak Englánder laká­sába. A lakásban csak Englánder felesége és Dávid fia tartózkodtak. Ezekre fegyvert sze­geztek és pénzt követeltek tőlük. Englán- derné át is adta nekik a Wertheim-kassza kulcsait. A rablók azonban nem tudták föí- nyitni a kasszát és azért ráparancsoltak Lng- lánder Dávidra, hogy nyissa föl a kasszát. A fiatal fiú a fenyegetések hatása alatt eleget ■is tett a parancsnak. A rablók kiürítették a kasszát és abból kétezer korona készpénzt, -'-ígn sok idegen valutát és egy aranyórát el­loptak. Azután ráparancsoltak Englánderékre, hogy ne mozduljanak meg szobájukban, mert agyonlövik őket és a sötétség leple alatt el- mneekültek. A csendőrség azonban csakha­mar elfogta mindkettőjüket és letartóztatta. A vádbeszéd és Klimó és Fischer dr. rózsahegyi ügyvédek védőbeszédeinek el­hangzása után az esküdtek verdiktje alap­ján a bíróság mindkét vádlottat bűnösnek mondotta ki rablás bűntettében és ezért Kor­bei Istvánt hétévi, Kulas Istvánt pedig hat­évi fegyházna ítélte. A védők az Ítélet ellen semmiségi panaszt jelentettek be. reiesziaftók a nőisei neinzeii siaSssiságpárfeS. Prága, március 24. A porosz kormány föloszlatta a német nemzeti szabadságpártot. Severing belügy­miniszter a porosz országgyűlésen beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy az ön­védelmi szervezetek polgárháború fölidázői lehetnek. A kommunisták azt követelik, hogy fegyverezzék föl a proletáriátus szervezeteit. Ezt nem tehetik meg, mert ez az öngyilkos­ság elősegítése lenne,. A jobboldali szerveze­tek a munkásszervezetek fenyegetéseire utal­nak. A munkászászlóaljak nem oly veszedel­mesek, mint a jobboldali szervezetek. A kor­mánynak mindkét irányzat felé védekeznie kell. Ezután jelentést tett a Rosbach-féle szervezetről, amely összeköttetést tart fönn Hitlerrel és Ludendorffal. Beszédében kifej­tette a miniszter, hogy a hadsereg tisztjei a jobboldali puccs mellett vannak s igy csak a porosz rendőrség erejében lehet bízni a rend és nyugalom főn tartása érdekében. Berlin, március 24. Több lap jelentése szerint a rendőri vizsgálat Rosbacb és a né­met nemzeti szabadságpárt több letartózta­tott tagja ellen befejezést nyert. Rosbachot ma délelőtt átkisérték a vizsgálóbíróhoz. A feloszlatott szabadságpártnak katonai szervezete volt Berlin, március 24. (Berlini szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A német nemzeti sza­badságpárt vagyonát az állam javára elko­bozzák. A Berliner Tageblatt mai száma ar­ról ir. hogy a föloszlatott párt programja a teljesítési politika teljes visszautasítása volt, amely külpolitikailag nyílt hadüzenet lenne az antant számára és Németország teljes összeomlásához vezetne. Egyidejűén a párt gyerekes és veszedelmes katonásdit játszott. Meg lehet állapítani, hogy a pártnak teljes katonai századai, sőt zászlóaljai voltak és tartalékos csapatrészekkel is rendelkezett. Viharos ülés a porosz nemzetgyűlésen Berlin, március 24. (Berlini szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A porosz országgyű­lés inai ülésén a késő esti órákban Sraefe képviselő tiltakozott a nemzeti szabadság­párt föloszlatása ellen. Beszéde közben óriási vihar tört ki és Maltzahn kommunista képvi­selő fölrohant a szónoki emelvényre és neki­támadt Sraeíének. A két képviselő között majdnem kézitusára került a sor. Az ülés rendkívül izgatott hangulatban folyik. JÜífulennai* ' dd ál a lapoí eg'w lélorái u».lncrd8Mneft, miit mell nem arráí. ftogu a JfíflíJiiar Hír­láp a imn^yarsáil ér«fefteM sxofifáfja f In$gen Mlliswwei I«€tp> itBiR&fteKi S®, aki ez év április hó elsejéig a Prágai Magyar Hirlapnak negyedéves új előfizetőt szerez. — Az ajándékkönyvek között a magyar szépirodalom legkiválóbb újdonságai szerepelnek. (Az ajándékkönyvet keresztkötés alatt fogjuk küldeni. Akik ajánlott küldeményt igényelnek, mellékeljenek 2 Kö.-t postabélyegekben.) Az új előfizetőt ezen a szelvényen kell bejelenteni: hiii'it—«w iiw mim iwi mimmnw——— Az uj előfizető neve: ...................................................................... ......................... Lak helye: ................................................. u. p.:.............................................................-........... A gyűjtő neve: ............................................................ lakhelye:............................ el őfizetési száma:

Next

/
Oldalképek
Tartalom