Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-25 / 69. (222.) szám

Nemzet és állam. (fi.) Prága, március 24­Még az az ember is, aki az erkölcs tör­vényeinek zsinórmértékéhez igazítja cselek­véseinek irányát, kerülhet olyan helyzetbe, hogy két egymással összeütköző erkölcsi elv között kell választania és az egyiket föl kell áldoznia a másik kedvéért. Az orvos, akinek vagy az anya vagy a gyermek életét keli megmentenie, a feleség, akinek a férjét vagy szüleit kell követnie, a közhivatalnok, aki meggyőződése szerint csak akkor csele­kedhet, ha érte családja kenyerét is kockára teszi: mindmegannyi példája a kötelességek összeütközése miatt tragikus válaszúihoz érő embernek. A kötelességek összeütközése esetében az jár el helyesen, aki a nagyobb kötelességet fölébe helyezi a kisebbiknek. Az állami, társadalmi és politikai életben is könnyen előfordulhatnak olyan esetek, amikor az embernek két kötelesség teljesíté­se között kell választania. Brutus, amikor a szabadság nevében megölte nevelőatyját, vagy Görgey Artúr, amikor katonáinak éle­tét csak az árulás látszata árán menthette meg, két súlyos kötelesség malomköve kö­rött v-iyta meg lelkének hmájá*. hely­zetekből alakulnak ki a legnagyobb tragé­diák és a legbonyolultabb lelki konfliktusok, amelyekből gyakran csak életének föláldo­zásával szabadulhat ki az ember. Azonban ezekben az esetekben is helyesen csak az fog cselekedni, aki a kisebb kötelességet alá­rendeli a nagyobbiknak­Szivünkbe vésett kötelesség, hogy nem­zetünknek javát szolgáljuk. Az írott törvény parancsa, hogy tiszteletben tartsuk az állam érdekeit. Ott, ahol az állam és a nemzet ér­deke azonos — egy magyar politikai iró nemzetállamról beszél ilyenkor —, ez a két kötelesség nem kerülhet egymással ellen­tétbe. Egészen másként alakul a helyzet ott, ahol az állam és a nemzet érdekei kereszte­zik egymást, vagyis ott, ahol egy állam kere­tein belül több nemzet él és az állami hata­lom csak az egyik nemzet érdekeit azonosítja önönmaga érdekeivel. Az ilyen államokban, amelyeket nemzetiségi államoknak szoktunk nevezni, a nem uralkodó nemzetek fiai előtt szinte önként fölvetődik az a kérdés, hogy melyik kötelesség erősebb a kettő közül: az-é, mellyel nemzetünknek tartozunk, vagy pedig az, amelynek teljesítését az állam kö­veteli meg tőlünk. fia e kérdés netalán kételyeket ébresz­tene bennünk, akkor forduljunk ahhoz, aki ebben az államban a legnagyobb tekintély. Olvassuk el Masaryk Tamásnak az uj Euró­páról irt könyvét és megtaláljuk benne a kö­vetkező feleletet: „Azt hiszem, helyes a nem­zetet a társadalmi törekvések céljának te­kinteni, az államot pedig eszköznek-" Ez a mondat meggyőző erővel kiáltja felénk, hogy az állam nem öncél, hanem csak eszköze a társadalmi törekvések végső céljának: a nemzetnek. A köztársaság elnökének szavai liatáro- zotf feleletet adnak a fölvetett kérdésre és biztos iránytűt adnak a kezünkbe, ha a két­ségek vizén hányódunk. A nemzet a prius, az állam a posterius; a nemzet a cél, az állam az eszköz; a nemzet a természetes sejt; az állam a mesterséges szövet. Az államnak ügyelnie kell arra, hogy összeütközésbe ne kerüljön a nemzeti érzésekkel és ezért ki kell küszöbölnie mindent, ami a nemzeti ér­zést sérthetné, a nemzeti öntudatot megbánt­hatná, a nemzeti erő kifejtését megakadá­lyozhatná, vagy a nemzeti személyiség ér­vényesülését korlátozhatná. Nehéz feladat ez Berchtesgaden, március 23. Münchentől kétszáz kilométernyire, Berchtesgadenben áll a Wittelsbachok ősi kastélya. A kastély királyi pompával beren­dezett termeiben teljes visszavonultságban él Rupprecht királyi herceg, a volt bajor trónörökös annak ellenére, hogy München­ben, Bajorország fővárosában éppen olyan szeretettel övezné a lakosság, mint itt, az osztrák határ közelében fekvő s természeti szépségekben bővelkedő kicsiny faluban. A trónörökös visszavonultságának jó­részt az is oka,, hogy távol akarja tartani magát a mai München politikai intrikáitól, amelyeknek ottartózkodása esetén célpontja lenne. Münchenbe gyakran utazik, de kizá­rólag azért, hogy a müncheni művészkörök­kel fönnálló szoros barátságában a folyto­nosság meg ne szűnjék. A napokban is részt- vett az „AlIotria“ müvésztársaságnak a ki­váló festőművész, Franz von Stuck 60-ík születésnapja alkalmából rendezett ünnepé­lyén. — Ázsiai mügyüjteménye messze föl­dön híres, berchtesgadeni kastélya pedig tele van a renaissance magyértékü alkotásaival. Az ötvenháromesztendős trónörökös, ki­nek egész udvartartása csak néhány sze­mélyből áll, nemrég nősült meg másodszor. Felesége, aki alig huszonötéves, káprázato­sán szép asszony, a luxemburgi uralkodóház legifjabb nőtagja. A királyi pár társasága igen szűk körre szorítkozik, szórakozásuk főleg sport és vadászat és erről, valamint az udvartartás egyéb gondjairól Pappenheim gróf udvarmester gondoskodik. A trónörökös, visszavonultsága ellenére, behatóan foglalkozik a napi és világpolitika eseményeivel, azonban még nem látja elér­kezettnek az időt arra, hogy azokban aktív részt vegyen. Vilmos császár és a német trónörökös emlékiratainak közlését elsősor­ban azért tartja ártalmasnak, mert a politikai emlékiratok a múlt alapos bírálatát és ezzel kapcsolatban széleskörű és hosszantartó po­lémiát váltanak ki. A német fejedelmek közül Rupprecht az egyetlen, aki szerepében még nem mondotta ki az utolsó szót. Nagy nép­szerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy nemcsak Münchenben, de a legkisebb bajor faluban is, ahol mint a bajor köztársaság egyszerű polgára jelenik meg, mély kialaplevétellel köszöntik. Rupprecht nyugodtan várja az órát, mi­kor a népakarat ősei trónjára segíti. Ennek az időnek eljöveteléről szilárdan meggyő­ződve, mit sem tesz, hogy elébe vágjon az események — véleménye szerint természe­tes — folyásának. Természetesen a bajor po­litikai helyzet legkitűnőbb ismerői is csak nehezen tudnák ezt az időpontot határozot­tan megjósolni. A restauráció máról-holnapra bekövetkezheük, még pedig vérontás és pol­gárháború nélkül. Őfensége keg7/esen teljesítette azt a ké­résemet, hogy a P. M. fi. részére nyilatkoz­zék és fölhatalmazta Soden-Frauenhoíen gróf urat, aki berchtesgadeni magányába oda- adóan követte, a következő nyilatkozat meg­tételére: — „E pillanatban a versaillesi békeszerző­dés által lefegyverzett Németország csupán a passzív ellenállásra szorítkozhatni. Ez az egyet­len rendelkezésünkre áH6 eszköz, amelyet a francia erőszak politikájával szembeállíthatunk. jlyan államban, ahol hat nemzet él együtt tarkabarka összevisszaságban. A legnagyobb tapintat szükséges e feladat megoldásához. Pártatlan igazságosság, belátó méltányosság nélkül e célt elérni sohasem lehet- Erőszakos törvények a tapintatot, az igazságosságot és Németország még ma Is reméli, hogy Anglia és Amerika lassan meg lógják érteni, hogy a Ver­sailles! békeszerződés és Franciaország Ruhr- polltlkája nem csak Németország, de Anglia Amerika érdekeit Is súlyosan sértL Angliának Igen nagy mértékben vállalnia keU a felelőssé­get a jelenlegi francia politikáért, mivel ö tett* lehetővé Franciaországnak, hogy katonai ha­talmát mértéktelenül kifejlessze s óriási légi flottát teremtsen meg, míg Anglia maga az, utóbbit teljesen elhanyagolta. Franciaország es Németország között a megértés még akkor is lehetetten lenne, ha a német nép a legnagyobb áldozatokat te hozná. Különben te Franciao;- szág maga hallani sem akar a jóvátétel! kérdés végleges szabályozásáról, mivel céllal egyálta­lában nem gazdasági, hanem kizárólag politikai jellegnek. Franciaország és a befolyása alatt álló kisebb államok az általuk követett „fegyveres béke" poétikájával nj és borzalmas háborúkat készítenek elő. A franciák abban a reményben ríngatódznak, hogy a Rajnavidék ás Rulrrvidék megszállásával e területeket nemzeti jellegük­től megfoszthatják; tévedésüket ml sem bizo­nyltja jobban, mint az, hogy ha lehetséges, ma jobban ragaszkodnak német voltukhoz, mint az­előtt. Ha Franciaország komolyan azt hiszi, hogy ezt a célt megvalósíthatja, úgy nagyon veszé­lyes önámitás hibájába esik. Franciaország po­litikája ébresztette fel a nemzeti érzést azokban a munkásokban te, akik mindmáig teljes oda­adással ragaszkodtak az IntemacionaJe gondo­latához. Mindazonáltal Hitler ellenzéki maga­tartását Cttno passzív eflenálását hirdető poli­tikájával szemben e pillanatban nem lehet he­lyeselni, mivel az veszélyezteti a német egy­ség frontját. Hitler bizonyára olyan ember, aki őszintén hiszi és megvan győződve arról, hogy a német nép érdekeinek szolgál. Eddigi eredmé­nyeinek nagyrészét azzal lehet megmagyarázni, hogy kitűnő szónok, aki a dolgozó népre nagy hatással van. Programjában azonban, amelyet a marxizmus kritikájának lehetne tekinteni, sem­mi pozitívum nincsen s főleg a világos gazda­sági tartalom hiányzik belőle. A nemzeti szocia­lista mozgalom vezetői között túlsók fanatikus,, ezek között viszont túl sok becsvágyó embei vau, akik azt remélik, hogy Hitler uralomra- jutása esetén miniszterek lehetnek. Egyszóval olyan emberekről van szó, akikből az állam­ügyek vezetéséhez szükséges politikai Iskolá­zottság hiányzik. Ugyancsak helytelenítendő a bajor nemzeti blokk jobboldalának Cuno doktor ellen irányuló nyílt operáció‘a. Ez abban a pilla­natban, amelynek a létéért küzdő Németország számára olyan tragikus jelentősége van, a po­litikai tapintat hiányára vall. Semmi esetre sem szabad Franciaországban azt a benyomást kel­teni, hogy tervei megvalósításában még Német­ország belső pártharcaira is számíthat. Ma nem csupán Cunóról és kormányáról, de jóval több­ről van szó, ami minden németnek egvesegys- dül a szivén fekszik: Németország létéről. — Franciaország eröszaknollflkájára mi csupán egyetlen világos és mindenki számára érthető választ adhatunk: „Mi vafaimennyien németek vagyunk!" Ternyei László. A tavaszi ülésszak anyagát Svebla ké­szíti elő'. Svebla miniszterelnök — a Tribuna értesülése szerint — április első felében tér vissza Szicíliából, hogy a nemzetgyűlés ápri­lisi és májusi ülései anyagának végleges elő- | készítésénél jelen legyen. A legfontosabb ! elintézésre váró kérdések: a szociális bizto­sítás, a vagyonadó, az ünnepek rendezése és a badikölcsönök. A miniszterelnök eme kér­dések elintézése után újból a délvidékre uta­zik, valószínűen Tuniszból, hogy egészségét teljesen helyreállítsa. \ belátást sohasem pótolhatják. »^'irim«MBriMMTrra»«niMrrTrnrwMnnTmwMMi^M 11 in mi n mii m mim nmim ■ m iiiim—i iimiihii n i i Látogatás a volt bajor franöröbösafl. A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása. Amerika a gazdasági vilájjbéhéert Berlin, március 24. (Berlini szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A Lokalanzeiger pá­risi jelentése szerint a Rómában ülésező nemzetközi kereskedelmi kamarai kongresz- szuson a amerikai delegátusok a gazdasági világbéke helyreállítására nézve tetlek ja­vaslatot. A termelést emelni kell és a bizal­mat ismét helyreállítani. Ez azonban csak a jóvátéleli kérdés végleges rendezése utján érhető eL Németországnak be kell tartania kötelezettségeit és a fizetések tehesi ésében a legszélső határig kell elmennie. Egyidejűén azonban biztosítékokat kell a szomszédos ál­lamok számára terem leni minden támadás ellen. Ha a biztosítékok meglesznek, akkor a szükséges hitel, amely a kereskedelmet meg­könnyíti és a pénzegységet stabilizálja, elő­teremthető. Cuno komoly időket jósol Stuttgart, március 23. (Wolff.) Arra a beszédre, amelyet Hieber dr. wiirthenbergi elnök ma este a birodalmi kancellár üdvöz­lésére mondott, a birodalmi kancellár nyom­ban válaszolt. Kijelentette, hogy meggyőző­dött róla, hogy a német nép mindenhol érzi azt, hogy a mai idő nem alkalmas a belső politikai véleménykülönbségek küzdelmére. Annak igazolásául, hogy a német kormány mindent megtett a Ruhr-megszállás elhárítá­sára, részletes visszapillantást vetett a biro­dalmi kancellár azokra a javaslatokra, ame­lyeket kormányralépése óta Párisba és Lon­donba intézett. Kijelentette, hogy Poincaré- nak tudtára adták, hogy a német ipar haj­landó a francia iparral együttműködni, ter­mészetesen a többi szövetséges tudtával, mert azok háta mögött Németország nem hajlandó tárgyalni. Poincaré kitérőleg vála­szolt. Franciaország politikai biztonsága ér­dekében Németország oly szerződést java­solt, amely egy emberöltőre megszabadította volna a világot a háború rémétől, erre a ja­vaslatra azonban a Ruhrvidék megszállása volt a válasz. A megszállás ellen egyetlen védekezés a passzív ellenállás, amely ma­gából a népből indult ki a kormány mindért parancsa nélkül. Ez a passzív ellenállás meg­törhetetlen. — Ha az egyenes utón haladunk, — mondotta —, akkor a német nép célhoz jut, de ha alávetjük magunkat, akkor megpe­csételtük a német nép és a német szabad­ság sorsát. Arra a kérdésre, hogy mikor lehetségesek a tárgyalások, csak ezzel az ellenkérdéssel lehet fele’ni: Nem küldtünk mi elég ajánlatot Franciaországnak? Oly ajánlatot tegyünk, amellyel a birodalom szuverénitását, a német nép függetlenség gét és szabadságát íö’áldozzuk? Kijelentette a kancellár, hogy a tárgya­lásoknak a Ruhrvidék kiürítéséből kell meg­kezdődniük. Az a legnagyobb hazafi — mon­dotta —, aki a teljes felelősséget fölismeri és becsületes munkában a védelmi harc sze­rencsés keresztülvitele érdekében munkálko­dik. Az ut nem lesz 1 önnyebb. Világossá kell tenni a nép előtt azt az igazságot, hogy ko­moly idők következnek. A német külügyi bizottság ülése Berlin, március 24. A Vorwárts jelentése szerint a birodalmi gyűlés külügyi bizottsága a szociáldemokrata párt kívánságára ma dél­után öt órakor ülést tart. 100 cseli-sil. horonftérí fizettek ma, március 24-én: ZüncbbenRf'ikör)16.05 sváíci frankot Budapesten —.— magyar koronát Bécsben —.— osztrák koronát Berlinben —.— német márkát 1 A Szlotenszhúl és RnszlnszKóil Szövelhezeü nienzéhl Párton politikai napilapja I Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: I TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom