Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-18 / 63. (216.) szám

* Vasárnap, március 18. A jugoszláviai választások nett Véres ifsszetíffcözéseK. — A bangevácsoftác párt merész Mámáim*®. Számszerű jóslás. pillanatban ima alá egy-egy kereskedelmi szerződést. Csak ebben az esetben kaphatna minden egyes antantállamtól megfelelő ellen­értéket az általa adandó kedvezményekért Ellenkező esetben csak az első szerződés ad­na ellenkedvezményt; a többi antantáílam minek adjon ellenkedvezményt ha a kedvez­mények eo ipso megilletik őket szerződés előtt is, minden ellenkedvezmény adása nél­kül is?! Ezt a levest tehát valóban nem lehet ilyen melegen megenni. Az államok gazdasági békét keresnek egymás között, tehát az an­tant hivatása volna valamilyen végrehajtási záradékot hozzáfűzni a trianoni szerződésnek szóbanforgó képtelenségéhez, hogy ez ne za­varja a nemzetközi gazdasági tárgyalásokat. A nehézségeket okozó másik két pontról pedig legyen szabad megjegyeznem, hogy 1. minden állam, nemcsak Magyarország, igyekszik iparát fejleszteni és ennek megfe­lelően irányítja kiilforgalmi politikáját, és 2. a mostani valuta-stabilizálási szem­pont csak átmeneti jellegű Magyarországon, ez befolyással lehet a pillanatnyi áru- és pénzforgalmi kérdésekre, de a lényegesebb, mert hosszabb és 'állandóbb időre szólandó megegyezések kérdéseit ez a szempont ke­vésbé zavarhatja. Megalakult az aj bolgár kormány. Szófia, március 16. Az uj kormány vég­legesen így alakult meg: Miniszterelnök és külügyminiszter Stambolinsky, belügyminisz­ter Stoianow, pénzügyminiszter Janev, had­ügyminiszter Müravev, közmunkaügyi mi­niszter Bakalov, igazságügyminiszter Dupa- rinov, vasutügyi miniszter Athanasov. föld- mivelésügyi miniszter Obov, iskolaügyi mi­niszter Omarcevski, kereskedelmi miniszter Stambolijski. Husvét után lesz az nj keleti konferencia. London, március 16. A török ellenjavas- ktok ma ideérkeztek. Az antant szakértői szerdán veszik megvizsgálás és tárgyalás alá. Ennél a tárgyalásnál fogják megállapí­tani a további tárgyalások föltételeit. Reuter szerint az angol kormány több csatahajót visszahívott a keleti vizekről. Ezt az intézke­dést kedvező jelnek tekintik. Róma, március 16. A Volta-ügynökség agy tudja, hogy az uj keleti konferencia valószínűleg husvét után lesz. A konferencián nem a minisz­terelnökök, de az egyes kormányok képviselői fognak részt venni. A londoni tárgyalásokhoz az athéni olasz követ utazik. Párls, március 16. (Havas.) A francia kormány valószínűleg elfogadja azt az angol javaslatot, hogy szerdán a török ellenjavas­latokra adandó válasz ügyében konferenciát tartsanak Londonban. Franciaországot Bom- part és két szakértő fogják képviselni. Beígrád, március 16. (Jugoszláviai szerkesztőségünktől) Két nap választ már csak el bennünket március 18-tól, a jugoszláviai választások napjától- Mintha a pártok és az emberek kipótolni akarnák az eddigi viszonylagos szélcsöndet és a higgadt nyugalommal folytatott válasz­tási agitáció alatti energiafékezést: egyszerre vad és nemtelen indulatok kitörésétől lett ttilhangos az ország. A megfeszített erővel folyó választási küzdelem hirtelen és váratlanul vad indula­tokba csapott át és a pódiumon használt puffogó frázisok helyét a még jobban puíío- gó — de már korántsem olyan ártatlan — revolverszó váltotta föl. Egyre-másra futnak be a jelentések a különböző tartományokban történt fegyve­res és véres atrocitásokról s ezek bizony nagyon sötét színben mutatják be a mai vá­lasztási helyzetet. Nemcsak a csendőrök fegyverhasználatáról van szó, hanem arról is, hogy az elkeseredett választópolgárok egyéb érv hiányában nekiesnek egymásnak, ala­posan eiagyabugyáiják a más politikai vé­lem én yüeket és szitává lyuggatják egymás testét. De nemcsak revolverrel harcolnak egy­más ellen a választások előtti pár nap folya­mán. Bombák is robbannak itt-ott s a hatósági terror elterebélyesedése és teljes szemér­metlenséggel való alkalmazása is meg­mutatja — ha különben nem tudnók — a választások határnapjának elérkezését Az első fegyveres akció Újvidéken tör­tént, ahol a közismert „ismeretlen tettesek*4 éjnek idején három bombát helyeztek el az újvidéki Deutsches Tagblatt, a jugoszláviai németség legtekintélyesebb, reprezentáns or­gánumának nyomdájában. A bombák fölrob- bantak és noha emberek életében és testi épségében kár nem esett, a nyomda értékes berendezéseiben és gépeiben több százezer koronás kár vau. Ugyancsak az Újvidék közelében levő Járok (azelőtt Tiszaistvánfalva) községben, amelyben tisztára németek laknak, történt az első revolveres összeütközés. A német párt nagygyűlést hivott össze, amelyen a szónokok hevesen támadták a kormányt, amely szerintük törvénytelen eszközök . al­kalmazásával megakadályozza a párt vá­lasztási agitációját. Hevesen támadták Ra- dicsékat is, akiknek kíméletlen választási harcmodora sok kárt okozott a németek po­litikai érvényesülésének. A gyűlés javában tartott, amikor megjelent az újvidéki nacio­nalisták egy fölfegyverzett csapata, csupa fiatalember és aggressziv magatartásukkal fölháboritották a tömeget- Veszekedés, majd verekedés támadt s a nacionalisták, akik csak ezt akarták, revolversortüzeket adtak a sűrű tömegbe. Az eredmény egynéhány sú­lyos és számos könnyebb sebesült lett A másik véres népgyülés Károlyváro- son történt, ahol a Radics-párt (köztársasági horvát parasztpárt) népgyülését hasonló módon zavarták meg nacionalista fiatal­emberek. A verekedést itt is revolverharc váltotta föl, itt azonban nem a nacionalisták, hanem a köztársaságiak adtak revolversor- tüzet. Nem utolsó választási ellenérv a ható­ság részéről valamely nemtetsző párt kép­viselőjelöltjeinek elnémitása letartóztatás és — megbotozás által, amire a Zerrta melletti Mohol község jegyzője adta meg a példát, olyan példát, aminek azóta már nagyon sok követője akadt. A tréfa mindenkor pompás eredménnyel jár: a mezite’en talpán elnáspángolt képviselő- jelölt soha többé nem mer a veszedelmes községben mutatkozni... Hirt adtunk már a magyarsággal együtt­működő bunyevác-sokac-párt szenzációs választási kiáltványáról, amely merész hangja miatt nagy meglepetést és megdöbbe­nést keltett. A hatóság természetesen nyom­ban, amint a tartalma ismeretessé vált, el- koboztatta a kiáltványt, de azért itt-ott nagy titokban mutogatnak belőle egy-egy pél­dányt az emberek bizalmas ismerőseiknek. A nem mindennapi kiáltvány tartalmá­ból, amely autonómiát követel a magyarok és a bunyevácok részére, érdekesnek tart­juk közölni a következő részleteket: Követeljük az autonómiát! Nem akar­juk, hogy a kormány nevezze ki a tiszt­viselőinket, tanítóinkat, rendőreinket, ha­nem maga a nép válassza meg azokat s akkor azok engedelmes szolgái lesznek a népnek, mert a néptől fognak függni. Mi tudni akarjuk, mire fordítják a mi adóin­kat a szerbek- Sok száz és száz milliókat fizettünk eddig adóban, de az utaink, vas- ütaink rosszabbak, mint valaha- - Belgrád épül, Szerbiában javítják a... vasutakat, Adria-íÖvonalat építenek, velünk nem tö­rődnek semmit! Ezért is követeljük az autonómiát! Követeljük, hogy minden nem­zetiség joga elismertessék. Mindenki sza­badon használhassa nyelvét és fejleszt­hesse kultúráját. Minden gyermek anya- nyelvén nyerje az oktatást s amellett ta­nulja meg az állam nyelvét is. Mindenki szabadon érintkezhessek anyanyelvén a hatóságokká]’. A földet egyformán adják oda magyarnak, németnek és szlávnak, de az itteni lakosságnak. Nem tűrjük, hogy a földet odaadják más vidékről hozott föld- nélkülieknek, mert azok szlávok, ugyan­akkor, amikor a mieinknek semmit sem adnak. Aki adót fizet, aki katonáskodik, annak meg kell adni minden polgári jogot. Magyar ember nem szavazhat sém a radi­kálisokra, sem a demokratákra, sem a szo­cialistákra, mert ezek a pártok fosztották meg a magyar népet választói jogától! A rendkívül merészhangu kiáltvány, amelyet egy szláv párt adott ki a szlávság ellen, még hosszasan foglalkozik a kisebbsé­gek sérelmeivel és kikel a kormány hivatal­nokainak és hatóságainak választási terrorja ellen is. A választási terror egyébiránt a válasz­tásokat megelőző eme néhány nap alatt any- nyira elhatalmasodott és elterebélyesedett, hogy a kormányzásból legutóbb kivált de­mokrata párt elhatározta a választási atroci­tások és terroresetek adatainak összegyűj­tését. Az anyagot a párt vidéki szervezetei szedik össze és a belgrádi központnak kül­dik föl, amely irodalmi formában az egészet földolgoztatja, hogy aztán a nemzetgyűlés ülésein az ország színe elé vigye Pasicsék választási módszereit s ilyen módon is har­coljon a mai kormányzat ellen- A demokra­ták elkeseredése Pasicsék terrormódszereí ellen nagyon is érthető, hiszen még nem­régen is mint legjobb barátok haladtak együtt a radikálisokkal és segítették meg­alapozni és megerősödni a mai kormányzati rendszert; mit szóljanak azonban a hatósá­gok terrorjáról és az egyéb választási ked­veskedésekről az ellenzéki pártok, esetleg azok, amelyek valamelyik nemzeti kisebb­séghez tartoznak? Minden jóslás háládatlan, de legháládat- lanabb és - iegoéltalanabb a politikai jóslás, amaz igen egyszerű oknál fogva, mert a po­litikai szilitér soha, egy pillanatra sem bizto­síthat a meglepetések ellen- Mégis hadd jó­soljunk erre a választásra. A nemzetgyűlésbe bekerülő 312 kép­viselő között tehát körülbelül a kővetkező­képpen fognak megosztani a mandátumok: Radikálisok 95—104 Demokraták 72— 81 Radics-párt 36— 33 Frank-párt 8— — Földművesek 22— 32 Muzulm ánok 24— 14 Klerikálisok 10— 6 Szocialisták, kommunisták 18— 31 Kmet-pártlak 4— 3 Köztársaságiak 6— 4 Horvát egységlek 18— 4 A jóslás két, különböző -pártállása jeles politikustól ered. Akár beválik a jóslat, akár nem, annyi hoítbizonyos már ma is, hogy a mai kormánypárt megsemmisítő vereséggel fog kikerülni a választásokból, terror, bom­bák és revolversortüzek ellenére is. Fogoly. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Fábry Zoltán. Tavasz volt, amikor elindult Későn ér­kezett tavasz, amikor minden kis bimbóval, rüggyel, fűszállal, minden színnel valami el­érhetetlennek hitt ajándékot kapunk. Reggel a kis virágot, este a felszabadult vágyat... amit tegnap még nem vártunk, ami mára olyan természetes és itt van. Az elérhetet­lenség, a tavasz, az első zöld szin. Mérge­sen, puha kegyetlen siető lépteivel a szin — felfokozott hangja: az első ajándék, az első seb, az első felpattanó melódia. (Hideg vackok minden összegyűlt vá­gya. Piros olvadt vér. gennyes sebek, elfúlt köhögések, meleg, puha felejttető simoga- tása.) Az első szin. Az első nap, amikor a szem lát. Rá lehet lépni, össze lehet taposni’, ke- gyetlenkedni, a fűszálakat egyenként kitépni a földből — zsákmánynak, hosszú éhezés után... az első gyönyörrel örökre felcsókol­ni az első hangot, a zöld melódiát. A zenét. Az életet. így érezte ezt a fogoly- Lelépett az út­ról és a zöld pázsitra állt. Nézte a végtelen­séget, melynek központjában ő áll. Isten volt. Egy pillanatra kérni, hallgatni, beszélni tudott. Parancsolni és teremteni. Lábával dobbantott és hangok jöttek. Kezét emelte és az első szél borzongott végig a fűszála­kon. Ide-oda hajladozó kis táncoló énekes kórus feküdt a lábainál, kúszott fel a szemé­re, lopakodott be a szivébe. A hatalmas Gul­liver állt ott egy pillanatra, akit lekötöztek az érzések, .a felcsendült formák, a hangok. A hangok, melyeket ő idézett fel. Isten volt. Egy pillanatra magát látta: magát, az örök Narcissost, aki a színek, a vonuló és kristályosodó formák, a melódiák felett áll, minden szépség és jóság felett ha­talmas életre gyűlt saját istenségét: az elér­hetetlen pillanat tökéletességét... és kö­nyörtelen vággyal az ajkát feszíti, magát készíti elő testvéri, találkozó csókra. Ő — a fogoly. Ott túl a végtelenségen, ott, ahol azok a kék vonalak húzódnak, ott a többi isten felé az ajándékot, a mutogatást: ezt a hirte­len jött életet. Valahová... valahol annyira közeire hajolni, hogy a száj két éhes édes színvonala összeérjen, ahol oly simának, elértnek lát­szik a lehetőség: a tiszta tükör lapja, fénye­sen zengő törékeny hangja, hogy nem kell félni, nem kell megremegni, nem kell össze­törni, megzavarodni, visszalépni, de élni, él­ni, élni. -. Fogoly volt. Dini, élni. A csoda, amit el­fogad: magát a mindenséget- Narcissos, egy isten. Gulliver, aki visszamegy... Mert úgy hiszi, hogy ott a végtelenségen tuí istenek laknak, egyforma találkozásra készek, szomjas keresők, örök gyönyört vá­rók. Szépek, kemények, édesek, erősek — ő Maga.. Narcissos összeölelkezett az idővel és térrel: az eltemetett ismeretlen fogamakkal. Egyszerre az élettel, A keringő körbe futó erővel, melyet magából teremtett kifelé — előre tükörnek, találkozó oltárnak, előre •— magát, disszonanciájának mindent átölelő ritmusát. Egy pillanatra, döntő pillanatra a sima végtelen víztükröt- A zöld szin feltörő ujjongását, megismerését. Az erőt, a hordo­zott vágyat. Az életet. A békét­Egy pillanatra isten volt. Egyedül állt a mezőn. Lelke, szive, karja ölelésre csapó­dott, belőle tört elő a zene, az ömlött szét most a mezőn — mindenen. És válasz jött A földből remegett elő a hang, a kisérő, sze­me tnyitó, magyarázó örök első pillanat és az isten Narcissos, a fogoly beledobta kincsnek magát: értéknek, hitnek, ujjongó boldog ős­teremtésnek. Mert volt egy pillanat. Megizlelte. És a fogoly ott állít. Mert isten volt. És a pillanat — örök -. ­Hátranézett, mert hallotta a harang­zúgást, a kiömlő éneket, a himnuszos aláz- kodást. Gyors, szolgáló kezek templomot emeltek. Látta a fehér kupolát, a görbülő vékony tartó oszlopokat. Lehajtotta fejét és belépett. Az ö temploma volt. Neki építették. Csak ő ül itt bent, összekuporodott térdek­kel Narcissos — a fogoly — az isten. Maga magának, kintről hozott pillanatának élő emléke adja itt a hangot, veri le a fejére, szivére, fedi be a vállát, hunyatja le szemét megsemmisülésre, gyönyörre — ébredésre. Az első fehér kökény bokor. A fehér virágzásból egyre száll a züm­mögő harang. A méhek gyűjtő robotoló éne­ke. Vállaira egyre hull a fehér virágzás, a kupola áhítatot beszél, uj ritmust: életet­A fogoly kilép a kökénybokor alól és megy tovább az utón. * A kék hegyeken túl. Piszkosan, rongyo­san. Keze koldulásra feszül, ökle prédára csap. Tíz kegyetlen köröm húzza, vágja, tépi a sebeket. Éhség és kenyér. Gyilkol. Gyilkos. Megy tovább. A földön fekszik — elgáncsolodi:k. Álarcot húz, szemével hu- nyorgat. Csal. Az ut mentén röhög, együtt sir megállt, Iecövekelt vándorokkal — és ott­hagyja őket- Szégyen, utálat, borzalom van benne. Aztán mint a vad bokorból-bokorba- Egy rémült szökelés, kis ugrás. És lezuhan — még nem tudja —• halálra, életre? Megint fel. Megy tovább. Éjjelek. Zörgő ördög vo­naton. Halálra ijedt mosollyal lóg le az utol­só ütközőn. Egy lánc is lóg, azzal együtt, ők — ketten. A lánc csörög, viszi magával, húz­za, mindig lecsüng az utolsó kocsiról. A sí­nek. Mindig egy helyben, egyformán. Két szoritó vas. Hátrafutnak. Vissza. Istenem — vissza! Ilyen éjjelek: mennyi ilyen lopott borzalom. Egyórás boldogság, de a sínek visszafelé futnak. A sínek mentén vissza­futó hét év. Mindig vissza. Mindig több. Hét év, két hónap. A vonat megint megy. Előre. Hét év öt hónap. Megint egy éjtszaka. Mi­kor? Meddig? A sínek, a lánc. -. Nappal. Nap? Aludni? Bokrok, gödrök. Mennyi templom. Isten, Narcissos: templom! Mennyi apró, végtelen utolsó börtön. Szúrós gallyak. Rothadó testek. Börtönlakók. Mozdulatlanok. Megint zene. Hangok. Mégis csak valami. Varjak. Hosszú órák, napok, évek- És az az egy pillanat- Amikor isten volt. Örök élet A fogoly hazaér. Tél van. « Öt senki se várja. Meg kellett éreznie, hogy ő — Narcissos. A magáé egyedül. Az örök kereső. Az örök bolyongó, az örök rab. Az erős. a szép, aki a saját száját keresi. Aki megint börtönben ül. Egyedül magának. A ke­gyetlen. mohón kereső száj, mely soha, soha nem talál semmit, nem tud Leválni az arcról, hogy visszakusszon. Fogoly volt. Tudta, érezte, látta — magát. t}: Senki sem várta. Az első órák is elmúl­tak. Amikor elment, itthagyott valamit. Ajándéknak, zálognak. Senki sincsen. Nem is élnek — emberek. Csakugyan. Fekete ruhák mozgása: teme­tés. Elmosódott arcok egy pillanatra rávil-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom