Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-14 / 35. (188.) szám

41 Szerda, február 14 Ha valamely nyom la Hány tartalma az 1. szakaszban, továbbá az 5. szakasz 1. pont­ijában, a 6. szakasz 2. és 3. pontjában, a 14. szakasz 1. pontjában és a 18. szakasz 2. pont­jában meghatározott tényállást kimeríti, a bü- foöst 14 naptól 6 hónap’g terjedő szigorú fog­házzal büntetik. A. bíróság azonkívül 100-1000 koronáig terjedhető pénzbüntetést ál'apithat •meg. Amennyiben a 35. szakiasz a büntetés föltételes fö'lifüggesztését kizárja, jelen eset­ben ki van zárva a íölfüggesztés. 41. szakasz. A robbanószerekről szó*ó törvény. A javasfatboz mellékelve van az 4885 május 27-én 134. szám alatt kelt osztrák törvény, amelynek ott közölt szövege a hite­les. Ennek a törvénynek a rendelkezései, egy •szakasz kivételével, Szlovenszikóra és Ru- szinszkora is kifognak terjedni. 42. szakasz. A törvény hatálybalépése. A törvény kihirdetésétől számított 8 napon belül lép életbe. Végrehajtása a kormánynak •valamennyi tagjának hatáskörébe tartozik. A rendi örvény az alkotmányjogi bizottság előtt. Az alkotmányjogügyi bizottság ina este ülést tart, melyen megtárgyalja a köztársaság védel­méről széló javaslatot A sajté a íörniiajjavasiiíim Prága, február 13. A köztársaság védelméről szóló tör­vényjavaslatot a különböző pártállása prá­gai lapok az alábbiakban kommentálják: Veckov (agrárius): Ez a törvény nem a modern törvényhozás alapján készült, hanem in­kább a régi római kipróbált állami elvnek: ca- veant consules, nequid detrimenti respublica ca- piat gyakorlati kidolgozása. Minden államnak kötelessége saját létét megvédem és a világ előtt megmutatni, hogy erős és konszolidált, köteles saját reprezentánsait: az elnököt, a kormányt, a nemzetgyűlés tagjait és tisztviselőit megvédeni. A köztársaság most kiad egy demokratikus (?) törvényt azok ellen, akik minden liberalizmus (?) ellenére az államhatalmat elismerni nein akarják és azt mindenféle mesterkedésekkel ugy politikai, mint gazdasági téren tönkre akarják tenni. Ha az ellenzéki politikai pártok azt állít­ják, hogy ezen törvény ellenük készült, ugy en­nek ellentmond maga a törvény. Právo Lidu (szociáldemokrata): A tör­vény nem a Rasin ellen elkövetett merénylet­nek a következménye. Annak szükségessége már a Baeran-affér idejében is nyilvánvaló lett. Az ál­lamellenes és irredeniista mozgalmakkal szem­ben az eddigi törvények nem voltak kielégítők. Mindazok, akiknek a cseh-szlovák köztársaság szálka volt a szemükben, mindent elkövettek, hogy a régi törvényeket kijátsszák. Ez a törvény szól mindenki és nem szól senki ellen. A törvény a régi osztrák büntetőtörvényt módosítja, mivel ennek sok része már elévült, vagy a mai életviszonyoknak nem islel meg. Már ez is bizonyitja azt, hogy itt nincs szó kivé­teles törvényről, hanem állandó törvényről. Ezért kellett rajta oly soká dolgozni. A harc e tör­vény körül néhány hétig fog tartani és a belpoli­tikai élet előterébe kerül. A köztársaság ellensé­gei már előre, mielőtt még ismerték volna a tör­vény tartalmát, kijelentették, hogy a törvény ellen a legélesebben fognak harcolni. Lidové Listy (cseh néppárti): A tör­vényt éppen idejében terjesztik a képviselőház elé, mivel a kommunisták régóta azzal agitálnak, hogy ez a törvény a munkásosztály ellen készül. A törvény csak a mai rendet, a köztársaság bé­kéjét akarja megvédeni. Tribün a (pártonkivüli): A kormány pénte­ken egy kiegészítő javaslatot is beterjeszt, amely az állami törvényszék fölállításáról szól. A tör­vény föladata, hogy az állam demokratikus és köztársasági formáját megvédje. A köztársaság és a demokrácia megvédésére szükség van. A törvény nem készült egyes szervezetek ellen, hanem mindenkire érvényes. A kormány föladata, hogy a törvény pszichológiai hatása oly erős legyen, hogy annak végrehajtására sor ne kerüljön. Jogi szempontból a köztársaság vé­delméről szóló törvény állandó jellegű s mind­addig érvényben marad, az osztrák és magyar büntetőtörvényeket nem unifikálják. A régi tör­vények megváltoztatására a cseh-szlovák köz­társaságban szükség volt, mert ezekkel nem le­hetett az államot megvédeni, mivel ezek a mo- narchisztikus elvnek a védelmét szolgálták. Szükséges volt továbbá az esküdtek intézmé­nyét is megszüntetni, mivel előállhat az az eset, hogy ott, ahol esküdtek nincsenek, az illető dc- llktumokat a rendes bíróságoknak kell tárgyal- niok. N á r o d n i Politika (nemzeti demokrata): A törvénynek egyedüli célja az államnak és köz- társasági formájának védelme. A köztársaság eme törvényével bizonyságot fog tenni arról, hogy nem tűr el semmiféle lázadási vagy felbo­rulási kísérletet. Valamennyi szomszédos állam sokkal korábban hozott ilyen törvényt. A ké­szülő törvény enyhébb ezeknél. (?) A törvény azokat, akik a köztársaság ellen dolgoznak s az Újam ellenségeire a legnagyobb erővel fog le­sújtani. Anarchia vagy gyengeség többé nem sál letárgyaltatni, hanem ugy, hogy arról a bi­zottságban és nemzetgyűlésen a kritikának tel­jes szabadsága legyen. A két háznak elég ideje lesz arra, hogy a javaslatot gondosan letár­gyalja. Ceské Slovo (nemzeti szocialista): Az ellenzék részéről a törvénnyel szemben ellent­mondások bizonyosan fel fognak merü'ni és mindenféle kifogásokat fognak felhozni. Abban igaza van az ellenzéknek, hogy a törvény főbb ahpelveit már a koalíció jogi bizottságának első ülésén lehetett volna elkészíteni, mert egy de­mokráciában nem létezhetnek titkos politikai konyhák. Gyengék és vigyázatlanok volnánk — írja a C. SÍ. —, ha a háború után szerzett vívmányain­kat hagynék elvinni és becsmérelni. A mi huma­nizmusunk olyan messzire nem megy. Národni Listy (nemzeti demokrata): A törvény nem foglalja magában mindazt, amit a nemzeti demokraták és a köztársaság barátai kí­vántak volna. A párt a javaslat mellett foglal ál­lást, de hiányosnak találja, mivel a miniszter és képviselők életének védelméről nem intézkedik a törvény oly mértékben, ahogyan ők ezt kíván­ták. A Rude Pravo (kommunista): A javaslat nemcsak demokrácia, hanem a nép ellen is irá­nyul. Nem más, mint támadás a munkások és a szegény néposztály ellen Ezzel a drákói tör­vénnyel a demokratikus és forradalmi elvek alapján épült köztársaság helyébe egy rosszabb kiadású Ausztriát akarnak teremteni. Minden szegény ember íö’ött Damokles kardia lóg, azzal az elnevezéssel: a köztársaság védelme. Az új­ságoknak szájkosarat adnak. A cenzornak na­gyobb hatalma lesz, mint volt a legsötétebb osztrák cenzornak. A kommunista párt legéle­sebb harcot hirdeti e törvény ellen. PledYeckf cguhOzl referens ii®x@i§í Nagyröce, február 12. A Prágai Magyar Hírlap egy, ik utóbbi számában e cím alatt cikk jelent meg. Erre én azt a gyengéd nyomást nyertem, hogy ie- jezzem ki sajnálatomat e cikk fölött s jelent­sem ki meg nem írottnak. Erre azonban kép­telen vagyok s szívesen jelentem ki, hogy sajnos, hogy e cikknek meg kellett jelenni! Ennyit megtehetek, mert valóban, saínálatra- méltó ez az állapot! Elkondolkodom, hogy milyen keretet ad­jak annak a ,,kul túr “-képnek, mely a fenti ti­nién kirajzolódott. A gondolatok kergetőzésé­ben rátéved szemem az előttem fekvő pe­csétnyomóra, amely a következő feliratot tartalmazza: „SigiL Eccl. N. Rötz. Ad S. Laur. Mórt 1509.“ Vagyis, a nagyrő'tzei egy­ház pecsétje 1509. Az Urnák 1509-ik eszten­dejéből felém sugárzik a történelem lehelete és fénye a latin szövegbe beleszőtt „N. Rőíz“ — Nagyröce magyar szóval! Azóta a törté­nelmi események rohamában sok vihart átélt nemzedékek gyermekeit nevelte ez az egy­ház. Századokon kérésztől itt szívta a nép ennek az anyának emlőiből mindazt, amit testi, de legfőképpen lelki kulíurélet megkí­vánt. A történelem örökké igaz s századokon át az itteni szlovák nép szíováknyelvü kul- turigényeit nem zavarta semmi . . . Azonban érzem, hogy a Medveczky refe­rens által föltámasztott ktilturképhez ez a ke­ret tulszép s mint mondani szokták, a kép szinte kikivánkozik a keretből. Megfelelőbb lesz az a keret, mely a századok által igazolt tények ellenére a jelen kulturviszonyl'atokból fonódik s melyeknek lüktető lelke, a törté­nelmi folytonosság megtagadásával, a ferdí­tésben, a való eltorzításában merül ki. így fordulhatott az elő, hogy amire 1509-től 1918- ig eset nem volt, az megtörtént 1918-tól 1923-ig. így esett meg az, hogy az az egy­ház, mely átvitte a szlovák népet, mint szláv elemet századokon keresztül 1-509-től a mai nap;g s ami megtörténhetett akkor, mikor az egyház pecsétjében ott szerepel a szó: Nagy- rőtz: ezt az egyházat nyugalmában felzavar­ják akkor, mikor pecsétje 1918-tól 1923-ig igy szól: Forsky urad Revuca! Igen. ehhez a képhez ez a keret keli: vagy a hamis hivatalos jelentések, vagy a hatalmi önkénykedésben tobzódó önteltség, vagy pedig a névtelen hősök táglelküségéből fakadó intrikák kerete. Mert: vagy a sluzs- novsky urad adott hazug jelentést az itteni istentiszteleti állapotokról, vagy egy harmad- oszályu akr’tagyüjtő tolta föl magát „politikai hivatalnak" s spicliskcdett. Esetleg az egy­házi referátus terelte el a tényállást a politi­kai üldöztetés mezejére. És íme, itt lép ki a kép a helyi jelentőség keretéből a közérdek légkörébe. Tagadhatat­lan, hogy a szJovenszkói katolikus papságnak úgynevezett „magyaron" elemeire jelenlegi formájában és tartalmában bén:tó súllyal ue- hezkedik az egyházi referátus. Egyházi, po­litikai, társadalmi tekintetben és szabványo­kon túl önkényeskedik, rendelkezik, itél, sújt, emel vagy büntet. Államsegélyek megvo­nása, püspöki hatóságok jogkörébe való be­lenyúlása, teheíelenül álló alsó papságnak meghurcoltatása napirenden vannak. Emellett csupa ellentmondás minden vonalon. IsmOfe- tes például, milyen harcot vívott az egyik igen tekintélyes nógrádi egyház kinevezendő papja ellen. Deputációk, tiltakozások minden fórum elé járultak s mégis hasztalan! A refe­rátus döntött, a hitközségnek olyan papot adtak, akit a község — nem akart. Itt tehát nem volt baj a „gyűlölet", de Nagyrőcén ez már óriási baj. Viszont, a „gyűlölet" kérdése egyházjogi szempontból már fegyelmi kérdés egy hitközség életében, amely miár az egy­házi főhatóság elé tartozik és semmiképpen sem hozható kapcsolatba a politikai vétség címén indítandó meghurcolással De a refe- rátusnál jelenleg ez mindegy. Egyik helyen érdem a gyűlölet, másik helyen bűn. Egyik helyen a politikai álhatatosság egyházi vét­ség, másik helyen az egyházi gerinctelenség politikai dicsőség! És ez mind ott történik, ahol a reverendának mégis azt kellene hirdet­nie, hogy politikai, társadalmi, nemzetiségi tekinteteken túl a legfőbb dolog a krisztusi igazság és szeretet! Valóban, szomorú kép ez. A kultúrharc előestéjén fegyelemmel várjuk, akad-e püs­pök, aki ugy tesz, mint Gnibert párizsi bíbo­ros érsek 1886 március 30-iki levelében, me­lyet Grévy elnökhöz intézett s melyben töb­bi között ezeket irta: „Elnök ur, az egyház ott lesz azoknak is a temetésén, akik most azal hijeíegnek maguknak, hogy meg fog­ják semmisíthetni". Várjuk, mikor mennek Szlovenszkó püspökei Rómába teljes díszben és kijelentik Öszents’égének, hogy nincsen hatalmuk. Oda kellene menni; kettértörni a pásztorbotot, le­tenni a bíbort és palástot és azt mondani: Szentséges Atya, püspöki hatalmunk meg­töri, tehát visszaadjuk jelvényeit; a nyájat szétszedik a ragadozó farkasok és a nyáj pásztorait nem tudjuk megvédeni. — És ha ezt megtették, akkor jöjjenek vissza az egy­szerű fekete papi ruhában, hogy újra elké­szüljön a történelemnek ama diszteli szaka, melyet már egyszer a hires Mirabeau ezek­kel a szavakkal fejezett ki a francia forrada­lom és egyházüldözés lezajlása után; „a ka­tolikus papság elvesztett ugyan mindent, de örök dicsősége maradt, hogy megtartotta becsületét"! Traum Péter plébános. & förfihöh castis bellinek teklndh az aknák eltávolítását London, február 13. „(Havas). A Times je­lenti Konstantinápolyból, hogy az 1920-as évfo­lyamot behívták. Konstantinápolyi hir szerint a török parancsnok közölte az angol admirálissal, hogy a Szmirna körüli aknák eltávolítása körüli kísérletet clausus bellinek tekinti. Ismét békés hangok Konstantinápolyból Konstantinápoly, február 12. (Havas.) le­nied pasa holnap ideérkezik. Mustafa Kemal táviratilag intézkedett, hogy Isméd azonnal utazzon Szmirnába. Török részről megcáfol­ják azt a hirt, hogy az angórai kormány há­rom napos ultimátumot adott az antanthajók eltávozására. A tárgyalásokat folytatják és remény van a békés megoldásra.' A görög hajók kerülik a Dardanellákat Athén, február 13. A közel keleti helyzet bizonytalanságára való tekintettel, figyelmez­tették a görög hajózási társaságot, hogy a görög hajók kerüljék a Dardanellákat Szenzációs rágalmazás! pór Kassán. Kassa, február 13. (Kassai tudósítónk telefon- jelentése.) Szenzációs rágalmazás! bünpört tár­gyalt ma a kassal hadosztálybiróság. A port Ha­bári Frantisek rendörtiszúviselő, a politikai osztály együk vezetője Indította meg Büresek volt katonai detektív ellen, aki azt állította róla, hogy négy­száz koronát vett föl egy illetőségi ügy elintézé­séért. A tárgyalást, amely tele volt izgalmas je­lenetekkel, nagy érdeklődéssel kísérte a város magyarsága, mert Habán, mint a rendőrigazgató­ság kémrsztá'iyának főnöke sok száz magyar embert kinzott meg és juttatott ártatlanul bör­tönbe. A tanúkihallgatások befejezése után a bíró­ság Bureseket a becsületsértés vádja alól fölmen­tette ,a rágalmazásra vonatkozóan pedig kimon­dotta, hogy annak beadása elévült. Az ítélet óriási szenzációt keltett. Azt hiszik, hogy Hubán ellen, mivel az ellene emelt megvesztegetési vád alól nem tudta magát tisztázni, fegyelmi eljárást in­dítanak. Egy régi szíráik-óra emléke. (Küldöm Rozsnyóra: Go.tz István-dr. címére). Stósz, február 13. Tíz éve. Kezdődő tavasz volt, hirtelen jött februári csalókás életragyogás. Fiatalok voltunk: a rozsnyói ev. főgimnázium hatodikosai. A vén szürke templom lombtalan bokraira gyéren, halk muzsikával leereszkedett a méhek kis csapata. Az udvaron a tizperc utolsó leckenézése fárad­tan, kedvtelenül hullt le rólunk és néhány lépés­re, a leánypolgári kerítése mögül hívón, csaló- kásan kacagott Ifjú, fejletlen, kezdődő titkok lá­nyos ígérete. A kerítésen kihullt íagörcsök lyu­kai: apró kezdések komoly bámulása, nagytitku üzenetváltások postája. A tizperc rövid volt és tavasz akart lenni, a könyv kihullt a kézből és voltak, akik felkapaszkodtak a kerítés tetejére, hogy többet lássanak — ők voltait a hősök, akik fütyülnek a veszedelmekre. Utána ásványtanéra jött, sok szekunda és Götz tanár ur célzása arra a bizonyos „kezdődő tavaszra", keritéskapaszko- dásra. Másnap egy iv járt körül az osztályban: tavasz jegyesei, tavaszvárók, életrekelcik a ta­vasz falanxos jogán Írták pda a nevüket. És 11-én, szerdán reggel didergő reggeli napsütés­ben megcsináltuk nyolctól-kilencig a sztrájkot. Kicsit remegve, hösködőn levonultunk a Sajó- partra. A kis Pityke romantikáról is gondosko­dott. néhány galyból máglyát rakott és a „hit­levél" széttépve berepült a tüzbe, ne lehessen árulója senkinek sem. Jaj . . . aztán rossz napok jöttek. A hatodik osztály még színházba sem me­hetett. Ki volt tiltva, meg volt bélyegezve — és mi elkezdtünk tanulni . . . Később háborúba mentünk. Életindulással a halálba: nctásan, virá­gosán, tavaszvárók tavasz nélkül. így aztán las­san elfutott mellőlünk az élet. Lábunk bizonyta­lan léptekre botorkál, lökésekre, ütésekre, sza­vakra némán hallgat. Tiz év előtt a hatodik osz­tály sztrájkolt, mert tavasz volt és egy fakerí­tés. Ma a megcsalt élet cinikus mosolya nézi a megmaradt feszitő izmokat, a husbavágődó kö­teleket: a hiábavolt éveket. Tiz évvel ezelőtt a sértett hiúság kakasborzongása egy szidásra „hősi" gesztussal felelt, ma a fájdalom, a nincs- telenség ránkmért csapása nem tud már össze­állni falanxos sorakozásra. Nincsen már semmi. Pillanatra jólesőn a szeretet, a jóság, a megbá­nás mozdulata, mely a didergés a melegség vál­tozatain kérőn kapaszkodik vissza az — emlék­hez. Emlék? Bizonytalanul elszórva, megcsonkít­va, töredékesen. Keresni kell, kutatni . . . sze­met hunyni, ha látni akarunk. Meri az élő szem — idegen helyen jár és semmit sem lát. Az öreg gimnázium folyosóira a régi hatodik osztály már nem léphet be. A nagy sztrájkvitézeknek aláza­tosan kéne kopogni, könyörögni: oda vissza, a régi padokba . . . csak egy. pillanatra , . . em­lék. Oda vissza: a katedrára ihár Götz tanár ur sem mehet. Lopni kell, csalni, éjjeli kisértetjárás- sal mindenfelől összegyűlni: álcmialanx. . . . em­lék. A megcsalt élet pillanatot koldul, a régi ta­nyára: a meleg otthonba már csak a tolvaj me­részsége segiti . . . Ott ül a hatodik osztály, megtépetten, meg­ritkultam az elhullottak, a földbeomlottak helyei üresen merednek a felelet nélkül hagyott kér­désre. Ott ül egy ifjúság, egy szomorú ifjúság kegyetlen kötelességre hajszolt életindulás után. Éietindulás után — a fiatalság kisemmizett csa­pata. És velük szemben — a megcsalt, kisemmi­zett öregség, a munka jutalma, az uj élet ke­gyetlen tette: a katedrájáról lekergetett, letaszí­tott tanár, egy generáció tanítómestere. Ma — tiz év múlva, velünk együtt ö is belopózkodott; ma megjelentünk ott mindnyájan a teremben, ahonnan egyszer tüntetve távolmaradtunk. Visz- szajöttünk. A kegyetlenség évei után — némán, a kapott sebek fájdalma után — jósággal, az egy- mástnézők megértésével, kis ugráló akkori bű­nünk megbánásával — bocsánatot kérve, meleg­séget ajándékozva, összebújva, mindnyájan dide­regve, szomorúan, jólesőn egymáshoz tartozón: — Götz tanár ur és a tavaszkótyagos hatodik osztály. Ma az emlék napján köszöntjük egy­mást; töröljük a fájdalmas pontot: egy kamasz­kori csíny zavaró emlékét. Egyformán vagyunk szenvedők; nincs bennünk más, csak a szenve­dők, a megalázottak jósága és szeretete, egymás' gazdag ajándékozása. A katedráról könnyezve permetezik ránk a sohsa érzett élet: a tavasz szent említése . . . tisztelettel, ajándékozón ad­juk vissza a szó melegét: élet. És tudjuk, hogy az ablakon át messzi galíciai mezők és olasz sziklasirok sóhajai bújnak mellénk: tavasz, élet. tavasz . . . kezdődő hirtelen, diadalmas életra­gyogás ... Tiz éve. Ma az élők is kísér te tjár ássál búj­nak vissza az emlék melegéhez. Nem tudom hol van most Götz István dr. Tavaly olvastam valahol, hogy „a volt Felsőma- gyarország legkitűnőbb természetrtjzprofésszo- ráí“ az tij rezsim elmozdította állásából. Elér-c hozzá ez az írásom? Szeretném tudni, hogy el­olvasta, meglátta. Szeretném, ha élete mostani napjaiban maga mellett tudná az Qsszesereglett hűtlen osztályát: ezt a furcsa sereglést. bocsá­natkérést. A megcsaltak megértő szép köszöntő, meleget adó — jutalmát. A szomorú egymás­nézést. Fábry -Zoltán. Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étte­remben erélyesen követeljék la­punkat, a Prágai Magyar Hírlapot. lesz. A törvényt nem fogják gyorsított eljárás-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom