Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)
1923-02-08 / 30. (183.) szám
s A Hlfnha-párt rcsiStcsz a partomén! ülésein. A szlovák toreadorok a koalíció bikája ellen. Prága, február 7. A Slovák mai száma ‘bejelenti, hogy a szlovák néppárt képviselői elmennek Prágába a képviselőházi ülésekre. A néppárt a nemzetgyűlés szünetelése alatt politikájának alapéi veivel: a szabadság és autonómia elvével bejárta egész Szlovenszkőt s mindenütt megértésre talált. Benes már a múlt évben kakuktojást rakott a néppárt fészkébe. Megpróbálkozott mindennek de semmi sem sikerült neki. A párt elien mindenféle eszközökkel dolgoztak — írja a Slovák. — Vesztegettek, az újságokat uszították a párt ellen- Elhíresztelték, hogy a párt már nem létezik. Hiinka egyedül maradt. Győzedelmeskedni akartak Eperjesen. De nem sikerült a tervük. Az emberek nevettek rajtuk s ők szégyenletesen visszavonultak.. Még Stodo- lát is visszahívták Parisból, hogy negyven földműves előtt beszéljen Kassaszépiakon a földreformról. Az , agráriusoknak már nincs mit keresniök Szlovenszkón. Stodola volt az utolsó galamb, amely a földreform ügyében akart zöld olajágat hozni. A nép azonban már neki sem hisz. Látta a földosztásc Trepcs énben és Nyitrán. Nem kér az arga- lusoktól már semmit, mert azok megcsalták a népet. Legújabban is egy elbukott argalus földbirtokosnak adták a Pálffy-birtokoc. Milliókat adnak ki újságokra- A Slov. Vy- chodra két milliót fizetnek rá. Hogy a többi újság (Slovenská Politika, Domovina, Slov. iNoviny stb.) mennyibe kerül, arról hallgat a krónika. Egy azonban biztos, hogy bíróknak, jegyzőknek és tanítóknak ingyen küldik az újságokat. De szemtanuk mondják, hogy a posta úgy hozza azokat Kassára vissza, ahogy elküldték. Eperjesre mozgósították az egész hadseregüket. Próbálkoztak mindenfelé a szlovák népet meggyőzni, a szlovákok azonban otthagyták őket. Ez a szlovák néppárt győzelme. A nép megértette a párt politikai programját s mindenütt a párthoz csatlakozott. A pártot — folytatja a Slovák — nem rendítik meg sem a köztársasági elnök szavai, sem pedig Scotus Via- tor levele. Egy elv mellett halad a párt továbbra is: Szlovenszkót a' szlovákoknak! A párt/ kitart amellett, hogy tartsák be szarvukat k ne bántsák az (aláirt Pittsburgh(szerződést. Eme szerződés felett fognak örökké őrködni. A pittsburgi szerződést a kormány koalícióján, a szocialista és agrárius képviselőkön kivül elfogadta már egész Szlo- venszkó- Az autonómia elve mellé állottak a kommunisták és a magyar-német kisebbségek is. A szlovák néppárt már megnyerte a háborút. Az argalusok mögött ma senki sem áll. Rózsahegyen ma már nem kiabálták az utcán, hogy H[inkát kell felakasztani, hanem Benest, Srobárt és Jancseket. Az idő megquaa— -i ———t—— ■ mr—■ítrrw—ai——————————a—a—mw*1 Csütörtök, február A változott. Az éhiuség megtanította a szodo- ■niistákat a fütyülésre. A krakélcrek cs szo- domisták ma munka nélkül vannak és koldulnak. Mi lesz, ha beszüntetik a munkanélküli-segélyt? A mai állapot nem tarthat soká, mert a nép nem tud fizetni, a gyárak állnak, a kereskedők tönkremennek. Vagyonadót senki sem akar fizetni, mert nincsen egy garasuk sem. Ilyen állapotok között nyitották ki a Rudülfmum kapuit. A köztársaságot drákói törvénnyel akarják megvédeni. A sajtó- szabadság utolsó kerekét akarják megfékezni. A köztársaságot nem Soupaltól és Nie- 1 wiadomskytól féltik. Nem a köztársaságot akarják megvédeni, hanem a husosfazekat, a miniszteri székeket- Azok csinálnak rendet a templomokkal, temetőkkel, akik a krematóriumot állították föl. A párt képviselői elmennek a Rudolímutnba. Toreadorok lesznek — írja a lap —, de remélik, hogy ® vad bikát legyőzik. BBBBBBBBBflaBSBB»BBBBBnB3SBftl£e!BnBBRBBBftBSg?SBB£8R9g»aB88as;'‘SBISgB!iai!B»BBfl Beihlen isiftniszterelnUlc €* liberalizmusról. Óriási feltűnést keltett a miniszterelnök beszéde. Gombos és Wolff szakítanak a kormánnyal? Prága, február 7. A politikai érdeklődés előterébe a miniszterelnök tegnapi beszéde került A miniszterelnök elállóit attól a szándékától, Hogy külpolitikai nyilatkozatot tegyen és így a többi között választ adjon Benes cseh-szlo- vák külügyminiszter expozéjára. A miniszterelnök állítólag azért nem válaszolt Benesnek, mert még nem tartja elérkezettnek az időt erre és csupán a jövő hét valamelyik napján fog erről is beszélni. Politikai körökben a miniszterelnök beszéde óriási föltünést keltett. Senki sem számított arra, hogy a miniszterelnök ilyen nyíltan és félre nem ismerhető módon köti le magát a nemzeti liberalizmus mellett. A miniszterelnök hangoztatta, hogy úgy ö, mint kormánya liberális politikát követ és csak üdvözölni tudja a liberalizmust. Az ellenzéken igen kedvező hatást keltett á miniszterelnök beszéde és ha egyes politikusok még nem fejtették ki végleges álláspontjukat, annak oka abban keresendő, hogy egyelőre várakozási álláspontra helyezkedtek. Be akarják várni, vájjon a miniszterelnök szavait tetícK is fogják-e követni. Politikai körökben erősen kommentálják, hogy Bethlen végérvényesen mentesítette magát Gömbös és Wolffék befolyása alól és az arany középutra tér. Állítólag sor kerül az egységes párt bomlására is, de ez a miniszterelnök és a kormány többségét nem veszélyeztetné, mert az egységes párból kiváló képviselők Száma oly kevés lenne, hogy ezeket még számbelileg is pótolná a kormánypártba belépő polgári képviselők csoportja. Mai teleíonjelentéseink: Bethlen miniszterelnök beszéde a polgári pártban Budapest, február 7. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjeleutése.). A nemzeti polgári párt tegnap este kiubavató ünnepséget tartott, amelyen megjelent Bethlen István gróf miniszterelnök, a kormánynak négy tagja, Szdtovszky Béla a nemzetgyűlés elnöke, Huszár Károly a nemzetgyűlés alel- nöke és tizenhat egységespárti képviselő. Heinrich Ferenc pártelnök üdvözölte a miniszterelnököt és pártját és hangoztatta, hogy belső politikai barátságban van úgy a kormánnyal, mint a kormányzópárttal. A polgári párt a miniszterelnök programját követi, továbbra is a politikai középuton akar haladni és támogatja a kormányt. A miniszterelnök az eredeti tervtől eltérően csupán rövid beszédben válaszolt az Budapest, február 7. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése,) Politikai kö- rökebn élénk feltűnést keltett Bethlen István gróf miniszterelnök tegnap este a Heinrich- pánt vacsoráján elmondott erőfen liberális hangú beszéde. Általánosan hiszik, hogy Bethlen tegnap nyíltan szakított az egységes pártnak Gömbös Gyula vezetése alatt álló joöbzárnyá- vaí és a Wolff-csoporttal. Ezt a föltevést látszik igazolni áz a körülmény is, hogy ma délelőtt a parlament folyosóin Gömbös, Wolff ás Friedrich István bizalmas tárgyalásokat folytattak egymással, Hogy ezeknek a tárgyalásoknak mi volt a lényege, még nem tudni, csupán annyi szivárgott ki, hogy a miniszterelnök beszédéről tárgyaltak. Hír szerint Gömbösök a miniszterelnök tegnapi beszéde miatt elhatározták, hogy Bethlen gróffal megszakítják az összeköttetést és uj pártot alakítanak, amely a kormánnyal szemben egyelőre nem menne ellenzékbe, csupán jóakaraiu, esetleg kormánytámogató po'itikát folytatna. üdvözlésre. Megállapította, hogy a nemzetközi és külpolitikai helyzet következéseképpen a belpolitikában jelentős enyhülés mutatkozik. Hangoztatta, hogy őt személyileg politikai és baráti viszony kpti a polgári párthoz. Közte és a polgári párt között nincsen világnézeti különbség. Azután azt fejtegette, hogy a polgári párt és az egységes párt irányzata az összes lényeges pontokban megegyezik. — A külpolitikai események —- folytatta tovább beszédet a miniszterelnök — elvették a ebípolttikai ellentéteknek az élét. Remélem, hogy a jövőben sem fognak az egyes pártok között az ellentétek élesen kiéleződni. , — Önök — fordult Heíarichhez -■ joggal hirdetik a régi szabadeivüséget és a liberális elveknek szabad érvényesülését. Én is azon a nézeten vagyok s nekem is az a meggyőződésem, hogy jognak és egyenlőségnek kel! lennie, mert a szabadság csak akkor ér valamit, ha abban mindenki részesülhet és mindenki érvényesítheti jogait. Minden kulturembernek ezen a nézeten keli lennie, Én is hasonló elveket hirdetek kifelé ás befelé, jóSehet ellenségeink éppen az ellenkezőjét akarják ránkfogni. A különbség az ellenzék és mi közöttünk csupán az, hogy nem akarjuk a liberalizmust végcélnak tekinteni, kormány minden erőt egyesíteni akar a nemzet újjáépítésének munkájában. A miniszterelnök beszédét a jelenlevők nagy lelkesedéssel fogadták. Az uj párt vezérei Gömbös Gyula, Wolff Károly és Friedrich István tennének. Friedrich természetesen ez esetben kilépne a keresztény. ellenzék pártjából. Egységespárti körökben Gömbösék tervét nem veszik nagyon komolyan s hangoztatják, hogy az egységes párt zöme Gömbössel szemben a miniszterelnök mögé csoportosul és Gömböst a Wolff-párt tagjain kivül csak legszűkebb környezete — néhány képviselő — követné, ha kilépne az egységes pártból. Á szövetkezett ellenzék állásfoglalása A szövetkezett ellenzék tagjait is igen élénken foglalkoztatja a miniszterelnök nyilatkozata. Általában megállapítható, hogy a beszéd igen jó hatást keltett. Az elenzék vezérei azon íi nézeten vannak, hogy a miniszterelnök necsak beszéljen, hanem tegyen is úgy, amint Ígéri. Ebben az esetben az ellenzék természetesen hajlandó barátságos együttműködésre a kormánnyal. A szövetkezett elenzék egyébként ma, vagy holnap este értekezletet tart, amelyen állást foglal a tegnapi beszéddel szemben és megadja rá a Nyílt az ajtó s himbáló, sárgajfényü Iám- ] pással a kalauz lépett be rajta. A kocsi köze- J pere ment, meggyujtotta a menyezeten levő kerek olajmécsest és most egyszerre derengő, finom, sápadt fény vonta be az embereket, a kosarakat, a hályogos ablakot. Egyszerre elült a zaj. Mindenki a hosszú, sovány, mosolygós kalauz felé fordult. — Edeje vót má, kalóz ur — kiáltotta egy deresbajszu, süveges férfi —, ha má fizessünk, lássunk is érte! Egy öreg szüle a kendövei bekötött kosárba nézett. — Ejnye, kalóz ur, de meleg van tett! — szólt reszkető hangon. Mire Pécsre ér- gyünk, megfúnak a tikjaink. — Má meleg. Nem jába csak sok a pézi az államnak. Füt is bezög. — Rosseb egye meg. Van a mi bőrünkön. Lá, fúrt emelik a tarifát. Méltattankodás futott végig az embereken. — Azárn. Igaz. Rosseb egye ükét. A kalauz letette a lámpát, cigarettát csavart. — Hja, bizony. így van. Drága máma minden. — S^ólt nyugodtan. — Má az — mondta egy fiatal férfi és köpött. — Az én lányom is, a Juli, addig sze- kérozott egy nyakláncér, mig a műt hétön nem vettem egyet Pécsön- Tuggyátok, mit attam érte? Ti’zenötezöret. Azt. Az asszonyok sopánkodtak: — Hej-hej! Tizenötöt! Még ©jent! — Maguk tehetik — szólt a kalauz s meggyujtotta a cigarettáját. — Mert lám, ha drága a ruhaféle, drágán adják a búzát. A búza... Egyszerre éktelen lárma támadt. A fér-! fiák hadonásztak. Az asszonyok a fejüket in-1 gat Iák. — Hát persze! Mindég azt verik a pógár J feiéhön! — Csak a pógár! Mindég a pógár! A fiatal férfi fölugrott, Öklével hadonászott a füstben, hangja szenvedélyesen rikácsolt. — A búza! Mindön a búza miatt drága. Hát a pósta? Hát a vonat? Hát az adó? Az semmi? Mindég csak a pógár. a buta paraszt? Vaj ki eteti azt a sok ingyönélő városi népet? Ki szánt, vet, arat, kapál az ü hasikér, a hasik istenét? Osztán mégis a pógár drá- gét? De a rosseb egye meg a hasikat, gyün- ne csak kapám egy is, tudom elbánná az úri tonnája! — Az! Mikor nagy munka tévő idő vau. — Az Isten rohassza el! Az öregasszony reszkető, éneklő hangon beszélt: — Lá, a petrójom is mejen drága. Meg a só is hogy íönment. Sasé hittem véna, hogy ejent érgyünk ... — Műt hétön Vajszlóba egy kis portékát fűztem az Ádlertiá — mondta sebesen egy menyecske —, osztán biza nem adta hárorn- ezör nékiln méterét. Hát akkor liutyan adhassunk mink egy tojást két krajcárét annak a lafancos városi naccságának?! A kalauz csak mosolygott , és szívta a cigarettáját. — Senki se hibás. Senki se oka. Mink meg éhendöglünk. — Hát aki etí éhön döglik, csiak dögőjön is — kiabált ismét a férfi. — Menjön mindönki szántani, vetni, dógozui, máj nem döglik cliön- De lá, csak a pógárt akari nyúzni minnyá. Holló, azt nem lőhet. Marná nem! — De nem ám! Annak vége. Nincs má buta paraszt! hagyták rá a többiek bólo! gatva. Egy pillanatig csend volt, vastag kék I füstfelhői eregettek a lámpa sárga fény golyója felé. Vastag köpések csattantak a padlóra. Kint egészen besötétedett már, finom esőcseppek kopogtak az üvegen s végigperegtek rajta. A vonat döcögve futott. — Mi van a kosárba, anyám? — kérdezte a kalauz az öregasszonyt. Az dióbarna szemével ismét a kosárba tekintett, a kendő alá. — Tikot vigyünk, kalóz ur, tikot. Lá, mondtam a menyemnek — s ráncos arcát a széles menyecske felé fordította —, gyüjj bé, Márikám, mondok, .osztán vigyünk bé Pécsre egy-két tikot, tojást, egy kis vajat, túrót, kapnak azok rajta, meg osztán meg is fizetik, hát osztán így békinlódjunk ni, peeg igön-igön keserves evvel a sok kosárral baj- molónni, de lá azér csak megéri, mer ha drága is a vonat, de megveszik az ejent áráér •.. Hej, biza, biza, én má bizon csak jobban elünnék otthon ni, cjen törődött magamfajta ... gyeröke sincs a menyemnek ... az utam'... , A vonat hirtelen zökkenéssel megállt, úgy hogy az emberek a falnak vágódtak. A kalauz az ajtónak esett, a kosarak majdnem lehullottak a polcról. Mindenki fölugrált. Bambán meredtek egymásra. — Mi az? Mi történt? Hú értünk? — kérdezték össze-vissza, — Jaj neköni! Tán kaíaszrófa! —- siránkozott a menyecske. Kint sötét volt. Esett. Az ablhkok alatt emberek futkostak s a kalauzok sápadt lámpája villant meg elmenőben. A kalauz fölkapta a lámpát s ajtót nyitott. — Megnézem — szólt —, még nem lehetünk Okorágon ... — s. kimentA fiatal férfi utána. A nyitott ajtón hűvös, nedves levegő áramlott be s iőlkavarra a füstöt. — Nyit púján vagyunk — szólt egy öreg paraszt a pipája mögül. \ * GöniDüs wolff és ffieörtcSi tíf pártot ahar alakítani. Ellenzéki Bolitikíisok a minisztereinek beszédéről. p Útközben. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája'. — Irta: Kodolányi Mihály. Lassan, álmosan haladt a vicinális az őszi délután ereszkedő homályában. Kint csendesen esett az eső. Finom, vékony fátyol borult a síkságra, tejszinü köde takarta a lombjavesztett elszórt vadkörte- és tölgyfákat, melyek magányos bánattal gyászolták a nyár múlását. Messze-messze kék erdők vonala ködlött át a vizgyöngyös tab- íaktáblákon. Egyhangú ütemben ringott a szűk vagon, át ezen a vadvizes, sáros, színtelen és tnár-már sötétbevesző tájon. Az ég is egyhangú, végtelen esőkkel terhes szürkeség volt csupán. Bent a kocsi tapadjam sáros csizmáju, vizeskabátu parasztok és vastag pamutkendőkbe burkolt, piszkos bikláju asszonyok ültek. Maró pipafüst, ázott birkabőr és fok- bagymaszag töltötte meg a sziik, alacsony helyet, fullasztó hőség vont hályogot az ablaküvegekre, melyek a ritmikus döcögősben meg-rnegzörrentek. De a hőség ellenére sem vetette le senki a kabátját, sem a kendőjét, sőt a fehér lenvászon áll- és homlokkendő is ott simult két öreg, ráncosarcu szüle ezer ránca körülMindenki beszélt, a sok rekedt, kiabáló, éneklőn hangsúlyozott morfdat zagyva zúgássá olvadt össze. Néha egy-egy káromkodás, harsogó röhej, szenvedélyes ellentmondás bukkant fel érthetően a zűrzavarból s ilyenkor egy karnpós bot is le-lekoppant a köpésekkel borított padlóra. De aztán folyton hullámzó folyammá vált ismét a beszé’getés, a vonat döcögőse, az eső egyhangú kopogása álmos morajt vegyített közé és az est lassan- lassan ráterült a torzonborz bajszokra, bárány bőrsii vegek re, kendőkre és ölben tartogatott kosarakra.
