Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)
1923-02-01 / 25. (178.) szám
4 Csiitorlök, február 1. Az anyakönyvi kivonatok nyelve. —, január 31. Az ember azt hihetné, hogy e kérdés megoldása a legegyszerűbb. A régi magyar „sovén“ világban az egyházak anyaköiryvei- ket ama nyelven Írták, amelyen akarták. A róm. kát. plébániákon évszázadokon keresztül, sok helyütt a legújabb évekig, latinul Írták s az államhatalom, a bíróságok és egyéb hatóságok a kivonatokat, bármily nyelven voltak azok írva, elfogadták. így láthattunk a régi Magyarországon nemcsak latin és magyar, hanem némér, szlovák, horvát, szerb, román anyakönyvi kivonatokat és legföljebb különös esetekben fordittatták le azokat a kormány fordító-osztályaival az állam hivatalos nyelvére, ha arra okvetlenül szükség volt. . v Ma már ezen is változtatni akarnak. Szlovenszkó teljhatalmú minisztere már 1920 nov. 23-án 17907—III. sz. a. elrendelte, hogy a felekezeti anyakönyvi kivonatok, amennyiben az állami hivataloktól elismertetnek, közokiratok s következőleg az állam nyelvén kell azokat kiállítani, mert ellenkező esetben az állami hivatalok nem vehetnék azokat figyelembe s vissza kellene azokat utasitani. Kétségkívül a kormány sürgetésére adták ki a róm. kát. egyházi hatóságok szintén három év előtt a rendeletet, hogy az egyházi anyakönyvek latin vagy szlovák nyelven vezetendők! A magyar kát. papság egy része, hogy a kellemetlenkedéseknek elejét vegye, az anyakönyveket az egyház nyelvén, latinul vezeti, sokan azonban, a kisebbségek jogánál fogva, továbbra is a magyar nyelv mellett maradtak. Az anyakönyvi kivonatokat pedig azontúl is — természetesen — ama nyelven állították ki, amelyen az anyakönyveket vezették. Az iskolaügyek és nemzeti kultúra minisztériumának pozsonyi referátusa sehogy sincs az állásponttal megelégedve. Múlt évi dec. l3-árí 63227—III. sz. a megkereste az egyházi hatóságokat, hogy a teljhatalmú miniszter fenti rendeletét szorosan tartassák be. íme, igy fest a kisebbségeknek annyiszor hangoztatott és békeszerződésileg is biztosított nyelvhasználati joga! Ha a magyar papság nyelvi jogainak érvényesítése érdekében felszólal, azt válaszolják vissza, hogy a kath. egyház nemzetiségi különbségeket nem ismer, a valóságban azonban különbséget tesznek az államnyelven és a magyar közt, az utóbbinak teljes kiküszöbölésével, még ott is, ahol — mint az esztergomi egyházmegye ideszakadt részében — a magyarság a hívek számának 45—46 százalékát teszi. Amit az állítólagos sovénsége miatt oly gyakran és méltatlanul támadott magyar álamhatalom sohasem kívánt, azt a kisebbségek nyelvi jogát respektálni tartozó cseh-szlovák államhatalom elrendeli. A rendelet megokolása érdekes. Az anyakönyvi kivonatok — úgymond — közokiratok, következéskép az állam nyelvén szerkesztendők. E kijelentés igen furcsa következményeket vonhat maga után. Miért közokirat az anyakönyvi kivonat? Azért, mert szó- ról-szóra azt tartalmazza, ami az anyakönyvben foglaltatik. Tulajdonképen tehát az anyakönyv maga a közokirat, a kivonat pedig csupán annak a lelkész által hitelesített másolata. Van-e egyáltalán a lelkésznek joga vagy fölhatalmazása arra, hogy a közokiratot más nyelvre — még ha az állam nyelve is — lefordíthassa és úgy adhassa ki? Nincs. A lelkész csak azt Írhatja ki az anyakönyvből, ami abban bennfoglaltatik. Ha tehát mást Omega ír lei, közokirathamisitást követ el. ^ Másik kérdés: tud-e a lelkész szlovákul, "s ha nem tud, kivel fordittassa le az anyakönyv szövegét szlovákra? Hátha a fordításba a szlovák nyelv ismerete hijján hiba csúszik be, ki viseli érte a felelősséget? Az a lelkész-e, aki egy miniszteri rendelet kényszerhatása alatt végez oly munkát, amelyre képesítve s hivatva nincs, de amelyre a jog szerint nern is kötelezhető? A rendelet tehát sokszorosan hibás alapon épült föl. Hibás a vonatkozás az anya- Könyvi kivonat közokirat jellegére, mert belőle az következnék, hogy Cseh-Szlovákor- szágban közokiratot csak az állam nyelvén lehet kiállítani, azaz a más nyelven kiállított közokirat érvénytelen. Még kegynek tekinthetjük. hogy a régi anyakönyveket, melyeket magyar vagy latin nyelven Írtak, elismerik. Másodszor: azt kívánja a papságtól, hogy mást írjon ki az anyakönyvből, mint ami benne foglaltatik, azaz hamisítson. Harmadszor: fordítói munkára kényszerűi a papságot, akár ismeri a szlovák nyelvet, akár nem Végeredményben a kisebbségek nyelvi jogaiPrága, január 31. A belpolitikai helyzet a tisztulás képét mutatja. Az ország közvéleményének figyelme újra a külpolitikai események felé fordul. Politikai körökben erősen hiszik, hogy Apponyi és Diaruváry külügyminiszter mai beszédeinek hatása erősen fog mutatkozni a külpolitikai helyzetben és élét veszi minden Magyarország ellen intézett támadásnak. A nemzetgyűlés pártkülönbség nélkül —■ külpolitikai tekintetben — a kormány mögé állott és számolnak azzal, hogy most már sikerülni fog a pártközi békét is megteremteni. Az egységes pártban fölmerült incidens békésen elintéződött és a földbirtokreform ügye is a legjobb utón van a megvalósulás felé. Mai telefonjelentéseink: . Külkereskedelmi javaslatok a nemzetgyűlés előtt Budapest, január 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Apponyi Albert gróf és Daruváry külügyminiszter beszédeinek meghallgatása után a Ház áttért az egyes külállamokkal való kereskedelmi szerződések tárgyalására. Az első szónok Görgey István: A vámpolitika kérdéséről beszél és kijelenti, hogy a javaslatot elfogadja, Sándor Pál: Hangoztatja, hogy a magyar gazdasági politikának legnagyobb baja az, hogy nincs koncepciója. A javaslatot elfogadja. Lers Vilmos: Nincs kifogása az ellen, hogy a kormány a szomszédos államokkal gazdasági és kereskedelmi szerződést kössön. Amikor a háborút befejeztük, azt hittük, hogy a szabad kereskedelem életbe lép es az egyik állam a másikkal szabadon érintkezhetik. Bennünk megvolt erre a jószándék, de a kisantant államai voltak azok, amelyek ebbeli szándékunkat megakadályozták. Dénes István: A védővámpolitikáról beszél és utal arra, hogy ta vámok elérték az aranyparitást. Bőgj/-a János (közbeszól): A cseh ipart védi. Dénes István: A cseh iparra szükségünk van, hiszen a kormány miaga kezdte Cseh-Szlovákiával a gazdasági tárgyalásokat. Kun a P. András: Selyemharisnyákat akarna venni. Dénes István: Erre legföljebb magának van szüksége. (Nagy derültség az egész Házban.) Az ipari védővámokat csak akkor lett volna szabad aranyparitásra emelni, ha a munkabéreket szintén ennek arányában fizetnék. Interpellációk A Ház ezután áttért az interpellációkra. Ruppert Rezső a föl'dbirtokreformról tartott másfélórás interpellációt. Nagyatádi Szabó miniszter kijelentette, hogy aj ogos ellenzéki kívánságokat honorálni fogja. Várnai Dániel a Független Szemle betiltása., Fábián Béla a kereskedők panaszai a devizaközpont ellen, Mcskó Zoltán pedig a pápai adózások ügyében interpellált. nak lábbal tiprásával követeli a kisebbség nyelvén lelkipásztorkodóktól, hogy az állam nyelvét (melyiket: a cseh-szlovákot vagy a szlovákot?) elsajátítsák, holott arra a béke- szerződés szerint is szükségük nincs és azt tőlük jogosan nem követelhetik. Az államhatalomnak kötelessége gondolkodnia arról, hogy közegei a kisebbségek nyelvét ismerjék, hiszen ők vannak a közönségért és nem megfordítva. A latin nyelv pedig a kai. egyház hivatalos nyelve lévén, azt az államhatalom is respektálni tartozik. Vagy pedig tartson a kormány hivatásos fordítókat, akik a magyar, német vagy latin anyakönyvi kivonatokat, ha arra szükség van, a szlovák nyelvre fordítják. A fölöslegesen sok tisztviselő közt talán erre is akad. A papság az anyakönyvi kivonatokat továbbra is ama nyelven állítsa ki, amely nyelven az anyakönyveket vezették. Ha pedig valaki szlovákul is tud s igy a kivonatot szlovákul is ki tudná állítani, azt csak hivatalos bizonyítvány alakjában teheti és nem kivonat azaz másolat formájában. Dr. Benedek. Az interpellációkat kiadták az illetékes minisztereknek. Az ülés végé délután ötkor. Diplomáciai ebéd a kormányzónál Budapest, január 31. (Budapesti szér- kesztőségünk telefonjelentése.) Horthy Miklós kormányzó ma délben a Budapesten időző diplomáciai kar tiszteletére ebédet adott, amelyen valamennyi diplomata — köztük a román és cseh-szlovák követ is — családostul megjelent. Az ebédnek politikai körökben igen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Házszabályrevizió Budapest, január 31. (Budapesti szerkesztőségünk tetefonjelentése.) Az egységes párt tegnap esti értekezletén elhatározta, hogy a házszabályreviziót keresztül fogja vinni. Összehívják a külügyi bizottságot Budapest, január 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése). A nemzetgyűlés külügyi bizottságát a legközelebbi napokra összehívják. A külügyi bizottság ülésén alaposan megvitatják a kisantant folytonos beavatkozási kísérletei folytán előállott helyzetet. Magyarország nem tárgyal az oroszokkal Budapest, január 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése). A Magyar Távirati Iroda megcáfolja a Daily Telcgraphnak azt a jelentését, hogy Magyarország és Oroszország között Berlinben katonai konvenció megkötése tárgyában tanácskozások folynak. Magyarország és a népszövetség Bánffy gróf nyilatkozata a fölvételről. Budapest, január 3l. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjeientése.) Politikai körökben az utóbbi időben sokat beszélnek arról, hogy: Magyarországot milyen körülmények között vették föl annak idején a népszövetségbe. A 8 órai Újság munkatársa megkérdezte Bánffy Miklós gróf volt külügyminisztert. aki Magyarországot a népszövetségbe való fölvétele alkalmából Genfben képviselte, hogy mi igaz ezekből a híresztelésekből. Bánffy gróf a következőket mondotta: — A hatodik albizottság 1922 szeptember 14-én tartott ülést, amelynek tárgysorozatán egyetlen pont szerepelt: a Magyarország fölvétele fölött való határozás. Az albizottság egyhangúan úgy határozott, hogy Magyar- országnak a népszövetségbe való fölvételét a főtanácsnak javasolni fogja. Különösen hangoztatni kívánom, hogy ekkor Osuszky cseh-szlovák delegátus is fölvételünk mellett szavazott. A cseh-szlovák delegátus azonban mihamar megváltoztatta álláspontját és a főbizottságnak szeptember 16-án tartott ülésén, a kisantant névében jegyzőkönyvet olvasott föl mely szerint Magyarországot a népszövetség csak azzal a föltétellel és csak akkor veszi föl tagjai közé, ha jóvátételi kötelezettségeit elismeri és kötelező ígéretet tesz a fizetésre. A főbizottság azonban ezt a bejelentést nem vette tudomásul és elhatározta a fölvételt. Osuszky, dacára a kudarcnak. még mindig nem veszítette cí ama reményét, hogy meg fogja tudni akadályozni Magyarország fölvételét. A szeptember 20-án tartott közgyűlésen külföldi és idegen országban megjelenő szélső radikális magyar lapokból részleteket olvasott föl, amelyek szerint Magyarország nem teljesiti a béke- szerződés rendelkezéseit, nem szerel le és revánsra készül. Ezek természetesen merő koholmányok voltak. A közgyűlés elnöke ezeket a jelentéseket nem vette tudomásul. A közgyűlés közfelkiáltással határozta el Magyarország fölvételét. Minden állítás — fejezte be nyilatkozatát a volt külügyminiszter —, amely a fent elmondottakkal ellenkezik, nem felel meg a tényeknek. A kisantant újabb akciója? Budapest, január 31. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése). A parlament folyosóin tegnap este sokat beszéltek arról, hogy a kisantant újabb akciót akar indítani Magyarország ellen és ezúttal diplomáciai ürügyet keres a beavatkozásra. Politikai körökben a híreknek nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget. (Ebből a jelentésből nem tűnik ki, hogy a kisantantnak egy esetleges újabb akciójáról vagy csupán arról a kívánságáról van szó, amelyről egyébként lapunk tegnapelőtt! számában megemlékeztünk, hogy képviseltetni akarja magát a szövetségközi katonai-ellenőrző bizottságban, illetve annak működését fölül akarja vizsgáim. Szerk.) A magyar sajtó a kisantant akciójáról Budapest, január 31. .(Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az egész budapesti sajtó élénken foglalkozik Benes külügyminiszter tegnap elmondott ekszpozéjá- val, valimnt az Orient Rádió bukaresti táviratával, amely Bethlen István gróf miniszter- elnöknek a nemzetgyűlésen elmondott beszédével kapcsolatosan megállapítja, hogy Románia békés szándékai kézeníekvőek, mig Magyarország minden alkalommal megmutatja bosszúálló szellemét és ezzel védekezésre kényszeritette legutóbb is Romániát. Élénken tárgyalják továbbá a „La voce re- pub!ica“-nak azt a hírét, hogy a kisantant lépéseket tett Páris-ban, Londonban és Rómában, hogy kieszközölje a nagyhatalmaknál azt, hogy Magyarországgal szemben a jóvátétel ügyében ugyanolyan rendszabályokat alkalmazhasson, mint azt Franciaország tette a R-uhr-vidéken. Mindent egybefoglalva, az általános sajtóhangulat oda összpontosul, hogy miután a döntő fórum még nem határozott, a magyar jóvátéelre senki zálogo nem szerezhet A katonai ellenőrző bizottság, amelynek tagjai nem barátai Magyarországnak, a kisantant propagandájával szemben megállapították:, hogy Magyarország nem fegyverkezik. Az egész sajtó követeli, hogy a kisantant is alávesse magát a trianoni békeszerződésnek, mert ez őket is kötelezi, Magyarország úgy érzi, hogy jelen esetben a nagyantant presztízskérdéséről van szó. A nagyhatalmak kötelessége, hogy ne engedje meg a trianoni békeszerződés megsebzését. Valótlan Magyarország szomszédajnak az a híresztelése, mintha az olasz és a magyar kormány között katonai konvenció lenne. Az Orient Rádió közleménye atz bizonyítja, hogy Románia minden mende-mondát készpénznek vesz. Ez a háttér. Igazán nagy önmegtagadásra vall, hogy ilyen körülmények között magyar politikai körökben a megsértett magyar önérzet csak a felhborodásig jutott. Újabb rémhírek Magyarország fegyverkezéséről Prága, január 31. A miniszterelnökhöz közelálló Vecer mai számában Magyarország hadikészülödéséröl beszél. Ezzel kapcsolatban ismerteti a zágrábi Obzor egy jelentését, mely szerint Magyarország és Olaszország Veronában titkos katonai szerződést kötöttek és hogy Olaszország hadianyagot szállít Magyarországnak. Ausztrián keresztül legutóbb is negyvenhat vagon fegyver és muníció ment Olaszországból Budapestre. Az Obzor arról is tud, hogy Magyarország régebben Bulgáriával is titkos katonai, szerződést kötött. A zágrábi lap cikkét azzal fejezi be, hogy éjjelenként magyar katonaságot szállítanak a jugoszláv és cseh-szlovák határra és hogy a magyarok ágyukat helyeznek el a határvonalak mentén. A nemzetközi ellenőrző bizottság Budapesten ül, ezalatt pedig a magyar fascizmus szervezkedik és csakhamar olyan' erőre kap, hogy kezet nyújthat az olasz fascisták- nak. A Vecer, amely eddig minden Magyar- ország fegyverkezéséről szóló kacsát készpénznek vett, megjegyzi, hogy az Obzor hírét fenntartással kell fogadnunk. Ebből a napnál világosabban kitűnik, hogy ismét oktalan rémlátásokról van szó. 'fBBBaBaaBSBSBBBaBBflB9BBBBBBBaBBflBflSa&aBB!HBfllflR'8K!9»aaf7ir'Bi»a!3SS!aE!£3BB Csönd a magyar belpolitikában. Alaptalan hírek a magyar fegyverkezésről.
