Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-06 / 28. (181.) szám

Az izgatások. (p.) Besztercebánya, február 5. Á köztársaság védelme érdekében hatá­lyos és szigorú rendszabályokra van szük­ség, mert — igy mondják azok, akik a kor­mány politikáját képviselik — az állandó iz­gatások zavarják a közrendet, akadályoz­zák a politikai és gazdasági viszonyok meg­szilárdulását és ezeknek az izgatásoknak ál­lamellenes tendenciája magának az államnak az alapjait mossa alá. Ha felteszed a kérdést, ki izgat? ezt a fe­leletet adják: mindenki, aki itt azt mondja, vagy azt Írja, hogy az emberek ne nyugod­janak meg a mostani kormányzat által te­remtett állapotokban. Aki szóvá teszi, hogy a nemzeteknek egyenlőknek kellene lenniük és nem egyenlők. Izgatsz, ha kifejezést adsz annak a meggyőződésednek, hogy az 1920. évi április havában megtartott parlamenti vá­lasztások alapján összeült parlament ma már nem tükrözi vissza a népek akaratát Izgatsz, ha helytelennek s demokráciával összeférhetetlennek mondod azt hogy a kor­mányzatban csak egy nemzet vesz részt s a többit onnan kizárják. Izgatsz, — barátom — ha azt panaszlod, hogy kevés nemzeted­nek az iskolája. Igazságtalanul zavarod meg a szegény állampolgárok lelki nyugalmát, ha bizonyítod, hogy itt a közigazgatás gyaláza­tosán rossz, hogy egy értelmetlen, a noyét s a nép viszonyait szokásait, törvényeit nem ismerő bürokrácia megakasztja az életet, le­hetetlenné teszi, hogy a nép idejében igazsá­got találjon. Valahogy el ne szóld magad és ne beszélj arról, hogy a közigazgatási re­form egy szürnyszülőtt, amelynek életbelép­tetése csak szaporítja a zavaróikat. Kérlek, hallgass és ne elmélkedj hangosan azon, hogy miért lettek Turócszentmárton, Liptószent- miklós és Zólyom megyeszékhelyek? Miért tartozik Rimaszombat Zólyomhoz, Tornaija Liptószentmiklóshoz, Kézsmárk ugyancsak Liptószentmiklóshoz s Gölnicbánya Kassához? Ne háborogj azon, hogy Eperjes, Igló, Besz­tercebánya, Komárom ma már nem városok, csak jelentőségnélküli községek. Nem tudod megérteni, de azért ne kérj felvilágositást, hogy miért mondják demokrácának és hala­dásnak azt, hogy fontos és felelősségteljes állások betöltésénél nem követelnek ma már szakképzettséget, okleveleket, nem követe­lik, hogy az, aki a nép minden dolgában in­tézkedik, értse a nép nyelvét. Vedd szép nyu­godtan tudomásul és ne zúgolódj, ha bezár­ják egyleteidet, ahol működni akartál, vagy megvédeni akartad gazdasági érdekeidet. Ne hidd barátom, ha szabad óráidban nagy gyártelepek mellett visz el utad s megfigyeled, hogy a kémények nem füstöl­nek, a kapukat bezárva, lelakatolva látod s feltűnőnek találod a nagy, néma, ijesztő csen­det, amelyet a gyárak környékén csak az őrző kutyák vonítása zavar meg, hogy ezek a gyárak munkáílanul állanak és az elcsende­sedett gyárak az iparnak pusztulását hirde­tik. S ha tovább menve, sűrűn találkozol embercsoportokkal, vegyesen férfiakkal, nők­kel és gyermekekkel, aki hiányos öltözetben, a hidegtől dideregve íénferegnek, ne essél kétségbe sorsukon, mert valahogy ne gon­dold, hogy munkatlanok s nincs kilátásuk ke­resetre, csak pihennek, nehogy a folytonos munka felőrölje erejüket. Csak nem desperálsz kedves gazdabará­tom? Oda se neki! Igaz, nem nagyon kelle­mes dolog, hogy az 1919. és 1920. évi jöve­delmi- és vagyon-, vagy nem tudom én mi­lyen adóval hátralékban maradtál és most kiírták ellened az árverést, hiába koptattad el a csizmádat s kopogtattál minden banknál, hogy váltóra kölcsönt kapj s igy fizesd ki a hátralékot. Hisz nem mondom, ez bizony baj, különösen ha tovább gondolkodva eszedbe jön, hogy még hátra vannak az 1921. és 1922. évek, itt van a liszt, trágya, nyugdíjalap, for­galmi s a jó Isten tudná megmondani, még mennyi mindenféle adó és járulék s itt van tetejében minden adónak, köztartozásnak ko­ronája, a vagyondézsma és az értékemclke- dési adó! Sok ez, nagyon sok s akárhogy csi­náljuk is a számvetést, sehogysem futja. De hisz azért még ezer módja van a megoldás­nak. Ha nem kaptál váltóra kölcsönt, pró­báld meg, nem nagyon biztatlak, de talán kapsz jó protekcióval és jó magas kamatláb­bal betáblázásra kölcsönt. S ha nem, nézd, egy kicsit emelkedett a búza ára, eladod a tavaszra félretett vetőmagodat. Vagy van lovad, tehened, meglehetsz anélkül is, ne félj, még el tudod adni s amit kapsz értük, azon kifizeted adóhátralékod egy részét s kapsz pár hónapra halasztást. Azt mondod, de mi lesz azután? Ejnye, hisz ti gazdák mind filozófusok vagytok s a filozó­fiával átsegítitek magatokat minden bajon s most hagyna cserben a filozófiád? Hát talán találsz egy befolyásos közbenjárót s el tu­dod adni földed egy részét és a vételárból megint fizetsz hátralékot Ne okozzon az ne­ked gondot, hogy mivel műveled akkor is a NHHIBniIRBieilllEBMIBiaillRlR Prága, február 5. A hónapok óta tehetetlenségben vergődő békekonferencia agyodoppingolt táltosa köz­vetlenül a cél előtt összerogyott A konferen­cia fölborult és a legteljesebb negtivitással végződött. A két harcos fél: Curzon angol külügyminiszter és Isméd pasa török delegá­tus elhagyták Lausannet. A békekonferencia fölborulása az európai politika békéje szem­pontjából óriási jelentőségű, mert elsősorban azt jelenti, hogy a közelkeleti kérdésnek el­keresztelt s örökös föllobbanással fenyegető parazsat nem sikerült a diplomácia szervezett tűzoltóságának eloltani és a parázs izzik to­vább s a békét hamvasztó láng bármikor föl- csaphat. A lausannei esemény világos bi­zonysága annak, hogy azok, akik ma az euró­pai politika kormánykerekénél ülnek, képte­lenek a tartós és állandó békét megterem­teni. A konferencia fölborulásáról ezek a je­lentések számolnak be: A törökök nem írták alá a békeszerződést Lausanne, február 4. A szövetségesek a török ellenjavaslatok megvizsgálása után át­vették a törökök válaszát, akik kijelentették, hogy a békeszerződés klauzulái, melyek a kapitulációkra és a gazdasági kérdésre vo­natkoznak, teljesen elfogadhatatlanok. Kije­lentették, hogy nem fogadják el a békeszer­ződést és nem írják azt alá. Ennek kijelen­tése után elhagyták a termet. A szövetsége­sek megkísérelték még az utolsó órában, hogy Isméd pasát az aláírásra rábírják és megbizták Bompart francia delegátust ezzel a misszióval. Lord Curzon, aki már ina el akarta hagyni Lausannet, elutazását holnapra halasztotta. (Egyes prágai lapok vasárnapi számai arról adtak hirt, hogy Curzon szom­baton váratlanul otthagyta Lausannet. A fenti értesülésünk, amely a svájci távirati ügynök­ségtől ered, megcáfolja ezt a híradást.) A békekonferencia meghiúsulása Poincaré müve Lausanne, február 5. A lausannei tárgya­lások fölborulását az itt maradt francia, olasz, japán delegáció, valamint a török de­legáció körében nem tekintik véglegesnek. A jogszolgáltatás kérdésén kivül, amely fölbo­rította a tárgyalásokat, vannak még gazda­sági kérdések is, amelyek fölött nem történt megmaradt földedet? Hisz tudod, hogy még sohasem volt úgy, hogy sehogysem legyen. A föld csak megmarad, nem támad a helyén lyuk. No Iám, most még ti, kereskedők is pa­naszkodtok. Olcsóbban kínáljátok az áruito­kat, mint ahogy azt magatok vásároltátok és még sem vásárolnak? Hát nem tudtok meg­nyugodni abban, hogy a koronánkat Zürich­ben még mindig szép magasan jegyzik? Nem felemelő tudat ez? Hát mindig magatokra kell gondolnotok? Béküljetek ki a helyzettel, ad­jon megnyugvást az, hogy ha bár a ti finán­ciátok kétségbeejtően rosszak, de a zürichi jegyzés ime azt bizonyítja, hogy a mi kül­kereskedelmi mérlegünk aktív s hogy a kül­föld a ml politikai és gazdasági konszolidá­ciónkban feltétlenül megbízik. Mert azt ugy-e tudjátok, hogy a koronánk árfolyamának jegyzésénél kizárólagosan ezek a tényezők játszottak szerepet és nem játszott közbe semmiféle mesterséges ügyeskedés? Az egyszerűen aljas rágalom, hogy a külkeres­kedelmi mérlegen javítottak, ahogy nektek IBanUBMBBBMBiaHSUMnrWnMUMBMM#*! megegyezés. Az összes delegációk megálla­pították, hogy e kérdések fölött a megegye­zés keresztülvihető. Egyes kötökben azt hi­szik, hogy a kapituláció kérdését Törökor­szág csak azért állította előtérbe, hogy az an- górai kormány számára morális okot szol­gáltasson az esetre, ha a békekonferencia megszakadása végleges lenne. Angol körökben az a nézet, hogy a békekonferencia meghiúsulása Poincaré müve. Poincaré biztatása nélkül Törökor­szág nem merte volna a neki oly előnyös szerződési tervet elutasítani és a külön béke bizonytalanságára építeni reményeit. Általánosan azt hiszik, hogy most már Anglia számára sincs más ut hátra, mint Törökországgal külön békét kötni. Lausnane, február 5. Isméd pasa ma éj­félkor fogadta a laptudósítókat és kijelentette, hogy a lausannei konferencia meghiúsulásá­nak valódi okai ma még homályban vannak. Minden elképzelhető engedékenységet bebi­zonyítottunk, de oly gazdasági követelések­kel léptek elő a szövetségesek — mondotta — amelyek teljesíthetetlenek. Azt követel­ték tőlem, hogy mindama török társaságok, amelyeket külföldi tőkével létesítettek, mint külföldi társaságok tekintessenek és hogy a konstantinápolyi kormánynak az ellenséges megszállás alatt tett intézkedései és adott koncessziói elismertessenek. Azt követelték, hogy mi ezeket a koncessziókat vakon Írjuk alá. Én nem fogadhatok el országom számára örökös gazdasági béklyóbaverést. Arra a kérdésre, hogy milyennek látja Törökoszágnak a szövetségesekhez való vi- szoynát, kijelentette Isméd pasa, hogy ezt a mudaniai fegyverszüneti szerződés szabá­lyozza, mert ez a szerződés a konferencia tartamára érvényben van. A konferencia megszakításáról nem kapott hivatalosan ér­tesítést. Nem mondhatom azt, szólt, hogy a konferenciának vége van. Nekünk nincsenek előterjeszteni valóink, mi mindent ide adtunk, amit ideadhattunk. Ha azt mondják nekünk, hogy nem adtunk eleget, ez nem a mi hibánk. Mi meg fogjuk tudni világítani országunk előtt, hogy lehetetlen volt többet adnunk. Lausanne, február 5. (Wolff.) A tanácsko­zások meghiúsulása óriási izgalmat keltett. Élénken kommentálják azt a tényt, hogy a szakítás bekövetkezett, noha a törökök ma a sem volna szabad javítani, az sem igaz, hogy a devizakészleteket piacra dobták. De a végtelenségig még sem folytatha­tom. Panaszkodnak az iparosok, a pénzinté­zetek, a tisztviselők, nyugdíjasok, özvegyek, a volt járadékosok, a szabad pályán dolgozó intellektuelek, panaszkodik itt mindenki. I g y meg tudnék nyugtatni mindenkit, dehát az ol­vasónak nincs türelme. Befejezem tehát. Ugy-e igazam van, az egész állam egy nagy panaszház. Mindenki panaszkodik, nyugtalankodik, zúgolódik. Ezt tovább tűrni nem lehet Panaszkodással, zú­golódással a bajokon, de különösen a kor­mányon nem segíthetni. Tehát — s ez oly egyszerű és természetes — lehetelenné kell tenni a panaszkodást. Ha nem hangzik el pa­nasz, akkor majd el lehet mondani, hogy aki nőm panaszkodik, annak nincs baja, fájdal­ma. S ahol nincs baj, fájdalom, ott rendben van minden. Hát nem szép intézménynek a köztársaság fokozott védelméről szóló tör­vény? legjelentősebb kérdésekben engedékenységet tanúsítottak, különösen a Törökország és Anglia közötti vitás kérdésekben. Konstatál­ják azt is, hogy Törökország és Görögország között nincsen ellentét, amely megakadá­lyozta volna a szerződés aláírását. A konfe­rencia kizáróan ama kérdések miatt hiúsult meg, amelyeknél elsősorban a franciák voltak érdekelve és pedig a külföldiekre vonatkozó intézkedés és a gazdasági kérdések követ­keztében. A franciák arra törekszenek, hogy a konferencia fölborulása okául kizáróan a Törökországban élő külföldiek védelmének kérdését állítsák. Ezzel szemben Isméd pasa nyomatékosan kijelentette, hogy a lausannei konferencia gazdasági kérdések miatt bom­lott föl. Anglia várakozó politikát fog követni London, február 5. (Havas.) Lord Curzon hazaérkezte után az angol kormány azonnal összeült. Egyes jelekből arra lehet következ­tetni, hogy Anglia konstantinápolyi csapatait visszahívja és Gallipoiiba rendeli. A legköze­lebbi jövőre nézve úgy hírlik, hogy Anglia várakozó és megfigyelő politikát fog követni. Az antant-harmóniát még Lausanne sem zavarja Páris, február 5. (Havas.) A lapok a lau­sannei konferencia sikertelenségét a törökök nyakasságának rovására írják. Megállapít­ják, hogy a francia delegáció mindent elköve­tett a béke érdekében és hogy a szövetséges képviselők a legteljesebb harmóniával hagy­ták ott Lausannet. A legtöbb lap nem hisz abban, hogy a lausannei események veszedel­met jelentenének a keleti helyzetre nézve. Bompart Párisba utazott Lausanne, február 5. (Havas.) Francia és olasz delegátusok búcsút vettek az angol de­legációtól annak elutazása alkalmával. Bom­part ma visszautazott Párisba. 100 csen-szí. koronáért fizettek ma, február 5-én: Zürichben(Jíakó?) 15.70 svájci frankot Budapesten 7750.— magyar koronát Bécsben 209700.— osztrák koronát Berlinben 122193.— német márkát roiborall o lausannei békekonferencia. A delegátusok elutaztak lansanneböl. — Más Helyen fogták folytatni a tárgyalásokat. — A keleti kéke megklnsnlása. — Poincaré kflne. JW fl. évfolyam, 28. (181.) szám :^hL Prága, kedd, 1923 február 6 ............... Jgíffi MW — ^Előfizetési árak bel- és külföldön ^ j 1T JíF SÉF J5P W 'egész évre 300 Ké. félévre 1Ö0 Ki f ifi ÉW dm? ÜÉ JaSf JrwL pánská-nlice 40. I. Telefon : 30348 JBSr Mm ^asL. eM JÍW - — Kiadóhivatal: PráKa-Smichov &r fy&B *&«&*»* jsvásnR. Pctíinska ulice sz., I emelet fggí^ Oar — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. ­A Szlovenszköl és Ruszlnszkól Szövetkezeit Ellenzéki Pártok politikai napllapto Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETRÜGALLÍ OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom