Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)
1923-02-28 / 47. (200.) szám
Szerda, február 28. k kípiiseKüi iiiifteiía s gazfesági vilii — Három miniszter* nyilatkozat. — FVága, február 27. Tora a se k elnök 1 óra' 45 perckor nyitotta meg az ülést s ben.vut.atta a Háznak Becska Bogdánt, az uj pénzüggranmisztert. A napirend első pontja az iparügyi, költségvetési és forgalmi bizottságok jelentése volt a Parisban tartott Vili. nemzetközi parlamentáris kereskedelmi konferenciáról. A bizottságok előadói Slavicek, Nősek és Votruba. A Ház a jelentést vita neíkül tudomásul vette. Azután második olvasásban elfogadták a harmadosztályú keresetű adóra vonatkozó törvény módosításáról szt>1ó javaslatot- Majd ugj7 határoztak, hogy három havi halasztást kérnek a szenátustól ama határozatának tárgyalására, amelyben büntetőtárgyalások hallgatóságának korlátozásáról van szó. A gazdasági vita* Azután áttértek a gazdasági vita folytatására. Habrman népjóléti miniszter azt hangoztatta, hogy az interpellációk ama szemrehányása, hogy a munkanélküli segélyt nem fizetik rendesen, alaptalan, mert a köztársaság fizeti a legmagasabb segélyeket egész Európában. Bejelentette, hogy a legutóbbi hetekben kedvező változás állott be a munkanélküliség terén s ma az ipar részére az. európai helyzet már igen kedvező. Abbeli reményének adott kifejezést, kegy a gyárak a legközelebbi időben teljes mértékben látnak a munkához. Franké közélelmezésügyi miniszter beszédének első részében, az olcsósági akció lefolyását és eredményét ismerteti. Az olcsóbbodás a korona emelkedése folytán állott elő s midőn a múlt év novemberében az árfolyam esett, az olcsóbbodás folyamata is megakadt. Majd az egyes közszükség'éti cikkek árait ismertette a miniszter s elismerte azt, hogy az olcsóbbodás csakis a nagykereskedelemben s az úgynevezett történelmi országokban érezhető, mig Szloven- szkón s R-uszinszkóban sokkal gyengébb az olcsósági' hullám. A kiskereskedelemben csakis az élelmiszerek árai alkalmazkodnak a nagykereskedelmi kisebb árakhoz. Az olcsóság! akciót nagyon elrontotta a folyó évi január végén s február elején előállott kedvezőtlen külpolitikai helyzet, melynek eredménye az lett, hogy az iparcikkek árai átlag 35 százalékkal emelkedtek. A kormány elhatározta, hogy a közélelmezésügyi minisztériumot továbbra is fentartja- A kínálat és kereslet törvényei az állandó üzérkedés miatt még mindig nem érvényesülhetnek, amiben fontos szerepet játszik az is, hogy a nagy tömegek szociális viszonyai nem engedik a raktári készletek elfogyasztását. A ' ormány le akarja törni a különböző kartelleket. A kormány a vágómarha és liszt vámmentes behozatalával elérte a hús és • élelmiszerek á.tainak a leszállítását. A postai tarifák leszállítása küszöbön van. Dietl képviselő kifejezett kérdésére hangsúlyozza a miniszter, hogy a cukor áremeléséhez a miniszter nem járult hozzá, már csak azért sem. Mivel a cukor teljesen a sza- badkcreskedelem tárgya. A munkabérek leszállítása tekintetűben a kormány utasította a hatóságokat, hegy az illetékes munkás- szakszervezetekre hassanak oly irányban, hogy a munkabéreltet tényleg leszállítsák. A munkások szervezetei kezdetben tiltakoztak mindennemű bérles eállitás ellen. A kovács-, asztalos- és nyergesszakmában sikerült keresztülvinni a munkaibérek leszállítását. A közé lel me zés i'fgyi minisztérium egymagában nem viheti keresztül az olcsóbboI iási akciót, ezért a miniszteri tanács elhatá- •ozte, hogy a közgazdaságot érdeklő minisztériumok külön tanácskozásokat fognak tartani időnk in t. A kormány tervbe vette a vasúti és postai tarifák leszállítását, a bőráruk mesterséges emelésének, valamint a textiláruk drágításának megakadáivazását. a kartellek letörését husfagyasztok föíalíitá^át, ?z orvosi, ügyvédi és közjegyzői tarifák leszállítását és az uzsoratörvény novelbzálását. Srha közmimkaiigyi miniszter részletesen beszámolt a minisztérium építkezési programjának mai állásáról és az iskolai épületek, vízi müvek, lakóházaik, utak, hidak, légi jármüvek építéséről. Szlovenszkóra és Ru- szinszkóra vonatkozóan különösen kiemelte a Garam szabályozását és 14 vizűnü létesítését és 21 szlovenszkói és 8 ruszinszkői híd létesítését. A miniszter szerint igen nehéz volt a helyzet az állami bányaüzemekben, amelyek különösen Sz'ovenszkőban nagy válságba kerültek. A zólyombrézói, Selmecbányái és körmöd müvekben kétezer a létszám fölötti munkások száma. Az idősebb munkásokat nem bocsátják el, a fiatalabbak pedig, a lehetőség szerint, a korpona—zólyomi vonal építésénél és a Garam szabályozásánál kapnak foglalkoztatást. A vasúti építkezésekről szólva, kifejtette, hogy a zólyom—korpouai vasút építését három részben adták ki. Az építésnél az állami üzemek ■foglalkozás-nélküli munkásait, azután a légionáriusokat és hadikárosultakat alkPte mázzák. A veseli—miava—vágujhelyi vonalra nézve megemlítette, hogy elkészült a harmadfél kilométer hosszú alagút terve, de előbb még a pénzügyi nehézségeket kell kiküszöbölni. Elkészült a liomolova—Felső- stubnya-vonalon létesítendő alagút terve is. Az ungvár—munkácsi és miava—zólyombrézói vonal tervei elkészültek, ugyancsak elkészültek a vöröskő—gölnicbányai vonaléi is. Az északi Szlovenszkóval való összeköttetést célzó vonalakra több terv készült. A íundenburg—dévényfalvi vonalon kiépítik a második vágányt. A Kassa—legényemihályi vonalon több állomást kiépítenek. A Kassa—-oderbergi vonalon Szepesolaszi és Márkusíalva között uj kitérőt létesítenek. A pozsonyi és kassai állomást kibővítik. Egy sor állomási épületet kibővítenék. Olmiitz és Zsolna, valamint Pozsony és Kapa között uj távirdai vonalat épitenek. A miniszter kitért a korompai üzemre is és úgy állította be a dolgot, hogy az állam ősszel négy vasgyárnál — közöttük Korompa — 300 vagon sint rendelt, de a vasgyár arról értesítette a minisztériumot, hogy nem tudja ez t a szállítást teljesíteni. A korompai vasgyárra eső részt föntartották addigra, amig újból megkezdi az üzemet. Később, mikor újabb 1200 vagonra volt szükség, a korompai vasgyárat már nem is ré- szesiteték a megrendelésben, mert beszüntette az üzemét noha az állam az előbbi megrendelése állítólag abba a helyzetbe akarta hozni, hogy a munkát föl vehesse. A kormány nem fogja megngedni a zólyomi és korompai gyárak leszerelését és a gépek elvitelét. A rimamurányi részvénytársaság a reá eső hányadot eladta a witkovitja müveknek. Erről az ügyről az unirikációs minisztériumban farmot értekezleten. Mark (német keresztényszocialista) szerint a válságot a nagy gazdasági területek földarabolása, az uj államok határainak elzárása, a betétekre elrendelt zárlat és a valutának időelőtti szátválasztsa okozta. Az állam be- és kiviteli illetékkel, a szénádéval és tarifával versenyküptelenné tette az ipart. Pártja nevébn követelte, hogy akormány kereskedelmi politikáját alkalmazza a gazdasági és földrajzi viszonyokhoz, stabilizálja a kronát, szabadítsa fel a betéteket és készítsen novellát a vagyondézsmatörvényherz. F i $ c h e r (német gazda) kütelkedetí abban, hogy a kormány teljesiti a mai napon tett Ígéreteit, mert egy fél évvel előbb adott Ígéreteit sm teljesítette. Á. kormány semmit sem tesz a kisgazdák érdekében, úgy hogy számos gozda a kültrjes gazdálkodásra szorítkozik áttérni. A vagyondézsma irtózatos terhet zúdított a mezőgazdákra és az adók leírására irányuló kérvényeiket nem teljesítik. Elsősorban az eddigi vámpolitika megváltoztatását követelte. Kostka (német demokrata) után Juriga (szlovák néppárti) beszélt. Az ülés tart. •• ülés a szenátusban. Prága, február 27. A szenátus mai ülését Prések elnök hő 6 óra után ny-jfcetta meg. Fölolvasta Mailypetr miniszternek azt a kéziratát, amely Beeska Bogdán képviselő pénzügyminiszterré v?J'ó kinevezés-érő! j szók Azután az uj pénzűgyankílszter b-amjutatko- I zott a szenátusTKik. A tárgysorozat első pontja a katonai fizetésekről szóló javaslat volt. A költségvetési és vé&- erőbizottság nevében Karos dr. és Korcsa előadó terefszéette elő jelentéseit. A hidcsini badikáro- sutelcró? szóló osen-szlovák—német szerződés, továbbá a köztársaság és Ausztria közölt 1921- ben kötött és a letétek visszatartására, valamint a -papirarak megjelölésének kölcsönös ellenőrzésére vonatkozó szerződés került még sorra s a szenátus mindhármat vita nélkül e'fogadta. Az ütés ezzel véget is ért. k linClciiöi® Cilire Hegelben l@gs®l állás! a Fenéi,Jéfif ellen. Prága, február 27. A cseh koalíciós pártok tizes bizottsága tegnap esti ülésén a. rendtörvény végleges szövegének megállapítása után elhatározta, hogy a javaslatot minden áron keresztiilviszj. még akkor is, ha az ellenzék a legnagyobb ellenhatást fejti ki a törvény ellen. A cseh koalíciónak ez a határozata azt jelenti, hogy a kormánypártok strucc módjára homokba fúrják1 a fejüket és nem akarják hallani a tiltakozásnak ama szavait, amely a nép legszélesebb rétegeiben és a köztársaság különböző vidékein hallatszanak a rendtörvény ellen. Alábbi tudósításunkból kitűnik, hogy nemcsak az ellenzéki pártok, hanem még a kormánypártok számos liive is élesen szembefordul a javaslat ellen. Áz ellenzéki pártok közös tiltakozása Beregszászon. Beregszász, február 27. (Saját tudósítónk jelentése.) A ruszin- szkói kommunista párt sorozatos népgyülése- ket tart Ruszinszkó városaiban, melyeken tiltakozik a rendtörvény életbeléptetése ellen. Vasárnap délelőtt Beregszászban tartottak tiltakozó gyűlést közösen a keresztényszocialista és kisgazdapárttal. Mintegy ezer-ezeröt- szász ember töltötte meg zsúfolásig a kaszinó nagytermét. Az elnöki asztalnál Spolarich János és Tvaroska Mihály keresztény szociális, Gáthy József dr. és Kasinyák Béla kommunista, valamint Kárpáti Béla dr, kisgazdapárti vezetők ültek. ; A népgyiilésí Kasinyák Béla nyitottá meg, majd utána Gáthy József dr. másfél órás beszédben ismertette a rendtörvény erőszakos intézkedéseit, melynek minden szakasza a munkásság és a nemzeti kisebbség ellen irányul. Az államokat — mondotta — a rendtörvények nem fogják megvédeni, hanem egyesegyedül a polgárok szeretete. Ez ért arra kell igyekezni, hogy a polgárokat jogokkal és munkaalkalommal kielégítsék és né tegyenek különbséget polgár és polgár között. Beszédében megbélyegezte az áruló cseh-szlovák szociáldemokratákat, akik a munkásság vállain jutottak a hatalom bársonyszékébe és kijelentette, hogy ha most Falusi heccek. Francia csombók. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Kőrössy Sámuel (Zsadány). Zörögve jön egy szekér a csányi állomás felől. Jó két pej van belé fogva, sallan- ::;p„s hám rajtuk. Fekete, ütköző bajuszkájn legény tartja a gyeplőt, nyalkán. A ka'apja a szemébe húzva, hogy le ne kapja a szél a iíernádba a vashidról. Ereszti a lovakat: Igyekezni kell. Még hajnalban eljött hazulról s már ide s tova dél lett. Búzát hordott az állomásra vagonba. A mázsái ássa! sok idő telt s az öreg otthon bizonyosan dahog, hogy ilyen sok időt töltött s még egyszer i ráülni kell. Pedig még csak a Hemád vas- i;iáján dübörög a szekér, — azután csak Zsadány falu. Azon is végig s azután hosz- zan az eperfasor mentén, az országúton, «oki-soka, hazáig, — Nádasára. No de beér ZsadánybaItt a szövetkezeti kocsma elölt kanyarodik el az ut Nadasd felé. Meglassudnak a lovak maguktól. Félkézbe fogja a gyeplőt, a másikkal megigazítja a kalapot. Messze már :> Hernád, nem kell félni, meg amodébb egy 'áros szoknya is himbálódzik. Lehet, hogy a Bori. Ha nem ő, akkor más, de lyány, az bizonyos, mert hajadonfőn jön. A kis hídnál, a kocsma előtt, maguktól mcgálíanak a lovak, pedig ki van írva a iáira: „Az országúton megállni és etetni íilos.“ No a lyány közelebb ér s nem a Bori. De a legény leugrik a szekérről, köny- nyen, mint a madár, lódítja magát a kis hid- a, a balkezével a rudas farára, jobbal pedig ;! bérfa végére támaszkodva. Hadd lássa a lyány az ugrást, hu nem a Bori is! De azért hátra se néz, úgy lép vagy kettőt az ajtó felé, amin egy pirosképü ősz király egy teli sörös poharat tart Már majdnem a kilincsre teszi a kezét, amikor hirtelen eszébe jut valami s visszafordul a szekérhez. Leveti a két pej külső istrángját s mind a kettőt ke- resztülveti a hátukon. A lőcsre csavarva lóg egy vászoníarisznya, be a szekér oldalán. Azt is lecsavargatja, az ostort is a kezébe veszi s úgy megy ismét a mosolygó király felé, megnyugodva, hogy mégis csak gondos ember ő: se a ló el nem szaladhat, se az ostort el nem kezelhetik, mig ő odabent meg- nagyfrüstököl. A szövetkezet szomszédja a. kovács- műhely, Ekevasélezés, lópatkolás, kaszinó- zás — mint ahogy ez már szokás ... épp most is, mint mindig, A Sándor Miska vasaltatja a sárgáját, tartja a lábát. A mester vési a patáját, a Rigó Feri legyezi a sárgát cg}/ bodzaíaszár- ral, hogy állja az operációt. — Hó sárga, hó! — biztatja a Miska a lovat. — Fogadjunk, mester ur, hogy mire megvasalja a sárgát, nemcsak maga fog keresni, de én is keresek két üveg sert. — Hogy-hogy? — Majd meglátja kend, hogy lesz egy bolond akkorra, aki fizet nekem két üveg sert!.,. — No én nem leszek ilyen bolond! — Ha kend nem, akkor más!.-. A mester leteszi a görbe vésőt a kis patkóióaisztalra. Szalad be csámpásan a műhelybe s hangzik ki a fújó sistergése. A Miska leereszti a sárga lábát, meltörli az inge ujjával a homlokát. 1 támaszkodik a műhely ajtófélfájának s nézi a mestert: hogy forgatja a patkót az üllőm A Miska, mintha csak a várakozás unalmát akarná rövidíteni, lustán odamegy a kocsma kish iájánál álló szekérhez. Nézi a sallan-gos hámot. Megtapogatja az egyik pejt. Babrálja a hátán átvetett istrángot. Átkerül a másik oldalra. Nézi a másik pejt, megsimogatja a sörényét, fősüli az öt ujjúval. Odalép az átvetett istránghoz, azt tapogatja, fog dóssá, valamit mesterkedik vele. De a Rigó felegyenesedik az ajtófélfától, nyúl a bodzafaszár után. A műhelyben zör- ren a kalapács, amint a mester lecsapja az üllőre s a Miska már végig is simította a tenyerét a sárga hátán, le a farán. Már fel is emelte a lábát, mikor a mester hozza a vereslő patkót a fogóba s teszi a ló patájára. Sisteregve csap fel éppen a fehér füst, mikor félrefordul a jókedvű király a kocsmaajtóval s kilép a nádasdi legényke a fehér tarisznyával, ostorral. Piros orcával akasztja a tarisznyát vissza a lőcsre, löki az ostort végig az ülésen. Lép az istránghoz. Hát egy irgontalan nagy csombók az egész. Néz szét haragosan. Kerül a másik oldalra. Ott is egy nagy csombók kunkorodik a ló hasa alá. Bontja-bontogatja dühösen. Majd elkopik a körme, görcsöt ka.p az ujja. Sokszor már azt hiszi: no megvan... s akkor látja, bizony kezdheti elölről. Az idő meg telik. Az öreg bizonyosan nemcsak morog már, de káromkodik is otthon. Lám, már a delet is húzzák s ő meg csak nem boldogul a ménkű csom- b ókokkal. ...A fejebubjára tolja a kalapot, megvakarja a fejét. Tépelődik: mittévö legyen? Egyet-egyet káromkodik. Meg-meg nekilát elkeseredve: hátha enged az Isten-verte csombók? ...Már a körme is beszakadt, a bor Is meghorzsolódott az ujjún, a vér is ki- serkedt, mégis semmi... A Sándor Miska vezeti mellette haza a sárgát, a kovács kormos képpel néz utána: dél van, letette a kalapácsot, várja az ebé-, det. A sárga megugrik az idegen szekér mellett. Miska nagyot ránt a kotorékén. A legényke újra nekifohászkodik a göbözésnek: — Hej az Isteniáját ennek a pulyka- nyomos világnak! — sóhajt elkeseredetten. — Mi a baj, öcskös? — kíváncsiskodik a Miska — tárni én bántottalak? És sunyin mosolyog a lefele konyuló fekete bajusz alatt s visszakacsint a majszterra. — Nem a, Miska bácsi, de valaki be- gabalyította az istrángom. Tudom, éds apám elkeríti a miatyánkom. Még egyszer fordulni kék estig. — Megigazítom én, ha két üveg ser mozog érte a zsebbiil. öcskös ... A legényke kiveszi a la ibi zsebből a keszkenőt. Kiköti a csomót a szögletén. Számolgat, gondolkozik. — No győjjön, Miska bácsi — mondja szomorúan. Rigó te — szól Miska hátra —, vidd csak a sárgát haza, oszt lökj clibök! — No gyerünk! — szól a legénykének. Megint fordul a pirosképü király a koosmmajíón mosolyogva. Mikor kijönnek, a Miska a fehérhabos fekete bajuszt törö’geti a keze fejével az orra alatt. Kettőt liuz. egyet ránt az istrángon. Az egyiken is, a másikon is. Felteszi mind a kettőt a hámfára. Végigsimttja a nyerges pejt. — No öcskös, mehetsz. Tiszteltetenn édes apádat... Mer’ hát ez a francia csombók. Fz hozott nekem sert — teszi hozzá ravaszul mosolyogva. — Maid ha ráérsz, megtanitlak rá téged is — ser ér!
