Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-21 / 41. (194.) szám

Szerií* 21 — (Harc a cukorárak kerül.) Megírtuk már, logy annak idején ni ét-e ríná ?,sáviként 400 koro­nás árat engedélyeztek a cukor kartélhi ok. A cukor árának fö’emelésére nincsen ok és igy a közélel­mezési minisztérium mindet] eszközzel meg fogta ' akadályozni a cukor árának föleinelését. A cu- íorkartcll azzal fenyogetödzik, hogy meg fog akadni a cukorellátás. Hivatalos helyen szüksé- gesn-eik tartják fegyelmezte tat a lakosságot arra, hogy a cukorellátásban netalán beálló zava-o-s csak helyenként és legfeljebb cgy-két napig mit- íaíkozhatnának. Ha a kartól valamely módon rnegkisérelné a szabotázst, ezt a közélelmezési minisztérium nyomban le fogja törni Csoh-Szlo- eákiában fölösleg van cukorban és enné’fogva íszbelenség volna, ha a lakosság előítélettel járna ?1 ebben a kérdésben és a cukor fölhalmoz,ősjával elősegítene .a cukorlcartel mesterkedéseit és írtját IHa.ná a cukoráraik olcsóbbodásának. — (A Cseb-Szlovákíáfcan élő küFöld’ek ellen). \ Národni Dcmokrácic szerint az elmúlt napok­ban a Národni Jednota Severoceska elnöke: Ruby szenátor, fölkereste Ha.brmarin szodálügyi és Ma- ypetr belügyminisztert s interpellác'ót intézett hozzájuk, melyben utalt arra, hogy Cseh-Sz'ová- ciában túlságosan sok kü’földlt alkalmaztak és követelte, hogy a külföldi alkalmazottakat a köz­társaság területén csak a legszükségesebb ese­tekben tűrjék meg. — (A földreform gyakorlatából). Az 1919. V. ?7-iki 318. sz. törvény 1. paragrafus 6. bekezdése szerint nem vonatkozik ez a törvény a városok vagy községek beépített részén levő mezőgazda­sági területekre (építési telek). Abban a kérdés­ben. hogy minő földterületeket éri a törvény, a Legfelsőbb Bíróság mérlegelés után a következő elvi álláspontot foglalta el: A’bál kell k'indulni, hogy az eddigi bérők által megszerzett mezőgaz­dasági birtok továbbra is a mezőgazdaság szá­mára tartassák meg. Ez ugyan n'ncsen kifejezet­ten kimondva a törvényben, de következik ennek intenciójából, mely szerint a mezőgazdasági bir­tok a kisbérlök részére biztosítandó. A kisajátí­tás utján megszerzett területek mezőgazdasági célokra méghagyandók, nem változtathatók át építési vagy ipari telekké és nem lehetnek spe­kuláció tárgyai. Ezt igazolja az 1930. FV. 15-iki 311. sz. törvény 1. fedezet 4. pontjában kimondott élők közötti elidegenítési tilalom is. Ha tehát az ügyet ebből a nézőpontból vesszük szemügyre. * következő elvi álláspontra jutunk: A Leiogla- ási törvény 1. paragrafus 6. ponb'a szerint a ki­sajátítás aíől mentesek ama mezőgazdasági terü­letek: a) melyek városokban, községekben olyan helyen vannak, melyek lakóházak és gazdasági épületekkel határosak; b) ha építkezési telekről van szó s c) ha nincsen kizárva annak lehető­sége, hogy be'áíható időn beiül építkezési telekké változik. Erinél azonban nem szükséges az, hogy \z építkezési telek minden oldalról épületekkel egyen körülvéve. (Legfelsőbb Bíróság 1922. X. 24-iki R. I. 920/22. sz. ité'éfe). Cseh-Szlovák Jog). — (A vasút felelőssége). A vasútnak és al­kalmazottainak nem kötelessége, hogy a vonat menete közben állandóan ellenőrizzék és figyel­meztessék az utasokat, hogy a vasúti forgalmi •endszabá'lyok áthágását részükről megakadá­lyozzák, igy különösen a vagonajtók önkényes kinyitását; nem szavatol tehát azért a vasút, hogy a vasúti vagon ajta;át menetközben a ka- auz vagy más nyitva hagyja. A vasút5 kocsi hiá- ij'os megvilágítása a vasúti forgalomban vélet- ennek minősíthető (casus); az ennek következté­ién felmerült kárért azonban nem fele! a vasút, ha a baleset idején az utazóközönség biztonságá­ul egyéb módon történt gondoskodás, igy pél­dául az állomás oiymérvü megv'lágitása utján, hogy a vonatból való kiszállás ló világosság me1- ett mehetett végbe. (Legfőbb Bíróság 1922. XJI. 30-iki Ítélete). — (A vagyonadó eredménye Magyarorszá­gon). Budapesti szerkesztőségünk jelenti: Nagy érdeklődést keltett a pénzügyminisztériumnak az 1922 október végéig befolyt vagyonadóösszegek­ről és ezeknek hovaforditásáró! szóló jelentése. Egészben véve 3 és fél milliárd korona folyt be vagyonadó fejében, amelyet kölcsönök törleszté­sére forditottak. Az 192? évi hatvanharmadik törvénycikk alapján kiadott kincstári utalványok törlesztésére 4-54 millió koronát fordítottak, pénz­tárjegyek beváltására ped:g 120 mii Hó koronát. A svéd Enskilde-Banktól fölvett kölcsön törleszté­sére és kamataira 93 millió koronát fizettek ki. A dán Landsmann-Banktól fölvett 2 nri’ió dán korona törlesztésére és kamataira 126 millió ma­gyar koronát vettek igénybe a vagyonadóban befolyt összegekből. — (Szovjetoroszor»2árrban félmillió rubel be­lépődíjat szednek a templomok látogatóból.! Moszkvából jelenti egy távirat, hogy a szoyjst- Vormány megadóztatta a tompom'átogatást. Tem­plomba csak félmillió rubel belépési d'i ebemében 'lehet bejutni. Az uj adót az állam szükségleteire használják fel. Az adó behajtása a lakosság köre­ben való nagy felháborodás miatt eddig csak tevés helyen sikerült. — (A sztrájkok és kizárások statisztikája). 1922 novemberben 23 sztrájk és kizárás volt 2600 alkalmazottal. Ezek közül két sztrájk 70 alkalma­zottal, az utóbbiak javára, lő sztrájk 21)50 'vlkal- mazottal a munkaadók javára, 6 sztrá k 4*0 al­kalmazottal kölcsönös engedményekkel intéződött el, 6 sztrájk 400 alkalmazottal pedig november­ben befclezctícii maradt A sztrájk és kizárások okai: bérviszály, a munkaidő mcgröv:di*ése és a szakszervezetek és bizalmiférfiak mellőzése 24 szer munkanapot mulasztottak el az október hó­napban elmulasztott 77.200 munkanapjával szem­ben. A bérvcsztcsóg 640.000 koronára rn,rott, az •iktóbeii 2.1 •.30.000 korona bérveszteséggel szem­ben. ImmMMMísmmm A pászíortüzek festője* (Látogatás Kacziány Ödönné!.) — Saját tudósítónktól. — Budapest, február 20. A budai oldalon, a Kelenhegyi-ut. és Múnyoki- ut sarkán épült kétemeletes müteremház föld­szintjén lakik u pásztortüzek nagynevű festője, a 70 esztendős Kacziány Ödön. Hóíuvásos va­sárnap délelőtt látogattam meg a művészt, aki okkor is szorgalmasan dolgozott műtermében. A mikor megtudta, hogy aradi vagyok, felragyogott az öreg ur szeme az okuláré alatt és megindult .ajkáról a visszaemlékezések áradata: — Bizony, nagyon régen volt az, amikor Aradon éltem. Sokat Írtam memoárjaimban Arad­ról, ahol festeni kezdtem s ahol boldog suhanc- é veimet tő főttem. A múlt század hatvanas évei­nek elején apám törvényszéki bíró volt Aradon. Itt jártam iskolába .a minoritákhoz. Rajzra Nagy Péterhez jártam, akiről Böhm Pál is többször megemlékezett. Nagy Péter józanul oktatott, ő maga is jeles építész és bútortervező volt. Osz­tálytársaim közül Cziegler Győző építészre, volt műegyetemi tanárra és Petrovics Arzén nyugal­mazott műszaki tanácsosra emlékszem, aki most Aradon ól. A negyedik osztályba jártam, amikor Súlyánszky minorita-gvárdián pályadiját, néhány Mária Terézia-tallért nyertem egy rajzommal. Ebből a pénzből vásároltam az első oíaiíf estéket. Egy vasárnap délután elmentem Petrovics bará­tomhoz, akinek a festékévei alkottam ..első olaj­festményemet: egy tulipánt természet után. A kő­vetkező vasárnapon holdvilágos temetőt festet­tem. Azután megfestettem egy aradi uriasszony címerét, de ezt már a pályaduból vásárolt olajtes­té kk el. Akkoriban több festőművész élt Aradon. Ott volt Böhm Pál, aki egy papirüzletben állította ki képeit. Aradon élt akkoriban Zahoray János, azután Szvoboda is, aki templomokat festett. Az én időmben Aradon élt Alexics templorrsíestő, akinek Dusán nevű fia szintén jeles templomfestő volt. Az unokája: Alexics Elek, jónevü festő most Budapesten lakik, ö is Aradon kezdte pályáját A román megszállás alatt Alexicsnek súlyos kel­lemetlenségei voltak és bizonyára internálják, ha az antant budapesti megbízottai közbe nem lép­nek az érdekében. Az én időmben sokat járt Ara­don egy Csillag! nevű aircképíestő, aki akkoriban divatos portretisía lehetett. Az öreg Böhm Já­nosra nagyon jól emlékszem. Mindenkit lekriti­zált és mindenkivel veszekedett. Soborsinböl lejárogatott Aradra Paál László, .aki Böhmnél ta­nult. P.aál Lászlót nem ismertem személyesen, amikor Aradon voltam. Aradról aztán Szolnokra kerültem, majd Szegedre, ahol tanár lettem. Sze­geden éltem, amikor 1882-ben Petrovics barátom levélben megkért, hogy jönnék át Aradra. A ba­ráti hívásnak eleget tettem. Itt találkoztam Gyön­gyössy Rezső festőművésszel. Öccse volt aímak a Gyöngyössy nevű asztalosmesternek, akinél Munkácsy Mihály Aradon inaskodott. Azt hiszem, Gyöngyössy Rezső is meghalt azóta. — Hogy most mit dolozom? Kisebb-nagyobb képeket festek műkereskedők számára. Főként tüzeket. Ezek a képek igen kapósak. Kénytelen vagyok igy dolgozni, mert nehéz a megélhetés. Érdekes, hogy kik vásárolnak festményeket? A parasztok. A falusi házakba bevonult most a fino-m bútor és a zongora, a falakra pedig eredeti fest­mények kerü"nek. Most csak a parasztnak van pénze, hát ebbe fekteti. Kü’dök apróbb képeket Hollandiába, Bécsbe, Nürnbergbe. Mindenütt szí­vesen veszik. Személyes meghívást kaptam Ve­lencébe, hogy’ rendezzek ott önálló kiállítást. Olaszországban még 1911-ből és 1914-ből ismer­nek, amikor az olasz király megvásáro’ta egyik müvemet Az önálló tárlatra negyven-ötven kö­pet kellett volna vinnem. Erre azonban nem volt kö’tségem s igy a többi magyar művésszel együtt állítottam ki Vetencében három képet: „A halál a iövészárokban", „Szent László1* és „Nehéz órák“ citnü vásznaimat. Az „Utolsó ut“ című fest­ményemet a helsiníorsi kiállításra vitték. Nem­rég felszólítást kaptam, hogy az Uf'ici számára' fessem meg saját portrémat. Amint időm engedi, eleget teszek a megtisztelő, felszó1 itásnak. Leg­nevezetesebb alkotásom a „Halál vándorlása’* című ciklusom, amelyet Londonban. Berlinben, Bécsben, Münchenben, Antwerpenben és Rómá­ban állítottam ki. A londoni „Stúdió" kü’ön cikk­ben méltatta ezt a ciklust, amelyet itt őrzök a műterem/ falain. A ciklus darabjaitól egyáltalán nem akarok megválni. Érdekes az is. miként hiú­sult meg a „Golgotlia" című alkotásom eladása. Ezt a képemet még a háború előtt állítottam ki Antwerpenben. Az ottani múzeum igazgatója meg­akarta vásárolni a képcsarnok számára'. A mo­narchia antwerpeni konzulja cseh ember volt, aki engem, a magyar piktort, nem értesített r,j dolog­ról s igy a vásárból semmi sem lett. Itthon nem nagyon méltányolnak engem. A Tcii’föMon sokkal jobban Ismernek, mint idehaza. így pc’dául ár- v-ndő ki a”, i tója vagyok a’ plttsburgj Carnegg'e- ’nstifutnak, ami nagy megtiszteltetés, mert mind­össze harminc curónai kiállítója van s közöttük én vagyok az egyetlen m-'gyaT. A irigy műterem hatalmas falain boron "ós, sejte'mes képek: ez Karrlány. A „Halál vándor­útra" című ciklus minden darabja látható. Az ervik bion f-nii a ,sMvnns" című vászna, Basch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, jíndriSska 6. szám 10W amely évekkel ezelőtt feltűnést keltett Budapes­ten. A másik falon hatalmas vászon: „Egervár ostroma14. Kérték, hogy'' másolja le, de Kacziány nem vállalkozott a nagy munkára. Az egyik áll/ ványon befejezett kép: „Pásztortüz44. Egy ame­rikai vásárolta meg -százötven dollárért. Kacziány megmutatta műkincseit, értékes szőnyegeit, majd kedvesen és korát meghazudtoló frisseséggel kí­sért ki a zugmarás utcára. Káro!y jözsel. ooeoeoofieoQeooooooeeosoeoooo©<sk SZSMMÁ* fes f,Eii {*) Teli Vilmos újjáéledése. Berlini tudósítónk jelenti: A francia erőszak hátása alatt egész Né­metországban hirtelen újra népszerűvé vált Schil­ler nagy szabadságdrámája, amellyel az utolsó évek forradalmasított dramaturgiája nem tudott mit kezdeni. Vagy tiz éve Hauptmann Gerhard rendezésében egyik berlini színház egy moderni­zált Teli Vilmossal próbálkozott, amelynek kö­zéppontjában a Rütli-szinbeli népfölkelés állott, mig a mű számos kisebb jelenetét, köztük Teli­nek közismert pátéídkus monológját a rendező tö­rölte. Akkor ez a merész reformkísérlet súlyos kudarccal végződött. Ma mintegy titkos jeladás­ra a birodalom minden nagyobb városában — elsősorban a megszállott területen — a közönség tomboló lelkesedése mellett ismét műsorra került Schiller hatalmas drámája és az előadás fény­pontját a megváltozott időknek megfelelőleg min­denütt a Rütli-jelenet képezte, amelyben az éj­szaka leple alatt egybegyülő svájci kantonok képviselői ünnepélyes fogadalmat tesznek, hogy az idegen zsarnokság béklyóit magukról lerázzák. Ezt a jelenetet a Ruhr-vidék meggyötört szín­házlátogatói, úgyszólván együttjátszották a szí­nészekkel és a költő esküszavai a közönséget lel­kes hazafias tüntetésre inspirálták. Ezen tünteté­sek nyomán a franciák számos városban be is tiltották az előadásokat. Szomorú korszimptoma. hogy Schiller klasszikus drámája most százhúsz évvel keletkezése után német földön indexre ke­rült! Legújabban a berlini állami színház újította fel Teli Vilmost Jessner intendáns hatásos ren­dezésében és elsőrangú szereposztásban. Az első előadáson egyebek közt jelen voltak a birodalmi elnök, a kancellár és a birodalmi gyűlés elnöke. A Rütli-jelenet szűnni nem akaró tapsvihar kö­vette. A zaj csillapodtával a földszint egy láto­gatója a közönség felé fordulva még egyszer is­mételte a költő intelmét, hogy „egységes testvé­riesült nép akarunk lenni, melyet vész és nyomor széjjel nem választ" és hogy „Inkább a halált vá­lasztjuk, mint a szolgaságot*'. Az esküt a-közön­ség a szólóval együtt dörögte és utána elénekelte a „Deutschland, Deuischland iiber alles!“ kez­detű nemzeti dalt E. (♦) A gyilkos álarc. (Hevesi Sándor fantazma­góriája a budapesti Andrássy-uti Színházban). Ál­arcosok vagyunk mindannyian, szerepjátszó szí­nészek, kik az élet deszkáin nagyszerű vagy szánalmas mondókánkat dadogjuk és csináljuk végig. Mégis az élet hazugságainak, mely mos- tohatesivére az illúziónak, az á1omnak, a mesé­nek, a dalnak és legendának, mindennek, ami szép és amiért élni érdemes, legpregnánsabb szimbolizálója a színész. A színész, ki éhes gyo­morra! aranytrónon oszt jogokat és kincset, ki kacagva öli meg a szivét, ki gyásszal a bensejé- ben, könnyű léptekkel és kedélyes arccal járja a deszkát, aki hazudik és olykor hisz a saját ha­zugságában, egy elvadult, örök Peer Gynt. bo­lyongó, önmagavesztett, önmagakereső, álmos és csalfa, de esténként ragyogó gókler... Művész és ember. Aljas és fenséges. Képsorozat szinsze- rü, drámai és lélekbeiátó. Kean Edmund, a híres angol színész, mintha a mai időben élne. Fia hal­doklik, mialatt a színésznek játszania kell. Az egyik pillanatban nincs érzés, csak póz és játék, a színpadon, a „másik" életben azonban kibugy- gyan a lélek, az érzés, az álarc lehull és most. mialatt a fia haldoklik, einbeT zokog és gyötrő­dik, va’ódi szent fájdalomban előttünk. Az álar­cos játékfigura már nem tudja, mikor játék és mikor valóság, a pásztor annyit hazudott, hogy önmagának sem hiszi, hogy iön a farkas, nincs határ á kettő ’-özött, nem tudja elválasztani egyi­ket a másiktól. A szesz megkönyörü! rajta, ez a pokoli barát elringatja. Mire megvirrad reggel és az apa b$lép otthonába, a fia halott. Sok szó esett a különböző drámafejlődéstheoriák kereté­ben a mozi, a regény, az élet felé való haladás­ról, e sorok Írója is egyik könyvében kísérletet tett ezirányban*), talán a Shakespeare irányának a színtelen, a kulisszanélküli drámának, vagy a technikailag tökéletesen kapcsolódó forgó, eme­letes színpadokkal rendelkező színháznak, más­részt a mozinak, tehát az epikai antidramatikus műfajnak kialakulásáról, hát ez a fantazmagória valahogy ide sorozódik, ha még nem is teljesen úgy, mint al^gy annak végső fejlődését várjuk. Mindensetre igen érdekes munka, groteszk ötlet és szép színészi feladat, melyet Somiad Artúr, a pompás mozimozdulátokká! biró, plasztikus, kife- jeóő művész oldott meg páratlan sikerrel. Tragi­kusan dobálódik a belső végletek külső kivetí­tése közepette. Méltó partnere az egyszerű, ne­mes női alak: Pécsi Blanka. F. J. (*) Wagner tetralógiája a budapesti Operá­ban. Budapestről jelentik: Az Operaház Igazga­tósága Wagner Ricliard tetralógiáját legközelebb sorozatos előadásokban adatja elő. Február 27-én a Rajna kincse, mácius l-én Wa’kür, március 3-án Slcgírled, március 6-án Istenok alkonya kerül színre. *) Farkass -Jenő: IV. Béla király. Drámai re­gény. Táltos kiadása. (+) Pouche. Ez a címe René Peter és Henry Fáik vígjátékénak, amelyet a napokban mutatott /be a párisi Pa tiniére. Alapjában véve operettszö­veg, csak a zene hiányzik hozzá. A festő Bridier igy szó! barátjához, De la Fayolie-boz: „Apád fölszólított téged, hogy vedd el feleségül a fiatal De Salnte-Afríque marqulset. Te azonban attól félsz, hogy nem kísérheted el a tengerre Cécile Prédaye asszonyt és férjét, már pedig elhatáro­zott szándékod, hogy Prédage urat megcsalod a feleségével. Naiv vágja Csak egy asszonyt kell magaddal vinned, akinek jelenléte Prédage urat. a féltékeny férjet megnyugtatja és én el fogom küldeni neked Pouche kisasszonyt." A fiatal mar- quíse nem akar még egyszer férjbezmenni olyan férfihoz, akit nem ismer. Mialatt De la Fayolle ur nincs otthon, a marquise megérkezik a laká­sába, ott találja a kis Pouchet, megtudja tőle. milyen játékot akarnak be’őle űzni és megszerzi magának azt a mulatságot, hogy megcsalja azo­kat, akik őt akarják megcsalni. Átveszi Pouche kisasszony helyét és szerepét. Prédage asszony rendkívül féltékeny lesz, féltékennyé teszi, hogy van itt egy nő, aki túlságosan igénybe veszi ud­variólát. A festő Bridier maga is féltékennyé vá­lik a barátjára. Féltékeny az Igazi Pouche kis­asszonynak a vőlegénye, egy fodrásrsegéd is, aki fölkeresi menyasszonyát és felfedezi, hogy menyasszonya egyáltalán nincs is együtt De la Fayolle urraíl. A szép és fiatal marquise azonban beleszeret nem a neki szánt De la Fayolieba, ha­nem a festőbe és feleségül is megy hozzá. E for­dulatos vígjáték szerzői belátták, hogy a zene jót tenne vigiátékuknak és ezért telerakták da­rabalkat számok foxtrotta! és a divatos operet­tekből vett idézetekkel. (*) Hauptmann Károly két elő nem adott drá­májának bemutatója. A nemrég elhunyt Haunt- .mann Károly két soha eiő nem adott darabját mu­tatják be legközelebb. A „Napolcon“-t a p’aueni városi színházban, a „Mózes“-t pedig a kobienzi színház fogja szinrehozni. (*) Csipke. Budapestről jelentik: A Belvárosi Színház szombat este mutatta be Ernőd Tamás­nak „Csipke" cím alatt összeí glalt három egy- felvonásosát. Az újdonságról a pesti kritika igy irir: A Pesti Napló megállapítja, hogy a három egyfelvonásos (A nő meg a cs'pke, A nő meg a királyfi, A nő meg az ördög) stílusban, tónusban ■különbözik egymástól a összefoglalójuk a költői elgondolás, a meleg és tiszta líra, a könnyed drámai beállítás s az izes poétái nyelv. Az első Ernőd legsikerültebb színpadi alkotások közül való. A másik mélység helyett inkább teriendö- séget ad és megoldása elhibázott, széifolyó és stilustöréseket mutató. A harmadik tökéletes. A három darab előadása kissé vontatott volt. — A Pesti Hírlap megállapítja, hogy a kabarék vásári zsivajából, mint nemes szólam, t'sztán csendül ki Ernőd hang’a. — Az Újság szerint rínom hangu­latú, elmosódó szinü, nemes zenéjü kis játékok ezek. — A Nemzett Újság azt írja, hogy Ernőd dédelgető lélekkel mereng el a múlt szépségein, hogy színes sugarakat nyújt benne egy-egv ó- gemma tüze s hogy antik csipkék, réei szépmi- vek aranyos szálai közé bogozódó emlékeken an- d.alodik el. — A Világ szerint Ernőd lírikus és op­timista, aki nem csinál tragédiát az életnek apró nagy játékaiból, meghagyja játéknak esteit, em­bereit is s az egészet gyöngéd szeretette! és boldog, okos mosollyal, a rr,eses7övés ódon, szép tündérfátylával, azaz tündércsipkéjével boritía le. A három egyfelvonásos tartalmának váza ez: Változatos szinhelyekre visz Ernőd Tamás há­rom egvfelvonásosa: flamand ötvös 16. századi műhelyébe, magyar pusztai csárdába, renaissance olasz polgárházba. Az első darab: A nő meg a csipke azt példázza, hogy az öreg férj hiába csukja szekrénybe és nevezi ki ]átékbab-*nak a csinos fiatal feleségét, csak kiugrik az, ha szép flamand csipkét é.s szép flamand grófot lát. A második: A nő meg a királyfi a bárókisasszony egy éjszakai kalandját mond'a el. Budára, az ud­vari bálba igvekezett, eltörött a hintó tengrlve. a pusztai csárdában kell tö'tenie az éjszakát. Ru­hacsere a csapiérrsfeánnyal, találkozás a futóbe- tyárral, lunatíkus álom, amelyben a betyár mint mesebeli királyfi lön c:ssza — ezek a kis darab kissé szanaszét hagyott és stílusban is ingado- zóan megcsinált motívumai. A harmad'k darab: 4. nő meg az ördög boccacciói történe* amely­ben a kikapós asszony addig vezeti orránál fog­va együgyü férjét, amíg az észbe nem kap és jól elpáholja. (*) „Ttizhalál". Dánielné Lengyel Laura Ily cimii színmüve lesz a Nemzeti Színház egyik leg­közelebbi eredeti újdonsága. A „Tüzhalál" női fő­szerepét P. Márkus Emília játssza. ^ prágai német színház műsora: Szerda: Rasln temetése miatt zárva. Csütörtök: Rose Bemd. Péntek: Az orv vadász. Szombat: A cárnö kegyence. Vasárnap délelőtt: Hangverseny- Vasárnap délután: Luxemburg grót|a. Vasárnap este: Evangellinann. Kubla vendég­játéka. A prágai német kis-szinpad műsora - \ Csütörtök: A kis bűnös. Péntek: A kis bűnös. Szombat: Ingeborg Premiér Vasárnap délután: Ingeborg. Vasárnap este- A kis bűnös. A kassai magyar színház műsora: Szerda A bűnös. iúv Att von.- amtl ml Aicatünftf

Next

/
Oldalképek
Tartalom