Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-21 / 41. (194.) szám

Szerda, famiár ?t.

3

fifiiirmeiiilp-Éltfes beszéde■'

€® ScÖ2ztf«rrs.«aí*á)e védelnmÉHNil f«i voslatf ellesi

fik meHgqypair irB’«e«S«esn*.á«a wdefifa. — Cselft-$za«»vdl€fi«s | é® 1*1 cb&1961B*€»3í,®z&2í wS®3B<»síiia^ía.

Prága, február 20..

A képviselőház alkotmányjogi bizottságának tegnapi ütésén Körmendy-P.kes Lajos dr. keresztényszociális képviselő az alábbi beszédet mondotta:*

— Egyik most élő legnagyobb angol ál- íamférfiutól származik az a megállapítás, hogy „az uj demokrácia kapzsi és romlott, betege a felszínes idealizmusnak és az anyagias sóvárgásnak; nem is alkalmas másféle küzdelemre, csak erőszakosságra és cselszövésre44— Ennek a találóan jellemzett uj demokráciának első szülött gyermeke a cseh-szlo- vák köztársaság s régi igazság, hogy az alma nem esik messze a fájától. Bizony az a hirtelen megnőtt első szülött nyurga legény, a papájának minden jellegzetes tulajdonságát örökölte. Azok, akik a csehszlovák köztársaság mai politikáját irányítják, azt a szellemet, melyben itt kormányoznak, a párisi béketárgyalások levegőjéből szívták magukba.

— Ök tudják a legjobban, hogy mit Ígért az antant és mit ígért Wilson a béketárgya- Jások előtt s hogy mi lett ezekből az Ígéretekből tényleg megvalósítva. Ök tudják a legjobban, hogy soha még nagyobb elentét nem volt a világon, mint amekkora az antant teóriája és praxisa, Ígéretei és tényei között fennáll. Ha ők, a nanyok, Európa mai urai megengedhetik maguknak a luxust, hogy az adott szót semmibe sem veszik, miért skru- pulizáljanak vájjon a cseh-szlovák hatalmasok? A fejedelmeket köthette az Ígéretük, mert azok a lovagi szeltem neveltjei és lété* teményesei voltak, a demokrácia ellenben patentét szerzett arra, hogy az adott szó szentségét, az Ígéretet semmibe se vegye.

— Csak igy lehet megmagyarázni, hogy már a köztársaság alaptörvényeinek megalkotásánál miért nem alkalmazták híven a salnt germalni szerződés l—8. cikkeit, hogy a különböző törvények és rendeletek tételes rendelkezései miért nem biztosítják a nemzeti kisebbségek részére legalább azt a keveset amihez a békeszerződés alapján joguk tenne s végül hogy a kormány és közegei miért nem alkalmazzák a gyakorlatban azt a még kevesebbet, amit a törvények részünkre mégis biztosítanakA vád

— A magyar pártokat és bennünket magyar képviselőket személy szerint is irredentának álltának oda, egyszerűen azért, mert fölszólalásainkban a kormány szlovenszkói politikáját ostorozzuk. Kérdezem, hogy olvan viszonyok között, aminőkben mi élünk, tehetünk-e egyebet? H!szen arról hogy híveinket a törvény betartására figyelmeztessük, még a legelkeseredettebb kritika közben sem feledkezünk meg s a

lakosság békés vise’kedése sokkal inkább érdemünk nekünk, mint a hatóságoknak, amelyek törvényszegéseikkel és jogaink semmibevevésével állandóan csak fütik az elégedetlenséget.;

— Ilyen kormányzati politika mellett csak nem várhatják tőlünk azt, hogy a kormányt és közegeit dtesérjük? Azt hiszem, hogy minden tisztalátásu embernek be kell látnia, hogy az adott viszonyok között a mi szerepünk nem lehet más, mint rámutatni a törvénytelenségekre.

— Ám a soviniszta túlzók szemében ennek a részünkre megmaradt egyetlen jognak a gyakorlása is irredenta tevékenység és semmi kétségem nincsen aziránt, hogy

a köztársaság védelméről szóló szerencsét len, reakciós törvétiy|avas*afnak is elsősorban ez a fölfogás adott életet

— Ezért tartom aktuálisnak, hogy végre vajhára szemébe nézzünk ennek az irredenta vádnak és egyszer s mindenkorra leszámoljunk vele.

A magyarországi irredentizmus

— A mértékadó cseh politikai közvélemény fölfogása szerint az irredentizmus fészke Magyarország s mi, magyar képviselők annak itteni exponensei vagyunk— Ennek a kérdésnek fontossága, de komplikált volta is megköveteli, hogy részletesen foglalkozzunk vele és ped:g annál inkább, mert ennek a kérdésnek tiszta átérté- se és józan mérlegélése sok nagyon káros hatású fé'reértés kiküszöbölésére vezethetne.

— Első kérdés tehát, hogy' van-e való* iában Magyarországon irredentizmus? Legtalálóbb feleletet erre egy zsidó zsargonban föltett másik kérdés adhat csak: „Naná, hát níncs?“ £s vájjon elképzelhető-e egyáltalában, hogy ne legyen? Minden józaneszü ember be fogja látni, hogy ez el nem képzelhető, Mert ha egy nemzettől máról-holnapra elveszik geográfiáikig ideálisan körülhatárolt ezer éves birtokállományának kétharmadrészét és még hozzá olyan határokat adnak neki, amelyek az őt megcsonkító szomszédokkal szemben semmiféle természetes vé* delmet nem nyújtanak, sőt megmaradt csonka területe is a szomszédok állandó prédájául van odadobva s az egyik szomszéd pláne annyira közei van, hogy Párkányná- rráról akár ágyúval belőhet az ország fővárosába, hát akkor — mondom — annak a megcsonkított országnak a közvéleményétől azt kívánni, hogy a mai állapotot örökké tartónak ismerje el és abba minden időkre belenyugodván a telkekből az irredenta gondolatot száműzze, azt — úgy gondolom — józan fejjel elképzelni bajos. A cseh közvélemény, ámenben a nemzeti öntudat olyan élénkéi lüktet s amelynek exponensei a határkiigazitó bizottságok működése alatt a csak most nyert uj területhez is oly szívósan ragaszkodtak, hogy még egy rossz malmot sem voltak hajlandók Magyarországnak visszaengedni, bizonyára képes lesz megérteni egy másik nemzetnek különösen ahhoz a földhöz való ragaszkodását, amelyen fajtestvérei élnek,, akikből három és fél milliót a magyar nemzet testéről egyszerűen lekapcsoltak.

— Vájjon nem volna*e cseh irredentizmus, ha az ország határát máról-holnapra úgy vonnák meg, hogy Köln és Pilzen már idegen országokban feküdnék?

— Alapítsuk meg tehát, mint a legtermészetesebb tényt a világon, hogy Magyarországon levaBbb Is a lelkekben élő irredentizmus van, mert lehetetlen, hogy ne legyen, mert kel lennie, mert ott Is emberek élnek, akiknek nem savó, de vér folyik az ereikben.

— Ez az irredentizmus annál természetesebb, mert Magyarországon ma egy olyan közvélemény él még. amely az ezer éves haza föloszthatatlanságának — geográfiái, vízrajzi és gazdasági argumentumokkal is bőven támogtott — ideológiában nőtt íö1 és amely a most lefolyt háború atett, sem előbb, soha nem akart a másokéból egy tál pala tt* nyit sem elvenni. Az ilyen mentalitású közvélemény kétszeres súllyal érzi a salát blr- toká Horn árva megcsonkításának tagadhatatlan igazságtalanságát.

A magyar kormány magatartása

— Hogy a magyar kormány számára a közvélemény széles rétegeiben benne élő irredentizmus nem kellemes, azt mindenki be fogja látni, aki figyelembe veszi, hogy a nagy háború, a forradalom, a boteevizmus,

az ellenforradalom, a trianoni béke kegyetlensége, a román megszállás, a király hazahozatala és más — kisebb jelentőségű — kisérő jelenségek ezt a katasztrófák sorozatába taszított országot minden vonatkozásában annyira ivénvbe vették, hogy annak — a fe'elős állásban lévő kormányfér* fiák egyértelmű megítélése szerint - uvy a bel-, mint a külpolitikában nyugalomra, békességre és a teremtő munka áldásaira van szüksége.

— Azzal hogy Magyarország az elszenvedett szörnyű csapások súlya alatt össze nem omlott és a konszolidációnak mai viszonylagosan bámulatosan nagy — eredmények tudta produkálni, ősi életerejének és életképességének nagyszerű bizonyítékát szolgáltatja.

— Ne higyje azonban senki, hogy mindez csak a nemzet természetes forrásból fakadó erőinek magától adódó eredője. A belső erők ott — annyi társadalmi megrázkódtatás után — ma még nagyon is széthuzók. A különböző táborokból fölhangzó jelszavak ma még annyira hatásteljesek, a felajzott idegzetű közönségnek hangulata műiden mozgalommal szemben annyira élénken reagálásra hajló, hogy a különböző irányzatokat mederben tartani, azok felett urnák lenni, a legkipróbál tabb kormányzatot is erősen igénybe vevő portikai művészet.

— Kérdezem már most, hogy ilyen feldúlt idegzetű országban lehet-e az erőszakos letörés eszközeit alkalmazni az irredentizmus' híveivel és esetleges szerveivel szemben, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy az ottani irredentizmust egy ostobául igazságtalan békeszerződés és az ennek hatásaként keletkezett mérhetetlen elkeseredés táplálja, egy olyan elkeseredés, amelynek jogosultságát mindenkinek el kell ismernie, akiben akármiféle nemzeti érzés és öntudat lakik— Vaj.iop nem söpörné-e el a legerősebb kormányt Is a közhangulat vihara, ha a nyers erő brutális eszközeit merné alkalmazni egy letagadhaíattenul a legnemesebb nemzeti érzésből fakadó társadalmi mozgalommal szemben?

Hiszen a cseh-szlovák kormány nem egy katasztrófákon keresztül esett, megcsonkított és kirabolt országnak, hanem egy minden vo* nafckozásban kedvezményezett és protogált szerencsés államnak ólén áll s mégis teljesen tehetelemiek mutatkozott és mutatkozik raág ma is a túlzó soviniszták szobrokat ledöntő és a nemzetiségi békét veszélyeztető revoltjaival szemben, pedig a nemzeti türelmetlenségnek ezek a sajnálatos megnyilatkozásai ugyancsak kompromittálók a sokat hangoztatott cseh-szlovák demokráciára és a külföld előtt sem emelik a köztársaság hitelét és tekintélyét. £s miért tehetetlen ezekkel szemben a éseh kormány? Egyszerűen azért, mert alapmotívumokban ezek a mozgalmak is a nemzeti érzésből táplálkoznak, amelyeket megsérteni a kormánynak sem ereje, sem bátorsága nincsen.

Az irredentizmus Üíilső tényezői

— Visszatérve a magyar irredentizmus természetének ismertetéséhez, meg kell álla* pl,tanom azt is, hogy

ezt a társadalmi mozgalmat nemcsak belső, hanem külső tényezők is táplálják és éppen ezek az utóbbi tényezők azok, amelyek annak folyton megujjuló, friss erőt adnak s a magyar kormánynak csillapító törekvéseit semlegesítik.

— Ezek közé a külső tényezők közé tartoznak elsősorban is az utódállamoknak és ezek között a cseh-szlovák kormánynak az tiprásai, a békeszerződések rendelkezésének itteni magyarsággal szemben elkövetett jog- semmibevétele, a tömeges kiutasítások, a magyar exisztenciáh tízezreinek tönkretétele mert

az itteni kíméletlen soviniszta politikának szánalomra mé'tó áldozatai oöa-H mint földönfutóvá tett menekültek fii Ük a közhangulatot és élesztik a gyülő,et*tüzét.

Vaijon lehet*e ezt rossznéven venni, lehet-e ezt megakadályozni?

— Hasonló módon táp’á’ja az irredentizmust az utódállamok kü’politikája,

amely legtöbbször nyíltan, gyakran csak a sorok között, de sohasem mulasztja el Magyarország elleni rosszakaratának kifejezést adni.

Az utódállamok

és az emigráció

— Kifejezésre jut ez a rosszakarat abban is, — és talán mindennél nagyobb elkeseredést kelt — hogy

az utódállamok a magukat emigránsoknak nevező politikai csoporttal s azoknak a magyar érdekek ellen dolgozó sajtójával fegyverbarátságot tartanak fenn.

Ez a pont azt hiszem külön megmagyarázást igényel

Az úgynevezett emigráció

— A magyar közvélemény túlnyomó nagy többsége — mondhatnám az egész közvélemény — meg van győződve arról, hogy az ország irtózatos katasztrófáját Károlyi Mihály és társai okozták,

akik az országnak ama válságos óráiban kitűnő anataníösszeköttetéseik hangoztatásával. a néphangulatot maguk mellé állították s mikor a hatalmat kezükbe kapták, az ígért pompás békeföl tételek kieszközlésével adósak maradtak, de első dolguk volt a harcterekről rendben hazatérő hadosztályokat is leszerelni, a fegyveres erőt mesterségesen szétzülleszteni s ezzel az országot az éhes szomszédok szabad prédájául odadobni. A Diaz-féle fegyverszüneti szerződés helyett a belgrádi határmegállapitás. Linder Béla hadügyminiszternek a „nem akarok többé katonát látni4* jelszóban megtestesített hadügyi politikája és a szerencsétlen külügyi politika, amely egy Bédi-Scmvimmer Róza diplomáciai „sikereiben1* kulminált, jelzik azokat az állomásokat, amelyeken át Károlyiék Magyarországa eljutott a bolsevizmusig.

— A magyar közvélemény — amely így és csakis igy látja az eseményeket — már kiengesztelödöit a bolsevikjeikkel szemben mert azokat egy csillogó teória félrevezetett fanatikusainak tartja és náluk a jóhiszemű tévedést ás'elfogad ja már mentségül.

— De nem engesztelődül ki és — azt hiszem — sohasem jog kiengeszíelödni azokkal az októbristákkal szemben, akik, ahelyett, hogy rettenetes tévedéseiket belátva, mea cuipát mondanának, a külföldre menekültek és onnan a hazugság raffinait fegyvereivel valóságos hadjáratot folytatnak Magyarország e’len.

— A nyugalmasyarorszsági kérdésben Magyarország érdekei ellen kifejtett lázas tevékenységük. Pécsnek a szerb megszállás alól való felszabadítását megakadályozni igyekvő erőfeszítéseik, a „Baranyai népköz- társaság41 gondolatának propagálása, a társadalmi és politikai ellentétek ütközői között vergődő, ezer sebből vérző, szerencsétlen Magyarország ellen egész Európában, sőt újabban már Amerikában is folytatott rága- lomhiadtjáraituk és az a tényülk. hogy az utódállamok elnyomott magyarságának védelmére soha még egy szavuk nem volt, teljesen leibe tettemmé teszik, hogy az ország velük szemben a megbocsátás útjára lépjen.

— Az utódé lamok azzal, hogy ezeket az emigránsokat pártfogolják, támogatják és minden más magyar sajtótermék kizárásával csupán csak az ő lapjaikat engedik be országaik területére,

jobban szítják az irredentizmust, mint bármely más tényező.

— Az emigrációnak most vázolt tevékenysége -a fő oka ‘annak is, hogy Magyar- országon az antiszemita mozgalom nem tud teljesen nyugvópontra jutni, mert a. bécsi magyar lapok mindig gondoskodnak róla, hogy 'Magyarországgal szemben emelt újabb és ■újabb vádjaikkal a már kialvóban lévő tüzet lángra lobban teák.

Következtetés

— A magyar irredentizmusról tehát megállapíthatjuk, hogy létezik és megállapítottuk azt is, hogy mely tényezőknek köszöni létét és folyton megújuló erejét. Ezekhez a megállapításokhoz legfeljebb még csak azt kell — az igazság kedvéért — hozzáfűznöm, hogy Magyarországon bizony sokan, nagyon sokan vannak egyrészt honfifájdalomtól áthatott emberek, másrészt exisztenciájukban félbemaradt elkeseredettek, akiknél fogékony talajra le1 a költő szava: „Inkább jöjjön a nagyszerű halál.44 Ezek természetesen bármely pillanatban egy szál fokossal is ti ek íme nmének a határnak. Hogy a felelős magyar kormány minden erőfeszítést megtesz az irredentizmus lefojtásátra, az a külpolitikai viszonyok minden ismerője előtt kézenfekvő kel! hogy legyen, mert hiszen, hogy a katonai erejétől megfosztott, erőszakosan leszerelt Magyar- ország a bemasirozásra állandóan ürügyet kereső és áliig felfegyverzett ki sántán t államaitól körülvéve, mai külpolitikai elszigeteltségében, egy támadásra nem gondolhat, azt, úgy hiszem, nem kell bővebben indokolni

— Magyarország kényszerűségből aláírta a trianoni békét és kényszerűségből be is tartja azt Betartja, mert nincs módjában be nem tartani. Ez a száraz tény, amit, úgy hiszem, eléggé igazol a magyar kormánynak a Károly király hazajövetele alkalmából tanúsított magatartása. Pedig akkor a nemzcítnck ősi erényét, a királyhüségeí keltett — és az ultima ratio alkalmazásával keltett — áldozatul dobnia. Egy ilyen előzóra az egész ételre