Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-20 / 15. (168.) szám

Szombat január 20. 3 kikapcsolni a némáét ujjáépitö munkájából. A tájvédelemre szükség van azonban szívesebben vette volna, ha a tájvédelem fontosságát han­goztató beszédet nem Gömbös Gyula a párt al- elnöke, hanem egy más képviselő mondotta volna - el. A fajvédelem kérdésében egyébként Bethlen István gróf miniszterelnök nézetén van, akinek politikáját a legnagyobb mértékben helyesli és a magáévá teszi. A kormány iránt bizalommal viseltetik, tehát az itideamiitási javaslatot elfo­gadja. Szilágy i Lajos pártonkiviilj ellenzéki kép-j viselő volt a következő szónok: Teres összefogásra van szükség. A inai nehéz kiil- és belpolitikái helyzetiben nem szabad a nemzet erejét szétfor­gácsolni. Örömmel szögezem le, iiogy úgy ;-j kor­mány és a kormánypárt, mint az ellenzék ré­széről is megindult a törekvés arra, hogy az ország érdekében együtt dolgozzanak. Az ellen­zék is az ország javát akarja. Már régebben szükség lett volna erre az együttműködésre, ed­dig azonban a kormány nem mutatott hajlandó­ságot a' békülésre. A kormány politikájával nem vagyok megelégedve. Azt látjuk, hogy az alkot­mányosság napról-na-pra csökken, az ex-lcxröl alig esik szó, a parlamentarizmus pedig, amelyen asz országnak föl kellene épülnie, lejárja magát, A kormány belpolitikája befelé a zsarnokság, ki­felé pedig a rémlátás jeleit viseli magán. Az e!- j lenzék hosszabb idő óta nem posszibilis. A ke­resztény ellenzék tagjainak szemére vetették, hogy azáltal, hogy az ellenzéki pártszövetségben a liberálisokkal együtt dolgoziak, kompromitál- ták a pártot. Rassaiék pedig azt hiszik, hogy ök árulták el a szabadkirályi választó elveket, ami­kor együttműködtek a keresztény ellenzék tag­jaival, A parlament porondján megjelentek a nem­zetközi szociáldemokratáik is. A polgári ellenzék mindjárt az első napokban állást foglalt a szo­ciáldemokratákkal szemben, mert ök nem a nem­zet érdekeit, hanem a nemzetköziséget szolgál­ják. Most a napokban megalakult a pártonkiviilj ellenzéki képviselők csoportjai, amely a nemzeti demokrácia alapján áll. Sajnálattal vagyok kény­telen megáll api tani, hogy a nemzetgyűlés nem áll föladata magaslatán. Ez főleg a kormánynak köszönhető, amely a külpolitikában mindenkor a ineghunyászkod’ás politikáját követi, belpolitiká­ja pedig abban merül ki, hogy megtartsa maga' részére — bármilyen eszközökkel is — a hatal­mat. A tájvédelem szükséges, de nem úgy, amint azt Gömbös Gyula hangoztatta. Kissé komikus­nak tetszik is, hogy éppen az napon, amikor Gömbös Gyula a fair védelemről beszélt, megje­lent a hivatalos lapban a kormány-főtanácsosok kinevezéséről szóló rendelet. A nemzetgyűlésen a fajvédelmet hangoztatják és ugyanakkor tucat- számra’ neveznek ki zsidóemibereket, csak azért, mert pénzük van, méltóságos urakká. Hogy mi a kormány álláspontja Gömbös fajvédelmi poli­tikájával szentben, azt senki sem •tudja. Be én ezt most nem is tartom fontosnak. Itt egyedül csak az a fontos, hogy a kormány titokban ne támogassa ezt a mozgalmat Külpolitikai tekin­tetben a legnagyobb veszedelmet a kisantant föllépésében látom. Igaz ugyan, hogy a veszély már elsimult, de a magyar nemzetgyűlésnek meg kell ragadni az alkalmat és ünneplésen tiltakozni kell az ország belügyeibe való minden beavatko­zás ellen. Híve vagyok annak, hogy a forradalmi és háborús kormányokat felelősségre kellett vol­na vonni. Sajnos, azonban ez ma már elkésett. Belátom és beismerem, hogy magam is hibás vol­tam akkor, amikor a képviselöház erőszakos föloszlatása ellen nem emeltein föl kellő erővel tiltakozó szavamat. Most azonban, amikor azt látom, hogy a forradalmi kormány egyes tagjai mosolyogva, édes, ártatlan arccal nézett Lászlóra. — Hát . . . Tudja . . . Valamire gon­doltam . . . Csak úgy . . . Vétetieuségből... — Mondja csak ki. — No, azt nem lehet úgy kiabálni. Üljön ide mellém, akikor megmondom . . . talán. László néhány lépésnyire Jolántól leült a fűbe. Közönyös arccal nézett a leányra s kissé unottan szólalt meg aztán: — Hát beszéljen kérem . . . Jolánnak most egyszerre elment a ked­ve a b esz éléstől. Pedig annyiszor elmondta már magában, hetek óta minden nap, hogy ebben a helyzetben mit fog mondani, csak­hogy persze, ajkkor mindig az volt a termé­szetes feltétel, hogy László szerelemtől ég­ve reményteljes várakozással néz reá. De így, most, mit mondjon? Szemeit zavarodottan lesütötte s végre ak adóz va m egszól al t: —- Tudja . . . Semmit . . . Ah, istenem, milyen meleg délután! Idegesen hátraszoritotta a homlokán hhnbáffódzó hajtíiirtjeit és zavarodott arcát elfordította a férfitől. — Bizony, meleg délután, — mondotta j László. Hallgattak. Az előttük elterülő tó egy helyen vakitóarn csillogott a napfénytől. Kü­lönben pedig szürkészöld volt a tó. a teljes mozdulatlan viz felszíne olyan volt, mint egy nagy acéltükör. Egy hattyú a túlsó par­ton nyújtogatta hosszú nyaikát, körülnézett s aztán megint visszadugta fejét a szárnya alá, álmosan. Hallgattak. A leány szivében a keserűség felíola- kodott, ellenállhatatlanul. Milyen ostoba helyzet! De hogy ez a lászló ilyen is tud y'/y&iJWGYM/ünrAP ina tó miniszterek és államtitkárok, év. masam i is u megértés alapján állok. A délutáni ülés A délutáni ülésen Szilágyi követelte, hogy a Népszava szerkesztőjének gyilkosait és a dohány-utcai bombamerénylőket állítsák bíróság elé. Amíg az ellenzék helyén van, ne tűrje, hogy a jóvátétellel kijátszák. Azután Hegedűs. György beszélt. Kije­lentette, hogy liti lesz az antiszemitizmushoz. Lapunk zárásakor az ülés tart. Á belügyminiszter az ébredők internálásáról Budapest, január 19. (Budapesti szer­kesztősénünk telefonjelentése.) Tegnap jelen­tettem röviden, hogy Rakovszky Iván bel­ügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a Fővá­rosi Színház elleni merényletben bűnös éb­redő vezéreket Zalaegerszegre internáltatta. Most módomban van a belügyminiszter egész nyilatkozatát közölni: — A nyomozás — mondotta a belügy­miniszter — pozitív eredményre vezetett és szálai az ébredők IX. kerületi és soroksári fiókjaihoz vezetnek. A legerélyesebb vizsgá­latot rendeltem el eme fiókegyesületek el­len. A tettesek ellen rendes bírói eljárást fognak lefolytatni, ezzel kapcsolatban azon­ban az aktív résztvevőkkel és a felbujtókkal szemben folyamatba tesszük az internálás! eljárást. Többször figyelmeztettem a köz­véleményt, hogy a közönség életét és testi épségét veszélyeztető cselekményekkel szemben a kormányzat semmiféle elnézést nem gyakorol. A rendőrség és a bíróság ed­dig is minden esetben megtette kötelességét. Minthogy úgy’ látszik, hogy a rendes törvé­nyek és a kormány rendelkezésére bocsájtotí eszközök nem elegendők eféle rendzavarások gyökeres kiirtására, kénytelen vagyok most az internálás eszközéhez nyúlni. Tekintettel arra, hogy a botrány egyik résztvevőjének lakásán fegyver volt, a nyomozást az irány­ban is megejtjük, hogy a többi résztvevőnél vagy szervezeteiknél nincsenek-e elrejtett, fegyverek. A közvélemény nyugodt lehet, a kormány a szigorú megtorló rendszabályo­kat habozás nélkül, szilárd következetes­séggel végrehajtja. Ezek az intézkedések mindenkinek elveszi majd a kedvét az ilyen rendzavargások megismétlődésétől. í ! i j Zichy az összetartásról Budapest, január 19. (Budapesti '"szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A Nemzeti Összetartás Köre tegnap este vacsorát tar­tott, amelyen Zichy János gróf, a kör vezére beszédet mondott. Kijelentette, hogy az ösz- szetartás gondolatát a mai nehéz időben, minden magjrarnak ápolnia kell. Minden kon­zervatív erőt a kor szellemének megértésére kell szorítanunk, mert erre a legnagyobb szükség van. Ne tekintsünk arra, hogy kinek milyen politikai múltja van, csak azt nézzük, vájjon a tradícióra és a jogfolytonosságra törekvő célja van-e. Ha igen, akkor össze keilene tartanunk vele, tartozzék bármilyen irányzathoz is. Izgatáséit elitéit képviselő Budapest, január Í9. (Budapesti szerkesztő- •ségüri'k teleibnjelcntése.) A kaposvári törvényszék Pákozdy András nemzetgyűlési képviselőt azért, mert prograamnb.eszé-dében azt mondotta, hogy a kormány azért vet ki nagy adót, mert a mene­kült tisztviselőket fölöslegesen helyezte el állá­sokban, izgatás miatt három havi fogházra Ítélte, az Ítélet végrehajtását azonban fölfüggesztette. Pákozdy az ítélet ellen iöllebbezést jelentett be. * Az akció román kormánycsiny volt A Lupta tegnap különkiadásban rnár biztos háborúról beszélt. A kormány erre megnyugtató jelentést adott ki s egyben le­intette a háborús hírek terjesztőit. Ezután jelent meg az Epoca, mely két nagy cikkben rendik ívül heves hangon támadja a kormányt s azt állítja, hogy az egész akció csíny volt csupán, mellyel a kormány a saját megingott belső helyzetét akarta volna megszilárdítani. Az Epoca cikkéhez hasonló álláspontot foglalt el a nemzeti párt kolozsvári lapja is. Zichy Rubidó gróf, bukaresti magyar követ i.gy nyilatkozott az Adeverulnak: — Alapjában véve információnk szerint a dolgok nem éppen olyan súlyosak, amint azokat egyes helyeken beállították. A kis­antant képviselői együttesen közbeléptek külügyminiszterünknél és kérték, hogy a magyar kormány tegyen meg minden lehe­tői, hogy a felforralt háborús kedv, mely a magyar főváros egyes meetingjein oly buz­gón fellángolt, a kellő fokra lehűljön. Kül­ügyminiszterünk azt felelte, hogy megtesz mindent errenézve és egyben megnyugtató kijelentéseket tett a kisantant képviselőinek, melyeket ezek megelégedéssel vettek tudo­másul. A közbelépés szóbelileg történt és niem jegyzék utján, inkább bizonyos tanács formájában. A dolgok ilyen állása mellett láthatják, hogy az egész dolog viharrá redu­kálódik egy pohár vízben. A román kormány is elintézettnek tartja a konfliktust Buktfrest, január 19. (Saját tudósítónk távirata.) Hivatalos jelentés szerint Zichy Rubidó gróf, bukaresti magyar követ, bizto­sította Marzescu ideiglenes külügyminisz­tert, hogy a magyar kormány mindent meg­tesz a propaganda elfojtására és hogy min­den erejével azon lesz, hogy a hatámient; incidenseknek véget vessen. Hivatalos jelen­tés szerint a román kormány meg van elé­gedve a magyar kormány válaszával és igy az incidens elsírnitottnaik tekinthető. KSSEsKEBaHBEBBS J3&'2i:£»aB!a»B£3BanS;«BE3ZSBgaBBaaBBBBSBBBaBBBnBBBBBBBBaBB M csWJétck Hafcaek mondták ki ioeriiit a Mmkcttsáa. A bíróság Ítélete az éjjeli érákban várható. Prága, január 19. (Saját tudósítónktól.) A tegnap esti foly­tatólagos tárgyaláson befejezték a védőbe­szédeket, Baeran dr. és Schwabe is elmon­dották zárószavaikat. Azután az elnök a tár­gyalást berekesztette s folytatását ma reg­gel kilenc órára tűzte ki. (soller védőbeszéde. G o 11 e r dr., Baeran fővédője, elsősor­ban a büzbomba-ügyről beszélt s ama meg­győződésének adott kifejezést, hogy az es- kíidtbiróság sohasem foglalkozott yolna a „bomba-aíférral“, ha a kémkedési pörrel ezt össze nem vonják. Foglalkozott ezután a bi­zonyítási eljárás részleteivel s kijelentette, hogy különös hatást gyakorol a külföldre, ha egy politikust egy közönséges túlkapás miatt többévi fogságra ítélnek. Baerannak a sze­mére vetik, hogy a képviselházat „Sauhau- fen“-nek nevezte. Mindenki tudja, hogy mi­lyenek az állapotok a parlamentben. Ismere­tes az is, hogy egy cseh miniszter — akkor ugyan nem volt miniszter — képviselőtársai­nak a nyelvét mutatta. A fiatal köztársaság politikusai még nincsenek parlamentszerüen nevelve. Ha ma Baerant elítélik, úgy joggal hirdethetik a németek, hogy politikailag el­nyomják őket a csehek. A csehek és az ál­lam területén élő kisebbségek között fönnálló politikai viszonyt azzal elintézni nem lehet, hogy a tömegből kihúznak egy embert s be­csukják. Ezzel senkinek sem segítenek. —■ Mint jogász nem találok ebben az ügyben semmiféle büntetendő cselekményt. De érthetetlennek tartom azt is, hogy a vád­irat olyan törvényre hivatkozik ebben az ügyben, amely törvény (87. §) csak vas- utakra, gőzerővel hajtott szállítóeszközökre vonatkozik. Nem tudom, hogy a képviselőket is gőzerő hajtja-e? Ezután áttért a kémkedési por re: — S most olyan dologról beszélek önök­höz, tisztelt esküdtek, amely önökhöz az cs- kiidtbirósághoz nem is tartozik. A kémkedés sohasem fair, akár cseh, akár német oldalról történik. Ez sohasem tisztességes dolog. Bae­ran dr. ma a vádlottak padján ül ugyanazzal a váddal, amilyennel a köztársaság alapitóit a régi Ausztria is a vádlottak padjára ker­gette. A törvény ugyanaz, csak az a különb­ség. hogy akkor a csehek, ma meg a németek iilnek a vádlottak padján. — A talált fényképek több forrásból erednek s Schwabera, Nowakowskyra csak azért fogják rá a dolgot, mert a vezérkar csakis ezt a kettőt nevezte meg tetteseknek. Majd élesen kikelt a pozsonyi német nyelvű tenni! És éppen ma! És éppen most, amikor végre egyszer egészen egyedül vannak s olyan jó alkalom volna sok mindenre. Viseí- Ledn-e akárhogyan, csinálna bármit, lenne szerelmes, vagy erőszakos, goromba, udva­rias, vagy akár érzelgős, csak éppen ezzel a közönyösséggel ne ülne itt. így lehetetlen minden beszélgetés, igy nem lehet dűlőre vinni a dolgot. S László azért viselkedik igy, éppen azért! Dehát akkor miért bámult rá hetek óta. mint a borjú és miért udvarolt ne­ki, ha semmit sem akart! Buta helyzet! A férfire pillantott, aki időközben félkar­jára támaszkodott a fűben s cigarettára gyújtott. S a cigaretta kékes, vékony füstje lassan kóvályogva csavarodott a forró leve­gőben. Füst, füst.'füst! Elosztok, elszáll, mint a szerelem. S mint a rózsás remények, szép tervek megsemmisülnek nyomtalanul. Isten veled kastély, park, kocsikázás, külföldi utazások, kényelem, jólét, isten veletek* Vissza kell menni a városba, a kis nyomo­rult, szegényes lakásba, veszekedni, nyomo­rogni, eísenyvedni. Folytatni kell az életet ott, ahol tavaszkor elhagyta a sötét, túlzsú­folt lakásban, kényelmetlenül és örömteleniil, Amint ezt most igy újra elképzelte Jo­lán, önkéntelenül összerázkódott. Rettene­tesnek és tűrhetetlennek látszott neki az eddigi élete, amibe pedig visszafog kerülni s ahonnan soha többé nem szabadulhat meg. Hallgattak. A férfi a tőle elfordult leányt nézte. Most, hogy Jolán magába zárkózottat] gon­dolataiba volt elmerülve s nem gyakorolt semmi hatást Lászlóra s nem alkalmazkodott hozzá, most végre először nézte pártatlanul, minden befolyástól mentesen László a le­ányt. Idegen volt így hozzá és uj és valami egészen más, mint amilyennek eddig látta. Az bizonyos, hogy nagyon csinos. Még nincs teljesen kifejlődve se testileg, se lelkileg, de már látható, hogy mivé fog fejlődni. Önálló nő lesz és önző. Mozgalmas élete lesz és szerencsétlen. Nagyravágyó, számító és ka­landos lelkű. Mi heleí belőle? . . . Szegény kis leány, pedig milyen szép és bájos! A leány most Lászlóra nézett. Tekin­tetük összetalálkozott egy pillanatig s a férfi megrendült ettől a pillantástól. Fáradt, szo­morú, csalódott és reménytelen pillantás volt az, mint amilyen egy öregedő szerető tekin­tete, akit régi barátja örökre elhagyni ké­szül. Szegény kis leány, milyen nehéz élete lehetett eddig, hogy már íizenhéíesztendős korában ez az élettapasztalat is benne lehet a szemében! Jolán már leszámolt avval a tervével, hogy Lászlóval feleségül véteti magát. Erről már szó sem lehet, azt most végre világo­san látta. Egyéb terve pedig nem volt veffe. 3 igy már nem akart előtte semmiféle szere­pet sem játszani. Holnap hajnalban elutazik, majd csak elmúlik az idő addig. Most már csak arra kell vigyáznia, hogy ez a néhány utolsó óra, arait itt tölt, ne legyen nagyon kínos és az ö visszavonulása illő formában menjen végbe, vereség látszata nélkül s el­oszlassa annak gyanúját, hogy ő itt akart volna valamit elérni s a-z nem sikerült. Most, hogy az együttlét már teljesen érdektelenné vált számára, szinte meg­könnyebbülten pillantott Lászlóra. És zavar­talan arccal, elfogulatlan hangon megszó­lalt:-- Nagy ostobaság a szerelem, ugy-e? — Miért mondja ezt? — kérdezte László, meglepődve a váratlanul közömbös hangtól. — Csak úgy, — felelte jókedvűen Jolán. — Tudja, mert ha egyszer elmúlt a szerelem, akkor bosszantóan ostobának látszik. — Nem egészen úgy van, — mondotta bizonytalanul László. És kissé zavarban, el­fordította szemeit a leányról. Jolán lustán kelt föl a fűből. X Tűrhetetlen meleg ma itt a levegő, — mondotta. — Nem lehet kitartani. Megyek a szobámba, ott talán hűvösebb. S megindult a tó partján a kastély felé. És amint lépkedett tova a tó partján a pázsiton karcsú termetével, finom kis lábai­val, meglibbcnö göndör szőke hajfürtjeivel, bájos látvány volt teljes fiatalságában. Köny- nyedén lépkedett s nem nézett hátra egy­szer sem a férfira, akit ő jövőjének gondolt s aki most még csak múltja se neki. Nézi őt, nem nézi, olyan mindegy, teljesen érdekte­len. És hogy a Magduska mit gondol, az a csúnya kis leány, aki féltette tőle ezt a po­jáca bátyját, hát az is olyan mindegy. Holnap ő elutazik innét, hála istennek. Jókedvűen és könnyedén haladt Jolán, hisz megkönnyebbült sok heti tervezgetés, színjátszás és tettetés minden szövevényes gondjától és erőszakoltságától. Most újra szabad lett, teljesen szabad, azt tehet, úgy viselkedhet, amint az éppen iól esik neki. Nem kell óvatosan vigyáznia, hogy ennek tessék, vagy annak tessék: fütyülhet min­denkinek a fejére. László nézett a távolodó leány után. S amikor Jolán bájos alakja eltűnt a cserje mögött, sajátságos érzés vett Lászlón erőt. László érezte, hogy most elmúlt tőle valami, örökre elmúlt, valami, ami pedig szép is lehetett volna.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom