Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-04 / 2. (155.) szám

Csütörtök, január 4.

szövetségközi főbiztosok ellenőrzésével kell kitennelni. Nemteljesités esetén a megszállott területeken, Így a Ruhrvldé- ken rekvirálásokra kerül a sor.

A készpénzfizetések é-s természetbeni saáÜl'tá-sok zálogaiként 1. felhasználandók az

export révéin nyert külföldi devizák, amelyek a megszállott területeken és a Ruhr- mediencében találhatok. Ez az intézkedés jelentékeny készpénzösszegeket jelentene s egyúttal lehetővé tenné, hogy ellenőrizzék a kiviteti engedélyeket

Mm€®iiá®I fawoslarfolc.

Négy évi moratórium. A jóvátétel! összeg mindössze 25 milliárd aranymárka. A franciák önálló akcióval fenyegetőznek.

Páris, január 3. (Havas.) A szövetséges miniszterelnökök konferenciájának tegnapi első ülését a benyújtott tételek bővebb ki- fejtéséniek szentelték. Poincaré Cuno biro- dialmfi kance'íár hamburgi beszédére válaszolva kijelentette, hogy a versiaillesá béke- szerződés formálisan arruugyis kötelezi Franciaországot arra, hogy nem támadhatja meg Németországot s ez a kötelezettség a nép- szövetségbe való fölvétele után Németországra is vonatkozni fog. Poincaré ezután jelentést tett Németország szándékos mulasztásáról a természetbeni szállítások alkalmával. Uránia Bemar Law, Poincaré, Del- ía Tőire tta nyújtották be javaslatikt. Az angol javaslat a francia és belga delegátusok körében nyilvánvaló csalódást okozott. A francia tétellel szemben, hogy „nincs moratórium zálogok nélkül", az angolok oly javaslatot terjesztettek be, amely

a két évi moratórium helyett négy esztendői ajánl s a versaiEesi békeszerződésben is mélyreható változásokat eszközöl, anélkül, hogy Németország ellenében biztositó rendszabályokat léptetne életbe. Anglia elutasítja Németország nyilvánvaló mulasztásának megállapítását* Az argói tervezet nem is foglalkozik azzal a visszahatássá!, amelyet ez a joglemondás előidézne akkor, mikor Németország ismét megkezdené a fizetéseit. Ezalatt az időszak alatt a természetbeni szállításokat gyakorlatilag megszűntöknek lehetne tekinteni.

Az angol javaslat megdönti az 1921 május 5dki fizetési tervezetben megalapított annuitásokat s a szövetségesek követeléseit 132 milliárd aranymárkáról 25 mi!- íiárdra óhajtja leszállítani.

Az angol javaslat a szövetségközi ^osságok törlését is tárgyasa, azonbant csupán bizonyos fölíéte’ek mellett.

Az angol javaslat különben a békeszerződést Is érinti, mivel négy éven keresztül megfosztja a jóvátétell bizottságot a német pénzügyek ellenőrzésének jogától.

A jóvátéteíi bizottság ebben az esetben nem lenne szuverén intézmény többé s csupán jogi jellegű teljhatalommal rendelkeznék. Németország minden engedményt a megfelelő kompenzációk vagy zálogok nélkül kapna meg.

Va'ószinü, hogy a francia kormány nem fog beleegyezni abba, hogy a vitát oly tervezet alapján indítsák meg, amely a Franciaország általi szükségesnek tartott azt az elvet, hogy „nincs moratórium zálogok néikiil", nem ismeri el.

Amennyiben a francia álláspontot nem fogadnák el, Hkko-r Franciaország jogai ilszte’etbentartásának kikényszerítése végett önállóan fog c'j'rni.

A francia tervezet ezjelk után megemlíti azokat a büntetéseket, amelyeket a jóvátételt rendszabályok ki játszásának esetében alkalmazmáiniaik.

Idetartoznék a megszabott területek vámbevételeinek és a Ruhrvidék fövám- hivata’ában található Összegek elkobzása. A szankciók közé tartozik a Ruhnnedence és a megszállott területek szénadója is. Az említett zálogok produktivitását a francia terv egy milli'rd .aranymárkára becsüli. Ezek a zálogok lehetővé tennék, hogy a német nagyiparra erélyes nyomási gyakoroljanak.

Abban az esetben, ha Németország e programot végre neon hajtaná, automatikusan és azonnal a következő büntető rendszabályok lépnének életbe:

1. A bochumi és esseni kerület, valamint a Ruhrmedence egyes részelnek katonai megszállása, amelyet részletesen Fach marsa"! határozna meg. 2. Az egész megszállott terület keleti határán vámvonalat létesítenek, am! azonban semmiesetre se mérlntené azt az időpontot, amikor a megszállott területeket ki kell üríteni.

A* €»i«BSZ Ü«BW«iSlfflí®S*.

Páris, január 3. (Havas.) A jóvátéteíi kérdés szabályozására vonatkozó olasz javaslat elsősorban azokat a rendszbályokat sorolja föl, amelyeket az A) és B) sorozatra tartozó német adósságokat csökkentenék. A továbbiakban kijelenti:

Németországnak zálogokkal biztosított két éves moratóriumot fognak adni, Németország mielőbb módját fogja ejteni, hogy

három milliárd aranymárkára rugó kölcsönt kapjon és a természetbeni szállitáso- kat folytatni fogja. A német adóreformokat a szövetségközi garanciabizotíság fogja eí- leiiörizni. Olaszország a következő zálogokat javasolja: 1. A be- és kiviteli engedélyek ellenőrzésének további föníartása, 2. a Rajna-vidék kölsö határainak közigazgatása a szövetségesek kezében marad, 3. az állami üzemek ellenőrzése, 4. a Ruhr-vi- géki állami bányák termelésének ellenőrzése.

*

A német delegátus nem tehet szóbeli előterjesztéseket

Beriin, január 3. (Saját tudósitónktól.) A berlini politikai körökte nagy csalódásba ejtették azok a Párásból érkező hirek, amelyek szerint egyhangúlag elhatározták, hogy Bergmann német delegátusnak a német javaslatok szóbeli kifejtését nem engedik meg s a párisi konferencia csupán Írásbeli közleményeket fogad el tőle. A Vorwárts szerint ez a határozat a birodalmi kormány vereségét jelenti, még pedig olyan vereséget, amelyet előzetes puhatolózásokkal elkerülni lehetett volna.

A francia közvélemény pesszimisztikus

Páris, január 3. (Saját tudósítónktól.) A francia közvéleményen az ellentétes javaslatok miatt erős pesszimizmus vett erőt. Több oldalról megállapítják, hegy Bonar Law jó- vátételi tervezete a konferenciának mielőbb véget vethet. Hir szerint a ma délutáni ülésen Poincaré javasolni fogja, hogy elsősorban a francia tervezetet tárgyalják s a további tárgyalások alapjául azt fogadják el. Olaszország és Belgium delegátusai, mint bizonyosra vehető, Poincaré javaslata mellett fognak szavazni. A párisi reggeli lapok szerint Poincaré javaslatának elutasítása esetén a konferenciát befejezettnek lehet tekinteni. Ebben az esetben automatikusan megkezdődik Franciaország önálló akciója. Mindamellett azt hiszik, hogy az angol kormány ebben az esetben tartózkodó magatartást fog tanúsítani. A német javallatokról a részletek még mindig ismeretlenek, valószínűen az angol tervezethez közelednek.

A három javaslatot aligha lehet összeegyeztetni

Páris, január 3. (Saját tudósitónktól.) A párisi megbeszélések további menetéről még mit sem lehet tudni. Bizonyos csak annyi, hogy sem az angol, sem a francia vagy olasz delegátusok nem látnak lehetőséget' arra, liÖ'gy kormányaik tervezeteit össze lehessen egyeztetni. Valamennyi delegáció ragaszkodik ahhoz, hogy az általa előterjesztett program legyen a további tárgyalások alapja. A francia sajtó igen élesen utasítja vissza Bonar Law javaslatát s a konferencia megszakításával fenyegetődzik, ha nem Pcin- caré javaslata fog a tárgyalások alapjául szolgálni. A helyzet teljesen tisztázatlan s nagyon kétséges az is, hogy a mai ülés világosságot hoz-e. Franciaország viselkedésére mindenesetre jellemző, hogy Bonar Lawnak azt a javaslatát, amely szerint az üléseket csütörtökig elnapolják, hogy a szakértőknek a tervezetek megbeszélésére alkalmat adjanak, Poincaré elutasította.

Esetek és élmények.

Módunkban áll Brands eh Rudolfnak, az ismert erdélyi szász politikusnak alábbi cikkét közölni. Az esetek, élmények és tanulságok, amelyet benne elmond, nemcsak Románia, hanem más utódállamok viszonyaira is reávilágitanak.

Néhány esetet és élményt fogok itt elmondani, amelyeknek valóságáért természetesen minden tekintetben helyt állok.

Egy első osztályú vasúti fülkében egy nyugdijazot ezredes ül, aki a szenátusnak is tagja. Velünk szemben egy fiatal hadnagy foglal helyet. A különböző helyőrségekben uralkodó viszonyokról beszélgetnek. A hadnagy Dragasániban állomásozik és elpanaszolja, hogy milyen nehéz a csekély hadnagyi fizetésből kijönni. Az ezredes azt mondja: „Nos nem tudsz ott magadnak valamit szerezni?“ Szavait egy nagyon jellemző kézmozdulattal kiséri. Vizavink arca tűzpiros lesz s röviden kijelenti: „Ezt nem csinálom!" Szomszédunk nagyon csodálkozik rajta és más témára tér át.

Egy nagy kolozsvári bank igazgatójával beszélgetek. Egy urat jelentenek be neki, aki sürgős üzleti ügyben kivan vele tárgyalni. Az. illető magasrangu hivatalnok és szeretetreméltó elfogulatlansággal harminc darab, lisztre szóló kiviteli engedélyt ajánl neki. Késznek nyilatkozik arra, hogy ilyen kiviteli engedélyeket meghatározott árban tetszésszerinti számban fog neki szerezni.

Egy erdélyi megye prefektusa egy nagyiparosismerősömtől útlevele kiállításáért húszezer leit követelt.

Egy erdélyi megye prefektusa rendeletet bocsát ki, amellyel az adótörvény egy rendelkezését felfüggeszti. Rendeletében felszólítja az adófizetőket, hogy hozzá személyesen nyújtsák be a kérvényeket, amelyben az adók teljes, vagy részleges elengedését kérik. A pereíekéus saját belátása szerint akarja ezeket a kérvényeket elintézni. A felsőbb hatóság ezt a redeletet utólag megsemmisítette.

Egy másik megye prefektusa megtiltja, hogy megyéiéből élő állatot kivigyenek. A felsőbb fokú hatóságok ama utasítását, hegy szüntesse meg ezeket a törvénytelenségeket, nem teljesiti.

Egy megye prefektusa nem hajlandó eleget tenni annak a parancsnak, hogy a községi hivatalokat választás írtján töltsék be. Ez az állapot máig is tart.

A belügyminiszter volt községi jegyzőket előbbi hivatali főnökeiknek főnökeivé nevez ki, noha az utóbbiaknak jogi végzettségük és szükséges vizsgáik megvannak. Minden ez ellen irányuló lépés eredménytelen, sőt a királyi kinevezési dekrétum kiállítása által a koronát is kapcsolatba hozzák a törvényellenes eljárással.

Egy helyőrségben, amely Krajovához közel fekszik, a katonák csak március havában kapták meg decemberi zsoldjukat.

A kísértet.

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Tersánszky J. Jenő.

A város végén van egy roskadt, tépett mialom. Az a Ilire, hogy kísértetek járják. És tényleg, néha éjszaka', m-eg-esküdnek rá, hogy látják, amurt ablakaiból fehér szeiem- sereg tolong elő és ott táncol karéjban, az égre feketén meredő romok előtt

De csudálatosképp mindenki mindig ugyanazon a helyen látja ezt a farsangot. Ugyanott a malom árka fölött, melybe a folyóból ömlik a váz és a folyóba ömlik vissza belőle. A malomárok partjai beomlottak és már r égés-rég csak akkor telik meg vízzel, ha a folyó megárad. Aztán ott kotyvad, bűzlik, postai vize az uj áradásig s hatalmas bürköket, sást s láb ód ákat hizlal fel a malom körül.

A malmon túl levő rétre csapják ki éjjelente a városbeli szekeresek lovaikat és ezek a lóőrző suhanó ok a legbuzgóbb és légi llet ékesebb tanúság tevői az éji kisértet- j ár ásnak.

Mivel azonban a malom körül a leg- hujább a burján, hát a félelem mégsem akkora be-runök, hogy a. lovakat távolabb a szikes, kosztrés rétre vigyék. Ott béklyózzák meg őket s ott hasalnak meg giunnyasz- tarnak éjjelente egy-egy parázshalom körül társaságban, ahogy mégis bátorságosabb.

Egy éjjel egy öreg-öreg kocsis került közéjük. Hallgatag pipázott és hallgatta a fiatalság fecsegését és találgatásait a malom borzongató éji lakóiról.

Végre aztán megszólalt:

Kísértet? - - mondta — bizony én is. "Kor oda tekintek erre a malomra, mindig

azt hiszem, mintha egy árva lelket látnék, ha abból egy szó sem igaz, amit itt össze- habrigyáltok. Mert bátran bemehet abba a malomba most is akármelyitek, nem kap ott semmit. Se meg nem fojtják a boszorkányok, se vérét nem szívják ki, legfeljebb betöröd az orrod a gerendákban, meg hozol egy csomó bolhát a subádban a malom porából. De meghaÖ’igat játék, ha akarjátok, mióta van ennek a malomnak ilyen rossz híre... Hát ez, mikor én is olyan surbámkó legény voltaim, mint ti, ez a malom egy nagy mahemet mo’máré volt. Özvegy ember volt már, volt két házas fia. De semmi ijok- f.io-k nem él. Olyan istemátfcozfea híad volt az... Éppen mint az apjuk. Mert a vén molnár nagyon rosszfajta vénember volt. Már akkor vitte a szél a zsindelyt a malma tetejéről, mikor elit, amint ő mindég a korcsmát járta. De nem lett volna baj, ha aztán az ital el nem vette volna- az eszét. Mert ha részeg volt, bele veszett az élő fába... Ehhez még csak az kellett, hogy v-én csont létére beíe- habarodjék fiatal szolgálójába és elvegye. Na, annak a szegény lánynak i-s jobb lett wlnia, ha inkább követ köt a nyakába és beleug.rlk a malomárokba. Nem elég. hogy a vén molnár mindig gyiílkoíte, mert féltette, hanem a két fia is minden mocskot rászórt s még az utcán is megker gettóik, persze azért, hogy elesnek az örökségtől Úgy járt mindig szegény fiatal asszony kisírt szemmel és kék foltokkal, csakugyan-, mint a lélek. P-edir; a malom után is neki- kelllett néznie, mert a vén molnár azután is csak a korcsmát járta... Hát egyszer, egy éjszaka, éppen úgy tanyáznunk itt, mint most Én is olyan s>urbánikó legény voltam, mint ti. Tanyáznunk, tanyázunk. Késő van már. A malom ablakai is régen sötétek... De volt közöttünk egy nagy gazember, az jól tudott harmomk-ázuí és minden éjszaka húzta nekünk ... Egyszercsak, amint tanyázunk, odajön hozzánk valóki a sötétből a réten. Megismerjük a molnár egyik fiát. Megáll ottan. és azt mondja a barmonOká-sinak: — Na, akarsz kapni egy félílter pálinkát? Gyere akikor velem oda a malom ablaka alá és húzzad el, hogy: „Nyisd ki babám az ajtót"... — Na, elmennek azzal a gazember barmonl- kássia.1 és mi habjuk messzebbről, hogy nye- fegteti az ablak alatt a harmonikát. De az ablak sötét, mint azelőtt.. • Egyszercsak aztán, észrevesszük: ni, az ablak csakugyan világos. Arra-, abban a percben borzasztó ordítás, visítás a malomból. És a molnár fia mag a barmonikás íuttiig-firtva, röhögve jönnek hozzánk az ablak aló!. Hát kacagást csináltak belőle, hogy a vén molnár mennyire féltette a feleségét, azt higyje, miikor jön a korcsmából, hogy valami szeretője barmon!-■ bűzött aiz ablak alatt. Mi még szidjuk is a harmoniikás-t, mi-kor a molnár fia elment, hogy egy f éld tar páli nkáért össze vereti szegény asszonyt a molnárral... És abban a percben látjuk, hogy kinyílik a malom ablaka és az asszony, úgy fehérbem ahogy biztosan az ágyából verte ki a molnár, kiált- fciált az ablakból, ahogy csak bir: jaj, megöl, segítség!... Hát futunk oda- Hanem még oda- sem érkezünk szaladni, az asszony egyszerre leugrik az ablakból... Látjátok, milyen magas? Hát onnan ugrott le az árva, egyenesen az árokba. És ott visított, hogy segitefink-segitsünik!... Csakhogy, a malom aregOe-ténéil, egyszerre észre vesszük a molnárt, egy nagy rúddal, d:e csak úgy sodorhatta, mint egy pálcikát.. - Avval mi is, vesd el magad onnan! Ki mer kráilaim avval a dühös, nagy emberrel? ..» Pedig voltuk már

köztünk nagyobb tángálok is. És talán mégse szaladtunk volna e-I, ha tudjuk, hogy mi történik.,.. Mert a molnár, ahogy ütötte, vagy talán csak kergette a szegény asz- szonyt a rúddal, az biztosan már nem bírt menekülni szegény. Mi meg egyszerre csak nem halijuk sem a visítást, sem a molnár káromkodását, hát abban vagyunk, talán elbújt valahová előle szegény asszony .. • Az- ám! Pitymalattkar, ahogy visszük haza a lovakat, egyik közülünk észrevesz valami nagy fehéret a malom kereke alatt. Úristen! A szegény molmámé ott volt felakadva szoknyájától a vízben. Azt sem felejtem el sóira!... Futottunk hívni a pandúrokat a városházáról És halljátok, a vén molnárt úgy kellett felzörgetni. Az lefeküdt nyugodtan az ágyba. És még akkor is, elébb kiál- lott a pandúrokkal, bogi’' semmi közük hozzá, hogy megverte a feleségét, nem az övékét verte meg!... Persze arra aztán megrökönyödött ö is, mikor meglátta kéken, holtan az asszonyt. És a pandúrok rátették a karperecét, úgy vitték el... Ott is halt meg a tömlöcben... A két fia meg, hiába lett most már övék a malom, nem tudtak megegyezni rajta. Olyan istenátkozta had volt az. Perre mentek. És azóta ál így ez a malom és dűlik össze lassan •.. Hanem én, ahányszor ránézek, mintha most is látnám és hallanám azt a szegény asszonyt, hogy visít, hogy segntsünik. És még most is szégyelltem magam, hogy nagy tángáló létünkre elfutottunk... De legalább mink hát a molnártól ijedtünik nreg. Ti pedig, látóm, a semmitől is reszkettek itten és babrigyáltok telkekről meg kísértetekről bolond beszédeket. Azért mondom én. hogy csak különbek voltunk mink öregek valaha...