Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)
1923-01-17 / 12. (165.) szám
Egy uj pártalakulásról. Irta: Molnár Béla dr. volt magyar ország- gyűlési képviselő. Gálszécs, január 16. A „Kassai Újság1* múlt év december hó 29-iki számában, egy szlovenszkói uj magyar párt alakulásáról számol be, melynek zászló- bontása állítólag Léván, Csánky dr. volt Károlyi-rezsimbeli főispán-kormánybiztos vezérlete mellett fog megtörténni s egyben leközli a K. U. Csánky urnák és Kállay dr. teljhatalmú miniszter urnák arra vonatkozó nyilatkozatait is. A P. M. H. szlovenszkói szerkesztője szives volt kérdést intézni hozzám aziránt, mi a véleményem az uj. alakulásról? Készséggel adom meg a választ A magyarságnak egy’ egységes pártban való tömörítése egyáltalán nem uj eszme, hozzászólóiunk már több ízben, köztünk az itteni magyarság vezérei, Szení-Ivány, Kör- mendy, Bartal, hozászóloítam szerény közkatonai minőségemben magam is. Akkoriban Kassán néhány jóhiszemű tagja a polgári társadalomnak „polgári párt" elnevezéssel akarta a demokratikusan érző polgárságot egyesíteni s a jelszó akkor úgy mint most, a meddő gravaminális politika feladása és úgynevezett reálpolitikai alapon a kormányzópár- iokkal és a kormánnyal a magyarság életér- keinek előmozdítása szempontjából az érintkezés és együttműködés lehetőségének keresése volt. Ha emlékezetem nem csal, akkor is nyilatkozott néhány, a kormányhoz közel álló magasrangu tisztviselő, köztük Kállay dr. akkori osztályfőnök, jelenleg teljhatalmú miniszter ur is, ki épp agy, mint most, jóakarata támogatást helyezett az uj alakulás részére kilátásba. A mi részünkről, bár különösen Bartal Aurél az egységes mags'ar párt alakítása mellett tört lándzsát, végre az a nézet alakult ki, hogy ha az ideálisan helyest, az egész magyarságnak egy egységes, céljaiban és érzelmeiben homogén pártba való egyesítését és tömörítését megcsinálni nem tudjuk, mert úgy a keresztényszocialista, mint a magyar kisgazda-, földmives- és kisiparos párt. amelynek táborában hatalmas tömegek csoportosulnak, terjesen érthetően, nehéz szervező munkájuk gyümölcsét, megalakított párikereteiket és önálló működési szabadságukat feladni nem hajlandók, csináljuk meg azt, ami az adott viszonyok között egyedül célravezető, csináljuk meg az összes magyar ellenzéki pártok szövetségét s ezáltal az egész magyarság egységes küzdő frontját. Hála a vezérek öntudatos és önfeláldozó fáradozásának ez sikerült is, hogy pedig azok az intelligens, többnyire lateiner osztályhoz tartozó férfiak, akik régi liberális elveiknél fogva, eddig sem osztály, sem felekezeti alapon elhelyezkedni nem tudtak, szintén kivehessek részüket a magyarság küzdelméből, megalakítottuk a jogpártot. Ez a pártalakitás azt célozta, hogy ha már az ideál: a magyarságnak egységes pártban való tömörítése ez- időszerint még nem lehetséges, mert hiszen alig lenne lehető olyan programot adni, mely mindenkit egyaránt kielégítene, .sőt az a program, amely mindenkinél: tetszeni akar. rendszerint.senkinek sem telezik igazán, minden jóhiszemű és becsületes magyar ember álljon sorompóba és tudásából, tapasztalataiból, energiájából adja ide mindazt, amit. a közös cél, a magyarság kisebbségi jogainak biztosítására hasznosítani lehet. Pártok sikeres együttműködése csak úgy lehetséges., ha mindenki át van hatva a közös nagy célért való lelkesedéstől. Ez a lelkesedés vitt. rá bennünket a szlovenszkói magyar jogpárt megalakítására is, amelynek kebelében elhelyezést találhatott mindenki, aki a közös célért dolgozni akart, tekintet nélkül arra, mi volt az illető politikai meggyőződése a múltban. A cél minden becsületes magyar embernek egyesítése felekezeti és oszíálykülönb- ség nélkül, a közös nagy feladat szolgálatára s ezért megállapodtunk abban, hogy lehető önmegtagadással azt keressük, ami egyesit mellőzünk mindent, ami elválaszthatna, nem firtatjuk tehát egymás politikai meggyőződését a múltban s nem érintjük egymás érzékenységét a jelenben. Ez a megállapodás azután nem mindenben és mindenki által lett betartva, mert elég sűrűn jelentek meg közlemények még a velünk szemben barátságos érzelmű helyi sajtóban is, amelyek az októbert dicsőítve, az emigrációval szemben többé-kevésbé világos rokonszenvröl tettek tanúságot s főképpen szinte elvadult hangon támadták a magyar kormány úgynevezett reakciós politikai irányát. Különösen ez az utóbbi állásfoglalás volt speciálisan aggályos, mert a szövetkezett magyar ellenzéki pártok Magyarországgal szemben a be nem avatkozás egyedül helyes és törvényes álláspontjára helyezkedtek s minden emigrációs törekvést, mely az utódállamok magyarságát hamis jelszavakkal a határontuli testvérei ellen akarja izgatni és saját hatalmi céljai előmozdítására kivánja beugratva kihasználni egész határozottan elutasítottak maguktól. A magyam részéről méltánylom és megértem azt, hogy ha valakinek elvi szempont- í ból az úgynevezett „kurzus" és az ideális szabadságjogok szempontjából a rendtör- j vényjavaslat nem nagyon, vágj’ egy cseppet sem tetszik s hogy nem nagyoji irigylésre- méltó az az állam, ahol ' ilyen törvényre szükség van, de ha teljes objektivitással nézzük az ügyet, el kell Ösmernűnk és méltányolnunk azt az álláspontot is, amely az 1918 és 19-ben szerzett keserves tapasztalatok alapján nem óhajtja ugyanazokat az ország élén látni, akrk először gáládul becsapták az országot az antant-barátság révén ki- eszköziendő kedvező békefeltételekkd, a gyászos dilettantizmusukkal nemcsak magukat és elveiket kompromittálták, hanem tönkretették az országot is, mert végül a híres Vyx-féle ultimátum átvétele után gyáván megugrottak a felelősségtől és reászabadiíot- ták az országra a vörös rémuralmat. Előbb-utóbb be fogja látni az egész világ, hogy Magyarországot érdemtelenül sok sorscsapás és szerencsétlenség érte s a nemzet, mely a pszichológiai momentumokban szinte idegsokkot kapva silány kalandorok martalékává lett, bénultan tűrte, hogy rajta a radikális demokrácia és az úgynevezett „népköztársaság" egészen speciális csodaszereit próbálják ki, miután ezen csodaszerekbe majdnem belepusztult, a sarlatánokat csodaszereikkel együtt másodszor nem kivánja magán kipróbálni. Mivel pedig a csodadoktor urak per fás et nefas, illetve külföldi támogatás segítségével is igyekeznek régi paciensük nyakára ülni, joggal védekezik úgy, ahogy tud és méltán kívánhatja hogy a megélhetésért való nehéz és emberi küzdelmében ne zavarja, ne akadályozza senki. A magyar kormány elleni roham közben felsorakoztatott érvek közül, egyedül az felelt meg az igazságnak, hogy a határon innen és túli magyarság között az érzelmi szálakat egy parancsszóval széttépni nem lehetett Ez igaz. Ezek az érzelmi szálak azonban nem eredményezhetik azt, hogy minden odaát megbukott, vagy érvényesülni nem tudó politikai érdekcsoport bennünket igyekezzék a saját érdekében sorompóba állítani s mi itt rengeteg bajunk és megoldandó nyomasztó problémánk közt bárkinek Magyarországon való uralomrajutása kedvéért egymás közt vesszünk össze. Azt hiszem, hogy az itteni most uralmon levő kormányrendszernek egészen szembeszökő emigráns rokonszenve egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a magyarság többségét hasonló állásponton tömörítse, de épp ellenkezőleg, a magyarság nagy többségének bizalmatlanságát teljes mértékben megokolhatja. Megyőződésem azonban az is, hogy az itteni magyarságnak csak igen kis részét lehet mozgósítani az emigrációs törekvések támogatására, mert immár nagyon kevesen hajlandók bevenni és megemészetni azt a becsapásra szánt hazugságot, hogy egy „demokratikus", helyesebben emigrációs magyar kormányalakulat, itt egyszerre minden jót meghoz a magyar kisebbségnek, a többi nemzeti kisebbséget pedig, amelynek sem eddig, sem ezután semmi köze nem lehetett a Horíhy-rezsimhez, továbbra is törheti a nehéz nyavalya, az „igazi demokrácia" meleg és éltető sugarai csupán csak a boldog magyarságot fogják privilégiumban részesíteni. Ezt a balgaságot ma már józan ember nem hiheti el, különösen a demokratikus polgári párt 1921-ben megkísérelt alakítása után. A jelszó akkor is ugyanaz volt, a grava- minális politika mellőzésével, reálpolitikai alapon való közeledés az úgynevezett csehszlovák demokráciához s a kormányhoz közel álló nagy befolyású férfiak biztatása akkor sem hiányzott. Hogy az akkori kísérlet félrevezetett emberek jóhiszemű tévedése volt, ezt semmi sem bizonyítja fényesebben, mint a „Kassai Újságnak'*, az akkori mozgalom egyik leglelkesebb előharcosának ama lojális elismerése, hogy a kormányrendszer a reálpolitikát úgy. látszik „nesze semmi, fogd meg jól" alapján képzeli s miután a polgári pártnak több irányban előterjesztett memorandumaira megv csak nem is reagáltak, ezirányban haladni j reménytelen vállalkozás. Sokkal kevésbé, vagy pedig egyáltalán nem jóhiszemű az a „zászlóbontás", amelynek kétes értékű dicsősége Csánky volt kormánybiztos ur nevéhez fűződik. A múlt években még talán akadhatott jóhiszeműen naiv ember, hiszen hatalmas kormányférfiak ígéreteiben hinni csak illik, aki a mai kormányrendszer demokratikus szólamait komolyan véve tényleg azt hitte, hogy a demokráciával eyyuton haladva a magyarság sorsát elviselhetőbbé lehetne tenni. Ma azonban már mindenki tisztában lehet azzal, mit hozhat a magyarságnak az uralkodó „demokratikus" pártok támogatása, amelyek lelekeoedésseB támogatják azt a rendszert, amely a trianoni szerződés becikkelyezett pontjait egyszerűen felrúgja, a magyarság gyűléseit, vagy nem engedélyezi, vagy szétvereti, felháborodással hörög a magyarországi reakció ellen, de természetesnek találja, hogy itt a katolikus kongresszust meg nem engedik, holott a reakció odaát a szocialista kongresszust — ellenőrzés mellett bár — de megengedte A kassai „polgári párt" alakításának meddő kísérlete óta, keserves tapasztalatokban gazdag közel’két esztendő múlt el. Ezeekt a tapasztalatokat egyszerűen szemmibe venni s a régi szólamokkal előállani többé jóhiszeműen nem lehet, mert a magyarság itt nem passzióból csinál gravaminális politikát, nem gyönyörűségből szegül ellene mereven a kormány elnyomó politikájának, hanem az- ér. i; yipr í ebbe • egyenesen bdíckényszerÍtélték. úgy ahogy védkezésre kényszerül mindenki, akit egyszerűen meg akarnak fojtani lilHIBII IBnBBBBBnnBfinHBBMHBSBMgaBtHEBSSaaBH* lére össiefltsözés Hódiamban. Egy halott, több sebesült, A jóvátétel* bizottság mai ülése, Előnyomulás Bortmimd ellen. Prága, január 16. A Ruhrvidéfk megszállásával kapcsolatosan súlyos konfliktus támadt a R'Uhryitíék német bányató- ajdonosai és a franciák között A bányatulajdonosok ugyanis a birodalmi szén-biztos intézkedésére nem hajlandók Franciaországnak és Belgiumnak szenet és kokszot szállítani még akkor sem, ha erre előleget nyújtanak, vagy a készpénzfizetést ajánlják föl. Ez a körülmény tegnap déliben a Q>uai d‘Orsayn tanácskozás tárgyát képezte, amelyen Poincaré, a pénzügyminiszter és BarthoU; a jóvá tété li bizottság elnöke is résztvett. A Temps szerint a tanácskozáson megbeszélték azokat a rendszabályokat, amelyekhez Franciaország folyamodni fog, ha a bányatulajdonosok nem változtatnak álláspontjukon. A jóvátétel! bizottság ma fog foglalkozni ezzel a kérdéssel. A Havas-ügynökség ügy tudja, hogy a német bár oda ind kormánynak emez intézkedésére Franciaország azzal válaszol, hogy a Rabrvidék megszállását egészen Hogy ez be. fog következni, azt sejtetni engedi a Wolff-irodának az a jelentése is, amely arról szól, hogy a francia megszálló csapatok Dortmundig nyomultak elő. Ugyanez a jelentés hirt ad 8odúimnak és a környékbeli községeknek megszállásáról. Veres tüntetés Bochumhan Bodromban tegnap este hatalmas tüntetések voltak. Többezer főre menő tömeg voauilt a francia tábornok szállása elé s ott ültették a német köztársaságot és a .Jdeutschland über alles“-í énekelték. Ezután tüntető fölvonulás volt a városban. A kommunista ifjak csoportja a harmadik in- temacionálét és a francia kommunistákat éltette. A pályaudvaron összeütközésre került a sor a tüntetők és a francia katonaság j között. A katonaság fegyveri használt, j egy embert megöltek, többen súlyosan megsebesültek. A Wolff-ügynökség jelentése szerint a francia katonaság gépfegyverrel lőtt a tüntetőkre. A Vorwárts mai száma ezzel az eseménnyel kapcsolatban ezt írja: „Mellékes az, hogy jobboldali vagy baloldali tüntetőkről van-e szó, hogy a tüntetés helyes volt-e s hogy az elénekelt dalok jól voltak-e megválasztva, a fontos az, hogy a francia katonaságnak nincsen joga a Ruhrvidéken tartózkodnia és ott embereket agyonlőnie. . Mai jelentéseink: Szerdán megszállják Dortmundoí Paris, január 16. (Havas.) A francia— belga csapatok holnap folytatják a Dorímund elleni előnyomulást Németország büniajstroma a jóvátétel! bizottság előtt Páris, január 16. (Havas.) A jóvátételt bizottság ma tárgyalás alá vette Barthou és Delacroix együttes jegyzékét, amelyben ösz- szafoglaíják ama mulasztásokat, amelyeket Németország az utóbbi napokban elkövetett. A francia és belga delegátus követeli, hogy a jóvátételi bizottság hivatalosan állapítsa meg Németország mulasztását a következőkre nézve: 1. A készpénzfizetések és természetbeni szolgáltatások megtagadása, 2. a szövetségesek részére eszközölt szállítások után a bányatulajdonosokat megillető fizetéseknek beszüntetése, 3. a szénszállítások megtagadása é.s pedig nemcsak a jóvátétel számlájára eszködendő szénszállifásoké, hanem ama széné is, amelyet a technikai bizottság meg lfoíÉ!f ül a korona? Jan, 16-án fizettek 1QG csÉ-szlovák koronáért: Zürichben (’f//’) 14.80 svájci frankot Budapesten —magyar körömit Berlinben 45885.— német márkát Bécsben —.— osztrák koronát & szlovenszitöl és Bnszinszftöi szövetkezett OlenzékS mmu polltlKat napilapja Szlovenszkói szerkesztős $ Felelős szerkesztős TELLÉRY GYULA Főszerkesztős PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
